zoli voltam

Légy az otthonom!

2011. január 24. - zoli vagyok

A múltkori, évfordulós bejegyzéshez pszicho pete írt egy fontos kommentot, miszerint:

Sokan azt várják, hogy ilyen legyen a kapcsolatuk. Várják. Javíts, ha tévedek, de nektek van benne meló rendesen, amit sokan nem látnak.

Igen, ez pontosan így van. Szerintem (szerintünk) egy kapcsolat nem olyan, hogy egyszer felraktuk a polcra, aztán ott figyel stabilan, míg világ a világ. Ki-ki a maga eszközeivel dolgozik azon, hogy aktuálisan működőképes legyen a dolog. Én ezt egyébként sok szempontból nagyon rosszul csinálom, totál ad hoc a történet. Ez azt jelenti, hogy általában a saját hibáimat kell megélnem, nem a máséból tanulnom, és jellemzően többször is csattanok a falon. Van, amit már megtanultam kezelni, van, ami még most is arccal a téglában végződik, és persze vannak azért olyanok is, ami már elsőre is működött.

Ha nem ilyen lennék, hanem amolyan "jó diák", akkor Szücs Balázs könyvéből tanulnék - és talán fogok is, de itt és most még ehhez is ugyanúgy állok, mint annak idején a begyulladt fogamhoz.

Ezért is ültem ennyit a könyvön, amit még tavaly kaptam. Félreértés ne essék: ez egy hasznos, jól kidolgozott, okosan összerakott könyv. Magamban inkább munkafüzetnek hívom, mivel nem egy passzív befogadót tételez, hanem egy aktív párt, akik válaszolnak a kérdésekre, megbeszélik a könyvben írottakkal kapcsolatban a gondolataikat, elvégzik az ott szereplő feladatokat.

Ez lenne az okos és "szakmai" megoldás. Ugyanúgy, ahogy négy évvel ezelőtt kellett volna elmennem a fogammal a fogorvoshoz. Félre ne értsétek: nálunk, a mi párkapcsolatunkban nincs olyan begyulladt góc, mint ami a bal alsó bölcsességfogam alatt volt. Az viszont tény, hogy Björk és én, az nem egy befőtt a spájzban, hanem inkább növény, ápolnivaló, a fejlődésben segítendő organizmus.

Balázs módszerét nehéz röviden összefoglalni - a munkafüzete nem hosszú, de tömény; sőt, csupán egy "fél" könyv, mivel a második felét a te válaszaid alkotják. Ami biztos, hogy a kérdéseivel (mert javarészt kérdez, nem pedig parancsol) őszinteségre sarkall, és szembesít. Egy kevésbé "agyalós" pár talán sosem teszi fel a kérdést, hogy mit várnak egymástól, talán sosem kezdi el harag és bántás nélkül "nyomozni", hogy miből erednek a konfliktusaik. Nem keresnek koreográfiát a veszekedésekben, és nem találnak alkalmat arra, hogy a másikkal megosszák, mit szeretnek benne.

Amikor a fogammal kínlódtam, volt egy olyan pont, amikor azt már eldöntöttem, hogy műtét lesz, csupán csak az volt a kérdés, hogy mikor van egy nyugodt hetem arra, hogy fájjon a helye, és buci legyen a pofám, és el tudjak bújni. Björkkel sokkal jobb a helyzet, mert nincs gyulladás, nincs sürgető kényszer - de abban biztos vagyok, hogy ha végigmennénk a munkafüzeten, itt is lenne azért sebláz meg duzzanat. Az meg most nem fér bele... de lesz majd olyan, amikor igen.

Végül pedig csak egyetlen dolog, amit mindig, mindenhol fontosnak tartok hangsúlyozni - a szándék. Manapság naponta mindenféle szövegek tonnája zúdul az emberre, amelyek javarészt arról szólnak, hogy ki dögöljön meg, ki hülye, ki menjen a picsába (igen, ebben nekem is van saram, én is gyakran gépelek bokszkesztyűben). Ebben a harci zajban pedig kurva nagy érték, hogy itt ez a Szücs Balázs nevű faszi, akinek az a szándéka, hogy az emberek, a párok jobban szeressék egymást, éljenek együtt jól és sokáig, egyáltalán, ő JÓT AKAR AZ EMBEREKNEK.

Szerintem a vakszerencse mellett az ilyen fasziknak is köszönhető, hogy nem csak egy kurva nagy bombatölcsér mellett kódorog pár sugárfertőzött túlélő.

*

Ha többet akarsz tudni a könyvről, akkor ide kell klikkolnod