zoli voltam


Keddi vegyes

2011. augusztus 02. - zoli vagyok

Innen is üzenném Csányi Sándornak, hogy megbaszhatod azt a 8.515 forintot, ami ma átutaltál. A reálhozamról szóló papíromban még pont hússzor ennyi szerepelt, de nincs kétségem, hogy bebizonyítod, hogy ez a pontos szám, nyolc év befizetései után csak ennyi jár nekem vissza. Sose voltam minimálbéres, sose voltam feketén foglalkoztatva, számlás ügyeskedéssel kifizetve, mindig ment rendesen a pénz neked, bajszos geci.

Mindegy. Azt terveztem, hogy ebből fogom előtörleszteni a diákhitelemet, de a jelek szerint még maradok rabszolga kábé másfél évig. Megpróbálok utánamenni a dolognak, reklamálni és egyebek, de sok reményem nincs.

Ha lesz új blogsablonom, szerintem csinálok rajta két slide-ot, az egyiken "akiket utálok", a másikon meg "akiket bírok" felirattal - és nem kétséges, hogy az OTP ezek közül melyikbe kerül. A folyószámlámat már jó tíz éve megszüntettem náluk, a nyugdíjpénzem Csányi-Orbán duó általi lenyúlása után pedig már semmi nem köt hozzájuk, és soha nem is fog.

Az albérletben még mindig nincs gáz, továbbra is a Hotel Békásmegyer az otthonunk, és ezzel tulajdonképpen semmi baj sincs - eltekintve persze attól az aprócska ténytől, hogy jelenleg igen drága pénzért bérelek egy olyan garzont, ahol nem is lakok. Ja, igen, a Főgáz se a likeolós slide-ra fog kerülni...

Viszont a nap hosszú idő után végre kisütött, pár napon belül veszek szigetjegyet is - ha maradna ilyen az idő, akkor talán nem pulóverben kell ugrálnom a koncerteken. Mondjuk az akkor is basszameg, hogy a Smash Mouth lemondta, minden a még épp haldokló Amy törléséről szólt, bezzeg a nekem sokkal fontosabb banda visszalépését alig pár helyen írták meg. A billentyűs terhes feleségének vannak egészségügyi gondjai, megértem, de akkor is szar.

Kell még pár kimenő és befizetendő számlát intézni, az egeket ostromló (ég a faszt, lesz ez még sokkal magasabban is) frankhitelre a szükséges összeget a számlára pumpálni, albérleti díjat begyűjteni (a kiadott lakásom után) és kifizetni az általunk bérelt lakásét (csak egészen pici betűkkel: nem lenne teljesen abszurd dolog a tulaj részéről némi engedményt adni - a kecójelen állapotában még összkomfortosnak sem nevezhető, ugyebár). Munka a szokásos, bár ma azért kell gyorsan-hatékonyan dolgoznom, mert rövidebb a nap, lesz egy megbeszélésem, este meg edzés - utóbbit pedig pont akkor nem szabad kihagyni, ha sok a dolog, mert életmentő. Az izzadtság mossa le rólam a dágványt, amit két kézzel gyúrok álló nap.

Nincs baj. Sűrűség van, de bírom.

 

A körülmények

Lassan hét éve élek Budapesten. Ezen évek alatt, több helyen lakva, többféle szarságot benyelve, a közüzemi (nem)szolgáltatókkal kapcsolatban az egyik legerősebb meggyőződésemmé az vált, hogy a Fővárosi Gázművekben alapvetően háromféle alak dolgozik:

1. Vannak az irtózatos gecik, akik önnön kicsinységüket, papírhatalmukat, pirinyó pöcörőjüket és egyéb bajaikat azzal próbálják egyenesbe rakni, hogy direkt és kéjjel ártanak az embereknek. Na, őket meg kéne verni.

2. Vannak aztán a korrupt rohadékok, akik azt a munkát, amit egyszer már megfizettünk mi, mindannyian, amiért közpénzből a fizetését kapja, azt csak akkor hajlandó tényleg elvégezni, ha még le is fizeted őket. Na, őket is meg kéne verni.

3. Vannak a cinikus faszkalapok, akik mindezeknek cégen belül falaznak.

A részletekbe most nem mennék bele, arra más, erősebb fórumokat szervezek épp. De ha van itt gázműves dolgozó, szívesen ismertetem vele a helyzetet, és küldöm el egyúttal a faszba. Szerintem a Fővárosi Gázművek kártékonyabb szervezet, mint egy zsák neonáci.

*

Fentiek pedig mindössze egy kis szeletét alkotják annak a tortának, ami nem a csokitól barna, és már egy hete majszolgatom. Csak hogy rögtön erre kössek: ezt a bejegyzést Björk szüleinek a lakásában írom, ide deportáltuk magunkat, mivel július eleje óta nincs melegvíz az albérletünkben, köszönhetően a gázművek korrupt és/vagy irtózatosan geci munkatársainak, és még jó ideig nem is lesz. Nekünk meg most lett elegünk abból, hogy lavórban "fürödjünk", hogy egy normálisabb főzésnek se tudunk nekiállni, mert aztán egy mosogatás is kínszenvedés a jéghideg folyóvízben. Szóval egy hét most itt, Békáson.

Az időjárás is elég szarul jött ki, megint csak a körülmények. Az volt a terv, hogy egy, a strandjáról nevezetes helyen töltünk el kis időt a szüleimmel és a húgom családjával. Nekem két éjszaka, a többieknek hétfőtől péntekig nyúló vacogás jutott - a rövidnadrágot úgy hoztam haza, ahogy becsomagoltam, ők egy délutánt azért strandoltak... szar idő volt, és még a kibérelt nyaraló is gáz volt. A húgom jegyezte meg találóan, hogy ilyen az, amikor valaki (a nyaralót bérbeadó) csak kivesz, de semmit nem tesz bele. Igénytelen, lelakott, de már valamikor 30 éve is kókány módon megcsinált nyaraló, amit jó magyar szokás szerint be sem fejeztek rendesen.

Nem magamat akarom sajnáltatni, inkább szegény szüleimnek lehetett szar, mert ők tényleg rákészültek, hogy itt most frankó nagycsaládi nyaralás lesz, és minden meg is tettek ezért, nem rajtuk múlt. Édesanyám szokás szerint agyonpakolta a kocsit :) mikor méltatlankodva vettem ki a kétliteres Cloroxot, hogy ezt erre az alig öt napra ugyan minek, persze kész volt a válasz, hogy "de csak egy liter van benne"... Ja, akkor már oké :)

Azért apám csinált nagyon finom halászlét, anyukám palacsintát, másnap pedig én is összeraktam és megsütöttem egy tök jól sikerült rablóhúst, szóval ez a része tök rendben volt. Csak ugye, ha szar az idő, és szar az a hely, ahová bekényszerít, úgy nehéz. De majd legközelebb okosak leszünk.

