zoli voltam


A költözés krónikája II.

2009. február 10. - zoli vagyok

Folytassuk!

Hétfőre még szabit vettünk ki, pakolni kell, matracot kell nézni-venni, akármi. Reggel vészredbull, második napja alig aludtam, a nyeklő-nyakló ágy ezt kurvára nem teszi lehetővé. Kibotorkálunk a dobozok/zsákok közt, Björk varázsol, a rutinhoz szükséges dolgok valahogy mindig előkerülnek barnacukortól az alsógatyáig. Nekem azonban még be kell ugranom a munkahelyemre, ugyanis netem sincs még, bentről kell pénzt utalnom meg anyagokat átküldenem. Björk addig a Mammutban reggelizik egyet, vesz pár fontos dolgot.

Neten nyomozom a matracokat, végül a Dormeo lesz a befutó (még ha tévéshop, akkor is). Mammutban én is tolok subwayszendvicset, aztán Teréz körút, matracpróba, tökéletes - de nincs a kívánt méretben. Fakk. Akkor rendeljenek, kb. egy hét alatt megjön, majd érdeklődjek.

Visszafelé bevásárlunk, vissza a hegyre. Már otthon vagyok, mikor csörög a telefon, a dormeos-tévéshopos ügyfélszolgálat hív vissza, még délelőtt próbáltam telefonon érdeklődni, de a csaj nem tudta megmondani, mekkora a csomagolási mérete egy 200x160-as Dormeo Orthopedic matracnak vákuumozva - azért kérte el a számom, hogy majd a kollégája visszahív. Hát, megtette a kolléga, aki SZINTÉN NEM TUDTA, így nem értem, mi a lófasznak hívott vissza. Sebaj. Kb. egy hét múlva lesz szép új matrac - már csak egy új ágy kell alá, mert ezt a ripity szart valamikor visszavisszük darabokban, aztán -30% levonása után valamit vissza kapunk majd az árából.

Mondtam már, hogy dögöljön meg az ikea?

Otthon ebéd, pihegés, ugyanis már a hazaúton azt éreztem, hogy kiszaladt belőlem minden erő. Fizikailag és mentálisan is leterhelő napok voltak ezek, hegyet mászni pedig már végképp alig volt kapacitás.

Délután aztán lassan, szöszmötölve elkezdtük kipakolni a zsákokat, a dobozokat, és legalább ideiglenesen elhelyezni a tartalmukat. Bútorokat tologattunk, logisztikáztunk és méregettünk, így jött el lassan az este. A cuccok nagyobb része már (akárhogy is, de) elrakva, az elrendezés megfelelőnek tűnik... Björk nekilátott mosni - aztán meg aggódni, hogy miért nem kattan tovább a mosógép tekerője.

Ez volt a szerencsénk, ugyanis mikor kis idő múlva benéztem a fürdőbe, látom, hogy a gép alatt áll a víz, mint a Calgon-reklámban. Bazmeg, ha most még mosógépet is kell venni, és tökönszúrom magam!

Nézem, hogy a vízelvezető cső elméletileg a falba menne, de hiányzik egy tekerő szar, ami rögzítené - az előző lakó meg roppant "gondosan" némi celluxozással oldotta meg, hogy kiköltözéskor ne vegyék észre a hibát. A nyomás meg most lelökte a csövet, és a földre folyt a víz... még jó, hogy benéztem, különben az egész mosólé ment volna oda.

Csövet a kádba dobom, gépet visszanyomom, mos. Ma már nem akarok több szarakodást.

Fürdés után Björk jön, hogy csöpög a csap, nem tudja elzárni. Megyek, csöpög. Erőlködök, csöpög. Szerszámokat hozok, krampácsolok, csöpög. Már este fél tíz van, ott szarakodok a nyomorult csappal, míg végül valahogy elkussol.

Ideges vagyok és fáradt, a faszom tele van mindennel. Ki akarok menni az erkélyre cigizni, a külső ajtaját azonban már kulcsra zártam, és nem tudom kinyitni. Beszorult, rángatom, egyre idegesebben, egyre őrültebben, miközben azon aggódok, hogy bele ne törjem. Percekig küzdünk, aztán feladom, és az ajtó előtt a földre rogyva előadok egy tankönyvi férfihisztit, mindenféle vállalhatatlan mondatokkal arról, hogy minden szar, és minek költöztünk el, és elegem van, és minden szar tényleg.

Végül a másik erkélyen el tudom szívni a cigit (ott is vacak az ajtó, de valahogy megoldom). A kanapén megágyazunk (ágy, ugye, van is meg nincs is), kicsit higgadtabb fejjel újra rápróbálok az ajtóra, és kis szarakodás után rájövök, hogy mivolt a gond.

Lefekszünk, a mindenféle takaróval puhábbá tett kanapén már jobban tudok aludni. Hajnali háromkor Björk még felébreszt, hogy ne horkoljak már olyan hangosan, de egyébként minden oké. Kedd reggel napfelkeltét nézünk, végre elférünk, egy utolsó vészredbullal formába hozom magam, és elindulunk dolgozni.

Kell még ennek ez-az, de jó lesz végül.

A költözés krónikája I.

Kezdjük a végén, a tanulságokkal:

Az ikea egy fostenger, a megvásárolt bútorok jó részével van kisebb-nagyobb gond.

Költözést mostantól csak profikkal - megcsináltuk, de bazmeg, ekkorát legközelebb nem vállalunk be.

Totál új életritmusra kell beállni, és ezt előzetesen nem gondoltam végig.

 

Nna. Szóval a költözés... hol is hagytam abba a sztorit a múlt héten?

Csütörtökön a faterral is átvittünk pár dolgot a lakásba - mint kiderült, ismét jól tettem, hogy egy kisebb (Évivel) és egy nagyobb (Fater egyterűjével) előköltözést tartottam, különben két körrel is bajosan lett volna meg a szombati, nagy fuvar. Pénteken aztán jött az ikea hard: míg Björk és Björk Mama otthon a konyhát dobozolták, Björk Faterrel elmentünk bútorokat venni. Kaptak a svédek majdnem 170ezer forintot tőlem, cserébe jött velünk egy konyhaasztal, négy hozzávaló szék, gurulós irodai fotel, két álló, polcos szekrény, egy fiókos komód, éjjeliszekrény, dohányzóasztal, nagy könyvespolc, bazi nagy szőnyeg, két lámpa - és ezeket mind bepréseltük a szuzukiba, bazmeg! El se hittem, de Björk Fater mindent belegózott, igaz, onnantól jobbra szinte egyáltalán nem látott ki a kocsiból, képzelem, milyen sávváltások voltak hazáig :) én előrementem egy kombitaxival, ugyanis az ágykeret, amit szintén akkor vettünk, már csak oda fért be.

Jut eszembe: mindig meg kell nézni a számlát, még ott, a kasszánál... a kezdő pénztáros kislány kétszer is leszámlázta a könyvespolcot, ha nem figyelek, akkor 10 rugó ugrott. Vevőszolgálaton pénzt visszaszereztük, egyúttal (kellemest a hasznossal) leoltottunk egy nyugger mamát, aki nem volt hajlandó sorszámot tépni, hanem pont előttünk akart a pulthoz beállni. Ismeritek Ti is ezt a figurát szerintem, tudod, ez a "de én csak annyit akarok, hogy...", meg "jaj, nem láttam, hogy szám kell, de ha már itt vagyok, akkor gyorsan".... hát nem bazmeg. Meg is sértődött, ott vágta az arcokat, és mivel láttam, hogy innentől elvi kérdés számára, hogy sorszám nélkül szolgálják ki (legfeljebb utánunk), jól belehergeltem a pultos csajt, hogy márpedig ő csak azt szolgálja ki, akinek a száma a képernyőn megjelenik.

Hihetetlenül gyűlölöm ugyanis a buszsávban terepjárózó mentalitást, meg annak nyugger permutációját. Állj sorba, bazmeg, mint a többiek!

Na, a lényeg, hogy eztán elmentünk az albérletbe, és jött a konditermi rész, ugyanis a felsorolt cuccokat ketten felcipeltük két és fél emeleten keresztül (magasföldszint van). Így utólag nem is értem, mivel, miből tudtam végigrakkolni ezeket a napokat.

Kábé hatra végeztünk, vissza a Blahára, Björk és anyukája még serényen dobozoltak.

Másnap délelőtt megjött zslatko, aki immár hivatalosan is a Költözés Hőse Érdemrend Polgári Középkeresztjét viselheti, ugyanis nem csupán sofőrként segített, kiállítva egy ideális dobozos költözőkocsit, de cuccolt is serényen, égettük a zsírt. Blahán a harmadikról az összes szart le, dobozosba be, máskor egy hónap alatt lépcsőzök annyit, mint most egyetlen hétvégén. Ja, és általában olyankor nincs egy 35kilós tévé a kezemben.

Egyébként meg az emberek faszok, tökre elfértek volna a járdán a kocsi mellett, de többüknek is muszáj volt hangosan méltatlankodni, beszólni... de bocs, hogy a faszomba költözzek el, vigyem el kézben az összes szaromat valami városszéli P+R parkolóba? Vagy helikopterrel rántsam fel a tetőről? Vagy fel kéne sugározni a kanapét, mint a Star Trekben?!

Megraktuk a kocsit, elzúztunk az albérlethez, felküzdöttünk mindent, aztán vissza a Blahára, maradékot bepakolni, vissza mindenki a Rózsadombra, utolsó erővel felnyomni a maradékot, aztán pihegés a káosz közepén. Első éjszaka az új helyen, szarul aludtunk, a kanapé kemény, ismeretlenek még a zajok és a fények, minden zsákokban és dobozokban, blahh.

Jöhetett a szerelős vasárnap. Björk szülők délelőtt megérkeztek, nők konyhát pakolnak, férfiak bútort szerelnek.

Most mondom: az ikea olyan kibaszott nagy feketepontot kapott tőlem, hogy akkorát még a Palacsinet nevű házhozpizzának se írtam be, pedig utóbbiak gyorsfagyasztott pizzatésztára tesznek ócska feltétet, két óráig tart, amíg kihozzák a kaját (amin nem enyhít az sem, hogy nagymellű szőke adja át), és a harmadik falatnál törött fogpiszkáló-darabok akadtak a nyelvem alá a gyanús feltétből.

Szóval az ikea még ennél is jobban leszerepelt. Oké, a relatíve olcsó bútort csak pozdorjából meg kartonpapírból lehet kihozni, de utóbbit talán mégse kellett volna olyan vizes helyen tárolni, hogy felpúposodjon. Az ágy maga a katasztrófa (ANEBODA, sose vegyetek ilyet), már az összerakása is horror, de bazmeg, mikor kész volt, és félreraktuk (nem ugráltunk rajta, nem dobáltuk, még matracot se tettünk rá, csak elmozdítottuk), azzal a lendülettel kiszakadt a fejtámlából a vezérgerenda, az a fémrúd, ami az egészet tartja. Utólag nem is értem, hogy gondolták, a pozdorja anyagába beletolni egy kis fém tőcsavart, annak kéne kettőnk súlyát megbírni? Hát még magát a rudat se bírta el!

Sztori közbevetőleg: mikor nekiláttunk szögelni, aggódtam, hogy az alattunk lakó esetleg mérges lesz a kopácsolás miatt. Le is kocogtam, előzzük meg a viszályt, inkább előre elnézést kérek. Csöngetek, várok, semmi. Csöngetek, várok, semmi. Csöngetek, lassú csoszogás, bácsi nyitja ki a kisablakot:

- Tessék!

- Jó napot, szeretném a türelmét kérni, most költöztünk ide, és épp a bútorokat rakjuk össze, kicsit hangos lehet, de...

- Hogy mondja?

- Mondom most költöztünk ide, és a bútorok...

- MIT MOND? NEM ÉRTEM!

- MONDOM, HOGY A BÚTOROK...

- MI VAN A MOTOROKKAL?

Szerintem nem zavarta a kopácsolás :)

Na, visszatérve az ágyhoz, támla szuzukiba be, megyünk az ikeába. Reklamálunk, a pultos csávó szerint szerelési huba, hátbazmeg, ezt az ágyat nem lehet úgy összeszerelni, hogy a saját súlyát elbírja! Akkor is. Jóvanbazmeg, akkor majd mi megszereljük. Lehúztuk négy ingyencsavarra, vissza a lakásba, majd akkor átfúrjuk a támlát, és végre lesz neki tartása.

Aztán visszafelé sikerült egyetlen kanyart kihagyni, és jött a legdurvább road movie: eltévedtünk Kőbányán. Most már csak röhögök rajta, de ott azért nem volt olyan vicces, mikor kurvára nem tudod, merre vagy, és megyünk, és visszafordulunk, és megint vissza... mondjuk másnak is szereztünk egy-két durva élményt... képzeld el, amint állsz a kocsidban nyugisan a pirosnál, mikor hirtelen egy nagydarab, mázsás, szakállas csávó feltépi az ajtódat (ez Björk Fater), és a maga nem kis hangerejével útbaigazítást kér... :)))

Utólag azt gondolom, mázlink van, hogy nem lőtték le.

