zoli voltam


Ami volt, és ami lesz

2012. január 16. - zoli vagyok

 

 

Az elején tényleg úgy nézett ki, hogy beledöglök. Nem működtem, hirtelen minden leszakadt rólam, amiről azt gondoltam, hogy hozzám van nőve, hogy az vagyok én és a világom; az az öndefinícióm, a jelenem és a jövőm. Egy hét alatt hat kilót fogytam, szinte semmit nem ettem, nem aludtam, általában igyekeztem késő estig a munkahelyemen maradni, aztán be a romokban álló albérletbe, és ahogy voltam, eldőltem a kanapén. Sokáig képtelen voltam a kétszemélyes matracon aludni, se kihagyni, se elfoglalni nem tudtam a helyét. Borzalmasan ápolatlan voltam, csimbókos haj, gubancosra növő szakáll, épp nem érdekelt a fürdőszoba sem.

 

Egyúttal behoztam a bőgés-lemaradást is - a megelőző tíz évben talán kétszer, ha elsírtam magam, most viszont szinte bármitől össze tudtam omlani. A leghétköznapibb dolgok is arra emlékeztettek, hogy már nincs nekem, nincs velem, és azt se tudom, ki vagyok és mi lesz.

Egyik este azon borultam ki, hogy rendeltem valami kaját, meg akartam sózni, és rájöttem, hogy elvitte a sót. Annyira szimbolikus volt az egész, érted, hogy mennyire filléres és mégis esszenciális cucc. Akkor értettem meg azt is, hogy a csúnya válásoknál mi van még a vagyonmegosztási vita mögött (a nyilván szintén releváns rosszindulaton és bosszúvágyon túl). Láttam már olyat, hogy egy fogason vitáztak hosszan és durván a bíróság előtt... És most látom, hogy ilyenkor fogódzót keresel, valami maradó, stabil dolgot az épp fenekestől felforduló életedben, és ha öt évig arra a nyomorult fogasra raktad a kabátot, amikor hazaértél, ha azzal a bizbasz kis sószóróval sóztál, akkor ezek elvesztése is mélyíti a gyászt (aztán meg pont az javítja, amikor új, saját dolgaid lesznek, de erről majd később).

Képtelen voltam elfogadni azt, ami történt. Csak ez járt a fejemben, ez telepedett rá mindenre. Még a Müllerben, az írószereknél a noteszre, amin a tollakat lehet kipróbálni, még oda is ráírtam, hogy Szeretlek, gyere vissza. Többször is megindultam, hogy most odamegyek a szülei lakásához, és addig kiabálok Békáson a panelház előtt, ami odáig kicsit az én otthonom is volt (legalább is úgy éreztem magam ott), míg meghallja a tizediken, és minden egy csapásra megjavul, visszacsinálódik.

 

 

Eközben meg futott egy párhuzamos történet is, amiről csak most tudom, hogy mennyire fontos volt, mennyire fontos dolgokat indított el. Nagyon sok és fontos segítséget kaptam ugyanis. Nem hagytak, nem hagytatok egyedül, és egy-egy ilyen alkalom mindig felpakolt annyira, hogy megmaradjak. Az elmúlt másfél-két év gyorsuló ütemű bezárkózása és elhülyülése (röviden: én) a jelek szerint nem marta el a jobb embereket tőlem. Hatalmas érték, hogy nem bezárt ajtókat kopogtatok szüntelen, hanem pont ellenkezőleg, az első jelre jöttek, jöttetek segíteni. Köszönöm szépen - sokkal több lett a segítő kéz, mint amennyibe egyáltalán kapaszkodni lehet. Tényleg köszönöm.