*

Aztán sikerült arra hazajönni, hogy még mindig nincs gáz, és iksz ideig nem is lesz a korrupt és/vagy rohadék faszkalapok miatt. Elméletileg szabadságon töltöttem ezt a hetet, gyakorlatilag meg a meló javarészt ugyanúgy elért, a tervezett dolgok a körülmények miatt nem úgy alakultak, és most itt van péntek este, amit nem a drága pénzért bérelt albérletünkben töltünk, hanem egy békási panelben...

... és ez a része mégis jó. Sőt. Megint ott tartok, megint az a tanulságom, mint már annyiszor: a saját dolgok működnek igazán. Tulajdon, húzzuk alá, nincs mese, ez egy ilyen ország, bérelni még vízibiciklit se. Volt egy kasszandrai mondatom, mikor hétfőn elindultunk a nyaralásra: azt mondtam a fateromnak, hogy én tulajdonképpen náluk is tök jól ellennék, nekem az is nyaralás lenne. És tényleg, bassza meg, az a nyugalom és béke, az az idegvasalás, az nekem kiválóan megvan ott, az ő házukban, az apám által csinosítgatott udvaron, anyám főztjével, a konyhában leülve tolt esti beszélgetésekkel. Úgy, hogy nem valami spórolós fasz által összegányolt bútortemetőben botorkálok, hanem a szüleim által saját használatra vett dolgokat használunk. Ugyanez a fíling volt Björkék pilisvörösvári faházában is, ahol szintén évtizedes saját kézre alakítás eredményének lehet örülni.

És ez van most, ideiglenesen eljőve a "hálátlan" albérletből, ami egyébként valóban szép, komfortos, és menőbb, mint ez a békási panel - de mégis csak egy átmeneti állomás, ami nem az enyém és nem én vagyok. Ebből a panelből az árad, hogy 28 éve otthon, és engem is otthon látnak benne, míg az albérlet maga az ideiglenesség, a fóliával leárnyékolt ablak. Eldobható, ahogy én is csak epizód vagyok benne, ha értitek, mire gondolok.

Úgyhogy még az is lehet, hogy a szabadságnak alig-alig nevezhető hét után most egy olyan jön, ahol paradox módon ez a panel ad majd valami pluszt. Ami biztos, hogy készül majd nektek békási tudósítások, fotók és beszámolók sora, én meg egyúttal azt is tesztelni tudom, hogy ha a következő albérlet valahol erre lenne, akkor hogy tudnék bejárni melózni.

Valamikor nyár végén, ősz elején meg megyek Smallvillebe a szüleimhez, és az (szokás szerint) pont attól lesz fasza, hogy nincs semmi variálás, csak a kényelmes nyugalom, az igazi otthon, a saját keretek.

 

Sziget vs. Toroczkai és TASZ

Folyamatosan izzok, egyszerűen nem tudok leállni a dühöngéssel. A Hatvannégy Trollmegye nálam mindenképpen elérte, amit akart: sikerült egy számomra nagyon fontos dologba beleszarni.

Aki esetleg még nem hallott róla, röviden az ok: a Toroczkai-féle szélsőjobboldali társaság egyik tagja még januárban demonstrációt jelentett be a Hajógyári-szigetre, augusztus 1-20 között, minden nap délelőtt 10:00 és este 22:00 között demonstrálna a magas benzinárak ellen. A rendőrség tudomásul vette a bejelentést. Az eset most kezdett el a sajtóban is terjedni, hiszen augusztus 10-15 között lesz a Sziget Fesztivál (az előzetes programok már nyolcadikán elkezdődnek), a demonstráció pedig pont a Nagyszínpad előtti részen lenne. A rendőrség szerint a vármegyéseknek joga van trollkodni, Gerendai elzárkózik a tárgyalástól a széljobbal, és ami miatt a leginkább kibuktam (holott számíthattam volna rá), a TASZ is kiadott egy közleményt, miszerint igen, jogszerű a bejelentés, senki ne merje megakadályozni a tüntetést a Szigeten.

Érdemes egyenként megvizsgálni, ki miért mehet el a kurva anyjába.

 

Toroczkai és csapata

Itt a legegyértelműbb a helyzet. A magyar szélsőjobboldal egész életműve a károkozásra épül, arra az igényre, hogy a számukra antipatikus (oké, enyhén fogalmaztam: kiirtandó, elpusztítandó) társadalmi csoportokkal minél jobban kibasszanak. Évek óta szemlélték a Sziget sikerét, és idáig nem voltak elég kreatívak ahhoz, hogy érdemben is tegyenek ellene. Most sikerült.

Azt talán nem kell hosszan magyaráznom, hogy természetesen a vármegyés bejelentő idén januárban még kurvára nem tudhatta, hogy augusztusban mekkora lesz a benzin ára (kommentekben magyarázgatja, tényleg bicskanyitogató álszentséggel, hogy ő már januárban tudta, hogy nagyon magas lesz, és hogy csak majd augusztus első húsz napját tudja kivenni szabadságnak). Egyértelmű, hogy a Szigetet akarták ellehetetleníteni, és ezzel a húsz napos intervallummal igyekeztek lefedni azt az időpontot, amikor a fesztivál lesz (azt tudni lehetett, hogy augusztus közepéig szokott tartani).

Egyszerűen nem értem ezt a habitust. Nem értem, kinek és miért jó az, hogy másnak rossz. Miért kell tönkretenni valamit, hogyan lehet abból táplálkozni, hogy százezrekkel basztunk ki?

Azt viszont értem, hogy hogyan és miként tehetik meg. Azért, mert lényegében ellenfél nélkül vannak. Gerendainak volt egy érdekes érdekes reakciója:

"Mi biztos, hogy nem fogjuk veszélyeztetni sem a látogatóinkat, sem a tüntetőket azzal, hogy összeeresztünk egy alapvetően szélsőjobbos nézeteket valló közeget egy alapvetően antifasiszta közeggel. Sok ezer olyan külföldi antifasiszta lesz a rendezvényünkön, akik ahhoz vannak szokva, hogy örömmel ütköznek meg a szélsőjobboldallal."

Külföldi antifasiszták, igen, mivel magyarból nincs sok ilyen - vannak politikai kalandorok, akik ezt a jelzőt magukra erőltették, besározták, elkoptatták, miattuk lehet ma azt az egyébként a normalitással azonos szót, hogy antifasiszta, gúnyként használni. Apropó, jut eszembe, ez egy olyan ügy, ahol itt a blogon is rendet kell tenni: én is csak antifasiszta olvasókkal szeretnék beszélgetni. Attól, hogy ma egyre divatosabb Magyarországon a fasizmus, én még nem fogok úgy tenni, mintha az rendben volna. Én továbbra is csak olyanokat látok itt szívesen, akik nem fasiszták, oké? Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy elkezdi relativizálni meg magyarázgatni a fasizmus lényegét, nem érdekel, szélsőjobboldali népirtások ideológiáját nekem te ne mentegesd.

De épp ezért igaz, hogy Gerendai okkal nem beszélhet a szélsőjobboldallal megütköző magyar antifasisztákról, mert ilyen kategória nincs - amíg nem lesz, addig a széljobb szubkultúra nyeri ezeket a csatákat, mindig, kivétel nélkül.

