zoli voltam


Gonda Istvánné for prezident

2011. június 09. - zoli vagyok

Amikor már tényleg az ember kötésig gázol a közéleti dágványban, és valami egészen más ügyben kutatva eljut a Martfűi Városi Televízió honlapjára, ahol megtalálja az óvodások ballagásáról szóló tudósítást, akkor jön rá, hogy falhoz kéne baszni a vakolókanalat, mert ezek itt az igazán fontos dolgok:

(igenis, ezt a videót most megnézed, és jó lesz)

De, hogy még szentimentálisabb legyek, a polgármester néni köszöntője is pont az, amit egy ilyen helyen olvasni akarok (ide klikkolj). A martfűi emberek a jelek szerint nagy ívben leszarták a pártpolitikát és a közéleti divatokat, maguknak és magukért választanak képviselőket. Csupa független ül a képviselő-testületben, a pártok által indított politikusok közel se jártak ahhoz, hogy beülhessenek. Sőt, amikor megválasztása után kevéssel elhunyt a szintén független, előző városvezető, akkor a helyére is független, a fentebb linkelt köszöntőt jegyző Kiss Edit került.

Vannak nekem, ugye, ezek a rózsaszín elképzeléseim arról, hogy miként nézne ki az önkormányzás, és abban pont ilyen dolgok vannak. Hogy mi, ez a közösség, a település vagy a kerület lakói rájövünk arra, hogy csak egymás ablaka alá lehet szarni, és az mindenkinek büdös, úgyhogy inkább ne. Hogy fontosak lesznek a közös dolgaink, mindenki belerakja, amit tud, mert magadnak építed. Hogy elzavarjuk a francba mindazokat, akik a távoli fővárosból küldött sajtóközlemények és "felkészítő anyagok" alapján akarja megmondani, hogy mi legyen az otthonukkal. Hogy ehelyett azt próbáljuk meg kitalálni, hogy hogyan tudunk előbbre jutni, mi, együtt.

Jelenleg egyébként a közéletet alakítani kívánó aspiránsok és már "beérkezett" vagy ott maradt csapatok közül egy olyat se látok, aki erre törekedne. Komolyan. A fenti Gonda Istvánné-nyilatkozatban több emberség, szeretet és szaktudás van, mint az összes eddigi oktatási miniszterben együtt, a polgármester néni szövegére pedig bármikor becserélném akár az aktuális, akár a jövőre hatályba lépő alkotmányunk vonatkozó részeit.

Csak most pont nem ebbe az irányba haladunk.

 

(hint: életem első három évében Martfűn laktunk. Aztán elköltöztünk messzire, egy sokkal szarabb helyre, és semmi emlékem nincs is onnan, csak a "t" betűt mondom úgy, hogy "th", ottani tájszólásban) 

 

UPDATE: Hoffmann Rózsának pedig üzenem, hogy ha igazi pedagógusokat akar látni, akkor nézze meg, hogyan és miket nyilatkoznak ebben a videóban a martfűi tanárok a diákokról és a munkájukról... "A csodálatos szömű gyerökökben... én a fiatalságot azt csodának tartom" (26:00)

Taxizene

Sziasztok olvasók, remélem, legalább páran úgy örültök ennek a kánikula-közeli időnek, mint én. Illetve én skizofrén vagyok, mert Björk, szegény, ő nagyon szenved ettől, sokkal inkább ősz-párti. Nekem viszont a 30 fok kell (kéne), akkor élek, azt szeretem.

Munka tengernyi, de menedzselhető, a világ buta, de megoldjuk. Vagy nem. Vannak benne röhejes-szánalmas dolgok. Például az, hogy még a kötelező két hetet se bírta ki Alekosz és "választottja", még a minimális időt se hazudták végig arról, hogy most közös élet épül. Szintúgy szánalmas ez az önfeljelentés a Velveten, persze, véletlenül minden fontos információ bekerül egy alig és egy kurvára nem ismert alak "spontán észlelésébe", rádióműsor tervei, videó (azt egyébként hogy a faszba' menedzselte a feljelentő, hogy "hazáig ezt a videót nézte"? Milyen eszközzel és milyen közlekedési eszközön?)

De az igazi bukó az, hogy Somogyi Andrást most egy Shah83 nevű feljelentő észlelte, tavaly októberben meg egy Gaben83 nevű. Adódik a logikus kérdés: vajon mennyi esélye van annak, hogy ugyanazt az embert pár hónapon belül két olyan "civil" feljelentő észleli és írja meg a Velvetnek, akiknek a nickneve valamiért pont ugyanúgy 83-ra végződik?

Szánibáni. Az meg már csak aprópénz ehhez képest, hogy Tóth Gabi klipjét úgy promózzák, hogy botrány, meg letiltás, meg túl szexi - az erről szóló cikkek CÍMÉBEN! Majd a nyilatkozó énekesnő mindenhol lenyilatkozza, hogy nem, erről szó sincs, majd azt a "túl szexi klipet" is leadják - de ha már "spontán" erről a nem-botrány botrányról kérdezik, akkor elmondja, hogy véletlenül pont holnap jön ki a másik, új klipje... és aztán hosszan beszél arról a klipről, ha már spontán rákérdeztek.

Tesztkérdés: Google segítsége nélkül nevezzen meg a kedves olvasó legalább egy Tóth Gabi slágert!

Ugye-ugye. De a szexifaszom, meg a cisztaműtét, meg a tetkók és szakítások, az mind címlapos. Csak épp azt nem tudja a zöm, hogy hol-mit énekel az énekesnő...

*

Egyébként meg arról akartam mesélni a hosszúra nyúlt bulvárcsapkodás mellett, hogy ha lenne időm és pénzem ilyesmire, akkor írnék egy könyvet a taxisokról. Hihetetlen sztorik vannak, sokkal több, mint amit egy cikk (nem ide) átérne. Mostanában a munkám miatt hetente többször is taxiznom kell, át a városon, van idő beszélgetni, és egy idő után mindig interjúztatni kezdek, mert a zöm elképesztősen érdekes faszi.

Az alapállás az, hogy én olyan taxissal még nem találkoztam, aki eleve erre a pályára készült. Nyilván van ilyen, és nem csak a Taki bácsi a szomszédokból (bár a sztori szerint ő is eredetileg a Rádiónál volt sofőr, és csak Pestre költözve, nyugdíj mellett kezd el taxizni a kockaladával). Mindig az a legizgalmasabb, hogy honnan jött az arc, aki ma a volán mögött nyomja.

Van olyan, aki eredetileg színházak, koncerttermek, egyéb helyek akusztikájával foglalkozó, úgynevezett fehérkőműves szakember volt, éveket élt Kanadában, dolgozott Európa több országában - de a válság és a bután spórolás ezt a tételt húzta le először a számlákról, bedőlt a biznisz. Állítja, hogy ma már szinte nincs tihanyi visszhang, többek között a Tihanyi Apátság fehérkőműves nélküli, buta felújítása miatt sem.

