zoli voltam


Költözés után

2011. szeptember 14. - zoli vagyok

Gyors lesz és ömlesztett.

A költözés lebonyolítása pénteken kiválóan sikerült, köszönet érte a civil szférának (Évi, Peti, Barna), sokat segített mindkét felmenő ág (Björk szülők + sajátok), és a profik is végre olyan profik voltak, ami ilyenkor kell. Lesz majd valami konkrétabb megemlékezés róluk, amikor áthegesztem a blogot, de jegyezzük meg most is: aki jót akar magának, az a Kozma Trans segítségével költözik. Tudjátok, nekünk aztán van összehasonlítási alapunk, eddig messze ők voltak a legjobbak.

Elsőre ijesztő volt a kupleráj, de aztán szombaton én nyomtam egy nagyobb szelektát, vasárnap meg Björk tett ki magáért, a lakás kezd úgy kinézni, ahogy egy otthonnak kell. Még minden szalad, de már az alapok a helyükön, a kisebb izék az ideiglenes helyükön. Holnap pedig lesz már "rendes" internet is, kábelen jön a 25 mega.

Az első netes kör ugyanis csúnyán bedőlt. A terv, hogy a 21 megásként árult Telenor Hipernet majd jól kiváltja a stabil netet, kábé annyira volt sikeres vállalkozás, mintha SP-t a Rock-Metál Nagyszínpadon léptetnék fel a Deftones helyett. Oké, tudtam én, hogy nem fog 21 megát vinni, már a fele is elég lett volna - de baszki, 3 körül csorgott a net, állandóan szakad, beakadt, hullámzott. Gyerekek, a hipernetes reklám egy kurva nagy átverés, nem egy kék fluorban úszó metropolis, hanem közművesítetlen tanya, az ablakban kék befőttesüvegbe rakott gyertyával. A hetedét, érted, a hetedét tudta az ígért teljesítménynek! Úgy, hogy volt pofájuk ezt a lefedettségi térképet felrakni a honlapjukra:

Lazán a fekete pacában, azaz a 42 megásra is alkalmasnak hazudott területen lakunk, aztán lófasz. Fele se, negyede se, alig 3 mega, az folyt ki belőle. Úgyhogy stick a boltba vissza, 5 próbanapon belül, pultos kislány kötözködött volna kicsit, de az elmúlt napokban tankra váltottam, mert egyszerűen nem érek rá udvarias és lúzer lenni. Közben próbálok egy számhordozást a T-től az immár hivatalosan is hazudós Telenorhoz, mert okostelefon kell, a napi tíz perc gyalogút helyett bő egy-egy óra BKV oda-vissza lett az út a munkához programom, és az túl sok offline idő. Vészmegoldásként rendeltem egy feltöltős sticket a Vodától, legyen immár hozzájuk is közöm, aztán mentem a T-be (és fogok is még, két kör után sem tudtam már számhordozni), előfizetni a rózsaszín kábelnetre, és persze ekkor derült ki, mert nem reklámozzák a hülyék, ha amíg nem jön a kábel, ők adnak egy mobilnetet. Szegény notebookom, olyan lesz már az USB-portja, mint Maya Gold vaginája: mindig mást dugnak bele.

Közben a munka meg kurvára begyorsult és felpüffedt, szaladok ezerrel, de ha tényleg be leszek drótozva rendesen (holnap délelőtt jönnek kábelnetet kötni, okostelefon talán a jövő hét végére meglesz), akkor azért könnyebb lesz. Egyébként meg fasza, csak még ismeretlen az új hely szaga, hangja, színe, és ezért fárasztóbb, stresszesebb.

Most pedig megeszem a rántott sajtomat, aztán meló tovább.

 

 

Lipóti pékség

- Integess! Integess a néninek! Integess, Marcell! Maaaarceeell! Integess! Integess a néninek!

(nem, akkor se leszek ideges)

- Integess a néninek! Nem értem, mindig szokott integetni. Marcell, integess a néninek! Sírni fog a néni, ha nem integetsz!

(én fogok sírni, ha nem húztok már innen, feltartjátok a sort, az utcán is állnak, megvettétek már azt a kurva bioveknit, menjetek már)

- Marcell, integess! Integess a néninek! Na, várjunk, akkor hátha majd köszön. Marcell, mond, hogy pá-pá! Köszönj a néninek!

(én csak fél kiló kibaszott parasztkenyeret szeretnék, köszönök a gyerek helyett is, bármi, csak menjetek már)

- Hát, akkor ez most nem fog menni... Marcell, nem integetsz mégis a néninek?