 

Gerendai

Kedves Károly, rövid leszek: engem nem érdekelnek a korlátaid az ügyben, azt várom, hogy oldd meg a dolgot. Rendesen. Összelapátoltunk neked annyi pénzt az elmúlt években, kiálltunk melletted annyiszor, hogy legyen mire hivatkozni.

Igenis, most kell felhívni azokat a telefonszámokat, most kell betolni akár saját zsebből is azokat a plusz milliókat, ami a megoldáshoz kell. Oldd meg, intézd el, mert ez így nem lehet.

 

TASZ

Nem titok, hogy régóta nem a szívem csücske a magyar jogvédő szubkultúra, nem akarok most sem úgy tenni, mintha frissibe' csodálkoznék rá arra, hogy hogyan is működnek. Mégis, a legutóbbi közleményükkel sikerült még mélyebbre süllyedniük a szememben. Csak pár ínyencséget emelek ki, ide kattintva az egész elolvasható.

A TASZ álláspontja szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által az Óbudai Hajógyári Szigetre még januárban bejelentett tüntetés jogszerű.

Tekintettel arra, hogy a fesztivál Nagyszínpadának nézőtere több tízezer fő befogadására alkalmas, a tüntetésen pedig vélhetően maximum száz fő részvétele várható, az a tény, hogy mindkét rendezvény azonos helyen és időben fog zajlani, nem jelenti azt, hogy bármelyik is ellehetetlenítené a másikat.

A tüntetőknek a bejelentett helyszínre való eljutásának technikai megoldása az egyeztetési eljárás eredményeképpen alakítható ki.

Annak technikai megoldása, hogy a tüntetők gyülekezési jogának gyakorlása és a kulturális rendezvény zavartalansága biztosítva legyen, a szervezőknek együtt kell működniük a rendőrséggel.

 

Namármost. Van ugye az az érdekes helyzet, hogy a jogvédők előszeretettel vágják magukat a "mi csak a jogszabályokat értelmezzük, és azok betartását követeljük, mi csak a jogszabályokból indulunk ki, egyéb preferenciák nélkül"-pózba, de aztán általában két perc, két mondat után már egészen másképp viselkednek. Alap, hogy a fene nagy törvénytisztelet nem viszi őket odáig, hogy például a Ptk. joggal való visszaélésről szóló részét is előkapják, nem, az valahogy nem jut eszükbe. Az ugyanis nem engedné, hogy igazi elkényeztetett, életidegen hülyegyerekek módjára hódoljanak annak a hobbijuknak, hogy mindenáron "meghökkentő különvéleményt" fogalmazzanak meg. Mert itt ennyi a mozgatórugó, nem több, leszarják több százezernyi ember igényét és jogait, mert az olyan pikáns, olyan jóleső rektális bizsergést okoz nekik, hogy ANNYIRA jogvédők, hogy a fasiszták mellé állnak.

Apropó, ugyanez a TASZ áltat most dédelgetett Toroczkai volt az is, aki 2006 őszén széljobb barátaival folyamatosan olyan tüntetéseket szervezett, amelyek során például szétverték a köztévé székházát. Ha a TASZ-nak annyira fontos a gyülekezési jogról szóló törvény betű szerinti betartása, akkor miért nem adott ki közleményt e törvény 13. § (1)-re hivatkozva, mely szerint "A rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős", azaz miért nem követelte a TASZ, hogy Toroczkai és barátai fizessék ki a dúlásuk okozta károkat?

Mert az nem lett volna MENŐ, azért.

Ugyanígy nem a szabadságjogok védelme, még kevésbé a pontos jogértelmezés diktálta a TASZ közleményébe azt a kitételt, miszerint ezen a tüntetésen maximum százan lesznek. Nem, semmiféle ezt erősítő adat nem áll rendelkezésre, sőt: a szervező 500 fő részvételét jelentette be. Akkor a TASZ miért csökkentette le a várható létszámot az eredeti húsz százalékára? Mert leszarja, hogy mi van, és annyira biztos abban, hogy ő fingotta a passzátszelet is, annyira magas lóról, annyira lekezelően akarja megmondani, hogy merre az előre, hogy mint a tájékozatlanságát határozott tippeléssel leplező szülő, a hasára ütve hazudik valamit. Ott ül a faszkalap, gépeli a közleményt, és "á, hát mondjuk százan lesznek ezek maximum, nem?"-felkiáltással eldönti, hogy mi a jövő.

Lófaszt, drága jogvédő barátaim. Szerintetek ha híre megy, hogy ingyen lehet a Szigetre menni, ha a mostanság egyébként kevés akcióval ellátott széljobb ilyen magas labdát kap, ha mondjuk a pont előtte záruló, Toroczkai-féle Magyar Sziget is rászervez, hányan is lesznek valójában?

És az a rész, hogy ez a száz ember nem zavarja majd a Szigetet, az komoly, faszkalapok? Száz ember a Nagyszínpad előtt, amint mondjuk folyamatosan üvölti, hogy mocskos buzik, meg buzikat a Dunába, zsidókat meg utána, az nem zavar egy koncertet? Síppal, kereplővel, köcsögdudával érkező száz ember nem zavar egy koncertet?

A TASZ szerint semmi gond, párszáz fasiszta ott elől nyugodtan tüntethet

 

De ha meg a fasiszták jogait véditek, akkor meg így kérdem: egy metálkoncert nem zavarja Toroczkai tarsolylemezes felszólalóit? Komolyan, ezt a közleményt valami sarokban penészedő, koncertet sose látott nyomorék szövegezte, akinek fogalma sincs arról, hogy mitől jó egy koncert, illetve hogyan néz ki egy tüntetés? Mi az, hogy "nem lehetetleníti el", basszátok meg - nem hiszem, hogy egy koncertet jobban szét lehet cseszni annál, mintsem a küzdőtérre berakok százszám fasisztákat.

Ugyanez a "majd én megmondom, ki mit csináljon"-attitűd diktálta, hogy előírnátok, miként működjön együtt Gerendai a trollokkal, és ugyanez az életidegen, a világot a seggébe dugott feje miatt nem ismerő hozzáállás miatt lehet úgy kiadni egy közleményt, hogy ilyen mondat kerül bele:

A tüntetőknek a bejelentett helyszínre való eljutásának technikai megoldása az egyeztetési eljárás eredményeképpen alakítható ki.

Egy lényegében megoldhatatlan probléma kiküszöbölését a TASZ annyiban intézné el, hogy "hát egyeztessenek róla". Aham. Ugye lehet ez a válasza a kormánynak is a jövőben minden TASZ-os felvetésre, kritikára? Egyeztessenek!

Ha pedig mindez a TASZ szerint rendben van, akkor holnap én is megyek tüntetéseket bejelenteni. Húsznapos intervallumokkal, reggeltől-estig, ahogy a jogvédők által tutujgatott fasiszták tették. Megnézem, hol-mikor szokott a TASZ rendezvényeket tartani, és bejelentem egy évre előre, hogy tüntetek, egyeztessenek velem, ha akarnak valamit. Sőt, itt egy tipp Toroczkainak: Lacikám, szokott téged az zavarni, hogy ha valahol emberkedtek a széljobb pajtásaiddal, rögtön jön a TASZ romákat menteni? Itt a megoldás: jelentsetek be non-stop tüntetéseket a cigányok házai elé, és majd pont a TASZ fogja kikövetelni, hogy biztosítsák számotokra az odajutást, legyen egyeztetés meg minden.

