zoli voltam


Dr. Csöcspumpa és a Pa-Dö-Dő

2009. augusztus 04. - zoli vagyok

Kijárna pár seggberúgás ebben az ügyben.

Kezdve rögtön Dr. Csöcspumpával, azaz a kaposvári plasztikai sebésszel, Seffer dokival. Ő volt (azt hiszem, a botrány után indokolt a múlt idő használata) az egyik médiakedvenc plasztikai sebész, ő nyiszálta szépre a tv2-n A Nagy Alakítás című műsor szereplőit, többek között ő lufizott dinnyemellet és csalánszopó szájakat a celebnőkre - és ő volt az, aki pár éve hírül adta, hogy mostantól jön az őssejt-biznisz, komolyabb vizekre kormányozza a yachtot.

És most ő az, akit kiváló ukrán kollégájával együtt őrizetbe vettek emberi test tiltott, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett felhasználása gyanújával. Az egyelőre még nehezen átlátható sztori szerint valami abortusz-dömpingből származó halott magzatokból nyert őssejteket kutyultak az ukrán (és tényleg, tedd a szívedre a kezed, ne udvariaskodj: nem a "szervezett bűnözés", illetve a "maffiaszerű" szinonimája az manapság, hogy "ukrán szakember"?) doktornővel, amelyet utána mindenféle egyéb kutatás nélkül beinjekcióztak a páciensekbe.

A legfőbb seggberúgás pedig azért jár, mert ez a szépészeti műtéteken szocializálódott faszi nem volt képes felfogni, hogy most nem szarral gurigázik. Hogyne, a plasztikai sebészetnek is van orvosi kockázata, ott is van felelősség, de alapvetően mégis esztétikai okok és következmények merülnek fel. Itt viszont kurvára nem!!!! Aki őssejt-kezelésre szorul, az praktikusan valami más módon nem gyógyítható betegségre akar ellenszert, az ROHADTUL KISZOLGÁLTATOTT... az például nem tud járni, nem hall, az valami degeneratív neurológiai betegségtől szenved.

Az nem a nagyobb csöcsök igényével feküdt be hozzád, te fasz, hanem ÉLNI akar! Érted?! És ezzel a boszorkánykonyhás barkácsolással most a hazai őssejt-kutatást, a felelős, orvosi célú felhasználást lökted a gödörbe! Van neked fogalmad arról, hogy milyen az, ha valaki nem azért írja be hetente a hírkeresőbe, hogy "őssejt", mert üzleti céljai vannak, hanem azért, mert BETEG?! Gondoltál rá, mikor a szépségiparból hirtelen átruccantál a mélyvízbe?

Gondoltál a francokat, te csöcspumpa.

Muszáj pár szót szólni a nyomozóhatóságokról is. Azt, ugye, a kurucinfó óta tudjuk, hogy a magyar rendőrség, az ügyészség és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium összes munkatársa és vezetője konkrétan egy szatyorban él, ahonnan még a szomszéd telekre sincs kilátása - ezért állítja még évek után is komoly pofával azt, hogy a kurucinfó egy amerikai honlap, túl az Óperencián, jaj, hát nem érjük mi el azt, és ugyanezért állítja azt is, hogy hát pont akkor kapcsolt el a tévén, amikor épp a zavargásokat mutatták, ezért nem tud "hivatalosan" arról, hogy mifelénk a békés tüntetésen autókat gyújtanak fel meg melegeket vernek össze... és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a rendészet élén álló kapafogú rém miket művel mostanában.

De azt már ne mondja nekem senki, hogy nem volt egyetlen olyan ember sem, aki tavalyelőtt (!) novemberben nem kapta fel a fejét arra hírre, amit a Blikk címlapon hozott, és sok-sok újság átvett, hogyaszongya:

A Padödő énekesnője hónapok óta mozgásképtelen, tolókocsival közlekedik. A kaposvári őssejtklinika professzora, dr. Seffer István azonban felajánlotta neki, hogy őssejt-kezeléssel lábra állítják - írja a Blikk. Az énekesnő betegségéről egyelőre nem lehet tudni, valóban szklerózis multiplex-e, dr. Seffer a lapnak elmondta, egyelőre még nem kapta meg tőle a leleteket, de Lang örömmel vette a felajánlást.