 

Arra is pontosan emlékszem, mi volt ez első, pici kis gyertyaláng az áthatolhatatlannak és öröknek látszó sötétségben. Valamikor a negyedik hét végén, egy péntek este kaptam először egy kis felmentést. Ültem a kanapén, körülöttem a romok, bennem a sötét, feszítő semmi, és akkor hirtelen, minden előzmény nélkül végigszaladt rajtam, hogy oké, most egyedül vagyok, és ez borzalmasan szar - viszont minden egyéb dolgot én döntök el, én értékelek, és ha azt akarom, akkor semmi nem tud bemászni a világomba. 

Oké, az atombomba igen, de egyébként én én vagyok, egy egyszemélyes univerzum, magamért felelek, nem vagyok kiszolgáltatva, nem kell végre semmit "megoldanom", nincsenek import problémák. És akkor fújtam egyet, leejtettem a vállaimat, és egy pici időre ha nem is jó, de legalább neutrális volt az este.

 

 

 

 

Közben, mondjuk ezt sorsnak vagy bárminek, a Blahánál a lakásomat bérlő csaj (illetve a szülei) fizetésképtelen lett, és gondoltam, akkor nem fogom most jobban bonyolítani az életemet, visszamegyek oda. Az eredeti vészkijárat az lett volna, hogy valami garzont bérelek a Jászai környékén - de arra már sem erőm, se kedvem nem volt, hogy egyszerre keressek magamnak lakást, a lakásomba meg fizetőképes bérlőt. Visszaköltöztem évek után Józsefvárosba.

 

A szar persze ekkor még épp csak hígult, nem tűnt el, már a beköltözés másnapján borzalmasan kiborultam. Ott voltam egy alig 35 négyzetméteres lakásban, és konkrétan nem fértem el. Az épp csak megdöglött életem összes halott testrésze jött velem - nem volt ugyan sószóróm (azóta lett, köszi, nem kell küldeni), de a lakásban meglévő, beépített étkezőpult mellé most hoztam magammal egy nagy étkezőasztalt is. Volt két darab fiókos, továbbá egy kinyitható komódom, egy kicsi és egy nagy könyves szekrény, nyolc konyhaszék, nyolc szék bazmeg egy garzonba! Két ruhaszárító állvány, két edényszárító, két porszívó, két felmosó két vödörrel. Két hűtőszekrény, egy kicsi meg egy nagy. Meg a kanapé, meg a fotel, meg az íróasztal és a görgős szék, meg a kétajtós akasztós szekrény. Három dohányzóasztal, egy nagy meg két kicsi. Ott bőgtem és őrjöngtem egy kibaszott lomtár tetején. Zsúfoltabb volt a lakás, mint egy embercsempész mikrobusza.

 

Hogy nem volt még szarabb, az anyukámnak is köszönhető, aki kitalálta és megszervezte, hogy jöjjön egy faszi, aki kifestette a már tényleg ótvar falakat, majd szintén ő rávett, hogy fogadjak egy takarítónőt is, ne én kínlódjak, legalább tisztaság legyen, amikor beköltözök. Normálisan nézett ki az új otthonom, szebben, mint valaha.

 

Idővel aztán javulni kezdett a helyzet. Az egyik hűtő elkerült a szüleimhez, a fölösleges komódot kidobtam, az egyik kis asztalt a takarítónőnek adtam, a plusz asztalt a négy székkel meg úgy szétlegóztam, hogy elsőre meg nem mondod, hogy az is van a lakásban. Aztán meg nem tudom, ismeritek-e az IKEA-kúrát, nagyon fontos gyógymód. El kell menni új dolgokat venni. Magadnak, saját ízlés, saját használatra. Segít, hangozzék bármilyen hülyén is, mert az új, egyszemélyes kereteket teszi kívánatosabbá. Tudatosan próbáltam kerülni azokat a helyzeteket, amikről tudtam, hogy a korábbi életemmel összevetve csak kudarcot hozhatnak, ugyanakkor kerestem minden alkalmat, hogy valamit máshogy, de egyben jól csináljak. Elkezdtem felfedezni a környéket (pont az elmúlt években ilyen tekintetben nagyot fejlődött, lettek "helyek"), elkezdtem visszaépíteni a szociális életemet is. Egyúttal azonban a másik irányba is pakoltam, megpróbáltam újra felfedezni, hogy mi tud jó lenni abban, ha egyedül vagyok otthon. Van új kedvenc sorozatom (Spartacus), vettem fasza, mélynyomós hangfalszettet a géphez, hogy rendesen szóljon a zene, próbálom megtalálni a kényelmes utat. Hogy úgy is jó legyen hazamenni, hogy úgy is bázis legyen, hogy nem vár senki.