 

Nekem ez a fesztivál tök fontos - de így nem kell

Annyi személyeset a végére, hogy nekem a Sziget tök fontos. Aki ismer, annak ez nyilván nem újdonság, a többieknek mesélem: 18 éves korom óta mindig kint vagyok, sőt, általában a születésnapom is pont beleesik ebbe az intervallumba, kint szoktuk ünnepelni. Idén mennék 14. alkalommal, és igen, én az a faszkalap vagyok, aki az elmúlt 13 alkalomból csupán egyszer, véletlenül jutott ingyenjegyhez, de egyébként mindig pénzért szoktam venni. Mert nekem ez fontos, ott akarok lenni - egyébként nem vagyok egy nagy partyarc, nem szántom fel hétvégenként a pesti éjszakát, konzervatív módon élek. Ez az egy hét (öt nap) hivatott arra, hogy minden kötöttségtől mentesen szórakozzak, hogy ne foglalkozzak mással, hogy ott és olyan emberek között, olyan programokon legyek, ami nekem a leginkább jó. Elfogadó, szabad, pozitív, színes hely, kicsit olyan, mint amilyennek a világot is szeretném.

Ha viszont úgy lesz, ahogy azt a TASZ akarja, ha érvényesül a jogvédők forgatókönyve, akkor idén először nem megyek ki a Szigetre. Közbevetőleg: amikor a melegfelvonulás után kellett a nácik között elvonulni, az más volt, mivel akkor deklaráltan egy demonstrációra mentem, ami manapság ezzel jár. De most szórakozni szeretnék, lazítani, nekem ez a nyomorult öt nap jelenti a nyári szabadságot - és nem fogok 46.000 forintért jegyet venni, ha nem olyan, mint lennie kéne.

Nem megyek, ha már a bejáratnál ott csoportosul a gyűlölködő szélsőjobboldali tömeg, beszól, kötözködik, igény szerint néha megpróbál nekirontani a fesztiválra érkezőknek. Nem tudom, a TASZ hogyan gondolta a bejárat előtt "szétválogatni" ezeket az arcokat (nyilván sehogy, nem gondoltak ezek semmire). Nem megyek, ha a Nagyszínpad előtt százas nagyságrendben ordítanak a fasiszták. Nem megyek, ha egy-egy nekibuzdulás során hasonló nagyságrendű rohamrendőrökkel ütköznek meg - kedves TASZ, baszd meg, gondolj már bele, mit jelent, ha ezek összecsapnak a Szigeten! Tényleg nem lehetetleníti el a rendezvényt a Molotov-koktél és a válaszul spriccelt rendőrséi könnygáz?

Anyátoknak legyen ilyen szülinapja, azt kívánom.

Nem megyek, ha állandóan azt kell lesni, hogy mellettem a nagydarab kopaszok csak partyzók a technosátorból, vagy egy, a trollmegyés csapattól leszakadt brigád. Arra is kíváncsi lennék, hogyan oldható meg a TASZ szerint, ha a tüntetők el akarják hagyni a helyszínt, mondjuk százan százféle időpontban, majd visszajönnének, egyáltalán, ha folyamatosan foglalkoztatják a rendőrséget, lefoglalják a közlekedési útvonalakat (Sziget, tömeg, rémlik valami, jogvédő köcsögök?) - nem lehetetlenítik el a fesztivált?

És este tíz után, mikor vége a tüntinek, és kimennek, vajon az rendben megy majd, vagy itt is naponta lesz összecsapás a rendőrökkel? (apropó, TASZ, a Szigeten szerintetek hogyan néz majd ki egy tömegoszlatás, mikor ott van 60.000 másik ember? Nem lehetetleníti el, a faszomat nem). És odakint, nem lesz-e ugyanaz, mint a melegfesztivál után, lesben állva a nyomorult fasiszták, vadászva a gyengébbre, a melegnek kinézőre, a nem fehér bőrűekre?

Ha ilyen lesz a Sziget, én nem megyek ki. Nagykorúságom óta minden nyárnak ez a fesztivál volt a legfontosabb része, de a jelek szerint 32. szülinapom már máshol ér. Rohadtul mérges, csalódott és szomorú vagyok, és mindenki menjen a picsába, vármegyések, rendőrök, Gerendai és a jogvédők is.

 

Kati néninek meg az a saláta lesz

Múlt péntek este felcuccoltunk, és kimentünk Björk szüleivel a pilisvörösvári faházukhoz. Vasárnap estig ott voltunk, és közben nagyon-nagyon intenzíven vasalgattam az idegeimet.

Tökéletes volt, és ezen el is gondolkodtam. Mert, ugye, itt nem valami kurva drága wellnessizé luxussal ölelő karjaiban pihegtünk, hanem egy faház és kert adta a kereteket. Annyi és olyan, amit két, egyáltalán nem túlfizetett ember a békási panelból hosszú évek alatt kevés pénzzel és sok munkával össze tud hozni. De mégis, tökéletes volt, mert egyetlen jellemzőjében pont olyan volt, mint amiről azt gondoljuk, hogy csak a leggazdagabbaknak és/vagy a legszerencsésebbeknek jár: stresszmentes.

Szépen gondozott kert, virágok és konyhanövények, kispatak, árnyékot adó mogyoróbokor, nagyon retro de nagyon kényelmes kempingbútorok, hangos dorombolással közeledő, mindig törleszkedő cicák. Bográcsgulyás csipetkével, palacsinta, grillezett hús. Egyszerű dolgok, tökre beleéltem magam, még a kólából is alig ittam, inkább a szörpöt húztam szódával.

Péntek este előbb emberkedtem kicsit egy motoros fűrésszel, helyre kis garázst vágva a fűzfa alá a kocsinak, majd iszonyatos mennyiségű sült májat toltam krumplival és Björk Mama kovászos uborkájával. Mikor lerakták az asztalra a tálat, eleinte még kétkedve mondogatták, hogy "jó lenne, ha elfogyna, ennek el kéne fogynia", én meg mindig mondtam rá, hogy "el fog fogyni, el fog". Mint a gép, úgy toltam be, nagyon hajtós hét után kiszabadulva hirtelen a zöldbe, nyugiba, jó levegőbe. A végén még Björk apukája is odaadott a tányérjáról egy jó adagot, mondván, hogy ő már nem bírja megenni (egy nagyon jó étvágyú, mázsás fickóról beszélünk, szóval simán benne lehetett az is, hogy látta, hogy még fér belém, és azért kaptam meg).

Béka van, néha egy-egy pici zöldalma tompán puffan a fa alatt a fűben. Nincs alapzaj. Ribizlit eszünk a bokorról, nyárízű, piros, pikáns.

Éjszaka meg eldőltem, mint a kivágott fa; a frissen locsolt fű és a völgyben gyorsabban hűlő levegő, és persze a beton- és aszfaltmentes környezet (nincs, ami visszaköpje a napközben beszívott forróságot) miatt egyáltalán nem volt melegem, sőt, Björk kicsit még fázott is!

Szombat reggel körút a kisvárosban, mindenki ismerős és kedves. Ki a piacra, cuccok bagóért (Björk 500 forintért vett egy táskát), alku... engem egy nadrágszíjakat áruló roma srác próbált meggyőzni, és komolyan mondom, nincs az az öltönyös-prezentációs, zselézett-okostelefonos sales, aki csak tizedannyit tudna az értékesítésről, mint ez a gyerek. A másik helyen meg maga az árus óvja Björk Fatert a saját portékájától: hatvan (!) forintért árulja a Watt energiaitalt, de mondja neki, hogy vigyázzon, mert ettől felmehet a vérnyomása, gondolja meg! Aztán meg elmentünk reggelizni az Ibolya büfébe, díjnyertes (tényleg) lángos, hozzá házi limonádé, nagyon jó volt, és ismét csak: stresszmentes, tökéletes, családias. Voltunk zöldségesnél is, vettünk dinnyét, és itt is, annyira más volt a fővárosi futószalaghoz képest, mikor az eladó csaj hangosan konstatálja, hogy "jó, és akkor Kati néninek meg az a saláta lesz", mert nem arctalan-névtelen massza hömpölyög egymás sarkát taposva, hanem Kati nénik, egymást ismerő és respektáló emberek közössége.

Aztán meg a telken árnyékban elnyúlni, olvasgatni, legfeljebb rádiót hallgatni (internet szerencsére nincs, tévé meg van ugyan, de egyszer se kapcsoltuk be). Bográcsban már fő a gulyás, Björk Mama hozzá házi csipetkét csipeget - ezt lett most a landmark, ebből csináltam nektek egy kis videót:

Csipetke és a Tao from zolivagyok on Vimeo.

Gulyás után meg nagyon jó a palacsinta, Björkék házi lekvárjával. Sokat ettem ismét, nagyon sokat :) pihegtünk rendesen. Volt aztán vendégeskedés (benézett Björk bátyja családostul), felfújható medencében hűsölés, macska-abajgatás meg minden. A legkalandvágyóbb pedig (aki Björk) este a kerti, zuhanyzós hordó alatt fürdött, meg a sötétben úgysem látja senki. Hippicsajom van. Ismét nagy alvás.

Vasárnap patkókifli a boltból (az is tök jó, hogy itt a CBA-ba is úgy mennek, hogy "veszek kiflit a Halmschlagernél", nevek és arcok), nagy reggeli, lazázás, majd újra tűzrakás, most nem a bográcshoz, hanem a grillezéshez. Közben cukkini-szemle, mennyit nőttek a locsolástól (Björk Fater termelési versenyben van, percek alatt mázsásra hízó példányokat remél), kaja, aztán benéznek a telekszomszédok, összetartó utca, beszélgetünk, jégkrémet eszünk, tök jó. Este hét óra körül cuccolunk össze, és vissza a városba. A tököm se akart visszajönni, ha értitek, mire gondolok.

Itt van pár fotó azok közül, amik ott készültek:

És akkor muszáj arról beszélni, vagy inkább egyértelművé tenni, amit a fenti videóval is érzékeltetni akartam. Arról, hogy a fene egye meg, nyomjuk ezt a kurva nagy hajtást napról-napra, meg akarunk szerezni dolgokat, sőt, DOLGOKAT, és egyre kevésbé vizsgáljuk, hogy mi is azok értelme. A luxus fogalma, ha lehántod róla a marketinget, szerintem annyi, hogy IGAZI. Azért drága valami, azért prémium, kiemelt cucc valami itt, a mi fővárosi falanszterünkben, mert hasonlít valamire, mert ügyesebben másolja az eredetit. Azért drága a jó kenyér, mert TÉNYLEG kenyér, vagy legalábbis jobban hasonlít arra, amit igazából kenyérnek hívunk. Azért drága a rózsadombi lakás, mert egész jól hozza azt a teret és békét, amit egyébként a pilisvörösvári telek is tud. Amilyen igazából egy otthon. Azért drága a Cserpes túró, mert nem darált gatyamadzagból készült - mert egész tehetségesen idézi az anyáméknál, falun ehető házi túrót. Az igazit.

Ha tudok differenciálni az életcélok között, akkor (és legyen ez a tanulsága a pilisvörösvári hosszú hétvégének), akkor valami olyan feladatot kéne adnom magamnak, magunknak, hogy a kanyarok helyett, a replikák helyett próbáljam meg megtalálni, megszerezni az igazit. Rohadt nehéz, és csak nagyon keveseknek jön össze, hogy annyi pénzt szereznek, amivel meg lehet venni a legjobb másolatokat. Aki viszont okos és szorgalmas, az meg tudja találni az igazit is.

Na, én ilyen okos és szorgalmas szeretnék lenni. Több a sansz és szebb a végeredmény, mintha arra gyúrnék, hogy összeszedjem a másik úthoz szükséges, milliárdos vagyont. 

 

Jut eszébe

Rádió, ultrahipervidám, negédes műsorvezető hölgy:

"Ha azt mondom, hogy Csokidal, akkor a hallgatók egy része nyilván ujjong, de a másik felük talán azt mondja, hogy jaj, ne, már megint... Hát, igen, ez a slágerek sorsa, márpedig az Egy Kiss Erzsi Zene a Belga Csokidalát feldolgozva igazi slágert alkotott. 1996 óta zenélnek nekünk Kiss Erzsiék, ezalatt öt albumot jelentettek meg, a legutóbbit 2010 októberében Ugató címmel, rajta a Csokidallal. Most viszont az Egy Kiss Erzsi Zenétől NEM a Csokidal fog következni, hanem..."

 

De könyörgök, akkor minek mondta azt, hogy Csokidal (tudod, amire ujjonganak vagy pfujolnak, ami a Belga dala eredetileg, ami rajta van az új lemezen, és amit én úgy egyébként leszarok), ha nem is az jön?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Legközelebb majd én is adok olyan címet, hogy "Eltörtem két rabló orrát", majd alápakolok egy tejbegríz-receptet!

Vagy a Csokidalt.

 

Így állunk most

Még pár, nagyon intenzív órát kell eltöltenem munkával, aztán jöhet az, ami hónapok óta nem volt: a kizárólag pihenésre szánt hétvége. Este kimegyünk Björk szüleinek pilisvörösvári telkére, és vasárnap esti ott is maradunk - faház, döglés, rendes ételek, kánikula, akármi. Ha akarnék, se tudnék dolgozni, nem lesz se számítógép, se semmi. Király.

Apropó, a bűnös renyheségem és technikai okok miatt (csoportot csináltam oldal helyett) bezombult Facebookos csáp helyett újat növesztek, itt is van, lájkold, és jó lesz. Ott van oldalt, a kis postaláda alatt.

