zoli voltam

Beleszerettem Veszprémbe

2007. július 19. - zoli vagyok
Tökéletes volt a nyaralás. Télleg. 5 nap, 4 éjszaka Veszprémben, a Gizella Hotelben. Beleszerettünk a városba.
Veszprémről a város honlapja azt írja, hogy ez egy "szemérmes város". Stimmel. Nem tukmálta magát, nem tolta az arcunkba a tutiságot, de az elmúlt napokban szépen, csöndben kinyílt, és kiderült, hogy tuti hely.

Szombaton érkeztünk meg a vonattal (a MÁV bekaphatja, duplán, de ezt nem most fejtem ki). A hotel a vár aljában, légkondis szoba, béke, nyugalom, és mindent gyalog el tudtunk érni. Az úton nem száguld millió autó, sőt, az emberek sem rohannak - ellenben tudnak köszönni, mosolyogni, és nevetségesen olcsón vesszük meg azt, ami a fővárosban drágább, vagy szarabb, vagy nincs is.


Gizella Hotel - itt laktunk

Pl. jégkását, ami Björk személyes kedvence. Naponta legalább egyszer kiültünk az Édes Élet Kávézó elé - 9féle jégkásából lehet választani, de van fagyi is.

Ha már helyek: még legalább két tökéletes éttermet találtunk. Az egyik az Elefánt, ami gyönyörű helyen van, kurvajó konyhával, és megint az emberi tényező: a pincércsaj hoz egy másik hamutartót, mondván, ezzel takarjuk le azt, ami hamuzunk, így nem fogja a szél kifújni a hamut.
Apropó, szél: Veszprémben mindig fúj a szél, de sosincs vihar... ami praktikusan azt jelenti, hogy a nagy forróságot is könnyebb elviselni.

A másik hely az Al Dente. Képzeljetek el egy éttermet, ahol igazán ötletes és megfizethető menük, tiroli szakács által főzött tészták, gyönyörűen eklektikus berendezés van, nem slágerrádió szól, sőt, a kaját pedig egy seggig érő hajú raszta hozza ki. Gyorsan, udvariasan.


A tuti hely

Veszprém egyébként szórakoztatóan dimbes-dombos, szinte mindig felfelé vagy lefelé mész éppen, jól be is durrant a vádlim a végére. Kis lépcsők, amiknek a végén kitárul egy udvar, vagy kanyargó lejtős utcák, amik összefutnak egy téren, hogy aztán megint szétszaladjanak, felfelé. Gyönyörű.

Szombat délután az Óváros téren kajáltunk, a Café Piazzában. Hosszas leírás helyett talán annyi is elég, ha elmondom, hogy az étlapon a Monty Python társulat fotója is szerepel. Björk egy életlenebb kést kapott, amit a pincérnő grimasz nélkül cserélt ki másikra. Az emberi tényező, megint. Aztán ismerkedtünk a várossal, a hotellel, tök jó volt.

Huhh, már látom, hogy ez nem fog beférni egy bejegyzésbe. Akkor a vasárnapról annyit, hogy reggel szokatlanul bőséges reggelivel indítottam, kakaóscsiga, majd nagy adag rántotta paradicsommal, uborkával, mellé zsemle, majd zárásként egy újabb csiga. Aztán találkozó Ricsivel, akit a korábbi gyakorlattól eltérően mostantól nem arról fogok győzködni, hogy minél hamarabb költözzön Pestre, mert a melegeknek muszáj, hanem arról, hogy találjon egy helyes pasit, akivel maradhat Veszprémben.

Szóval találkoztunk Ricsivel, akivel elmeséltettük a várost, fotózkodtunk a Fortuna kútnál, majd elmentünk ebédelni az Elefántba. Aztán Björkkel fel a várba, Tűztorony, gyönyörű panoráma... és az óhatatlan összevetés a Budai Várral: a Veszprémi Várban senki nem cincogott hegedűn műnépdalokat, nem óbégatta németül, hogy vegyünk tőle csipketerítőt, és egyáltalán, basszus. Ehelyett helye van a modern installációknak, a történelmi kifestőkönyvet meghaladó művészetnek. Ha úgy tetszik, és ezt tessék pozitívan érteni, Veszprém egy csóró, de erényes Szentendre.


Tűztorony

Ja, még egy adat: a szüleim a hetvenes években éltek pár évig Veszprémben, ott ismerkedtek meg főiskolásként - én azonban most először jártam itt. Fel is hívtam anyámat, és távirányítással beazonosítottuk a várban azt az ablakot, ahol az ő koleszszobájuk volt. Fura. Tök jó.

(holnap állatkerti beszámolóval, shopping listával, és sok-sok fotóval jövök - csak fel kéne dolgoznom őket)


Sokat fotóztam :)