Aztán becsúszott persze egy-két nagyon durva buli is. Nem részletezném, legyen elég annyi, hogy hosszú évek után végre megint van miért pironkodni, és ez így van jól.

 

Van itt aztán még egy dolog.

 

 

 

 

Fontos elhatározásom, hogy nem fogok visszafelé köpködni. Nem fogom utólag azt mondani, hogy ez a kapcsolat szar volt, sőt, azt se fogom letagadni, amit igazából gondolok, hogy nagyon is sokat kaptam ettől a négy és fél évtől; úgy volt jó nekem, ami máshogy, mással szerintem nem sikerült volna. Igaz volt minden szó, amit arról olvastatok ezen a blogon, hogy miért és hogyan vagyok boldog vele. Nem sorolom fel újra, épp elégszer csináltam már leltárt az elmúlt hónapokban (igen, ez is mennyire furcsa, hogy lassan négy hónapja vége van).

 

Pont ma van öt éve, hogy először találkoztunk. És igenis, ezekben az években egy csodálatos lánnyal éltem együtt, talán csak én tudom igazán, mennyire értékes. Maximálisan megbíztam benne, mindent vakon rábíztam. Reggelente úgy mentem el otthonról, hogy belépve maradtam a profilommal a Facebookon, nézze meg nyugodtan, mi újság az ismerőseimmel. A hülyeségig becsületes voltam: gondoljatok bele, ha csak minimális esély is lett volna arra, hogy rám ír valami titkos csaj, valami kezdődő megcsalás... de nem volt. És ezt legközelebb is (mert lesz "legközelebb", mert most még határozottabban tudom, hogy az életem akkor lesz teljes, ha van hozzá társ, aki idővel feleség, a gyerekeink édesanyja), legközelebb is ugyanígy fogom csinálni! Nem tudom máshogy. Sosem gondoltam, hogy az én barátnőm lenne a legszerencsésebb lány a világon, de vannak elvek, amikből nem engedek, amit igenis oda kell adnom neki. Ilyen a kétség nélküli élet, hogy mindig egyértelmű legyen, hogy nekem ő a legfontosabb. Szerettem és becsültem azt a tisztaságot, ahogy erre a kapcsolatra gondolni lehetett.

 

A vége, a befejezés lett az egészhez méltatlan, de arról meg soha nem fogok írni. Azt belül intézem.

 

Például azzal, hogy nem belehalok a dologba, hanem még jobb leszek. A zömnek fogalma se volt arról, hogy az elmúlt években úgy kellett szaladnom, hogy közben hónapról-hónapra újabb téglákat dugott a sors a zsebembe. Ezt csak ő látta, csak ő tudta, hogy mennyit és hogyan kell beleraknom ebbe ahhoz, hogy menjen. Úgy kellett teljesítenem, hogy enyhén szólva nem voltak ideálisak a körülmények, nem reálisan gazdálkodtam magammal. De mégis ment, ha majdnem bele is döglöttem, de megcsináltam, a kurva életbe, a végén mindig a léc fölött értünk át.

 

Úgyhogy aki minderre úgy irigykedett, hogy nem látta mögötte a kibaszott sok munkát, az nem lesz boldog attól, amit most tapasztal. Mert még messze nem vagyok a maximális fordulaton, még időről-időre belém tud szúrni a múlt, de már fejlődök. Napról-napra erősebb és gyorsabb vagyok. Akit eddig frusztráltam, az mostantól tényleg ne figyeljen ide, ugyanis még sokkal jobb leszek. Boldog és sikeres. Tartozom ezzel magamnak.

