zoli voltam


Lipóti pékség

2011. szeptember 07. - zoli vagyok

- Integess! Integess a néninek! Integess, Marcell! Maaaarceeell! Integess! Integess a néninek!

(nem, akkor se leszek ideges)

- Integess a néninek! Nem értem, mindig szokott integetni. Marcell, integess a néninek! Sírni fog a néni, ha nem integetsz!

(én fogok sírni, ha nem húztok már innen, feltartjátok a sort, az utcán is állnak, megvettétek már azt a kurva bioveknit, menjetek már)

- Marcell, integess! Integess a néninek! Na, várjunk, akkor hátha majd köszön. Marcell, mond, hogy pá-pá! Köszönj a néninek!

(én csak fél kiló kibaszott parasztkenyeret szeretnék, köszönök a gyerek helyett is, bármi, csak menjetek már)

- Hát, akkor ez most nem fog menni... Marcell, nem integetsz mégis a néninek?

(mrhhmfffmhmhmhm!!!!! tűnjetek már el!!!! Na, végre, már csak a kaukázusi kefirt szürcsölő bálna van előttem)

- Jó napot, én egy rozsos napraforgókenyeret kérek. Vaaagy... napraforgós-rozsos kenyeret, nem tudom pontosan a nevét, anyukám vette múltkor önöknél... nem, nem az. Igen, biztos hogy rozsos volt és napraforgós. Hadd nézzem meg azt a másikat! Nem, sajnos az sem az... Muszáj volt személyesen jönnöm, mert a férjemet már két Lipótiba is elküldtem, de nem volt képes megvenni... Rozsos és napraforgós, biztosan az, édesanyám vette a maguk boltjában. Talán az ott lent? Nem, nem ilyen volt. Napraforgós és rozsos, biztos, igen... Nem értem ezt, hát akkor lehet, hogy ez nem minden Lipótiban van? Pedig olyan jó volt! Na, talán akkor nézzük meg inkább azt! Az jó lesz... de nem, bocsánat, mégsem, ez nagyon másmilyen. Anyukám vette, igen, méghozzá a Móriczon a Lipótiban!

- De asszonyom, nekünk nincs is boltunk a körtéren.


 

 

"Üdvözlöm, Zoltán!"

Nincs nekem rangkórságom, a "dr." is csak hivatalos iratokon kerül a nevem elé, nem dobálok névjegyet, nem mutogatom, hogy itt és ott vagyok. Nem öltözök komoly-fontos embernek, sőt, inkább alálövök a koromnak, ezért sem lepődök meg, ha alapból letegeznek; 32 éves vagyok, rendben van ez így. Nincs egy rendes öltönyöm se, remélem, jó ideig még nem is kell.

 

"Zoltán, tervezik-e önök a közeljövőben?"

Ámde. Amikor a Profession.hu megbízásából felhív egy hangja-stílusa alapján nálam egy jó 8-10 évvel fiatalabb srác, hogy valami munkaerő-felvétellel, -kölcsönzéssel vagy miafasszal kapcsolatban nyomasson nekem valami bullshitet, akkor más a helyzet. Neki ugyanis a kiinduló adatai azok, hogy ott dr a nevem előtt, látja, hogy a cégnek, ami kapcsán felhívott, én vagyok az ügyvezető igazgatója, és az apropó is az lenne, hogy feltételezi, olyan helyzetben-pozícióban vagyok, hogy másokat felvehetek vagy elbocsáthatok. Főnök-tulajdonos, röviden.

Ha pedig így van, akkor ne jöjjön nekem azzal, hogy "Üdvözlöm Zoltán", ne tolja ezt a szegény ember vágóistvánja stílt ("Megjelöljük a B-t, Lajos? Meg, Vágó úr."), mert kurvára ideges leszek. Mert vissza fogom pistázni, vagy mert (ahogy történt) a harmadik mondata után közlöm, hogy nem, nekem erre nem lesz szükségem.

 

"Tudja, miért állítottam meg, Lajos?"

Egyébként meg kurvára tudnám értékelni, ha egy picit több öntudat lenne ebben a nyomorult népben - nem csak az árpisávos "békés tüntetőkben", amikor falkában kell támadni, majd a jogaikat bizonygatni. Nem, hanem amikor a biztonsági őr passzióból, szúrópróbaszerűen (értsd: kurvára unatkozik és basáskodni akar) túrna bele a táskádba, amikor a hivatal packázik, amikor a postaablak mögött ül tort a lusta lenézés, amikor kihozzák a szart étel helyett, vagy amikor oda se baszik a pincér, hiába szemaforozol. Amikor az van a falragaszon, hogy a felülvizsgálat időpontja holnap reggel 8 és délután 5 óra között "valamikor", maradj otthon, paraszt, különben kikapcsoljuk.

 

Holott.

 

Jut eszébe

Rádió, ultrahipervidám, negédes műsorvezető hölgy:

"Ha azt mondom, hogy Csokidal, akkor a hallgatók egy része nyilván ujjong, de a másik felük talán azt mondja, hogy jaj, ne, már megint... Hát, igen, ez a slágerek sorsa, márpedig az Egy Kiss Erzsi Zene a Belga Csokidalát feldolgozva igazi slágert alkotott. 1996 óta zenélnek nekünk Kiss Erzsiék, ezalatt öt albumot jelentettek meg, a legutóbbit 2010 októberében Ugató címmel, rajta a Csokidallal. Most viszont az Egy Kiss Erzsi Zenétől NEM a Csokidal fog következni, hanem..."

 

De könyörgök, akkor minek mondta azt, hogy Csokidal (tudod, amire ujjonganak vagy pfujolnak, ami a Belga dala eredetileg, ami rajta van az új lemezen, és amit én úgy egyébként leszarok), ha nem is az jön?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Legközelebb majd én is adok olyan címet, hogy "Eltörtem két rabló orrát", majd alápakolok egy tejbegríz-receptet!

Vagy a Csokidalt.

 

Csütörtöki vegyes

Nna. Csendesülünk. Az elmúlt pár nap ismét kiváló bizonyítékát adta annak, hogy miért lesz jó kicsit visszavonulni. Mert baszki, az, hogy beözönlik a sok fogalmatlan troll, és lehetetlenné tesz bármilyen értelmes párbeszédet, az már kell a faszomnak, de őszintén.

Engem ugyanis jó szóval, okosan meg lehet győzni arról, hogy valamiben nincs igazam (persze, ez nem könnyű, mert arra vagyok trenírozva - de nem is lehetetlen), de amikor zsinórban a huszonötödik faszkalap köszön be azzal, hogy "öcsém, hát te mekkora egy lúzer vagy, hogy nyolcévesen unatkoztál nyáron, bezzeg én már akkor is az élet királya voltam", akkor nincs mit tenni. Az értelmesebbje, sőt, ami még nagyobb szívfájdalom, a törzsolvasó meg (érthető módon) nem száll be az ordításba, hanem akkor inkább hallgat. Holott nekem az a <1000 ember az igazán fontos, aki hétköznap is beugrik, aki ezt a címet írja be a böngészőbe, és nem a főoldalról esik be.

Véletlenül sem akarom sajnáltatni magam, nyilván az index nagyon sok értékes embert is hozott, de most épp nem bánom, hogy szűk két hét múlva megszűnik az átjáróház. Aztán majd kirakok egy új Facebook-jelvényt, lehet majd megint beszélgetni, és az igények és lehetőségek függvényében újra lesznek blogtalálkozók is.

Sőt... ennél még sokkal nagyobb terveim is vannak.

Meg dolgom, ezer. Most épp (kopogjuk le) szerencsére mind működik is, ami ritka. Ez a hét is tele lesz mindenfélével, de azért dobunk csontot az egyebeknek is - tervezés alatt áll, hogy tudok és akarok-e buzifelvonulásra menni, illetve valami egyéb programot megnézni a szivárványhéten. Be kéne iktatni aztán egy hétvégi edzést is, mert azt tapasztaltam, hogy a lokális maximum valahol péntek délután van (kedd és csütörtök az edzésnapok), aztán kábé a szombati ebéd után (ami TÉÉÉÉÉSZTA) kezdek el pocakosodni, ami kitart kedd estig. Szóval a szombatot vagy egy reggeli tréninggel kéne nyitni, vagy aznap délután valamit kitalálni, de ehhez idő és pénz is kell (kéne) az elszánáson túl.

*

Amin viszont közéletileg aktuálisan felbasztam magam, az a Római-part tervezett elbaszása. Itt vannak a fontosabb a paraméterek, és nem győzök levegőért kapkodni, mikor belegondolok, hogy már megint a zavarosban pecázgató, pénzes faszkalapoknak lesz jó. Pedig nyilván, amikor nem szegény barátaink a nyaralónak álcázott villákat az ártérbe építették, akkor pontosan tudták, hogy azt a helyet miért hívják ártérnek. Aztán mikor jött az ár, megindult a hupákolás is, hogy tessék őket megvédeni... és Tarlós koma már pattant is, a csodálatos közterület-átnevezések után újabb kiváló és közmegegyezés szerint is hasznos ötlettel állt elő: basszuk szét a Római-partot!

Jó, ezt ő cizelláltabban vezette elő, de a lényege ez. Képzeljük el, hogy a fent linkelt D-variáció megvalósulása esetén a Dunát egyes helyeken húsz, máshol HETVEN méteres sávban feltöltenék (ne finomkodjunk: ennyit lopnának el a mi folyónkból), hogy ott mindenféle vurstli + az ártéri villákat és lakóparkokat védő mobilgát legyen.

Először persze akkor dobtam le a láncot, mikor ezt a 20-70 méteres feltöltési tervet megláttam, miféle velejéig gonosz szarházinak kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen durvát húzzon be a természetnek? Én tényleg nem vagyok egy ökoszociális, de ez elfogadhatatlan, ez borzalmas, ilyet nem szabad. A második idegrángás meg akkor jött, mikor kiderült, hogy megint hülyének néznek:

"a három kilométeres partszakaszon könyvpavilonokat, nagy teraszos vendéglátóhelyeket, játszótereket, sétányokat, kerékpárutakat építhetnének; e fejlesztések vonzó idegenforgalmi célponttá tehetnék a területet. E változat becsült költsége az előző költségén túl további négymilliárd forint lenne; ennyibe kerülne a három kilométer hosszú partszakasz mederfeltöltése."

Hát az apád faszát. Egyrészt kurvára átlátszó, hogy a "mi lenne ott?"-felsorolást a könyvpavilonokkal kezdik, mintha az lenne a legfontosabb - költői kérdés következik: szerinted hány négyzetméternyi könyvpavilon, és mekkora területű Dokk-imitátor parasztdiszkók épülnének ott? Hm? Mint mikor pár éve ráírták a Fantára, hogy a kis szmötyik az üveg alján a narancs rostjai, igyuk meg bátran, az a gyümölcs benne. Ja, bazmeg, 0,7%, az mind a narancs, az mind a könyvpavilon lesz.

Római-part: tízezer a belépő

És ezért még a főváros fizessen pluszban 4milliárdot, töltse fel (=tegye tönkre, lopja el) a Dunát? A mai, tényleg egyedülállóan szép és közvetlen folyóparti kapcsolatból (ami Budapesten szinte csak itt érhető el) legyen egy Siófok 2.0? Egy Coca-Cola Beach House? Egy kommersz fos?

Miért nem jó az, nekünk, ami most van? Miért kell olyan irányba elindulni, ami szarul végződik akkor is, ha megcsinálják, és akkor is, ha bedől (jártatok mostanában a Kopaszi-gáton? Na, ott is a nagy akarásnak nyögés lett a vége). Miért nem maradhat a természet egyszerűen csak természet?

Ha lesz aláírás, tünti vagy bármi, én megyek a gátra. Tutira.

*

Na, van itt nektek rengeteg cucc, amihez hozzá lehet szólni, buzifeszt, római, blogreform, egyebek. Hajár, én most megyek vissza melózni. 

Ja, nyári zene, Ben Harper, király:

 

Hülyék nélkül

Végre péntek van, ami persze nem jelenti azt, hogy a munkának is vége lesz a mai nappal. Este sokáig meló, TÉNYLEG sokáig, holnap is össze kell raknom pár cuccot - a vasárnap, az egyelőre lájtosabbnak tűnik. Björkkel szabadtéri programot tervezünk, jó lesz.

A hét történése persze az Alföldi-ügy, de nem fogom hosszan kommentálni; abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a nácik és pózer ál-keresztények kivételével mindenkinek tudok a saját ízlésének, meggyőződésének megfelelő reakciót linkolni. Kormánypártiak ide, ellenzékiek ide kattintsanak. Aztán fordítva, és lepődjenek meg, örüljenek, hogy lám, lehet így is.

Csak egyetlen komment erejéig foglalkoznék a dologgal - mégpedig a liberalizmussal szintúgy nem vádolható Balavány György publicisztikája (mely egyébként szintúgy Alföldi-párti) alá érkezett egyik hozzászólással; abban olvastam ezt:

Azért kíváncsi lennék én, hogy mit szólnának az ilyen alföldit védelmező alakok, ha egy olyan jelenetet látnának a színpadon hogy Mózes a nagy Izraelre maszturbál vagy Anna Frank orális örömökben részesíti a láger lakóit.

Kell-e szebb-jobb bizonyíték arra, hogy Alföldi Róbertre végtelenül ostoba és műveletlen, ámde egyre büszkébben szélsőjobboldali emberek fröcsögnek? Amikor sorban lepleződik le a sok tufa, hogy úgy akar színházi előadást betiltani, igazgatót leváltani, hogy közben nem is látta a darabot - sőt, kockáztassuk meg, Madách művét se olvasta?! És amikor "érvelni" próbál, csak még jobban kivillan az árpisáv alól a szellemi mélyszegénység - nem tudom, kell-e egyáltalán mondanom az én kedves, művelt olvasóimnak, hogy náci hozzászólónk információjával ellentétben Anna Frank nem egy lágerben, hanem egy amszterdami ház hátsó traktusában, illetve padlásán rejtőzve írta a naplóját.

Hogyne, van olyan neonáci képregény, én is láttam már sajnos, amelyben a 13 éves Anna Frankot a roppant keresztény, erkölcsös és istenfélő Alföldi-kritikusok úgy ábrázolják, hogy egy lágerben szop le másokat. Nyilván a fenti hozzászóló is ezt látta a kuruc.info egyik vonatkozó cikkében, és ez alapján fogalmazta meg a fenti hozzászólást.

Kicsit általánosabbra nyitva immár, azt is elmesélem, hogy nekem ezekből a hülyékből mindenféle formában elegem van. Itt is. Ezért pár napja benyomtam a "Csizmás Kandúr" nevű gombot az adminban, ami azt jelenti, hogy június 30-ra lepörögnek az oldalról az index hirdetései, sajátot meg már most sem találtok - azaz egy hónap múlva ilyenkorra (ilyen a beállítás, hamarabb sajnos nem lehet) ez egy hirdetésmentes blog lesz, és mint ilyen, onnantól nem kerül ki többet főoldalra. Úgy gondolom, kell egy kis szünet, olyan időszak, amikor csak "célirányos" olvasók jönnek, illetve a közvetlen megosztásokról érkezők.

Apropó! Ez azt is jelenti, hogy a váltás után lesz egy "rendes" Facebook-oldal - a mostani csoport már nem fog frissülni, azt szeretném, ha a jövőben már csak azok lájkolnának, akik tényleg és frankón, nem pedig az index főoldalról beesők a trollkodás kedvéért. Ezért újra fogom építeni azt is.

Így állunk. Most még egy bő óra meló itt bent, aztán busz, máshol meló, aztán veszek húst, Björk főz vacsorát, aztán megint meló máshol.

Csá.

 

 

Kedves Tatár Csilla!

Vannak pillanatok, amikor igenis fel kell állni, egyes arcokba beleüvölteni, néhány ajtót bebaszni. Ha mód van rá, akkor úgy, hogy Hajdú Péter feje is az ajtónyílásban legyen.

Mondom ezt úgy, hogy nekem papírom van róla, hogy mindennemű feminista mozgalmárságtól mentes, Geréb Ágnes felől nézve talán még némi hímsovinizmussal is okkal gyanúsítható, néha faék egyszerűségű férfi vagyok.

De amit a hírek szerint a tv2 Frizbi című műsorában Hajdú Péter és beszélgetőtársa elővezetett, az semmilyen szőnyeg alá nem fér be. Aki nem tudná, ez a két alfahím azon élcelődött, hogy Hajdú felolvasott egy nyolc női névből álló listát, melyre reagálva a vendég (Berki Krisztián, a volt Fradi-vezér) sejtelmesen közölte, hogy ebből négy nőt megdugott. Hajdú válaszul tudatta, hogy egyet ő is.

 

Itt a lista: Szalontai Szilvia, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Zimány Linda, Debreczeni Zita, Liptai Claudia, Tatár Csilla, Horváth Éva.

 

Az viszonylag hamar leszűrhető, hogy a nyolcból hat főállású villantós, azaz azért kapja a pénzt, hogy bőrfelületet mutat. Két tévés marad, az egyik Claudia, aki a bulvárral kel és fekszik, az elmúlt 2-3 évben mindent címlapra pakolt, válástól halálon át gyerekszülésig, sőt ő is megmutatta a csúnyáját a nyuszis magazinban, hát kevéssé érdekel, ha ezekhez csatlakozik egy lyuksógorsági gyanú is.

De te, kedves Tatár Csilla, te mi a túrót keresel a listán? Kérdem ezt totál függetlenül attól, hogy volt-e szex bármelyikkel is a két hím közül, mert nem ez a fontos - Alekosz feleségjelöltje és Erzsébet királynő is egyaránt szokott pisilni, de előbbinek ez benne van a munkaköri leírásában (pisiszexes kurva, ugorjunk is gyorsan), míg a brit uralkodó esetében joggal venné zokon a közvélemény, ha ezt a funkciót tárgyalnák egy esti műsorban. Magánügy, nem erről híres.

Szóval, kedves Csilla, neked mi van benne a munkaköri leírásodban? Mert ha (számomra szimpatikus módon) eddig nem volt textildobálás meg képernyős petting, ha nem lapogatta Gönczi Gábor a fenekedet a Fókuszban, hogy "de jót dugtunk az este", ha eddig próbáltál műsorvezetőként érvényesülni, tévésnek maradni, akkor biztos, hogy ez belefér? Nem ilyenkor kéne kiadni egy bocsánatkérést követelő közleményt, és/vagy lehúzni két nagy pofont Hajdúnak?

 

Hajdú Péter ágyjelenete a tv2 Mr. és Mrs. című műsorában

 

A nyilvánosság, ezt biztos jól tudod, épp az ilyen dolgokat vési be a leginkább. Egy ilyen beültetéses, sejtetéses sztori pont elég ahhoz, hogy még évek múlva is téma legyen, hogy "igaz, hogy a Tatár Csillát az a focista meg a Hajdú is megdugta?" És mintát is adsz, példát mutatsz bárkinek, aki fiatal lányként azt tűzte ki célul, hogy országos kereskedelmi tévében műsort vezessen, az egyik "arc" legyen. Az egyik példakép vagy, akinek a hallgatása azt jelenti, hogy akkor ezt is be kell vállalni, ez a szakmával jár, büdös bunkók röhögcsélhetnek egy ország előtt, hogy "megbasztad? Á, nem mondom meg... nyolcból négyet... egyet én is!"

Kedves Csilla, most kéne megmutatni, hogy nem lehet bármit, hogy nem mindenki Fekete Pákó, nem mindenki csereszabatos, nem mindenki rángatható be ugyanabba a mocsokba. Ha van bármilyen átléphetetlen határ, bármilyen szigorúan vett elv számodra, amiért ezt a pályát választottad, akkor itt és most kérd ki magadnak ezt az egészet.

Nyugi, nem fognak haragudni érte, mivel Hajdúnak az is reklám lesz.

Hajrá.

 

Ui: jut eszembe, kedves Gönczi Gábor, ha az én csajomról röhigcsélnének így a tévében, másnaptól valószínűleg Hajdúnak már oka lenne a mozgássérült helyre parkolni. 

 

Gumicukor

Ha valaha fontos ember leszek, amolyan "ügyeket eldöntő" meg intézkedő faszi, akkor minden szorító, égető gond dacára ezt venném legelőre. A gumicukor-ügyet. Nem vicc.

 

Van ugyanis egy olyan, nyilván naiv, leegyszerűsítő, okkultista magyarázatom a bajainkra, hogy rosszak vagyunk és utáljuk egymást. Gyöngyöspatától az átcímkézett romlott húsig, Széll Kálmán tértől/tervtől a bármilyen bőrszínű emberek által elkövetett bűncselekményekig nálam ez az origó. Van is most egy kis példatörténetem, egy homáros levél, ide kattintva olvasható, de most csak egy kis részlet, a számomra fontos rész jön:

 

a 3 és fél éves kislányunkkal utaztunk, aki rémülten kérdezgette, hogy mama rossz a jegyünk, és egy zacskó gumicukorral próbálta békíteni a kalauzt

 

Ha valaha fontos ember leszek, akkor az én országomban ultima ratio lesz a zacskó gumicukor. Nem tudok elképzelni olyan vonatjegy-elbaszási merényletet az anyuka részéről, amit nem überel a gumicukor.

Érthető ez valamennyire, amit itt a cukorkáról akarok mondani?

Esélye sincs annak országnak, nemzetnek, népnek, ahol ennyire utáljuk egymást. A közösség halvány paródiáját se mutatja az az ország, ahol annyi empátia sincs bennünk, nincs egy nyomorult kalauzban, hogy bekapva egy piros gumimacit, mosolyogva integessen a kislánynak, és továbblépjen. Egyszerűen senkik vagyunk (hej! hej!), ha még egy ilyen helyzetben is (nem lesz kevesebb a fizetése, ha eltekint az igazságtalan büntetéstől, nem utálni, hanem szeretni fogják, ha eltekint a büntetéstől) csak a bunkósbot kerül elő.

 

Ha valaha fontos ember leszek (nem leszek), akkor minden egyéb szarság előtt ezt rakom rendbe. Hogy legalább ott, ahol nincs rezsi és rizikó az emberies viselkedésben, ott tudjon és akarjon ember lenni mindenki. Ne ez a kibaszott körkörös védekezés legyen, ahol egy alig óvodás kislány is ellenség a zacskó gumicukorral. Hogy valahogy beszéljük meg, hogy mi, így együtt, közösen, egymásért. Igen, harcolni kell az államadósság meg a globális felmelegedés ellen, igen, vannak részcélok, mindenkinek más, az egyik a tőzeglápot akarja megmenteni, a másik meg autópályát akar építeni - de a közös gondunk az a vegytiszta, mérgező gonoszság, amitől olyan ez az egész kibaszott ország, mint A Legyek Ura.

Valahogy mindig azt hisszük, hogy a nagyvonalúság, a jóság, a tisztesség, a szeretet az a fölösleges ballaszt, amit elsőként kell kidobni a léghajóból. Aztán már csak a zuhanás közben vesszük észre, hogy mi magunk ugrottunk ki, saját magunkat, a lényegünket ítéltük feleslegesnek. Onnantól meg ki a szart érdekel, hogy hurrá, húsz centit emelkedett a léghajó? Rohadt jó, csak már nélkülünk; nekünk már attól nem lesz jó soha. Mi beledöglünk.

 

 

Lakásmizéria felfüggesztve

Na, most lett elegem. Tegnap este hivatalosan is véget vetettem a kísérletnek, hogy eladjam a lakásomat.

Az elmúlt két hónapban a tizenegy közvetítő cég épp csak olyan érdeklődőt nem tudott prezentálni, aki valóban egy belvárosi, közepes állapotú, harmadik emeleti garzont kívánna venni adott árkategóriában. A konklúzió pedig az, hogy elsősorban nem is a közvetítőkre haragszom, hanem tényleg az emberek faszok.

Szó se róla, a 11 cégből lejjebb adtam a végére, az egyik ingatlanos nénitől például üvöltve sikerült elbúcsúzni. Pár hete, hétfőn este fél7kor csörög a telefonom, pikírt hangú asszonyság a vonalban:

- Halló, akkor mi itt vagyunk ám már egy ideje! - semmi bemutatkozás, semmi köszönés, de a hangból rögtön ráismertem: ez az, aki múltkor ugyanígy jelentkezett be, lebaszva, hogy miért nincs lift a házban. Adjam olcsóbban, ezt üzenik a vevők. Nyilván attól lesz lift, mindegy. Épp jó passzban voltam, ezért vettem a lapot, "felismertem", hogy ő az, és visszakérdeztem, hogy ezek szerint ő hozott valami vevőt a lakásomhoz? Dehát nem beszéltük meg, hogy jönnek, és jelenleg a város másik végén vagyok.

- De, de, nekem itt át van nyilazva, hogy hétfő, hat óra! Már itt várjuk mióta!

- Lehet, hogy várnak, de hiába, mert nem beszéltük meg. Maga múlt csütörtökön hívott, hogy ott tudok-e lenni egy órán belül a lakásnál, mert a vevőnek akkor lenne jó, mire én mondtam, hogy ennyire gyorsan nem, de pénteken bármikor. Erre maga felhívta a vevőt, akinek nem volt jó a péntek. Akkor azt javasoltam, hogy kérdezze meg, hogy jó-e neki-e a hétfő, mert öt után oda tudok érni.

(köztünk szólva, a csütörtöki beszélgetés is érdekes volt - már akkor is lebaszott, ott nyögdécselt a telefonban, hogy "jaj, hát ez így nehéz lesz, jaj, de bonyolult ez így" - hát baszki, azért vagy közvetítő, hogy közvetíts. Ha közvetlenül a vevővel beszélném meg, akkor egy perc alatt lenne közös időpont, de azért kapnál félmilliót a vételárból, mert te közvetíted a dolgot - úgyhogy ne engem baszogass. De nem, még itt is kedves voltam.)

- Igen, és én a vevővel meg is beszéltem, hogy neki a hat óra jó.

- Az lehet, de engem aztán nem hívott vissza ezzel az információval.

- De igen, mert nekem át itt van nyilazva.

- Ahhoz én nem értek, hogy ön mit nyilazott, nyilván azt még a vevővel egyeztetve tette meg, de nekem nem szólt.

- Hát szerintem ez egyáltalán nem így van, és egyáltalán nem az én hibám. De most akkor legalább most idejön?

- Nem, nem megyek oda, mert nem beszéltük meg, és dolgom van.

- De megbeszéltük, ez nem így van, és mi itt várunk már mióta. Most mit mondjak a fiatalembernek, akinek itt kellett várnia?

- Talán az igazságot, hogy maga nem egyeztette velem az időpontot.

- Tény, hogy ez nem így van, én egyeztettem, csak maga elfelejtette, át is van nyilazva, és...

- Kikérem magamnak ezt a stílust, maga elméletileg egy szolgáltatást végez, és leginkább a maga érdeke lenne, hogy ez jól működjön, ezt pedig én nem fogom eltűrni.

- De szögezzük le, hogy igenis megbeszéltük, és maga most...

- Én most EGYRE MÉRGESEBB VAGYOK, ÉS EGYRE KEVÉSBÉ GONDOLOM, HOGY EZT A BESZÉLGETÉST FOLYTATNI AKAROM! KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY ÚGY BESZÉLJEN VELEM, MINT VALAMI ÁLTALÁNOS ISKOLAI PEDAGÓGUS A HÜLYEGYEREKKEL!!! KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY A NEM KEVÉS JUTALÉKÁÉRT CSERÉBE SEM HAJLANDÓ RENDESEN DOLGOZNI, HOGY MÉG AZT HISZI, HOGY MAGA TESZ NEKEM SZÍVESSÉGET!!!

Igen, itt már üvöltöttem, de ő kötötte az ebet a karóhoz:

- De uram, én azt mondtam, hogy rögzítsük a tényt, hogy ez meg volt beszélve, és maga mégsem jött el, ezért most...

- EZÉRT MOST BEFEJEZZÜK EZT AZ EGÉSZET, MAGA PEDIG ÁTKÜLDI NEKEM A MEGBÍZÁS MEGSZÜNTETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES PAPÍROKAT!!!

- De akkor a fiatalember a következő időpontra...

- NINCS KÖVETKEZŐ IDŐPONT, ÉN MAGÁT TÖBBET SE LÁTNI, SE HALLANI NEM AKAROM! KÜLDJE ÁT A PAPÍROKAT!!

Itt lebasztam a telefont. Írt még SMS-t, amiben szintén azt bizonygatta, hogy meg volt beszélve, de "felejtsük el a dolgot"... A pofátlanság csúcsa, még ő akar megbocsátani nekem, milyen nagylelkű. Papírokat azóta se küldött, persze.

*

Volt aztán olyan vevőjelölt is, akit kifejezetten sajnáltam, mert szegényt nagyon át fogják baszni. Vidéki kislány, az öccsével költözne Pestre, és az a koncepció, hogy vesznek egy lakást, összeköltöznek, az egyik szobát pedig kiadják albérletbe. Na, de nekem egy 35 nm garzonom van, egy légtér a szoba és a vele összenyitott konyha, és az ingatlanos ott magyarázta lendületesen a kislánynak, hogy ó, hát ezt könnyű megoldani, 3-4 variáció is van, csak kis átalakítás kell, és mindenki elfér.

Nem, nem fér el. Egy légtér, fekvőgaléria, összesen 35 négyzetméter az egész lakás - ha totál szétbontod, akkor se tudsz ott elhelyezni három embert rendesen. Én egy darabig csak hallgattam, egyre jobban szégyenkeztem, aztán valahogy nagyon óvatosan, nagyon közvetett módon elővezettem, hogy talán ők mégsem ezt és így akarják megvenni.

Ennyire nem akarok nyerni, komolyan. Bassza át más.

*

Volt aztán tömeges lakásnézés is. Nyugdíjas anyu, három felnőtt lánya és egy kiskutya, baszki, nem hiszed el. Mentünk fel a garzonba - és megint, és ismét: nincs lift, basszátok meg, le van írva a hirdetésbe, nincs lift, nincs, nincs, nincs! Akkor meg minek néz meg egyáltalán olyan lakást valaki (itt ugyanis a nemrég megözvegyült néni keresett lakást, a slepp csak "segíteni" jött), aki alig tud oda felmászni?!

Mindegy, betömörültünk mind az öten a garzonba. Meg a kutya, akit azzal a lendülettel szabadon is engedtek a lakásban, szaladgálni, amit azért annyira nem kultiváltam, mert oké, nem egy lakóparki luxuslakás, de azért ez mégsem illik.

Aztán meg, miközben a néninek magyarázok, egyszer csak elkezdek szimatolni: baszki, valaki pont az ablak előtt, a gangon gyújtott rá? De hát nem is nyitottam ki az ablakot, akkor hogyan...? Bazmeg!!! Anyu egyik kísérője semmitől nem zavartatva rágyújtott egy cigire. Ott, bent, ahol én dohányosként soha nem cigiztem, ott, ahol életében először (és utoljára, az száz) jár, bármiféle kérdés nélkül, érted... rátoltam a legcsúnyább vasvillaszemeket, mire ál-meglepetéssel, megnyúlt arccal közli, hogy "ja, nyissam ki az ablakot?"

Nem erre gondoltam, baszki, hanem hogy tűnés kifelé... de ráhagytam, nyisd ki. Nézem tovább, elkezd grimaszolni, aztán látványosan kipöcköli a hamut az ablakon. Érdekelt volna, hogy egyébként, ha nem nyit ablakot, akkor hova szánta volna.

Közben anyu elkezd kupeckedni - úgy, hogy én tényleg nem árulok zsákbamacskát, tök őszinte vagyok, de akkor is. Hogy ő már látja, mert egyszer mondta neki egy mérnök, hogy valami hiba van a falon, akkor az egész lakásban mindent le kell bontani, és az borzasztóan drága. Hogy ő már kívülről is látja, hogy rohad a fal (nem, asszonyom, az a korom a konvektorból). De akkor is, az nem az. Ebből nagyon sokat kell majd engednem, mennyiért is adom?

Mondom, hogy X, mire teátrálisan összecsapja a kezét, hogy neki a közvetítő eleve X-300.00 összeget mondott, azzal,  hogy abból még egy komolyat lehet alkudni is (apropó: itt a közvetítő nem volt ott, hogy megcáfolja, mivel ő tényleg rosszul nyilazta a naptárát - és neki volt igaza, basszus, ezeket én is kihagytam volna).

Nem, asszonyom, rosszul tudja, ennek X az ára. De ő most akkor felírja a számomat, és majd visszajön a mérnök barátjával, annak majd biztos hiszek (elgondolkodtam, hogy nekem meg vannak színész barátaim, valamelyik nyilván szívesen eljátszana egy ellen-mérnököt - ő is lenne annyira objektív). És engem fog hívni, mert neki a közvetítő kislány nem volt szimpatikus (teszem hozzá, a kevés normális ingatlanos egyikéről van szó, mindegy).

*

Tegnap este volt az utolsó kanyar. A kedvenc, normális, old school ingatlanos bácsim volt a soros, ő hozott egy fiatal párt. Magyar csaj, francia pasi. Már a kezdet is fura volt, lényegében már a kapu előtt húzták a szájukat - amit azért nem értettem, mert a homlokzat tök szépen fel van újítva, a helyszín meg tudott-adott volt előre is. Ha nem akarok X helyen lakni, akkor nem nézek ott lakást, nem? Google maps, valami, hahó? Nem nyugdíjasok vagytok, akik egy kétsorosra jöttek az Expressz újságból!

Finnyogás a lépcsőházban is, a srácnak eleinte csak a hanglejtése tűnt fel, nem tudok franciául, ezért nem is figyeltem, miről beszélgetnek. A csaj kérdezgetett, fordított - míg egy hangosabb mondat során leesett, hogy de hiszen ezek angolul beszélnek! De akkor már gondoltam, benne maradok a figurában, teszem a hülyét, mintha nem tudnék angolul, úgy legalább őszintébbek lesznek.

Tanulságos volt. A faszi egyre jobban belelendült a fikázásba. A lakásban kérdezi, hogy mi az a cső, ami kijön a bojlerből és belemegy a WC víztartályába. Csajjal megbeszélik, csávó konklúziója: "It's broken". Csaj magyarul kérdez, mire megpróbálom gyengeelméjűeknek is érthető módon elmagyarázni, hogy mi az a tágulási szelep, milyen víz távozik ott, és miért jó, hogy a WC-tartályba vezettük. Csaj fordít, francia csávó konklúziója: "No, no. It's broken."

Kimegyünk a konyhába, faszi felfedezi az egyik neont, nézi, nézi, majd lemondó cöccögéssel közli a csajjal, hogy "It doesn't work". Csaj kérdi, hogy az ott csak dísz, mire a legszebb mosolyommal odalépek, és megnyomom az oldalán a gombot, a lámpa világít. Francia nem adja fel, elkezdi a konyhapult tetejét fedő munkalapot szakértő szemmel, négyzetcentinként kopogtatni, majd diadalittasan fordul a a csajhoz: "hahh, it's fake!".

Eltart egy percig, mire leesik: a munkalap, ugye, ilyen stilizált márványmintás. Monsieur Sherlock épp azt nyomozta ki, túltéve ezzel minden helyszínelős sorozaton, hogy az ott nem igazi márványból készült! Nem találok szavakat... mégis, mi az anyámat gondolt, húsz folyóméter szicíliai márvány és arany csaptelepek lesznek a lakásban ennyi pénzért?

Aztán így megy tovább még hosszú percekig, a koreográfia stabil: csávó kérdez/állít valami hülyeséget, csaj fordít, válaszolok, csaj fordít, francia meg közli a nőjével, hogy lófaszt, én hazudok nekik. Mert az a matrac ott fent biztos nincs 2X2 méter, a gázcsöveket biztos nem is cserélték ki, a mosógép biztos szar (BOSCH, ilyen kijelzős-időzíthetős cucc, nekik otthon biztos ezüst-kolloidos van, ha ezt fikázzák, mindegy), meg úgy egyáltalán, szar minden, szar az egész. Gondolkodok, hogy érdemes-e zárásként elmagyarázni nekik, hogy ha látták a képeket (volt fent sok a neten), ha tudták a címet, és ha látták az árat, valamint az ennyiért kapható lakásokat, akkor mégis, mi a faszra számítottak? Végül inkább csak arra jutok, hogy oké, ez egy jel, itt és most kell befejezni a lakás árusítását.

Ingatlanos bácsi, szegény, szégyenkezve mosolyog, neki fáj, ami itt zajlik. Franciáékat lekísérjük, aztán mikor lelépnek, a bácsi bocsánatot kér helyettük is.

Fél óra múlva kiadtam a lakást egy albérlőnek.

*

A végére pedig annyit, konklúziónak, hogy az emberek borzalmasan faszkalapok tudnak lenni. Van most ez az általános igazság, hogy az eladók bajban vannak, és a vevő válogathat kedvére, meg alkudhat szörnyeteg nagy összegeket - és az alaphelyzet tényleg leginkább erre hasonlít... ámde.

Ámde az akkor sincs rendben, hogy úgy jöttök egy-egy lakást megnézni, mint aki a talpára ragadt rágógumit vizslatja. Nincs az rendben, hogy nem úgy jöttök be, mintha valakinek az otthonába érkeznétek, hanem amolyan felettesként, ellenőrként, mintha valami szívességet tennél, hogy megnézed a lakásomat.

Inkább egy másik szívességet tehetsz nekem, ha ennyire bunkó vagy. A mostani albérlő marad, ameddig marad, de a következő alkalommal egyrészt csak magánúton hirdetem majd a lakást eladásra, másrészt pedig az úgynevezett vevők felét már a kapuban ott fogom hagyni. De inkább felgyújtom, bazmeg, minthogy még egyszer végig kelljen csinálnom azt, amit ez elmúlt hónapokban.

 

 

 

Ingatlanhirdetőknek: ami nem az (második rész)

Könnyítsük meg egymás életét, oszlassuk el a félreértéseket. Készítettem egy részletes szószedetet ingatlanhirdetők részére, hogy mi NEM AZ.

