zoli voltam


Kedves Kismellű Lányok!

2011. augusztus 27. - zoli vagyok

Pláne kamaszlányok. Pláne olyanok, akiknek az égvilágon semmi esztétikai probléma nincs a mellével, csak épp nem két sárgadinnyét rejtegetnek a melltartóban: ne legyetek hülyék. Még ha a leszakadó pszeudo-celebek kamerák előtt is gyömöszöltetik be a mellükbe az implantátumot, ti csak ezért még ne tegyétek, mert nem ezen múlik, és ők se azért csinálják.

Növekvő miafaszvanitt-érzéssel olvasgattam az elmúlt hónapokban a Velveten, hogy szinte nem múlt el hét, hogy valamelyik, épp az elfeledés szélén billegő celebcsaj ne műttette volna meg a mellét. Tolták be a száz és száz köbcentiket, mindezt úgy, mintha manikűröshöz mentek volna, semmiség, hipp-hopp megvan a cucc, alig leplezett reklám, alig magyarázott üzenet arról, hogy dinnyényi csöcs nélkül nem nő a nő.

Pedig de. Nem véletlen, hogy szinte csak ilyen visszakukázott celebnők vállalták be a dolgot, fussunk át gyorsan a listán:

Ott volt egy tévés szakács ex-szeretője, akinek annyi az összes nyilvános teljesítménye, hogy szerető volt, majd egy fodrásszal járt. Aztán Nkuya Sonia, aki a R-Go vokalistájából sokadkörös megasztáros is lett, mégsem jutott egyről a kettőre - amint lehetett, mutatott puncit a nyuszis magazinban, majd közreműködött a talán legfájdalmasabb magyar popzenei produktumban (pedig én kamaszként még Bestiák-klipet is láttam a tévében, na, azzal holtverseny) - ő is csöcsfújatás közben fotóztatta magát.

Ugyanez pepitában Csifó Dorina; a Barátok Köztből távozó, először a volt pasijával használt szexhelyszínekkel, majd leszbikus kalanddal támadó celebcsaj, aki szintén nullslágeres énekes - a kedvenc leírásom a debütáló kliphez készült: "CSIFÓ DORINA AZ ELSŐ MAGYAR LÁNYTAGOKBÓL ÁLLÓ LÁZADÓ TINIPOP ZENEKAR ÉLÉN!"

Aztán persze az út vége itt is a volt, hogy félmeztelen fotók a plasztikai sebésznél, műtét, dudafújás.

Szintén Playboy-fotókkal és szintén mellműtéttel próbálja helyettesíteni az énekesnői karriert Sonia mellett a másik ex-megasztáros, Bencsik Tamara is. Sláger, az még nem tudott összejönni. Dorina párja pedig lehet Marenec Fruzsina, aki szintén Barátok közt volt, és aki kapcsán szintén attól tartok, hogy minek írok róla, baszki, mikor a zöm rohadtul nem is ismeri. De neki is van sajtónyilvános új melle.

Meg a W-knek. W Zsófika (rágógumi) pont úgy néz ki, mintha egy fogpiszkálóra felszúrnának két koktélparadicsomot - de az egyetlen szem, annyira szar hogy már jó klipje miatt (meg mert nem egy alkoholista elmebeteg) még így is előzi a szintén plasztikcsöcsön gondolkodó W Évát.

(És Kökényné, komolyan mondom, Kökényné! Tudjátok, ki az a Kökényné? Volt ugye a Megasztárban az új Zámbó Jiminek szánt Kökény Attila (mondjatok egy Kökény-slágert!), na, neki a kedves neje. Egy jobbra érdemes roma anyuka, Aranka, aki most a celebség morzsáit szedegetve tört előre, hogy de neki meg zsírleszívás, hasplasztika, mellnagyobbítás! Oszt csókolom, egyrészt most ezt így minek kell a bulvárlapnak elmondani, másrészt meg biztos, hogy ezzel van a baj? Kökény úr majd akkor hűséges lesz?)

Szóval, kismellű lányok, azt akartam csak itt elővezetni, hogy nem, nem még mindig nem kötelező gyakorlat. A fenti hölgyek sem azért csinálják, mert különben szar nők, hanem egyrészt a méltóságuk egy újabb (kábé utolsó) szeletét áruba bocsátva jutnak médiafelülethez, másrészt meg így ingyen kapják a műtétet.

De arról senki nem beszél, hogy ez nem egy francia manikűr, hanem egy altatásban végzett, komoly műtét, aminek kockázatai és következményei vannak; és nem egy egyszeri megoldás, hanem 5-10 éves rendszerességű program a berakott cucc cserélgetése, újabb nyiszatolás-gyömöszölés, vagy ronda, betokosodott csöcsök.

Ugyanígy nem mondja el senki, hogy attól nem lesz senki ronda, mert a melleivel együtt fordul be a sarkon, és azon nem előzik meg fél méterrel. Nem kell. Nem mondja el senki, hogy a csinált világ és a valóság között micsoda szakadék van, és előbbit csak műtött-retusált virtuális címlaplányok tudják elérni, az igazi szépség nem ilyen.

Szóval csak azért, mert a fentiek így döntöttek, nektek még nem muszáj. Szubjektív, de hátha jelent valamit: az alábbi szerintem az egyik legerotikusabb filmjelenet egy egyébként totál nem ilyen célú filmben (mely film egyébként velem egyidős, jut eszembe, vagyis 32 éve sem volt muszáj dinnyecsöccsel nyomulni, és higgyétek el, most sem az).

 

 

Fontos kiegészítések:

1. Nem állítom, hogy a fenti műtöttcsöcsűek en bloc szar arcok. Van, akivel már személyesen is találkoztam, van, akiről mások mesélték, hogy igazából rendben van. Egyetlen dolgot kifogásolok, és az a sajtónyilvános mellplasztika.

2. VV Éva persze gáz.

3. Teljesen rendben van, ha valaki saját indíttatásból úgy gondolja, hogy meg kell plasztikáztatnia a mellét. Ő dolga, nem szólok bele. Csak azt kifogásoltam, hogy ezt B-kategóriás celebek reklám-barter keretében teszik, mintaadó céllal.

  

Bér-kukoricatolvaj

Az alapsztorit mindenki nyilván ismeri (ha mégsem, a comment:com vonatkozó írásából mindent megtud, amit kell), én nem is az evidenciákon ugrálnék, inkább pár "egyéb" szempontot nézzünk meg a tv2 Naplójának hamis riportja kapcsán.

Kezdve azzal, hogy eleve, már milyen rohadt kevés olyan műsor van, mint a Napló, ami valamiféle legjobb értelemben vett nosztalgiával hoz vissza valamit a "régi" közszolgálatiságból. Abból az időből, amikor a kényszerűen egycsatornás magyar televíziózás még nem versenyzett, így a valóban sok fos és fölösleges program mellett volt néhány nagyon is hasznos attitűdje a tévének. Az egyik ilyen volt a közösségépítés, amikor tényleg az volt a fíling képernyő előtt és mögött, hogy nekünk itt és most van valami közös élményünk, témánk, együtt vitt ügyünk. Ablak, Déri János, hogy mondjak valami szottyosságában is vállalható előzményt.

Aztán jöttek az Alekoszok meg celebek, jött a csillámporos sztárkodás meg célcsoportos tévécsinálás, aminek egy része igenis frankó, mert például ne kelljen már egy egész országnak kötelezően színházi közvetítést vagy fradimeccset nézni, ha épp az nem érdekli. Másfelől meg szar, mert elveszett az az opció, hogy most itt az ország többsége, kvázi mindenki beszélget a közös dolgokról.