 

 

 

 

És akkor röviden a blogról. Ez itt nem fog folytatódni. Nem tud, szerintem pontosan értitek. Ugyanakkor marad minden, ami szerintem rendben volt, és még javítok is a koncepción. 

 

Mostantól a http://zolivagyok.freeblog.hu címen tudtok olvasni.

 

Azért így, mert nem akarom "átnevezni" magam, zoli vagyok és maradnék is az. Minek valami hülye nicket kitalálni, ha ezt már ismeritek, és tényleg ez a keresztnevem. Aztán azért a freeblog, mert szeretném még jobban kivonni a naplómat az átmenő forgalomból, vissza oda, ahol jó kilenc éve elkezdtem az egészet. Inkább a kevesebb, személyesebb közönség, mint a címlapos habzószájak. 

 

Nem mellesleg pedig a freeblogon a kommentoláshoz regisztrálni sem kell. Könnyebben tudtok hozzászólni, max nekem kell majd többet moderálással vacakolni (mert a normális párbeszéd fenntartásához és a trollok szeparálásához az előzetes modera marad - főleg úgy, hogy tényleg egy kattintással bárki hozzá tud szólni).

 

A terv pedig annyi, hogy egy személyesebb, pozitívabb, szabálytalanabb blogot csináljak. Valami olyat, amit hiányolva a régi olvasók gyakran nyávogtak (javarészt jogosan). Nyilván, azt ne várjátok, ami mondjuk 25 évesen volt, de azt remélem, a világ- és embergyűlölő öregember se fog gyakran előjönni, ami meg ezen a blogon voltam sokszor, főleg az utolsó időkben.

 

Ja, és még annyit, hogy igyekszem úgy alakítani az életemet, hogy tudjunk személyesen is találkozni. De erről majd az új blogon.

 

Hajrá, most lehet átkattintani. 

 

 

 

 

 

Hülyék nélkül

Végre péntek van, ami persze nem jelenti azt, hogy a munkának is vége lesz a mai nappal. Este sokáig meló, TÉNYLEG sokáig, holnap is össze kell raknom pár cuccot - a vasárnap, az egyelőre lájtosabbnak tűnik. Björkkel szabadtéri programot tervezünk, jó lesz.

A hét történése persze az Alföldi-ügy, de nem fogom hosszan kommentálni; abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a nácik és pózer ál-keresztények kivételével mindenkinek tudok a saját ízlésének, meggyőződésének megfelelő reakciót linkolni. Kormánypártiak ide, ellenzékiek ide kattintsanak. Aztán fordítva, és lepődjenek meg, örüljenek, hogy lám, lehet így is.

Csak egyetlen komment erejéig foglalkoznék a dologgal - mégpedig a liberalizmussal szintúgy nem vádolható Balavány György publicisztikája (mely egyébként szintúgy Alföldi-párti) alá érkezett egyik hozzászólással; abban olvastam ezt:

Azért kíváncsi lennék én, hogy mit szólnának az ilyen alföldit védelmező alakok, ha egy olyan jelenetet látnának a színpadon hogy Mózes a nagy Izraelre maszturbál vagy Anna Frank orális örömökben részesíti a láger lakóit.

Kell-e szebb-jobb bizonyíték arra, hogy Alföldi Róbertre végtelenül ostoba és műveletlen, ámde egyre büszkébben szélsőjobboldali emberek fröcsögnek? Amikor sorban lepleződik le a sok tufa, hogy úgy akar színházi előadást betiltani, igazgatót leváltani, hogy közben nem is látta a darabot - sőt, kockáztassuk meg, Madách művét se olvasta?! És amikor "érvelni" próbál, csak még jobban kivillan az árpisáv alól a szellemi mélyszegénység - nem tudom, kell-e egyáltalán mondanom az én kedves, művelt olvasóimnak, hogy náci hozzászólónk információjával ellentétben Anna Frank nem egy lágerben, hanem egy amszterdami ház hátsó traktusában, illetve padlásán rejtőzve írta a naplóját.

