Nem sikerült

2010.02.08. 16:43 28 hozzászólás zoli vagyok

Az elmúlt hét nagyon nem jött össze, tényleg. Lesznek is ennek mindenféle konzekvenciái.

A problémák gyökere az, hogy hülye fejjel, meggondolatlanul sikerült ezt az albérletváltást megoldani - nem így, nem most, és főleg nem ide kellett volna költözni. Mindez pedig egyszerre hozza magával minden dimenzióban a gondokat:

Úszik-késik minden dolgom és feladatom, gyakorlati és mentális okokból is. Előbbi a körülményekből adódik, átmeneti a helyzet, átmenetiek a keretek. Utóbbi pedig azért csapja szét a dolgaimat, mert ugye, ha valakik, hát ti igazán tudjátok, hogy mindennemű működésem alapja az a bázis, az az otthon, amit Björk olyan tökéletesen rakott össze korábban, és ami itt nem tud kialakulni. Heroikusan próbálkozik az én drágám, csak ugye, szinte szó szerint esnek ki a csontvázak a szekrényből, és így nem lehet.

Egyébként én, és csak én voltam a hülye ezzel az egésszel. Björk mondta, hogy nem lesz jó - én akartam, én erősködtem, én győztem meg. Elfelejtettem, hogy mi a fontos, nem vettem tudomásul, hogy mire van szükségünk. Elbasztam, na. Soha többet ilyet nem csinálok.

Valamelyest rá fogunk aztán baszni anyagilag is - bár itt legalább annyiban uralom a helyzetet, hogy saját pálya, ezért én felelek a kis kétfős családunkban, majd megoldom, hogy a saját munkám meg a cégem kábé év végére satírozza a lehetséges hiányt. Egyszerűbben szólva: többet és jobban dolgozva idővel kompenzálhatom, ha idő előtt felmondjuk az albérletet, és beragad a kaució, illetve ha az eddig megtett beruházások ok nélkül voltak. De valahol még ez a legkisebb gond, tényleg, dolgozni tudok, spórolni tudok, megoldom, ez a dolgom. Alapvetően nem a pénzről szól ez a történet.

Nem azért írom egyébként ezt, hogy sajnáljatok, csak a tényt rögzítem, végtére is blog ez itt, napló, szóval rég voltam ilyen szarul. Sok-sok éve, még egyetemistaként volt talán ilyen, a büntető eljárásogi, utolsó utáni szigorlaton harcolva, hogy ne buktassanak meg az egyébként akkor már épp hatályát vesztett, új törvénnyel lecserélt joganyagból. Igen, ott szívattak, egy olyan törvényből akartak megbuktatni, amit a Parlament pár héttel azelőtt már lecserélt. Mindegy. Szóval a "felnőtt" életben már nem voltak ilyen összedőlős szituációk, volt sokféle szar persze, munkával, privát faszkalapokkal - de ez nem. Mindegy, nem cirkalmazom, csak ez egyúttal az ok, a magyarázat is arra, hogy miért nem blogoltam már sok napja. Nem lett volna benne köszönet.

Szar lesz aztán az is, hogy újra kell kezdeni az egészet, érvényesítve a költözés eredeti, illetve a mostani albérlet által be nem váltott szempontjait, új tanulságait is. Gyűlöletes dolog, és másodjára nekifutni, hát, fasz se tudja, hiába ismerem már jobban az utat, hiába tudom jobban, hogy hova, melyik kőbe tudom belebaszni a lábujjamat - nyilván jobban is fosok a fájdalomtól, előre.

Apropó, ez a bejegyzés egyúttal ismét egy fontos ellenérv az "erősebbik-", illetve "gyengébbik nem" felosztás használhatóságára. Támogatjuk egymást Björkkel, de volt olyan nap, amikor én voltam a kártyavár.

Nem mellesleg meg sikerült kurvára meg is fázni, a hétvége jó részét begyógyszerezve végigkómáztam, szombaton például szinte végig csak aludtam, vasárnapra meg előadtam a szokásos mutatványt a gyógyszerallergiától tokától-bokáig rákvörösre változó, egész testen végigfolyó csalánkiütésekkel. Nem tudtam dolgozni, nem tudtam egy dobozt arrébb rakni, semmi.