(mrhhmfffmhmhmhm!!!!! tűnjetek már el!!!! Na, végre, már csak a kaukázusi kefirt szürcsölő bálna van előttem)

- Jó napot, én egy rozsos napraforgókenyeret kérek. Vaaagy... napraforgós-rozsos kenyeret, nem tudom pontosan a nevét, anyukám vette múltkor önöknél... nem, nem az. Igen, biztos hogy rozsos volt és napraforgós. Hadd nézzem meg azt a másikat! Nem, sajnos az sem az... Muszáj volt személyesen jönnöm, mert a férjemet már két Lipótiba is elküldtem, de nem volt képes megvenni... Rozsos és napraforgós, biztosan az, édesanyám vette a maguk boltjában. Talán az ott lent? Nem, nem ilyen volt. Napraforgós és rozsos, biztos, igen... Nem értem ezt, hát akkor lehet, hogy ez nem minden Lipótiban van? Pedig olyan jó volt! Na, talán akkor nézzük meg inkább azt! Az jó lesz... de nem, bocsánat, mégsem, ez nagyon másmilyen. Anyukám vette, igen, méghozzá a Móriczon a Lipótiban!

- De asszonyom, nekünk nincs is boltunk a körtéren.


 

 

Panelvakáció Békásmegyeren

Fasse gondolta volna, de végül így lett: panelben nyaraltunk a csajommal, még csak szabadságot se vettem ki, és tök jó volt.

Az alapfelállást ismeritek: a Főgáz gecizésből nem adta vissza a felújítások után a gázt, mi meg egy idő után feladtuk a meccset (melegvíz nélkül élni szar - de akkor itt jegyezzük meg azt is, hogy nagyon korrekt volt a tulaj, mert engedett a havi penzumból), és mivel Björk szülei úgyis elutaztak a Balatonra, hát átcuccoltunk a békásmegyeri lakásukba. Hegy felőli oldal, tizedik emelet. Július utolsó hétvégéjét már ott töltöttük - kedden jött a hír, hogy van megint gáz, de addigra már (az előzetes közlések alapján arra számítva, hogy még tovább fog szemétkedni a szolgáltató) átszerveztük a heti menetrendet, és úgy döntöttünk, maradunk a panelban. Tegnap jöttünk vissza az albérletbe.

Megérte, drága barátaim. Amit már múltkor is pedzegettem, az az egyik oka: a sajátban, a hosszú ideje saját képedre, igényeidhez alakított tulajdonban jobb neked. Ilyen szempontból mellékes, hogy a panel nem az enyém, hanem a Björk családé, a lényeg az, hogy jó huszonnyolc éve lakják, és egyfelől nagyon akkurátus, másfelől pedig kényelemszerező emberek, akik sose voltak nagyon gazdagok, de tudod, a sajátodra máshogy és másként költesz. Pl. albérletbe értelemszerűen sosem építesz be klímát, míg a sajátnál tudod, hogy akkor ez most ott lesz jövőre, és iksz év múlva is - ahogy te is. Szóval nem ragozom, ezt a felét nyilván értitek.

Másrészt pedig így, lakva lett világos az is, hogy nekem, illetve nekünk erre, ebben a kerületben, ebben a kerületrészben kell majd élnünk. Hosszabb távon, úgy értem.

Mert az itt élőkkel valahogy jobban elvagyok. Ilyenkor jön elő az, hogy kölcsönösen nem tudunk mit kezdeni egymással akár a belvárosi, akár a nagyon budai arcokkal. Az én hibám is, nyilván, de a prolibb környezet (ez most nem pejoratív leírás) nekem sokkal otthonosabb. Végtelenül utálom az "én már 42 éve a Várban lakok" öregasszonyok szája sarkában az egyáltalán nem titkolt lefitymálást. Utálom a bolti eladókat is, akik az előbbiek seggét kinyalják, engem meg rövid szemrevételezés után könnyűnek ítélnek. Utálom az egész arisztokrata vircsaftot, pláne akkor, amikor úgy tesz, mintha neki nem csúszott volna be ugyanúgy az a negyven év szocializmus, amikor a jólét nyilván nem a nemesi előnévből, hanem az MSZMP-ből jött volna.

Békáson meg ott van ez a kábé egyszerre lerakott, homogén társadalmi helyzetű lakosság, ami egyfelől, igen, kimegy mackónadrágban az utcára, de másfelől meg nekem sem kell élre vasalnom a nem létező gardróbomat, elkerülendő a lesajnálást. Tudjátok, eleve van bennem ez a rohadt nagy düh, amit legjobban a lenézéssel, a lefitymálással lehet előhozni - Békáson ilyet még nem tapasztaltam.

De azért is ott kéne élnünk, mert van minden, amit fontosnak tartok. Hegyektől a Dunáig sorakozik a természet, ami a fővárosban is elérhető. Gyalog megyek a Rómaira és fel a hegyre. Mentünk is, Pünkösdfürdőn fel a gátra, frankó padok, futók, pecások, és tréningező evezősök - utóbbi kapcsán is fontos érv, hogy ha tényleg itt laknánk, akkor a tervezési fázisban lévő fiam is mehetne oda, edzeni. Tényleg, az is annyira jó volt, buta vadkacsák ringatóztak a vízen, altersrácok olvastak nagyon szépirodalmat a padon, szerelmesek sétáltak a füvön... és ez az evezős dolog, ez is tökre megérintett, olyan egyenes kiscsávók és kamaszok húztak el a vízen, és ezt most nem a testtartásra értem, hanem az egész megjelenésükre. Valami ilyet akarok majd adni az én kölkömnek is.

