zoli voltam


Kijelentés

2009. július 24. - zoli vagyok

Alulírott zoli kijelentem, hogy Dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonórához, a BKV humánpolitikai igazgatójához hasonlóan bennem sem sem merült az a gondolat, hogy a Társaság kinevezett első számú vezetőjének pozíciójára törjek, sőt Dr. Kocsis István Vezérigazgató Úr eddigi munkáját nagyra tartom.

 

Mindezek fejében pedig magam is csupán egyszeri juttatásként százmillió forintot, valamint havi négymilliós fizetést kérek. Ahogy Dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonóra. Szeretnénk ugyanis a csajommal egy szép lakást, új autót, csinoska bankbetétet, segíteném a szüleimet és a kisbabát váró húgomat, és adakoznék mindenféle közérdekű célra is.

Ha viszont ezeket nem kapom meg, akkor a fentiek helyett azt kell kijelentenem, hogy elmentek ám ti a kurva anyátokba.

Tisztelettel:

zoli

Csak egyvalaki próbált segíteni rajta, pedig legalább harmincan voltak a buszon.

Ennyi a fontos ebből a cikkből. Legalább harmincan voltak. Meg a sofőr. És akkor most nem linkelek ide bejegyzéseket a békávéfigyelőről, hogy bezzeg vékonydongájú csávókat hányszor csaptak már meg éjszakai buszokon a "bátor" biztonsági őrök. Mert azok most épp nem voltak ott, meg egyébként is, nem csak ők számítanak, bazmeg, hanem hogy legalább harmincan voltak a buszon.

 

Társadalomkritika OFF, csak a tegnapi után ez nagyon kínálta még magát.

 

UPDATE: végre ilyesmit (klikk ide) is olvasni, nem csak azt, hogy "oldja meg az állam".

 

Hányástól hányásig

Mire a telehányt buszig eljutsz, addig is rókatelep...

Olvasom a BKV-figyelőn ezt a szépen, fotókkal illusztrált írást, arról, hogy milyen ronda a busz, szemetes, telehányt, koszos. Az. Azzal a (ki nem mondott) állítással azonban vitatkoznék, hogy a hányással közlekedő jármű valamiféle kirívó dolog lenne, épp ellenkezőleg: nagyon is rímel arra a környezetre, amelyben a buszig eljutunk.

Egyszer majd le is fotózom (addig nézzétek meg ebben a tavaly cikkben a galériát, más szempontok alapján, de jókat fényképeztek), mindenesetre próbálom képszerűen leírni az útvonalat:

Tegyük fel, hogy a Keleti irányából megyek a Blaha felé. A Rákóczin koszos, évek/évtizedek óta bezárt üzletek szétplakátozott, bedeszkázott kirakatai mellett sétálunk el, a helyi népművészeti mintáknak megfelelő alakzatban a járdára pottyantott kutyaszar, szemét, a kapualjakban csövesek, vagy csak a "névjegyük", a kiürült műanyag borosflakonok, szétdobált szórólapok, és változatos állagú kosz, szemét, ürülék. Az eladók és/vagy takarítók az üzletek elé, a járdára öntik a koszos felmosóvizet, és a dekorációnak szánt tujákat mindig nagy rössel, bő ráhagyással úgy öntözik meg, hogy az abból csorgó sáros lé az egész járdát beteríti.

Ez azonban még steril probléma ahhoz képest, mikor a szerencsemezőre lépsz, azaz a Blaha aluljárót akarod megközelíteni. A sarki gyógyszertár melletti fedett beugró sarkába hajléktalanok vackolták be magukat, reggelente a vizeletük pókhálózza be a járdát, a lépcsőt, kész ugróiskola, míg kerülgeted a bűzös, odaszáradt folyamokat. Fiatal vagyok,  átkommandózok rajta: de hogy mondjuk egy babakocsi kereke itt mi mindent szedhet fel, vagy hogy egy csoszogó nagymama hány ember vizeletét törli fel a mamuszával, abba jobb nem belegondolni. Orrfacsaró szag, itt mozdul meg először igazán a gyomrod.