Van aztán olyan pasi, aki szokatlanul nagy, szépen rendben tartott, drága Mercivel jött. Egy éve taxizik, előtte egy nagy vállalkozást vezetett - de az egyik megrendelő nem fizetett ki egy negyvenmilliós számlát, megindult a dominó, tönkrement. Persze a közterheket, áfát meg iparűzési adókat akkor is követeli az állam, ha a vállalkozót nem fizették ki, abból is adóznod kell, amit meg se kaptál. Hát ő meg nem tudott.

A flottából ezt az egy szem autót kimentette (lízingeli azt is), és az a faszi, aki tegnap még Kínában felügyelte a cége által megvásárolt cuccok berakodását, az ma felrakta a taxilámpát az autóra, és nyomja az ipart. Itt se tud kiengedni, a taxizást sem félgőzzel nyomja, sőt, még a kollégákat is próbálja terelgetni: az egyiknek ad párszáz forintot, hogy vegyen a kínainál magának egy rendes nadrágszíjat, ne madzaggal kösse meg a gatyáját.

A harmadik csávónak viszont épp ez a rév, a felemelkedés. Kilencévesen intézetbe kerül, két év után szerzik vissza a szülei, de kurvára elkutyul, alkoholizmus, gyógyszerek, elvonók sora eredménytelenül. Végül saját erőből száll ki a kerékből, leteszi a cuccot, családot alapít. A házassága ugyan szétmegy, de a gyerekekre figyel, a fia másodéves a jogi egyetemen, a taxizásból elsősorban a családot támogatja (az ex-feleség az egészségügyben dolgozik, és nem plasztikai sebészkén).

Ott ül egy lelakott, de kedélyes hippitaxiban, az arcán fél életnyi genya barázdái, de tud vigyorogni magán, mert talált valamit, és végre nem a levegőben lóg. Akik vele indultak, azok javarész maradtak a szarban, nem voltak elég erősek, vagy nem volt elég szerencséjük. Neki bejött, és ugyan van, hogy egy címet azért nem vesz fel, mert azt a Black Sabbath számot márpedig ő végighallgatja, nem nyomja ki pont a szóló közepén, de pont ettől is érdekes, és pont ettől működik - és baszki, EZ kurvára nyomtatásért kiált, ezt, ezeket a csávókat kéne megírni, nem a fiszem-faszom velvetfeljelentett meg álbotrányos lufikat.

 

Csak épp nekem is végeznem kell a munkámat, mert azért jár a pénz és azzal kell töltenem az időmet. Úgyhogy marad a Havas Henrik (jaj).

 

Svájci frank, izzadós jóga, bunkó szülő

Divatja van annak, hogy a visszamenőlegesen okos emberek jól megmondják, hogy miért volt nagyon-nagyon hülye az, aki 5-6 évvel ezelőtt svájci frankban vett fel hitelt. Sorjáznak a "kiváló" érvek, hogy miért kellett volna már akkor előre tudnia mindenkinek (sőt, az érvelő általában már akkor is hú, de tudta - csak ennek épp semmi nyoma nincs), hogy be fog dőlni az egész hóbelevanc.

Két pici megjegyzésem lenne a dologhoz. Az egyik, hogy nyilván a blog.hu-n kommentálgató, újbudai Tupperware-ügynök hamarabb és tisztábban látta a világgazdaság és a magyar pénzpiac jövőjét, mint az ezzel foglalkozó szakemberek, és hatalmas veszteség mindannyiunknak, hogy műanyag éthordót árul, ahelyett, hogy a megfelelő vezetői pozíciót csípte volna meg az IMF-nél. Jelzem, most épp üresedés van.

A másik megjegyzésem meg csupán egy link. Ha ide klikkolsz, akkor csupa-csupa biztató dolgot olvasol, ahol minden szereplő arról győzköd, hogy megéri frankban eladósodni, nem tud akkora baj lenni, hogy szarba kerülj, sőt, a bankok közti verseny miatt még javulhatnak is a pozícióid. A cikk 2006. szeptember 18-án jelent meg az indexen, két héttel azt követően, hogy beköltöztem a svájci frankhitelből vásárolt garzonomba. Ott és akkor tehát még pont kurvára nem tudta senki, hogy a világ gazdasága mindjárt összeomlik, magával rántva mindent, és rövidesen lószart se fog érni a lakásom, bedől az egész ingatlanpiac. Pár nappal az őszödi beszéd kiszivárgása után voltunk - azaz a hitelfelvételkor még az elkúrás és a böszmeség se volt köztudomású tény, az abból következő negatív kényszerekkel (megszorítások) és hatásokkal (forint a béka segge alá).

Így tessék most utólag okosnak lenni. Max, ha belinkeled, hogy te már akkor megmondtad. Most? Most én is meg tudom mondani, hogy milyen lottószámokat húztak ki a múlt héten, és hogy Hitler ne induljon meg Oroszország ellen. Ja, és vigyázzunk Matuskával Biatorbágy környékén.

Vidámabb dolgokra rátérve, a hétvége egészen jól alakult. A pénteket még izomból végigmelóztam, hajnali három körül sikerült lefeküdni. Az meg direkt jól jött, hogy szombaton klasszikus fosidő volt, mert így kevésbé fájt, hogy szintén egész nap a klaviatúrát csapkodtam, munka, munka, munka. Kb. ez volt az ára a vasárnapnak, ami viszont végre totálisan az a hétvégi nap volt, ami a tankönyvekben szerepel.

Reggel leszaladtam a pékségbe, hoztam reggelit, aztán kicsit bindzsiztem még a melókkal (mindig van restancia). Az ebédet formabontó módon a Majorkában oldottuk meg, ahol Björk kiváló csirkebrassóit evett, én meg kurvajó hamburgert - viszont limonádét nem érdemes rendelni, mert a fele jég... de a kaja nagyon rendben volt, és a helyet is szeretjük, a kedves felszolgálóktól a normális árakon át a kulturált mosdóig minden 10 pont. Gondolkodtunk is, hogy kéne valami átirányító tábla a körszállóból kilépő, vagy a lefizetett idegenvezetők által csoportosan a közeli "Csárda restaurant" karmai közé kerülő külföldi turistáknak, hogy helló, baszki, inkább ide, ez fasza és nem ciki.

