zoli voltam

Ne bonyolítsuk túl

2009. július 15. - zoli vagyok

A twitterezés, az már túlzás lenne. Majd kitalálok mást.

(későn érkezőknek: kipróbáltam, hogy egy twitter widgettel még felpumpáljam a blogot, de az már sok lenne).

"Kopasz"

Nyilván nektek is feltűnt, hogy egységnyi zsebgengszter-populációban mindig van egy csávó, akinek az a beceneve, hogy "Kopasz".

Nekem legalábbis alapélményem, hogy ülnek a csávók a kerthelyiségben, motoszkálnak az övtáskában rejtegetett, összegumizott tízezresekkel, és vagy jelen is van ("Kopasz, bazmeg, menni kéne gyúrni"), vagy sztoriban jön fel ("Mondtam a Kopasznak, hogy hiába van felfúrva a gép, nem viszi a kettőnyolcvanat, bazmeg")

Én azonban itt valamit nem értek.

Tovább

"Mi a baj?" "Semmi."

Női fegyvernek mondanám, ha nem pont apám lenne a legképzettebb forgatója.Úgyhogy vegyük is ki a gender-vonalat a dologból, koncentráljunk csak magára az eszközre. Hogyan használják ezt a képzett harcművészek? Miként sanyargassuk szeretteinket a fenti kérdésre adandó, egyszavas válasz hatékony alkalmazásával?

 

ALAPSZINT

- Mi a baj?

- Semmi.

Megkérdezed még ötször, mindenféle gondolatok kavarognak a fejedben, vajon mit tettél, vagy mit nem tettél, biankó bocsánatot kérsz, mert bár még nem tudod, mi a baj (hiszen VAN, LÁTOD), de biztos szörnyű, és biztos te tehetsz róla. Aztán az izzasztó gyúrás végén csak kiböki, és akkor újra lehet bocsánatot kérni, mert persze nem arra gondoltál, hanem a másikra.

Sebzés: dupla erővel, hisz előbb amiatt kell szarul érezned magad, amit problémaként "megsaccoltál", majd a sértődésre okot adó, valódi gond miatt is.

 

KÖZÉPHALADÓ

- Mi a baj?

- Semmi.

Fentiekhez hasonló a koreográfia, azzal a különbséggel, hogy eredménytelenül zárul a küzdelem, nem tudod meg, hogy mi a baj. Kétségek közt próbálsz napirendre térni a dolog fölött (talán mégsincs baja? tényleg csak arról van szó, hogy fáradt, rosszul aludt, ilyenek?). De hohó, nem úszod meg ilyen könnyen! Később, jóval később, mikor már épp megnyugodnál, egy teljesen más tevékenység közepén kitör belőle, és teljesen készületlenül ér, ahogy hirtelen odavágja az arcod közepébe.

Sebzés: tripla, hisz előbb a könyörgés alatt érzed szarul magad, majd utána, mert nem tudod, mi a fasz volt ez, majd a végén, mikor előzmény nélkül a pofádba robban a szar.

 

MESTER

- Mi a baj?

- Semmi.

Nem mondja el, hiába könyörögsz. Végig, akár napokig azon egyensúlyoz, hogy bizonytalan legyél: van most baja, vagy nincs? Nem kezdeményez beszélgetést, de nem is vonul el - JELEN VAN, hogy érzékeld az ő nagy baját. Ilyen fagyosan toljátok végig a hétvégét, majd vasárnap este, mondjuk vendégségben, 8-10 ember előtt a nagynénédnek meséli el fennhangon, hogy mégis, mekkora egy szörnyeteg vagy te. Behűtve édes a bosszú, ugye.

Sebzés: permanens, hisz az első "semmitől" kezdve napokig fenntartható a másikban a rossz érzés, tetszőleges számú csúcsponttal (piszlicsáré dolgok miatt kivágott hisztik, melyek mögött nyilván a BŰNÖM van, mosolyszünetek, automatikus  és radikális ellenvélemény minden ügyben, esetleg "riválisok" érdemtelen magasztalása).