Kisebb rókák már a kapualjakban, az árkádos oszlopok tövében is megbújhatnak, de az első, büszkén szétterülő példányokat általában a lépcső aljában leli az ember. A beleragadt kosztól koromfeke foltokat igyekszem minél nagyobb ívben kikerülni, majd Turbo Boost funkcióban átvágni az aluljárón: a fal mentén, a jól végzett munka után ott pihennek pisi-kaki-hányás felelősök, én pedig nem szándékozom őket e tevékenységben tovább segíteni, cigaretta- -és készpénzadományokkal.

Apropó, cigi. Nem hajléktalan-specifikus, hanem en bloc kurvaanyádat szeretnék küldeni mindenkinek, aki szereti mindenkinek, aki nem képes a csikket a szemetesbe dobni. Mert a magyar, az olyan ám, hogy a csikket a földre, a szemetet meg a szemetes mellé dobja. Sőt, az oszlopokra kihelyezett, kifejezetten csikktárolásra készült hengerbe meg jól belegyűri a szemetet, így egy pillanat alatt eldugítva, használhatatlanná téve.

Szóval átsietsz az aluljárón, vizelet, hányás, szemét, fel a másik oldalon a lépcsőn - és a csodás Blaha Lujza tér! A hátsó traktus a nyilvános vécé: a haldokló fák és bokrok közt "jobb napokon" iszamós a föld a húgytól, a szökőkútban szemét kergetőzik egy-egy nagyobb csulával (igen, odaköp), a betonplaccon pedig újfent büszkén elterülő hányásfoltok. Minderre végső fűszerként rászórva a múltkor már megénekelt galambszar-paplan.

És igen, persze, a megállóba végül valóban begördül egy hányással, szeméttel illusztrált, vizelettel bőségesen megöntözött BKV-jármű. De most mondd, hogy meglepődtél... hányástól hányásig bandukolsz, baszod! Ez a hely ilyen. Buszon belül és kívül, egyként tele van hányva.

Vesszőcskének

A budapesti tömegközlekedés olyan, mint egy biopszia a fővárosiakból.

Kevés olyan idegesítő dolog van, mint mikor egy kisgyereknél beakad a lemez. Négyeshatos villamos, délelőtt, szemre egyébként aranyos, szőke, kantáros farmeres kisfiú. Először nem hallom a dünnyögését (valszeg a szöveg nagyobb része kiesett neki), aztán hirtelen, amúgy Sickratmanesen belekapaszkodik egy sorba, hogyaszongya:

- Mííínek néééked aaa vesszőcske? ingyom-bingyom tálibe, vesszőcskének!

És itt a baj. Körbeért a dolog. A vesszőcske vesszőcskének kell, kíváncsi gyermeki énje azonban mégis meg akarja tudni, hogy jó, oké, de mégis minek? (vö: Ki fog győzni? Ki. Ki lesz az első? - Esőember). Szóval empírikus megoldást akar, újra nekifut:

- Mííínek néééked aaa vesszőcske? ingyom-bingyom tálibe, vesszőcskének!

Hát már megint ez jött ki... de nem bánja, sőt, felderül az arca. Igazi jó zsolozsmázós mondókát szült, amit lehet pörgetni. Circulus vitiosus, enfarkába harapó kígyó, mesteri tautológia:

- Mííínek néééked aaa vesszőcske? ingyom-bingyom tálibe, vesszőcskének!

- Mííínek néééked aaa vesszőcske? ingyom-bingyom tálibe, vesszőcskének!

Egyre hangosabb, örül a találmánynak, már nem is tagolja, csak löki:

Míííneknééékedaaavesszőcskeingyombingyomtálibevesszőcskének

Míííneknééékedaaavesszőcskeingyombingyomtálibevesszőcskének

Míííneknééékedaaavesszőcskeingyombingyomtálibevesszőcskének

Míííneknééékedaaavesszőcskeingyombingyomtálibevesszőcskének

 

A hatodik megállónál már azon gondolkozok, hogy leülöm, leülöm én azt a húsz évet (kiskorú sérelmére, erős felindulásból), de itt most csendet teremtek...