Nem jó most, de majd így a gödör aljáról veszek valami lendületet, és megkezdjük a mászást. Az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Nem történt tragédia, csak hülye voltam, és elbasztam egy (remélem, minél rövidebb időre) a dolgainkat. Megoldjuk, mindig megoldjuk. 

 

Gyűlölök költözni

2010.02.03. 14:14 15 hozzászólás zoli vagyok

Kezdjük azzal, hogy lassan felvételizhetek a rabbiképzőbe, ugyanis fingom sincs, melyik dobozban van a borotvám... de ez a legkisebb gond.

Pedig sok tekintetben még szerencsénk is volt: pont hétfőn nem esett a hó (előtte rekordhavazás volt, és most megint zuhog), a költöztető srácok teljesen rendben voltak, merem ajánlani nektek is, itt a honlapjuk. Tempósan, precízen, udvariasan dolgoznak, és az ár is rendben van.

De egyébként... egyébként gyűlöletes az egész. Az elmúlt egy évet egy (általunk) szépen berendezett, kényelmes rózsadombi lakásban töltöttük, ami minden hibájával együtt is igazi otthonunk volt - most pedig csökkenő számú, de továbbra is zavaró és kiábrándító látványt nyújtó dobozok és zsákok labirintusában közlekedünk, egyelőre nincs a dolgoknak helye, sőt, sok esetben azt se tudom, hol vannak ezek a dolgok, amiket a még nem kijelölt helyükre kéne raknom.

Ja, és persze kosz van, mert addig takkerolni se nagyon lehet.

Továbbra rontva az élerhető komfortot, nincs kábeltévé, és nincs internet sem, egy kurva szobantennával bohóckodtam össze egy elfogadható köztévét és RTL-t, valamint egy kásás tv2-t. Képzelheted bazmeg, amikor csak a mónikasó van. És tényleg már, nincs net, belehalok, nincs internet, nem élem túl.

Nincs továbbá mosógép sem (ami volt, azt elvitettük, mert a fél fürdőt elfoglalta), és ezt nagyon-nagyon sürgősen pótolni kell. Björk Mamát egyszer még meg lehet kérni, de nem hordhatjuk Békásra a szennyest a Várból, meg egyébként sehonnan sem, nem vagyunk már 16évesek. Meg ugye, az előző helyen gyönyörű fürdőnk volt, itt meg sajna ez is, meg a WC is eléggé vacak. Fejleszthető, díszíthető, a mostaninál pofásabbá tehető, de nyilvánvalóan egy nagyobb felújítás kéne neki, ami viszont nem az albérlő dolga, ugye.

Fel kell még turbózni a konyhát is, mert fontos dolgok hiányoznak belőle - volt egy gány asztal, székekkel, de azokat elvitettük, majd veszek helyettük újat. A hűtő saját,  új, nagyon frankó, igazi jégverem, és szép is... szóval egyelőre inkább még az árnyoldalak látszanak, és kell még költeni rá, meg dolgozni is vele, de azért jó lesz majd. Legutóbb egy csont üres lakást kellett berendezni, most azért ilyen feladat nincsen, mert a szükséges bútorok jó részét épp onnan hoztuk ide, és ha majd kikerekedik a dolog, akkor szépen előjönnek majd az előnyök is; mert azok azért prognosztizálhatóan vannak, lesznek, csak még nem értünk oda.

Jósolgatva kicsit: ilyen előny lesz majd a mostani kupi miatt még nem érvényesülő, sokkal jobb beosztás például. Az előző helyen a kisebb szobából nyílt a nagyobb, így ott a nappaliba került a franciágy is - itt viszont külön nyíló szobák vannak, így végre van klasszik hálószobánk. Kiválóan szigetelő, vadiúj ablakok vannak, a zaj jó része kint marad, a meleg meg bent - és ez a házközponti fűtésből származó meleg meglepően megfizethető, sokkal olcsóbban jövök ki, mint a cirkóval az előző helyen (igaz, ott elég régiek az ablakok). És amint elindul a fűtési szezon, mindig meleg van... nyáron meg majd a beépített légkondi fog segíteni.