Szeretem azt is, hogy mivel ott a dolgokat egyszerre rakták le, ezért nincs variálás, hogy hova fér be a bolt. Apróságnak tűnik, de most egy olyan helyen lakunk, ahol a legközelebbi bolt egy szar, drága, és modortalan eladókkal felcsapott Match (többször volt már a Homáron is, elég gáz ügyekkel). A lakótelepen ott a kisbolt a házak aljában, kis sétával pedig TESCO-tól SPAR-ig minden. De ha meg nagybevásárolni akarok, akkor jobbra az Auchan, balra a Cora, egyikhez se kell sokat utazni.

Ehhez képest most egy ERSTE-vakfoltban élek, még a legközelebbi ATM se érhető el gyalog, csak hat-nyolc megállónyi BKV után.

Szombaton pedig rátettük a koronát minderre, a spontán nyaralás legklasszikusabb elemét is sikerült improvizálni: strandon voltunk. Elsétáltunk a Csillaghegyi strandra, ami egy egészen cuki szocialista zárvány, a hegyoldalba vágott fürdő, ösvények fel a hegyre, nagyon-nagyon kevés ember... nem az a welnesskomplexum, naná, viszont célszerű, nyugis, és a maga módján szép is. Parasztmentes, retro (de pl a belépő már ilyen chipes műanyag karóra-imitátum, nem alumínium biléta meg hasonlók). A pár emberre csak a Bambi büfé nyitott ki, ami korlátozott kaja-pia vonalon, de a pultos jó arc, és azért sikerült választani.

Szeretem továbbá, hogy a legemberibb közlekedési eszköz, a HÉV jár erre, szeretem, hogy egymásba érnek a játszóterek és parkok, szeretem, hogy a padokon az alkesz hajléktalan vs. nénik, kismamák, egyéb helyi arcok meccsben egyértelműen az utóbbiak vezetnek (miközben egyébként a Blahától a Moszkván át a Pasaréti térig húzható a hanákok vándorlási irányát jelző vektor).

Meg a piac! Ott is voltunk két hete szombaton, és a pilisvörösvárit közelítő minőségű lángos, fasza kis nyári almáktól édes-leves kukoricákig (Björk 2x is főzött) és a király hentespultokig minden van, meg magok és savanyú, pékségek és... és tényleg minden. Megint csak: gyalog, pár perc alatt ott vagy.

 

Nagyon jó volt ez a panelvakáció, és ahogy a jelenlegi életem színterei alakulnak, különösebb gond nélkül át tudom majd oda szervezni a dolgaimat, ha egyszer mozdulunk. Legkésőbb, ha pénz és alkalom lesz saját lakást venni (ez nem most lesz).

Millió érvem lenne még. Ófalu nyugalma, a Gőtés-tó szépsége, a szellős tér és a sok zöld (igen, barátaim, a lakótelepen mostanra nagyra nőttek az évtizedekkel ezelőtt telepített fák, és fű van mindenütt, nem beton). Hogy nem közlekedik át rajtad a főváros, hogy közel az óbudai kisvendéglők, hogy nem szorít össze a tömeg. Meg még egy csomó ilyen.

Adandó alkalommal majd rakok ki fotókat is.

 

Pizzamatek

Ha másfél óra után felhívom a pizzafutárt, hogy hol a kajám, hiszen 30-55 percen belülre ígérték a szállítást, és azzal "nyugtatnak", hogy MÁR MAJDNEM húsz perce elindult a futár, az gáz.

Apám, nem húsz perce kellett volna ELINDULNI, hanem bő félórája MEGÉRKEZNI.

Egyébként az a nevük, hogy Happy Hot Pizza. Szerintem ez rossz név. Én ugyanis már kurvára nem vagyok Happy, és egyelőre erős a kétségem, hogy az a pizza ennyi idő után mennyire lesz Hot.

Faszom, tudtam, hogy a bevett neveknél kéne maradni. Nekem is van időpontom, amire oda kéne érnem, és nem hívhatom fel a rám várakozókat azzal, hogy bocs, de dupla idő alatt jött ki a pizzám, ugye megértik?!

 

UPDATE: két óra várakozás után lemondtam a pizzát.

Kikerülöm

Néha annyira kurvára egyszerű megúszni a dolgokat - csak figyelni kell.

Ma reggel például egyszerűen kikerültem a szarságokat. Ne nyomasszon, ne húzzon le. Nem megyek a szar boltba, ahol jó másfél hétig nem volt túró rudi, most meg van ugyan, de 139 forintért. Reggel, az iskolába-munkába induló emberek (incl. me) még a vontatottan polcokat töltő eladókat kerülgetik, nincs friss péksütemény, nincs semmi, csak a mogorva pillantás, hogy az elméletileg reggel hatkor nyitó boltban mit keresel ilyen korán, azaz fél8kor. Lassan kígyózó sor a pénztár előtt, nem siet a vonalkóddal az öregasszony, neki ugyanannyi a bére, ha egy munkanap száz vásárlót pittyegtet be, és akkor is, ha kétezret.

