zoli voltam


Panelvakáció Békásmegyeren

2011. augusztus 08. - zoli vagyok

Fasse gondolta volna, de végül így lett: panelben nyaraltunk a csajommal, még csak szabadságot se vettem ki, és tök jó volt.

Az alapfelállást ismeritek: a Főgáz gecizésből nem adta vissza a felújítások után a gázt, mi meg egy idő után feladtuk a meccset (melegvíz nélkül élni szar - de akkor itt jegyezzük meg azt is, hogy nagyon korrekt volt a tulaj, mert engedett a havi penzumból), és mivel Björk szülei úgyis elutaztak a Balatonra, hát átcuccoltunk a békásmegyeri lakásukba. Hegy felőli oldal, tizedik emelet. Július utolsó hétvégéjét már ott töltöttük - kedden jött a hír, hogy van megint gáz, de addigra már (az előzetes közlések alapján arra számítva, hogy még tovább fog szemétkedni a szolgáltató) átszerveztük a heti menetrendet, és úgy döntöttünk, maradunk a panelban. Tegnap jöttünk vissza az albérletbe.

Megérte, drága barátaim. Amit már múltkor is pedzegettem, az az egyik oka: a sajátban, a hosszú ideje saját képedre, igényeidhez alakított tulajdonban jobb neked. Ilyen szempontból mellékes, hogy a panel nem az enyém, hanem a Björk családé, a lényeg az, hogy jó huszonnyolc éve lakják, és egyfelől nagyon akkurátus, másfelől pedig kényelemszerező emberek, akik sose voltak nagyon gazdagok, de tudod, a sajátodra máshogy és másként költesz. Pl. albérletbe értelemszerűen sosem építesz be klímát, míg a sajátnál tudod, hogy akkor ez most ott lesz jövőre, és iksz év múlva is - ahogy te is. Szóval nem ragozom, ezt a felét nyilván értitek.

Másrészt pedig így, lakva lett világos az is, hogy nekem, illetve nekünk erre, ebben a kerületben, ebben a kerületrészben kell majd élnünk. Hosszabb távon, úgy értem.

Mert az itt élőkkel valahogy jobban elvagyok. Ilyenkor jön elő az, hogy kölcsönösen nem tudunk mit kezdeni egymással akár a belvárosi, akár a nagyon budai arcokkal. Az én hibám is, nyilván, de a prolibb környezet (ez most nem pejoratív leírás) nekem sokkal otthonosabb. Végtelenül utálom az "én már 42 éve a Várban lakok" öregasszonyok szája sarkában az egyáltalán nem titkolt lefitymálást. Utálom a bolti eladókat is, akik az előbbiek seggét kinyalják, engem meg rövid szemrevételezés után könnyűnek ítélnek. Utálom az egész arisztokrata vircsaftot, pláne akkor, amikor úgy tesz, mintha neki nem csúszott volna be ugyanúgy az a negyven év szocializmus, amikor a jólét nyilván nem a nemesi előnévből, hanem az MSZMP-ből jött volna.

Békáson meg ott van ez a kábé egyszerre lerakott, homogén társadalmi helyzetű lakosság, ami egyfelől, igen, kimegy mackónadrágban az utcára, de másfelől meg nekem sem kell élre vasalnom a nem létező gardróbomat, elkerülendő a lesajnálást. Tudjátok, eleve van bennem ez a rohadt nagy düh, amit legjobban a lenézéssel, a lefitymálással lehet előhozni - Békáson ilyet még nem tapasztaltam.

De azért is ott kéne élnünk, mert van minden, amit fontosnak tartok. Hegyektől a Dunáig sorakozik a természet, ami a fővárosban is elérhető. Gyalog megyek a Rómaira és fel a hegyre. Mentünk is, Pünkösdfürdőn fel a gátra, frankó padok, futók, pecások, és tréningező evezősök - utóbbi kapcsán is fontos érv, hogy ha tényleg itt laknánk, akkor a tervezési fázisban lévő fiam is mehetne oda, edzeni. Tényleg, az is annyira jó volt, buta vadkacsák ringatóztak a vízen, altersrácok olvastak nagyon szépirodalmat a padon, szerelmesek sétáltak a füvön... és ez az evezős dolog, ez is tökre megérintett, olyan egyenes kiscsávók és kamaszok húztak el a vízen, és ezt most nem a testtartásra értem, hanem az egész megjelenésükre. Valami ilyet akarok majd adni az én kölkömnek is.

Szeretem azt is, hogy mivel ott a dolgokat egyszerre rakták le, ezért nincs variálás, hogy hova fér be a bolt. Apróságnak tűnik, de most egy olyan helyen lakunk, ahol a legközelebbi bolt egy szar, drága, és modortalan eladókkal felcsapott Match (többször volt már a Homáron is, elég gáz ügyekkel). A lakótelepen ott a kisbolt a házak aljában, kis sétával pedig TESCO-tól SPAR-ig minden. De ha meg nagybevásárolni akarok, akkor jobbra az Auchan, balra a Cora, egyikhez se kell sokat utazni.

Ehhez képest most egy ERSTE-vakfoltban élek, még a legközelebbi ATM se érhető el gyalog, csak hat-nyolc megállónyi BKV után.

Szombaton pedig rátettük a koronát minderre, a spontán nyaralás legklasszikusabb elemét is sikerült improvizálni: strandon voltunk. Elsétáltunk a Csillaghegyi strandra, ami egy egészen cuki szocialista zárvány, a hegyoldalba vágott fürdő, ösvények fel a hegyre, nagyon-nagyon kevés ember... nem az a welnesskomplexum, naná, viszont célszerű, nyugis, és a maga módján szép is. Parasztmentes, retro (de pl a belépő már ilyen chipes műanyag karóra-imitátum, nem alumínium biléta meg hasonlók). A pár emberre csak a Bambi büfé nyitott ki, ami korlátozott kaja-pia vonalon, de a pultos jó arc, és azért sikerült választani.

Szeretem továbbá, hogy a legemberibb közlekedési eszköz, a HÉV jár erre, szeretem, hogy egymásba érnek a játszóterek és parkok, szeretem, hogy a padokon az alkesz hajléktalan vs. nénik, kismamák, egyéb helyi arcok meccsben egyértelműen az utóbbiak vezetnek (miközben egyébként a Blahától a Moszkván át a Pasaréti térig húzható a hanákok vándorlási irányát jelző vektor).

Meg a piac! Ott is voltunk két hete szombaton, és a pilisvörösvárit közelítő minőségű lángos, fasza kis nyári almáktól édes-leves kukoricákig (Björk 2x is főzött) és a király hentespultokig minden van, meg magok és savanyú, pékségek és... és tényleg minden. Megint csak: gyalog, pár perc alatt ott vagy.

 

Nagyon jó volt ez a panelvakáció, és ahogy a jelenlegi életem színterei alakulnak, különösebb gond nélkül át tudom majd oda szervezni a dolgaimat, ha egyszer mozdulunk. Legkésőbb, ha pénz és alkalom lesz saját lakást venni (ez nem most lesz).

Millió érvem lenne még. Ófalu nyugalma, a Gőtés-tó szépsége, a szellős tér és a sok zöld (igen, barátaim, a lakótelepen mostanra nagyra nőttek az évtizedekkel ezelőtt telepített fák, és fű van mindenütt, nem beton). Hogy nem közlekedik át rajtad a főváros, hogy közel az óbudai kisvendéglők, hogy nem szorít össze a tömeg. Meg még egy csomó ilyen.

Adandó alkalommal majd rakok ki fotókat is.