zoli voltam


Homoszexuális akciófilm a nyolcvanas évekből

2009. július 16. - zoli vagyok

Szegény Richard Norton, nyilván nem annak szánta :)))) de mégis... a hajak, a nadrágok, az arcszőrzetek, a fura reggeli "ágyjelenet", a pucsítások, az egész diszkófíling, a permanens félmeztelen közlekedés, a gayprideok nyitókamionjára illő statisztéria...

Szerintem nagyon vicces.

 

Elkalkulált ingatlanadó

Az Ön 35m2-es lakása 8.623.585 Ft-ot ér

Az Ön 35m2-es lakása 10.348.302 Ft-ot ér

A Mesterszakácshoz hasonlóan magam is kiszámoltattam a kalkulátorral, mennyit ér a garzonom, és kell-e utána majd ingatlanadót fizetnem. Hát, nem lepődtem meg, hogy 30milla alatt maradt, szerintem nincs az a józsefvárosi garzon, ami megütné ezt az árat.

Ámde.

Ámde nem véletlenül írtam ki kétféle számítást - a lakás ugyanis kerülethatáron fekszik, ami azt a vicces helyzetet eredményezi, hogy ha az utca szemben lévő oldalán lenne ugyanez a lakás, akkor szerintük majdnem kétmillával többet érne. Érted, ugyanaz a lakás, ugyanabban az utcában annyi különbséggel, hogy nem jobbról, hanem balról jön be a szmog az ablakon.

Hülyeség... de van tovább is.

Kezdve azzal, hogy ugyanakkor csak a kerületre kérdez rá, mintha bármilyen szempontból is homogén lenne az egy kerületben található lakások minősége - baszki, hát nézd már meg egy lakáshirdetési oldalon, mekkora eltérések vannak négyzetméterárban! Ki az a hülye, aki szerint mindegy, hogy egy lakás a Moszkva térre néz, vagy a Szemlőhegy utcában található?! II. kerület mindkettő, de micsoda különbség! Ki az, aki nem látja a különbséget a Hollán Ernő utca és egy dunai panoráma között, mondván, mindkettő XIII. kerület, tehát ugyanolyanok?!

Leleplező fotó az ingatlanmogulról!

 

Ott vannak aztán az opciók a szobaszámról, amelyekből világosan látszik, hogy aki írta, az rohadtul nem ebben a világban él. Azt írja: "Lakószobák száma szerint (félszobát is beleértve):

  • 3-nál több
  • 3
  • 3-nál kevesebb

Aham. Tehát itt megint sikerült egy kalap alá venni a nyolcszobás villát és az 2+2 félszobás panelt. Ugyanígy a két tágas szobával rendelkező loftot és a magam egybe szoba-konyhás garzonját. Gratulálok.

Kiderült aztán az is, hogy a 20 köbméternél kisebb medence, az nem medence - azaz mindegy, hogy egy pici medence, vagy macskaköves közös udvar zugfodrászattal van az ajtóm előtt... és a lényeg bazmeg: nem kérdi meg, van-e kert, nem érdekli, mekkora telken van a lakás, mintha mindegy lenne, hogy a Hétmérföldes Pagonyba, vagy a büdös Rákóczi útra nyílik az ajtód.

Ja, és persze nem a kalkulátor készítőivel van bajom, sőt, tök jó, hogy a törvényt "lefordították", hálás vagyok nekik ezért. Maga a törvény szar. Már megint. 

 

Ui: egyébként eladó a lakásom. Valahol a második ár környékén.

Visszatértem,

itt ülök a gép előtt, kicsit fáradtan, kicsit leégve itt-ott (OTT nem), és mindjárt megyek tusolni, aztán meg az ágyba, mert holnap korán kezdődik a munka.