Előny az is, hogy míg legutóbb a szeparálódás volt a fő cél (na ja, a Blaha után), mostanra már vágytunk arra, hogy könnyebben érjük el a civilizációt - az első igazán, 100%-osan pozitív élmény ezzel kapcsolatban a gyalog is könnyen elérhető Miró volt, ahol 950 forintért finom, normális adag menüt lehet enni déltől háromig, kedves felszolgálók, jó környezet, faszaság. "Rendes" bolt is van elérhető közelségben: bár én nem vagyok egy gój motoros, de elég jó helyen van a CBA Prémium meg a CBA Delikát, előbbi emeletén egy rövidesen meglátogatandó cukrászda/kávéház.

Be kell rendezkedni, a szarságokat legyűrni, a szükséges dolgokat mihamarabb elintézni, és aztán nagyon jó lesz. Jobb, mint eddig, azt szeretném.

De nagyon gyűlölök költözni.

 

Szerdáig offline

2010.01.31. 20:19 1 hozzászólás zoli vagyok

Költözés van. Ott meg nincs még net.

Szerda délelőtt jövök.

 

Egyél hozzá kenyeret

2010.01.28. 14:56 93 hozzászólás zoli vagyok

Olvasom, hogy a DJ Szövetség életműdíjat adott Dévényi Tibornak.

Első körben persze ki nem szarja le, Sas József meg majdnem Kossuth-díjat kapott, és egyébként is, a Lemezlófasz Szövetség egyelőre csak egy agresszív bohóctréfa - igaz, Jeszi komolyan dolgozik azon, hogy Orbán Viktor eljövetelével ő lehessen az új Erdős Péter.

Az is csak egy fokkal érdekesebb, hogy annak idején Tibi bácsi mit mondott rólunk, internetezőkről: "társadalomképtelen, sunyi alakok, akik nem merik nyíltan felvállalni a saját véleményüket, hanem jobban esik nekik arctalanul mocskolódni", mindezt pedig ő már csak azért is tudhatja, hiszen, mint magáról állítja, "18 évnyi Három Kívánság után azt hiszem elég jól értek a gyerekek nyelvén, azt hiszem, tudom, mi kell nekik.".

Ja, és mindezt az MSZP-s ifjúsági és sportminiszter tanácsadójaként tudta nyilatkozni - szerencsére még időben, ugyanis az index sikeresen beleverte az orrát a saját szarába, és egy idő után már a minisztériumi telefonközpontos se tudta kapcsolni Tibi bácsit.

Dévényi Tibor számomra azonban szimbólum is. Olyan, mint a csöpögős zacskós tej, a tenyeredet elnyíró, letekerhetetlen alumínium csavaros kupak a literes Schweppes üdítőn, a kockalada, a pult alól kapott banán, a műanyag bevásárlószatyor, amin osztrák hómsoping katalógusokból kivágott, random oldalak hirdetnek olyan árukat, amiket Magyarországon nem is lehet kapni. Ő a bevásárló cekker, a Hahota magazin, a kinyithatatlan nyugány a strandon.

Tibi bácsi valahol maga a kádári szocializmus. Nézzétek meg ezt a videót, legalább az "étlapig", aztán folytatom:

Kiskölyök voltam még, mikor ezek mentek a tévében - és pontosan emlékszem, hogy már akkor is végtelenül frusztrált, hogy ez valahogy kurvára nem jó. Hogy olyan szegényházi ez az "étlapos" cucc. Hogy milyen dolog ez, annak örüljek, azért tapsoljak, az legyen a "nyeremény", hogy egy másfél órás filmből bemutatnak random két percet?

Mér' hát jó az is, nem? Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy.

Mérhetetlenül utálom, mikor csak matatunk a maradékban, mikor jönnek ezek a félképességű senkik, és takargatják előlünk a kilátást. Kérjél két perc Indiana Jonest! Kérjél másfél perc Brost! Bohóckodj autóápolási cikkekért és egy csodálatos autós poszterért!

Meg mindig, mindenből kevés van, egyél hozzá kenyeret, különben nem laksz jól. Mindent csak megkóstolni lehet, meg körbeállva megnézni, minden csak "majdnem olyan".

