zoli voltam

Üzenőfal, hülye bakter, nyaralási indokok

2007. július 13. - zoli vagyok
Felgyűltek a reagálásra váró dolgok, úgyhogy ahelyett, hogy beírogatnám a kommentdobozba, inkább itt fejtem ki.

College: találkozó mihamarabb, Björk épp pár napja rágta a fülem, hogy basszus, hát nem is tudunk semmit arról, hogy hol dolgozol, meg hol laksz, meg egyáltalán (meg azt se tudjuk, kivel erkölcstelenkedsz, teszi hozzá tudathasadt személyiségem konszolidált kereszténydemokrata része). Úgyhogy kontaktálunk izibe, megnézlek majd MSN, és ha nem talállak, akkor telefon. Ha megjöttünk a nyaralásból, mindenképp találkozunk.

Rás: igen, mikor írtam, már akkor gondoltam, hogy ez az a műfaj, amit te szeretsz :) ha kicsit beáll az élet, mert most megint átmeneti helyzet van, akkor majd izmosabban jolsvaizom a blogot.

Gonzi: voltam most mindenhol, és bár van egy kiváló rák-manőverem, néha lassú vagyok, és olyankor híres leszek…

Ricsi: téged még ma meg akarlak keresni, de legkésőbb holnap, ha felszálltunk a vonatra (12:50 után) majd kontaktálunk. Te vagy a mi bédekkerünk.

Hehh, kicsit olyan ez, mint a Napkelte méltán elfeledett műsorrésze, mikor a Kereszttűz című, önmagában is borzalmas cuccba még be is tudott telefonálni a nép. És persze belevisszhangzott a telefonja: „Jó reggelt kívánok – gelt kívánok – vánok… Üdvözlöm a miniszter urat – rat – rat… huszonkét kérdésem lenne, de előbb – lőbb – lőbb néhány személyes megjegyzés – egyzés – zés – zés…”

Na. Egyébként ma reggel megvettem a vonatjegyeket – és ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy vajon van-e olyan, és ki az, akinek azt mondják a MÁV-nál a felvételi elbeszélgetés után, hogy „sajnáljuk, Ön nem alkalmas jegypénztárosnak”… ?

Az volt, hogy telefonon rendeltem két első osztályú jegyet és pótjegyet Veszprémbe. Asse volt egyszerű, nagyon nem akarta megérteni a telefonon ülő hölgy, de csak-csak összejött. Aztán elmentem átvenni a jegyet. A pénztáros először azt nem fogta fel, hogy igen, teljes árú, és igen, első osztály, igen, szombaton, igen, csak oda. Ezeket háromszor mondtam el, ami annak fényében, hogy a telefonos megrendelés miatt ezek az adatok már ELEVE benne voltak a gépben, hát… aztán átad két pótjegyet, és néz bután. Mondom, menetjegy is kéne. „Ja, az nincs?”

Nincs, a kurva anyád, mert az csak neked jár ingyen az én pénzemből.

Oké, kinyomtat két menetjegyet. Másodosztályra. Émmeg feladom, és átmegyek egy másik ablakhoz, kezemben két másodosztályú menetjegy, két elsősoztályú helyjegy, és kérek két osztálykülönbözeti jegyet, hogy immár hat fecnivel felszerelve vágjunk neki a hihetetlen vállalkozásnak, Budapestről eljutni Veszprémbe vonattal.

Egyszer ki kéne számolni, hány esőerdőt vágnak ki azért, hogy nekem ennyi papírt ki tudjanak nyomtatni.
No, mindegy.


Beszélgessünk arról, miért kell nyaralni.


Azért kell nyaralni, mert ki akarom kapcsolni a mobilomat. Egyre több szálam van a munkatársak és egyebek felé, amin infó vagy feladat jön, adatforgalom, és ebből kicsit most ki kéne lépni. Úgyhogy nem lesz mobil (illetve kikapcsolva lesz).

Azért is kell nyaralni, mert tegnap is úgy készült Björk, hogy ötkor elindulok haza, ő meg megfőzi a vacsorát, mire hazaérek, aztán lófaszt, fél7kor indultam el haza, és ez nem jó. Úgyhogy nyaralás alatt, ha éhesek vagyunk, akkor nem lehet semmi "valami most közbejött, drágám”, hanem elmegyünk egy étterembe, vagy mittomén, jégbüfébe, szendvicsbárba, és kajálunk.

Meg azért kell még nyaralni, mert mostanában el-ellopták a hétvégéimet, holott nekem szükségem van olyan napokra, amikor nem csinálok semmit, és azt is csak lassan. Úgyhogy holnaptól egy hétig nem vagyok hajlandó „ügyeleti rendszerben” működni, hanem komplett szabadnapokat akarok.

Végezetül azért kell nyaralni
, mert nem csak magamra, de a csajomra is akarok időt szánni. Szükségem van arra is, hogy nekem nyugi legyen – de arra meg nagyon szükségem van, hogy NEKÜNK jusson belőle.
Megyünk nyaralni, a kurvaéletbe.


Discovery Channel


Narrátor
: … ezért 150 évvel ezelőtt még nem használtak WC-papírt.

Björk: Hát akkor mi a szar volt?