Hát b+, még a linkelt Velvet-cikk akkori hozzászólásai között is ott van, hogy WTF, ilyen őssejt-kezelést Magyarországon TILOS végezni!!! Dr. Csöcspumpa a legolvasottabb magyar napilap címlapján közölte egy celebbel, hogy bűncselekményre készül, és senki nem szólt semmit? Ilyen erővel, ha a viszkis írt volna egy olvasói levelet a Magyar Nemzetbe, hogy "csütörtök, délután négy óra, körúti OTP", arra se moccan rá a yard? Félelemetes, főleg úgy, hogy közben a tartalék izzókészlet a világ legfontosabb dolga.

És végül, ha már megemlítettem, pár kedves szó Lang Györgyihez is. Tudom, hogy több olvasóm személyesen is ismeri-kedveli, de akkor is azt gondolom: marhára tisztességtelen és felelőtlen dolgot művelt. Azt a csiki-csuki játékot, miszerint hol bevallja, hol letagadja, hogy szklerózis multiplexe van, rohadtul nem tudom elfogadni. Méghozzá azért nem, mert ilyen ügyben egy közismert embernek csak két tisztességes választása lehetne:

1. Nem beszél róla, magánügy, megtartja magának.

Ez egy teljesen rendben lévő magatartás lenne, nem tartozik ez senkire, nem kell mindenből bulvárhírt csinálni. Ebben és csak ebben az esetben még azt is elfogadom, hogy egy időben úgy járt tévéfelvételekre, hogy a törés miatt begipszelt lábával "alibizte le" azt, hogy kerekesszékben közlekedik. Megértem, tényleg. Én azok közé tartozom, akik például a coming outot sem várják el a meleg/leszbikus közszereplőktől.

De ha ezt választom, akkor nincs bulvársztároskodás, akkor nincs Blikk-címlap, akkor nem kínálom oda a sztorit, nem haknizok vele. Képzelje el, hogy érzi magát a "civil" SM-beteg attól, amit a Pa-Dö-Dő énekese művel: bekínálják az elérhető legjobb kezelést, sőt, őssejt-terápiát, megcsillan a remény, hogy mondjuk Harvey Milkhez, vagy a fideszes (hallássérült) Kósa Ádámhoz hasonlóan egy másik hátrányos helyzetű csoportnak is lesz szószólója, aki a nyilvánosságban fogott pozíciója révén kitapossa az utat... erre Györgyi kitolat az egészből, és a következőt nyilatkozza:

- Három betűvel lehetne leírni a betegségemet: NTJ, azaz nem tudok járni!

Akkor tessék szépen abbahagyni a betegséggel való bulvárhaknit, mert ez így nem fair.

 

2. Felvállalja a betegségét, felelősen, a sorstársait segítve

Csak egyetlen példa: Erős Antónia nem csak akkor cukorbeteg, amikor az RTL Reggeliben lehet erről beszélgetni, hanem pl. akkor is, amikor Pécsett kell egy nulla médiaérdeklődés melletti, de a cukorbetegeknek fontos rendezvényen megjelenni. Vele szívesen azonosul a cukros fiatal, mert látja, hogy így is lehet teljes életet élni. Betegséggel Blikk-címlapra csak akkor megyünk, ha tudjuk, hogy ezrek vetik össze a saját állapotukkal az általunk elmondottakat...

Az SM egy gyógyíthatatlan, de kezelhető; az életminőséget nagyban befolyásoló, de fegyelmezett életvitellel jó eséllyel kordában tartható betegség. Úgy nem, ahogy Lang Györgyi csinálja. Őszintén remélem, hogy lesz helyette jobb, felelősebb "ikonja" (bármilyen hülye szó is ez) a szklerózis multiplexben szenvedőknek, aki reményt ad nekik, nem pedig elveszi azt a bohóckodásával. Őszintén sajnálom, amiért beteg - de ez nem menti fel a felelősség alól, amit a nyilvánosság jelent. Vagy hallgasson, vagy vegye észre, hogy nincs egyedül.

Hát ennyi... tudom, kicsit hosszúra sikerült a mondanóm, de az a helyzet, hogy megint egy olyan magyar abszurdba sikerült beletenyerelni, ahol szinte mindenkit van miért bokán rúgni.

Kijelentés

Alulírott zoli kijelentem, hogy Dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonórához, a BKV humánpolitikai igazgatójához hasonlóan bennem sem sem merült az a gondolat, hogy a Társaság kinevezett első számú vezetőjének pozíciójára törjek, sőt Dr. Kocsis István Vezérigazgató Úr eddigi munkáját nagyra tartom.