Mondom is, hogy miért lesz jó:

  • Mert, ha rendszeres FB-használó vagy, rögtön látod az üzenőfaladon, ha frissült a blog.
  • Mert nem csak a blog frissülései, hanem egyéb proaktív dolgok is kikerülnek.
  • Mert ott rögtön és közvetlenül tudtok velem vagy egymással beszélgetni.
  • Meg még csomó minden miatt, ami most nem jut eszembe.

 

És ha már blog meg közösség: azt kérem, hogy IDÉN SE NEVEZZÉTEK a blogomat a Goldenblogra. A tavalyelőtti kategóriagyőzelem nagyon szép, közös siker volt, és ahogy tavaly, úgy idén is azt kérem, hogy most másra koncentráljatok, mást jelöljetek és másra szavazzatok, nekem ennyi elismerés bőven elég volt, tényleg.

Az csak a MAHASZ-nál szokás, hogy évtizedekig körbeszopja egymás faszát tucatnyi múmia az aranyzsiráffal.

*

Aztán az van még, hogy gáz, az nincs, és olyan hamar nem is lesz. Mert persze nem úgy van az, hogy akkor most megcsináltatjuk és visszakapcsolják, á, lószart, mama. Kell egy hiperszuper, egyetlen, misztikus felhatalmazású izé által elkészítendő terv, engedélyeztetve, annak megfelelő ügyködés, majd külön körben az elvégzett munka hatósági leokézása, és csak aztán jön a gáz újra. Szupi. De legalább nem a fűtési szezonban baszott be a dolog. Meg, mint mondtam, hétvégén itt se leszünk, annyival is kevesebb a lavórozás és/vagy máshol fürdés.

Anyagilag továbbra is óvatos optimizmusban lebegek, az előbb utaltam át az esedékes, negyedéves adót, és hála az én nagyon-nagyon szuper új könyvelőmnek, kevesebb lett, mint amit előzetesen számoltam.

Csak egész röviden, az a sztori (szívem, ezt te most ne olvasd el, mert csak felbaszod magad rajta megint) hogy az előző, egyáltalán nem szuper könyvelőm először fizettetett velem évekig egy olyan közterhet, amit nem kellett volna, aztán mikor magamtól rájöttem, hogy ezt nem is kéne (ti. a szakképzési hozzájárulást), akkor annyival intézte el, hogy oké, akkor mostantól ne fizessem, de nem papírozta le a dolgot. Ez akkor bukott ki, amikor az új könyvelő vette át a cuccot. Ekkor azonban kénytelen voltam ezt a virtuális elmaradást is befizetni, hogy rendben legyen a könyvelés, és mostanra sikerült átvezetni-lepapírozni, hogy én tulajdonképpen ezt feleslegesen fizettem, tehát kérem vissza (illetve most ennyivel kevesebb adót fizetek be).

Gyerekek, az egész egyszerűen KIBASZOTT FONTOS, hogy jó könyvelőtök legyen. Nem számolom össze, hogy nekem ezt felismerni mennyi tanulópénzbe került - maradjunk annyiban, hogy az így elfolyt összegből lehetett volna venni... á, faszom, tényleg nem gondolok bele.

*

Még parkol itt jó pár meló, amit meg kell csinálni, úgyhogy nem húzom a dolgot. Mindenkinek jó hétvégét, én nagy-nagy pihenést tervezek (ami nem mellesleg kurvára rám is fér, konkrétan mosott szar vagyok, tegnap már edzésre se jutottam el), ma este sült májat eszünk, holnap reggel (a Björk család teasere szerint) a világ legfinomabb lángosát kóstolhatom meg reggelire, ebédre bográcsgulyás és jó esély van palacsintára is, másnap meg grillezünk, kert, macskák, hintaágy, végtelen horizont, á, nagyon kell már.

Dolgozzunk, dolgozzunk.

  

Totál gáz

Kikapcsolták a házban a gázt, ahol az albérletünk van. Szopó. Nekem ezzel a kurva gázzal nincs szerencsém... eddig szinte mindenhol gondunk volt vele:

 

Élet gáz nélkül

Élet gáz nélkül 2.

Élet gáz nélkül 3. - a lakógyűlés

Élet gáz nélkül 4. - menekültek

Élet gáz nélkül 5. - online tudósítás a lakás szétveréséről, percről-percre

Élet gáz nélkül 6. - Dühöngés

Ideiglenes visszakapcsolás, szakember kell

Szakember nem jön 1.

Szakember nem jön 2.

Szakember nem jön 3.

Szakember megjött

Kis híján felrobbantunk (másik lakás)

 

Most meg itt, a harmadik lakásban van gázügyi probléma. Az utcában gázcsövet szereltek, és ilyenkor kikapcsolják a gázt, majd a visszakapcsolás előtt csinálnak egy nyomáspróbát, hogy eléggé tömör vagy miafaszom-e. Nos, itt spontán azt találták, hogy nem az, ezért nem kapcsolták vissza. Mindenféle barkácsolásra van szükség, konkrétan a kertben fogják kiásni a földből a csövet, mert biztos azzal van a baj, de a házban is körbenéznek. Jövő hét elején valamikor majd számíthatunk a visszakapcsolásra, de igazából olyan ez, mint a kutya vacsorája. Mázli, hogy nem a fűtési időszakban, mint anno a Blahánál, mert az nagyobb szopó lenne - de meleg vizünk így sincs, ami azért nem jó. Björk Békáson a szüleinél, én még a munkahelyemen. Több fürdőszoba is van itt bent, az egyiket majd letesztelem. Pénteken este meg lelépünk, de erről majd írok akkor.

Szóval nincs gáz, és ha elolvastátok a fenti bejegyzéseket, ott, három éve is leírtam azt a gyanúmat, hogy itt valaki ezzel egész jól keres. Na, ez a sejtésem most csak erősödött:

 (a kitakart részen a szakember elérhetőségei szerepelnek)

 

Namármost. Ez a szórólap konkrétan, percre pontosan azt követően került a postaládánkba, hogy a Gázművek emberei közölték, hogy tömörtelenség miatt nem kapcsolják vissza a gázt. Nem előtte egy nappal, nem egy hete (holott jó ideje farigcsálnák már), és nem is napokkal később. Nem. Amint közölték, hogy nem lesz gáz, már röppent is be a levél.

Nyilván szóltak neki, hogy itt az alkalom. Nyilván komoly versenyelőny ezen az "ajánló listán" szerepelni, de azt azért már túlzásnak érzem, hogy nem az ügyfél kapja a listát, hogy válogasson, hanem a vállalkozó a fülest a lehetséges ügyfélről.

Az meg innen már csak egy lépés, hogy azon gondolkozzak, hogy vajon mennyire hihetem el ezt a "tömörtelenséget"? Vagy másképp fogalmazva, vajon teljesen elképzelhetetlen a magyar viszonyokat ismerve az a forgatókönyv, ahol gázműves és vállalkozó "egymást segíti", azzal, hogy az egyik a valósnál tömörtelenebbnek lát, a másik meg ezért készpénzben hálás?

Mindegy, most legalább nem január közepén vágtak alánk, megoldjuk. 

 

Tulajdonképpen semmi nincsen

Munka gecisok, persze, az igen. Majd ha itt, az irodában végeztem, még otthon is össze kell raknom ezt-azt. Nem sietek haza, Björk is kábé kilenc magasságában esik be.

