zoli voltam

A mindent ellenőrző egyesület

2009. október 20. - zoli vagyok

Egy huszárvágással egyszerre oldom meg a munkanélküliséget, és a balkáni színvonalú szolgáltatószektor gondjait. Csak figyeljetek!

Miután az elmúlt napokban a Homár újfent végiglőtte a kurrens fogyasztóvédelmi témákat, postától az ügyfélszolgálatig sorakoznak a posztok arról, hogy mi minden szar, arra jutottam, hogy szükség van egy Mindent Ellenőrző Egyesületre. Komolyan. Az alapításhoz szükséges pénz egyik fele bejönne a Punióból, a másikat meg odaadná a kormány a munkahelyteremtő támogatásokból. Előbbi azért járna jól, mert Magyarország végre nem úgy nézne ki, mint a Ragyás Tóni profilja két zacskó csipsz után, a kormány meg egyes területeken 100%-os foglalkoztatás-bővülésről számolhatna be, és emelkednének az adóbevételei is.

Hosszú bejegyzés, mely a rövid posztok kedvelőinek integritását védendő, ismét a Tovább linkre kattintva olvasható.

 

És hogy mit csinálna ez a szervezet? Egész egyszerűen minden, az egyesület által foglalkoztatott ember beülne egy másik mellé, és figyelné azt, hogy utóbbi TÉNYLEG elvégezze a munkáját. Parádés, nem?

Nézzük sorban, hol és hogyan ténykednének a Mindent Ellenőrző Egyesület (MEE) emberei:

Posta: kézbesítési és ablaknyitási felelősök

Minden postai kézbesítő mellé adunk egy MEE-fickót is, aki a következő instrukciókat ismételgetné a postásnak, miközben az a várost járja a nagy táskájával:

Olvasd el, hogy kinek szól a levél, és abba a postaládába dobd be, ahol ugyanazt a nevet látod! Az ajánlott levelek címzettjeihez minden esetben csöngess fel, ne tudd le a dolgot azzal, hogy dobsz neki egy értesítést, mintha nem lett volna itthon! Ha a levelet a külső, reklámújságok fogadására szolgáló dobozba dobod, az nincs kézbesítve! Ha a postaládák tetejére biggyeszted, az nincs kézbesítve!

A postán pedig szintén telepítenénk egy MEE-t, akinek az lenne a dolga (funkcióban akár össze is vonható a biztonsági őrrel, bár ekkor nem nő úgy a foglalkoztatottság), hogy amint egy postásnéni lehúz egy ablakot, rögvest visszarántsa azt. Ezt az embert igen magas fizetéssel vennénk fel, amelyet az alkalmi ellenőreink (no lám, egy újabb munkahely!) terepszemlén a csukva tartott ablakok arányában csökkentetének. Drasztikus levonás járna továbbá, ha a "munkaidő közepén csak egy tanulókislány küszködik nyitott ablakkal, míg a többi fölött vidám csevej és dévaj kávéillat csiklandozza a mérföldes sorban állók idegeit"-féle életképpel találkoznának.

Közüzemi szolgáltatók ügyfélszolgálata: a másik magnós ember

Itt komoly eszközbeszerzésre is szükség van. Az ügyfélszolgálatos fickók mellé beül egy MEE, egy másik magnóval, amelyre ő maga is rögzíti a beszélgetést. Az elkészült felvételt másnap reggel már e-mailben megkapja a Kedves Ügyfél. Az ügyfélszolgálati MEE gondoskodik arról, hogy az általa felügyelt dolgozó a kapott hívás közben a releváns adatlapot töltse ki, ne pedig passziánszozzon, kíséri a kapott információ útját, míg az el nem jut az illetékesekhez, legyen az a számlázási osztály vagy a szerelők.

MEE a MÁV-nál: gördülő sztrájk helyett gördülő vasút!

Itt is munkába áll egy jegypénztári ablakfelrántó, de minden egyes vasúti dolgozó mellé szintúgy odarakjuk egy emberünket. A takarítók figyelmét felhívják arra, hogy a telefosott vécét "elfelejtették" rendberakni, az információs pult mögött ülőktől a nap elején kikérdezik az aktuális menetrendet, az információs tábla kezelőjét pedig rászorítják, hogy ne a vonat indulása előtt fél perccel írja ki, hogy melyik vágányhoz rohanjanak az utasok. Alkalomadtán kicsavarják a hangosbemondó kezéből a mikrofont, és nyitott szájjal, érthetően is közlik azt, amit előtte bikkfanyelven és motyogva mondtak be.

