Fuck, fuck

2010.09.01. 08:41 31 hozzászólás zoli vagyok

Két rövid megjegyzésem lenne.

Egyrészt, ha még egy helyen meglátom azt, hogy "búcsú a 75-ös izzótól", komolyan elkezdek sikoltozni. Nem igaz már, hogy ez ekkora hír legyen, az elmúlt napokban mindenhol mindenki megírta. Oké, kivonták, hova szarjak?

A másik, hogy most, tényleg, most jöjjön nekem valami nyáladzó ökotudatos miazma azzal, hogy elsivatagosodás meg globlális felMELEGEDÉS, most, hogy ezen a nyáron júniusban MÉG fűtenünk kellett, és tegnap, augusztus utolsó napján MÁR bekapcsoltuk a fűtést.

Fogblog 1. A konzultáció

2010.08.31. 12:12 9 hozzászólás zoli vagyok

Bementem az oroszlánbarlangba. Fosok még, de az biztos, hogy a hely a műfajban számomra eddig nem tapasztalt módon lakájos és hájtek.

Túl a szokásos körökön, miszerint a férfiak, ugye, kiválóan tudnak hisztizni, azért nekem tényleg van közvetett-közvetlen múltam, ami miatt félhetek a fogorvostól. Az általános iskolai fogászat, a sok, hozzám hasonló, szerencsétlen kiskrampusszal, akik a falusi hentesfogorvos elé járulnak, az meg futószalagon műveli a borzalmakat a szájukban. Vagy ugyanez a faterommal, akinek a fogával együtt a szája felét is kitépte, és szerintem már alig kétszámjegyű a valódi fogak száma az öregemnél odabent - pedig nem aggastyán, csak 57 éves.

Vagy gimiben, amikor a végtelenül gusztustalan, ápolatlan, SZTK-s fogasszony, aki konkrétan úgy nézett ki, mintha ő lenne a takkernő, és úgy tömte be két fogamat, hogy zzz, zzz, sutty, sutty, annyi ideig se tartott, mint ahogy ezt most leírom, és persze potyogtak is ki nagyon hamar az amalgámok, brrr.

Meg az az általános, fehérköpenyes habitus, amit gyűlölök, hogy NEM MONDJA EL, nem beszéli meg velem, hogy mit és miért és hogyan fog csinálni, csak belekotor a számba, és a kész helyzettel szembesít. Ne már, bassza meg, ez most kapitalizmus, ez most az EU, ez most a 21. század. Mondd el, világosíts fel, mert nekem kell a processzust végigülnöm, és ha végeztél, te jól ott fogsz maradni, és én megyek el onnan a számmal. Na.

Ja, és most üt vissza az is, hogy kamaszkoromban olyan tökéletesre fejlesztettem a "csak megcsiklandozom a mandulámat, és már ki is szökken a hamis gulyás" technikát, mivel a kolesz és a bulikocsma egymással szomszédos volt, azért az akkor összeivott, szar, vizezett söröket viszonylag gyorsan-hatékonyan ki kellett hányni. Úgyhogy roppant férfiatlan módon öklendezek a fogorvosi székben is a matató ujjak-eszközök miatt, de ezzel sokat nem tudok tenni.

*

Ehhez képest ez a konzultáció most eléggé lenyűgözött. Láttam a váróban videót arról, hogy miért gáz az, ha nem zár pontosan a fogsorom, hogyan terheli túl a nagyon bonyolult, 3D-ben mozgó ízületeket a cucc. Érdekes egyébként, itt van egy markáns különbség nők és a férfiak között: ha nem passzol a fogsor, a pasik általában erővel is "irányba állítják" az ízületet, azaz jól áll a struktúra, de kopik-szorít a fogsor (nálam is tökre látszott ez, de erről majd később). A nők meg inkább engedik, hogy a kemény fogsor passzoljon, és az engedékeny ízület álljon csálén.

Ja, és régi olvasóknak mondanom sem kell, hogy a magamfajta fejfájósnak mennyire fontos infó volt az is, hogy könnyen lehet, hogy a rosszul álló ízület miatt vagyok Cataflam-függő. Tulajdonképpen tök logikus: fejen tapad az összes olyan izom, ami az állkapocs működtetésében fontos... fülzúgás dettó, az is lehet ettől.