De úgy egyébként nincs semmi. Igazából, és ezt akarom leginkább most elmesélni, egy ideje rohadtul unom magamat - nem, nem unatkozok, hanem értsd úgy, ahogy mondom, magamat unom, aki/ami vagyok. Lehet ezt, persze, csak épp lelkesedés nélkül kábé feleannyit ér. Nem, ez most nem panasz, baszki, mert hosszú idő óta először például biztos vagyok abban így hó végén is, hogy különösebb gyomorfájás nélkül el tud indulni a következő hónap, adóval, albérleti díjjal és sárga csekkekkel, diák- és lakáshitellel. Ez a része most épp stabilizálódni látszik, őszre akár az összes, másfél év alatt ütött lyukat betömhetem (persze ilyenkor szokott valami taposóakna elpukkanni a könyvelésben, vagy valami drága, ámde nélkülözhetetlen dolog tönkremenni, de hátha most nem), tehát nem erről szól a dolog. Hanem arról, hogy nem látom a következő lépcsőt, csak csúszkálok itt a jégen.

EGY NAGY DOLOGNAK odatenni magam, az volna jó. Havi egy utalásból megélni, egy ügyért dolgozni, egyetlen, ámde annál masszívabb öndefiníció. Egyetlen névjegykártya egyetlen foglalkozással. Egy e-mail cím.

Nyilván nem segít az ügyön, hogy frankón 16 évvel ezelőtti videókat nézek. Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenekről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött? Sőt, faszom, hol a 18 évvel ezelőtti Pepsi:

Tulajdonképpen semmi nincsen, és valahol kurvára nem indokolt, hogy 32 éves leszek, de már millió ötletre az a válaszom, hogy "én már nem". Meg hogy most épp nem, hanem majd, ha úgy lesz. Szedegetem a rizsát, és várom, hogy úgy legyen, de percről-percre nehezebb és lassabb leszek, magam számára is végtelenül, halálosan steril és unalmas, mert mára olyan jól sikerült kikezelnem magam az atipikusságból. Tulajdonképpen semmi nincsen, hisz csak a baj volt azzal, ami volt, ezért kidobtam és lecseréltem, megszelídítettem és teljesítési igazolásba foglaltam.

Az szokott lenni az önvállveregető értelmezésem, hogy háhá, nem lett igazatok, az "így nem viszed semmire" nem jött be, mert de, vittem. Ugyanakkor, egymás közt azért megbeszélést érdemel, hogy vittem, vittem, de úgy? Vagy közben a fene nagy lázadásból totál kommersz izé lett, és azért?

Az meg külön szánalmas, hogy ebben sincs semmi újdonság, mert már sokkal jobban megírták majdnem száz évvel ezelőtt.

- Nem akartam megismerni az életet... azt akartam, hogy az élet ismerjen meg engem... Igen, engem mindenki kinevetne, és te nem akartad, hogy miattam téged kinevessenek... De te tudod, nézz a szemembe, merj a szemembe nézni!... te tudod, hogy te vagy a nevetséges és kicsi... és hogy nekem van igazam... és hogy nem nevetséges, amit én mondok... te tudod, hogy nekem van igazam... te szegény... te kicsi... te senki... Merj a szemembe nézni...

Még összerakok két anyagot, a többi meló majd holnap. Van csomagolt szendvicsem még estére. Holnap ne felejtsem el a számlatömböt elhozni.

 

Hárman buszoztunk a melegfelvonulásra,

Kisbuzi, Náci meg én. De először nem is ezek voltunk.

Először, pár órával előtte még egymást nem ismerő, távoli szomszédok voltunk, elindulva a buszmegálló felé. Gondolom, a másik kettő is bezárta a kaput, megnézte a postaládát, kidobta a begyömöszölt pizzapapírt meg Aldi-katalógust, aztán elindult. Ők is nézték, ahogy alig pár felhőpamacs vonul az égen, ők is érezték, hogy 30 fok felé haladunk, júniusi kánikula készül a melegfelvonulásra. Milyen stílszerű.

Aztán meg elégedetlen budapestiek voltunk, körbeállva egy döglött buszt, ami kékes füstöt eregetett, és nem mozdult sehová. Hogy akkor miafasznak a bérlet, ha ezek nem képesek rendes járműveket biztosítani.Hosszú percek után meg csalódott BKV-zók lettünk, felszállva az ősöreg pótlóbuszra, ahol kosz volt és büdös, légkondi meg nem.

Ott kezdtünk aztán azok lenni, amik. Kisbuzi egy enyhén pufi, huszonkevés éves fiú, aki mintegy véletlenül, természetesnek álcázott mozdulattal a bal kezét a jobb csuklójára tette, ezzel pont eltakarva az ott lévő, szivárványszín fonott karkötőt. Közbe lopva Nácit nézte.

Náci kövér, pattanásos tokát, zsírós lófarkat és stilizált military-ruhát, meg valami nagyon rovásírásos pólót, és persze tarsolylemezt viselt. Meg egy jól megtömött khaki hátizsákot. Ahogy a busz haladt, úgy húzta ki egyre jobban magát, mert úgy közeledett A Hely, Ahol Ő A Felsőbbrendű. Kisbuzi hamarosan le is szállt, nyilván más útvonalon tartott ugyanoda.

Nácival tovább mentünk együtt, a kisföldalatti egyik megállójában csapódott hozzá két másik horogkeresztény, nagy hátizsák- és szatyorbemutató kezdődött, tojás, paradicsom, egyebek, akár lecsófőzésre is készülhettek volna, de nem, ott már nagy hangon tárgyalták, hogy ezt mind a degeneráltak kapják a pofájukba. A társaság legaktívabb tagja egy lompos lány volt, kora tippelhetetlen, külseje lelombozóan igénytelen, de legalább heteró, ugye, ez fontos, és a felebaráti, keresztényi szeretet jegyében most majd ő is jól megdobálja a buzikat.

Kisbuzival már a menetben, a több tucatnyi ember által kézben vitt, óriási szivárványzászló mellett futottam össze legközelebb. Az egyik sarkát fogta, és nyoma se volt benne annak a halk rettegésnek, amit a buszon láttam. Boldog volt, felszabadult, hogy végre olyanok között van, ahol nem gond az, hogy ő a Kisbuzi.

Kicsit vittem én is a zászlót, aztán elvesztettem őket szem elől - és Náci se bukkant elő többet, a rendőrök és a menet biztonsági szolgálata korrekt módon elzárták őket tőlünk. Csak a felvonulás végeztével, a Parlamenttől lelépve, a rendőrök sorfalán átbújva láttam, hogy Náci és barátai órák hosszat ott rostokolhattak a kánikulában, hogy hátha sikerül valakit bántani. Hogy legalább utána, az egyénileg távozó felvonulókra falkában lecsapva majd mutatnak valami erkölcsöset, keresztényit, nem provokálót és nem bűnöset. Istennek tetsző akasztófa-kötelet meg Szálasi Ferencet.