Nyaraltunk egyet (tavaly után ismét bebizonyosodott, hogy július eleje a szaridős időjárással büntet, jövőre csúsztatunk), aztán itthon is lazáztunk kicsit, ma pedig kimentünk Pilisvörösvárra Björk szüleinek a telkére, és nagyon béke volt, nagyon kaja volt, nagyon nyugi volt... szeretem. Ez a hét egyébként is idegvasaló volt, kicsit ellöktem magam a napi szarságoktól, hogy holnaptól újra fejest bele. Vagy nem is, mert volt időm gondolkozni is, magamon meg a világon, és bár egyiket se fejtettem meg készre, de legalább lecsaptam pár cölöpöt a mocsárba. Most elkezdek majd szökdécselni, aztán meglátjuk, merre tovább.

Van millió megválaszolásra váró e-mail, amit majd holnap, meg rengeteg kiblogolásra váró ötlet, amit majd folyamatosan, meg ilyenek. Most nem húzom, mert tusolás után még Björk körbefujkálja az odakozmált testfelületeimet ilyen balzsamizével, meg aludni is kéne. Talmud Biblia Korán kelek.

Szóval üdv mindenkinek, visszaáll a rend, vagyok megint.

Erőszak

"Autójába kényszerített egy 12 éves kislányt, és erőszakoskodott vele egy 32 éves férfi Székesfehérváron. A rendőrség elkapta. Kiderült, hogy eddig háromszor volt büntetve: erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak kísérlete, valamint különös visszaesőként szemérem elleni erőszak miatt."

Felkaptam a fejem a fenti hírre. Már nem megy fejből a Btk., úgyhogy megnéztem, mit is ír a hatályos büntetőjog erről. Tegyük fel, hogy első alkalommal nem kapott szabadságvesztést a szemérem elleni erőszak kísérlete miatt. Erőszakos közösülésért, ha súlyosabban nem minősül, 2-8 évet kaphat, és mivel már volt a rovásán egy szemérem elleni erőszak, minimum a közepét kioszthatták neki, ami öt év. Aztán különös visszaesőként újra bíróság elé került szemérem elleni erőszak bűntette miatt, ami alapesetben is szintén 2-8 év, nem látom, miért ne kapta volna meg ilyen előélettel a maximumot, tehát egy nyolcast.

Nem tudom, hogy ez volt-e a sorrend, nem tudom, milyen egyéb körülmények játszottak még szerepet az ügyekben, de fenti, hevenyészett számításom szerint eddig minimum 8+5=13 évet kellett (volna) börtönben töltenie. Ez pedig vagy azt jelenti (tekintve a jelenleg 32 éves életkorát), hogy 18 évesen elkapták, de nem szabtak ki rá börtönt, majd 19 évesen megint, és akkor leült öt évet, szabadulás után rögtön megint megtámadott egy nőt, amiért nyolc évre bevarrták, a börtönből kijőve pedig azonnal rávetette magát erre a 12 éves kislányra, vagy...

...vagy jó magyar szokás szerint az igazságszolgáltatás nagy ívben szart arra, hogy van itt egy csávó, aki láthatóan nem ura önmagának, aki állandóan nőkkel erőszakoskodik, és immár négy lánynak (a legutóbbi 12 éves!) tette tönkre az életét. És akkor lehet engem megint cinkelni a rendpártiság miatt, de bassza meg, akkor sem értem, hogy ez az ember mit keresett szabadlábon. Milyen bíró engedi közénk, kitéve a gyenge nőket, köztük egy hatodikos kislányt annak, hogy a beteg és gonosz dolgait rajtuk élje ki? Hm? Hát hogy a picsában van ez?

Még nem végzett

Nézzünk bele megint a jogtárba egy picit. A férfi ellen most tizennyolcadik évét be nem töltött személy sérelmére elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette, illetve szemérem elleni erőszak bűntette miatt folytatnak eljárást. Előbbi a gyerek kora miatt súlyosabban minősülő eset, 5-10 év a büntetési tétel, utóbbinál viszont pont a 12 év a határ, így marad a 2-8. Ha nagyon odacsap a bíróság a csávónak, akkor 18 évet ül börtönben - ami azt jelenti, hogy ha még a teljes időt ki is tölti, akkor is egy 50éves, erőszakos szexuális bűnöző fog visszatérni a társadalomba. A visszailleszkedésre az esélye minimális, felmérések szerint kábé 10 év a rácsok mögött már visszafordíthatatlanul elvág a világtól. Az ösztönei viszont megmaradnak, bőven veszélyes korban lesz még, és semmit nem kockáztat - mitől is félne, hiszen ekkorra már elmondhatja, hogy felnőtt kora nagyobb részét, addigi életéből 26 évet a rácsok mögött töltött.

