zoli voltam

Élet gáz nélkül 2.

2008. január 17. - zoli vagyok
A lakásban hideg van, gonzi olajradiátora küzd, mint disznó a jégen, de esélytelen.
Az a mázli, hogy épp nincs farkasordító hideg - ha bejönnek a mínuszok, más megoldsát kell találni, mert egyrészt nem kockáztatom meg, hogy Björk megfázzon, másrészt kurvára depressziós vagyok a tehetetlenségtől, miszerint ülünk egy hideg lakásban, és nem tehetek semmit.

Igen, én MINDIG, MINDENT meg akarok oldani. Gyári hiba.

Na, ma meg az lesz, hogy összeül a lakógyűlés, dönteni a gázszerelésről. Reggel a Szőröshátú felesége meg is szólított a lépcsőházban, hogyaszongya:

- El tud jönni a lakógyűlésre a tulajdonos, vagy te jössz el?

Mire kihúztam maga, és közöltem, hogy én vagyok a tulaj, és ott leszek.

Az most irreleváns, hogy a szüleim nevén van a lakás, végtére is a hitelt én fizetem. Majd hamisítok magamnak egy meghatalmazást.

Egyébként ez a sztori is azt jelzi, hogy hovatovább ideje lesz felnőttnek kinézni. Általában élvezem, hogy egyáltalán nem tűnök még 29 évesnek, de egyre több az olyan élethelyzet, amikor komoly megjelenéssel többre mennék. Mindegy, ezt nem most fejtjük meg.

Azt mindenesetre lezsíroztuk, hogy a péntek estét és a hétvégét Björk bátyjának a lakásában töltjük. Lesz meleg, meg minden.

Ma délután pedig emberkedni fogok, nem hagyom, hogy a lakógyűlés tötymörésszen meg szarozzon, mert akkor üvöltök. Ma dönteni kell a szerelésről, hamar neki kell állni a munkának, hogy minél előbb újra legyen fűtés.

Na, vissza a melóhoz.