*

És akkor nézzük, valójában mi a bajom ezzel a miabaj-semmivel. Hát, leginkább az, hogy a bosszút érzem benne, a "fájjon csak neki, hadd kínlódjon azon, hogy mi is lehet a bajom, szenvedjen". Mer'ugye, az a legnagyobb lelki fájdalom közepette is érzékelhető számára, hogy már huszonötödször kérdeztem, hogy de mégis, mi a baj, sőt, már bocsánatot is kértem, sokszor - de mégse mondja el, hogy mi van. Ugyanakkor gondoskodik arról is, hogy ne tudjak napirendre térni a dolog fölött: ha úgy tűnne, hogy vidámodok, valamit szeretnék, rögtön le lehet csapni valami "minek?", meg "nekem mindegy", vagy "majd máskor" tereléssel, hozzá világfájdalmas tekintet, elfúló hang, csapkodás ("már ez se működik... SEMMI SEM MŰKÖDIK EBBEN A KURVA HÁZBAN!").

És persze, a végén ÚGYIS megtudod, hogy mi volt a baja. El fogja mondani - amint úgy érzékeli, hogy már csak így tud visszarángatni, ha úgy ítéli meg, hogy érdemtelenül jól érzed magad, akkor jön a "... hát, mindenesetre örülök, hogy ilyen jól vagy, annak ellenére, hogy...", és végre kiböki azt a szart, amit már tegnapelőtt megbeszélhettünk volna.

Amikor ugyanis megkérdem, hogy mi a baj (és sosem úgy kérdem, hogy "már megint mi a fasz bajod van?"), akkor nyitott vagyok, segíteni és megérteni akarok. Lemegyek kutyába, már jóval szarabbul vagyok, mint ő a BŰNÖM miatt, de mégse mondja el.

Mi a faszért nem?

"Uborka típusú kabaré"

Épp a a FilmJus Felosztási Szabályzatának mellékletét olvasgatom. Ez a dokumentum rögzíti, hogy milyen alkotások után mennyi pénzt kapnak az alkotók a beszedett jogdíjakból.

Azért érdekel a dolog, mert most, hogy már a pendriveok árába is beépítik a szerzői jogdíjat (amolyan bűnösségi vélelmet alkalmazva, azaz "tudjuk, hogy úgyis illegális dolgokat fogsz tárolni rajta, ezért inkább fizess előre"), tudni akartam, hogy kik és hogyan osztják el ezt a pénzt.

Hát... kurvára felháborító módszerrel. Az index írt már erről decemberben, azóta a helyzet csak romlott. Ott üldögélnek a FilmJusban ezek a világtól elszakadt, kíberanalfabéta bácsik. Még valamikor a szocializmusban fogtak maguknak pozíciót, amit sikeresen konvertáltak a rendszerváltás után egy antidemokratikus monopolhelyzetté. Évente kábé egymilliárd forintot szednek be - a visszaosztás pedig, hogy is mondjam finoman, bűncselekmény, de minimum ordas nagy pofátlanság gyanúját veti fel.

Mire gondolok? Hát, elsőként arra, amit a címben is idéztem. Ilyen életképtelen, lejátszott kategóriák mentén sorolják be a tévéműsorokat, mint "Uborka típusú kabaré" (tizenéves olvasóimat kérdem: meg tudják-e guglizás nélkül mondani, hogy mit jelent az, hogy "Uborka típusú"?), meg gyurmafilm; megnézik, hogy melyikből mennyi ment le a tévében (!), és a kapott eredmény alapján, azok alkotóinak osztják ki a beszedett pénzt. Mindezt egy olyan elképesztően abszurd előfeltevéssel, hogy a megvásárolt üres adathordozókra mi, gonosz fiatalok a tévéből veszünk fel műsorokat! Hár normálisak vagytok ti? Hát hol éltek ti, basszátok meg, szatyorban?

És akkor most, érzékelve, hogy az adathordozók piaca szélesedett és átalakult, jogdíjat vetnek ki a pendriveokra is.

Most pedig tegye fel a kezét az, aki már egyszer is rögzített pendrivera "Uborka típusú kabarét", vagy az "Önök kérték" tetszőleges epizódját, esetleg művészi homokszórást (nem viccelek, utóbbi a legnagyobb, 1-es súlyozással szerepel a listán)!

A műsor, amivel minden pendrive tele van?!

