zoli voltam

Szigetcsütörtök: klasszikus megoldások

2011. augusztus 12. - zoli vagyok

Na, ez már egészen hasonlított arra, ahogy ezt csinálni szoktuk, a második napra kábé felállt a rendszer. Ma meg rápakolunk.

Kezdve ugyanakkor azzal, ami nyilván a leginkább érdekel mindenkit: igen, a hetijegyért kuncsorgó Tóth Gabinak sikerült ingyenjegyet szerezni, tegnap már ott ült a VIP-ben a fenékbe rántott farmershortjában. Egyszer úgy ráadnék egy MC Hammer-féle extrán buggyos gatyát, hogy na kislány, ezt gyűrd fel tangának, ha tudod!

Tegnap már korábban sikerült kiérni, csalódást okozó girosz és továbbra is kedvenc fűszeres meggy meg sörök után-közben krúzingoltam, első program: dumaszínházas fellépők. Hajdú Balázs eléggé megküzdött a közönséggel, kezdésre kevesen is voltak és Balázs ehhez a közeghez kicsit halk és közvetett volt. Azért a végére felhozta a meccset, Janklovics Péter már több és vidámabb nézőhöz érkezett - őt meg láthatóan zavarta, hogy inkább csak a direkt dolgok működnek, finom utalásokat, okosabb dolgokat nem igazán vesz a hallgatóság. De ez általában is így van, mainstream cucc lett a stand-up, a Nirvana is erre ment rá, ugye, szóval még örülhetünk, ha nem arról jönnek holnap a hírek, hogy Bödőcs Tibor bekokózva dobálja ki a tévét a szálloda ablakán, Kőhalmi Zoli meg részegen beleveti magát a falunapi közönségbe a színpadról.

A végére értek oda az én szigetelő barátaim is, és innentől (áldott légy, modern technika) néhányukkal SMS-ben buliztam (buli van a telefonban, kiállotta Németh Kristóf), mert végig nem sikerült összefutni. De a zöm azért megvolt.

Első körben a buzisátorban tekintettük meg az agyonhájpolt dívasót. Hát, barátaim, ez valami egészen fos volt. Magyarország egyik legjobb énekesnője, Falusi Mariann (lemezt neki, lemezt, bassza meg, ne padödőt, hanem "rendeset") leénekelt mindent mindenhonnan, de a többiek... akkor adtuk fel, amikor Kapócs Zsóka dominaruhában két törpét vezetett elő láncon (az egyik szőrös volt, a másik gyantázott, érti a fene), és Alice Coopertől próbálta meg elénekelni a Poisont. Egy hangot se, barátaim, egy felet se talált el, borzalmas volt. A közepénél már ilyenek kiabáltunk, hogy "nem jött át" meg "ez ebben az erős mezőnyben kevés lesz" meg "küldd a Zsóka szót a 1794-re". Szegény, szerintem levágta, hogy röhögnek rajta, de nem értem, akkor meg minek vág bele ilyesmibe.

Át a Nagyszínpadhoz, Chemicalra. Namármost. Értem én, hogy egy lemezlovasokból álló produkció lehetőségei korlátozottak, de hogy egy villogó henger közepén messziről látni egy embert, aki talán csinál valamit, és ehhez szól az ő bármiféle behatást jelezni képtelen zene, az nem egy koncert. Eleve Gotanra kellett volna menni, így még a végét csíptük el - ott csak annyi kritikát, ha szabad, hogy ha a világzenés hallgatóság egy kicsit letenné a dzsoját, akkor talán meghallaná, hogy borzalmasan sikerül az ezen a színpadon futó koncerteket hangosítani, keverni. Én nem vagyok az az audiofil sznob faszkalap, de azért ne.

A végállomás a Magic volt, megküzdöttem egy jól izmolt leszbikussal két székért (győztem), a showban voltak kifejezetten erős elemek, mint például a mi Tripper fivéreinket lazán kenterbe verő ikerpár (baszki, úgy álltak egymást fején, hogy még szivaroztak is közben, mindezt a szesztilalmas gengsztervilág stíljében, nagyon bejött), és felejthető megmozdulások is. DC Cowboys minek van?

A ráadás meg Lakatos Márk volt: "avatarosan" (vagy hupikék törpikésen) maszkolt táncosokkal, ő maga is valami egészen szürreális tüllszoknyás cuccban adta elő Fluor Mizuját spanyolul, ha nem látom, nem hiszem el. Előadás után még belógtunk a buzi VIP-be (ahol sokkal több heteró volt, mit a hivatalos, "igazi" VIP-ben), valamikor hajnali kettő körül indultam haza... illetve nem teljesen. Először a Cökxpôn felé fordultam, mondván, oké, hogy pár órája már 32 éves lettem, de vagyok még annyira punk, hogy itt eldobjam magam reggelig... de nem. Nem vagyok. Félórányi elheverés után szépen visszakértem a cipőmet, ki a HÉVhez, majd kis utazás után taxival haza.

Most nézem, hogy ma estére-éjszakára is kilenc fokot mondanak, megint be kell öltözni. Ha valami, akkor ez egyébként rohadtul aláver az egésznek, tényleg, a fölöslegesen sok motyó, a zavaró hideg, szar ám. De a többi meg jó.

Most pedig próbálok embert faragni magamból, mert Björkhöz beugrok Békásra. Meghív egy szülinapi lángosra :)

I'm ok: