zoli voltam


Jöjjön egy kis hagyományos,

2009. augusztus 02. - zoli vagyok

oldskool bejegyzés arról, hogy miafaszvan.

Kezdve azzal, hogy ma (vasárnap) ismét felülkeredett bennem a kalandkereső, minden újat kipróbáló énem, úgyhogy felmentem a WestEnd tetőteraszára, és körömcsipesszel levágtam a körmeimet. Csak a kezemről, bár papucsban voltam, így a lábamról is ment volna.

Szerintem én vagyok az első, aki ilyet tett. Ha lesz majd kis időm, kitalálok még hasonló úttörő cselekvéseket.

Egyebekben meg szinglihétvégém volt, Björk a csodálatos Békásmegyeren volt a légkondis lakásban (nem részletezem az okokat, röviden annyi, hogy úgy nézett ki, elutazok a hétvégére, de aztán mégsem, viszont ő már bekalkulálta Békást, nekem meg úgyis volt melóm sok, amit egyedül is tudok tolni), én konkrétan csak pisilni álltam fel a gép elől (meg ma körmöt vágni, ugye), de amikor meg mégis, akkor nagyon hiányzott a csajom. Más lenne nyilván, ha mondjuk Hollandiába mennék valami munkaügyben egy hétre, mert hiányozna ugyan akkor is, de így, hogy a kétfős életünk kulisszái között voltam egyedül, így extraszar volt.

Uh, jut eszembe, tegyük félre a naplózást, lenne ugyanis egy fontos kérdésem.

Úgy áll a helyzet, hogy az elmúlt napokban végigpróbálgattam a mindenféle divatos mikroblog-szolgáltatókat, mer'ugye, nem állhat meg a fejlődés, arccal a haladás könyökébe, meg ilyenek. De meg kell mondjam, se a twitter, se a tumblr nem nyűgözött le, mint elsődleges opciók, ugyanis értem én, hogy miben és mitől jobb vagy akár csak más, de a lényeg változatlan: ezek is blogok. Márpedig, ha én blogolni akarok, akkor ide írok, ti itt olvassátok, mi a töknek ugrálnátok egy másik helyre is zolit olvasni.

Ámde.

Ámde valamit mégis meg lehetne tenni, ami több, mintha csak egy másik blogot vezetnék ugyanarról. Mit szólnátok ahhoz, ha csinálnék egy oldalt a bognak a Facebookon? Az interaktívabb lenne, nem kéne új platformot megszoknotok, ha már regisztráltatok, illetve egy csomó, a blogomtól független faszasággal találkoznátok ott, ha csak most regisztrálnátok.

Mit szóltok hozzá? Nekem az tetszene benne, hogy lenne egy "szűrt" lista, nem a bárhonnan ideérkező bárki, hanem csak azok, akik tényleg rendszeresen és hozzászólva stb. Ez megoldaná azt a gondomat is, hogy már épp csak a nagyanyám nem olvassa a blogot, és lassan nem írhatok le semmit bele, mert mindig TEKINTETTTEL KELL LENNI erre vagy arra.

Szóval? Csatlakoznátok egy ilyen oldalhoz? Becsszó, aktívkodnék ott is, sőt, néha egyszerűbb lenne ott, mint itt.

 

 

A szabadság útjai

Vasárnap este megnéztük a Revolutionary Road (A szabadság útjai) című filmet. Ez most nem egy recenzió lesz, inkább némi szötymörgés.

Kezdve azzal, hogy rég hatott film így rám - és nem csupán azért, mert műfajilag kizárt, hogy az általam nagy mennyiségben fogyasztott, mégoly fasza akciófilmek megtekintése után álljak neki öntépni. Nem is az a célja egy Bourne-trilógiának, egy Vasembernek vagy Takennek. De azért nézek én "rendes" filmeket is, mégis ritkán van az, hogy a végefőcím után nagyítót nyelek, szétnézni odabenn, én is elbasztam-e már.

Aki még nem látta a filmet: egy fiatal pár két gyerekkel beszorul egy amerikai kertvárosba a hatvanas években. DiCaprio a férj, épp akkor lesz 30 (mint most én), Kate Winslet a feleség. Apu ingázó hivatalnok, egy az arctalan, szürkeöltönyös masszából, anyu htb, illeve amatőr színésznő a helyi nagyon amatőr színjátszóknál. És szenvednek, mert szar nekik - nem éhesek, nem betegek, csak egyszerűen beszorultak valami nehéz és lapos alá, nem ezt akarták, unalmas és szar az egész.

Hihetetlenül életszagú veszekedéseket nyomnak. Engem az rakott le a legjobban, hogy PONTOSAN ÉRTETTEM, mikor mit miért üvöltenek oda a másiknak, miért duzzog, miért tombol, miért hallgat és miért lép félre az egyik vagy a másik. Richard Yates (az ő könyvéből készült a film) kurvára értette, hogyan működnek az emberek.

És hogy honnan a félelem bennem? Hát onnan, hogy nagyon sok munkával, nagyon keservesen, de kölcsönös hibákkal pont oda lehet eljutni ma is, mint amit a főszereplő pár összehozott. Az pedig nagyon szar. Hogy fárasztó és időigényes melóval összerakok egy megfelelő, biztos egzisztenciát a családomnak, a feleségem mintaháziasszony, a gyerekek szépek és okosak - csak mikor este hazajövök, a csukott ajtó mögött már nem tudunk mit mondani egymásnak. Konvenciókat kitöltő szerepek kifelé, de nihil, spirálba csavarodó szeretet és gyűlölet egyszerre odabenn.

Persze, ehhez több hibát is el kell követni - de ezek "csábító" hibák. Ha nem "dolgozol" egy kapcsolatért, hanem hagyod üszkösödni a sebeket, ha nincs benned gátlás, mikor sértést dobsz a másikra, ha nem tudsz bocsánatot kérni, és nem tudod a bocsánatkérést elfogadni, akkor pont ez lesz. Ha tudod, hogy hol fáj a legjobban neki, és ott rúgod meg.

Ezt nem akarom. Nem akarom egyszerűen kipipálni az életet, az olyan lenne... az olyan, mint mikor egy egyébként csinos, különleges csaj valamiért úgy dönt, hogy mostantól túraboltból öltözködik, mert a vízálló, formátlan túradzseki praktikus, a bő pulóver nemkülönben, és egyébként is, minek öltözzön ki a hétköznapokban. Én nem akarom letudni a dolgokat, főleg nem a csajommal, a feleségemmel, a gyerekeimmel, a családommal, én hajlandó vagyok dolgozni és kockáztatni is akár azért, hogy ne csak a zsibbadt vakarózás legyen.

Björk szokta mondani, hogy úgy kell felöltözni, az a jó, az a stílusos, ha mindig van benne valami kis plusz. Persze, nincs definíció a "kis pluszra", jóhogy, akkor már unalmas lenne, de mégis érzed és tudod, ha van. És én igenis, mindenben akarom azt a kis pluszt, vigyen előre, adjon neki ízt, törje meg a ritmust - abban meg úgyis jó vagyok, sőt, az az alapprogramom, hogy a kiszámolt, táblázatos fundamentum ott legyen. Arra megy el az erőforrásaim döntő része, de igazából azért csinálom, hogy rá tudjam tenni a kis pluszt.

Ez a film meg persze jól befosatott megint, hogy ugye, én sose leszek olyan megalkuvó és gyenge, hogy ne akarjam majd rápakolni.

 

Anyám köntöse meg a fuzárium

Teljesen jól sikerült a tegnap: szülők jöttek, ettek, üldögéltek az erkélyeken (mindkettőn muszáj volt legalább egy cigit elszívniuk), aztán hazamentek.