Ti hisztek abban, hogy megváltozik? Hiszitek, hogy ha nem szúrják nyakon a tusolóban, ahogy az a gyerekmolesztálók egy részével történik a börtönben, vagy nem próbálnak tenni azért, hogy elnyomják ezeket a hajlamait (mielőtt valaki felfedezné bennem a spanyol inkvizíció nyomait, hadd emlékeztessek, hogy a visszaeső szexuális bűnözők önkéntes kémiai kasztrációját olyan "elmaradott" országok joganyaga is ismeri, mint Dánia, Svédország vagy épp Nagy-Britannia), ha "csak" bezárják bő másfél évtizedre, akkor azzal minden meg is oldódik?

Nyilván, ha a gyerekemet, rokonomat, számomra személyesen is fontos ismerőst támadta volna meg, itt izzanék a haláláért, sőt tolakodnék azért, hogy személyesen lógassam fel. Sőt, szerintem ehhez a bejegyzéshez is lesznek olyan hozzászólások, hogy ezt az embert meg kell ölni. Én nem hiszek a halálbüntetésben, sem technikai, sem morális okokból. Azt viszont hiszem és vallom, hogy épp az ilyen bűnözők végleges szeparálására kell(ene) alkalmazni a tényleges életfogytiglant.

Ki tehet róla?

Ez viszont már csak a vége a történetnek. Az sem érdektelen, hogy hogyan jut idáig a dolog:

  • Ott van a már említett, érthetetlen töketlenkedés az igazságszolgáltatásban. Nem tudom, mi volt az ügyészség álláspontja, nem tudom, milyen körülmények alapján döntött a három bűncselekményről a bíróság - de azt tudom, hogy semmiféle visszatartó erőt nem tudtak kifejteni, és semmiféle hatásos helytelenítést nem tudtak közölni az elkövető felé.
  • Sőt, menjünk egy lépéssel tovább! Van-e arra bármiféle infrastruktúra, hogy egy ilyen, többszörösen büntetett, a társadalomra különösen veszélyes bűnözőt szemmel tartsanak, ellenőrizzenek; foglalkozik-e vele pszichológus, követi-e a mozgását erre kijelölt rendőrségi szakember? Vagy csak kinyitják neki a börtönkaput, és taszajtanak egyet rajta, mondván "hátha negyedszer már csak azzal dug, akivel szabad, és aki akarja is"?
  • Megkerülhetetlen, hogy a rendőrség szerepéről is szót ejtsünk. Tudom, hogy nem lehet minden erőszakoskodó és pedofil mellé egy járőrt állítani. Tudom, hogy kevés az ember, a pénz, meg minden - de bassza meg, ha ilyen abszurd baromságokra van kapacitás, akkor hogy a túróba nem jut arra, hogy legalább a forgalmas utcákon, legalább a fontosabb időszakokban (iskolai órák kezdete-vége + koraesti időszak) jobban odafigyeljenek? És bocsi, Székesfehérvárról beszélünk, nem Bronxról.
  • Egyáltalán, rendben vannak-e azok a törvények, hatékonyak-e azok az eljárásjogi szabályok, amelyek ezeket a dolgokat rendezik? Azt ugyanis nem hiszem, hogy a bíróság, az ügyészség, vagy a büntetés-végrehajtás jogszerűtlenül járt volna el - ha viszont a törvényeket betartva is csak ennyire képesek, akkor nagy valószínűséggel a jogszabályokkal is gond van. 

