zoli voltam

Keddi gyors

2010. október 05. - zoli vagyok

Az, hogy a Hollán Ernő utca sarkán, a falon rögtön egy lámpaernyő-készítő hirdetése fogad, minimum kérdéseket vet fel, de nincs most erre időm. Rohanás van.

Az elmúlt hetek jellemzően úgy teltek, hogy semmire se volt időm - ebben most sincs különösebb változás, de muszáj már ide is bejelentkeznem. Élek még, na.

Jó hír, hogy megmarad anyám munkahelye, jó hír, hogy lassan újra tervezhetővé válik a számlakönyvem (kivéve, ha még valami kibukik a könyvelőváltás során), és jó hír, hogy továbbra is szép vagyok. Vagy nem, de akkor meg az a jó hír, hogy kit érdekel.

Egyébként hülyeség, hogy pont ebből kötök, de mindenképp meg akartam írni, hogy egyébként de, szinte minden "érdekel". Épp reggel gondolkodtam el rajta, hogy bár rengeteg dolgot csinálok, de egyik se hobbi, egyiket se "csak úgy", mindenhol célkijelölés van meg működési szabályok. Jelenleg ez így teljesen oké is, de ha majd egyszer olyan gazdag leszek, mint mondjuk az Oszkó Péter, akkor akarok majd valami olyat, mint neki a herfli, hogy érted, sose fog írni róla a Rolling Stone, mert nem is azért csinálja.

Egyelőre viszont az mozgat, hogy mindenhol eredmények legyenek (kedd van még, ilyenkor illik is - általában péntekre vagyok zombi), 31 éves vagyok, van még jó huszonöt évem, hogy épüljenek a dolgok, aztán majd ráülök a tetejére, és jó lesz.

Annyira, de annyira szeretném, hogy menjenek a dolgok. Tényleg. Rengeteget tudok még összerakni.

Na, de hogy hasznosba is forduljunk, illetve az olvasóval is törődjünk, kérdeznék inkább. Három bejegyzés áll most draftban, és előbb-utóbb mindegyiket befejezem majd - de döntsétek el, hogy mi legyen a sorrend:

  • Van egy olyan, amiben azon csapkodok, hogy nyissák ki újra az OPNI-t. Klasszik bazmegolós, politikailag inkorrekt cucc.
  • Van a kimoderált kommentek gyűjteménye, lassan egyben az adag, amit már érdekes lehet nektek is bemutatni. Nem szép, de tanulságos szövegek.
  • Van egy töprengős líra, hogy azért selejtek a férfiak (inc. me), mert nem kaptunk szerepeket a fatertól, sokszor már ők sem a sajátjuktól, és mindig mindent mindenkinek nulláról kell kitalálnia. Mármint magát.

 

Melyikkel kezdjem?