Azt mondtam, ugye, hogy hájtek van és valódi konzultáció, és ez nem túlzás. Az, érted, hogy egy pici kamerával szépen közbefotózgatják a fogaimat, és megmutatják nekem is szépen, hogy itt szuvas, ott nem frankó a tömés, amott kopott le és itt lepedékes, az nekem egyszerre Star Trek, meg a friss levegő, hogy látom és tudom, mivel fogunk foglalkozni.

De a legjobb az a cucc, ami nincs is máshol Magyarországon: rá kellett harapnom egy olyan érzékelő lemezre, ami rögzítette, hogy milyen sorrendben és milyen erővel kapnak rá a fogaim - azaz mivel harapok először, hol szorítom a legjobban, mit és hogyan próbálok kompenzálni. Ki is derült, hogy nem csak az állandóan begyulladó, bal alsó bölcsességfogam partizánkodik durván, de a jobb fölső is - utóbbi ér oda először és a legjobban, amit egy darabig a metszőfogak próbálnak kompenzálni, előre billenve harapáskor, szóval dupla szar van, meg kell oldani.

*

A következő menetrendben maradtunk:

Csütörtökön lesz egy ultrahangos fogkőgyilkolás (éljen-éljen, nem az a nyomorult izé, ami csak lepattogtatja a látható cuccot), még az íny alá is befér, meg lesz homofúvás, kész herendi leszek a végén, és megtanulok fogat mosni, rendesen - van egy ilyen oktatás, ami nyilván elkel nekem is. Szépen ki lesz takkerolva minden odabenn, ami kell is, mert elméletileg (és ennél a fogorvosi rendelőben gyakorlatilag is) úgy szabad nekikezdeni bármiféle akciózásnak a számban, ha nem hemzsegnek odabenn azok a cuccok, amik aztán elfertőzhetik a beavatkozás helyét.

És ha már így minden szépen oké lesz, akkor a csütörtök fénypontjaként túlesek életem első foghúzásán, a jobb felső bölcsességfogtól búcsúzok, a doki szerint az a könnyebb eset, mert kiáll, "ki lehet kapni" - nekem meg azért is jó ez a sorrend, mert nem rögtön durvulunk, hanem egy könnyebbnek ígérkező cuccal hangolódok rá a sztorira. A másik sajnos nehezebb eset: fekvő fog, közel az ideghez, hozzábújva a mellette lévő foghoz, gyulladtan, akármi, ejbassz. Szeptember második felében szedjük ki.

Szóval fosás azért van, de nem hátrálok meg.

Ui: a honlapon természetsen eddig legtöbbször a "fájdalommentes fogászat" menüpontra kattintottam :)

 

 

 

Lát, lelet

2010.08.27. 10:35 6 hozzászólás zoli vagyok

Összehányva mindent vellával, mert erre fussa csak az időből.

A mai Magyar Nemzetben a legviccesebb egy olvasói levél. Egy faszi írta, hogy köszöni a múltkori számban róla írt szép dolgokat, tényleg, nagyon jól esett neki a méltatás, egyetlen apró hibát korrigálna: még él, tehát nem halt meg, ilyetén módon az érdemeit soroló, egyúttal kesergő "senki sem tudja, ki VOLT..." mondat még nem teljesen korrekt.

Szóval baszott sok lett a meló, Björknek reggel és este is bemutatkozok, hogy még megismerjen. Itt végrehajt, ott tervez meg toboroz, blogot meg persze alig ír, bocs ezért.

Ugyanakkor a következő napokba bele kell férnie, hogy ma elugorjak egy panorámaröntgenre (jaj, és utóbbit, a röntgent is hányféle módon mondták a faluban, röggeny, rögöny, ááá, szélmalomharc, lásd giddzsó és csondér), szombaton kibakorán kelek melózni, aztán jóízűen összeveretem magam, majd igény szerint segítsek kizöldíteni a közös erkélyt, aztán megyünk a Björk famíliához, és aztán beleájulok az ágyba.

Hétfőn bemutatom Dr. Losonczy Leventének életem megnyomorítóját - nem téged, édesem, te nem a nyomor, hanem épp a mézzel font napsugár vagy benne... apropó, ma reggel vicces volt, Björk panaszkodott, hogy már unja a kávésbögréit, már mindet, kéne egy új.

- De azért, ha akarnád, most is van annyi, hogy a héten minden nap másikból igyál?

- Igen... biztos... de akkor is!

