zoli voltam

A körülmények

2011. július 29. - zoli vagyok

Lassan hét éve élek Budapesten. Ezen évek alatt, több helyen lakva, többféle szarságot benyelve, a közüzemi (nem)szolgáltatókkal kapcsolatban az egyik legerősebb meggyőződésemmé az vált, hogy a Fővárosi Gázművekben alapvetően háromféle alak dolgozik:

1. Vannak az irtózatos gecik, akik önnön kicsinységüket, papírhatalmukat, pirinyó pöcörőjüket és egyéb bajaikat azzal próbálják egyenesbe rakni, hogy direkt és kéjjel ártanak az embereknek. Na, őket meg kéne verni.

2. Vannak aztán a korrupt rohadékok, akik azt a munkát, amit egyszer már megfizettünk mi, mindannyian, amiért közpénzből a fizetését kapja, azt csak akkor hajlandó tényleg elvégezni, ha még le is fizeted őket. Na, őket is meg kéne verni.

3. Vannak a cinikus faszkalapok, akik mindezeknek cégen belül falaznak.

A részletekbe most nem mennék bele, arra más, erősebb fórumokat szervezek épp. De ha van itt gázműves dolgozó, szívesen ismertetem vele a helyzetet, és küldöm el egyúttal a faszba. Szerintem a Fővárosi Gázművek kártékonyabb szervezet, mint egy zsák neonáci.

*

Fentiek pedig mindössze egy kis szeletét alkotják annak a tortának, ami nem a csokitól barna, és már egy hete majszolgatom. Csak hogy rögtön erre kössek: ezt a bejegyzést Björk szüleinek a lakásában írom, ide deportáltuk magunkat, mivel július eleje óta nincs melegvíz az albérletünkben, köszönhetően a gázművek korrupt és/vagy irtózatosan geci munkatársainak, és még jó ideig nem is lesz. Nekünk meg most lett elegünk abból, hogy lavórban "fürödjünk", hogy egy normálisabb főzésnek se tudunk nekiállni, mert aztán egy mosogatás is kínszenvedés a jéghideg folyóvízben. Szóval egy hét most itt, Békáson.

Az időjárás is elég szarul jött ki, megint csak a körülmények. Az volt a terv, hogy egy, a strandjáról nevezetes helyen töltünk el kis időt a szüleimmel és a húgom családjával. Nekem két éjszaka, a többieknek hétfőtől péntekig nyúló vacogás jutott - a rövidnadrágot úgy hoztam haza, ahogy becsomagoltam, ők egy délutánt azért strandoltak... szar idő volt, és még a kibérelt nyaraló is gáz volt. A húgom jegyezte meg találóan, hogy ilyen az, amikor valaki (a nyaralót bérbeadó) csak kivesz, de semmit nem tesz bele. Igénytelen, lelakott, de már valamikor 30 éve is kókány módon megcsinált nyaraló, amit jó magyar szokás szerint be sem fejeztek rendesen.

Nem magamat akarom sajnáltatni, inkább szegény szüleimnek lehetett szar, mert ők tényleg rákészültek, hogy itt most frankó nagycsaládi nyaralás lesz, és minden meg is tettek ezért, nem rajtuk múlt. Édesanyám szokás szerint agyonpakolta a kocsit :) mikor méltatlankodva vettem ki a kétliteres Cloroxot, hogy ezt erre az alig öt napra ugyan minek, persze kész volt a válasz, hogy "de csak egy liter van benne"... Ja, akkor már oké :)

Azért apám csinált nagyon finom halászlét, anyukám palacsintát, másnap pedig én is összeraktam és megsütöttem egy tök jól sikerült rablóhúst, szóval ez a része tök rendben volt. Csak ugye, ha szar az idő, és szar az a hely, ahová bekényszerít, úgy nehéz. De majd legközelebb okosak leszünk.

*

Aztán sikerült arra hazajönni, hogy még mindig nincs gáz, és iksz ideig nem is lesz a korrupt és/vagy rohadék faszkalapok miatt. Elméletileg szabadságon töltöttem ezt a hetet, gyakorlatilag meg a meló javarészt ugyanúgy elért, a tervezett dolgok a körülmények miatt nem úgy alakultak, és most itt van péntek este, amit nem a drága pénzért bérelt albérletünkben töltünk, hanem egy békási panelben...

... és ez a része mégis jó. Sőt. Megint ott tartok, megint az a tanulságom, mint már annyiszor: a saját dolgok működnek igazán. Tulajdon, húzzuk alá, nincs mese, ez egy ilyen ország, bérelni még vízibiciklit se. Volt egy kasszandrai mondatom, mikor hétfőn elindultunk a nyaralásra: azt mondtam a fateromnak, hogy én tulajdonképpen náluk is tök jól ellennék, nekem az is nyaralás lenne. És tényleg, bassza meg, az a nyugalom és béke, az az idegvasalás, az nekem kiválóan megvan ott, az ő házukban, az apám által csinosítgatott udvaron, anyám főztjével, a konyhában leülve tolt esti beszélgetésekkel. Úgy, hogy nem valami spórolós fasz által összegányolt bútortemetőben botorkálok, hanem a szüleim által saját használatra vett dolgokat használunk. Ugyanez a fíling volt Björkék pilisvörösvári faházában is, ahol szintén évtizedes saját kézre alakítás eredményének lehet örülni.

És ez van most, ideiglenesen eljőve a "hálátlan" albérletből, ami egyébként valóban szép, komfortos, és menőbb, mint ez a békási panel - de mégis csak egy átmeneti állomás, ami nem az enyém és nem én vagyok. Ebből a panelből az árad, hogy 28 éve otthon, és engem is otthon látnak benne, míg az albérlet maga az ideiglenesség, a fóliával leárnyékolt ablak. Eldobható, ahogy én is csak epizód vagyok benne, ha értitek, mire gondolok.

Úgyhogy még az is lehet, hogy a szabadságnak alig-alig nevezhető hét után most egy olyan jön, ahol paradox módon ez a panel ad majd valami pluszt. Ami biztos, hogy készül majd nektek békási tudósítások, fotók és beszámolók sora, én meg egyúttal azt is tesztelni tudom, hogy ha a következő albérlet valahol erre lenne, akkor hogy tudnék bejárni melózni.

Valamikor nyár végén, ősz elején meg megyek Smallvillebe a szüleimhez, és az (szokás szerint) pont attól lesz fasza, hogy nincs semmi variálás, csak a kényelmes nyugalom, az igazi otthon, a saját keretek.