zoli voltam

Lipóti pékség

2011. szeptember 07. - zoli vagyok

- Integess! Integess a néninek! Integess, Marcell! Maaaarceeell! Integess! Integess a néninek!

(nem, akkor se leszek ideges)

- Integess a néninek! Nem értem, mindig szokott integetni. Marcell, integess a néninek! Sírni fog a néni, ha nem integetsz!

(én fogok sírni, ha nem húztok már innen, feltartjátok a sort, az utcán is állnak, megvettétek már azt a kurva bioveknit, menjetek már)

- Marcell, integess! Integess a néninek! Na, várjunk, akkor hátha majd köszön. Marcell, mond, hogy pá-pá! Köszönj a néninek!

(én csak fél kiló kibaszott parasztkenyeret szeretnék, köszönök a gyerek helyett is, bármi, csak menjetek már)

- Hát, akkor ez most nem fog menni... Marcell, nem integetsz mégis a néninek?

(mrhhmfffmhmhmhm!!!!! tűnjetek már el!!!! Na, végre, már csak a kaukázusi kefirt szürcsölő bálna van előttem)

- Jó napot, én egy rozsos napraforgókenyeret kérek. Vaaagy... napraforgós-rozsos kenyeret, nem tudom pontosan a nevét, anyukám vette múltkor önöknél... nem, nem az. Igen, biztos hogy rozsos volt és napraforgós. Hadd nézzem meg azt a másikat! Nem, sajnos az sem az... Muszáj volt személyesen jönnöm, mert a férjemet már két Lipótiba is elküldtem, de nem volt képes megvenni... Rozsos és napraforgós, biztosan az, édesanyám vette a maguk boltjában. Talán az ott lent? Nem, nem ilyen volt. Napraforgós és rozsos, biztos, igen... Nem értem ezt, hát akkor lehet, hogy ez nem minden Lipótiban van? Pedig olyan jó volt! Na, talán akkor nézzük meg inkább azt! Az jó lesz... de nem, bocsánat, mégsem, ez nagyon másmilyen. Anyukám vette, igen, méghozzá a Móriczon a Lipótiban!

- De asszonyom, nekünk nincs is boltunk a körtéren.