Szóval életem megnyomorítója továbbra is a bölcsességfog, bal alsó vízszintes rohadék, és mivel a blog egy kegyetlenül dokumentáló, lebuktató, visszakereshető műfaj, hát most azzal szembesültem, hogy először 2008 februárjában írtam le azt, hogy most aztán ténylegderögtön kiműttetem a fogamat, mert ez így nem mehet tovább. Szegény Björk ehhez képest azóta már több liternyi átmosó/fertőtlenítő folyadékot injekciózott bele, mert persze az XY-kromoszóma nagyobb dicsőségére azóta sem mertem elmenni. De most már van időpontom, van minden, innen már tényleg nem lehet visszakozni.

Egyébként meg a Kálmán Olga karkötőm van rajtam, úgyhogy ma mindenkiből kiszedek mindent.

Oké, igazából nem Kálmán Olga, hanem daragedesign. A csajomtól kaptam, és nagyon király. A karkötőm is.

 

Jut eszembe, nem ide tartozik, csak már rég meg akartam kérdezni: nem lehetne, hogy a Magyar Narancsba ne olyan ember írja a tévéajánlót (tévésmaci, tudod), aki ennyire látványosan és büszkén utálja a tévét? Ordít, bazmeg, hogy úgy rakta össze a cikket, hogy vasárnap este felment a port.hu-ra, megnézte a jövő heti műsort, aztán kiválogatta, hogy a kényes sznob humánértelmiségi mitől nem hányja el magát, aki ő, és akkor beírja, hogy lengyel kísérleti játékfilm a dunatévén hajnali négykor.

Akkor már inkább semmit, basszus.

 

Válogatáskazi 2. - Run With The Wolves

2010.08.25. 07:20 4 hozzászólás zoli vagyok

Újabb dal a válogatáskazin, amihez hivatalosan a Ricsi, kommentben pedig ti fogtok ajánlani hasonlót.

Miről szól ez a rovat?

Kábé azt a problémát igyekszik megoldani, ami szerintem már mindenkivel előfordult, jelesül az "úgy hallgatnék valami olyat, mint..." - de nincs ötleted, hogy ki az az előadó, mi az a zenekar, ami azt a stílust vagy fílinget adja. Ezért itt mindig bemutatok egy-egy kedvencet, leírom, hogy szerintem miilyen, mitől jó, miért tetszik - aztán a Ricsi a saját zenés rinyablogján egy válaszbejegyzésben javasol zenét, ami szerinte olyan. Ha pedig nektek is van ötletetek, akkor azt bekommentoljátok ide.

*

A mai jelölt pedig a Prodigytől a Run with the Wolves, méghozzá a koncertverzió, mert úgy még jobban átjön:

 

Ez a zene, ez egy ék. Egy agresszív, ellentmondást nem tűrő ék, ami belefúródik a járókelők szövetébe, ez üvölt a fejeden, mikor átvágsz közöttük, ez adrenalin, az a nem kedves előzés.

Ez a városi harcos, ez az odabaszós zene, ez az atlétában, televart karokkal pattanásig feszülő turbó. Még sosem késtem el, ha ezt hallgattam, és még sosem hallgattam ülve.

A Prodigy nagy útja a látens punk ciripeléstől a színpadra őszintén felpakolt, széttorzított gitárokig egy gyönyörű fejlődéstörténet. Az, hogy a modern elektronikus zene arzenáljával valami végtelenül ősit, barlangba dobolót hoznak elő, hogy a szintetikus kábítószer ágyékkötős vazirit csinál a real arcokból, az valami egészen különleges dolog.

Ez a biztonság, amikor úgy indulsz meg, hogy tudod, mire vagy képes. Már rángattál vasat bukásig, hogy onnan felállj, amikor pörögtél már fel hajnali háromkor a kómából újra, hogy most kitalálod/megírod, amikor álltál már úgy oda korábban, hogy tudod, feded a rést, zárod a szöget. Ez a szám arról is szól, hogy elég erős vagyok hozzá, uralom, irányítok, kézben tartom, ráültem a tetejére - és élvezem.

Te jössz, Ricsi!