Őszintén kívánom, hogy ezek az alakok idővel tényleg tűnjenek már el a faszba. Kikérem magamnak, hogy "nagy öregek" lennének, hogy a szakma mesterei, az utánpótlás rajongott idoljai címekkel villogjanak. Nem, kurvára nem azok. És ha van valami, ami tényleg fontos, amit tényleg el kéne érni ebben a kurva országban, az az, hogy legyenek rendes dolgaink, az és úgy, olyan és elég, kenyér nélkül.

Tibi bácsi nem DJ. Tibi bácsi egy tekintélyelvű diktatúrában volt sikeres műsorvezető, ellenfél nélkül. Tibi bácsitól lófaszt se tanuljanak a mai DJ-k. Aki Tibi bácsit összekukázza 2010-ben, az is menjen a picsába - és nem Tibi bácsi személye miatt. Lehet, hogy ő egy joviális, gyerekszerető bácsika, nem tudom. De nekem ne rángassa vissza az étlapos, egyenszegénységes időket, ne játsszon alá azoknak, akik egyébként is azon nyígnak, hogy kádáralattjobbvolt.

Hátha változik ez is. Hátha ledarálja majd jobb híján a tibibácsik, sasjózsik, delhusza dzsonik maradékát a sóbiz, a számukra már nehezen átlátható bulvár, belekényszerítve őket vérgáz, karaktergyilkos helyzetekbe, és intimpistáskodó vallomásokba. Hátha megerősödnek az őket kikerülő csatornák, hátha megcsináljuk végre magunknak, amit akarunk. Tibi bácsi ugyanis pont azért utálja az internetezőket, mert ahhoz szokott, hogy van EGY tévé, azon EGY vélemény, mindenkinek EGY ÉS UGYANAZ jut, eszi, nem eszi, nem kap mást.

Hátha, és most nagyon optimista próbálok lenni, hátha idővel, szépen lassan lerúgjuk magunkról az összes szart, és csinálunk magunknak rendes dolgokat, rendes közösségeket, rendes országot.

Idén meg legfeljebb érvénytelen szavazatot adok le az országgyűlési választásokon. Mert nekem az kevés, én már nem eszem meg azt, amihez kenyér kell, hogy jól is lakjak. Nem kérek két percet a filmből, dobáld a pontos labdát másnak.

Április elején még visszatérünk erre. 

 

UPDATE2: megint látszódnak a kommentok.

· 1 trackback

Hírek, menetrend, egyebek

2010.01.28. 11:45 7 hozzászólás zoli vagyok

Alakulnak a dolgok, de szokás szerint ezermillió irányba kell kapkodni. Faszom.

Aktuálisan a legfontosabb hír, hogy tegnap megkaptam az albérlet kulcsát, innentől szabad a pálya. Ma még elzúzok a Saturnba, Björkkel tegnap este kinéztünk egy jó kis Sharp hűtőt, faszának tűnik - valamikor délután megveszem, és megbeszélem a kiszállítást is. Holnap, de legkésőbb szombaton jó lenne, ha kivinnék az új lakásba, mert akkor szépen tudna álldogálni, ahogy az az üzembehelyezés előtt szükséges.

Úbazz, most nézek ki az ablakon, egyre durvább az időjárás. Remélem, hétfőre normalizálódik  helyzet, nem szeretnék hóviharban költözni... de AKKOR IS költözünk. Hétfőn már a Várban akarok aludni. Nagyon jó kis lakás egyébként, majd dokumentálom nektek is a beköltözést, berendezkedést.

Apropó, dokumentálás! Ott még nincs netem, jövő héten el is kezdek majd intézkedni, de ez nyilván alábasz kicsit a blogolásnak... meg ugye, ott a tévé-probléma is, első körben megnézem, tudom-e szobaantennával lopni az AM-mikrót (van erről valami infótok?). Ami biztos, hogy a következő napokban átállok non-stop torrent üzemmódra, lerántok millió gigát a netről, úgyis felmondom a kábelnetet a jövő héten, már nem korlátozhatnak le :)

Kell még venni mosógépet is, ugyanis a fürdőszoba baszom kicsi, és jelenleg ott lévő gép frankón kitakarja a felét. Majd valami extrakeskeny izét szerzek... szólni kell a már bevált kulcsos-záras szakemberemnek is, aki még a Blahánál csinálta a hevedert meg a Gordiusz-pajzsot, ja, meg a kukucskát is, hogy ide is rakjon valami komolyabb cuccot. Itt a honlapja a fickónak, tényleg ajánlom, én maximálisan elégedett voltam vele mindig (nem fizet nekem a reklámért).

