zoli voltam

Ne félj, nem dug meg senki.

2007. május 18. - zoli vagyok

Kis blogunk hagyományaiból az következett volna, hogy a Homofóbia-ellenes Világnapon írok ide valami szépet, ami a szívhez szól. Költségvetési szempontok viszont (gyk: dolgoznom kell a pénzét, amiből az ételt meg a redbullt veszem) azt indokolták, hogy lófasztse írjak ide aznap.

Most meg már csak annyira van kedvem (időm), hogy az egyik alaphabitussal foglalkozzak. Jelesül, biztos Ti is észrevettétek már, hogy a "nem érdekel, csak engem hagyjanak békén"- fordulattal általában azok élnek a leggyakrabban, akiket egyébként ép ízlésű buzinak eszébe se jutna megdugni. Ronda, pohos, slampos, igénytelen, a nők által is nagy ívben elkerült csávók mondják a leghangosabban, hogy jaj, nehogy őket inzultálja a rózsaszín frakció, és a toleranciájukat mélységesen felborítaná egy ilyen zaklatás.

Senki nem akar téged megdugni, hülyegyerek. Ronda vagy. Én se akarok minden nőt megdugni, sőt.

Egyébként a kolléganőimnek mindig azt szoktam mondani, hogy a férfiak bizonyos esztétikai szint felett naaaaaaaaaaagy valószínűség szerint buzik. Ez nem valami "kiválóság", hanem ők így vesznek részt a versenyben (most igazságtalan leszek, előre szólok). Ahol én ugyanis be tudom dobni a "vőlegény", a "szerető férj", a "csinál két-három gyönyörű gyereket", a "gondos apa lesz" perspektíváját, mint fegyvertényt, ott a melegek a "tartós kapcsi"- ígérete mellett a szolárium- és a kondibérletet, és a naprakész divat- és dizájninfókat tudják a mérleg serpenyőjébe tenni. Tudom, hogy ez igazságtalan és sarkított kép, de valóban úgy gondolom, hogy ma, Magyarországon kevesebb, épp ezért látványosabb eszközökkel versenyeznek a buzik, mint a heterók. Aztán meg egyébként úgy alakult a világ, hogy némely harci eszköz alkalmas a nem kiszemelt célpontok (ellenkező nem) elleni bevetésre is. Szándékom szerint nem a buzikat bántom egyébként a summázattal, hanem az országot, jelzem.

Na, csak túlbeszéltem a dolgot, pedig azt is részletesen meg kellett volna írni, hogy Björk szerdán egy új táskával és egy tál szamócával várt otthon, mert egy tündér, és egyébként is ma vagyunk négy hónapja együtt, meg hogy napi vendég lett a fejfájás nálam, vélhetőleg a sok meló és a hülye életmód miatt, hogy holnap Flea és té neje jön hozzánk korai vacsorára, és még sok-sok mindent. Arról nem is beszélve, hogy bitadanit dupla oldalon basztatják a 168óra olvasói - jómagam egyébként az ilyen újságokban főleg az olvasói leveleket rühellem. Azt vallom ugyanis, hogy újságba írni, nem pedig beírni szoktunk, ha értitek a különbséget (ennek analógiájára gyűlölöm masszívan azt is, aki nem telefonál, hanem betelefonál. drágabolgárúrnak meg kedvessándornak akár).

Mára ennyi, holnap meló, holnapután meló, mindig meló, faszomba.