 *

Előző szám:

• én: Love Everybody - Presidents of The United States of America
• Ricsi: The Hold Steady - Stay Positive
• Ti:1, 2, 3, 4, 5

 

Kutyavilág: híresek vagyunk :)

2010.08.24. 15:43 115 hozzászólás zoli vagyok

• Kutyaügyi válasz a hvg-n: klikk
• Erre a bejegyzésre jött: klikk

 

Holnap viszek öt ajánlószelvényt (nem kopogtatócédulát, nem kopicetlit, pláne nem KC-t) a kétfarkúaknak. Tegyetek így Ti is!

A motivációm pedig változatlan: ma nincs olyan "komoly" párt, amelyikre úgy tudnék szavazni, hogy aztán ne kelljen eltakarnom a fejem. Nincs olyan politikai alakulat (és ismerem őket, jaj), amelyik ma többet tudna nyújtani nekem annál, hogy "ő legalább nem az a másik". Márpedig ellenszavazatot, azt én nem fogok leadni. Nem, nem soha - de legalábbis most semmiképp.

Elegem van ugyanis abból, hogy szinte minden párt abból él, azzal mozgósít, hogy kit és miért utál. Elegem van abból, hogy lényegében nem is létezik pozitív definíció a szavazókra, nem tudok kényelmesen eldőlni egy-egy párt támogatójaként a rám szabott keretben, mert paradox módon egyszerre lötyög és szorít.

Ja, és igen: liberális vagyok, ilyen módon nekem ma nincs pártom. Az én liberalizmusom, az most ciki, az most búvópatak, az most döglötten hever az árokparton. Ugyanakkor nem csereszabatos, ettől még nem leszek sem szocialista, sem szépkorú, sem okkultista hippi, sem hoffmanrózsa, pláne nem gárdista. Jól itt lettem hagyva, és az opciók, amiket a ma politikai pártrendszer kínál, annyira rohadtul messze vannak mindentől, amit a világról gondolok, hogy még egy szimpátiaszavazatot sem tudok kipréselni magamból. Még egy vigaszágra se vagytok jók, kedves pártpolitikusok, még annyira se, hogy valami másodlagos pártpreferencia mentén döntsek.

Ehelyett azt akarom, hogy amikor az ajánlószelvényeket számolgatjátok, akkor igenis igenis hiányozzon közülük minél több, ami a kutyáké lett. Ha meg esetleg megtörténik a csoda, és elindul valamelyik kétfarkú jelölt, akkor raboljon tőletek voksokat, sokat, lássatok végre egy érzékelhető méretű szavazói tömeget, akiknek nem vagytok elég jók. Akik nem azért nem szavaztak rátok, mert az ellenfél szavazói, hanem en bloc tartanak szarnak titeket.

Mert nem nyelik le, hogy szarul kormányoztok, mert nem veszik be, hogy ez lenne az ellenzékiség, mert kikérik maguknak, hogy hímporos kezdő létetekre máris ennyire megöltönyösödtetek a Parlamentben.

Nem vagyok hajlandó többet túsz lenni. Mert azt akarják, igen, túszul akarnak ejteni, azzal revolverezni, hogy "muszáj ide szavaznod, mert a másik nagyon rossz". És az, valóban - csak épp nem rosszabb nálad. Vagy ha igen, akkor is már rég, mind a nívó alatt vagytok - nem vagyok hajlandó különbséget tenni olyan alapon, hogy az egyik túrórudi "csak" fél éve járt le, a másik meg másfél.

Romlott, büdös, ehetetlen mindegyik. És igen, itt és most, ez a tökéletes alkalom, hogy ezt elmondjuk, más lenne a felelősség egy billegő választási helyzetben, amikor ezen múlik, hogy ki nyer.

Ma nem ez a tét, a választásaink előre lefutottak. Tarlós lesz a főpolgár, fideszes lesz és lett az ország, a vesztesek vetélkedése pedig vihar a biliben. Most kell beinteni, most kell beleüvölteni mindegyikük arcába, hogy "francokat, akkor már inkább a viccpárt"!

Holnap viszek öt ajánlószelvényt, ez öt pofon, amit egy délutáni séta során kiosztok a Fidesznek, az MSZP-nek és az LMP-nek. Megérdemlik?

Kurvára. 

 

Szia, olvaslak!

2010.08.24. 13:51 1 hozzászólás zoli vagyok

Onnan szokott mindig startolni a kis magán-legendáriom, hogy a parasztgyerek leszáll a Déliben a vonatról a fosbarna, műbőr dzsekijében, vesz egy kólát, egy hamburgert meg egy Budapest-térképet, hogy odataláljon az állásinterjúra.