Előzmény: első rész

Itt a második rész (a hozzászólók kiegészítéseit is beépítve).

 

  • "Közelében" = nem ott.
  • Ha egy lakás bérleti díja 60ezer, de a közös költség a hirdető szerint 35ezer, akkor a lakás bérleti díja valójában 95ezer. Akkor is, ha hosszan sorolja, hogy ebben benne van a lépcsőházi világítás meg a kertrendezés - de nincs benne, mondjuk, a házközponti fűtés. Főleg, ha mindezt zsebbe kéri, hozzácsapva a "hivatalos" bérleti díjhoz.
  • Az "irányár" kifejezés eredetileg nem azt jelenti, hogy még én érezzem magam megtisztelve, hogy azon az áron kibérelhetem a lakást.
  • A természet valójában élő, nagy kiterjedésű növényzet, nem pedig öt, halálra ítélt, benzingőzben fuldokló facsemete a négysávos út mentén.
  • Az "ékszerdoboz" kifejezés nem rokon értelmű szó a bizsutartó papírzacskóval.
  • "Alig" = de mégis
  • "Szinte" = de nem
  • Az a lakás, aminek a jelenlegi lakói még csak gondolkodnak azon, hogy hova költözzenek onnan, az nem kiadó. Az legfeljebb kiadó lesz.
  • A szuterén, az nem földszint, az egy kegyelemkettessel átengedett alagsor. A magasföldszint pedig nem első emelet. thx Kiszámoló
  • A "páratlan panoráma" a lakásban természetes testtartással is élvezhető látványt jelent - a konyhaablakból derékig kihajolva, szemtengelyferdüléssel megpillantható Halászbástya opciója nem teszi panorámássá a hirdetett ingatlant.
  • A "hosszú távra is" nem azt jelenti, hogy addig, ameddig el nem adják (és már árulják!) thx sofn
  • A "minimális felújítás után azonnal költözhető", az egy önellentmondás - hát baszki, épp te írod, hogy nem költözhető azonnal, hiszen előbb fel kell újítani! thx L.X.
  • Az "eredeti nyílászárók" nem előnyt, hanem problémát jelentenek, ha azokon kihajolva még Rákosi Mátyásnak integetett a tulajdonos. thx L.X.
  • Az ikerház, sorház, házrész, az nem önálló ház. Sőt, semmi sem önálló ház, ahol a kanapén ülve hallod, hogy a szomszédod lehúzta a vécét. thx Ylang
  • Ha lefotóztad a ház előtti játszóteret, a vécé fölötti vízórát, telibe a fotelt, kanapét, konyhaasztalt (amelyek közül egyik sem marad), a tükörben saját szellemképes önmagadat, a mosógépet (nem gépesített lakás), valamint a lakás szakmai krikszkrakszokkal kinézhetetlenné varázsolt műszaki alaprajzát (és utóbbit is fotóztad, a konyhaasztalra rakva, oldalról, vakuval, homályosan, és nem szkennelted), akkor egyetlen dolgot nem fotóztál le: a lakást. thx Luie Lepke

 

Ingatlanhirdetőknek: ami nem az (első rész)

Könnyítsük meg egymás életét, oszlassuk el a félreértéseket. Készítettem egy részletes szószedetet ingatlanhirdetők részére, hogy mi NEM AZ.

Itt az első rész.

 

  • A galéria, az nem egy szoba. Nem is félszoba. Pláne, ha egy alig 2m széles fekvőgaléria.
  • A sarokban egy asztalra lerakott, kétplatnis tábori rezsó, az nem egy konyha. Nem, nem is amerikai konyha.
  • A húsz éve halott nagymama rothadó bútorai nem a "stílusos", nem "retró", nem "polgári", nem "újra divatos koloniál", nem "hagyományos", hanem a "lom" jelzővel illetendők.
  • A tavaly kifestett lakás helyes jelzője nem a "felújított", hanem a "tavaly kifestett".
  • Az ingatlanból valami (metró, villamos, erdő, folyópart) tíz perc alatt nem számít elérhetőnek akkor, ha ezt a szintidőt eddig csak Usain Bolt tudta elérni.
  • A "gépesített" nem azt jelenti, hogy marad a Karancs tűzhely, és "csak" mosógépet és hűtőt kell venni.
  • Ha az "intim kertkapcsolat" illusztrálásához sem sikerült olyan fotót készíteni, amibe nem lóg bele a 61-es villamos, két busz és három hajléktalan, akkor az legfeljebb annyira lehet intim, mint Monique Covet vaginája. Ja, ja, közlekedési csomópont.
  • A "belvárosi" meg a "belvároshoz közeli", az nem ugyanaz. Ugyanígy, attól még, hogy a Margit körút a Rózsadomb "lába", az itt található lakás de facto akkor sem "rózsadombi".
  • Ha egy lakás bérleti díja 80ezer, de kötelező hozzá "kibérelni" az autóhelyet (értsd: nem garázs, nem fedett kocsibeálló, hanem hat négyzetméter murva az udvaron), akár van autód, akár nincs, +20ezerért, akkor annak a lakásnak valójában 100ezer a bérleti díja.
  • Egy lakóközösség attól még nem számít "rendezettnek", ha a gangon kizárólag fehér bőrű emberek ölik egymást vagy bömböltetik a Sztár FM-et.
  • Ami "tervbe van véve", az most nincs.
  • Az "IKEA bútorokkal" jellemzésre nem elegendő indok egy PÖANG-utánzat fotel az Auchanból, főleg, ha belóg a képbe a kredenc, az almárium és a stelázsi.