Hát a faszomat. Nem szúrod el a napomat rögtön a startpisztoly után. Megyek fel, kis kerülő csak, és ott a kisbolt, ahol mosolygós eladó van, akivel spontán beszélgetni is lehet, összenevetni, hogy vegyem csak meg a kókuszrudat, mert pont rálát a pultból, és őt is csábítja; olyan bolt, ahol vannak különleges dolgok is (miért nem tud a nagy is rápróbálni erre?), csilis popcorn, baszki, meg ilyenek.

Közbeszúrva: mikor azon picsognak a kereskedők, hogy a multik megöli őket, és zárjon be mind (ez a fent említett "nagy" boltra nem vonatkozik, egy teszkóhoz képest kicsi az is), akkor csupán csak dolgozni nem akarnak. Komolyan mondom. Mert egy teszkóban soha nem lesz személyesség, nem fogják már a belépésemkor mosolyogva leemelni a fehér multit a polcról, nem tudsz csak úgy beugrani és két perc alatt végezni. Lenne miben és hogyan versenyezni, csak ehhez akarni kell, nem bezáratni meg fals magyarkodni.

Úgyhogy a felvégi kisboltba mentem, kakaóscsigáért, túrórudiért (ott bezzeg volt), cigiért meg a sajnos elcsábító kókuszrúdért, és ha már felmentem, hát nem is jöttem le. Mert akkor már a forgalmas utat is kikerülöm. Inkább öt perccel többet gyalogok, de nem az autók mellett, nem a forgalom zajában-bűzében rohanok. Kis utca, halk rejtekút, fény és nap és levegő, csendben, ez a pénteki felszopó, hozzá a fülben AC/DC: T.N.T., szinte magas térdemeléssel megyek, felszegett orral, a napba vigyorogva, hogy tök jól kikerültem.

Kikerülni jó. Így szoktam le a reggeli szarműsorokról és az esti híradókról, nyomasztó blogokról és komplett városrészekről; ezért törlök ki telefonszámokat és rakok fel archiválás/törlés szűrőket a gmailemben.

Tegyetek ti is így.

B-terv Ingyencsabának

Megint ott vagyunk, ahonnan indultunk. Erjedt sztálinszalonna aromájával turbózott, hatalmas ígéretpukit eresztett el a ligeti majálison a Jóhír Csaba. Ingyenbékávét hozna el a budapesti polgároknak. Hülye.

Azt Demszkytől Tótáig elmondják sokan, sokfelé, hogy miért orbitális marhaság ez (bonyolultabb cselekményszálat gombolyító sorozatoknál szokás nyomatni az aktuális rész előtt, hogy "emlékeztetőül, az előző rész tartalmából" - nos, Ingyencsaba fénymarhasága elé is lehetne rakni egy jó kis kollázst, 13. havi nyugdíjjal, elkúrással meg vízágyúval, de mondom, feldolgozzák ezt mások), most inkább azzal foglalkoznék, hogy mi van, ha föld az éggel összeborul, és tényleg meg akarják csinálni ezt az állatságot.

Hát, akkor elsőként én innen jelezném, hogy nálam az A-terv az lenne, hogy ne szart (egy-egy busz, illetve megálló padlója esetében ez szó szerint értendő), szóval ne szart ingyen, hanem jót pénzért. Kifizetem én azt a kurva tízezer forintot, de cserébe szeretnék tiszta és pontos járműveket, európai (nem egyenlő Albánia) környezetet, és az utastársaim között sem vizeletben fetrengő hajlékonyakat, sem az ellenőr által valahogy mindig "kifelejtett", hangos nagycsaládokat.

Ne legyen ingyen a palacsinta, ha nutella helyett szart kentek bele.

Van azonban egy, Ingyencsaba karakteréhez jobban illeszkedő (értsd: lényegében megvalósíthatatlan, menedzselhetetlen, ámde szintúgy jól hangzó) B-tervem is. Arról szól ez az idea, hogy mondom, én kifizetem a havi tíz rugót, továbbra is - ámde a Budapesti Polgár Kártya ellenében igényt tartanék a bérlet értékével azonos nagyságrendű, egyéb szolgáltatásra. Ha pedig találok még elegendő létszámban hasonlóan gondolkodó, Budapesti Polgár Kártyára jogosult embereket, akkor csuda dolgokat kérhetnénk Ingyencsabától.

Ha van még:

+ 19 ilyen ember, akkor a nekünk járó pénzből futná egy állandó posztos rendőrre a Moszkva téren, akinek az lenne a dolga, bármilyen meglepő is ez, hogy őrzi a rendet. Kezdésként ilyeneket szeretnék tőle hallani, hogy "uram, tegye el azt a bicskát, tegye el a hímvesszejét, tegye el a technokolos zacskót, különben beviszem a rendőrségre". A ránk eső ingyenesség terhére finanszíroznánk, hogy ott álljon, és rendőri minőségében szolgáljon és védjen.