Onnan pedig a Millenárisra mentünk, a Mozgástrend Fesztiválra. Nagyon örültem, hogy a varázslós-béltisztítós, meg aurafényképezős-gyomevős, beborult baromságok helyett szinte csak olyan dolgok voltak, amik engem is érdekeltek, sőt, meggyőztek. Björknek megvan a külön története az ügyben, szóval neki extrán érdekes volt az esemény, de ezt privacy okokból nem részletezem - ugyanakkor végre láttam működés közben a már régóta, messziről gusztált Bikram jógát, és pontosan az volt, ami miatt érdeklődni kezdtem iránta. Mostantól az a feladat, hogy kábé őszre időt és pénzt is találjak heti egy alkalomra, amikor oda is eljutok. Ez nyilván csak a hétvége tud lenni, mert heti 2x, ugye, egészen más edzésen vagyok.

Persze bunkók mindenütt vannak - volt egy jelenet, amin kurvára felhúztam magam. A fesztiválon természetesen igyekeztek a gyerekek számára is színes, jóféle programokat összerakni, volt is sok család, mindenféle kiscsávókkal. Épp az egyik kijárat mellett üldögéltünk a füvön, mikor Idegbeteg Anyut (IA) láttuk sértetten elvágtatni, mögötte sírásközeli, 4-5 éves kislány, kezében lovacskás lufi. IA direkt egyre gyorsabban megy, hogy soha ne érje be a kislány, idegesen csattog a körömcipő, sértetten magasba emelve az orr, feszesen hóna alá szorítva a ridikül. A kislány maradna még, nézelődne - nincs is egyébként későn, három óra körül lehet. IA megáll a kapuban, és valami hihetetlen agresszivitással, fröcsögve-sziszegve szól hátra:

-Most aztán már elég, egész nap csak a te igényeidhez igazodtunk, márpedig most megyünk és kész. Különben itt hagylak.

Én meg ilyenkor szívem szerint odamennék, és úgy picsán rúgnám a hülye, hisztis luvnyát, hogy hazáig repülne. Mégis, miféle az anya az ilyen, hogy lehet ilyen gyűlölettel szólni a saját gyerekéhez? Mennyire ostoba és rohadék dolog már ez a stílus? Mi lehet annak az "anyának" a fejében, aki azt felrója az óvodás kislányának, hogy "az ő igényeihez alkalmazkodnak"? Mégis, mi a faszra számított a gyerekprogramokon, francia manikűrre meg párterápiás sorselemzésre, esetleg ingyen Kiskegyed-előfizetésre? Mégis, kinek az igényeihez kéne alkalmazkodni, és egyáltalán, hogy merül ez föl benne, hogy strigulázza, épp kinek az igényeihez alkalmazkodtak? Lehet, hogy korábban a pelenkára meg bébiételre költött kiadásokat is vezette egy kockás füzetben, hogy legyen majd mivel érvelni?

Nem a lovacskás lufiért kell tudni kinyitni a pénztárcát, baszod, hanem ilyenkor ANYAKÉNT viselkedni.

Fú, nagyon felbasztam magam rajta, de szerencsére aztán meg minden tök jó volt, úgyhogy nem ezen dühöngtem. Végül fél6 körül léptünk le, nyomás haza. Ott pedig kiültünk az erkélyre a szomszédokkal, madárcsicsergés, borozás (rozéfröccs, mert olyan idő van), Rizikó (nagyon durván tönkrevertek, a végén már vécére se mehettem volna vízum nélkül). Közben a telekről hazafelé tartó Björk szülők is felénk kanyarodtak, hoztak cseresznyét, epret meg borsólevest.

Ha több ilyen vasárnap lenne, akkor nyilván az idegsejtjeim is lassabb ütemben pusztulnának.

 

Most pedig indul egy újabb, durván munkás hét. De hátha a vége majd megint ilyen tud lenni. 

 

Hülyék nélkül

Végre péntek van, ami persze nem jelenti azt, hogy a munkának is vége lesz a mai nappal. Este sokáig meló, TÉNYLEG sokáig, holnap is össze kell raknom pár cuccot - a vasárnap, az egyelőre lájtosabbnak tűnik. Björkkel szabadtéri programot tervezünk, jó lesz.

A hét történése persze az Alföldi-ügy, de nem fogom hosszan kommentálni; abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a nácik és pózer ál-keresztények kivételével mindenkinek tudok a saját ízlésének, meggyőződésének megfelelő reakciót linkolni. Kormánypártiak ide, ellenzékiek ide kattintsanak. Aztán fordítva, és lepődjenek meg, örüljenek, hogy lám, lehet így is.

Csak egyetlen komment erejéig foglalkoznék a dologgal - mégpedig a liberalizmussal szintúgy nem vádolható Balavány György publicisztikája (mely egyébként szintúgy Alföldi-párti) alá érkezett egyik hozzászólással; abban olvastam ezt:

Azért kíváncsi lennék én, hogy mit szólnának az ilyen alföldit védelmező alakok, ha egy olyan jelenetet látnának a színpadon hogy Mózes a nagy Izraelre maszturbál vagy Anna Frank orális örömökben részesíti a láger lakóit.

Kell-e szebb-jobb bizonyíték arra, hogy Alföldi Róbertre végtelenül ostoba és műveletlen, ámde egyre büszkébben szélsőjobboldali emberek fröcsögnek? Amikor sorban lepleződik le a sok tufa, hogy úgy akar színházi előadást betiltani, igazgatót leváltani, hogy közben nem is látta a darabot - sőt, kockáztassuk meg, Madách művét se olvasta?! És amikor "érvelni" próbál, csak még jobban kivillan az árpisáv alól a szellemi mélyszegénység - nem tudom, kell-e egyáltalán mondanom az én kedves, művelt olvasóimnak, hogy náci hozzászólónk információjával ellentétben Anna Frank nem egy lágerben, hanem egy amszterdami ház hátsó traktusában, illetve padlásán rejtőzve írta a naplóját.

Hogyne, van olyan neonáci képregény, én is láttam már sajnos, amelyben a 13 éves Anna Frankot a roppant keresztény, erkölcsös és istenfélő Alföldi-kritikusok úgy ábrázolják, hogy egy lágerben szop le másokat. Nyilván a fenti hozzászóló is ezt látta a kuruc.info egyik vonatkozó cikkében, és ez alapján fogalmazta meg a fenti hozzászólást.

Kicsit általánosabbra nyitva immár, azt is elmesélem, hogy nekem ezekből a hülyékből mindenféle formában elegem van. Itt is. Ezért pár napja benyomtam a "Csizmás Kandúr" nevű gombot az adminban, ami azt jelenti, hogy június 30-ra lepörögnek az oldalról az index hirdetései, sajátot meg már most sem találtok - azaz egy hónap múlva ilyenkorra (ilyen a beállítás, hamarabb sajnos nem lehet) ez egy hirdetésmentes blog lesz, és mint ilyen, onnantól nem kerül ki többet főoldalra. Úgy gondolom, kell egy kis szünet, olyan időszak, amikor csak "célirányos" olvasók jönnek, illetve a közvetlen megosztásokról érkezők.

