zoli voltam

Nem az én napom, 1. rész

2007. július 07. - zoli vagyok
Bumbifeszt, Björk kérdez:

- Hol a Bambi?
- :))))) Ott a kék mikrobusz előtt, drágám.
Björk sokkal ügyesebben ad nevet az embereknek, mint én.

Egyébként a Blaha környékén a bátor magyar rovásírók még nem tudtak nagyobb kárt okozni (esetleg este visszajönnek forradalmat csinálni...). Hősszemély persze minden buziellenes tüntető a szememben így is, hiszen páratlanul bátor dolgokat cselekedtek: kimentek az utcára, és jó hangosan kiabálták, hogy mocskos buzik, meg tojást dobáltak.
Gondolom, lesz majd egy olyan kör is, amikor óvodásoktól veszik el a háromkerekű biciklit, az is ilyen roppant bátor dolog lenne.

Ma egyébként nem volt valami sikeres a napom. A Bumbifeszt rövid megtekintése előtt többször is megállapíthattam, hogy a pénztáros, az nem egy foglalkozás. A pénztáros, az konkrétan egy állatfaj. Ha Parkman rendőr lennék, ma azt hallottam volna a pénztáros nénik fejében a Matchban és a Plusban is:
- Ha gyorsan dolgozok, egy nap alatt 600 vevő fizet nálam, és este nyolckor zárunk. Ha lassan dolgozok, 60 vevő fizet nálam, és... és akkor is este nyolckor zárunk! Akkor minek siessek, bazmeg?
És előadja a babkonzervvel a Matrix belassítós jelenetét.
Ha én lennék a tulaj, faszán levonnék a béréből annak, aki az aznapi átlagnál X százalékkal kevesebbet melózott. Lenne egy végösszeg/vevők száma hányados, egy sorrend ez alapján, és aki lemaradt, az kevesebb bért kapna.

Aztán volt ma még az is, hogy beragadtunk egy liftbe, majdnem bezártak minket a Lehel téri csarnokba, felgyújtottunk egy tábla csokit (télleg), nem tudtunk venni fürdőgatyát és kukoricát se... de ezt majd a második részben írom meg.


Vigyázat, ő nem igazi pap!
Hiszen a papok közt nincs buzi.