+ 49 ember kártyapénzéből már fel lehetne állítani egy 4fős takarítóbrigádot, amelyik minden egyes nap más-más közteret nyalna fényesre. Sőt, talán nem nagy kérés, hogy naponta kettőt. Mi ötvenen továbbra is megvesszük a bérletet, cserébe ez a csapat pedig gondoskodik arról, hogy ne szemétdombokon kelljen átkelnünk, amikor a továbbra is pénzért vásárolt szolgáltatást igénybe vesszük.

+ 199 ember felajánlásából már fel lehetne állítani egy olyan irodát, aminek a munkatársai járják a várost, és a kiskorú koldusokon segítenek. Nem lépnek át rajtuk, nem tesznek úgy, mintha nem vették volna észre, hogy annak a gyereknek most épp Dickensről kéne tanulnia az iskolában, nem pedig a Twist Olivér praktikus részeit gyakorolni. Észlel, védelembe-gondozásba vesz, elviszi a gyerekeket az utcáról egy olyan helyre, ahol enni kap, naponta tud fürödni, és megtanul írni-olvasni.

+ 999 ember, ha mondjuk egy kerületben, vagy egymáshoz közel laknak, dönthetne úgy is, hogy le van szarva (ez nem is döntés, hanem bűzölgő ténykérdés) Horváth Csaba és az ő ingyenbékávéja; a kártyapénzükből béreljenek nekik tíz Orangeways-buszt, ami csak őket szállítja. Saját, külön menetrenddel, kényelmesen, pontosan.

+ 9999 ember kártyapénze már százmilliót ér, határtalan lehetőségekkel, de még  több milliárdnyi összeg is össze tud jönni alig egy-két kerület bérletvásárlóitól. De tudjátok, mit mondok? + 399.999 ember kéne. Ennyi tud arról gondoskodni, hogy Ingyencsaba még véletlenül se legyen lófasz se októbertól Budapesten, nem hogy főpolgár.

Az meg, ugye, egy másik kérdés, hogy a fentiekben vázolt ügyekben elméletileg ma is léteznek eljárásra jogosult, sőt, kötelezett intézmények és szervezetek. Ma is kéne oda rendőr, ma is kéne szociális és gyermekvédelmi anyámkínja, ma is kéne takkerolni, ma is kéne dolgozni.

De mondom, ha csak ezen múlik, nekem nem kell az ingyenbérlet - ha tényleg elő lehetne teremteni a pénzt az ingyenbékávéra, inkább költsék azt arra, amit ma képtelenek megoldani. 

Nénik, haza!

Van ez a típus. Alfaj, de mondhatnék még csúnyábbakat is. Az az ötven fölötti, ÁFÉSZ-boltban szocializálódott néni, aki közös szerencsétlenségünkre még mindig a pult mögött áll. Gyűlölöm.

Tudjátok, aki a zsinórral nyakába akasztott szemüveg fölött néz rád, le, lefelé, nagyon, mint a porban küszködő bogárra, hogy mégis, mit akarsz itt, te nyikhaj, te kis liba, te taknyos. Hogy miért hiszed, hogy tudsz bármit a világról, tudsz bármit arról, amiért idejöttél, hiszen ott van még a tojáshéj a seggeden, hát fogalmad sincs, de majd én most megmutatom neked. Vedd megtiszteltetésnek, hogy egyáltalán addig foglalkozok veled, amíg közlöm, hogy miért nem lehet az úgy, ahogy te szeretnéd.

Ja, hogy te ügyfél vagy, aki a pénzét hozta ide, vásárló, egy szolgáltatást igénylő vagy használó? Ja, hogy abból van a néninek fizetése, hogy mi odavittük a pénzünket? Leszarja.

Árkád, T-Pont, -1. szint. Azért mentem be, hogy a cégem nevén lévő kábeltévét és kábelnetet a korábbi címen lemondjam, majd a jelenlegi címen IP tévét és ADSL-t fizessek elő. Pittyen a sorszámom, a pult mögött a már fent jellemzett néni - előttem egy tinisrác az anyukájával távozott tőle csalódottan, kábé annyit csíptem el a beszélgetésből, hogy "hát, az iPhone bizony ilyen, ezzel nem lehet mit tenni, tessék csak megszokni!". Nyilván nekik is sokat tudott segíteni.

Eztán jöttem én:

- Jó napot, én a cégem nevén lévő...

- Céges?! Akkor miért nem a központi ügyfélszolgálatra ment?!

- Bocsánat, de nem tudtam, hogy oda kéne menni, meg egyébként is, tavaly februárban ugyanitt kötöttem meg a szerződést.

- Na mindegy, mondja.

- Szóval szeretném lemondani a jelenlegi címen lévő szolgáltatásokat, és egy másik címre meg...