Szóval van dolog elég a költözéssel is, és lesz is még, mert kell még pár új bútor is, meg függönyt cserélünk, meg zuhanyfüggönyt, meg ez, meg az... közben meg a meló sem áll meg (bár hétfő-kedden szabadságon leszek, és 100%-ban offline). A tegnapi műsorral nagyon elégedett voltam, két hét múlva jön a következő, majd időben szólok nektek is.

Ja, a Délmagyar meg megkérdezte, mit gondolok a moderálásról, a kommentezőkről, meg ilyenek. Ide kattintva érhető el a cikk.

Jó lesz már, ha a technikai baszakodás lecseng, és újra teljes erővel tudok koncentrálni a fontos dolgokra. De most azért járkálok szopóálarcban, hogy később meg jobb legyen. Úgyhogy egyelőre még nem lehet hátradőlni.

 

Tegnap interjút adtam, ma műsort vezetek

2010.01.27. 06:04 12 hozzászólás zoli vagyok

Ez így leírva komolyabbnak néz ki, mint ami :)

Ti is értesülni fogtok majd mindenről.

 

Most még egy ideig hektikus lesz itt minden,

2010.01.26. 05:40 5 hozzászólás zoli vagyok

szalad a munka, meg mindjárt itt a költözés is, meg megint egyszerre két új dologba is kezdek (az egyiket majd pár hét múlva itt is megírom). Szóval lécci, mindenki legyen türelemmel, jön majd megint minden sorban, csak ez most nem az az időszak...

Annyit azért rögzítsünk, hogy sikerült némi életmentő grádicsot farigcsálni az elmúlt napokban, muszáj is volt, nagyon szét voltam, de aztán valamennyire vissza tudtam tölteni magam. A 100%-tól kurvára messze, de a minimum fölött... az is nagyon sokat segített, hogy végre megint eljutottam a blog hivatalos masszőréhez, és most még az előző alkalomnál is durvább volt a hatás: a végére alig tudtam beszélni, tényleg, lebontotta-kigyúrta belőlem a pakolodó szemét jó részét. Kell ez, menjetek el hozzá ti is.

Aztán, majd ha már túl leszünk a költözésen és berendezkedtünk az új lakásban, beszereztem mindent a hűtőtől a mosógépig, bekötötték a netet és minden frankón működik, na, akkor jön majd a jó világ. Most még egy kicsit kupi lesz itt is, bírjuk ki, aztán meg majd ívelünk felfelé jól.

Apropó: addig nézegessétek a Hírcsárdát, szerintem zseniális oldal, az ilyen humor Magyarországon ritkaság, tényleg.

 

Egyébként meg kurvára várom már a napszemüveges időt:

 

· 1 trackback

Könyv elő

2010.01.22. 11:55 4 hozzászólás zoli vagyok

Jövök be a munkahelyemre, fülön ordít az MP3-lejátszó, mondom is magamnak, hogy zolibazmeg, te aztán tök modern vagy, friss mash-up pörög, ez igen, haladunk a korral, sosehalunkmeg, forevörjang.

Hornby

Aztán meg kapcsolok, hogy dehogy, baszki, dehogy. Mert mit is rakott össze a dídzsé? Metallica: Sad but true (1992) és Stevie Wonder: Superstition (1972). Klikk a leadben a linkre, te is meghallgathatod. Háromszor tekertem vissza, bezzeg a Prodigy: Invaders must die vs. La Roux: In for the kill mash-upot meg rögtön léptettem - reményre ad okot, hogy külön-külön azért fent vannak a lejátszón, hamarabb kerültek oda, mint a CD-k a magyar boltokba (kösz, Jeszi), és hallgatom is mindkettőt. De akkor is, most tizennyolc meg harmincnyolc évvel ezelőtti számok szóltak, aham, hát nem feltétlenül így néz ki, ha hüvelykujjal a modern kor ritmusát pumpáló ütőéren, ugye.

