zoli voltam

Bér-kukoricatolvaj

2011. augusztus 23. - zoli vagyok

Az alapsztorit mindenki nyilván ismeri (ha mégsem, a comment:com vonatkozó írásából mindent megtud, amit kell), én nem is az evidenciákon ugrálnék, inkább pár "egyéb" szempontot nézzünk meg a tv2 Naplójának hamis riportja kapcsán.

Kezdve azzal, hogy eleve, már milyen rohadt kevés olyan műsor van, mint a Napló, ami valamiféle legjobb értelemben vett nosztalgiával hoz vissza valamit a "régi" közszolgálatiságból. Abból az időből, amikor a kényszerűen egycsatornás magyar televíziózás még nem versenyzett, így a valóban sok fos és fölösleges program mellett volt néhány nagyon is hasznos attitűdje a tévének. Az egyik ilyen volt a közösségépítés, amikor tényleg az volt a fíling képernyő előtt és mögött, hogy nekünk itt és most van valami közös élményünk, témánk, együtt vitt ügyünk. Ablak, Déri János, hogy mondjak valami szottyosságában is vállalható előzményt.

Aztán jöttek az Alekoszok meg celebek, jött a csillámporos sztárkodás meg célcsoportos tévécsinálás, aminek egy része igenis frankó, mert például ne kelljen már egy egész országnak kötelezően színházi közvetítést vagy fradimeccset nézni, ha épp az nem érdekli. Másfelől meg szar, mert elveszett az az opció, hogy most itt az ország többsége, kvázi mindenki beszélget a közös dolgokról.

A Napló, na az ilyen szempontból sokkal inkább köztévés műsor volt, mint echte tv2-s produktum - külön szerencsére a csatornának, hogy egy időben még ez a szemlélet uralta többé-kevésbé a műsorpolitikáját (vö: ma már 28 percet kell várni a Tényekben az első olyan hírre, amit minden szereplő sérülés nélkül túlélt - de akkor meg rögtön jön a fókabébi született a bécsi állatkertben-féle szirup).

Na, és akkor ebbe a misszióba sikerült most egy nagyot beleszarni a hamisítással, és óriási mázlija lesz a Naplónak, ha ez ennyiben meg is áll. Mert képzeljük el, amint legközelebb csinál valami belemenős anyagot - logikus és érthető válasz lesz az abban szereplő részéről, hogy nem is igaz, biztos megint hazudnak. Biztos ők vitték oda a szeméthegyet, ők fizették meg a kitakart arcú statisztát, hogy mondja azt, ők hamisították a bizonyítékokat. Tvrtko meg izzadhat, hogy de nem, most nem, már nem.

 

 

Barczai Gabi, a Napló ex-riportere a műsor legfontosabb támaszába rúgott bele egy nagyot: a hitelességbe. Ha nem hihetjük el, hogy valódi jeleneteket, az életet rögzítő felvételeket látunk, akkor oda az egész, a Napló egy kicsit életszerűbben intonáló Jónban Rosszban, egy simlisdsapkás Barátok közt lesz. És ha a hölgy munkásságára visszagondolunk, nem ez az első olyan ügy, ahol gyanús a szenzáció - ugyanő volt az is, aki igen érdekes (mondjuk azt: komikus) körülmények között embercsempészt fogott... itt a videó, röhögj és sírj.

Kármentésként egyébként érdemes lehet végignyálazni a korábbi bombasztikus anyagait is, az elfekvő panaszokat újra elővenni (ugyanis aki azokat megtette, az jó eséllyel a lebukás okán a saját ügyére is újra rápróbál). Szép kis irodalma van az ilyen ügyeknek, a Drótban egy egész évadon húzódott át, de külön film is készült a témában (megtörtént esetet feldolgozva). Nézzétek meg, itt az ajánlója:

 

 

A másik fontos tanulság pedig az előítéleteinkről, az azt tápláló információk valóságtartalmáról szól. Tavalyelőtt, a zuhanó nézettséget egyre elfogadhatatlanabb eszközökkel, komplett cigányfalvak lábon való megvásárlásával, pénzért hazugságokra való rábírásával kompenzálni igyekvő "kibeszélő show" műfajára akadtam ki (bejegyzés itt). Az abszurdig hajtott, előítéletes otrombaság ugyanis egy, a szélsőjobboldallal egyre inkább kokettáló társadalomban elképesztően káros. Épp az ilyen joshimónikák, illetve elhazudott, bértolvajos Napló-riportok alkalmasak arra, hogy a "tolvaj cigány" képe egyre jobban beleégjen a néző agyába. És ez a lelkiismeretlen nő, megérkezvén a puccos fővárosból, fejenként egy ezresért rávesz három, egyébként dolgozó (!), a vízmű alkalmazásában munkát végző embert, hogy adja elő a tolvajt. Úgyis ki lesz takarva, a nézőnek csak annyi jön le, hogy fogtak három lopós cigányt. Mert "azok" olyanok.

És ettől az egész egyre hazugabb és zavarosabb lesz, egyre megoldhatatlanabb. Mert tényleg van tolvaj, kisezer, de ezek nem azok voltak. Ezek csak egy kivetített, olcsón vett merénylet kesztyűbábjai voltak, merénylet a normalitás, a normális megoldások ellen. Szégyen, de én is beszoptam, én is elhittem, hogy itt most "akció" van, a fűnyíróból eszkábált üldöző járművel valódi tolvajok után teper a mezőőr. Bocs, bocsánat, hittem a tévének, mert az előítéleteim elnyomták a kétségeimet.

Szeretnék sok, "igazi" Naplót egyébként. Főleg azért, mert a magam idiótán szentimentális módján azt várom-vártam az ilyen műsoroktól, hogy miattuk majd egy kicsit jobb lehet itt élni. Tényleg, lehet röhögni, de amíg a közös ügyekben intézkedő arcokkal "beszélgethetsz" a tévében, addig nem kiszavazósdi meg majdnem elejtette a mobiltelefonját megy, és pláne nem a betelefonálós vagy körbeülve szidalmazós műfaj.

Szóval jó lenne, ha a Napló megint Napló lenne, és nem az, amit ez a riport mutatott - az ugyanis pont az ellentéte annak, amiről szerintem ennek a műsornak szólnia kell.  Ha volt bármi haszna annak, hogy most bedőltek, az talán az, hogy a korábban a "véleményes" anyagokat adásba engedő, a szakmai kétségeit a szenzációhajhászás okán félresöprő főszerkesztők most talán jobban megválogatják, mit mutatnak be, mit közölnek le.

Vagy nem. 

 

UPDATE: vizsgálódás minden szinten.