zoli voltam

Élet gáz nélkül 6. - Dühöngés

2008. január 31. - zoli vagyok
Voltam ma reggel a lakásban, tájékozódtam a menetrendről. Holnapra vagy megoldódik minden, vagy az eddiginél is sokkal nagyobb szarban leszünk.
A faszom tele van már az egésszel, de komolyan. Nem tudok ennyi mindent csinálni - pár hete még az volt a legnagyobb gondom, hogy mikor menjek el szájsebészhez, erre tessék. Elegem van, rohadtul elegem van, legszívesebben elkövetnék valami letöltendővel büntetendőt, aztán zárjanak börtönbe, ott nem az én gondom lesz, hogy mivel fűtünk meg mikor ki mit csinál. Elegem van.

Ma is korán kelés, berohanok a házba, izmozok a munkásokkal, hogy tegyék már fel azt a nyomorult gumigyűrűt. Megvan, munkást kérdem, hogy holnap mit néznek a meósok, mikor átveszik a cuccot. Kiderül, hogy a lakás úgy van átalakítva, ahogy nem lehetne, és így lehet, hogy nem kapjuk vissza a gázt. Fel kéne húzni egy falat, rakni egy ajtót, meg ilyenek.

Akkor már egyszerűbb, ha egy csákánnyal szétverem a lakást, és aztán lefekszem a metró elé a sínekre. Az elmúlt két hetet azzal töltöttem, hogy reggel lakásba be, munkásokkal egyezkedés, meló, meló után lakásba be, cuccok összeszedése, munkásokkal egyezkedés, át a másik lakásba. Ha most ezt hónapokon keresztül kell csinálni... Elegem van. Hónapokig egyébként sem maradhatunk a kölcsönlakásban, éppen most pénzem sincs egy nagy lakásátalakításra, és egyébként sem bírom már ezt. Rohadtul elegem van.

Holnap megint korai kelés, reggel nyolcra a lakásban kell lennem, jönnek a meósok. A következőkkel készülök:

  • Próbálom terelni őket, hátha nem szaroznak, ne veszik észre - erre kicsi az esély.
  • Megígérem, hogy felszerelünk valami szellőzőt az ajtóra, hátha az elég.
  • Megkérem őket, hogy csak a tűzhelyet zárják le (ha lehet egyáltalán ilyet), ami persze hosszú távon nem megoldás, lévén a lakás használati értéke is jelentősen csökken, és eladni se lehet így. Esetleg lezáratom, aztán veszünk egy villanytűzhelyet.
  • Megpróbálok korrumpálni - eddig csak egyszer, egy BKV-ellenőrt fizettem le, az meglepően könnyű volt, de itt nem tudom, megy-e a dolog.

Elegem van, rohadtul elegem. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy a faszér' nem maradtam inkább otthon, a faluban. Smallville-ben nem egyedül rohangálnék a dolgok után, nem dobálnának ide-oda, nem szarnák le, hogy én is ember vagyok, és például télen fűteni szeretnék.

Itt viszont lófasz van, nem közösség. Az esetek túlnyomó többségében persze megoldom a dolgokat így is, de most rohadtul elfáradtam. Fáradt vagyok, és hetek óta nincs szünet. Ha jön még egy kör, ha megint nem tudunk előbbre jutni, akkor nem tudom, mit csinálok. Elegem van már mindenből. Nagyon.