Valahogy majd, előbb-utóbb a helyére kell rakni ezt a dolgot, hogy pontosan akkor hol is tartok én, meg mi a legenda. Pár kabátot sikerült már végérvényesen kinőni: múltkor is ülök a fodrásznál, fiatal tanulógyerek mossa a hajamat, mielőtt jönne a főcsávó sarabolni, és a tükörbe nézve, hát, elég nagy volt a kontraszt. Ott áll mögöttem a 14-15 körüli kiscsávó, nincs ötven kiló, az arca olyan, mint... mint egy bögre, ha érted, csupasz és sima, émmeg épp csapzottan, borostásan, meg vannak ugye ezek a szarkalábak is. Az én arcom nem börge, egyre vastagabb a bőr, oké, így tényleg többet el is bír, kell is - aztán eszembe jut, hogy kiskölökként nyaranta mindig hogy meglepődtem, mikor apámmal a kertben dolgoztunk, mittomén, kerítést csináltunk, vagy fát hasogattunk tüzelőnek, és néztem a tarkóját. Rinocérosz tarkó, vörösre sülve, valószerűtlenül vastag bőr, redőkkel, árkokkal, ráncokkal. Teherhordó nyak. Nekem is olyan lesz.

Grisham

Főleg, hogy csak néha döbbenek rá, mennyire ugyanazt nyomom. Tizenöt éve még ő szaladgált úgy a számlatömbjével, ahogy ma én. Még ezt is, még azt is vigyük, szó se róla, most kell ezt csinálni, olyan kibaszott termékeny vagyok, mint egy tenyészállat. Néha kurvára elfáradok, de még megy, még jó tíz-tizenöt évig mennie is kell így, sugarasan, középről a szélrózsa minden irányába. Talán csak a csajom az egyetlen, aki mindenhol vágja, hogy az ott én vagyok. Ságvári 2010. De... de néha tök jó lenne ezt felpakolni egyetlen szekérre, ott vinni mindent, érted, oszloposodni, mindent összegereblyézni, és egy célért, felfelé, egy helyen, egy ügyet.

Beledőlni teljes súllyal, egyetlen irodában, nyakkendővel, titkárnővel, profin, tényleg felnőtt emberként - még akkor is, ha buknám ezt a jelenlegi szabadságot. Feloldódni kicsit egy nagyban, semmi balansz.

Rollins

Illetve pont abból lenne egyensúly. Sokkal strapásabb a mostani porciózás, mert így előfordul, hogy az egyik irányba csak a csili megy, máshova meg csak a cukor, rajtam kívül senki se az egészet kajálja, nem tudja, milyen lenne együtt, egyben. A csilis rész egyébként is gáz, mert ugyan alkalmilag kifejezetten kényelmes vaddisznónak lenni, tudod, mikor előre leosztják neked a Jolly Jokert, a "hát neki ilyen a stílusa" felmentést - de hosszabb távon akkor sem jó az, ha egyesekkel mindig csak akkor találkozol, mikor épp visszakézből a földhöz baszol valakit.

Egyébként minden rendben, csak a mostanában szokásostól eltérően kikerült egy retro fílinges egoblogbejegyzés is. 

 

Ólomlábakon

2010.01.21. 14:39 14 hozzászólás zoli vagyok

Mindig nehezebb újabb lendületet venni, amikor elsőre nem megy át. Most pont ez van.

Néha olyan kibaszott magas ez az egész így alulról, hogy inkább szétrúgnám, mintsem megmásszam. Vagy csak megfordulnék, és visszaballagnék.

Bocs, tudom, rószaszín happy izéket ígérek már napok óta.

Egyetemistaként is pont ugyanezt utáltam a legjobban: gyakorlatilag az első előadás után kezdetét veszi a "tulajdonképpen már most is lenne mit tanulni" időszak, növekvő bűntudat az elfolyó hetekkel, egyszerűen NEM TUD VÉGE LENNI; ha ez megvan, akkor ott vár az.