Ilyenkor mindig olyan büszke vagyok a csajomra is. Björk nem köt kompromisszumot: előző nap NAGYON kitakarítottunk, aztán szombaton főzött nagyon finom füstöltsajtos levest, és megsütötte az ő különleges mákos-barackos tortáját. Én meg tök büszke voltam, hogy lám, milyen szép meg okos meg ügyes csajom van, és mindezt most jól meg tudom mutatni a szüleimnek.

Akik, egyébként, sokkal jobb állapotban voltak, mint az elmúlt két-három év során bármikor. Ehhez persze főleg az kellett, hogy apám végre meg tudta oldani a financiális gondokat, és nem mellesleg idefelé nem is tévedt el... Hoztak egyébként kolbászt, meg szalámit, füstölt sonkát, paprikát, paradicsomot, barackot, túrós rétest, székelykáposztát, meggyes piskótát (utóbbit apám sütötte, még nem az igazi, de anyám valamiért tíz éve bojkottálja ezt az egyébként tök egyszerű süteményt), meg műanyag székeket az erkélyre. Letettem róla, hogy szép, drága, fából készült garnitúrát vegyek a kiüléshez, mert 1: az idei "nyár" eddig sem kényeztetett el az erkélyen üldögélésre alkalmas időjárással 2: fontosabb dolgokra kell a pénz 3: Egy, max két nyarat töltünk itt - akkor meg minek?

Egyébként anyám mesélte, és ő falu jegyzője, plusz a polgármesternek szakirányú végzettsége van, ergo ő csak tudják, hogy a parasztok rendszeresen kaptak támogatást, hogy növényvédőzzenek a fuzárium ellen, meg mindig mondták is nekik, hogy ne kummantsanak (és tényleg, itt egy tavaly nyári hír), de mindig van pár szarfaszú, aki inkább elrakja a pénzt, és nem gyilkolja a gombát. Aztán persze a felvásárolt gabonát összeöntik, és máris oda az egész... na, az ilyeneknél jut eszembe az, hogy nem csak az orvosoknál meg pár tintanyaló munkában kellene alkalmazni a foglalkozástól eltiltást. Aki rendszeresen és/vagy súlyosan vét az alapvető szabályok ellen, és ezzel tömegek életét, egészségét veszélyezteti, az utána legfeljebb a konyhakertben, magának nevelgesse a csernobili pritamint. Érted bazmeg, ezt nem lehet így csinálni. A magyar, az sajnos olyan, hogy ha látja, hogy más beleszart a közösbe, akkor nem rászól, nem próbálja megakadályozni, a rendet visszaállítani, lófaszt... akkor ő is beleszarik! És igen, lehet, hogy eleinte egy-két fuzáriumos adag még elment a nagy közösben - de a következő évben még többen döntöttek úgy, hogy "...há'bazmeg, a Jóska se permetezett, oszt mégse let baja a búzának, akkor én minek költsek erre"...

Broken window, emeli viperáját mutatóujját a rendpárt.

És persze, a fuzáriumos gazda unokája ugyanazt a fertőzött kenyeret eszi majd a menzán, de a paraszt ebbe se gondol bele.

Na, de visszatérve a tegnapra, ebéd után édesanyám megkapta a névnapi szeretetcsomagot - először egy frappánsabb ajándék volt tervben, de nem sikerült kapnom, így lett belőle szeretetcsomag, olyan kemikáliákkal meg édességekkel, amelyeket magának nem venne meg... az én anyám ne a kétliteres teszkótusfürdőt nyomorgassa, ha értitek, mire gondolok!

A frappánsabb ajándék egyébként egy hosszú köntös lett volna, ami attól frappáns, hogy fedett ügynökeim (Agent Dad és Agent Sister) derítették ki, hogy anyámnak ez kéne, így meglepődött volna rajta jól, hogy ezt pont tőlem kapja meg.

Ámde.

Ámde egész héten kurva sok dolgom volt, és mire péntekre köntösvásárlásba kezdtem volna, már veszett ügy volt az egész. Délelőtt takarítottunk, meg itthon dolgoztam, délután az irodába kellett bemennem, és kábé este hatkor jutottam el oda, hogy akkor köntös.

Björk viszont nem tudott velem jönni... és akkor innentől sejthető is a történet vége - aki kicsit is ismer engem, az tudja, hogy egy középkorú néni számára egy deklaráltan hosszú, ámde egyéb, fontos paraméterekkel körül nem írt (pl. ebben a boltban, ezen a soron található) köntös vásárlására, nos, a magamfajta zoli teljesen alkalmatlan. Egyébként is kurvára fáradt voltam, de mindegy, kimentem az EurocenterBE, mert Björk mondta, hogy ő a C&A-ban látott ilyen köntösöket, aztán kiderült, hogy ő azt mondta, hogy az EurocenterHEZ menjek, ne bele, hanem mellé, a Shop Stopba, mert ott van C&A, és akkor átmentem, és bementem, és rögtön láttam, hogy ez nem fog menni.

Az még hagyján, hogy a női részlegen még sosem jártam (ha koedukált ruhaüzletbe megyünk, akkor én már a bejáratnál nyomom az ipszilont, megyek a pasiosztályra), de hogy én bazmeg, én ott lapozgassam a női ruhácskákat, hm, ezen szépek a virágok, annak meg lágy az esése, az már eleve súlyos. Aztán meg nem is láttam köntösöket, csak ilyen kurta hálóingeket, meg akármiket, és egyre rosszabbul voltam, és fel is hívtam Björköt, hogy nekem ez nem fog menni, mire mondta, hogy de legalább kérdezzem meg az eladókat, én meg mondtam a katapultáló pilóta hangomon, hogy nemkérdezem!!!, és átmegyek az Intersparba, mert kell venni tejet, és azt még legalább megismerem, és ha ott lesz valami köntös, akkor majd megveszem azt.

Köntös persze ott se volt, de még én is alig, tök zombi voltam már, ott alvajártam a polcok közt, és hívtam Björköt, hogy itt sincs köntös, mire ő kérdezte, hogy de reggelizőalátét van-e, ilyen fonott, mert az is kell, és akkor odamentem megnézni, és láttam is olyat, csak rondábbat a miénknél, de azért jó lesz, mondom, és lehajoltam kihúzni őket, amivel lerántottam egy csomó másikat, és csak néztem, ahogy ezek a mikiegeres műanyag szarok több hullámban potyognak a lábamra, és akkor nagyon csúnyákat mondtam magamban anyám köntösére meg az Intersparra, meg elsőként és leginkább magamra.

Aztán végül tök jó lett a másnap.

Töltőről le

Kezdjük a fontos dolgokkal - jelenleg EZ a szálloda tűnik befutónak. Járt már ott közületek valaki, ismeri, tud róla valamit? Kommentold be vagy írd meg.

Kicsit sokáig tartott megszülni a dolgot, tavaly-tavalyelőtt ilyenkor már rég le volt foglalva az aktuális szállás; most mindenféle okokból elhúzódott a döntés.

Egyébként tiszteltetem az időjárást, igazi nagy geci volt most is: amint szombaton hazaértem a boltból a cuccokkal, elkezdett esni, és végigbőgte a jó kis hosszú hétvégémet, bassza meg. Lehetett volna menni mindenfelé, ehhez képest a négy fal közt töltöttük az időt :( Szó se róla, így is sikerült pihenni, vasaltam az idegeket, egyszer sem fájt a fejem, tudtam normálisan aludni meg ilyenek, ami kellett is már, mert pénteken már nagyon szét voltam.