Csak hogy értsük egymást: igen, a megvásárolt adathordozók egy részére valóban olyan tartalom is kerül, ami után nem fizettek jogdíjat. Ámde 1. ez az adathordozó tipikusan nem a pendrive, ami elsősorban és leginkább munkaeszköz 2. Magyarországon a magáncélú letöltés továbbra sem illegális 3. lehet, hogy ezek a hónaljszagú, a fejükön a kopasz foltot tincsátfésüléssel leplező bácsikák még ma is tévéből, VHS-re vesznek fel filmeket, de a zöm immár netről tölt le, és ebből következően 4. nem a tévéműsorban szereplő, régi, szinkronizált, reklámokkal megszakított és 12-es karikásra cenzúrázott filmeket, nem poros tévéjátékokat, hanem új mozifilmeket és Magyarországon talán nem is játszott sorozatokat. Valahogy mégsem hiszem, hogy mondjuk egy kurva petákot is utaltak már Guy Ritchienek a RocknRolla után a drága filmjusosok.

Haladnak a korral

És ezt nem csak én állítom, hanem azok a producerek is, akik szerint eddig mintegy 3,2 milliárd forintra ültek rá a kedves jogkezelők jogtalanul. És mindeközben azzal védekeznek, hogy ők így segítik a magyar alkotókat... hát bazmeg. Egyrészt, a pendrive  megdrágítása miatt majd ezt is Szlovákiából fogjuk beszerezni, ami a válság idején bizonyára nem mindegy a magyar kereskedőknek, másrészt meg kurvára elegem van abból, hogy jönnek ezek a múmiák, és a "magas kultúra nevében" a saját ízlésük szerint osztogatják a tőlem beszedett pénzt.

El kéne már zavarni ezeket a picsába. Komolyan mondom. Jól látszik, hogy ma, Magyarországon az önszerveződő formák, a különösebb beavatkozás nélkül hagyott kereslet-kínálat viszonyokon alapulú fejlődés sokkal egészségesebb eredményt produkálhat, mint az ilyen erőszakos ízlésterror. És valójában ez az igazi "Uborka típusú kabaré", kedves FimJus, az egész működésetek, az a diktatúra, amivel eldöntitek, hogy mit kell megdrágítani ahhoz, hogy nektek még pörögjön a bolt.

Takarodjatok a francba, vén hülyék. Mindenhonnan.

Köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat,

az itt, meg a levélben és az SMS-ben küldötteket is.Egyúttal bocs, hogy nem válaszoltam mindenkinek, de egyrészt még nyomozás alatt áll, hogy pontosan ki is írt, mivel az új telefonom annyira ostobácska, hogy csak azokat a névjegyeket tudja beazonosítani, amelyek "+36" kezdetűen vannak benne elmentve - fejből meg nem tudom mindenkinek a számát. Másrészt meg szerencsére sokan írtatok, és nem volt módon mindenkinek megköszönni.

Páran meg telefonáltak, köztük a nagymamám is, aki névnapom alkalmából elmesélte, hogy pontosan milyen panaszok végett milyen SZTK-vizsgálatokra készül. Szó se róla, biztos én is szarul élem majd meg, ha öreg leszek és romlok, de azért egy névnapi jókívánság mégse a legjobb apropó arra, hogy "és megyek a tüdőszanatóriumba is", nem beszélve az emésztés-kiválasztás körüli bonyodalmak plasztikus ismertetéséről.

Bár mit is beszélek, más néninek elegendő apropó az is, hogy egy tökismeretlen, ámde szimpatikus fiatalember mellé ül le a távolsági buszon. A legdurvább az, amikor kiugrott KGB-s módjára még a különböző szúrt-vágott sebekről is komplett termékbemutatót tartanak :( "eztet itten mán kéccő is fővágták"

Björktől szokás szerint frappáns szeretetcsomagot kaptam, amiben az újkeletű kedvenc cukorkától a kínai receptes magazinon át a vaníliás gyertyákig és a vicces-hasznos kockazsepiig, valamint egy egészen különleges, palackozott zöld teáig volt minden. amiben meg az a legszebb, hogy mind arról szól, hogy ismer, hogy szeret, hogy kapásból tud mondani öt dolgot, ami mostanában érdekel, és aminek örülök.

Így is volt.

Most pedig meló, mert szokás szerint sok a dolog.

Helyzetjelentés

Björk a változatosság kedvéért a tévé előtt szundikál :)

Na. Velem meg az van, hogy most végeztem egy anyaggal, ami azért jó, mert ezzel is tehermentesítettem a holnapi névnapolást. Előtte meg a Danival találkoztam, és megállapítottam, hogy igen, az a söröző télleg szutyok, ahol múltkor voltunk. Most időben átmentünk máshova.

