zoli voltam

EsztétikOm

2007. május 16. - zoli vagyok

Na, ezért nem bízzuk a gyerekre a bevásárlást. Mára nem rendeltem kaját, és mostanra elég éhes voltam, tehát elmentem boltba. Vettem:

  • egy somlói galuskát
  • egy zacskó csipszet
  • egy liter (!) energiaitalt

Mindemellett az van, drága olvasók, hogy csupa olyan dolog történik mostanság az életemben, amit nem akarok vagy nem tudok megírni. Asse titok, csak nem szoktam reklámozni, hogy blog- és koncepcióváltás is szerepel a középtávú tervekben. Nyugi, egyrészt ide is át lesz irányítva, másrészt meg nem holnap vágok bele, hanem mikor már letisztul bennem, mit is akarok pontosan.

Ami viszont publikus, hogy van új telefonom. Úgy vagyok még vele, mint az ecceri, jósvádájú fiatalember, aki a vékonypénzű szerelmét odahagyja a nagy hozománnyal bíró középszép hölgyért. Az történt, hogy munkahelyi feladatbővülés mián megspendíroztak egy Nokia E61i készülékkel, a tavaly ősszel, még magánbefektetésből vásárolt, csinoska ámde nem túl differenciált LG KG220 helyett (tegyél be képet! tegyél be képet! - zúgta a tömeg)

előtteutána


Képről szólva, kábé holnap este felbarkácsolok egy új fotót a wiwre. Törpöltem rajta, hogy előálljak-e egy ilyen nagyképű sztorival, de igen, elmondom, mert akkorára hízott a májam, hogy nem tudom magamban tartani. Szóval, az volt, hogy a hétvégi lagzira meglepően esztétikusan raktam össze magam, grooming meg öltöny, és ahogy az asztalomhoz sétáltam, elcsíptem két csaj beszélgetését. Mikor elmentem mellettük, igen alaposan végigmértek, majd még hallottam, hogy az egyik annyit mond:

- ... hm... Brad Pitt?

TUDOMTUDOMTUDOM, mindent tudok, ami eszetekbe jut így hirtelen, de el kellett mondanom! :)))) Majd holnap rakok ki fotót wiwre, ami akkor készült, hogy legalább azt megállapíthassátok, hogy "végülis ahhoz képest, hogy egyébként...".

Zárásképp elmondanám, hogy Björk tegnap hátborzongató veszélyekkel nézett szembe nálam, én meg csak kinevettem :( nem emlékszem minden szörnyűséges eseményre pontosan, hirtelen csak az a tragédia jut eszembe, mikor vizes lett a papucsa. Éppen tusolt, mikor

Ez az este is úgy kezdődött, mint a többi. A fitos orrú lány mosolyogva eltűnt a tusolóban, nem is sejtve, hogy másodpercek múltán ijesztő fordulatot vesz élete, és már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. A fiú eközben a kanapén ült, és nem is sejtette, hogy rövidesen fenekestül felfordul eddig biztonságosnak hitt életük. A lány megnyitotta a csapot, és a víz elkezdett záporozni a zuhanyrózsából - mintha tudta volna, hogy mindjárt velőtrázó borzalom fog kibontakozni. A fiú eközben mit sem sejtett.

- Gyere gyorsan! - hallotta hirtelen a fürdőszobából. Ledobta a kanapéra a tévé távirányítóját, és rohant, mert érezte, hogy gyökeresen megváltozhat e percekben az élete.

- Gyere! - hallotta ismét, és sietősebbre fogta, rohant, szaladt, kivörösödött arccal küzdötte le a távolságot, míg megtette azt a három métert, ami a kanapé és a fürdőszoba között van. Tudta, hogy az ajtó mögött olyan borzalmas katasztrófa fogadhatja, ami után már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt.

- Figyi, nagyon kifolyt a víz, és a papucsomat az a veszély fenyegeti, sőt, talán már nem is fenyegeti... - kezdte a lány, de a fiú már mindent értett. Kezébe vette a rózsaszín plüsspapucsot, majd nagy levegőt vett, és megfordította. Tudta, hogy olyat fog látni, amitől örökre megváltozik az élete.

A papucs talpa kicsit vizes volt.