 

Mindezek fejében pedig magam is csupán egyszeri juttatásként százmillió forintot, valamint havi négymilliós fizetést kérek. Ahogy Dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonóra. Szeretnénk ugyanis a csajommal egy szép lakást, új autót, csinoska bankbetétet, segíteném a szüleimet és a kisbabát váró húgomat, és adakoznék mindenféle közérdekű célra is.

Ha viszont ezeket nem kapom meg, akkor a fentiek helyett azt kell kijelentenem, hogy elmentek ám ti a kurva anyátokba.

Tisztelettel:

zoli

Roki

Rengeteg önvédelmi rendszer, küzdősport és harcművészet alkotta már meg saját elméletét és gyakorlatát arról, hogy hogyan tegyük mozgásképtelenné ellenfelünket. Mivel az igazi siker önmagad legyőzése, ezért én azt mesélem el, hogyan basztam szét mindkét lábamat egy röpke hét alatt.

1. lépés, felületi kezelés: Björk szüleinek pilisvörösvári telkén, fittyet hányva a "le fogsz égni drága, kend be magad"-kezdetű, később alaposnak bizonyuló aggódásra, szép homárszínűre sütöttem magam a napon, különös tekintettel a két lábfejemre.

2. lépés, struktúra-bontás: itt nem részletezendő mozgástevékenység közben frankón meghúztam és túlterheltem mindkét lábfejemet és bokámat. Másnapra olyanok lettek, mintha befaltak volna egy-egy csinosabb császárzsemlét.

3. lépés, méreganyagok bejuttatása: egy szupertitkos, szuperexkluzív bloggerbuliban a Népszigeten rövidnadrág+papucs tálalásban kínáltam oda magam a moszkítóknak. Az megvan, hogy a Népsziget eredeti neve Szúnyog-sziget? Másnap reggel 22 (!) csípésnyomot találtam magamon, ebből tizeniksz csak a lábszáramon és a lábfejeken.

4. lépés, börleszk-baleset: mindezek után üldögélek a számítógép előtt, és kicsit közelebb akarom húzni a székemet az asztalhoz - a görgő rászalad a jobb sarkamra, becsípi a bőrt, amitől ösztönösen előrevágom a lábaimat, így frontálisan bebaszva a bal nagylábujjamat az asztal élébe.

 

Azt hiszem, be kéne ülnöm egy gumiszoba sarkába egy időre.

Közérdekű közlemény

Kivételesen nem (csak) az olvasókhoz szólok, hanem sokkal inkább a bloggerekhez.

Kedves Barátaim!

Ki ezért, ki azért, de mindannyiunk viszonylag sok munkával építgeti a maga kis (nagy) blogját, melót rak bele, gondolkodik, formázgat, közösséget épít. Beleássa magát egy adott témába, ha tematikus blogot visz, vagy megosztja a legőszintébb kis faszságait az online közösséggel, ha egoblogja van. Aki jól csinálja, az viszonylag tisztességes felületet is ki tud magának harapni az online nyilvánosságból, ma már van következménye annak, hogy egy olvasottabb blogon mi jelenik meg.

Ezt ismerték fel azok a tehetségtelen és/vagy PR-ügynökségek által fizetett kommentelők, akik épp a lényeget, a személyességet, az önszabályzó fair play szabályait rúgják fel. Hogy nevesítsem (egyszersmind, sajnos, utoljára még reklámot is biztosítva neki), most épp a SzerelmesDolgok nevű júzer miatt dobtam le a láncot. Nézzétek meg az aktivitását: mást sem tesz, mint az index főoldalára kikerült blogbejegyzésekhez beír egy-egy "álhozzászólást". Egy mondat, alig pár szó, semmi releváns dolog, csak a legutóbbiakból idézve (mind egy-egy főoldalas bejegyzéshez került kommentként):

    • Hihihihi

    • Azért sajnálom, hogy nem voltam ott!

    • a levélíró egy tipikus lúzer!

    • Várható volt!

    • MIndig is tudtam, hog ezek a dolgok így mehetnek!

    • Az illusztrációk is fantasztikusak, meg maga a sztori!

Ilyenekkel végiglövi a főoldalas blogokat (itt is megfordult már párszor), annak reményében, hogy valaki a hozzászólása nyomán átkattint a felhasználónév melletti oldalra.

Nos, kedves SzerelmesDolgok, és minden, hozzád hasonló potyautas! Tudnod kell, hogy bár a webkettőnek nincsenek törvénykönyvbe foglalt, írott szabályai, de eddig épp a jóhiszeműség tudta tisztán tartani, épp a szokásjog, az önkéntes tartózkodás a joggal való visszaéléstől óvta meg attól, hogy ez is csak egy mónikasó legyen.

Én pedig ebből nem fogok engedni. Ha valaki el akarja rontani a játékunkat, akkor igenis minden lehetséges eszközzel megvédem a grundot, ha pedig nem megy, ha ez lesz a zöm, akkor megyek innen máshova. Van 4-500 olyan olvasóm, akinek secko jedno, hogy milyen platformon, de olvasni fog akkor is - max az index főoldaltól kell búcsút venni, de megteszem, ha állandóan ilyen piócák csimpaszkodnak a vádlimba.

Úgyhogy kedves bloggerek, tegyük meg egymásnak és a webkettőnek azt a szívességet, hogy az ilyeneket véglegesen letiltjuk. Mikor az utolsó SzerelmesDolgok komment megjelent a blogomon, nem csak a hozzászólását moderáltam ki, de örökre le is tiltottam arról, hogy újra beírjon ide. Tegyetek ti is így!

Köszönöm szépen!

zoli

Ui: műfajilag kizárt, hogy ebből is főoldalas bejegyzés legyen, de ha mégis megtörténne, akkor, amilyen ostoba szegény, még ehhez is megpróbálná beírni valamelyik szokás paneljét, hogyaszongya "megfontolandó gondolatok", vagy "a számból vetted ki a szót!", esetleg "érdemes az ilyen dolgokkal is foglalkozni".


UPDATE 16:02 -  Most is csinálja. Tíz perce kommentálta végig a szokásos egymondatosaival a Munkahelyi Terror, a Szlengblog, az Apple, a Cukiság és a HeStyle blogokat - amelyek így, ebben a sorrendben vannak kinn a főoldalon is.

Fekvőrendőrök

Azt gondolom, vannak emberek, akik mintha DIREKT fekvőrendőröket játszanának a hétköznapokban, és apró kis lassító sztrájkokkal meg szabotázsokkal dolgoznának azon, hogy ne tudd egyik lábad a másik után rakni.

 

Semmi komoly - ha EGYENKÉNT nézem; de egymásra pakolva már kurvára bosszantó.

Kezdve azzal, hogy nem értem, miért kell analfabéta Forrest Gumpokat alkalmazni postai kézbesítőnek. A munkahelyemre ezerszer kapunk nem nekünk szóló leveleket, tisztán, nyomtatva ott van rajta egy másik cég neve (nem hasonlít a miénkre), egy másik utca (az sem keverhető össze vele) - csak a házszám azonos. Az a fasz meg sokadjára is bedobja hozzánk. Képzelem, hogy ezek alapján a mi leveleink is milyen egzotikus helyeken landolhatnak.

A lakásom a Blahánál hasonlóan járt, ott egy időben mindig a szomszédom postaládájába dobták be a nekem szóló leveleket. Ilyen "apróságokra" gondolj, mint pl. az EP-választásra szóló ajánlószelvényem... még jó, hogy pont vele előre megbeszéltem, hogy szóljon, ha valami van.

Nem jobb a helyzet itt, Rózsadombon sem - szintén egy "lényegtelen", pusztán egy számlázáshoz szükséges PIN-kódot tartalmazó levelet vártam már hetek óta. Szerencsére Björk végiglapozta a lépcsőház ablakában felstócolt reklámújságokat, és szörprájz-szörprájz, ott volt alattuk. A nevemre szóló, egyértelműen megcímzett, tök fontos levelet a postás odabaszta az ablakba, arra rárakták az Auchan katalógust meg a Budai Polgárt - ha a csajom nem túrja fel a stócot időben, sose kapom meg a levelet.

Nem véletlenül keresgélt egyébként, neki ugyanis az előfizetett magazin* nem akart megérkezni, azt nyomozta. Végül felhívta a magazin ügyfélszolgálatát, akik megígérték, hogy elküldik újra... pár napra rá csörög is a kaputelefon, a magazin terjesztője az (nem a postás kézbesíti). De nem ám a hiányzó újságot hozta! Mint megtudtam, csak azért jött, hogy a kaputelefonon keresztül lebassza Björköt, hogy miért panaszkodik, hiszen ő elhozta időben az újságot, és bele is rakta A HÁZ KÜLSŐ FALÁN TALÁLHATÓ, SZÓRÓLAPGYŰJTŐ LÁDÁBA!

