zoli voltam

Kedves Joshi és Mónika!

2009. november 05. - zoli vagyok

Ma a szokásosnál korábban értem haza, és hosszú idő után újra belenéztem az Önök műsoraiba.

Szerintem maguk lelkiismeretlen rohadékok.

Nem a műfajjal van problémám: rendben van az, ha a tévében harsány hülyeségek mennek, rendben van az, ha a valóságot fickióval vegyítik, és nem várom el, hogy minden egyes műsorszám a magas művészet és az elméleti tudományok jegyében teljen el. Teljesen oké, hogy vannak ilyen talk showk, és abban fecsegés folyik, vagy épp álkomoly témákat tárgyalnak meg. Mondom, nincs a műfajjal problémám.

A gondjaim ott kezdőnek, kedves Mónika és Joshi, hogy Önök immár hosszú ideje arra építik a műsoraikat, hogy bagóért, lábon megvesznek komplett cigányfalvakat, és ezeket a szerencsétlen, de facto korlátozottan cselekvőképes embereket hozzák méltatlan helyzetbe a legszélesebb nyilvánosság előtt. Azok a nyomorultak, akik értelmezni sem képesek az eléjük rakott szerződést, amit aláírnak a szereplés előtt, azok hiába felnőttek, jog- és cselekvőképesek jogilag, valójában nem tudják felmérni a tettük következményeit. És ezt Önök is tudják. Tudják, hogy az előre felhergelt, egymásnak ugrasztott cigányoknak fogalma sincs, mire használják őket, hogy a felvétel milyen utat jár be, miként hat a közvéleményre, és az ő személyes sorsukra.

Kedves Joshi és Mónika, azért gondolom, hogy rohadékok vagytok, mert még esélyt sem adtok ezeknek az embereknek. Mikor annak idején a gladiátorok egymást gyakták a római arénákban, azoknak legalább ott volt a halvány remény, hogy túlélnek, és bizonyos számú küzdelem után szabadok, de legalábbis védettek lesznek. Nálatok viszont szükségszerűen és minden szereplő veszít, csak rosszul jöhet ki a dologból.

Áruljátok már el, mennyiért veszitek ezeket az embereket? Mennyi jár azért, hogy milliók előtt csináljon magából hülyét egy szerencsétlen, tudatlan ember? Ötezer forint? Tízezer? Vagy esetleg kerül annyiba is, mint az a szék, amit hozzávág a "meglepetésvendég" családtaghoz?

Mindehhez pedig rengeteg elfogadhatatlan hazugság társul. Elsőként rögtön az, amit már említettem: hogy ezek az emberek maguktól jöttek ide, aláírták a szerződést, tudták, hogy mit vállalnak és még pénzt is kaptak érte.

Hát nem. Rohadtul nem. Ezekben a műsorokban jellemzően az alsó tagozatos általános iskolások értelmi és tájékozottsági szintjén lévő emberek szerepelnek. Mit tudja az a szerencsétlen, a Nyugati aluljáróból összekukázott román fiúprosti, hogy mi történik majd vele?! Mit tudnak azok az alkoholista szerencsétlenek, akik talán a stúdióba is csak feltankolva tudtak a saját lábukon bejönni? Ők nem celebek, bassza meg, akik teljesen tudatosan mozognak a pályán: amikor Tóth Gabi az összes hajvágását külön sztoriként adja el, akkor tudja, hogy mit vállal. Amikor Pirner Alma pornófilmet forgat, akkor tudja, hogy mit vállal. Még talán Kiszel Tünde is jobban tudja, mint a ti szereplőitek.

Ti ugyanis olyanokkal szórakoztok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történik velük. És nem tudják azt sem, hogy mit üzennek ezzel a tévénézőknek - tényleg, én aztán nem vagyok egy györgypéteroid alkat, de az azért már tényleg rohadt dolog, hogy Ti napi élménnyé teszitek a nézőitek számára, hogy a buzik feltétlenül és minden körülmények között gusztustalanok, a cigányok csak trágár beszédű, alkoholista bűnözők lehetnek, a házaspárok és élettársak folyamatos gruppenszexet cirkulálva csalják meg egymást, és utóbbi még menő is, valamint a hajléktalanok kivétel nélkül csak szétivott agyú, alig-alig emberszabású lények, akik megérdemlik a sorsukat.

A másik hazugság ugyanilyen szemétség. Arra a pózra gondolok, amit úgy Mónika, de főleg Joshi fel szokott venni: az "itt megoldást találhattok a problémára"-póz.

Hát tényleg, nem ég le a pofátokról a bőr? Milyen megoldást? Azt, hogy kitépik egymás haját? Hogy milliók előtt anyázhatják egymást válogatott trágársággal? Hogy ahelyett, hogy ketten megbeszélnék a gondjaikat, elmondatjátok velük egy országnak, hogy még véletlenül se sikerüljön kibékülni, és csendben elfelejteni a kölcsönös sérelmeket?

Mónika, Joshi, megoldottatok már ti egyetlen problémát is, amit elétek vittek? Úgy tényleg, igazán, egyet is akár? Meg egyáltalán, milyen képzettség vagy tapasztalat alapján veszitek a bátorságot, hogy erre vállalkozzatok? Melyikőtök tanulta ezt? Fel tudjátok mérni a mondataiatok, a "tanácsaitok" súlyát és lehetséges következményeit, tisztában vagytok azzal, hogy a hozzátok fordulóknak mi van a fejében, hogyan hat rájuk mindaz, ami a stúdióban, és a szereplés következtében történik velük?

A harmadik hazugság pedig pont erről a problémáról szól. Arról, hogy néha durván kilóg a lóláb: rohadtul nem is igaz egy-egy ügy. Amíg ezt lecsúszott, fillérekért megvásárolható , tehetségtelenül hazudozó ex-celebek és egy béna, katalógusból rendelt statiszta bevonásával csináljátok (első rész, második rész), addig csak kínos és gáz a dolog. De, és akkor mondjuk ki ezt is nyíltan, hosszú ideje gyakorlat az is, hogy a műsor készítői civileket vesznek rá, hogy pénzért hazudjanak nem létező szerelmet és konfliktusokat. Sőt, ál-kandi kamerás szexfelvételeket készítenek, hogy aztán Joshi a bulvárlapokban "dilemmázzon", jaj, vajon bemutassa-e ezt a kompromittáló felvételt, amelyet egyébként a tv2 maga készített...

Nem színészekről beszélünk, nem írják ki a végén, hogy magyar hangja Juhász Jácint, ezt mind-mind valóságként adjátok el. És ez is gáz, még ha kevésbé is, mint amikor valódi emberek valódi tragédiáin hiénáztok.

Kedves Mónika és kedves Joshi! Nem akarok álszent vagy finomkodó lenni, nyilván azért csináljátok így, mert ennek van nézettsége - de a sok, adott időben a csatornára kattintó távirányító szemernyit sem csökkent a felelősségeteken. Mindketten lelkiismeretlen rohadékok vagytok, és kimondhatatlanul káros, amit műveltek.

Tudjátok, mit? Nem a vendégeitek, hanem ti magatok vagytok a megélhetési bűnözők.