zoli voltam

Szigetpéntek: szinte zene nélkül, ámde lángos

2011. augusztus 13. - zoli vagyok

Tudjátok, nem az a dühítő, ha az ember saját hülyesége miatt nem jut el jó koncertekre. Az totál belefér, sőt általános a Szigeten, hogy ültök valami helyen valamit iszogatva, és közben lekéstek minden, kinézett koncertet. Szóval nem, nem az a dühítő - hanem az, ha eljutsz a koncertekre, de azok ezért vagy azért erőteljesen fos jellegűek.

Na, tegnap az utóbbiba sikerült belehúzni, többször is. Dizzee Rascal produkciója kábé olyan volt, mint amikor az MTV-n a Sweet Sixteen című műsorban az antipatikus, elkényeztetett-elrontott kamaszpicsának a 16. szülinapjára a kőgazdag apuka megvesz valami feka hip-hop sztárt, hogy haknizzon az esti buliban, meg mondja be, hogy boldog szülinapot, hogy is hívnak, Sheayilahh! Egyszerűen nem Nagyszínpad-kompatibilis, amit a csávók csináltak... miközben Deftoneson meg igen konkrét tömeg volt - én őket se rajongom, főleg a kezdeti, Fred Durst-imitációk miatt, de akkor is: Dizzee valami hip-hop sátorban szépen ellett volna a szubkultúrával, a Nagyszínpad meg zúzott volna egy erőset.

Főleg úgy, hogy a Prodigy, hát bassza meg, az meg most oszoljék ezerfelé. Én meg szoktam nézni őket, ha úgy van, és általában úgy van, a híres, elmaradt Prodigy-koncertet (kilencvenes évek) nyilván Gerendai azóta is kompenzálja, "figyelj öcsém, idén is meg tudom hívni a Prodigyt, így meghívom őket, nem mondják le többet a gecik, én diktálok". Nyilván majd kiderül, vagy nem, hogy mi volt Keith Flinttel, részeg volt-e vagy mellényúlt a gyógyszernek, túl sok vagy túl kevés kokain került a tükörre, esetleg csak az van, hogy öreg, és bevert egy pörköltet sörrel, és kurvára nem akart neki koncertezni... egy biztos, az elméletileg frontemberként működő figura az első egy órában szinte irtózott a mikrofontól, a kezébe nem vette volna. Max meg azért egyedül ezt nem tudja megoldani, ahhoz a modellhez szokott, hogy ott van előtte a hiperaktív csávó, és hozzá képest kell csak keresgetnie a vóriorrokal meg a budapest pípölöket.

Na, de már a végét mondom, mikor az elejét kellett volna, mert az meg jó volt. Mert mégiscsak szülinapom volt, vagy mi. Úgyhogy időben felkerekedtem, kimentem Björkhöz Békásra (Sziget alatt ott lakik, vö: az albérletünk egy garzon, ahová mostanában hajnalban, hangosan és büdösen érkezek meg). Elsétáltunk a piacra, lángosért, ami ismét nagyon-nagyon kurvára finom volt, közben meghallgattuk a lángosos néni történeteit bunkókról és még bunkóbbakról, aztán repetáztunk is, mert tényleg rohadt jó a cucc, és megy az alkohol alá is. Király volt. Innen indultam a Szigetre, időben, főleg, hogy elkerüljem a vármegyés tüntetőket és az ellentüntetőket is - de róluk majd lesz a jövő héten egy külön bejegyzés. Vagy nem.

Kint pedig náluk ültem be relaxálni az egyik függőszékbe. Gyerekek, ez tényleg valami kurvajó cucc, ha majd lesz hova, mi is veszünk ilyen széket... a honlap kevéssé informatív ámde nagyon modoros, igazából a legfontosabb érv úgyis az, ha beleülsz. Aztán séta, ilyenkor szoktam véletlenül tök jó dolgokba, most például azt fedeztem fel, hogy a duóban végtelenül avítt és modoros Kávészünet zenekar (már a név is, jaj, dögöljön meg a Csillag születik) behúzott magának kifejezetten tehetséges és korszerű fiatal zenészeket, és ettől tök jól szóltak. Most jelzem, hogy jegyezzük meg a Kővágó Dániel nevet, a srác tehetséges, mint a nap - és ilyenkor sose tudom, hogy minek drukkoljak: "fedezzék fel" itthon, és küzdjön napi szar kompromisszumok során azért, hogy vele és általa legyen jobb a magyar zene, vagy csinálja meg magát külföldön, ahol neki jó, de mi semmit nem profitálunk a dologból, nem látjuk, nem halljuk, marad a Kozsó meg a Bestiák, mert azok is visszatértek, basszameg.

 

Még a napi dumaszínházas produkciót néztem meg a többiek nélkül, Felméri Péter esetében már sokadjára, egyre határozottabban gondolom azt, hogy oké-oké, de engem igazából az talán még jobban érdekelne, amikor ez az ember komolyan beszél. Úgy értem, hogy amikor a véleménye, gondolatai, tapasztalatai nem kell, hogy poénra kifussanak, mert arra van trenírozva az emiatt egyre inkább elrontott közönség, hanem hogy akkor így beszélgetés, érted. Kőhalmin szokás szerint felrobbant a ház, a faszi továbbra is hihetetlenül egyedi és önazonos (valamint tudható, hogy ő nem a youtuberól lopja a műsort), nagyon jó volt most is.

Műsor után kezdtem el begyűjteni a pajtásokat, akik háromfelé voltam, én meg mindig próbáltam épp oda keveredni, ahol jók a pogramok, és kevés a köcsög... a fent már említett módon Dizzee bedőlt, Deftonesra ellenben oda se lehetett férni, Prodigy langyos fing volt, én meg valamikor az éjszakában, kábé éjfélkor hirtelen rohadt mérges lettem, hogy faszomba, miért nem tudnak ezek jók lenni, vagy jól szólni, vagy mások lenni, és különben is, hideg is van, és holnap is az lesz, és már gyűlölöm a ruhát előbb magammal, aztán magamon vinni, mindjárt lemerül a telefonom is, meg egyáltalán, úgyhogy jól hazajöttem.

Azért persze nincsen baj, a Sziget az Sziget, csak behisztiztem azon, hogy ennél a tegnap sokkal jobb is lehetett volna, nyilván önhiba is van a dologban (pl. a fűszeres meggy alkoholtartalma alacsonyabb, mint a kerítésszaggatóké), ezzel együtt is jövőre okosabb-hatékonyabb, ha úgy tetszik, faszább módon tessék a Nagyszínpadot összerakni.