Felnőttként általában egész normálisan elvagyok ezekkel,  sőt, élvezni is tudom, hogy hatfelé forgolódok, csak most túl sok szarság van, nem csak a munka, költözés is, minden egyéb vacak. És persze, ugyanúgy, mint az egyetemen, most is összeadva sokkal több a szorongva elbaszott idő, a befeszülő nyakú üresjárat, mintha gondolnék egyet, és tényleg nagyot fújva kilépnék egy rövidebb időre az egészből.

Akartunk menni valami év eleji kis utazásra is, de aztán persze az se lesz, mert költözünk, mert munka van, mert abból a pénzből veszek majd mosógépet meg hűtőt.

A legjobb persze ebben is az, amikor önfarkába harap a kígyó, és már az a legnagyobb bajod magaddal, hogy egy rinyagép vagy. Kevés vagy, mert kevés vagy.

Jut eszembe: ez az is azon bejegyzések közé tartozik, amelyek rögvest törlésre kerülnek, amint megint felveszem a szupermenes alsógatyámat.

Mindegy, vissza a feladatokhoz. Nem valószínű ugyanis, hogy bekopog az ajtón az FBI, azzal, hogy "Zoltán, el a géptől, azonnal bevonjuk a tanúvédelmi programba, már mindent elintéztünk maga helyett, TILOS bármit is tennie, kint várja a fekete autó meg az új útlevele". Meg a lottón se fogok nyerni soha, ugyebár.

Ne blogolj! Vagy ne így...

2010.01.18. 13:40 55 hozzászólás zoli vagyok

Kedves Pártok, Ellenpártok, Cégek és Álcázott Cégek!*

Kénytelen vagyok egy nagyképű, kioktató, pökhendi bejegyzésben elküldeni titeket a picsába. Tudom, hogy unszimpatikus lesz, amit mondok, de megvannak az okaim.

Magamról annyit, hogy zoli vagyok, bő hét éve blogolok, van már némi "múltam" és tapasztalatom a témában, és bár (többek között) épp azért szeretem ezt a műfajt, mert itt nincsenek felkent főmuftik és megkerülhetetlen szaktekintélyek, azt akkor is fogadjátok el, hogy sokan vagyunk bloggerek, akik nálatok ezerszer jobban értünk ehhez (mellesleg magam is hivatásszerűen foglalkozom  PR-ral és kommunikációval). Ugyanis pont azért, pont arról írok most, hogy jöttök itt a hülye blogjaitokkal, és borzasztóan bénák, illetve kontraproduktívak vagytok.

Foglaljuk össze gyorsan, hogy miért is csináljátok ezt az egészet. A dolog valahogy úgy működik, hogy jön a kampányguru, vagy a PR-os, és elővezet egy idilli képet:

Csináljunk blogot a cégnek/pártnak/ellenpártnak a blog.hu-n. Ingyen van, mégis lesz belőle rengeteg elérés, kikerül az index főoldalra, tízezrek fogják olvasni, közösségépítés, civil erő, majd kommentelik, meg megosztják, meg kilinkelik mindenhol. Itt lehet majd bejelenteni, vagy tesztelni dolgokat, szerzünk működő e-mail címeket, webkettő, ez a jövő! Beillesztünk majd videókat, rakunk fel fotókat, teljesen modern és interaktív lesz az egész.

Aztán meg lófasz, drága barátaim. Mert hogyan csináljátok meg ezt valójában?

Először is, elhiszitek, hogy ingyen van. Nem, nincs ingyen - illetve úgy nem működik. Eleve pénzbe kerülne az az ember, aki ért ehhez az egészhez, és ezzel, csakis ezzel foglalkozik a cégnél. Nem, ezt nem tudod megkerülni, hiába osztjátok le a sajtóosztályra, vagy hiszitek azt, hogy ezt majd megcsinálja helyettetek a külsős PR-cég - akár így, akár úgy, ez egy egész embert igénylő feladat; mindjárt ki is fejtem, hogy miért.