Végül csak visszataláltunk (jó másfél óra ment a pocsékba, egyúttal odabasztunk az ökológiai lábnyomunknak is, ennyi fölösleges kocsikázást...), roncsolt támla vissza, de nekem közben mennem kell már, mert a lakásom bérlője már vár.

Vár a lófaszt, fél5 helyett fél6 után sikerült a kulcsokat átadni, sebaj, a lényeg, hogy haladunk. Még épp visszaértem a komód befejezésére, már mindenki tartalékáramról megy, de Björk apukája olyan, hogy amíg kolbászt lát, addig harap: még a dohányzóasztalt, még a forgós fotelt is összeraktuk - a lámpákat szinte már el kellett dugni előle, hogy azt már igazán egyedül is meg tudom csinálni.

A kanapé matracát ráraktuk az immár átfúrt-megerősített ágyra, és aludjunk.

Ez mozog, bazmeg. Kilégzésnél előre, belégzésnél hátra. Ha megfordulok, akkor meg egyenesen vidámparkos az élmény... ebben még szimplán ALUDNI sem lehet, és akkor hol van még a Kámaszútra Középhaladóknak legújabb kiadása?! Ez az ágy SZAR!!

 

Mivel egy bejegyzésnek kibaszott hosszú lenne (a fele is az),

ezért ezt most itt elvágom, és beidőzítem estére a második részt.

Oké?

 

Elköltöztünk,

egyelőre semmire nincs még időm, de köszi a felajánlásokat, és nagyonnagyon köszi zslatkonak a pótolhatatlan segítséget. Most szereznem kell matracot arra az új ágyra, ami már használat előtt eltört, és egyébként is, IZOMBÓL meggyűlöltem az ikeát, bassza meg.

Egyébként itt egy húzódás, ott egy kis izomláz, szőrös vagyok és büdös, ellenben kockás a hasam, napok óta mázsákat cipelek kibaszott hosszú lépcsőkön föl, és le.

Holnaptól visszaáll a régi rend, de most, mint említettem, matracot kell vennünk.

Technikai információk

Ezt a bejegyzést már az ölemben tartott notebookról írom, itt ülünk a kanapén - se fotelem, se íróasztalom nincs már itt. Faterral ezeket is átvittük + hazaküldtem pár cuccot Smallvillebe.

Holnap IKEA meg dobozolás, szombaton meg költözés live. Hétfőn matracpróba, mert azt nem az IKEA-ban vesszük meg az ágyhoz.

Ebből titeket annyi érint, hogy szombattól nincs netem otthon, és legrosszabb esetben kedden leszek újra onlány. Szóval ha beszorulna egy-két komment, vagy addig nem születne új bejegyzés, akkor bocsi. Átmeneti kőkorszak, majd igyekszek hamar visszatérni a 21.századba.

Úgyhogy örüljetek velünk, költözünk.

 

 

A punk, az óvónéni, meg a tegnapi blogbejegyzés

Reggel eszembe jutott az "Én kis kertem kerteltem" kezdetű mondóka, de nem tudtam tovább. Sebaj, mert ott van mellettem az óvónői végzettséggel (is) rendelkező Björk, úgyhogy megkértem, mondja már végig.

Miután megtette, jómagam is előadtam, immár a Clash "Should I Stay or Should I Go" dalára.

Próbáljátok ki ti is! (punkszerda van, tudjátok)

 

Én kis kertem kerteltem,

bazsarózsát ültettem,

szél, szél fújdogálja,

esô, esô veregeti, huss…

Egyébként meg az van, hogy tegnap nekiálltam bejegyzést írni, aztán jól félbemaradt az egész... úgyhogy most iderakom a tegnapit, aztán kiegészítem az azóta történtekkel.

Tehát kedd, 14:42:

Délelőtt voltam a könyvelőnél, most munkahely, rövidesen viszont Évivel egy elő-pakolás. Volt olyan gentleman úrihölgy, hogy felajánlotta az autóját egy (illetve másfél) körre, úgyhogy ha itt végeztem, akkor találkozunk, és előbb hazaszállítunk pár költözéses dobozt Björk Mamától, aztán a lakásból elviszünk néhány kisebb csomagot az albérletbe.