Most meg töltőről le, van meló épp elég, a júniust meg kell tolni jól, aztán a többit majd meglátjuk. Ja, a tegnap mondjuk nem volt annyira idegnyugtató, sorban szakadtak el a palacsintáim, közel 50%-os hibaaránnyal dolgoztam :( nem értem, korábban olyan jól ment ez nekem, most meg alig minden másodikat tudtam megfordítani. A végén már nem is szaroztam a spatulával, hanem feldobtam, és a levegőben fordítottam meg, úgy legalább egyben maradt. Kell egy rendes (öntöttvas!) palacsintasütő.

Nagy hírek most nincsenek, elkortyolom a teámat, aztán készülődök jól.

Jut eszembe! Gumizsuzsi: 

Ezt talán nem kéne elárulnom, de ha őket látom, mindig eszembe jut, mikor sok évvel ezelőtt, a zenekar egyik tagjával elfogyasztott tudatmódosító szerek hatására még a szakdolgozatom védése előtt három órával is sugárban hánytam. Nem kellett volna előtte inni, ugye.

Allergén hétvége

Bocs mindenkitől, akit vissza kellett volna hívni, válaszolni a levelére, vagy találkozót egyeztetni (Ricsi, mozi, külön bocs), péntekre totál letepert az allergia, bezombultam meg minden.

Ja, és persze nem én lennék, ha nem az derült volna ki, hogy az allergiagyógyszerre is allergiás vagyok. Komolyan mondom, ha eljutunk odáig, hogy esetleg még a jóféle házikolbásztól, vagy a minden kajára kanálszám szórt, méregerős házi pirospaprikától is kiütésem lesznek, én befejezem ezt az egészet, veszek egy Michael Jackson-féle oxigénsátrat, és csak onnan wifizek a hátralévő életemben, nem megyek sehova, nem csinálok semmit.

A hétvégét épp ezért sajnos a tüsszög-viszket-könnyezik uralta, megfejelve azzal, hogy a testnyílásam egy része (orr, fül) közgyűlési döntés hiányában is, saját hatáskörben bevezette a mesterséges dugót. Szegény Björk egyébként sem egy ordibátor, de az elmúlt napokban mindent hatszor kellett megismételnie, és az sem volt konszenzusos, hogy mennyire hangosítsuk fel a tévét: üvölt-e már, vagy még épp nem motyog Tony Danza a Családjogi esetekben... a fent megénekelt erőspaprika hatásmechanizmusa is átalakult, amennyiben a korábbi odabaszós fíling helyett csak így sejtelmeskedett az allergia mögül, hogy "igen, ott valami motoszkál, valami bizsereg, asszem".

Óriási, ámde rövidke karriert futhattam volna be csilievő fakírként.

A töttyedt-zombult állapot (valamint a szép új DVD-lejátszó) okán pedig logikus volt, hogy akkor filmnézős hétvége - ismétlő jelleggel egy Brian élete, valamint régóta kerülgetett, és most végre megnézett Sicko. Utóbbiról annyit, hogy Michael Moore eljöhetett volna Magyarországra is, hogy lássa, mi az egészségügyben is sikeresen egyesítettük a létező rendszervariácók összes rossz tulajdonságát: drága, szar, korrupt és állami. Mindegy.

Most lassan kezdem összeszedni magam, belül még viszket, de kívül már jobban mutatok. Hiába, no, a Blahán fel sem merült, hogy a burjánzó növényzet betámadt a mindenféle pollenekkel :) bezzeg a Rózsadomb.

Most pedig megnézem a "Munka" meg a "Zoltan's list" virtuális post-iteket a Gmailben.