Mindenesetre érdeklődve várom az ügyben születő ítéletet, és azt, hogy milyen konzekvenciákat sikerül levonnia az illetékeseknek.

Sziget - ismétlő válogatás

Szoktam mindig magyarázgatni, hogy miért is járok a Szigetre (az idei lesz zsinórban a tizenkettedik - ami ugye, még gombócból is sok), most eszembe jutott, hogy különösebb kampány meg magyarázgatás helyett összehúzom ide amolyan ismétlő válogatásként az elmúlt két év tudósításait, azokat, amiket már ebben a blogban írtam. Hát ezt és így szoktuk mi csinálni odakinn:

2008:

Utolsó eligazítás

Büszke nő

Szigetszerda, rosszul időzített hányással

Második szigetnap előtt

Apja faszát a Red Loungenak

Szigetcsütörtök - "japán turista"-nap, első rész

Szigetcsütörtök, "japán turista"-nap, második rész

Szigetpéntek - lehúzva a vécén

Szigetvasárnap - fosástól a melegsátorig

2007:

Mingyá Sziget

Első nap - Sziget

Spontán a faszomat, azt

Második nap - Sziget

Harmadik nap - Sziget

Negyedik nap - Sziget

Out of control - ötödik nap a Szigeten

A világ legrondább zenekara - hatodik nap a Szigeten

Tüsszögés, bebaszás, celebspotting- vége az idei Szigetnek

 

Közérdekű közlemény

Kivételesen nem (csak) az olvasókhoz szólok, hanem sokkal inkább a bloggerekhez.

Kedves Barátaim!

Ki ezért, ki azért, de mindannyiunk viszonylag sok munkával építgeti a maga kis (nagy) blogját, melót rak bele, gondolkodik, formázgat, közösséget épít. Beleássa magát egy adott témába, ha tematikus blogot visz, vagy megosztja a legőszintébb kis faszságait az online közösséggel, ha egoblogja van. Aki jól csinálja, az viszonylag tisztességes felületet is ki tud magának harapni az online nyilvánosságból, ma már van következménye annak, hogy egy olvasottabb blogon mi jelenik meg.

Ezt ismerték fel azok a tehetségtelen és/vagy PR-ügynökségek által fizetett kommentelők, akik épp a lényeget, a személyességet, az önszabályzó fair play szabályait rúgják fel. Hogy nevesítsem (egyszersmind, sajnos, utoljára még reklámot is biztosítva neki), most épp a SzerelmesDolgok nevű júzer miatt dobtam le a láncot. Nézzétek meg az aktivitását: mást sem tesz, mint az index főoldalára kikerült blogbejegyzésekhez beír egy-egy "álhozzászólást". Egy mondat, alig pár szó, semmi releváns dolog, csak a legutóbbiakból idézve (mind egy-egy főoldalas bejegyzéshez került kommentként):

    • Hihihihi

    • Azért sajnálom, hogy nem voltam ott!

    • a levélíró egy tipikus lúzer!

    • Várható volt!

    • MIndig is tudtam, hog ezek a dolgok így mehetnek!

    • Az illusztrációk is fantasztikusak, meg maga a sztori!

Ilyenekkel végiglövi a főoldalas blogokat (itt is megfordult már párszor), annak reményében, hogy valaki a hozzászólása nyomán átkattint a felhasználónév melletti oldalra.

Nos, kedves SzerelmesDolgok, és minden, hozzád hasonló potyautas! Tudnod kell, hogy bár a webkettőnek nincsenek törvénykönyvbe foglalt, írott szabályai, de eddig épp a jóhiszeműség tudta tisztán tartani, épp a szokásjog, az önkéntes tartózkodás a joggal való visszaéléstől óvta meg attól, hogy ez is csak egy mónikasó legyen.

Én pedig ebből nem fogok engedni. Ha valaki el akarja rontani a játékunkat, akkor igenis minden lehetséges eszközzel megvédem a grundot, ha pedig nem megy, ha ez lesz a zöm, akkor megyek innen máshova. Van 4-500 olyan olvasóm, akinek secko jedno, hogy milyen platformon, de olvasni fog akkor is - max az index főoldaltól kell búcsút venni, de megteszem, ha állandóan ilyen piócák csimpaszkodnak a vádlimba.