Apropó! Ez azt is jelenti, hogy a váltás után lesz egy "rendes" Facebook-oldal - a mostani csoport már nem fog frissülni, azt szeretném, ha a jövőben már csak azok lájkolnának, akik tényleg és frankón, nem pedig az index főoldalról beesők a trollkodás kedvéért. Ezért újra fogom építeni azt is.

Így állunk. Most még egy bő óra meló itt bent, aztán busz, máshol meló, aztán veszek húst, Björk főz vacsorát, aztán megint meló máshol.

Csá.

 

 

Kedves Tatár Csilla!

Vannak pillanatok, amikor igenis fel kell állni, egyes arcokba beleüvölteni, néhány ajtót bebaszni. Ha mód van rá, akkor úgy, hogy Hajdú Péter feje is az ajtónyílásban legyen.

Mondom ezt úgy, hogy nekem papírom van róla, hogy mindennemű feminista mozgalmárságtól mentes, Geréb Ágnes felől nézve talán még némi hímsovinizmussal is okkal gyanúsítható, néha faék egyszerűségű férfi vagyok.

De amit a hírek szerint a tv2 Frizbi című műsorában Hajdú Péter és beszélgetőtársa elővezetett, az semmilyen szőnyeg alá nem fér be. Aki nem tudná, ez a két alfahím azon élcelődött, hogy Hajdú felolvasott egy nyolc női névből álló listát, melyre reagálva a vendég (Berki Krisztián, a volt Fradi-vezér) sejtelmesen közölte, hogy ebből négy nőt megdugott. Hajdú válaszul tudatta, hogy egyet ő is.

 

Itt a lista: Szalontai Szilvia, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Zimány Linda, Debreczeni Zita, Liptai Claudia, Tatár Csilla, Horváth Éva.

 

Az viszonylag hamar leszűrhető, hogy a nyolcból hat főállású villantós, azaz azért kapja a pénzt, hogy bőrfelületet mutat. Két tévés marad, az egyik Claudia, aki a bulvárral kel és fekszik, az elmúlt 2-3 évben mindent címlapra pakolt, válástól halálon át gyerekszülésig, sőt ő is megmutatta a csúnyáját a nyuszis magazinban, hát kevéssé érdekel, ha ezekhez csatlakozik egy lyuksógorsági gyanú is.

De te, kedves Tatár Csilla, te mi a túrót keresel a listán? Kérdem ezt totál függetlenül attól, hogy volt-e szex bármelyikkel is a két hím közül, mert nem ez a fontos - Alekosz feleségjelöltje és Erzsébet királynő is egyaránt szokott pisilni, de előbbinek ez benne van a munkaköri leírásában (pisiszexes kurva, ugorjunk is gyorsan), míg a brit uralkodó esetében joggal venné zokon a közvélemény, ha ezt a funkciót tárgyalnák egy esti műsorban. Magánügy, nem erről híres.

Szóval, kedves Csilla, neked mi van benne a munkaköri leírásodban? Mert ha (számomra szimpatikus módon) eddig nem volt textildobálás meg képernyős petting, ha nem lapogatta Gönczi Gábor a fenekedet a Fókuszban, hogy "de jót dugtunk az este", ha eddig próbáltál műsorvezetőként érvényesülni, tévésnek maradni, akkor biztos, hogy ez belefér? Nem ilyenkor kéne kiadni egy bocsánatkérést követelő közleményt, és/vagy lehúzni két nagy pofont Hajdúnak?

 

Hajdú Péter ágyjelenete a tv2 Mr. és Mrs. című műsorában

 

A nyilvánosság, ezt biztos jól tudod, épp az ilyen dolgokat vési be a leginkább. Egy ilyen beültetéses, sejtetéses sztori pont elég ahhoz, hogy még évek múlva is téma legyen, hogy "igaz, hogy a Tatár Csillát az a focista meg a Hajdú is megdugta?" És mintát is adsz, példát mutatsz bárkinek, aki fiatal lányként azt tűzte ki célul, hogy országos kereskedelmi tévében műsort vezessen, az egyik "arc" legyen. Az egyik példakép vagy, akinek a hallgatása azt jelenti, hogy akkor ezt is be kell vállalni, ez a szakmával jár, büdös bunkók röhögcsélhetnek egy ország előtt, hogy "megbasztad? Á, nem mondom meg... nyolcból négyet... egyet én is!"

Kedves Csilla, most kéne megmutatni, hogy nem lehet bármit, hogy nem mindenki Fekete Pákó, nem mindenki csereszabatos, nem mindenki rángatható be ugyanabba a mocsokba. Ha van bármilyen átléphetetlen határ, bármilyen szigorúan vett elv számodra, amiért ezt a pályát választottad, akkor itt és most kérd ki magadnak ezt az egészet.

Nyugi, nem fognak haragudni érte, mivel Hajdúnak az is reklám lesz.

Hajrá.

 

Ui: jut eszembe, kedves Gönczi Gábor, ha az én csajomról röhigcsélnének így a tévében, másnaptól valószínűleg Hajdúnak már oka lenne a mozgássérült helyre parkolni. 

 

Hétköz

Huszonegy éves videó, baszki, de minden pillanatban erősebb, mint 2011-ben bármi. Ezzel kezdődött a kilencvenes évek, naná.

De nem is erről akarok mesélni. Voltam ma a Brunchban a Mammut mellett, előttem a sorban fura kiscsávó, kicsit eszembe jutott róla a 16 éves önmagam (ja, most pont 2x annyi vagyok). Kb a vállamig érő, furán golyófejű srác, milliméterre nyírva a haja, csak fölül valamivel több. Szakadt, bomberszerű dzseki, színes military gatya, a kezében meg egy elnyűtt könyv. Kilestem: Heinar Kipphardttól az Alexander, szóval nem egy izé, heripotter. Vett valami szendvicset, aztán meg a sajtos masniból kért "egy maroknyit". Így, hogy egy maroknyit, ami nyilván szintén egy lényegtelen, mellékes kis körülmény, csak mégse szokták, hanem dekát mondunk vagy darabot, és persze túlmagyarázom az egészet, de mégis akkor azt gondoltam, hogy nézd már, milyen szimpatikusan natúr ez az egész.

Meg hogy ez a gyerek pont olyan hülyén néz ki az aktuális környezetében, mint én annak idején kamaszként, és hogy egyfelől mennyire jó volt akkor másnak lenni. Ma meg közös költség van, indigós számlatömb meg adószám, felelősség meg szőrös mellkas. A szabadságot ma kivenni szoktam, akkor meg az volt, úgy körülöttem, bennem, totál.