Szoktam neki integetni így hat év távolságból. Meg mondanám is neki, visszamenőleges hatállyal, hogy nyugi, elbírsz te ezzel. Ja, meg a legfontosabb, hogy blogolni kell, írjad tovább.

Már bloggerként jöttem Pestre, persze jóval kisebb rádiusszal, freeblog, még egy nagy, ömlesztett html-lap volt az egész sablon, abban barkácsoltunk, olvastak harmincan talán (szó se róla, akkor viszont aztán brutál őszinteség volt meg full névtelenség, ugye), szinte napra pontosan hét éve találtam ki ezt magamnak, még az egyetem vége felé, hogy blogolni jó.

És tényleg az. Épp ma csináltam egy leltárt, hogy hovatovább a legfaszább dolgok innen jönnek. Igen, húzd ki magad, most rólad is beszélek, kedves olvasó :) ez ugyanis, mindig ezt szoktam mondani, egy nagyon sűrűre szőtt szűrő - aki át tud jönni rajta, az már nagyon rendben van.

A rovancs szerint pedig szinte mindent innen építettem. Oké, majdnem mindent, de tényleg, munkák, barátok, fontos dolgok úsztak be azzal, hogy hosszú évek óta csinálom itt az én kis valóságshowmat. A levelek, amiket kapok (és disznó módon nem mindig válaszolok meg időben, bocsánat), és a személyes része, a találkozások, a "szia, én is olvaslak".

Utóbbi egyébként konkrétan olyan érzés, mintha én lennék az egyetlen nudista a strandon. De nyilván, ha nem tetszene, nem csinálnám, ugye :)

Sőt, mondok még hülyébb párhuzamot: Kiss Manyi mesélte annak idején, hogy mikor sláger lett a "Jaj, de jó a habos sütemény", tucatszám kapta a mindenféle sütiket, mer'ugye, szereti. Nos, én marhára nem vagyok celeb, de hasonló, tényleg szívmelengető, életkedvet visszaadó dolgok velem is történnek.

Most például az egyik fogorvosi rendelőben olvasták az én fogügyi bénázásomat, és megkerestek, hogy akkor ők kiszedik azt a rohadékot nekem ingyen. Úgyhogy jövő héten megyek a Da Vinci Art Dent rendelőjébe, első körben megmutatni életem megnyomorítóját Dr. Losonczy Leventének, és megbeszélni, hogy mikor-miként szedjük ki, lehetőleg még szintén azon a héten. Majd tudósítok nektek róla, hogy épp mi a helyzet.

És ez jó, drága barátaim, ez nagyon jó. Illetve az a része inkább félelmetes, hogy az én számból ki lesz műtve egy fog, de az viszont király, hogy blogból, bloggal, meg webkettes közösséggel ez és így is lehet.

Ugyanez dalban kábé ilyen:

Jut eszembe, ősszel akarok valami szép új ruhát szabni a blognak. Jöttek új sablonok, alapnak kettő is jó belőlük.

 

Sick

2010.08.23. 09:07 4 hozzászólás zoli vagyok

Az elmúlt pár nap nagyon gáz volt, és még most is hüppögés van.

Csütörtök este sikerült nagyon-nagyon megfázni + a kocsmai pancsok sem tettek igazán jót. Hétvégére már fel is állt a dupla baj: az orrom nem szelel, a tüdőm fáj, tüsszögés, ijesztő köhögés, és ehhez becsatlakozó gyomorfájás. Ma hajnalban, órák óta tartó tolófájások után lecsörtettem a galériáról (szegény Björk), és szinte önkívületben toltam be a Cataflamot, hogy múljék már.

Most itt vagyok az irodában, egyáltalán nem gyógyultan, de a melót vinni kell, úgyhogy bejöttem. Értelmes-okos bejegyzés majd később, most a kötelező köröket rakom össze.

 

 

Ősz lesz itt,

2010.08.20. 08:40 14 hozzászólás zoli vagyok

lapos napsugarakkal, nyúló árnyékkal, rozsdás szőlővel.

Reggel mindig egy kicsit tovább fog az ágy, már nem ránt ki korán a kánikula, épp csak annyival hűvösebb a takaró, annyivel szelídebb a levegő, hogy átforduljak a csajomhoz, akire már nem izzadok rá két perc alatt. Este is már hamarabb bebújunk, még épp csak jólesően hűvös, már épp nem dobod le két perc után a vékony takarót. Küszöb alatt szivárog az ősz, alig sziszegve, tekeri le a meleget, húzza lejjebb a napot, csinál a tűzforróból langyosat.