Érted, bazmeg? Oda kirakta, és nyilván a magazin lelkére kötötte, hogy amíg nem jön egy mandulaszemű izlandi kislány, aki előfizetett reá, addig bújjék el jól, nehogy más vigye el. Oszt ezek szerint nem jól bújt el. És télleg, még a faszinak állt feljebb, hogy de ő mit tehetett volna, másoljunk neki kapukulcsot, és akkor behozza... ne is büfiztesselek meg akkor rögtön, ide a vállamra fektetve?! Mondjuk szívem szerint obasznék pár kiadósat a lapockái közé, az tuti.

Néha ugyanis az az érzésem, hogy én vagyok az egyetlen olyan faszkalap ebben az országban, aki még a lelkére veszi, ha úgy érzi, hogy nem jól dolgozott; akit érdekel, hogy hogyan végzi a munkáját. Komolyan. Itt ugyanaz a stíl, mint a szocializmusban volt: az a hülye, aki jól akarja csinálni.

És persze a lassítósztrájk, a másik leszarása, a "csak én létezem ezen a bolygón"-mentalitás nem csak a munkában jön elő... kedvenc, legújabb életképemre a Kaiser'sben találtam rá a minap: egy néni egy Vágó-vetélkedő pilot adását forgatta le önerőből. Nem vicc. Volt neki egységnyi pénze, legyen mondjuk tízezer forint. Telepakolta a bevásárlókocsit áruval, jó húszezer forintért. VÉGIGNÉZTE, amint bepittyegik az összeset a pénztárnál, majd szólt, hogy neki ennyi pénze nincs, és halálos nyugalommal matekórába kezdett a pénztárossal, hogy mely árucikkek maradhatnak, hogyan lehet a legoptimálisabb összetételű termékcsomagot összeállítani, úgy, hogy eközben minél közelebb legyenek a tízezerhez, de még pont alatta maradjanak.

Nem akartam hinni a szememnek. Ott számolgattak, hogy a sportszelettel még kevés, a salátával már sok, de a pirosarany biztos kell, a tejfölből meg akkor mégis legyen a 12 százalékos (és visszaviszi a másikat, és óbégat, hogy nem találja, amit akart, de van itt más, és próbálják meg ezt is hozzáadni) ... és mikor végre úgy nézett ki, hogy összeáll a végső variáció, hogy végre odaadja azt a kurva tízezrest, és pakol, és megy, hirtelen a homlokára csapott:

- Jaj, várjon már, aranyos, hát hiszen itt van még a kocsiban a huszas, hát akkor ezt visszaviszem, kiveszem belőle, és számoljuk már újra így!

 

Megint behúztam pár strigulát a "Kivándorlunk" rubrikába.

 

*kaptam egy levelet a magazin előfizetési igazgatójától. Elnézést kért, és azt kérte, hogy ne nevesítsem a lapjukat. Korrekt volt, ezért a név törölve.

A rajtunk penészedő sasjózsikról

Egy forintot se ezeknek a humortalan, munkásőrarcú kripliknek!

Nyilván nem húsz milla fogja földhöz vágni a kultusztárca büdzséjét, de a dologban attól még súlyos árulás és VOR-zakós fingszag terjeng. Mer'ugye, ahogy már bő egy évvel ezelőtt is írtam, Sas József olyannyira a velünk élő szocializmus, annyira vállalhatatlan, sőt káros, hogy azt nem támogatni, hanem büntetni kéne. Ehhez képest most kap az OKM-től 20milliót, hogy akkor rendezze meg ő a Humor Napját. Hogy mi ezzel a gond?

Elsőként maga Sas József - esetében a magyar humor valamikor fontos, mára viszont az egyik legkártékonyabb szereplőjéről van szó. Igen, kártékony, ugyanis az alibiző és igénytelen tv2 jóvoltából évekig ő volt "a" szilveszteri humor, vele és a hasonló kvalitású alakokból verbuvált Mikroszkóp Színpaddal rúgták lejjebb az igényt és a színvonalat. Kikérem magamnak, hogy az orbánviktoros magyar nóták meg Lorán Lenke kiabálása legyen a magyar humor! Nézz már körül a világban, ember! Mintha kimennél egy nemzetközi gasztrofesztiválra, és ott nemzetiszín szakácsruhában körbekínálnál egy húszforintos májkrémet. Magyar konyha, tessék!

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy épp most folyik a másodfokú tárgyalás abban az ügyben, ahol az előző körben felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélték Sas Józsefet. Legalább addig ne toljuk már pénzzel, amíg jogerősen be nem bizonyosodik, hogy lopott-e tőlünk (a kapott állami támogatás kétszeresét, egyébként)!

