zoli voltam

Költözés után

2011. szeptember 14. - zoli vagyok

Gyors lesz és ömlesztett.

A költözés lebonyolítása pénteken kiválóan sikerült, köszönet érte a civil szférának (Évi, Peti, Barna), sokat segített mindkét felmenő ág (Björk szülők + sajátok), és a profik is végre olyan profik voltak, ami ilyenkor kell. Lesz majd valami konkrétabb megemlékezés róluk, amikor áthegesztem a blogot, de jegyezzük meg most is: aki jót akar magának, az a Kozma Trans segítségével költözik. Tudjátok, nekünk aztán van összehasonlítási alapunk, eddig messze ők voltak a legjobbak.

Elsőre ijesztő volt a kupleráj, de aztán szombaton én nyomtam egy nagyobb szelektát, vasárnap meg Björk tett ki magáért, a lakás kezd úgy kinézni, ahogy egy otthonnak kell. Még minden szalad, de már az alapok a helyükön, a kisebb izék az ideiglenes helyükön. Holnap pedig lesz már "rendes" internet is, kábelen jön a 25 mega.

Az első netes kör ugyanis csúnyán bedőlt. A terv, hogy a 21 megásként árult Telenor Hipernet majd jól kiváltja a stabil netet, kábé annyira volt sikeres vállalkozás, mintha SP-t a Rock-Metál Nagyszínpadon léptetnék fel a Deftones helyett. Oké, tudtam én, hogy nem fog 21 megát vinni, már a fele is elég lett volna - de baszki, 3 körül csorgott a net, állandóan szakad, beakadt, hullámzott. Gyerekek, a hipernetes reklám egy kurva nagy átverés, nem egy kék fluorban úszó metropolis, hanem közművesítetlen tanya, az ablakban kék befőttesüvegbe rakott gyertyával. A hetedét, érted, a hetedét tudta az ígért teljesítménynek! Úgy, hogy volt pofájuk ezt a lefedettségi térképet felrakni a honlapjukra:

Lazán a fekete pacában, azaz a 42 megásra is alkalmasnak hazudott területen lakunk, aztán lófasz. Fele se, negyede se, alig 3 mega, az folyt ki belőle. Úgyhogy stick a boltba vissza, 5 próbanapon belül, pultos kislány kötözködött volna kicsit, de az elmúlt napokban tankra váltottam, mert egyszerűen nem érek rá udvarias és lúzer lenni. Közben próbálok egy számhordozást a T-től az immár hivatalosan is hazudós Telenorhoz, mert okostelefon kell, a napi tíz perc gyalogút helyett bő egy-egy óra BKV oda-vissza lett az út a munkához programom, és az túl sok offline idő. Vészmegoldásként rendeltem egy feltöltős sticket a Vodától, legyen immár hozzájuk is közöm, aztán mentem a T-be (és fogok is még, két kör után sem tudtam már számhordozni), előfizetni a rózsaszín kábelnetre, és persze ekkor derült ki, mert nem reklámozzák a hülyék, ha amíg nem jön a kábel, ők adnak egy mobilnetet. Szegény notebookom, olyan lesz már az USB-portja, mint Maya Gold vaginája: mindig mást dugnak bele.

Közben a munka meg kurvára begyorsult és felpüffedt, szaladok ezerrel, de ha tényleg be leszek drótozva rendesen (holnap délelőtt jönnek kábelnetet kötni, okostelefon talán a jövő hét végére meglesz), akkor azért könnyebb lesz. Egyébként meg fasza, csak még ismeretlen az új hely szaga, hangja, színe, és ezért fárasztóbb, stresszesebb.

Most pedig megeszem a rántott sajtomat, aztán meló tovább.