*

Ui: nem hülye azért ez a gugli, most pl. teletolta a blogot allergiaellenes hirdetésekkel :)

Hétvégi kaja

Szombaton Björk megfőzte élete eddigi legfinomabb bolognaiját:

Igen, ilyen vicces kukactésztával. Durumtészta egyébként, meg bio, meg minden. Nagyon finom volt, de azt hiszem, sikeresen viszonoztam ma reggel egy klasszik pasireggelivel:

Baconös-sajtos rántotta, olívás kenyér kicsit megpirítva, paradicsom. Magamnak még vágtam mellé egy szép darab köményes sajtot is, de azt Björk nem szereti.

Na, ehhez képest ma délben meg kipróbáltuk az Uncle Ben's egyik új, üveges szószát, oszt most várjuk, hogy jöjjön a Marzanotól a futár, mert annyira tré volt a kaja, hogy két falat után inkább telefonáltam pizzáért.

Tanulság: továbbra sem üvegből "főzünk".

Köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat,

az itt, meg a levélben és az SMS-ben küldötteket is.Egyúttal bocs, hogy nem válaszoltam mindenkinek, de egyrészt még nyomozás alatt áll, hogy pontosan ki is írt, mivel az új telefonom annyira ostobácska, hogy csak azokat a névjegyeket tudja beazonosítani, amelyek "+36" kezdetűen vannak benne elmentve - fejből meg nem tudom mindenkinek a számát. Másrészt meg szerencsére sokan írtatok, és nem volt módon mindenkinek megköszönni.

Páran meg telefonáltak, köztük a nagymamám is, aki névnapom alkalmából elmesélte, hogy pontosan milyen panaszok végett milyen SZTK-vizsgálatokra készül. Szó se róla, biztos én is szarul élem majd meg, ha öreg leszek és romlok, de azért egy névnapi jókívánság mégse a legjobb apropó arra, hogy "és megyek a tüdőszanatóriumba is", nem beszélve az emésztés-kiválasztás körüli bonyodalmak plasztikus ismertetéséről.

Bár mit is beszélek, más néninek elegendő apropó az is, hogy egy tökismeretlen, ámde szimpatikus fiatalember mellé ül le a távolsági buszon. A legdurvább az, amikor kiugrott KGB-s módjára még a különböző szúrt-vágott sebekről is komplett termékbemutatót tartanak :( "eztet itten mán kéccő is fővágták"

Björktől szokás szerint frappáns szeretetcsomagot kaptam, amiben az újkeletű kedvenc cukorkától a kínai receptes magazinon át a vaníliás gyertyákig és a vicces-hasznos kockazsepiig, valamint egy egészen különleges, palackozott zöld teáig volt minden. amiben meg az a legszebb, hogy mind arról szól, hogy ismer, hogy szeret, hogy kapásból tud mondani öt dolgot, ami mostanában érdekel, és aminek örülök.

Így is volt.

Most pedig meló, mert szokás szerint sok a dolog.

Helyzetjelentés

Björk a változatosság kedvéért a tévé előtt szundikál :)

Na. Velem meg az van, hogy most végeztem egy anyaggal, ami azért jó, mert ezzel is tehermentesítettem a holnapi névnapolást. Előtte meg a Danival találkoztam, és megállapítottam, hogy igen, az a söröző télleg szutyok, ahol múltkor voltunk. Most időben átmentünk máshova.

Télleg, bazz, azt hogy gondolja a drága főúr, hogy síri csendet csinál egy olyan helyen, ahol a szomszéd asztal alig másfél méterre van? Egy idő után tökre zavaró tulajdonnevek nélkül sztorit mesélni, mindent mindenhonnan hallani :( miért nincs valami zene, legrosszabb esetben rádió?

Szóval át is mentünk a Hattyúházba, ahol zene is volt, meg nagyobb nyüzsgés.

Kint meg ijesztő szél van, utálom. De legalább az ilyenkor esélyes fejfájás nem jelentkezett be. Holnapra kolbászlevest kértem Björktől, utána meg valami desszert lesz, amit délelőtt még beszerzek.