- Miért nem küldte el faxon a lemondást? Úgy sokkal egyszerűbb lett volna!

- Szerintem annál nincs egyszerűbb, mint ha már itt vagyok, akkor ezt elintézzük. Szóval szeretnék egy kábelnetet és egy kábeltévét lemondani, és egyúttal...

- Az internet lemondásához el kellett volna hozni a modemet is!

- Tessék, itt van a táskámban.

- Akkor se tudok csinálni semmit, mert kéne a céges ügyintézéshez az aláírási címpéldány!

- Itt van a mappában, tessék, itt meg a személyes irataim.

- Azt tudja, hogy csak akkor lehet lemondani, ha nincs tartozása? Magának biztos van tartozása. Sőt, nyolc nap a lemondási idő, és még akkor is kiderülhet, hogy van tartozása.

- De én most mindent kifizetek, amit mondani tetszik, csak hadd mondjam ezeket le, és hadd fizessek elő más címen két másik szolgáltatásra.

- Kellene az ügyfélszáma is.

- Na, azt most tényleg nem tudom megmondani, de biztos meg tetszik tudni keresni, itt a személyim, a lakcímkártyám, az aláírási címpéldány, a cégbírósági papír...

- Nem, azt úgy nem lehet, nekem csak ügyfélszám alapján szabad névre keresni, név és cím alapján nem kereshetünk ügyfélszámra.

- Dehát itt igazolom magam, hogy én én vagyok, ügyfélszámot most nem tudok önnek produkálni, de biztos meg lehet oldani, hiszen láthatja, hogy én vagyok az előfizető... ha soha nem fogom kitalálni ezt a számot, akkor örökre megmarad a szerződésem egy lakásban, ahol már nem is lakok?

- Akkor sem lehet csinálni semmit. Viszontlátásra.

- Várjon, akkor legalább hadd rendeljem meg az új dolgokat! Majd a saját nevemre, magánszemélyként, új előfizetéssel.

- Hát ha nagyon akarja... mondja a címet.

- Kerület, utca, házszám. IP tévét és családi internetet szeretnék.

- Mindjárt megnézem a gépben, hogy oda lehet-e egyáltalán. Na, tessék, ott nincs is optikai kábel!

- De ezek telefonvonalon jönnek, tessék talán a konkrét szolgáltatásra keresni.

- Hát... hát ez azt írja, hogy lehet, de az attól még nem száz százalék. Mert sokszor írja, hogy lehet, de aztán mégse. Ilyenkor fel szoktuk hívni a szerelőket, hogy megkérdezzük, lehet-e, dehát ehhez már nagyon késő van, biztos nem vennék fel...

- Akkor én most mit csináljak?

- Na nézze, itt ez a papír. Ezt töltse ki, és küldje el a központi ügyfélszolgálatnak faxon, hogy lemondja a szolgáltatást. Kérjen aztán postán tőlük egy csekket, hogy kifizesse a tartozását. Aztán menjen el a Mammutba (!), és ott adja le a modemet, és rendelje meg, amit akar.

Hát én még aznap este elmentem a Mammutba, és első dühömben vettem a Pannonnál egy mobilnetet, mert az kell a munkámhoz. Aztán átmentem az ottani T-Pontba, és egy korombeli srácnál minden szarakodás nélkül megrendeltem az új szolgáltatásokat, azóta már van is tévénk és internetünk. A héten meg szintén ott le fogom mondani az előző lakásban előfizetett szolgáltatásokat.

Azt hiszem, azt különösebb rosszindulat nélkül leszögezhetjük, hogy ez a csoroszlya nem akart segíteni. Gyűlölöm érte, gyűlölöm ezt a típust. Gyűlölöm, amikor a postaablak mögött ül, és direkt nem segít, gyűlölöm, mikor a felvágottas pult előtt feltorlódott sort "nem veszi észre", mert neki pont akkor kell felszeletelnie húsz kiló olasz felvágottat (van a pultban is másik húsz kiló, már felszelve). Gyűlölöm, mikor a pénztárban ülve személyes sértésnek veszi, hogy nem az általa optimálisnak gondolt címlettel akarok fizetni, és gyűlölöm, mikor a gyógyszertárban tépi az idegeimet.

Ja, utóbbiról még egy sztori. Björk járt pár napja a Széna téren a patikában. Füldugót akart venni. Megkapja a sorszámot, végigvárja a sort, majd az ablaknál LÁTHATÓ ÖRÖMMEL közlik vele, hogy rossz helyre állt, és lényegében lebasszák, hogy miért nem tudja, hogy ezt a "fitotékában" lehet kapni. Érted, nem azt vártam volna, hogy ott gyászoljanak vele, de azért ez így... mindegy, átmegy a fitotékába (tképpen a patika másik felébe), előadja, hogy mit szeretne, a NÉNI világfájdalommal az arcán előveszi a dobozt, Björk viszont közli, hogy két dobozzal szeretne. Mire a NÉNI:

- Majd inkább csak egyesével, jó?!