De egyébként meg még megy is a dolog, a hétvégi ámok után már csak kicsit vagyok lemaradva magamtól (látod, még blogot is írok), és pont tegnap este lefekvéskor mondtam Björknek, hogy egyébként meg a fasz se gondolta volna. Mikor olyan kiscsávó voltam, annyira de annyira nem mentek a dolgok, a szabadedzés simán, de az időmérőnél már esély se volt a pole pozícióra. A szabadság meg a teljesítmény, az nem ugyanott lakik. Most meg végre azzal foglalkozok, ami megy - csak innentől meg a lázadás nézne ki hülyén, arról a +16 évről nem is beszélve, ami a világmegváltó korosztálytól elválaszt.

Most pl. levettem a cipőmet, és az Éden Hotel promóciós naptárját raktam a padlóra, azon van a zoknis lábam.

Az is tök jó egyébként, hogy már bő hat éve légvonalban élek. 2004 végén költöztem fel Pestre, és azóta mindig vannak dolgok, feladatok és megoldások, és különösen kurvajó, ha ezek sikerülnek is. Az elmúlt évek költözései során mindig felbukkantak emlékek régről, javarészt kudarcos szemetek, kétségbeesett irkafirka agrárjog (!) vizsga előttről, vagy egy töredékes napló 1996-ból, hogy jaj, lehet, hogy megbukok fizikából (nem buktam, kettes lettem). Jó volt végleg kidobni.

Mennyire tuti lett volna, ha akkor valaki azt mondja annak a kiscsávónak, aki vagyok, hogy figyelj, ebből az egész miskulanciából csak pont az a nyomorult Updike-könyv a fontos, amit a sziget padján ülve olvasol délután, meg azok a viták, amiket csütörtök este nyomtok a kolesz dohányzójában a csempészsörök fölött. Abból fogsz te felépülni, azt fogod használni, abból fogsz élni. Meg hogy kurvára nem vagy ám lúzer, és élvezz ki minden pillanatot, amikor a nénibosszantó fejedet meglátva finnyognak a konzervnyitók, mert pont ez vagy te, nem a tekercsben a vasmag, amire kettest kaptál fizikából. Épp akkor gyanakodj, ha magatartásból hármasnál jobbat kapsz. Pont ezt fogod később árulni, mutogatni, ez a TERMÉK, nem a vaktérképen berajzolt Pitesti és Ploiesti a kőolajmezőkkel.

De persze én se mondtam a kiscsávónak semmit, hülyén is festett volna, ahogy a túrós croissantomat meg tojáskrémes szendvicsemet lerakva, tök ismeretlenül beközlöm neki a Nostradamust, hogy te vagy itt az elveszett frigyláda, hajrá-hajrá, majd minden tök jó lesz.

De hátha olvassa ezt. 

 

Névtelen nulla

Van nekem ez a hülye szokásom, hogy időről-időre muszáj kiszaladnom előre, és onnan kiabálni, pedig sokkal kényelmesebb lenne az élet a második sorban. Tervezhető, nyugis, kiszámíthatóan egyenletes.

Az optimális státusz valószínűleg Chuny a Vészhelyzetből. Ezt a nővér-szerepet 1995-től vitte Laura Cerón, durván dobogós a "stabil" tagokkal szemben is, nála többször csak Carter doki, illetve Weaver doktornő szerepelt (az ő 254, illetve 249 epizódjuk mögött áll 219 szerepléssel, ami szintén rohadt sok). Szerintem ez a tuti hely: jut neki pénz, elviselhető mértékű rivalda (de egy más smink + frizura már el is rejti, ha azt akarja), ugyanakkor nem esik áldozatul a koncepcióváltásoknak, amikor stábcsere van. Néha picit előbbre hozzák (mondjuk randizik Greene dokival), máskor meg csak behozza kétszer a kötszert, meg lekartonoz egy átszúrt fejű beteget. Szerintem jobban elvan, mint a nagy sztárok.

Ő van középen, ugyanis a sztárokhoz képest ott a másik véglet, a majdnem névtelen nulla. A filmek és sorozatok rengeteg ilyennel dolgoznak, sokkal színesebb a paletta, mintsem azt a "kabátos ember ül a Rózsa Presszóban Berényi Miki mögött" jellemzés elég lenne.

Mert ott vannak például a hullafotók. Nem, nem a direkt holttest látványa, hanem a fotó, amit a hozzátartozóktól kapott, vagy a rendőrségi adatbázisból töltött le a nyomozó. Vajon kik azok, és hogy kerül oda a képük, akiknek annyi a "szerepük", hogy a fotójukat használják? "Felismeri ezt az embert? Tegnap találtuk az Ötvenkettedik utca egyik lefolyójában. Leszúrták egy vajkéssel."

Vagy kik azok, akik NEM a tettesek? Akiket a szemtanú csak átlapoz a rendőrségi felismertető albumokban? "Nem, nem ő az, durvább arca volt... ja, és nem néger volt. Ezt még nem mondtam? Bocsi." Ők is csak villanásnyi fotók.

Picit komolyabb, már valódi jelenlétet igénylő szerep, amikor nem te vagy az, akit az üveg mögött sorakozók közül a szemtanú vagy sértett kiválaszt. De itt is csak annyi van, hogy besétálsz, esetleg forogsz egyet, majd ki. Vajon ez mennyi pénzt ér?

Egyébként ez tök jó kis mellékes lehet. Havi egy-két statisztálásból szerintem már sok gombóc fagyit lehet venni, és alig kell csinálni bármit. Igen, ezek már a "rendes" statisztaszerepek. A másik beteg a szomszéd ágyon, vagy a várakozó, de sorra nem kerülő páciensek/sérültek a Vészhelyzet várójában.

Csak én olyan faszkalap vagyok, hogy nekem ez általában nem elég. Pedig sokkal békésebb lenne.

 

Gumicukor

Ha valaha fontos ember leszek, amolyan "ügyeket eldöntő" meg intézkedő faszi, akkor minden szorító, égető gond dacára ezt venném legelőre. A gumicukor-ügyet. Nem vicc.

 

Van ugyanis egy olyan, nyilván naiv, leegyszerűsítő, okkultista magyarázatom a bajainkra, hogy rosszak vagyunk és utáljuk egymást. Gyöngyöspatától az átcímkézett romlott húsig, Széll Kálmán tértől/tervtől a bármilyen bőrszínű emberek által elkövetett bűncselekményekig nálam ez az origó. Van is most egy kis példatörténetem, egy homáros levél, ide kattintva olvasható, de most csak egy kis részlet, a számomra fontos rész jön:

 

a 3 és fél éves kislányunkkal utaztunk, aki rémülten kérdezgette, hogy mama rossz a jegyünk, és egy zacskó gumicukorral próbálta békíteni a kalauzt

 

Ha valaha fontos ember leszek, akkor az én országomban ultima ratio lesz a zacskó gumicukor. Nem tudok elképzelni olyan vonatjegy-elbaszási merényletet az anyuka részéről, amit nem überel a gumicukor.