Végül a Moszkván átszállok, velem szemben leül egy koszos, véres szemű, büdös csávó. Egy darabig néz, majd elkezd maga elé beszélni:

- Hmfpürüpp düblüdüm bazmeg, tombedomben sztarejtkeb odamegyek, akkor ugass szmftlebem fkakfurta!

És így megállókon keresztül. Utazunk tovább. Újra elő kell keresnem az MP3-lejátszómat.

 

No time

"Na, Boborján! Ma te leszel a LEGTÖBB TÖMEGKÖZLEKEDÉSI ESZKÖZT PONT LEKÉSŐ EMBER!"Két busszal és két villamossal lehet bejutni a munkahelyemre. Mikor feljöttem a metróból, épp elment az egyik villamos. Átmegyek a buszhoz, öt méterrel késem le. Vissza - épp akkor húz ki a másik villamos. Úgyhogy lementem a másik buszhoz, valahogy beértem, de egy szűk óra múlva már indulok is tovább.

 

Ergo nincs időm nagy blogolásra, majd talán este, meccs előtt.

 

Update 20:09 Hát, majd inkább holnap. Bocsi.

Tömegközlekedés

Kibaszott pipa vagyok. Állok bazmeg 32 percet egy buszmegállóban, ahol elméletileg 10percenként jár a busz. Állok 32 percet, jobban izzadok, mint Lagzi Lajcsi egy maratoni Dáridó-felvétel végén, izzok bazmeg kívül és belül, és nem jön az a kurva busz. Végül tök nagy kerülővel, villamossal és gyaloglással jutok el a munkahelyemre, egy 5 perces buszút helyett!!!

És még ti akartok sztrájkolni, baszomaszátok, ti, akik most se végzitek el a munkátokat? Ti, ti nyomorult naplopók, akik már ma is szétbasszátok kétmillió fővárosi életét és napirendjét? Hát van-e még egy olyan munkahely, ahol következmény nélkül marad, sőt, "be van tervezve", hogy a dolgozó harminc-negyven perceket késik az előírthoz képest?
Hát menjetek ti a kurva anyátokba, mocskok.

*

Mielőtt azonban a buszmegállóba érkeztem volna, a metrón utaztam, és megihletődtem. Íme, a mű:

Nem azt néztem

Nem néztem mellednek ringatózását,
Nem lestem farodnak kerek fertályát,
Nem azért gúvadt a szemem kerekre,
mert szexuális gondolat meresztette.

Kicsit sem tetszettél, nem ez volt az oka,
hogy egyre gyakrabban pillantottam oda,
végig csak azt lestem, végig csak azt néztem,
ahogy a lapockádon kinyomott pattanásból szivárog a gennyes vér.





Vitézy jelenti

Dávid, ezt most jól elkúrtad.
Nekem a kezdetektől nagyon szimpatikus kezdeményezés a VEKE. Aki nem tudná: pár civil néhány éve összeállt, és megalapította a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületet. Vállalták, hogy beleverik a BKV orrát a saját szarába, és mindig szólnak, alternatívát kínálnak, ha úgy látják, rossz döntést akarnak hozni.

Imádom az ilyen civileket. Én ugyanis nem értek hozzá és nem látom át, merre kell mennie a busznak, milyen gyakran kell járnia a villamosnak, és melyik metrót melyik HÉV-vel kell összekapcsolni. Vannak viszont ezek a (jó értelemben) közlekedésbuzi fiatalok, akik végigszámolják, lerajzolják, kielemzik, és szólnak, ha úgy tűnik, ki akarnak baszni velünk.

Na, az ő szóvivőjük a Vitézy Dávid. Olyan... kicsit nyomi csávó, de végülis nem akciófilmben szerepel, hanem híradóknak nyilatkozik. Egyébként se az a lényeg, hogy esetleg úgy néz ki, mint aki mindjárt elkezd sírni a cumiért, sokkal fontosabb, hogy neki és az egyesületének köszönhetően nem szedi ki alólam a BKV a villamost, nem csak páratlan napokon jár a metró, és el tudok jutni A-ból B-be nyolcmillió átszállás nélkül. Mer'ugye, aki erről hivatalosan dönt, annak a segge alatt rég szolgálati Audi duruzsol, szarja is le nagy ívben, hogyan tudok közlekedni.