Hogyne, van olyan neonáci képregény, én is láttam már sajnos, amelyben a 13 éves Anna Frankot a roppant keresztény, erkölcsös és istenfélő Alföldi-kritikusok úgy ábrázolják, hogy egy lágerben szop le másokat. Nyilván a fenti hozzászóló is ezt látta a kuruc.info egyik vonatkozó cikkében, és ez alapján fogalmazta meg a fenti hozzászólást.

Kicsit általánosabbra nyitva immár, azt is elmesélem, hogy nekem ezekből a hülyékből mindenféle formában elegem van. Itt is. Ezért pár napja benyomtam a "Csizmás Kandúr" nevű gombot az adminban, ami azt jelenti, hogy június 30-ra lepörögnek az oldalról az index hirdetései, sajátot meg már most sem találtok - azaz egy hónap múlva ilyenkorra (ilyen a beállítás, hamarabb sajnos nem lehet) ez egy hirdetésmentes blog lesz, és mint ilyen, onnantól nem kerül ki többet főoldalra. Úgy gondolom, kell egy kis szünet, olyan időszak, amikor csak "célirányos" olvasók jönnek, illetve a közvetlen megosztásokról érkezők.

Apropó! Ez azt is jelenti, hogy a váltás után lesz egy "rendes" Facebook-oldal - a mostani csoport már nem fog frissülni, azt szeretném, ha a jövőben már csak azok lájkolnának, akik tényleg és frankón, nem pedig az index főoldalról beesők a trollkodás kedvéért. Ezért újra fogom építeni azt is.

Így állunk. Most még egy bő óra meló itt bent, aztán busz, máshol meló, aztán veszek húst, Björk főz vacsorát, aztán megint meló máshol.

Csá.

 

 

Levelek a kukából

Időről-időre felmerül, hogy miért van szükség előzetes moderálásra, meg miért tiltok le kommentelőket, miért nem jelenhet meg itt minden, amit valaki a blogomra akart írni.

A részletes játékszabályokat fent, az "ELTŰNT KOMMENTEK" menüpontban megtalálhatjátok, de ahogy korábban ígértem, csinálok egy kisebb válogatást azokból a hozzászólásokból, amelyeket nem engedtem be - egyébként az admin szerint 900 fölött van az ilyenek száma (plusz azok, amiket nem is moderáltam, hanem rögtön töröltem). Azért is időszerű ez, mert a jelek szerint nincs olyan téma, amire ne esne be kilónyi szemét. Egy korábbi címlapos anyag után (olyankor gyűlik fel a legtöbb troll) a facebookon az egyik, itt letiltott hozzászóló annak a véleményének adott hangot, hogy "na ennél nagyobb idióta kretén faszt még nem hordott a hátán a föld, mint ez a zolivagyokos idióta", illetve "egy ocska pocs az a gyerek, kulonosen az a resz volt meggyozo amikor a "tehetsegtelen irigy blogger"-segrol kezdett fejtegetesekbe. szanalmas kis szar alak, egy indexfitymanyalogato. szoval, elottem ez a zolivaghyok blog a szanalom.ro kategoria. vagy egy borostas albán wc-s neni". Mindezt annak bizonyítékául írta, hogy semmi okom nem volt őt kimoderálni, és a vele folytatandó vitát berekeszteni.