Úgyhogy kedves bloggerek, tegyük meg egymásnak és a webkettőnek azt a szívességet, hogy az ilyeneket véglegesen letiltjuk. Mikor az utolsó SzerelmesDolgok komment megjelent a blogomon, nem csak a hozzászólását moderáltam ki, de örökre le is tiltottam arról, hogy újra beírjon ide. Tegyetek ti is így!

Köszönöm szépen!

zoli

Ui: műfajilag kizárt, hogy ebből is főoldalas bejegyzés legyen, de ha mégis megtörténne, akkor, amilyen ostoba szegény, még ehhez is megpróbálná beírni valamelyik szokás paneljét, hogyaszongya "megfontolandó gondolatok", vagy "a számból vetted ki a szót!", esetleg "érdemes az ilyen dolgokkal is foglalkozni".


UPDATE 16:02 -  Most is csinálja. Tíz perce kommentálta végig a szokásos egymondatosaival a Munkahelyi Terror, a Szlengblog, az Apple, a Cukiság és a HeStyle blogokat - amelyek így, ebben a sorrendben vannak kinn a főoldalon is.

Sir Mentes

Engem ez már nem ér el, ugye? Ez marad ott lenn, alsóbb korosztályban, nekem már nem kell ilyet csinálni, ugye?

Biztos nektek is van olyan filmélményetek, mikor a főhős rohan, mögötte meg, mondjuk, lángolva szakad le a függőhíd, vagy roncsolódik szét a vagon a belerohanó másik szerelvénytől, esetleg ugyanez metrókocsival, menekülve a rombolás elől... na, így vagyok én a szőrtelenítéssel.

Tudom, hímsovén, szemét dolog, hogy evidensnek vesszük, hogy a csajok szőrtelenek, puhák, selymesek, tudom, hogy igazságtalan dolog elvárni olyasmit, amihez csak rendszeres önkínzással vezet az út, jelesül azt, hogy kitépjék az aktuális divat által diktált testfelületeikről a szőrszálakat.

Most azonban, hogy belenéztem a Főiskolák Szépe verseny indulóinak csajgalériája után a fiúszekcióba is a Velveten, megrökönyödve vettem észre, hogy baszki, ezek mind fullgyanták - illetve az egyik srácon van némi szőrmaradvány. Tudom én, hogy nem reprezentatív, mert ezek konditermes dizájncsávók, meg az se a zöm, aki férfiszépségversenyre jelentkezik, de akkor is... nyilván az én fiamnak majd (ha nem fordul kurva nagyot addigra a világ) már pont olyan bőrfotelnek, esetleg fazongyantának kell lennie, mint manapság még csak a modellcsávóknak, oké, cserébe viszont 2mm-es,  millió gigabájtos iPodról hallgatja a Halász Juditot. De én ugye már mindig fölötte leszek korban annak a cezúrának, ami alatt tépni kell a szőrt? Ugye?

Mert azt még önszorgalomból vállalom, hogy a főszabály szerint szakállkurtításra használt barátomat, Remington BHT2000 Body Hair Trimmert visszavezetem eredeti funkciójához, és szordínóba rakom a stratégiai területeket - de az egyszerűen kizárt, hogy a fent linkelt fotókon szereplő babapopsi-szintet előidézzem, sőt fenntartsam.

Úgyhogy tessék engem megnyugtatni, hogy nincs arról szó, hogy akin szőr van, az manapság már szükségszerűen ronda és/vagy igénytelen. Vagy de? :(

*

Redblek szakvéleménye szerint megszaladt a fotosopp. Máris jobban érzem magam. Az még sokat segítene egyébként, ha esetleg a fiatalemberek gyorsan coming outolnának is.

Sziget, szivacs, szánsájn

Nézzünk megint privát izéket.