Mikor Björk mesélte a sztorit, majdnem leestem a székről. Hogy érted bazmeg, 2010-ben, Magyarországon, ahol elméletileg piaci verseny van és kapitalizmus, az eladó nem hajlandó két dobozzal eladni... a banánt meg a pult alól kérjem, csókolom, és fizessek be most a Trabantra a Merkúrnál, ha azt akarom, hogy a még meg sem született gyerekemet azzal tudjam vinni majd iskolába? Először nem is értettem, de aztán összeállt. Nyilván a pultban csak egy doboz volt neki bekészítve, nem pörög az áru, és a második dobozért hátra kellett volna mennie a raktárba. Azt meg már csak nem fog, ennek a kis libának, ennek a kis taknyosnak ő nem áll fel a helyéről. Majd inkább csak egyesével, legyen neki elég egy dobozzal, nehogy még őt ugráltassa!

Nehogy még esetleg végeznie kelljen a dolgát. Nehogy még esetleg a munkahelyének bevétele legyen, pénz, amiből a fizetését kapja.

Kedves nénik!

Takarodjatok ti a büdös francba. Kurvára elegem van belőletek. Ha ennyire derogál, hogy egy fiatalabb generációt kiszolgáljatok, egy gyereketek-unokátok korú fiatalnak segítsetek (mert igen, elég sokat álltam már úgy is másodikként egy patikaablak előtti sorban, hogy az előttem álló mammerral, aki a ti korosztályotok, együtt olvastátok végig mind a kilenc kézkrém összetételét: hm-hm, hát ebben is van glicerin... igen, bazmeg, attól csúszik), ha ennyire nem megy, akkor hagyjátok abba. Nem kell ezt csinálni, menjetek olyan helyre, ahol nincsenek ilyen feladatok.

 *

Kiegészítés1: igen, vannak ebben a korosztályban is kedves emberek, jól dolgozó nénik. Nem róluk szól a bejegyzés.

Kiegészítés2: a stíluson felháborodó kommentek és levelek leperegnek rólam. Csináld végig, amit én a T-Pontban, és aztán mondd azt, hogy "hát őket is meg kell érteni", meg "így akkor sem lehet beszélni". De. Menjenek mind a büdös francba. 

 

Csak gyorsan elmesélem,

nem érek rá , de ezt muszáj.

Beszéltem pár órája anyukámmal telefonon, hogy mi újság, meg hogy alakul majd a karácsony, és basszus, mindig rádöbbenek, hogy ha nem lenne olyan rohadt messze a falujuk, akkor ott és csak ott akarnék élni, náluk, Smallvilleben.

Az volt, hogy épp végzett a kopasztással, kacsákat epilált meg minden, mikor megállt a ház előtt a vadász. Bekiáltott nekik, hogy hozott egy fácánt.

 

Ennyi a sztori, nem több, mégis benne van minden, amiért az a falu kurvajól működik. Nem olyan, mint valami mesekönyben? Hogy bekopog a vadász, érted, A Vadász, és hoz ajándékba egy fácánt?

Nyilván túlpörgöm ezt meg minden, de engem az ilyen klisékkel kurvára meg lehet venni. Amikor az egyik lefőzi a pálinkát, a másik szerez parlagi pulykát, a kizárólag pártfüggetlenekből álló képviselőtestület együtt megy ki a falu szélére a susnyást irtani, és amikor nem egy gazdag faluról van szó, de a gyűjtések, jótékonysági bálok végén mégis mindig embernyi összeg jön össze; családi óvoda, virágok mindenütt meg akadálymentes közintézmények, és sorolhatnám.

Mondom, ha nem lenne messze, a halál faszán, már itt kampányolnék Björknek ezerrel, hogy falun jó, menjünk gyorsan.

 

Aztán lehet persze, hogy nem is falun annyira rohadt jó, úgy általában, hanem csak Budapesten szar, és kifejezetten nekem. Öt éve élek itt, látom és ismerem azt is, hogy mitől tud szép lenni, de mégis...

Faszomba, pedig ez egy szép bejegyzés akart lenni a vadászról meg a fácánról. Be is fejezem itt.

Jól kéne lakni

Björk rövidesen elkezdi az ebédet főzni, tejszínes-paradicsomos linguine lesz. Kint mindent körbenyal a köd, én pedig épp Blisst hallgatok és lakásokat nézek a neten.

Albérleteket, most pár évig tutira az lesz még az egyedüli megoldás. A sajátot (a garzont a Blahánál) hétfőn nézik meg reménybeli vevők, majd meglátjuk, de az igazság az, hogy kényszerhelyzetben vagyok. Hiába tudom csak húgyér'-szarér' eladni, az albérleti díja már most sem termeli ki a havi devizahiteles törlesztőt, és ha hihetünk az előrejelzéseknek, rövidesen a svejci frank gyomorszájon fogja térdelni a forintot, akkor meg még tovább fog emelkedni.