A Napló, na az ilyen szempontból sokkal inkább köztévés műsor volt, mint echte tv2-s produktum - külön szerencsére a csatornának, hogy egy időben még ez a szemlélet uralta többé-kevésbé a műsorpolitikáját (vö: ma már 28 percet kell várni a Tényekben az első olyan hírre, amit minden szereplő sérülés nélkül túlélt - de akkor meg rögtön jön a fókabébi született a bécsi állatkertben-féle szirup).

Na, és akkor ebbe a misszióba sikerült most egy nagyot beleszarni a hamisítással, és óriási mázlija lesz a Naplónak, ha ez ennyiben meg is áll. Mert képzeljük el, amint legközelebb csinál valami belemenős anyagot - logikus és érthető válasz lesz az abban szereplő részéről, hogy nem is igaz, biztos megint hazudnak. Biztos ők vitték oda a szeméthegyet, ők fizették meg a kitakart arcú statisztát, hogy mondja azt, ők hamisították a bizonyítékokat. Tvrtko meg izzadhat, hogy de nem, most nem, már nem.

 

 

Barczai Gabi, a Napló ex-riportere a műsor legfontosabb támaszába rúgott bele egy nagyot: a hitelességbe. Ha nem hihetjük el, hogy valódi jeleneteket, az életet rögzítő felvételeket látunk, akkor oda az egész, a Napló egy kicsit életszerűbben intonáló Jónban Rosszban, egy simlisdsapkás Barátok közt lesz. És ha a hölgy munkásságára visszagondolunk, nem ez az első olyan ügy, ahol gyanús a szenzáció - ugyanő volt az is, aki igen érdekes (mondjuk azt: komikus) körülmények között embercsempészt fogott... itt a videó, röhögj és sírj.

Kármentésként egyébként érdemes lehet végignyálazni a korábbi bombasztikus anyagait is, az elfekvő panaszokat újra elővenni (ugyanis aki azokat megtette, az jó eséllyel a lebukás okán a saját ügyére is újra rápróbál). Szép kis irodalma van az ilyen ügyeknek, a Drótban egy egész évadon húzódott át, de külön film is készült a témában (megtörtént esetet feldolgozva). Nézzétek meg, itt az ajánlója:

 

 

A másik fontos tanulság pedig az előítéleteinkről, az azt tápláló információk valóságtartalmáról szól. Tavalyelőtt, a zuhanó nézettséget egyre elfogadhatatlanabb eszközökkel, komplett cigányfalvak lábon való megvásárlásával, pénzért hazugságokra való rábírásával kompenzálni igyekvő "kibeszélő show" műfajára akadtam ki (bejegyzés itt). Az abszurdig hajtott, előítéletes otrombaság ugyanis egy, a szélsőjobboldallal egyre inkább kokettáló társadalomban elképesztően káros. Épp az ilyen joshimónikák, illetve elhazudott, bértolvajos Napló-riportok alkalmasak arra, hogy a "tolvaj cigány" képe egyre jobban beleégjen a néző agyába. És ez a lelkiismeretlen nő, megérkezvén a puccos fővárosból, fejenként egy ezresért rávesz három, egyébként dolgozó (!), a vízmű alkalmazásában munkát végző embert, hogy adja elő a tolvajt. Úgyis ki lesz takarva, a nézőnek csak annyi jön le, hogy fogtak három lopós cigányt. Mert "azok" olyanok.

És ettől az egész egyre hazugabb és zavarosabb lesz, egyre megoldhatatlanabb. Mert tényleg van tolvaj, kisezer, de ezek nem azok voltak. Ezek csak egy kivetített, olcsón vett merénylet kesztyűbábjai voltak, merénylet a normalitás, a normális megoldások ellen. Szégyen, de én is beszoptam, én is elhittem, hogy itt most "akció" van, a fűnyíróból eszkábált üldöző járművel valódi tolvajok után teper a mezőőr. Bocs, bocsánat, hittem a tévének, mert az előítéleteim elnyomták a kétségeimet.