Jön az ősz, és vele a pörgős, hangos, rikító helyett az alig illatos, csipkés finomság. Erre már nem rádobod magad, lendületből, hanem mellé telepszel, törökülésben, és nézelődtök.

Ősszel már a burjánzás van, nem az alkalmi, ad hoc duzzadás - ami ilyenkor érik, az inkább összegez, az már bonyolultabb, összetettebb, másodszándékú. Például a szőlő, kis mézgyöngybe szívott napsugár, imádom.

A séta, az teljesen őszi műfaj. Most, az elején még azt nézed, hogyan fordul a nyár bele valami franciásabb, elegánsabb, a zeniten épp túlbukó, másik állapotba, hogyan jön a koraősz, bontja ki az ilyenkor még egál csata színeit. Még nem a tél előtti, utolsó nagy ütközet van, amikor a már ki-kilógó, metsző hideget csomagolná langyosba, itt még épp a kánikulát csitítja.

Az ősz egy ilyen jó szándékú, tapasztalt közvetítő a két fél között. Mindkettőnek igazat ad, de közben ő is nyer.

Más a színe. Mélyebb, összetettebb, rozsdállik, arany- és téglaszín, érett, sőt, az enyhe túlérettségtől pikáns. Elegánsan erjedt.

És az illatok, azok is ilyenkor jönnek vissza. Még nem a téli fridzsider, már nem is a nyári hajszárító visít bele a tüdőbe, ehelyett a nagy meleg után fellégző természet fúj egy nagyot, te pedig az orroddal csodálkozol az egymásba kavarodó illatokon.

Más az íze és az állaga. Mesterművek készülnek, nem az egyszerűségével, frissességével odavágó első szándék, hanem a rafinéria, az érett, leveses, illatos megfontoltságot eszed. A szerény magabiztossággal eléd rakott kaját, ami biztos jó.

Ősz lesz itt, rézsút napsugárral, nyitott kiskabáttal, a sétányon puhán pattanó gesztenyével és lassan vitorlázó levelekkel. Ősz lesz, és ez jó.

 

 

Pár dolog így csütörtökön

2010.08.19. 11:32 15 hozzászólás zoli vagyok

Szempontok

Sosem szerettem a belterjes dolgokat, amikor nagyon ugyanolyan emberekkel nagyon ugyanolyan dolgokat csinálsz nagyon ugyanúgy. Az lófasz. Én azt szeretem, ha vannak közös pontok, de azért ő tök más. Olyan ez, mint amikor valami új fűszert kóstolsz - és ehhez nem is kell állandóan új embereket megismerni, elég csak, ha ki vagyok hegyezve ezekre a különbségekre.

Múltkor pl. mutattam Björknek a videót, amit a Danko Jones: First Date elejéről csináltam a Szigeten. Az volt a konklúziója, hogy a zenével ugyan nincs semmi dolga, viszont majd vegyünk nekem egy olyan fekete inget.

Ugyanígy, tegnap telefonálok anyámnal, mesélem neki, hogy most épp ide írok, oda megyek szerepelni, ugyanakkor szeptembertől a cégem bevételének fele eltűnik, ergo szarban leszünk, satöbbi, satöbbi, aztán kérdem, hogy mi újság otthon... erre mondja, hogy "apáddal elraktunk negyvenkét kiló őszibarackot". És akkor olyan jó, hogy így kiránt engem ebben a makrofókuszú szarságból, és teret, távolságot rak a dolgaim mögé.

 

Fog

Már rég túl lehetnék az egészen, ha nem lennék ilyen fasz, és jelenleg már kurvára fáj. Björk naponta átmossa ezzel a fecskendős izével, de már ő is mondogatja, hogy ez így nem fog sokáig menni. Persze, egy éve ott volt egy tagban a pénz a teljes pofagenerálra (mind a négy bölcsességfogat ki kéne húzni, aztán jöhetnének a további baszakodások), aztán vettem belőle valami nyilván nagyon fontos dolgot, most meg épp nem erre akarnék költeni. Ja, és pasi lévén, természetesen kurvára fosok is tőle.