Érthető ez valamennyire, amit itt a cukorkáról akarok mondani?

Esélye sincs annak országnak, nemzetnek, népnek, ahol ennyire utáljuk egymást. A közösség halvány paródiáját se mutatja az az ország, ahol annyi empátia sincs bennünk, nincs egy nyomorult kalauzban, hogy bekapva egy piros gumimacit, mosolyogva integessen a kislánynak, és továbblépjen. Egyszerűen senkik vagyunk (hej! hej!), ha még egy ilyen helyzetben is (nem lesz kevesebb a fizetése, ha eltekint az igazságtalan büntetéstől, nem utálni, hanem szeretni fogják, ha eltekint a büntetéstől) csak a bunkósbot kerül elő.

 

Ha valaha fontos ember leszek (nem leszek), akkor minden egyéb szarság előtt ezt rakom rendbe. Hogy legalább ott, ahol nincs rezsi és rizikó az emberies viselkedésben, ott tudjon és akarjon ember lenni mindenki. Ne ez a kibaszott körkörös védekezés legyen, ahol egy alig óvodás kislány is ellenség a zacskó gumicukorral. Hogy valahogy beszéljük meg, hogy mi, így együtt, közösen, egymásért. Igen, harcolni kell az államadósság meg a globális felmelegedés ellen, igen, vannak részcélok, mindenkinek más, az egyik a tőzeglápot akarja megmenteni, a másik meg autópályát akar építeni - de a közös gondunk az a vegytiszta, mérgező gonoszság, amitől olyan ez az egész kibaszott ország, mint A Legyek Ura.

Valahogy mindig azt hisszük, hogy a nagyvonalúság, a jóság, a tisztesség, a szeretet az a fölösleges ballaszt, amit elsőként kell kidobni a léghajóból. Aztán már csak a zuhanás közben vesszük észre, hogy mi magunk ugrottunk ki, saját magunkat, a lényegünket ítéltük feleslegesnek. Onnantól meg ki a szart érdekel, hogy hurrá, húsz centit emelkedett a léghajó? Rohadt jó, csak már nélkülünk; nekünk már attól nem lesz jó soha. Mi beledöglünk.

 

 

Lakásmizéria felfüggesztve

Na, most lett elegem. Tegnap este hivatalosan is véget vetettem a kísérletnek, hogy eladjam a lakásomat.

Az elmúlt két hónapban a tizenegy közvetítő cég épp csak olyan érdeklődőt nem tudott prezentálni, aki valóban egy belvárosi, közepes állapotú, harmadik emeleti garzont kívánna venni adott árkategóriában. A konklúzió pedig az, hogy elsősorban nem is a közvetítőkre haragszom, hanem tényleg az emberek faszok.

Szó se róla, a 11 cégből lejjebb adtam a végére, az egyik ingatlanos nénitől például üvöltve sikerült elbúcsúzni. Pár hete, hétfőn este fél7kor csörög a telefonom, pikírt hangú asszonyság a vonalban:

- Halló, akkor mi itt vagyunk ám már egy ideje! - semmi bemutatkozás, semmi köszönés, de a hangból rögtön ráismertem: ez az, aki múltkor ugyanígy jelentkezett be, lebaszva, hogy miért nincs lift a házban. Adjam olcsóbban, ezt üzenik a vevők. Nyilván attól lesz lift, mindegy. Épp jó passzban voltam, ezért vettem a lapot, "felismertem", hogy ő az, és visszakérdeztem, hogy ezek szerint ő hozott valami vevőt a lakásomhoz? Dehát nem beszéltük meg, hogy jönnek, és jelenleg a város másik végén vagyok.

- De, de, nekem itt át van nyilazva, hogy hétfő, hat óra! Már itt várjuk mióta!

- Lehet, hogy várnak, de hiába, mert nem beszéltük meg. Maga múlt csütörtökön hívott, hogy ott tudok-e lenni egy órán belül a lakásnál, mert a vevőnek akkor lenne jó, mire én mondtam, hogy ennyire gyorsan nem, de pénteken bármikor. Erre maga felhívta a vevőt, akinek nem volt jó a péntek. Akkor azt javasoltam, hogy kérdezze meg, hogy jó-e neki-e a hétfő, mert öt után oda tudok érni.

(köztünk szólva, a csütörtöki beszélgetés is érdekes volt - már akkor is lebaszott, ott nyögdécselt a telefonban, hogy "jaj, hát ez így nehéz lesz, jaj, de bonyolult ez így" - hát baszki, azért vagy közvetítő, hogy közvetíts. Ha közvetlenül a vevővel beszélném meg, akkor egy perc alatt lenne közös időpont, de azért kapnál félmilliót a vételárból, mert te közvetíted a dolgot - úgyhogy ne engem baszogass. De nem, még itt is kedves voltam.)

- Igen, és én a vevővel meg is beszéltem, hogy neki a hat óra jó.

- Az lehet, de engem aztán nem hívott vissza ezzel az információval.

- De igen, mert nekem át itt van nyilazva.

- Ahhoz én nem értek, hogy ön mit nyilazott, nyilván azt még a vevővel egyeztetve tette meg, de nekem nem szólt.

- Hát szerintem ez egyáltalán nem így van, és egyáltalán nem az én hibám. De most akkor legalább most idejön?

- Nem, nem megyek oda, mert nem beszéltük meg, és dolgom van.

- De megbeszéltük, ez nem így van, és mi itt várunk már mióta. Most mit mondjak a fiatalembernek, akinek itt kellett várnia?

- Talán az igazságot, hogy maga nem egyeztette velem az időpontot.

- Tény, hogy ez nem így van, én egyeztettem, csak maga elfelejtette, át is van nyilazva, és...

- Kikérem magamnak ezt a stílust, maga elméletileg egy szolgáltatást végez, és leginkább a maga érdeke lenne, hogy ez jól működjön, ezt pedig én nem fogom eltűrni.

- De szögezzük le, hogy igenis megbeszéltük, és maga most...

- Én most EGYRE MÉRGESEBB VAGYOK, ÉS EGYRE KEVÉSBÉ GONDOLOM, HOGY EZT A BESZÉLGETÉST FOLYTATNI AKAROM! KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY ÚGY BESZÉLJEN VELEM, MINT VALAMI ÁLTALÁNOS ISKOLAI PEDAGÓGUS A HÜLYEGYEREKKEL!!! KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY A NEM KEVÉS JUTALÉKÁÉRT CSERÉBE SEM HAJLANDÓ RENDESEN DOLGOZNI, HOGY MÉG AZT HISZI, HOGY MAGA TESZ NEKEM SZÍVESSÉGET!!!

Igen, itt már üvöltöttem, de ő kötötte az ebet a karóhoz:

- De uram, én azt mondtam, hogy rögzítsük a tényt, hogy ez meg volt beszélve, és maga mégsem jött el, ezért most...