*

Aztán azt mondja a főszervező, bizonyos Kalmár Péter: "A mai youtube-os fingós, böfögős, hányós humornak is megvan az aktualitása, de fontos megemlékezni a régi pesti humorról, hogy ne vesszen feledésbe". Hát, kedves Kalmár Úr, maga tudatlan, és se a mai, se a régi korok humorához nincs semmi köze. Miféle szembeállítás már az, hogy lenne egyfelől a mai youtube-os fingós, böfögős, hányós humor, másfelől meg a (nyilván az Ön és körei által képviselt) régi pesti humor, mely finom és elegáns?! Életem egyik legkínosabb 5 perce volt, de tűrtem, mert nem hittem el, hogy ilyen van, mikor Sas József és Beregi Péter egy Hacsek és Sajó-jelenetet adott elő (nem eredetit, hanem általuk írottat), mely konkrétan a fingásról szólt. Sajó a nyaralási élményeit meséli, hogy ő többek között "vindszörfingelt", amit Hacsek úgy értelmez, hogy telefingotta a tengerpartot - majd perceken át "érti félre", hogy jött a szél, meg kapaszkodott a deszkába, meg ilyenek... neszebazmeg, fingós humor! Vagy a másik, ahol a szardella pasztát "szar de la paszta"  nevű ételként azonosítja...

Ez nem a régi pesti humor, öregem. Az egy dolog, hogy ti most legyalázzátok Karinthyt, az ő nevére kéritek a számlát - de ha olvasnátok is őt, akkor tudnátok, hogy a hozzátok hasonló penészes kripliket küldte el a búsba a legszívesebben. Sírrablók vagytok, a magyar kultúrát, egy, a saját korában nagyon is progresszív alkotót rángattok le a saját mocsaratokba. És mit akartok ti Rejtőtől, mit akartok Örkénytől vagy Molnár Ferenctől a Defekt Duóval, mi?!

*

Egyébként arra kéne pénz, igen, százszor ennyi is akár, hogy ne merüljenek feledésbe valóban kiváló írók, egy valóban progresszív és értékes kultúra. Más kérdés, hogy Tőletek is meg kell védeni, mert az a nekrofil tempó, ahogy pusztítjátok a régi pesti humort, életveszélyes. Nem a "mai humor" teszi tönke (hallottad már pl. Kőhalmi Zoltánt? Egy forintot nem kér az államtól), hanem Ti.

És persze, hogyne, szoci politikusok gyűrűjében, úgy kell azt, milyen furcsa véletlen, milyen szerencsés egybeesés, hogy ilyen kompatibilis a régi pesti humor a mai MSZP-vel, lehet rá állami támogatást kapni, lehet magunkat fontos elvtársakhoz dörzsikélni - az megvan, hogy múltkor az Operaházban volt hasonló állami támogatású basz, vidám műsorszámok egymás után "Húszéves az üdülési csekk!" címmel? Az is passzol a régi pesti humorral, fellép Gálvölgyi János és Kiss Péter (nem vicc, így írta a Hócipő). Hab a tortán, hogy épp most teszik adókötelessé az üdülési csekket, ezzel egyúttal meg is szüntetve azt.

Egy forintot nem kéne ezeknek adni, egy fillért se... de nem is az a húszmillió fáj, az alig egy pénzügyminiszteri verda ára, az alig egy Hócipő-támogatás titkosszolgálati zsidóviccekre. Leszarom, oké, költsétek. Csak közben arról tényleg kéne okosan, viccesen beszélni, hogy valóban volt egy régi pesti humor - amelyhez Sas Józsinak az égvilágon semmi köze nincsen.

Kibaszott allergia

Itt ülök negyed6kor, szombaton, a rohadt életbe. Remélem, legalább Björk nem ébredt fel.

Eddig bírtam ugyanis az ágyban. Hajnali négykor ébredtem fel, kínlódtam egy órát, de ez a kibaszott allergia nem hagy aludni. Évek óta nem jelentkezett, erre most tessék. Mintha egy teniszlabdát gyömöszöltek volna az orromba. El vagyok dugulva, viszketek, könnyezek, a világot egy egyre vastagabb függöny mögül szemlélem. Nem kapok levegőt.

Napok óta rohadt korán ébredek emiatt, és egész nap zombi vagyok, de ez a hajnali négy, ez ver mindent.