Télleg, bazz, azt hogy gondolja a drága főúr, hogy síri csendet csinál egy olyan helyen, ahol a szomszéd asztal alig másfél méterre van? Egy idő után tökre zavaró tulajdonnevek nélkül sztorit mesélni, mindent mindenhonnan hallani :( miért nincs valami zene, legrosszabb esetben rádió?

Szóval át is mentünk a Hattyúházba, ahol zene is volt, meg nagyobb nyüzsgés.

Kint meg ijesztő szél van, utálom. De legalább az ilyenkor esélyes fejfájás nem jelentkezett be. Holnapra kolbászlevest kértem Björktől, utána meg valami desszert lesz, amit délelőtt még beszerzek.

A jövő hét már most majdnem fulltábla, minden titkaim tudója, Google Calendar már most úgy néz ki, mint egy dexteres háttérkép, pedig csak a nagyon fontos dolgokat szoktam belepirosozni. Az meg mekkora szopó már, hogy márc15 vasárnapra esik?! Tök frankó hosszú hétvégét tudnánk csinálni pedig.

Meg a tavasz is jöhetne már. A konyhaablaknál nyújózkodik pár ága a ház melletti, nagy fának - néha szoktunk drukkolni Björkkel a rügyeknek, hogy hajrá. Persze, csak ha nem lesz fagy. Várom már, hogy végre jó idő legyen, legalább kiskabátos, sapkamentes, láthatatlan leheletes. Szerintem kurvára nincs egyébként globális felmelegedés, az egész valami papírszatyros lobby PR-akciója.

Most Björk kijött a szobából, és közölte, hogy ne írjam meg hogy aludt, mert azt fogjátok hinni, hogy álomkóros. Meg azt bezzeg nem írtam meg, hogy szegény ma elvágta az ujját fokhagymapucolás közben, és leragasztottuk ragtapasszal, ami ettől (saját jellemzése szerint) boszorkányos lett.

Tudjátok, olyan ráncos. 

Kedves Magyar Állam!

Ne vedd zokon, de te egy pénzéhes rohadék vagy.

Nemrég beszéltem a könyvelőmmel, aki arról tájékoztatott, hogy az általam keresett pénzből már megint többet kapsz, mint én magam. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a cégem szűk egy éves tevékenységének eredménye után jóval nagyobb összeget kell kifizetnem társasági- és iparűzési adóként, mint amekkora összeget osztalékként magam felveszek majd. Ja, és persze az osztalék negyedét is átutalom neked, szintén adóként.

Úgyhogy te egy rohadék vagy, és ezzel még nincs vége.

Ugyanis nem csak egy pici céget vezetek, de alkalmazott is vagyok egy másikban, teljes munkaidőben. Számoljunk egyszerű számokkal, tegyük fel, hogy a bruttó fizetésem 150ezer forint (aki nagyon rossz volt matekből, az ugorjon az összegzésre).

A munkáltatóm átutal neked nyugdíjjárulék címén 36ezer, egészségbiztosítási járulékként 7500, munkaadói járulékként 4500, szakképzési hozzájárulásként 2250, valamint egészségügyi hozzájárulás címén 1950 forintot. Ez összesen 52.250 forint, amit csak azért fizet ki neked, mert engem alkalmazni merészelt.

Én se kapom ám meg azt a 150ezer forintot, á, dehogy. Abból ugyanis lejön a nyugdíjjárulék (14.250), az egészségbiztosítási járulék (9.000), a munkavállalói járulék (2.250) - de persze kegyes vagy, és van adójóváírásként 7.215 forint, amit érvényesítve 21.285 forint az SZJA-m.  Tőlem összesen 46.785 forintot veszel el.

Összegezzük tehát: az én kezemben a végén van 103.215 forint. Az engem alkalmazó cég elköltött 202.000 forintot. És te, aki közben lófaszsemmit se tettél, te elraksz (98.985, tehát kerekítve) százezer forintot.

És akkor nem tudom elnyomni a bennem szuszogó, látens Verebes Istvánt: hát mégis, mi a lófaszt tettél te azért a százezer forintért? Mert én, én bazmeg dolgoztam érte, a munkáltatóm is dolgozik érte, ezt a pénzt mi raktuk össze - és ahogy a saját cégem bevételeiből is te nyúlod a nagyobbat, itt is az a helyzet, hogy az alkalmazottként végzett munkám ellenértékével megegyező összeget raksz zsebre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy bármit vásárolok, rögtön megy az árából neked az áfa, a jövedéki adó, ilyen illeték, olyan harács...