- EZÉRT MOST BEFEJEZZÜK EZT AZ EGÉSZET, MAGA PEDIG ÁTKÜLDI NEKEM A MEGBÍZÁS MEGSZÜNTETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES PAPÍROKAT!!!

- De akkor a fiatalember a következő időpontra...

- NINCS KÖVETKEZŐ IDŐPONT, ÉN MAGÁT TÖBBET SE LÁTNI, SE HALLANI NEM AKAROM! KÜLDJE ÁT A PAPÍROKAT!!

Itt lebasztam a telefont. Írt még SMS-t, amiben szintén azt bizonygatta, hogy meg volt beszélve, de "felejtsük el a dolgot"... A pofátlanság csúcsa, még ő akar megbocsátani nekem, milyen nagylelkű. Papírokat azóta se küldött, persze.

*

Volt aztán olyan vevőjelölt is, akit kifejezetten sajnáltam, mert szegényt nagyon át fogják baszni. Vidéki kislány, az öccsével költözne Pestre, és az a koncepció, hogy vesznek egy lakást, összeköltöznek, az egyik szobát pedig kiadják albérletbe. Na, de nekem egy 35 nm garzonom van, egy légtér a szoba és a vele összenyitott konyha, és az ingatlanos ott magyarázta lendületesen a kislánynak, hogy ó, hát ezt könnyű megoldani, 3-4 variáció is van, csak kis átalakítás kell, és mindenki elfér.

Nem, nem fér el. Egy légtér, fekvőgaléria, összesen 35 négyzetméter az egész lakás - ha totál szétbontod, akkor se tudsz ott elhelyezni három embert rendesen. Én egy darabig csak hallgattam, egyre jobban szégyenkeztem, aztán valahogy nagyon óvatosan, nagyon közvetett módon elővezettem, hogy talán ők mégsem ezt és így akarják megvenni.

Ennyire nem akarok nyerni, komolyan. Bassza át más.

*

Volt aztán tömeges lakásnézés is. Nyugdíjas anyu, három felnőtt lánya és egy kiskutya, baszki, nem hiszed el. Mentünk fel a garzonba - és megint, és ismét: nincs lift, basszátok meg, le van írva a hirdetésbe, nincs lift, nincs, nincs, nincs! Akkor meg minek néz meg egyáltalán olyan lakást valaki (itt ugyanis a nemrég megözvegyült néni keresett lakást, a slepp csak "segíteni" jött), aki alig tud oda felmászni?!

Mindegy, betömörültünk mind az öten a garzonba. Meg a kutya, akit azzal a lendülettel szabadon is engedtek a lakásban, szaladgálni, amit azért annyira nem kultiváltam, mert oké, nem egy lakóparki luxuslakás, de azért ez mégsem illik.

Aztán meg, miközben a néninek magyarázok, egyszer csak elkezdek szimatolni: baszki, valaki pont az ablak előtt, a gangon gyújtott rá? De hát nem is nyitottam ki az ablakot, akkor hogyan...? Bazmeg!!! Anyu egyik kísérője semmitől nem zavartatva rágyújtott egy cigire. Ott, bent, ahol én dohányosként soha nem cigiztem, ott, ahol életében először (és utoljára, az száz) jár, bármiféle kérdés nélkül, érted... rátoltam a legcsúnyább vasvillaszemeket, mire ál-meglepetéssel, megnyúlt arccal közli, hogy "ja, nyissam ki az ablakot?"

Nem erre gondoltam, baszki, hanem hogy tűnés kifelé... de ráhagytam, nyisd ki. Nézem tovább, elkezd grimaszolni, aztán látványosan kipöcköli a hamut az ablakon. Érdekelt volna, hogy egyébként, ha nem nyit ablakot, akkor hova szánta volna.

Közben anyu elkezd kupeckedni - úgy, hogy én tényleg nem árulok zsákbamacskát, tök őszinte vagyok, de akkor is. Hogy ő már látja, mert egyszer mondta neki egy mérnök, hogy valami hiba van a falon, akkor az egész lakásban mindent le kell bontani, és az borzasztóan drága. Hogy ő már kívülről is látja, hogy rohad a fal (nem, asszonyom, az a korom a konvektorból). De akkor is, az nem az. Ebből nagyon sokat kell majd engednem, mennyiért is adom?

Mondom, hogy X, mire teátrálisan összecsapja a kezét, hogy neki a közvetítő eleve X-300.00 összeget mondott, azzal,  hogy abból még egy komolyat lehet alkudni is (apropó: itt a közvetítő nem volt ott, hogy megcáfolja, mivel ő tényleg rosszul nyilazta a naptárát - és neki volt igaza, basszus, ezeket én is kihagytam volna).

Nem, asszonyom, rosszul tudja, ennek X az ára. De ő most akkor felírja a számomat, és majd visszajön a mérnök barátjával, annak majd biztos hiszek (elgondolkodtam, hogy nekem meg vannak színész barátaim, valamelyik nyilván szívesen eljátszana egy ellen-mérnököt - ő is lenne annyira objektív). És engem fog hívni, mert neki a közvetítő kislány nem volt szimpatikus (teszem hozzá, a kevés normális ingatlanos egyikéről van szó, mindegy).

*

Tegnap este volt az utolsó kanyar. A kedvenc, normális, old school ingatlanos bácsim volt a soros, ő hozott egy fiatal párt. Magyar csaj, francia pasi. Már a kezdet is fura volt, lényegében már a kapu előtt húzták a szájukat - amit azért nem értettem, mert a homlokzat tök szépen fel van újítva, a helyszín meg tudott-adott volt előre is. Ha nem akarok X helyen lakni, akkor nem nézek ott lakást, nem? Google maps, valami, hahó? Nem nyugdíjasok vagytok, akik egy kétsorosra jöttek az Expressz újságból!

Finnyogás a lépcsőházban is, a srácnak eleinte csak a hanglejtése tűnt fel, nem tudok franciául, ezért nem is figyeltem, miről beszélgetnek. A csaj kérdezgetett, fordított - míg egy hangosabb mondat során leesett, hogy de hiszen ezek angolul beszélnek! De akkor már gondoltam, benne maradok a figurában, teszem a hülyét, mintha nem tudnék angolul, úgy legalább őszintébbek lesznek.

Tanulságos volt. A faszi egyre jobban belelendült a fikázásba. A lakásban kérdezi, hogy mi az a cső, ami kijön a bojlerből és belemegy a WC víztartályába. Csajjal megbeszélik, csávó konklúziója: "It's broken". Csaj magyarul kérdez, mire megpróbálom gyengeelméjűeknek is érthető módon elmagyarázni, hogy mi az a tágulási szelep, milyen víz távozik ott, és miért jó, hogy a WC-tartályba vezettük. Csaj fordít, francia csávó konklúziója: "No, no. It's broken."