Mondjuk a "kisebb" eufémizmusnak számít, ha azt vesszük alapul, hogy Björk táskái is köztük vannak... ez is olyan dolog, hogy már a többes szám is meglepő volt nekem, mivel nekem mindig csak táskám volt, így, egy darab - bár most kettő van, mert karácsonyra Björktől egyszerre kettőt kaptam.

Szóval pakolás, előtte még egy kör a papírboltban, veszek ragadós cetlit, kiírni az albérletnél a neveinket a postaládára meg a kapucsengőre.

Holnap meg T-csoport, előfizetek szintén az albérletben kábeltévét meg netet. Remélem, most gyorsabb átfutása lesz, mint 2006-ban, amikor 18 telefon, sok e-mail és üvöltözés, valamint a T-Kábel és T-com ügyfélszolgáltra elküldött faxok után, 29 nap alatt sikerült a netet bevezetni... faszok. Na, szóval remélem, most gyorsabb lesz, azért is megyek be személyesen - múltkor telefonon szerződtem, de úgy tűnik, ahhoz még nagyon csehszlovákia az ország, hogy ez működjön.

 

Innentől meg szerda reggel van:

Összeszedem a papírokat, lassan indulok a T-Pontba, aztán meg mint valami spermadonor, kiszórom majd a számla képében megjelenő magvaimat a városba, foganjon belőlük átutalásnyi élet a cégem folyószámlájára mindenhol. Délután megbeszélés, aztán jövök haza, dobozolni. Fater reggel jön Bp, vele is elő-pakolok, próbálom a szombati, nagy költözést tehermentesíteni, átviszünk pár dolgot + ő is hazavisz egy-két cuccot Smallvillebe, olyasmiket, amiket a következő egy évben biztos nem kellenek.

A tegnap sikeres volt, Évi, sokat segítettél ezzel a körrel, köszi. Könyvelő is konstruktív volt, ha minden összejön, egész más adózási-elszámolási konstrukcióba kezdünk (amit szombat hajnalban találtam ki, mikor is már a tököm tele volt a munkával, és "kikapcsolódásképp" mindenféle adózási honlapokat nézegettem).

Egyebekben meg rászoktam, hogy reggelente se Napkelte (MTV), se Mokka (tv2), de még csak Reggeli (RTL) sem - hanem a VH1, vagy a TV6-on az IFL.

Na csá.

New way, new life - egyre közelebb

Aztakurva.

Hát mi mosmá' télleg el fogunk költözni, ez percről-percre biztosabb. Ma délután megyek átadni a foglalót, az előbb beszéltem gus-szal, hogy van-e szabad kapacitásuk egy költöztetésre (inkább nekik fizessek, mint idegeneknek, nem?), és február második hétvégéjét már az új lakásban akarom/akarjuk tölteni.

Fura, nagyon fura ez az egész még, de jó lesz. Blaháról a Rózsadombra (mert jelenleg ez a tervbe vett irány), az azért nem kis lépés. Megérdemeljük? Meg ám, kurvára. Drága lesz? Az, de megdolgozunk érte. Fura lesz? Nagyon, de leginkább jó, sőt, faszább. Garzon helyett másfél szoba, körfolyosó helyett ELKÉPESZTŐ panoráma...

Még nem élem bele magam - nem azért, mert vissza akarnám/lehetne csinálni, hanem azért, mert még rengeteg szirszart kell addig intéznem: céget átjelenteni, költözést leszervezni, bútorokat venni, adminisztratív faszkodást lenyomni, hogy akkor oda menjenek a levelek. De persze attól még titokban már örülök a kisebb-nagyobb új dolgoknak, amit az új lakás hoz majd. Kádat, hogy egy piszlicsáré/banális dolgot is mondjak. Én javarészt tusoláspárti vagyok, de néha annyira jó belemerülni egy kád forró vízbe, főleg, mikor átfagyva betoppansz a lakásba. A Blahán tusolónk van, gyors, praktikus, 100ból 99szer nem is kell más... de néha még kéne. És az új lakásban nagyon szép, kádas fürdő van.

Meg két erkély. Kettő, baszod! Nem gang, hanem két erkély - az egyik előre, a másik oldalra. Megéri dolgozni érte. Megyünk, bassza meg, megyünk oda, kibéreljük legalább egy évre (apropó: aki tud olyan egyedüllállóról vagy esetleg párról, leginkább egyetemista jöhet szóba, aki garzont keres 60ezer alatti áron, az szóljon neki, hogy vegye ki a lakásom - de ezt majd még leírom itt is párszor, meg a megfelelő helyeken).