És nem kapok semmit cserébe - vagy csak a leggagyibb, legbóvlibb szart. Ha beteg vagyok, le kell fizetnem az orvost, vagy hagynak megdögleni egy omló falú kórteremben; nem mintha a hálapénz bármit garantálna. SZTK-fogorvosnál az általános iskolai fogászatok óta nem voltam, azt bő másfél évtizede abból fizetem, amit a fizetésemből (illetve korábban: a szüleim fizetéséből) kegyeskedsz meghagyni. Mégis vonsz tőlem járulékot arra is.

Koszos, büdös, a menetrendet hírből sem ismerő vonatokat közlekedtetsz a pénzemből, a tereinken hányás, szemét és törött padok mutatják, hogy oda se jutott a tőlem elszedett forintokból. Nem tudod belőle se a cigányokat gyilkolókat, se a gyilkos cigányokat megállítani. Emberek fagynak halálra telente. Mire költöd azt a kurva pénzt, hm?

Több pénzt kapsz a munkámból, mint én magam, mégis rám marad, hogy a nyugdíjas éveimre magánúton takarékoskodjak, mert egy, az összeomlás határán álló, és a tervezett, 35-40 év múlva történő nyugdíjazásom idejére prognosztizálhatóan lófaszsemmi ellátást nyújtó rendszerrel bohóckodsz. Mindeközben visszalököd nekem kegyesen, hogy az adóm 1%-áról magam dönthetek? Anyádat döntsd meg, mind a 100%-ot én kerestem, de tőled nem kapok cserébe semmit!

Holott meg lehet ezt oldani okosabban is, rögtön két út is kínálkozik rá. Az egyik (nekem kevésbé szimpatikus) arról szólna, hogy oké, mélyen belekotorsz a zsebembe, a pénzem nagyobb része nálad landol - de akkor tessék valóban gondoskodni rólam, meg erről a többi tízmillió magyar állampolgárról. Ha már azt mondod, hogy "hoci, add ide, én okosabban tudom elkölteni", akkor csinálj is úgy! Modern és ingyenes kórházakat, versenyképes tudást ingyen nyújtó oktatást minden szinten, alanyi jogon a legjobbat mindenből mindenkinek!

Csak ugye, ezzel az a baj, hogy Te, kedves Magyar Állam, ennél sokkal, de sokkal bénább és szemetebb vagy. Te a fentieket hazudod, de közben lófaszt a seggembe, azt kapok jó minőségben ingyen. Úgyhogy ott lenne a másik lehetőség, hogy ne add elő itt nekem a zsebpénzemmel basáskodó családfőt, hanem kérem szépen vissza a pénzemet! Egyezzünk meg: nem a többségét, nem a felét, de a harmadát, azt odaadom. Tiéd lehet minden keresményem 33%-a, becsülettel bevallok én mindent - csak aztán, miután megkaptad, többet ne baszogass.

Most ugyanis csak egy harácsoló, pénzéhes rohadék vagy, aki útonálló, aki belök a sarokba, és elveszi a pénztárcámat. Hát a faszomat, azt.

Csak addig, amíg elszívom a cigit.

Több időm nincs blogolni, mert télleg sok a meló. Úgyhogy megint csak leltár lesz:

Hétvégére le akartam utazni Smallvillebe a szülőkhöz zoltánnapozni (fater is az), de hugi nem ér rá, valami továbbképzésen lesz, úgyhogy skippeljük a dolgot, legyen együtt a család - Meló pörög ezerrel, szinte semmire nincs időm, de nem baj, csinálni kell, így van ez rendjén. Épp az lenne a szar, ha letolnám a minimálbéres nyolcórásat, aztán otthon tologatnánk Björkkel a krajcárokat a kredencen. Vagy pláne mondjuk, otthon ketyegne le a szavatossági időm, mint apámnak, munkanélküliként. Azt nem, azt kurvára nem - Tegnap este Björk kiadott egy távoltartási végzést ellenem, mivel vacsorára sikerült két darab, penészes kéksajttal és lilahagymával felcsapott szendvicset megennem. Mostantól hivatalosan is fatvát mondok a büdös szendvicsekre - Olyan fos ez az idő, hogy már nem volt elég durva zeném hozzá, úgyhogy átdobtam a váltót, és utazás közben chillt nyomatok.

 

Most pedig munka.