zoli voltam

Egyél hozzá kenyeret

2010. január 28. - zoli vagyok

Olvasom, hogy a DJ Szövetség életműdíjat adott Dévényi Tibornak.

Első körben persze ki nem szarja le, Sas József meg majdnem Kossuth-díjat kapott, és egyébként is, a Lemezlófasz Szövetség egyelőre csak egy agresszív bohóctréfa - igaz, Jeszi komolyan dolgozik azon, hogy Orbán Viktor eljövetelével ő lehessen az új Erdős Péter.

Az is csak egy fokkal érdekesebb, hogy annak idején Tibi bácsi mit mondott rólunk, internetezőkről: "társadalomképtelen, sunyi alakok, akik nem merik nyíltan felvállalni a saját véleményüket, hanem jobban esik nekik arctalanul mocskolódni", mindezt pedig ő már csak azért is tudhatja, hiszen, mint magáról állítja, "18 évnyi Három Kívánság után azt hiszem elég jól értek a gyerekek nyelvén, azt hiszem, tudom, mi kell nekik.".

Ja, és mindezt az MSZP-s ifjúsági és sportminiszter tanácsadójaként tudta nyilatkozni - szerencsére még időben, ugyanis az index sikeresen beleverte az orrát a saját szarába, és egy idő után már a minisztériumi telefonközpontos se tudta kapcsolni Tibi bácsit.

Dévényi Tibor számomra azonban szimbólum is. Olyan, mint a csöpögős zacskós tej, a tenyeredet elnyíró, letekerhetetlen alumínium csavaros kupak a literes Schweppes üdítőn, a kockalada, a pult alól kapott banán, a műanyag bevásárlószatyor, amin osztrák hómsoping katalógusokból kivágott, random oldalak hirdetnek olyan árukat, amiket Magyarországon nem is lehet kapni. Ő a bevásárló cekker, a Hahota magazin, a kinyithatatlan nyugány a strandon.

Tibi bácsi valahol maga a kádári szocializmus. Nézzétek meg ezt a videót, legalább az "étlapig", aztán folytatom:

Kiskölyök voltam még, mikor ezek mentek a tévében - és pontosan emlékszem, hogy már akkor is végtelenül frusztrált, hogy ez valahogy kurvára nem jó. Hogy olyan szegényházi ez az "étlapos" cucc. Hogy milyen dolog ez, annak örüljek, azért tapsoljak, az legyen a "nyeremény", hogy egy másfél órás filmből bemutatnak random két percet?

Mér' hát jó az is, nem? Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy.

Mérhetetlenül utálom, mikor csak matatunk a maradékban, mikor jönnek ezek a félképességű senkik, és takargatják előlünk a kilátást. Kérjél két perc Indiana Jonest! Kérjél másfél perc Brost! Bohóckodj autóápolási cikkekért és egy csodálatos autós poszterért!

Meg mindig, mindenből kevés van, egyél hozzá kenyeret, különben nem laksz jól. Mindent csak megkóstolni lehet, meg körbeállva megnézni, minden csak "majdnem olyan".

Őszintén kívánom, hogy ezek az alakok idővel tényleg tűnjenek már el a faszba. Kikérem magamnak, hogy "nagy öregek" lennének, hogy a szakma mesterei, az utánpótlás rajongott idoljai címekkel villogjanak. Nem, kurvára nem azok. És ha van valami, ami tényleg fontos, amit tényleg el kéne érni ebben a kurva országban, az az, hogy legyenek rendes dolgaink, az és úgy, olyan és elég, kenyér nélkül.

Tibi bácsi nem DJ. Tibi bácsi egy tekintélyelvű diktatúrában volt sikeres műsorvezető, ellenfél nélkül. Tibi bácsitól lófaszt se tanuljanak a mai DJ-k. Aki Tibi bácsit összekukázza 2010-ben, az is menjen a picsába - és nem Tibi bácsi személye miatt. Lehet, hogy ő egy joviális, gyerekszerető bácsika, nem tudom. De nekem ne rángassa vissza az étlapos, egyenszegénységes időket, ne játsszon alá azoknak, akik egyébként is azon nyígnak, hogy kádáralattjobbvolt.

Hátha változik ez is. Hátha ledarálja majd jobb híján a tibibácsik, sasjózsik, delhusza dzsonik maradékát a sóbiz, a számukra már nehezen átlátható bulvár, belekényszerítve őket vérgáz, karaktergyilkos helyzetekbe, és intimpistáskodó vallomásokba. Hátha megerősödnek az őket kikerülő csatornák, hátha megcsináljuk végre magunknak, amit akarunk. Tibi bácsi ugyanis pont azért utálja az internetezőket, mert ahhoz szokott, hogy van EGY tévé, azon EGY vélemény, mindenkinek EGY ÉS UGYANAZ jut, eszi, nem eszi, nem kap mást.

Hátha, és most nagyon optimista próbálok lenni, hátha idővel, szépen lassan lerúgjuk magunkról az összes szart, és csinálunk magunknak rendes dolgokat, rendes közösségeket, rendes országot.

Idén meg legfeljebb érvénytelen szavazatot adok le az országgyűlési választásokon. Mert nekem az kevés, én már nem eszem meg azt, amihez kenyér kell, hogy jól is lakjak. Nem kérek két percet a filmből, dobáld a pontos labdát másnak.

Április elején még visszatérünk erre. 

 

UPDATE2: megint látszódnak a kommentok.