Az alábbi komment letiltását vette egyébként zokon a radikális városi biciklista:

" jézusom.... eddig csak azt hittem szimplán szánalmas vagy, de látom, hogy mániákus is. Hogy látod, a pénisz vagy az ánusz szó fejezi ki jobban a személyiségedet? Te fő-gyalogos. Esetleg alakítsd meg a BKV Béreltesek Klubját, abból lehet tovább fejlődni, rengeteg jó sztori amit ki lehet bontani. Fhúúú... Akkor hát, kellemes faszverést a blogketrecben, egyszer még talán az indexre is írhatsz valamit. Tudod, tavaly a padlót nyaltad, most salátát mosol, jövőre talán húst is süthetsz. Bármi megtörténhet! Állítólag Bede heregolyói pisztácia ízűek, Szily meg fingani szokott amikor elélvez. Csak hogy nehogy rossz helyen legyél ilyenkor... Indexhulladék. A sikertelen és tehetségtelen blogger igazi ismertetőjele ha kibannol egy kritikus kommentelőt."

Valóban, mind sokat épültünk volna, ha annak idején ezt a kommentet is beengedem, ugye? Ha szerinte a fenti hozzászólás csupán egy "kritikus komment", akkor mit nevezne ocsmány, alpári sértegetésnek?

*

Egy másik hozzászóló nem engem, hanem egy másik, zsidóságát felvállaló hozzászólót pécézett ki (teszem hozzá, utóbbi nyilván fél kézzel darálthúst csinálna a csak a monitor mögül bátor ősmagyarból), és ilyet ide szintén nem engedünk be:

akkor szeretném ha visszamennél és egy igazi, eredeti őshonos palesztin belédengedjen egy laza sorozatot.

 

Külön csoportot alkotnak azok, akiket szexuális izgalomba hoznak a soraim, és ezt durvasággal próbálják ellensúlyozni, de így is kiderül az igazság:

Ilyenekkel szórakozol és még élvezed is. Gondolom a postokat olvasva még egy kisebb erekciód is volt...

(egyébként nem postokat, kis homi, hanem hozzászólásokat - amelyek az általam írott postra jöttek)

 *

A legtöbb kimoderált hozzászólás szerzője persze egyszerűen síkhülye paraszt, aki olyan tehetségtelen, hogy saját blogbejegyzések helyett csak anyázó hozzászólásoknak tud felületet találni (a kommenteket eredeti helyesírással közlöm):

szerintem proimitív volt az egész cikk
gratulálok, színvonaltalanabb, mint a reklámok

Ott dögölj meg, rohadt ingyenélő köcsög!!!!!!!!!!!

Agyilag rokkantak miért írnak blogot?

Zoli egy szánalmas sotoba fasz vagy!

POSHADT FASZFEJ!!!!

Gratulálok a poszthoz, ekkora sz@rt régen olvastam!

Te meg a buzi INDEX -be verd bele a faszod !

Zolinak üzenem:a te kedves édesanyádat!!!!!!

Anyádat kellett volna felrúgni mikor viselős volt veled. Neked van szégyellni valód. A puszta lényed.

Nekem is az a véleményem, hogy orbitális faszkalap vagy.

ne sírjál paraszt, haza fogsz tudni menni... (a vasutassztrájk idején, karácsony előtt egy nappal született hozzászólás)

Mekkora egy buzi pesti lettél, vége a világnak mert sztrájkol a BKV mi? De lógni azért szoktál ugye? De ha a dolgozók kiállnak az érdekeikért és nem a te seggedet akarjak cipelni akkor az apjuk faszát? Hát a te kurva anyád. (ez meg a BKV-sztrájk idején egy természetesen vidéki kereszténykonzervatívtól)

Söpredék nyelv, söpredék szándékok. Civilizált lények vagytok ám a javából.


akkora szar ez a blog!! moderáld csak nyugodtan. aki olyt ír, ami neked nem tetszik, meg sem kell jelentetni!! ja és azok a patkányok, akik a gyengébbeket bántják. nem is értem, hogy ez a blog hogy kerülhetett be a többi normális közé.

nah már elnézést kérek, de baszkikám, ki a pi*a kérdezte a te véleményedet, te idióta??? (mindezt úgy, hogy ő jött ide a blogra, nem én írtam máshova...)