Mindegy, muszáj lesz elkezdeni sakkozni a naptárban, hogy mikor van egy olyan hetem, amikor megtehetem, hogy ne beszéljek.

Apropó, ha valami hiper-szuper magánfogdoki vagy szájsebész szeretne személyes és hiteles reklámot magának, akkor jelentkezzen, kapja ki a bal alsót ingyen, és cserébe megírom jól.

 

Társasági élet

Ezt most lassan építjük vissza, én például nemrég konstatáltam, hogy a faszbukon állandóan van 4-5 aktuális programmeghívásom, csak ezeket vagy eleve nem vettem észre, vagy nyomtam rá egy talánt, és jól ki is esett. De mostantól majd jobban figyelek :) itt is csak annyit kell még végigjátszani, hogy rohadtul nem tudom, hol leszünk két-három hónap múlva, ugyanis ha nem esik be új meló, akkor a megtakarításokból kábé ennyi ideig tervezem és tudom finanszírozni a jelenlegi albérletet, aztán tipli valami feleennyibe kerülő helyre :( nyilván rohadt szar lenne, ezért nem is ez van a tervekben, de azért számolok vele, mert nem eshet ránk úgy a decemberi fűtésszámla, hogy "bassza meg, ezt miből".

 

Meg én

Ugyanakkor van az ilyen rázósabb időszakoknak előnye is. Az a kényszer, hogy faszom, hát nem lehet itt hosszú évekig pendlizni a négy melómmal, igenis választani kell, és azt az egyet kurvára megnyomni, ott valakinek lenni. Vagy egy ötödikkel felülírni a többit.

Kell az a kényszer, hogy az ember rántson magára egyértelmű jelzőket. Nem szeretnék running sushi meg degusztációs menü lenni - inkább egy rendes főétel, hús krumplival, esetleg kis variálás, érted, ami még megy hozzám.

Nem mondhatnám, hogy nagy öröm újra kitalálni magam. Régen azért ez egyszerűbb volt: 27-28 éves koromig ha nálam volt a pénztárcám és a telefonom, akkor köd előttem, köd utánam, bármi történhet a világban, én rendben vagyok. Ma meg már nem csak magamért felelek, és vannak "dolgaim", rutinok és manifeszt dolgok, amelyekhez ragaszkodok, és amik miatt nem olyan egyszerű átdobni a profilt, újjal kísérletezni. De azért nekilátunk, mert kell. 

 

Legyél te is kétfarkú!

2010.08.18. 06:20 21 hozzászólás zoli vagyok

Ennyire biztos és egyértelmű politikai állásfoglalás még sosem volt a blogon. Nem csupán bejelentek és közlök, de agitálok is.

Idén a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kapja meg az ajánlószelvényemet és a szavazatomat is, illetve mindazokét, akikre még ezügyben hatni tudok.

Hiszem, hogy ennek a hígfosnak, amit ma közéletnek nevezünk, csak fityiszt lehet mutatni. Hiszem, hogy csak attól változhat valami, ha most nem kötünk egy szar, ócska kompromisszumot, hogy "de talán mégis ők hasonlítanak arra leginkább, ami".

Lószart, mama!

Én többet nem szavazok olyan pártra, ahol nem lenne gyomrom tagnak lenni, ahol főszabály szerint szégyenkeznem kellene egy-egy rendezvényükön, akikkel fontos kérdésekben nem tudok egyetérteni. A legutóbbi választás idején az iratmegsemmisítőben végezte az ajánlószelvényem, most viszont a kutyáké lesz.

Tessék ezt az egészet szétviccelni, tessék a sok régi és új, különböző mértékben, de egyként faszkalap szereplőnek megüzenni, hogy ez így nem frankó.

Minden egyes kutyapárti szavazat egyszerre hiányzik majd az összes mai párt kasszájából. Mint Chuck Norris köríves rúgása, ami egyszerre terít le négy gazembert.

Márpedig én most ezt akarom, egy nagy maflást kiosztani mindnek. Úgyhogy örök élet, ingyen sör, hatos és hetes metró!

 

Diszklémer: egyúttal ez volt az utolsó olyan bejegyzés is, amit a témában viszonylagos komolysággal tettem. A kampányban rendszeres, ámde teljesen hülye posztokban fogok agitálni, hogy egyrészt ne utáljátok a dolgot, másrészt meg a kutyáknak se basszam el a renomét.

Következő oldal »