zoli voltam

Kati néninek meg az a saláta lesz

2011. július 15. - zoli vagyok

Múlt péntek este felcuccoltunk, és kimentünk Björk szüleivel a pilisvörösvári faházukhoz. Vasárnap estig ott voltunk, és közben nagyon-nagyon intenzíven vasalgattam az idegeimet.

Tökéletes volt, és ezen el is gondolkodtam. Mert, ugye, itt nem valami kurva drága wellnessizé luxussal ölelő karjaiban pihegtünk, hanem egy faház és kert adta a kereteket. Annyi és olyan, amit két, egyáltalán nem túlfizetett ember a békási panelból hosszú évek alatt kevés pénzzel és sok munkával össze tud hozni. De mégis, tökéletes volt, mert egyetlen jellemzőjében pont olyan volt, mint amiről azt gondoljuk, hogy csak a leggazdagabbaknak és/vagy a legszerencsésebbeknek jár: stresszmentes.

Szépen gondozott kert, virágok és konyhanövények, kispatak, árnyékot adó mogyoróbokor, nagyon retro de nagyon kényelmes kempingbútorok, hangos dorombolással közeledő, mindig törleszkedő cicák. Bográcsgulyás csipetkével, palacsinta, grillezett hús. Egyszerű dolgok, tökre beleéltem magam, még a kólából is alig ittam, inkább a szörpöt húztam szódával.

Péntek este előbb emberkedtem kicsit egy motoros fűrésszel, helyre kis garázst vágva a fűzfa alá a kocsinak, majd iszonyatos mennyiségű sült májat toltam krumplival és Björk Mama kovászos uborkájával. Mikor lerakták az asztalra a tálat, eleinte még kétkedve mondogatták, hogy "jó lenne, ha elfogyna, ennek el kéne fogynia", én meg mindig mondtam rá, hogy "el fog fogyni, el fog". Mint a gép, úgy toltam be, nagyon hajtós hét után kiszabadulva hirtelen a zöldbe, nyugiba, jó levegőbe. A végén még Björk apukája is odaadott a tányérjáról egy jó adagot, mondván, hogy ő már nem bírja megenni (egy nagyon jó étvágyú, mázsás fickóról beszélünk, szóval simán benne lehetett az is, hogy látta, hogy még fér belém, és azért kaptam meg).

Béka van, néha egy-egy pici zöldalma tompán puffan a fa alatt a fűben. Nincs alapzaj. Ribizlit eszünk a bokorról, nyárízű, piros, pikáns.

Éjszaka meg eldőltem, mint a kivágott fa; a frissen locsolt fű és a völgyben gyorsabban hűlő levegő, és persze a beton- és aszfaltmentes környezet (nincs, ami visszaköpje a napközben beszívott forróságot) miatt egyáltalán nem volt melegem, sőt, Björk kicsit még fázott is!

Szombat reggel körút a kisvárosban, mindenki ismerős és kedves. Ki a piacra, cuccok bagóért (Björk 500 forintért vett egy táskát), alku... engem egy nadrágszíjakat áruló roma srác próbált meggyőzni, és komolyan mondom, nincs az az öltönyös-prezentációs, zselézett-okostelefonos sales, aki csak tizedannyit tudna az értékesítésről, mint ez a gyerek. A másik helyen meg maga az árus óvja Björk Fatert a saját portékájától: hatvan (!) forintért árulja a Watt energiaitalt, de mondja neki, hogy vigyázzon, mert ettől felmehet a vérnyomása, gondolja meg! Aztán meg elmentünk reggelizni az Ibolya büfébe, díjnyertes (tényleg) lángos, hozzá házi limonádé, nagyon jó volt, és ismét csak: stresszmentes, tökéletes, családias. Voltunk zöldségesnél is, vettünk dinnyét, és itt is, annyira más volt a fővárosi futószalaghoz képest, mikor az eladó csaj hangosan konstatálja, hogy "jó, és akkor Kati néninek meg az a saláta lesz", mert nem arctalan-névtelen massza hömpölyög egymás sarkát taposva, hanem Kati nénik, egymást ismerő és respektáló emberek közössége.