Kezdve azzal, hogy bár tudom, hogy sokan utáljátok, sőt, szegény Björk is szenved tőle, de nekem ez így a JÓ IDŐ. Harminc fok körül, rendes kánikula, ahogy azt nyáron kell. Imádom! Már épp azon voltam, hogy a fogammal szakítom fel az ereimet, annyira lenyomott ez a szar, hűvös, viharos, esős nyár, nagyon kellett már egy kis rendes bioszolárium.

Úgyhogy fasza. Reggel a Rózsakertben ismét beújítottam két túrós táskát, mindig próbálom elkapni a fonalat, hogy épp mit sütnek kurvajól. Pár hónapja a kakaós csigájuk volt világbajnok, most a túrós táskát sikerül nagyon eltalálni. Még meleg, mikor megveszem, puha, pont elég édes benne a túró, amivel nem is spórolnak, puha a mazsola, nagyon finom. Kettesével veszem, most is begyűrtem a párost, mielőtt blogba kezdtem.

Egyébként meg pont a Rózsakert bejáratánál voltam, mikor hívtak a bankomból, hogy lenne nekik egy ajánlatuk, hogyan lehetne frankóbb a céges számlám. Ilyenkor mindig kicsit büszke vagyok magamra, mert értem, amit mond, tudok mérlegelni, releváns dolgokra rákérdezni (kábé korombeli srác telefonált, át is kelle szólnia valami tapasztalt kollégáért, mikor az ÁSZF-ről érdeklődtem). Szó se róla, nem olyan nagy ördöngösség, továbbra sem vagyok egy brókernet, csak egész egyszerűen, mióta már nem járok iskolába, sokkal jobban szeretek tanulni. Tudod, olyasmiket, amik az élethez kellenek, vagy egyszerűen csak érdekelnek. Felkutatni, végigolvasni, kielemezni, szivacsot csinálni az agyadból, új dolgokat elsajátítani. Ez jó - és főleg azért, mert ÉN AKAROM, és én választottam, nem pedig valami megkérdőjelezhető hitelességű pedagógus dolgozik rajtam azért, hogy visszamondjam neki, mint valami memoritert. 

Úgyhogy kábé másfél hét múlva majd megyek a bankba, és kicsit átvariálom a pénzügyeimet.

Mindeközben épp versenytárgyalásban vagyok egy darab szigetjegy ügyében, ugyanis a kollégáktól eltérően én vásárolni szoktam az (igaz, többször kéz alól, pár ezressel olcsóbban vettem), egyszerűen nincs pofám telefonálgatni hónapok óta nem látott embereknek, hogy "te figyi, tudsz nekem szerezni?". Szar lehet ilyenkor egyébként bármiféle Sziget-közeli dolgozónak, vagy nagyobb ingyenjegy-kontingenssel rendelkező cég/intézmény vezetőjének lenni, mert zzzzzz, donganak a legyek, tapasztalatom szerint épp a jóllakottak, akiknek egyébként futná rá... mindegy, az ő dolguk.

Szerintem egyébként jók lesznek a programok (csak sok a köcsög), rég volt ilyen erős a Nagyszínpad, és ahogy tavaly a PUSA kapcsán, úgy idén a JET-tel hibáztam rá a tutiságra. Jó három hónapja ugyanis spontán feltoltam az MP3-lejátszómra a JET diszkográfiát, erre bassz, most látom, hogy pénteken ők is fellépnek. Persze, nekik is csak hülye matinéidőpont jutott, de úgy tűnik, tényleg nagyobb nevek kapták a főhelyeket, szóval sajnos nem tudok vitatkozni az elosztáson. Mindegy, tavaly a PUSA miatt még korábban kellett bekapcsolnom a koncerten ugrálós üzemmódot, menni fog most is (és persze időn se lesz közületek senki, aki ilyenkor és erre kijönne, de mindegy, majd elpattogok megint a részeg keletnémetekkel).

Nagyon várom már, tényleg. Most pedig dolgozzunk.