Apám persze nem örült neki, mikor felvezettem, hogy jó eséllyel annyit se kapunk érte, amennyiért annak idején vettük, és a jelzálog törlesztése után alig 1,5-2milla maradhat, de ez van. De nem érv, hogy tartsuk meg, mert "az mégiscsak egy lakás", mert mi már nem fogunk oda visszaköltözni, és így csak kiadás van rajta. Hiába mutat egyben vagyontárgyként, ha a rajta lévő, 25 évre felvett hitel miatt igazából nem az.

Szóval nézem az albérleteket, hogy képben legyek, ha itt februárban lejár a szerződésünk. Sőt, addigra már tudni akarom, hogy maradunk-e, vagy máshol (és ha igen, akkor hol) fogunk lakni.

Jól. Ahhoz most ugyanis nem elég a bevételem, hogy valami izmosabb önerőt rakjak össze, megfejelve a garzon esetleges vételárából maradó pénzt - de ahhoz igen, hogy szépen, viszonylag kényelmesen éljünk, még úgy is, hogy a csajomnak jelenleg nincs munkája.

Most komolyan. Ha csak teszkógazdaságosba' nyomnák, és mondjuk havi 50 rugót félre tudnánk tenni, akkor egy huszonötmilliós lakás hiteléhez az önerőt leghamarabb tíz év ilyen spórolással tudnánk összekaparni. De ha időközben példáu csinálok egy-két gyereket, vagy csak a biznisz fordul szélárnyékba, akkor ez nyilván nincs. Ergo az ésszerű gazdálkodást fenntartva, most nem erre gyúrok. Inkább nyitva a szem, és arra figyelek, hogy van-e olyan meló, ahonnan nagyságrendileg több pénz folyna be.

Nem vagyunk szegények, mondom, csak a következő lépcső van túl a horizonton egyelőre.

Úgyhogy most azt játszom a Google Mapen meg az utcakeresőn, hogy itt vagy ott lakunk, és milyen ott élni. Hol a fogaskerekűvel járok haza képzeletben, hol a várbusszal, hol a HÉV-vel. Albérletbe. Jó az. Nem kötöz meg úgy, mint a hatvanéves koromig piócáskodó lakáshitel.

Björk közben már a fokhagymát pucolja. Szegény, megfázott kicsit, csúnyán köhög - párásítunk, meg mézet kanalaz meg ilyenek. Ha lesz lendület, délután majd sétálunk is kicsit, kint legalább van pára rendesen :) meg köd. Meg békés tüntetők, faszom beléjük. Idén se megyek semmiféle ünnepi rendezvényre... igaz, már oda jutottam el, hogy EGYIK OLDAL se tud meghatni, bár ma a molotovos ősmagyarok zavarnak jobban. Nyilván a költségvetési vita kapcsán meg a másik faszkalapok.

A lényeg, hogy a városba nem megyünk be, majd esetleg itt, a hegyen bóklászunk, erre béke van.

Leállítom Samu bácsit, most nagyon lassítja a netet. Drót, ötödik évad - aztán majd hiánypótlom a másodikat is, az kimaradt még. A negyediket egy hét alatt nyomtam le, dara, kurvajó volt.

Visszafogott kis chill hosszú hétvégét akarok, befejezem a munkáimat, kikaparom a maradék viaszt az impotensre punnyadt gyertyatartókból, mozizok, lakásokat nézegetek, meg ilyenek. Ja, meg jókat kajálok. Ez a háttérzene hozzá:

Ez a jegyző vagy korrupt, vagy végtelenül balfasz

Azt eddig is tudtuk, hogy mit csinál a terézvárosi jegyző, Sajtos Csilla, ha az önkormányzat, átbaszva a szórakozóhelyek tulajdonosait és vendégeit, ígérete ellenére nem függeszti fel az idióta csendrendeletet:

Készenléti rendőrökkel megszállja a kávézókat és éttermeket, több alkalommal is erőt demonstrál, a rendelet hatályba lépését követően azonnal akcióba lép, és bezáratja az egyébként minden szempontból jogszerűen nyitva tartó, egyetlen vonatkozó szabályt sem sértő helyeket.

 

Ma pedig már azt is tudjuk, hogy mit tesz akkor, ha a kerületben az egyik, valóban sittes lebuj üzemszerű működéséhez tartozik a többszöri emberrablás, a túlszámlázás, a vendégek megverése, a maffiaszerű működés:

Széttett kézzel sajnálkozik, hogy ő megírta levélben a lebujnak, hogy megtiltja nekik a működést, hogy tessék bezárni, de sajnos, nem vették át a levelét, nem tudott mit tenni. De majd újra próbálkozik, megint megpróbálja bezárni, hátha most sikerül. Nem, azt nem mondja meg, hogy hogyan (ergo itt még mindig nem kommandósokkal fog akciózni, azt ugyanis nem titkolta így)

 

Vajon Sajtos Csillát megvették a bűnözők, vagy csak ennyire balfasz?

*

Tanulság: ha ki akarod játszani a csendrendeletet, legyél bűnöző!