zoli voltam

Szopóág, 2. rész

2007. július 08. - zoli vagyok
Ma este a következő témákkal jövök:

- Liftbe szorulás és megmenekülés
- Kukoricahiány
- Kényszerű DM-bojkott
- Hogyan gyújtsunk fel egy tábla csokoládét?
- Turmixgép-rendellenességek
- Szenesedő pattogatott kukorica

Mint említettem, tegnap permanenes volt a szopóág. Folytassuk a felsorolást...

Először az egyik piaccsarnokba mentünk, kukoricát venni. A metrószinten beszálltunk a liftbe, megnyomtam a gombot, ajtó bezár, lift fel, megáll - majd lefagy, mint egy jó képességű vindóz. Be vagyunk zárva.

Nyomogatom a gombokat. Semmi. Bazmeg. Akkor vészcsengő. Beleszól egy csávó, leírom a problémát, kikapcs. Pár perc múlva elkezdik kinn nyomogatni a gombot. Azt már próbáltuk, hülyék. "Biztonsági lift, mi, bazmeg?" - hallom, majd elsétálnak. Nebazmámeg. Még nem teszteltük, de asszem, klausztrofóbiás vagyok. Menjünk már ki innen, a kurva életbe!

Elég. Nekipróbálok az ajtónak, centiről-centire feszítem szét, ki kell menni, most már ki tudunk menni... Björkre nézek, hogy induljon, míg fogom az ajtót - de ő még a tükörben nézegeti magát, hiába, a lift egyik fala csupa tükör, és nem mindegy, hogyan lép ki a piacra... hangosan megkérem, hogy akkor menjünk most ki innen!!!

A piac kihalt, minden zárva. Itt nem fogunk kukoricát venni - legfeljebb lopni, valamelyik rácson keresztül. A kijáratok is zárva, egyre gyorsabban megyek, jussunk már ki innen... egy ajtó nyitva, mellette biztonsági őr... olyan idegállapotban vagyok, hogy ha elém akar állni, én lecsapom.
Kijutunk. Cigi, nyugvás, bocs drágám, én se tudtam, hogy ennyire nem bírom a bezártságot.

A második tervezett programpont nagybevásárlás a DM-ben. Betelt a gyűjtőfüzet, tele van pontokkal, úgyis kell venni sok cuccot öblítőtől naptejig, jól jön a kedvezmény. Aham. Ha nem hagytam volna otthon a pontgyűjtő füzetet. Bazmeg.

A Matcban ugyan van kukorica, de akkorka, hogy ha fasz lenne, a tulajdonosát minden koleszos zuhanyzóban körberöhögnék. Vagyis nem nagy. Nem veszünk kukoricát! Bazmeg.

Terveztünk fürdőgatya-vásárlást is. Kell-e mondjam, nem vettünk... amennyit rászánok, annyiért nem láttam faszát. Úgy állt rajtam mind, mint nagyapámon húsz éve a házilag barkácsolt fecskenadrág... a felesége (aki nem a nagymamám) eszkábálta egy PULÓVERBŐL! Voltak ellenben bunkó vásárlók, meg százméteres sor... nem veszük gatyát! Bazmeg.

Vettünk pár cuccot a Plusban, aztán haza. Majd én csinálok Björknek csokiturmixot... hogy is kell? Aszongya: "olvassza meg kicsit a csokit a mikróban, majd..." oké.

Aztán mikor a csukott mikróból elkezdett dőlni a fekete füst, rájöttem, hogy a "kicsit" nem egy egzakt meghatározás... a csoki közepén egy széngyűrűvel körbevett kráter alakult ki, ami ontotta a füstöt.

Ha vicces kedvemben lettem volna, leteszem a földre, és elléggitározom fölötte a Back in Blacket... de nem voltam. Mindegy, a maradékból sikerült a turmix (persze a turmixgép elsőre nem indult, aztán mikor igen, akkor kifolyt a cucc belőle).

A záró műsorszám a kukorica-pattogtatás volt: megint füst, megint szellőztetés, majd pattogatott kukoricával kevert brikett, mint végeredmény.

A tegnapi nem az én napom volt, bazmeg.