Dugnak az iwiwen!

Ritkán használom az iwiwet (inkább facebook), mert csúnya, mert nehezen használható, mert buta, és mert tömeg van. Épp ezért én csak most csodálkoztam rá a klubokra, jelesül arra, hogy itt kérem dugnak az iwiwen.

Vagy valami ilyesmi. Nem értem egészen pontosan, hogy hogyan működik ez, de például immár 4159 tagja van a Kötetlen Szexet Kedvelők Klubjának. Persze, erre még mondhatjuk azt, hogy hát kedvelik, érted, abban még nincs semmi online aktívum, csak annyi, hogy ő kedveli, és külön értesítés helyett belép egy klubba, ahol a tagok szintén. Nincs azzal semmi baj.

Ami már érdekesebb, hogy van olyan klub is, hogy AMATŐR EROTIKUS HÁZIBULIK - 2057 taggal! Baszki, mekkora buli lehet már, ha ezek egyszer mind összejönnek! Újfent mondom, nekem nincs ezzel semmi bajom, sőt, szerintem addig jó, amíg mindenki, aki ilyen házibulikba vágyik, az megtalálja a számítását. Csak rácsodálkoztam, hogy jé, mi lett a wiwből, ami úgy indult, hogy bejelölte az izzadt cicanacit viselő biciklis futár a fonott hajú bölcsészlányt, akivel előző este együtt fejtette meg az élet értelmét a Szódában... most meg rajta van anyám, meg rajta van minden hülye MLM-ügynök, meg már a gruppenszexelők is.

Van ELITE szexklub (köztünk szólva: nekem nem elit, aki így írja), rostált, 65 fős tagsággal, van szükségszerűen sikertelen Páros SZEXHÁZIBULI Pécsről, hiszen 11 tagja van, ami nem is páros! Huszonöten nyomják a Közös maszti klubban... és még hosszan sorolhatnám.

Úgyhogy most fejtsétek ezt meg nekem! Arról van-e itt szó, mint a MyVIP esetében, ahol boldog-boldogtalan belépdel minden csoportba, amúgy "üzenetképpen", hogy kitűzhesse jelvénynek, de egyébként semmi köze az adott szubkultúrához - vagy ezek tényleg üzemszerűen összejárnak dugni? Reális, hogy A Szextanárnők [tapasztalt nők] klubban 822 olyan nő rendelkezik tagsággal, aki oktatásra vágyó, tapasztalatlan, ámde meredő fütykösű srácokat keres? És ha igen, miért zárt a klub (azaz miért nem lehet látni a tagokat)? Hiszen így sose talál egymásra mester(nő) és tanítványai! Ugyanez a gond az Idősebb Nők, Lányok akik szeretik a fiatalabb fiúkat klubbal is, ahol 528 a taglétszám - és ismét erős bennem a szkepszis, hogy ennyi Mrs. Robinson önmegvalósítana a wiwen.

Újfent mondom: bár igaz lenne, hogy ez egy olyan felszabadult, széles látókörű, a szexualitásról modern módon gondolkodó, sőt, felebarátait liberálisan keresztbe-kasul gyömöszkölő társadalom, ahol ezek a klubok mind valós személyek valós működését organizálják. De... de nyilván nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy itt inkább fiktív adatlapok, recskabajnok középiskolás fiúk és lúzer huszonéves sorstársaik, esetleg kövér, lompos feleség mellett kielégítetlenül maradt, péntek este pornócsatornát kukkoló, bajszos apukák névtelen füllentései pörögnek. Nincs még ezzel sem semmi baj, tőlem mehet nyugodtan - de ahhoz a véleményemhez azért ragaszkodok, hogy ezért IS szar már az iwiw.

  

A szabadság útjai

Vasárnap este megnéztük a Revolutionary Road (A szabadság útjai) című filmet. Ez most nem egy recenzió lesz, inkább némi szötymörgés.