Aztán azért sincs ingyen, mert ha még nyomorult harmincezer forintot se szántok rá egy egyedi sablonra, sőt tízből kilenc faszkalap még a "Megjelenítés" gombot se találja meg az adminfelületen, és ezért a "colors of web 2.1", gyárilag beállított sablont húzza rá a gép a blogra (igen, azt a zöldet), akkor már borul az egész "mi értünk a webkettőhöz"-kép. Egy tartalomcentrikus privát blognál persze szinte teljesen mindegy, hogy mi a körítés, de baszod, ahol PR-stratégia meg kampányterv van, ott kurvára fontos - lenne.

Nem, nem mentség, hogy véletlenül pont zöld a párt logója is. És nem, nem elég, hogy valami Paintben átpixelezett szart felraktál a fejléc helyére. "Hivatásos", céges- vagy pártblognál nem elég, ez csak a "privát" bloggerektől nem ciki. Pár tízezrest tessék kicsengetni a formáért, és egy normális bért annak, aki aztán majd a szerkezetet és a tartalmat kezeli.

Ez pedig elvezet minket a következő, fent már érintett problémához: egy blogot igenis kezelni kell. Az nem blog, hogy akár a marketingesek, akár a külsős cég Word-ben átküldött szövegeit eredeti formázással kopipésztelem bejegyzésként. KELL EGY EMBER. Minimum egy, és csakis webkettőzni. Az ő dolga egységes formát adni, reggeltől estig figyelni, hogy mi történik a blogon, ordenáré hozzászólásokat moderálni, érdemi felvetésekre válaszolni. Ő szól hozzá más blogokon az accounttal a releváns témákhoz, ő küld trackbacket, ő intézi a megosztásokat, ő figyeli a statisztikát.

Ehhez képest nálatok a blog marad a gyári sablonban, egy-egy olyan bejegyzésnél, amit máshol is linkeltek, felgyűlik az anyázó és spammelő, moderálatlan kommentek sora, egyébként meg a négy hónappal ezelőtti posztnál van két hozzászólás, aztán mindenhol nulla. Hamar be is dől az egész projekt, saját nyilvánvaló töketlenségetek bizonyítékaként, egyetlen búcsúzó vagy magyarázó szó nélküli, másfél évvel ezelőtti bejegyzés virít amolyan befejezetlen szimfóniaként a neten (holott pont a linkelt blog kapcsán nyert bizonyítást, hogy ezt a műfajt lehet nagyon sikeresen is művelni).

Ilyen álblogokon kurvára nem épül semmilyen közösség, csak a haragosok és vetélytársak szemetelik tele anyázó hozzászólásokkal. Sőt, nem lesz index főoldal meg blog.hu blogketrec se belőle.

Holott lenne itt tér, nézd meg: három éve egy kiscsávó felkúrta az agyát a BKV-n, indított egy blogot a témáról, és ma ő a netes orákulum fővárosi tömegközlekedés témában. Mert csinálta rendesen, mert komolyan vette, mert nem a végén akarta kezdeni. Mémmé, a közbeszédet alakító tényező vált a Modorosblog, rajongjuk a Szlengblogot, vagy ott az autózz!, szintén fajsúlyos versenyző a témában. Egyik sem úgy indult, ahogy ti akartok blogolni.

Mindezekre tekintettel azt kérem: ne blogoljatok. Így ne. Elsősorban magatokat teszitek kínossá, de nekünk is rossz, látni ezt a kínlódást és szerencsétlenkedést. Csináljatok inkább egy jó honlapot, minimálban, étlapszerűen, egyszer rendesen megrajzoltatva valami full flash cuccot, és majd ott megnézi mindenki, amit akar. Ne blogoljatok, így ne, mert ez nem webkettő, ez olyan, mint a casual friday meg a céges csapatépítő sorversenyek. Nem jó senkinek, kínos, gáz, árt, kudarc, rossz nézni.

Ne blogoljatok - vagy blogoljatok rendesen.

 

Ui: és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mostanság már csomagban kapjátok az ötleteket, és ugyanilyen kínosak vagytok twitteren, facebookon, iwiwen is. Tumblrön is azok lesztek. Ne.

 

*Félreértés ne essék: nem azt akarom megszabni, hogy magánemberként ki-milyen blogot ír. Azon puffogok, amikor gazdasági-politikai szervezetek csinálják ezt, végtelenül szarul.

 

A képek innen származnak 

Következő oldal »