zoli voltam

Harmadik nap - Sziget

2007. augusztus 11. - zoli vagyok
A mai nap ment a hányásba levesbe. Estére egész szarul lettem, többször is beleböffentve a mobilvécébe. Fasse tuggya, biztos a sörben is van dioxinos guargumi...Nézzük azért, hogy mi volt.

Már a kimenetelt is elszúrtam, amennyiben későn indultam el - bár így az egyik főnökkolléga vitt ki taxival, ami meg jól jött. De változatlanul úgy gondolom, hogy nem este kellene egy-egy koncertre kiesni, hanem inkább fílinget vadászni, lehetőleg koradélutántól. Régen, mikor még kinn sátoroztam, nem is volt kérdés: volt, hogy reggel még thai-chizni is elmentem. Jól vesén is vágtam egy lassú keletnémetet, míg nem szóltak, hogy csak lassan és imitáltan bunyózzunk, hehe :)

A pszichoszínházra azért még ma pont odaértem, de megnézni már nem tudtam, ugyanis közben észrevett két volt gimis osztálytársnőm, akikkel már évek óta nem láttuk egymást. Úgyhogy majd valaki mesélje el, mi lett a Rómeó és Rómeó című történet vége... mi sajnos eldumáltuk az előadást. Aztán húzás Pinkre, Retro és Évi mellett a tömeg elején - nem csápoltam úgy igazán, sztem Pink nem működik a Nagyszínpadon. Inkább olyan music awards-kompatibilis produkciót vezetett elő, szóval tévében talán megnéztem volna, de inkább ott is el-elkapcsolok.

Mondjuk ekkor már fájt a gyomrom, be is néztem egy turbódiétára egy konténervécébe.

Koncert után szétspricc, ettem nagyon rossz rakottkáposztát a Főzelékfalóban, épp csak langyos volt, sztem annak se örült az emésztésem. Eső, eső, eláll, vissza a buzisátorba, ahol a gayradio szerkesztősége épp elpakolja a cuccot - még röviden meginterjúvolom Gáborkát, hogy akkor télleg nem szokott-e enni (gondolom kurvára unja már az ilyen kérdéseket, de ha egyszer olyan, mint egy túlpörgött sóbertnorbert-alany...). Újabb salaktalanító trip, ezúttal a világzenei színpad mellett, egy egyébként kiváló Clash-feldolgozás ritmusára öklendezek - hiába, aki egyszer punk volt, lélekben az is marad mindörökké.

Vissza a buzisátorba, ahol érdekes tagcsere zajlott le az asztalnál, amit hirtelen nem is tudok okosan lereagálni, mindegy, majd legközelebb. Egyébként sem tudtam összekaparni magam, csak ülök, és néztem az egyik hangfal hátulját, lévén a műsorból nem is láttam onnan semmit. Tegyük hozzá, a szubkultúrából épp a nőnek öltözött férfiak showműsora tud a legkevésbé érdekelni. Blöööö.

Mivel a gyomrom továbbra is úgy pörgött, mint college kedvence, az előltöltős mosogép, búcsú és ki a levegőre. Minden pont csisszre megvolt: már szólt a csengő, de még fel tudtam ugrani a HÉVre, mikor felértem a buszmegbe, jött is rögtön, és le is tudtam ülni.
Aztán a nagy zuhét már nem teljesen úsztam meg, de egyrészt volt nálam esőkabát, másrészt meg a Szigeten lett volna ez igazán szopó.

Úgyhogy a terv annyi, hogy legalább egy fullos nap kell odakinn, mikor télleg időben kiérek, a tömeg előtt, és tudok sétálni is, nem csak a helyszínek közt rohanni. Idén vagyok itt tizedik éve, bassza meg, ne nyomjam már úgy, mint egy hülye amatőr.

Mindeközben persze szombat délután el akarom adni a kanapémat, és ha sikerül, kell menni IKEAba újat venni, kedd délutánra meg munkamegbeszélést szerveztem. Szóval marad a vasárnap és/vagy a hétfő a lazázásra. De megoldjuk.