Kezdve azzal, hogy rég hatott film így rám - és nem csupán azért, mert műfajilag kizárt, hogy az általam nagy mennyiségben fogyasztott, mégoly fasza akciófilmek megtekintése után álljak neki öntépni. Nem is az a célja egy Bourne-trilógiának, egy Vasembernek vagy Takennek. De azért nézek én "rendes" filmeket is, mégis ritkán van az, hogy a végefőcím után nagyítót nyelek, szétnézni odabenn, én is elbasztam-e már.

Aki még nem látta a filmet: egy fiatal pár két gyerekkel beszorul egy amerikai kertvárosba a hatvanas években. DiCaprio a férj, épp akkor lesz 30 (mint most én), Kate Winslet a feleség. Apu ingázó hivatalnok, egy az arctalan, szürkeöltönyös masszából, anyu htb, illeve amatőr színésznő a helyi nagyon amatőr színjátszóknál. És szenvednek, mert szar nekik - nem éhesek, nem betegek, csak egyszerűen beszorultak valami nehéz és lapos alá, nem ezt akarták, unalmas és szar az egész.

Hihetetlenül életszagú veszekedéseket nyomnak. Engem az rakott le a legjobban, hogy PONTOSAN ÉRTETTEM, mikor mit miért üvöltenek oda a másiknak, miért duzzog, miért tombol, miért hallgat és miért lép félre az egyik vagy a másik. Richard Yates (az ő könyvéből készült a film) kurvára értette, hogyan működnek az emberek.

És hogy honnan a félelem bennem? Hát onnan, hogy nagyon sok munkával, nagyon keservesen, de kölcsönös hibákkal pont oda lehet eljutni ma is, mint amit a főszereplő pár összehozott. Az pedig nagyon szar. Hogy fárasztó és időigényes melóval összerakok egy megfelelő, biztos egzisztenciát a családomnak, a feleségem mintaháziasszony, a gyerekek szépek és okosak - csak mikor este hazajövök, a csukott ajtó mögött már nem tudunk mit mondani egymásnak. Konvenciókat kitöltő szerepek kifelé, de nihil, spirálba csavarodó szeretet és gyűlölet egyszerre odabenn.

Persze, ehhez több hibát is el kell követni - de ezek "csábító" hibák. Ha nem "dolgozol" egy kapcsolatért, hanem hagyod üszkösödni a sebeket, ha nincs benned gátlás, mikor sértést dobsz a másikra, ha nem tudsz bocsánatot kérni, és nem tudod a bocsánatkérést elfogadni, akkor pont ez lesz. Ha tudod, hogy hol fáj a legjobban neki, és ott rúgod meg.

Ezt nem akarom. Nem akarom egyszerűen kipipálni az életet, az olyan lenne... az olyan, mint mikor egy egyébként csinos, különleges csaj valamiért úgy dönt, hogy mostantól túraboltból öltözködik, mert a vízálló, formátlan túradzseki praktikus, a bő pulóver nemkülönben, és egyébként is, minek öltözzön ki a hétköznapokban. Én nem akarom letudni a dolgokat, főleg nem a csajommal, a feleségemmel, a gyerekeimmel, a családommal, én hajlandó vagyok dolgozni és kockáztatni is akár azért, hogy ne csak a zsibbadt vakarózás legyen.

Björk szokta mondani, hogy úgy kell felöltözni, az a jó, az a stílusos, ha mindig van benne valami kis plusz. Persze, nincs definíció a "kis pluszra", jóhogy, akkor már unalmas lenne, de mégis érzed és tudod, ha van. És én igenis, mindenben akarom azt a kis pluszt, vigyen előre, adjon neki ízt, törje meg a ritmust - abban meg úgyis jó vagyok, sőt, az az alapprogramom, hogy a kiszámolt, táblázatos fundamentum ott legyen. Arra megy el az erőforrásaim döntő része, de igazából azért csinálom, hogy rá tudjam tenni a kis pluszt.

Ez a film meg persze jól befosatott megint, hogy ugye, én sose leszek olyan megalkuvó és gyenge, hogy ne akarjam majd rápakolni.