Nem az a baj veled, hogy buzi vagy, hanem az, hogy kaka-aktivista. Kakaktivista. Azt szeretnéd, hogy minden kukit bedugjanak a végbeledbe.

Hülye libsi, zsidrák tróger. Méghogy "nemi erőszak"... hát persze, hogy neked az, ha neked a seggbekúrás a "szex".

Stílusod alpári, mondanivalód semmi. Te egy idióta vagy. Sajnos az ilyen hülyék ezt érdemlik.

Te apám, egy igazi majom vagy. Jogmajom ugyan, de akkor is csak egy majom.

Zoli, te egy mekkora sötét fasz vagy

Nem is baj, hogy eljöttél vidékről. Megtaláltad a helyet ahová való vagy, és kedvedre írogathatsz blogot arról, mekkora szerencsétlen finnyás kis pöcs is vagy.

Te Zoli!
Nem tudom ki vagy, mi vagy, de azt hiszem sekélyes személyiségű egyén vagy, ha egy ÁLTALAD (vazze, tán csak nem vertek bottal????) indított NAGY NYILVÁNOSSÁG számára készített és valamiért MÉGNAGYOBB NYILVÁNOSSÁGOT kapott blogodból a neked nem tetsző véleményeket Atyaúristent játszva kizárod, aztán mint a sértődős kisfiú még a boltot is becsukod.

Zolivagyok, kizárt, hogy téged ember szült a világra... Legfeljebb a világra szart valaki, majd ott is hagytak a WC csészében pár hétig, amialatt naponta fosták telibe a képed... Valószínűleg ezért lettél ekkora idióta mosókonyhás buzi.

Látom kimoderáltál te majom. Fáj az igazság? Szégyen és gyalázat.

Rendkívűl undorító kis rohadék vagy te Zoli gyerek

 A cenzor kurva anyádat te mocskos kis faszszopó proli.

Tettem egy érdekes megfigyelést is. Akik különösen szegényes nyelvi eszköztárral rendelkeznek, azok úgy próbálnak "fölém kerekedni", hogy az ocsmánykodó beszólásaikban nekiállnak "zolikázni" is. Valahol írtam arról, sok-sok éve, hogy az ilyen öntudatlan, lenéző becézgetés mögött milyen szándék van, példának ott a Tóték, ahol az alapleosztásban van Mariska és Ágika, ámde Lajos - és egy tök fontos jelenet, amikor az őrnagy elkezd "Tótocskázni". Mondjuk pont ezek az alulművelt zolikázók nem értenék a példát, de ti igen. Szóval, ebből is itt egy csokor, a zolikázva anyázás:

Hát haver, te egy király nagy paraszt vagy. (...) a sok hold paradicsomot kapáló tahó cigány anyádat küldjed el a picsába zolika ! Pofánbaszlak egy lapáttal, hogy szokjad az élet nehezebbik oldalát.

zolika mindannyian jobban járnánk ha tényleg elköltöznél és nem szemetelnéd össze a netet. Ez a blogolás csak arar jó hogy a sok frusztrált hülye erre recskázzon.

És ki nem szarja zolika, hogy egy közéleti fej buzi-e vagy sem ?! Neked is csak azért fáj, mert így nem tudod, kihez közeledj nyugodtan. Nos, fridikéhez simulhatsz.

Ez a post tökéletesen bemutatja a magyar mentalitást, írójának halvány lila fingja sincs a lényegről, a tényekről úgyszintén semmi, de lehet irígykedni, gyűlölködni, fikázni embereket! Neked meg az anyád, Zolika.

Hülye vagy zolika!

Mondjuk eleve komolytalannak tartom azokat a blogokat és vele együtt azokat az embereket, akik érvelés helyett az előzetes moderáció lehetőségével élnek. Ennyit rólad Zolikám...

Hadd döntsem már el Zolika, hogy a torkodat vágom el, vagy a gerincedet töröm el, ha úgy esik nekem jól.