Aztán meg a telken árnyékban elnyúlni, olvasgatni, legfeljebb rádiót hallgatni (internet szerencsére nincs, tévé meg van ugyan, de egyszer se kapcsoltuk be). Bográcsban már fő a gulyás, Björk Mama hozzá házi csipetkét csipeget - ezt lett most a landmark, ebből csináltam nektek egy kis videót:

Csipetke és a Tao from zolivagyok on Vimeo.

Gulyás után meg nagyon jó a palacsinta, Björkék házi lekvárjával. Sokat ettem ismét, nagyon sokat :) pihegtünk rendesen. Volt aztán vendégeskedés (benézett Björk bátyja családostul), felfújható medencében hűsölés, macska-abajgatás meg minden. A legkalandvágyóbb pedig (aki Björk) este a kerti, zuhanyzós hordó alatt fürdött, meg a sötétben úgysem látja senki. Hippicsajom van. Ismét nagy alvás.

Vasárnap patkókifli a boltból (az is tök jó, hogy itt a CBA-ba is úgy mennek, hogy "veszek kiflit a Halmschlagernél", nevek és arcok), nagy reggeli, lazázás, majd újra tűzrakás, most nem a bográcshoz, hanem a grillezéshez. Közben cukkini-szemle, mennyit nőttek a locsolástól (Björk Fater termelési versenyben van, percek alatt mázsásra hízó példányokat remél), kaja, aztán benéznek a telekszomszédok, összetartó utca, beszélgetünk, jégkrémet eszünk, tök jó. Este hét óra körül cuccolunk össze, és vissza a városba. A tököm se akart visszajönni, ha értitek, mire gondolok.

Itt van pár fotó azok közül, amik ott készültek:

És akkor muszáj arról beszélni, vagy inkább egyértelművé tenni, amit a fenti videóval is érzékeltetni akartam. Arról, hogy a fene egye meg, nyomjuk ezt a kurva nagy hajtást napról-napra, meg akarunk szerezni dolgokat, sőt, DOLGOKAT, és egyre kevésbé vizsgáljuk, hogy mi is azok értelme. A luxus fogalma, ha lehántod róla a marketinget, szerintem annyi, hogy IGAZI. Azért drága valami, azért prémium, kiemelt cucc valami itt, a mi fővárosi falanszterünkben, mert hasonlít valamire, mert ügyesebben másolja az eredetit. Azért drága a jó kenyér, mert TÉNYLEG kenyér, vagy legalábbis jobban hasonlít arra, amit igazából kenyérnek hívunk. Azért drága a rózsadombi lakás, mert egész jól hozza azt a teret és békét, amit egyébként a pilisvörösvári telek is tud. Amilyen igazából egy otthon. Azért drága a Cserpes túró, mert nem darált gatyamadzagból készült - mert egész tehetségesen idézi az anyáméknál, falun ehető házi túrót. Az igazit.

Ha tudok differenciálni az életcélok között, akkor (és legyen ez a tanulsága a pilisvörösvári hosszú hétvégének), akkor valami olyan feladatot kéne adnom magamnak, magunknak, hogy a kanyarok helyett, a replikák helyett próbáljam meg megtalálni, megszerezni az igazit. Rohadt nehéz, és csak nagyon keveseknek jön össze, hogy annyi pénzt szereznek, amivel meg lehet venni a legjobb másolatokat. Aki viszont okos és szorgalmas, az meg tudja találni az igazit is.

Na, én ilyen okos és szorgalmas szeretnék lenni. Több a sansz és szebb a végeredmény, mintha arra gyúrnék, hogy összeszedjem a másik úthoz szükséges, milliárdos vagyont.