zoli voltam

Szűk a kabát

2010. május 10. - zoli vagyok

Vagy éppen bő, fasse tuggya. A lényeg az, hogy hét év egobloggerkedés után már kicsit elhasználtam ezt a keretet.

Tényleg, baszki, gondolj bele, még tök más emberként kezdtem el blogot írni, voltam vagy 23-24 éves. Most nyáron leszek 31. Máshogy kéne ez az egészet csinálni - mert ötletek még vannak, az elmúlt héten is szinte minden nap elkezdtem valamit összerakni, ott is figyelnek draftban a bejegyzések között, de aztán nem volt libidóm végigvinni. Nem motivál már annyira, mint az építkezős szakaszban, vagy amikor először kimásztam a tetőre.

Kedvenc feministáim ide egyáltalán nem való képével élve: nekem is már egy ideje az üvegplafonhoz szorul a pucér seggem, itt és most ennyit lehet azzal bloggerkedni, hogy mi van velem meg mit gondolok a világról.

Arról nem is beszélve, hogy személyes ismerősök és alanyi Mac Taylorok már jó ideje tudják, hogy nem csak így és nem csak ide írok. Ha közölni akarok valamit, akkor magasabb székre is fel tudok állni, mint ez a blog.

Igaz, bizonyos dolgokat meg csak ide lehet. Illetve lehetne, ha nem lennék tekintettel arra, hogy az ismerősök jó része is olvas, ezért az egoblog is olyan keretek közé szorult, hogy lényegében bármire jöhet a helyreigazító SMS, hogy "nem is igaz bazmeg, nem úgy volt", meg "ezt nem gondoltam volna rólad". Az meg onnantól egy másik műfaj, másfajta szerep. Hazudós.

Ezért elég intenzíven gondolkodok azon, hogy merre tekerjem innen a dolgot. Szegény Björköt őrjítem meg már a rengeteg ötlettel, minden reggel azzal ébredek, hogy megálmodtam a tutit, ez vagy az lesz a megoldás. Aztán meg lesz egy másik, szintúgy csodás ötletem, míg nem jut eszembe a harmadik.

Szóval összegezve a dolgokat, most úgy állunk, hogy ebben, így már nincs olyan nagy jövő, nyilván nem holnap csukom be a boltot, nem lesz hirtelen felperzselt föld a blog helyén, de ugye, mind tudtuk azt, hogy nem örök a forma, nem lehet a padlóba szögelt cipővel bugizni. Ergo most nem búcsúzkodok, lesz majd még bejegyzés meg blog meg minden iksz ideig; nem ma, nem holnap, nem is májusban fogom átdobni a váltót. Nem szűnik meg a blog, csak lassan bábozódnia kéne.

Egy biztos: aki van, az lesz is; aki eddig figyelt, az lát majd eztán is. Eleve baszki, hát ez a legjobb dolog az egészben, hogy jöttök és olvastok meg kommentáltok, ezt semmilyen körülmények között nem dobom ki.

Ez most a hétindító, lehet kommentálni, javasolni, meg beírni, hogy "én már rég tudtam, hogy...". Utóbbiak lesznek kimoderálva, egyébként :)

*

Két közszolgálati cucc a végére:

  1. Zsófi kéri, hogy töltsétek ki neki ezt a kérdőívet: klikk!
  2. A manzárd café egy fasza dizájnblog, kattintsatok rájuk: klikk!