 

Most pedig, ha gondoljátok, hozzá tudtok szólni a hozzászólásokhoz. Igen, azt is moderálni fogom, és ha valaha is elbizonytalanodnék, hogy szükség van-e erre, akkor visszajövök ehhez a bejegyzéshez, és elképzelem, hogyan nézne ki ez a blog, ha a fentieket is mind beengedtem volna...

 

Keddi gyors

Az, hogy a Hollán Ernő utca sarkán, a falon rögtön egy lámpaernyő-készítő hirdetése fogad, minimum kérdéseket vet fel, de nincs most erre időm. Rohanás van.

Az elmúlt hetek jellemzően úgy teltek, hogy semmire se volt időm - ebben most sincs különösebb változás, de muszáj már ide is bejelentkeznem. Élek még, na.

Jó hír, hogy megmarad anyám munkahelye, jó hír, hogy lassan újra tervezhetővé válik a számlakönyvem (kivéve, ha még valami kibukik a könyvelőváltás során), és jó hír, hogy továbbra is szép vagyok. Vagy nem, de akkor meg az a jó hír, hogy kit érdekel.

Egyébként hülyeség, hogy pont ebből kötök, de mindenképp meg akartam írni, hogy egyébként de, szinte minden "érdekel". Épp reggel gondolkodtam el rajta, hogy bár rengeteg dolgot csinálok, de egyik se hobbi, egyiket se "csak úgy", mindenhol célkijelölés van meg működési szabályok. Jelenleg ez így teljesen oké is, de ha majd egyszer olyan gazdag leszek, mint mondjuk az Oszkó Péter, akkor akarok majd valami olyat, mint neki a herfli, hogy érted, sose fog írni róla a Rolling Stone, mert nem is azért csinálja.

Egyelőre viszont az mozgat, hogy mindenhol eredmények legyenek (kedd van még, ilyenkor illik is - általában péntekre vagyok zombi), 31 éves vagyok, van még jó huszonöt évem, hogy épüljenek a dolgok, aztán majd ráülök a tetejére, és jó lesz.

Annyira, de annyira szeretném, hogy menjenek a dolgok. Tényleg. Rengeteget tudok még összerakni.

Na, de hogy hasznosba is forduljunk, illetve az olvasóval is törődjünk, kérdeznék inkább. Három bejegyzés áll most draftban, és előbb-utóbb mindegyiket befejezem majd - de döntsétek el, hogy mi legyen a sorrend:

  • Van egy olyan, amiben azon csapkodok, hogy nyissák ki újra az OPNI-t. Klasszik bazmegolós, politikailag inkorrekt cucc.
  • Van a kimoderált kommentek gyűjteménye, lassan egyben az adag, amit már érdekes lehet nektek is bemutatni. Nem szép, de tanulságos szövegek.
  • Van egy töprengős líra, hogy azért selejtek a férfiak (inc. me), mert nem kaptunk szerepeket a fatertól, sokszor már ők sem a sajátjuktól, és mindig mindent mindenkinek nulláról kell kitalálnia. Mármint magát.

 

Melyikkel kezdjem?

 

 

No, comment.

Törzsolvasóknak mondom: ez most egy kísérlet, itt az alattunk lévő, jelenleg is főoldalas bejegyzésnél, hogy mindent beengedek, szinte még a nagyon durva anyázásokat is. Egyelőre az eredmények a moderálás szükségességét igazolják vissza.

Arról nem is beszélve, hogy így 160 komment fölött lényegében olvashatatlan már az üzenetfolyam. A hozzászólók alig-alig beszélgetnek, inkább csak kinyilatkoztatnak, jó részük sem magát a posztot (mert buta hozzá), sem a többiek megjegyzéseit (mert nem ér rá) nem olvassa el.

Mindez pedig azt is jelzi, hogy ha valamikor a jövőben (kábé 2011 tavasza) radikálisabb átalakítások lesznek, azt erre tekintettel, ezt megoldandó is teszem.