zoli voltam

A költözés krónikája II.

2009. február 10. - zoli vagyok

Folytassuk!

Hétfőre még szabit vettünk ki, pakolni kell, matracot kell nézni-venni, akármi. Reggel vészredbull, második napja alig aludtam, a nyeklő-nyakló ágy ezt kurvára nem teszi lehetővé. Kibotorkálunk a dobozok/zsákok közt, Björk varázsol, a rutinhoz szükséges dolgok valahogy mindig előkerülnek barnacukortól az alsógatyáig. Nekem azonban még be kell ugranom a munkahelyemre, ugyanis netem sincs még, bentről kell pénzt utalnom meg anyagokat átküldenem. Björk addig a Mammutban reggelizik egyet, vesz pár fontos dolgot.

Neten nyomozom a matracokat, végül a Dormeo lesz a befutó (még ha tévéshop, akkor is). Mammutban én is tolok subwayszendvicset, aztán Teréz körút, matracpróba, tökéletes - de nincs a kívánt méretben. Fakk. Akkor rendeljenek, kb. egy hét alatt megjön, majd érdeklődjek.

Visszafelé bevásárlunk, vissza a hegyre. Már otthon vagyok, mikor csörög a telefon, a dormeos-tévéshopos ügyfélszolgálat hív vissza, még délelőtt próbáltam telefonon érdeklődni, de a csaj nem tudta megmondani, mekkora a csomagolási mérete egy 200x160-as Dormeo Orthopedic matracnak vákuumozva - azért kérte el a számom, hogy majd a kollégája visszahív. Hát, megtette a kolléga, aki SZINTÉN NEM TUDTA, így nem értem, mi a lófasznak hívott vissza. Sebaj. Kb. egy hét múlva lesz szép új matrac - már csak egy új ágy kell alá, mert ezt a ripity szart valamikor visszavisszük darabokban, aztán -30% levonása után valamit vissza kapunk majd az árából.

Mondtam már, hogy dögöljön meg az ikea?

Otthon ebéd, pihegés, ugyanis már a hazaúton azt éreztem, hogy kiszaladt belőlem minden erő. Fizikailag és mentálisan is leterhelő napok voltak ezek, hegyet mászni pedig már végképp alig volt kapacitás.

Délután aztán lassan, szöszmötölve elkezdtük kipakolni a zsákokat, a dobozokat, és legalább ideiglenesen elhelyezni a tartalmukat. Bútorokat tologattunk, logisztikáztunk és méregettünk, így jött el lassan az este. A cuccok nagyobb része már (akárhogy is, de) elrakva, az elrendezés megfelelőnek tűnik... Björk nekilátott mosni - aztán meg aggódni, hogy miért nem kattan tovább a mosógép tekerője.

Ez volt a szerencsénk, ugyanis mikor kis idő múlva benéztem a fürdőbe, látom, hogy a gép alatt áll a víz, mint a Calgon-reklámban. Bazmeg, ha most még mosógépet is kell venni, és tökönszúrom magam!

Nézem, hogy a vízelvezető cső elméletileg a falba menne, de hiányzik egy tekerő szar, ami rögzítené - az előző lakó meg roppant "gondosan" némi celluxozással oldotta meg, hogy kiköltözéskor ne vegyék észre a hibát. A nyomás meg most lelökte a csövet, és a földre folyt a víz... még jó, hogy benéztem, különben az egész mosólé ment volna oda.

Csövet a kádba dobom, gépet visszanyomom, mos. Ma már nem akarok több szarakodást.

Fürdés után Björk jön, hogy csöpög a csap, nem tudja elzárni. Megyek, csöpög. Erőlködök, csöpög. Szerszámokat hozok, krampácsolok, csöpög. Már este fél tíz van, ott szarakodok a nyomorult csappal, míg végül valahogy elkussol.

Ideges vagyok és fáradt, a faszom tele van mindennel. Ki akarok menni az erkélyre cigizni, a külső ajtaját azonban már kulcsra zártam, és nem tudom kinyitni. Beszorult, rángatom, egyre idegesebben, egyre őrültebben, miközben azon aggódok, hogy bele ne törjem. Percekig küzdünk, aztán feladom, és az ajtó előtt a földre rogyva előadok egy tankönyvi férfihisztit, mindenféle vállalhatatlan mondatokkal arról, hogy minden szar, és minek költöztünk el, és elegem van, és minden szar tényleg.

Végül a másik erkélyen el tudom szívni a cigit (ott is vacak az ajtó, de valahogy megoldom). A kanapén megágyazunk (ágy, ugye, van is meg nincs is), kicsit higgadtabb fejjel újra rápróbálok az ajtóra, és kis szarakodás után rájövök, hogy mivolt a gond.

Lefekszünk, a mindenféle takaróval puhábbá tett kanapén már jobban tudok aludni. Hajnali háromkor Björk még felébreszt, hogy ne horkoljak már olyan hangosan, de egyébként minden oké. Kedd reggel napfelkeltét nézünk, végre elférünk, egy utolsó vészredbullal formába hozom magam, és elindulunk dolgozni.

Kell még ennek ez-az, de jó lesz végül.