A jövő hét már most majdnem fulltábla, minden titkaim tudója, Google Calendar már most úgy néz ki, mint egy dexteres háttérkép, pedig csak a nagyon fontos dolgokat szoktam belepirosozni. Az meg mekkora szopó már, hogy márc15 vasárnapra esik?! Tök frankó hosszú hétvégét tudnánk csinálni pedig.

Meg a tavasz is jöhetne már. A konyhaablaknál nyújózkodik pár ága a ház melletti, nagy fának - néha szoktunk drukkolni Björkkel a rügyeknek, hogy hajrá. Persze, csak ha nem lesz fagy. Várom már, hogy végre jó idő legyen, legalább kiskabátos, sapkamentes, láthatatlan leheletes. Szerintem kurvára nincs egyébként globális felmelegedés, az egész valami papírszatyros lobby PR-akciója.

Most Björk kijött a szobából, és közölte, hogy ne írjam meg hogy aludt, mert azt fogjátok hinni, hogy álomkóros. Meg azt bezzeg nem írtam meg, hogy szegény ma elvágta az ujját fokhagymapucolás közben, és leragasztottuk ragtapasszal, ami ettől (saját jellemzése szerint) boszorkányos lett.

Tudjátok, olyan ráncos. 

Szombati vegyes

Mindenféle összevissza.

Kezdve azzal, hogy van új jelöltem a legelbaszottabb, legidegesítőbb reklámra. A Kinder Pingui pingvines borzalmáról van szó, rövid idő alatt elérte, hogy jobban felbaszom magam rajta, mint az "apubuksikiszökött" kezdetű szörnyűségen.

Már az előző, pingvinriszálós ál-happy reklámjuk is gáz, de ez, mikor jön a kispingvin, és azt énekli az anyukájának, hogy "ájsz-ájsz pingvin, ájsz-ájsz pingvin", ez olyan nekem, mint mikor a köröm csikorog a fekete táblán. Kurva szar, magyar.

Bezzeg délszláv barátaink - már az előző reklámra is roppant szimpatikusan reagáltak:

Egyébként meg kábé egy órája itt járt Pisti a GRobytól (onnan tudjuk, hogy ez a neve, hogy rá volt írva az egyik dobozra). Meg kell mondjam, ez a házhozrendelt nagybevásárlás nekem nagyon bejön, a jövőben is így fogjuk csinálni. Gyors, pontos - arról nem is beszélve, hogy tök udvariasak: tegnap felhívott az ügyintézőjük, hogy nincs olyan fajta Wasa kétszersült, amit kértünk, legyen-e másik Wasa, vagy egyéb, ma meg Pisti seperc alatt feldobálta a másodikra a rendelést.

Szóval a GRoby fasza, mindenkinek ajánlani tudom.

Azán meg bútorékeltünk, ugyanis a parketta kicsit hegyes-völgyes, és az ágy billegett. De egy profi Praktiker-járó (én) már tudja, hogy vannak erre előregyártott megoldások, vettem múltkor frankó bútorékeket, és már úgy áll az ágy, mint Katiban a gyerek.

Ma még jön majd a mosógépszerelő, mert a lefolyócső fali bekötését végül szakemberre bízzuk - én is fel tudnám erősíteni, de ehhez ki kell operálni a cső másik végét a gépből... márpedig azt a rizikót nem vállalom, hogy elbaszarintsak valamit. Lassan jöhetne is már a szereplő, 9-12 közöttre ígérte magát.

Röviden ennyi. Van kis melóm hétvégére, de talán, ha az időjárás is úgy akarja, végre meg tudjuk Björkkel ejteni a régóta tervezett, feltáró jellegű sétát is a környéken.

Ja, és szegény notebookom egyre keservesebben tud csak dolgozni... bírd ki még egy kicsit!

 

Budai polgár, hehe.