Kimegyünk a konyhába, faszi felfedezi az egyik neont, nézi, nézi, majd lemondó cöccögéssel közli a csajjal, hogy "It doesn't work". Csaj kérdi, hogy az ott csak dísz, mire a legszebb mosolyommal odalépek, és megnyomom az oldalán a gombot, a lámpa világít. Francia nem adja fel, elkezdi a konyhapult tetejét fedő munkalapot szakértő szemmel, négyzetcentinként kopogtatni, majd diadalittasan fordul a a csajhoz: "hahh, it's fake!".

Eltart egy percig, mire leesik: a munkalap, ugye, ilyen stilizált márványmintás. Monsieur Sherlock épp azt nyomozta ki, túltéve ezzel minden helyszínelős sorozaton, hogy az ott nem igazi márványból készült! Nem találok szavakat... mégis, mi az anyámat gondolt, húsz folyóméter szicíliai márvány és arany csaptelepek lesznek a lakásban ennyi pénzért?

Aztán így megy tovább még hosszú percekig, a koreográfia stabil: csávó kérdez/állít valami hülyeséget, csaj fordít, válaszolok, csaj fordít, francia meg közli a nőjével, hogy lófaszt, én hazudok nekik. Mert az a matrac ott fent biztos nincs 2X2 méter, a gázcsöveket biztos nem is cserélték ki, a mosógép biztos szar (BOSCH, ilyen kijelzős-időzíthetős cucc, nekik otthon biztos ezüst-kolloidos van, ha ezt fikázzák, mindegy), meg úgy egyáltalán, szar minden, szar az egész. Gondolkodok, hogy érdemes-e zárásként elmagyarázni nekik, hogy ha látták a képeket (volt fent sok a neten), ha tudták a címet, és ha látták az árat, valamint az ennyiért kapható lakásokat, akkor mégis, mi a faszra számítottak? Végül inkább csak arra jutok, hogy oké, ez egy jel, itt és most kell befejezni a lakás árusítását.

Ingatlanos bácsi, szegény, szégyenkezve mosolyog, neki fáj, ami itt zajlik. Franciáékat lekísérjük, aztán mikor lelépnek, a bácsi bocsánatot kér helyettük is.

Fél óra múlva kiadtam a lakást egy albérlőnek.

*

A végére pedig annyit, konklúziónak, hogy az emberek borzalmasan faszkalapok tudnak lenni. Van most ez az általános igazság, hogy az eladók bajban vannak, és a vevő válogathat kedvére, meg alkudhat szörnyeteg nagy összegeket - és az alaphelyzet tényleg leginkább erre hasonlít... ámde.

Ámde az akkor sincs rendben, hogy úgy jöttök egy-egy lakást megnézni, mint aki a talpára ragadt rágógumit vizslatja. Nincs az rendben, hogy nem úgy jöttök be, mintha valakinek az otthonába érkeznétek, hanem amolyan felettesként, ellenőrként, mintha valami szívességet tennél, hogy megnézed a lakásomat.

Inkább egy másik szívességet tehetsz nekem, ha ennyire bunkó vagy. A mostani albérlő marad, ameddig marad, de a következő alkalommal egyrészt csak magánúton hirdetem majd a lakást eladásra, másrészt pedig az úgynevezett vevők felét már a kapuban ott fogom hagyni. De inkább felgyújtom, bazmeg, minthogy még egyszer végig kelljen csinálnom azt, amit ez elmúlt hónapokban.

 

 

 

Ingatlanhirdetőknek: ami nem az (második rész)

Könnyítsük meg egymás életét, oszlassuk el a félreértéseket. Készítettem egy részletes szószedetet ingatlanhirdetők részére, hogy mi NEM AZ.

Előzmény: első rész

Itt a második rész (a hozzászólók kiegészítéseit is beépítve).

 

  • "Közelében" = nem ott.
  • Ha egy lakás bérleti díja 60ezer, de a közös költség a hirdető szerint 35ezer, akkor a lakás bérleti díja valójában 95ezer. Akkor is, ha hosszan sorolja, hogy ebben benne van a lépcsőházi világítás meg a kertrendezés - de nincs benne, mondjuk, a házközponti fűtés. Főleg, ha mindezt zsebbe kéri, hozzácsapva a "hivatalos" bérleti díjhoz.
  • Az "irányár" kifejezés eredetileg nem azt jelenti, hogy még én érezzem magam megtisztelve, hogy azon az áron kibérelhetem a lakást.
  • A természet valójában élő, nagy kiterjedésű növényzet, nem pedig öt, halálra ítélt, benzingőzben fuldokló facsemete a négysávos út mentén.
  • Az "ékszerdoboz" kifejezés nem rokon értelmű szó a bizsutartó papírzacskóval.
  • "Alig" = de mégis
  • "Szinte" = de nem
  • Az a lakás, aminek a jelenlegi lakói még csak gondolkodnak azon, hogy hova költözzenek onnan, az nem kiadó. Az legfeljebb kiadó lesz.
  • A szuterén, az nem földszint, az egy kegyelemkettessel átengedett alagsor. A magasföldszint pedig nem első emelet. thx Kiszámoló
  • A "páratlan panoráma" a lakásban természetes testtartással is élvezhető látványt jelent - a konyhaablakból derékig kihajolva, szemtengelyferdüléssel megpillantható Halászbástya opciója nem teszi panorámássá a hirdetett ingatlant.
  • A "hosszú távra is" nem azt jelenti, hogy addig, ameddig el nem adják (és már árulják!) thx sofn
  • A "minimális felújítás után azonnal költözhető", az egy önellentmondás - hát baszki, épp te írod, hogy nem költözhető azonnal, hiszen előbb fel kell újítani! thx L.X.
  • Az "eredeti nyílászárók" nem előnyt, hanem problémát jelentenek, ha azokon kihajolva még Rákosi Mátyásnak integetett a tulajdonos. thx L.X.
  • Az ikerház, sorház, házrész, az nem önálló ház. Sőt, semmi sem önálló ház, ahol a kanapén ülve hallod, hogy a szomszédod lehúzta a vécét. thx Ylang
  • Ha lefotóztad a ház előtti játszóteret, a vécé fölötti vízórát, telibe a fotelt, kanapét, konyhaasztalt (amelyek közül egyik sem marad), a tükörben saját szellemképes önmagadat, a mosógépet (nem gépesített lakás), valamint a lakás szakmai krikszkrakszokkal kinézhetetlenné varázsolt műszaki alaprajzát (és utóbbit is fotóztad, a konyhaasztalra rakva, oldalról, vakuval, homályosan, és nem szkennelted), akkor egyetlen dolgot nem fotóztál le: a lakást. thx Luie Lepke