Ehhez a feladathoz azonban egyetlen szabályt kurvára be kell tartani: semmi pártpolitika! Amint feltámad a gyanú, hogy nem azért védi a mittomén, 456-os gyorsjáratot, mert az kell az utazóknak, hanem azért, mert pártfeladatból fikázza a dolgot, akkor összeomlik az egész, mint egy kártyavár.

Na, valami ilyesmi történt most. Vitézy elkúrta, de izomból. Kábé akkor, amikor becsöngetett a Fidesz fővárosi frakcióvezetőjéhez, a jó Tarlóshoz, azzal, hogy hocinesze, itt a BKV belső levelezése, ezeket az e-maileket ugyan nem nekem írták, de megszereztem - na, akkor faszán le is nullázta minden hitelességét. Olyan ugyanis nincs, hogy én egy pártsemleges szakértő vagyok, de néha lopott e-maileket szállítok az egyik pártnak.

Látszik persze, hogy Vitézy Dávid nem egy marcona pártkatona, csak egy szerencsétlen, túlkoros kamasz. Ma már ott tartunk, hogy össze-vissza nyilatkozik a dologról: az elmondásaiból bonyolult fantasy bontakozik ki, amelyben a BKV egy "titokszobát" működtet, ahova csak a kiválasztottak léphetnek be, és mikor ő oda betévedt, akkor mutatták meg neki a leveleket. De megszerezte egy DVD-n is, gondolom, az extrák között, az audiókommentár után találta. Ha kicsit még fincogtatják, lesz ott még békaember, búvárharang, meg Voldemort varázspálcája is...

Kár. Kurvára kár. Az a legkevésbé sem érdekel, hogy a történetben milyen pártok vesznek részt, szólhatna ez a sztori bárkiről... az a baj, hogy megint egy illúzióval szegényebbek leszünk, sőt, egy szimpatikus, politikától független kezdeményezés megy a levesbe. Ha ugyanis a kiscsávó legközelebb kiáll a tévébe, és elkezdi sorolni, hogy melyik busz meg villamos merre és hogyan, és mire mennyit költsünk, én már kurvára nem fogom komolyan venni. Azt fogom gondolni, hogy itt ez a gyerek, aki lopott e-mailekkel szaladgál a pártjához.

Úgyhogy, Dávid, ezt most nagyon elkúrtad.

Growin' up

Van olyan, sőt, sokszor van olyan, hogy a prekoncepciód, a lefektetett vágányok akkor is erre visznek, ha az épp közölt információk azt mondják, hogy arra menj.
Mai élmény, egyébként. Megyek a Blahán a jegypénztárhoz, hosszú a sor, de van egy külön pult kirakva, mögötte egzaltált hölgy, szintén jegyet, bérletet árul. Kérek tőle egy havit, mától. "Diák?" - kérdi, viszonylag jogosan, amennyiben télleg inkább diáknak tűnök, mint komoly felnőttnek. "Nem, felnőttet". Átadja, majd közli, hogy "3250 forint". Visszakérdezek, igen, annyi.

Most mi legyen? Gyorsan ránézek a cetlire, az bizony felnőttbérlet, rá is van írva, hogy 8250 forint. Nézem előtte a pultra rakott árlistát, diák/nyugdíjas 3250, felnőtt 8250. Most vitázzak, hogy "nem, asszonyom, nekem ötezer forinttal többet kellene fizetnem"?! Faszomat. Átadom a pénzt, és tipli.

Az lehetett, szerintem, hogy hiába mondtam, hogy felnőtt vagyok, hiába adott felnőttbérletet, ő csak ezt a diákforma srácot látta, és nem tudott átkapcsolni...

Konklúzió: bizonyos helyzetekben ugyan valóban sokat tudna segíteni, ha rendes hajjal, öltöny-nyakkendőben jelennék meg, de immár az ellenkezőjére is van példa. Úgyhogy gondoljuk át újra ezt a "fel kell nőni"-dolgot.