Buda tényleg nagyon más - és elég durva ez a metamorfózis, ahogy ebben lubickolok :)

Kezdjük azzal, hogy IMÁDOM, hogy nem kell Pestre átmenni. A hétvégén nekiláttam felfedezni a vidéket, megnézni, hol és hogyan is él ez a sok-sok kalapos néni (durva, mondom, itt minden második ember a buszon/villamoson kalapos néni. Komolyan).

Szeretem, hogy úgy tudok végigmenni az utcákon, hogy szinte senki nem jön szembe. Szeretem, hogy jó a levegő - csodálkozva nézek az erkélyről (dunai panoráma) a városra, ahogy a körúti kereszteződésekre ül a szmog. Onnan jöttél, baszki.

Szeretem a kis keskeny, 17-es villamost, ahogy lapjával bújik bele a szűk utcába. Szeretem ezt az egész nyaralóövezet-fílinget, nem olyan "üzemszerű", nem olyan vonalzóval kimért és cipőkanállal bezsúfolt a környezeted. Szeretem, hogy kuss van.

Itt eléggé másként kell élni, egyébként. Nincs az, hogy "hopp leugrok még gyorsan a boltba", mert a bolt, az sincs. Illetve van a sarkon valami kis izé, klasszikus kilencvenes évek elején indított családi kényszervállalkozás, lófaszse nincs benne. Hehh, a Blaha iksz sugarú körében volt minden, szar-szappan-szalámi, itt ennél azért okosabb tervezés kell.

Drágám, most jutott eszembe, hogy nincs itthon vaj! Leugranál megint a boltba?

 

Főleg, hogy mondjuk anno azt az ötperces sétát a Blahán bevállaltam a két karton ásványvízzel, itt viszont a tüdőmet köpném ki, mire felcígölném. Úgyhogy intenzíven barátkozok a GRobyval, majd ők elhozzák - rendelek egyszerre sokat, és akkor megéri a szállítási díjat. És persze itt, mikor a neten kinézem magamnak a cuccokat, senki nem húzza közben át a lábamon a banyatankot. Szóval házhoz jön majd a cucc - valamint be kell készíteni vészkaját is, mert vagy házhozpizza drágáért, vagy éhezés lesz azokon az estéken, mikor kiderül, hogy mégis akartam volna vacsorázni.

Tegnap is örömködtem kicsit - lesétáltam a Kavics utcán a villamoshoz. Kis rusztikus hegyi lépcső lejtmenetben, ez se olyan, mint mikor mondjuk a Nyugati aluljáróba szállsz alá. Lassan látszanak már az új helyek is: Rózsakert, Stop.Shop, meg minden egyéb az utóbbi körül. Szerintem jó lesz, sőt, fasza.

Nátha múlóban, Neocitran odabaszott kétszer is - komolyan mondom, kemény a cucc, nem véletlen, hogy lecsúszott dzsankik orrba szokták felszippantani. Én csak hagyományosan megittam, de pénteken este héttől kilencig konkrétan leütött, míg szombaton már okosabba voltam, és közvetlenül lefekvés előtt ittam meg. Björk szerint éjszaka bekapcsolt valami autó riasztója, és borzasztóan hangos volt - szerintetek hallottam belőle bármit is? :)))) neocickány, imádlak.

Van aztán végül új matracunk is, vákuumcsomagolt Dormeo (ma lesz a főpróbája, mert a vásárlás után hagyni kell, hogy kirúgja magát, felvegye az eredeti formáját).

Megelőlegeztük neki az eposzi "durmoló" becenevet, ugyanis egy hét kanapén alvás után nagyon kéne már valami kényelmesebb megoldás... mondjuk ezt is a kanapéra fogjuk rakni, mivel, ugye, az a rohadék ágy összeszerelés után öt percel már el is tört. Ma ki is néztük az ikeában az utódot... (svédek, most szólok: ez az utolsó utáni esélyetek. Ha a MALM is vacak, végeztem veletek).

Szóval így állunk most. Rövidesen kibarkácsolom az új skint is.