Hatalmas vekkert szorítanak a mozdonyvezetők füléhez, amely az indulás tervezett időpontjában elkezd csörömpölni, és addig ott is marad, amíg valóban meg nem mozdul a szerelvény. Kísérik a kalauzt az egész szerelvényen, esélyt sem adva a korrumpálásra, vagy arra, hogy a gyengéket baszogatva, az erőseket az ellenőrzésből "kifelejtve" rongálják tovább a vasút hírét.

Itt még külső forrásra sincs szükség az elinduláshoz, az első száz MEE foglalkoztatásának költségeit fedezi Gaskó és a VDSZSZ vezetőinek fizetése.

BKV: új nap virrad a fővárosi tömegközlekedésre

A MEE a budapesti közlekedés minden neuralgikus pontjába fájdalomcsillapító balzsamot masszíroz. Ott lesznek a buszsofőr mellett, és okítják:

Ezek emberi lények, nem pedig krumpliszsákok, tessék finomabban vezetni! Az az ember még fel akar szállni, tudom, hogy láttad, ne bassz ki vele! Jó itt nekünk a finom melegben, de miért ne szállhatnának fel a megállóban fagyoskodó utasok is, akik épp ezt a buszt várják? Ha a mi buszunkon is az ötös szám szerepel, és a mögöttünk közlekedőn is, akkor, ugye, nem indultunk el időben? Legközelebb ez elő ne forduljon!

Meg persze az ellenőrök mellett is, nyelveket beszélő, jól izmolt fiatalemberek, akik azoktól a bomberdzsekis kopaszokoktól, meg a népes roma családoktól is elkérik a jegyet-bérletet, akiknél az ellenőr "véletlenül" pont másfelé nézett. Ők fogják az átbaszásra kiszemelt külföldi turistákat és 45 kilós nőket megmenteni, és az ő dolguk az is, hogy azt az 5-6 naplopót, akit egyetlen metrólejárat mozgólépcsőjéhez telepítettek, megtanítsák arra, hogy nem álljuk el direkt az utasok útját, nem teszünk hangos megjegyzéseket egy-egy jobb segg láttán, és nem társalgunk a másik oldalon álló társunkkal úgy, hogy keresztülüvöltjük a köztünk elhaladók fejét.

Ha pedig beindul a dolog, az MEE megjelenik a boltokban, ahol a fülénél fogva viszi a pult mögé azokat az eladókat, akik úgy tesznek, mintha nem vennék észre a vevőt, mert nagyon fontos még nyolc kiló párizsit háttal állva felszeletelni, vagy a szomszédos sorban egyszerre hárman megbeszélni, hogy a Manci tegnap tényleg feltöltötte-e a csemegepolcokat, vagy csak beírta kamuból. Ott lesz az éttermekben, és a vendég iránt közömbös pincért hátracsavart kézzel rángatja oda a rendelést felvenni, még tökön is rúgva, ha az az "ez nem az én asztalom"-kezdetű kifogásba belekezd. Ott lesz a bankokban, és az ügyintéző által megtalálhatatlannak, nem létezőnek, csak hatszáz forintért kinyomtathatónak hazudott papírt két példányban előállítja, az eredetit átadva, a másodpéldányt pedig gombóccá gyűrve a nyakkendős rohadék torkába tuszakolva. Izzásig hevített marhabilloggal égeti bele a nyitvatartási időt mindazok seggébe, akik a "nyitva 17:00-ig" kitételt úgy értelmezik, hogy negyed5kor kell kikapcsolni a számítógépet, a fél5kor megcsörrenő telefont már nem kell felvenni, harmincötre már fel kell mosni az előteret, és 16:45kor kabátban és sapkában kell a betérők térdére rábaszni az ajtót.

Az MEE Magyarország legjobb választása, ha egy szép, élhető, jól működő ország, valamint brutális eszközökkel rendre nevelt polgárok közössége a célunk. Az MEE megduplázza a szolgáltatószektorban dolgozók számát, az MEE segít, hogy végre mindenki elvégezze a munkáját, az MEE a megoldás arra, hogy a sok dologtalan faszkalap végre csináljon is valamit a pénzéért.

Persze jobb lenne nélküle, csak úgy spontán, becsületből, ilyesmi.