A hírekből úgy tudni, a felvonulók megúszták a gyáva nácik zaklatását, de persze, arról fogalmam sincs, hogy ha mondjuk Kisbuzit összeverte volna Náci és a bandája, akkor az elment volna-e a rendőrségre, feljelenteni őket. Az viszont még érdekesebb, hogy ma meg holnap, meg még egy évig mi lesz. Mert most megint csak távoli szomszédok vagyunk, sorbanállók a közértben, elégedetlen BKV-zók, ugyanabban az utcában gázfelújítási bombatölcsért kerülgetők. Hogy akkor így, időközben most mi van.

*

Bentről ilyen volt - kérem, karikázza be a kamionon egymást kúró buzikat!

 

Kiegészítés: aki sérelmesnek, túlzónak vagy falsnak találja a melegfelvonulás ellen tiltakozók per Náci emlegetését, azt arra kérem, adjon bármilyen, nácimentes magyarázatot az alábbi képre:

 

 

Csütörtöki vegyes

Nna. Csendesülünk. Az elmúlt pár nap ismét kiváló bizonyítékát adta annak, hogy miért lesz jó kicsit visszavonulni. Mert baszki, az, hogy beözönlik a sok fogalmatlan troll, és lehetetlenné tesz bármilyen értelmes párbeszédet, az már kell a faszomnak, de őszintén.

Engem ugyanis jó szóval, okosan meg lehet győzni arról, hogy valamiben nincs igazam (persze, ez nem könnyű, mert arra vagyok trenírozva - de nem is lehetetlen), de amikor zsinórban a huszonötödik faszkalap köszön be azzal, hogy "öcsém, hát te mekkora egy lúzer vagy, hogy nyolcévesen unatkoztál nyáron, bezzeg én már akkor is az élet királya voltam", akkor nincs mit tenni. Az értelmesebbje, sőt, ami még nagyobb szívfájdalom, a törzsolvasó meg (érthető módon) nem száll be az ordításba, hanem akkor inkább hallgat. Holott nekem az a <1000 ember az igazán fontos, aki hétköznap is beugrik, aki ezt a címet írja be a böngészőbe, és nem a főoldalról esik be.

Véletlenül sem akarom sajnáltatni magam, nyilván az index nagyon sok értékes embert is hozott, de most épp nem bánom, hogy szűk két hét múlva megszűnik az átjáróház. Aztán majd kirakok egy új Facebook-jelvényt, lehet majd megint beszélgetni, és az igények és lehetőségek függvényében újra lesznek blogtalálkozók is.

Sőt... ennél még sokkal nagyobb terveim is vannak.

Meg dolgom, ezer. Most épp (kopogjuk le) szerencsére mind működik is, ami ritka. Ez a hét is tele lesz mindenfélével, de azért dobunk csontot az egyebeknek is - tervezés alatt áll, hogy tudok és akarok-e buzifelvonulásra menni, illetve valami egyéb programot megnézni a szivárványhéten. Be kéne iktatni aztán egy hétvégi edzést is, mert azt tapasztaltam, hogy a lokális maximum valahol péntek délután van (kedd és csütörtök az edzésnapok), aztán kábé a szombati ebéd után (ami TÉÉÉÉÉSZTA) kezdek el pocakosodni, ami kitart kedd estig. Szóval a szombatot vagy egy reggeli tréninggel kéne nyitni, vagy aznap délután valamit kitalálni, de ehhez idő és pénz is kell (kéne) az elszánáson túl.

*

Amin viszont közéletileg aktuálisan felbasztam magam, az a Római-part tervezett elbaszása. Itt vannak a fontosabb a paraméterek, és nem győzök levegőért kapkodni, mikor belegondolok, hogy már megint a zavarosban pecázgató, pénzes faszkalapoknak lesz jó. Pedig nyilván, amikor nem szegény barátaink a nyaralónak álcázott villákat az ártérbe építették, akkor pontosan tudták, hogy azt a helyet miért hívják ártérnek. Aztán mikor jött az ár, megindult a hupákolás is, hogy tessék őket megvédeni... és Tarlós koma már pattant is, a csodálatos közterület-átnevezések után újabb kiváló és közmegegyezés szerint is hasznos ötlettel állt elő: basszuk szét a Római-partot!

Jó, ezt ő cizelláltabban vezette elő, de a lényege ez. Képzeljük el, hogy a fent linkelt D-variáció megvalósulása esetén a Dunát egyes helyeken húsz, máshol HETVEN méteres sávban feltöltenék (ne finomkodjunk: ennyit lopnának el a mi folyónkból), hogy ott mindenféle vurstli + az ártéri villákat és lakóparkokat védő mobilgát legyen.

Először persze akkor dobtam le a láncot, mikor ezt a 20-70 méteres feltöltési tervet megláttam, miféle velejéig gonosz szarházinak kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen durvát húzzon be a természetnek? Én tényleg nem vagyok egy ökoszociális, de ez elfogadhatatlan, ez borzalmas, ilyet nem szabad. A második idegrángás meg akkor jött, mikor kiderült, hogy megint hülyének néznek:

"a három kilométeres partszakaszon könyvpavilonokat, nagy teraszos vendéglátóhelyeket, játszótereket, sétányokat, kerékpárutakat építhetnének; e fejlesztések vonzó idegenforgalmi célponttá tehetnék a területet. E változat becsült költsége az előző költségén túl további négymilliárd forint lenne; ennyibe kerülne a három kilométer hosszú partszakasz mederfeltöltése."

Hát az apád faszát. Egyrészt kurvára átlátszó, hogy a "mi lenne ott?"-felsorolást a könyvpavilonokkal kezdik, mintha az lenne a legfontosabb - költői kérdés következik: szerinted hány négyzetméternyi könyvpavilon, és mekkora területű Dokk-imitátor parasztdiszkók épülnének ott? Hm? Mint mikor pár éve ráírták a Fantára, hogy a kis szmötyik az üveg alján a narancs rostjai, igyuk meg bátran, az a gyümölcs benne. Ja, bazmeg, 0,7%, az mind a narancs, az mind a könyvpavilon lesz.

Római-part: tízezer a belépő

És ezért még a főváros fizessen pluszban 4milliárdot, töltse fel (=tegye tönkre, lopja el) a Dunát? A mai, tényleg egyedülállóan szép és közvetlen folyóparti kapcsolatból (ami Budapesten szinte csak itt érhető el) legyen egy Siófok 2.0? Egy Coca-Cola Beach House? Egy kommersz fos?

Miért nem jó az, nekünk, ami most van? Miért kell olyan irányba elindulni, ami szarul végződik akkor is, ha megcsinálják, és akkor is, ha bedől (jártatok mostanában a Kopaszi-gáton? Na, ott is a nagy akarásnak nyögés lett a vége). Miért nem maradhat a természet egyszerűen csak természet?

Ha lesz aláírás, tünti vagy bármi, én megyek a gátra. Tutira.

*

Na, van itt nektek rengeteg cucc, amihez hozzá lehet szólni, buzifeszt, római, blogreform, egyebek. Hajár, én most megyek vissza melózni. 

Ja, nyári zene, Ben Harper, király: