zoli voltam

Tata

2007. július 11. - zoli vagyok
Két dolog van most. Egyrészt, a nyaralásig már vágom a centit, nehogy előtte még valakit elküldjek a kurva anyjába. Másrészt, most van bennem egy ilyen furcsa "utóélete" a hétfői temetésnek. Akkor jól viseltem, most néha szar...

Azt gondolom, olcsó és hiteltelen dolog lenne most itt egy nekrológot elővezetni, főleg úgy, hogy időben és térben is elég messze voltunk egymástól. Ezért inkább arról rakok ide egy túlszínezett képet, hogy majd milyen nagypapa szeretnék lenni én.
Szerintem a nagypapaság, az egy jutalomjáték - ha okosan csinálod. A másik nagypapám, aki pár éve halt meg, sajnos ezt nem tudta. Ő napi szinten volt jelen az életünkben, de, hangozzék ez bármilyen kegyetlenül is, érdemtelen volt rá.

Én olyan... régimódi nagypapa leszek, ha lehet ilyet mondani. Rendesen felöltözve, egyenes gerinccel. Pipázni fogok (volt régen is pipám, most az életmódomba nem fér bele). Mesélek majd, mert az a nagypapa legfőbb feladata. Elmondani, ami volt, hogy ne csak gének meg családi ékszerek, hanem információk, elvek, szemlélet is maradjon utána.

A kisgyerekek tök fogékonyak a rítusokra is, rengeteg dolgot ehhez kötnek. Én a mai napig emlékszem  arra, hogyan csinált a nagymamám teát, vagy hogyan melegítette a kiflit az olajkályhán. Száz év múlva, mondjuk, majd azt fogja mesélni pár nagypapa az unokájának, hogyan hámoztam neki az almát a bicskámmal a teraszon, mikor ő volt kisgyerek.

Nagypapánál béke van. Nyugalom, de nem unalom. Bízok benne, nem fogok menthetetlenül lemaradni a világtól, és érteni fogom, mikor a gyerek csillogó szemmel mutatja a hatmillió gigabájtos iPodját, hogy akkor mi is a jó ebben. Abban is bízok, hogy nem tör rám a hamis nosztalgia, amit annyira utálok - pl. ha valaki 30 éve LGT-rajongó volt, akkor ne hangosítsa már fel a tévét, ha most egy Apostol-szám megy, mondván, ezek voltak még a jó zenék. Mert ha akkor hányt tőle, akkor tessék öklendezni most is... (rám lefordítva: 35 év múlva nem fog Kozmix bömbölni a kocsimban, csak azért, mert akkor voltam középiskolás, mikor ez a fos ment).

Az is tök nagy feladat, hogy egyensúlyban maradjon a státuszod. Hogy ne telepedj rá avítt hülyeségekkel a családra, de ne is kucorodj a kemence mellé, mint lejárt szavatosságú termék. A nagypapa egy "tiszteletbeli elnök", ha értitek, mire gondolok.
Nagypapának van saját élete. Van hobbija, van baráti társasága, van törzshelye, vannak kedvenc újságai. Nem penészedett bele egy homályos szobasarokba, és nem rinyál percenként, nem matekol, hogy meddig élhet ő még, és milyen tartós fogyasztási cikkeket nincs értelme már beszereznie.
Mindig utáltam, mikor a faluban az öregek valami koszvadt kardigánban nyomták a showt, mondván, erre a kis időre már mindegy. Egyébként a sors igazságos: az ilyenek jártak úgy, hogy az előre elkészített sírkőre felvésették, hogy Toppantó Józsefné 1923 - 19.. aztán 2000-ben lehetett menni a sírköveshez árajánlatot kérni, hogy mennyiért vési majd át a 19.. -et kétezerakárhányra.

Nagypapa szemét módon korrumpálja a gyerekeket, mivel nem neki kell pelenkát, iskolatáskát, BKV-bérletet venni nekik, ezért megteheti, hogy édességeket meg mittoménmit vesz. Sőt! Nem neki kell leszidni őket a matek egyes miatt, de ő viszi a gyerekeket az Állatkertbe.

Szerintem, ha okosan csinálod, nagypapának lenni jó. Csak van előtte még ez a harminc év, amit valahogy végig kell nyomni.