Szeretnék sok, "igazi" Naplót egyébként. Főleg azért, mert a magam idiótán szentimentális módján azt várom-vártam az ilyen műsoroktól, hogy miattuk majd egy kicsit jobb lehet itt élni. Tényleg, lehet röhögni, de amíg a közös ügyekben intézkedő arcokkal "beszélgethetsz" a tévében, addig nem kiszavazósdi meg majdnem elejtette a mobiltelefonját megy, és pláne nem a betelefonálós vagy körbeülve szidalmazós műfaj.

Szóval jó lenne, ha a Napló megint Napló lenne, és nem az, amit ez a riport mutatott - az ugyanis pont az ellentéte annak, amiről szerintem ennek a műsornak szólnia kell.  Ha volt bármi haszna annak, hogy most bedőltek, az talán az, hogy a korábban a "véleményes" anyagokat adásba engedő, a szakmai kétségeit a szenzációhajhászás okán félresöprő főszerkesztők most talán jobban megválogatják, mit mutatnak be, mit közölnek le.

Vagy nem. 

 

UPDATE: vizsgálódás minden szinten.

A nap, amikor Geszti Pétert kettéharapta a művészete, és nem tudott többet felállni

- Tehát akkor az új zenekarom, igen, erről szól ez a sajtótájékoztató. Az lesz a neve, hogy Geszti Péter Szalonzenekar. Van-e kérdés? Igen, ott az úr a Magyar Nemzettől!

- Biztos rosszul értettem a zenekar nevét, Geszti úr, eddig ugye minden formáció neve amúgy "gesztisen" egy szóvicc volt, Rapülők, Jazz + Az, Gringó Sztár, szóval nyilván most is ilyesmiről van szó... esetleg a népzene felé fordul, nem? Geszti Péter Szalonnazenekar, ilyen röhögséges tárogatózások, tájszólásos rap, Nemzeti Vágta...

- Nem, nem, nem szalonna, hanem szalon. Geszti Péter Szalonzenekar. Még kérdés? Igen, a Népszabadság újságírója, tessék!

- De biztos lesz valami csavar ebben, Péter, valami szóvicc! Valami stíluskavalkád, műfajok közt szlalomozó zene, igen, igen, Geszti Péter Szlalomzenekar!

- Szó sincs róla, ez most egyszerűen csak szalonzenekar, semmi szóvicc nincs benne. Ott jelentkezik egy bazi nagy füves cigivel a quart.hu munkatársa, kérdezzen!

- Azt az évtizedes dúlást, amit a popzenével műveltél, szerintem a Geszti Péter Szaronzenekar fejezné ki jól, ha már szóviccelünk.

- Ezt nem kommentálom. Van még valaki? Igen, Novák Előd egy kurucinfós pólóban, biztos ő is a zenekar nevéről kérdezne, parancsolj.

- Shalomzenekar, mi, te büdös zsidó?!

 

 

Keddi vegyes

Innen is üzenném Csányi Sándornak, hogy megbaszhatod azt a 8.515 forintot, ami ma átutaltál. A reálhozamról szóló papíromban még pont hússzor ennyi szerepelt, de nincs kétségem, hogy bebizonyítod, hogy ez a pontos szám, nyolc év befizetései után csak ennyi jár nekem vissza. Sose voltam minimálbéres, sose voltam feketén foglalkoztatva, számlás ügyeskedéssel kifizetve, mindig ment rendesen a pénz neked, bajszos geci.

Mindegy. Azt terveztem, hogy ebből fogom előtörleszteni a diákhitelemet, de a jelek szerint még maradok rabszolga kábé másfél évig. Megpróbálok utánamenni a dolognak, reklamálni és egyebek, de sok reményem nincs.

Ha lesz új blogsablonom, szerintem csinálok rajta két slide-ot, az egyiken "akiket utálok", a másikon meg "akiket bírok" felirattal - és nem kétséges, hogy az OTP ezek közül melyikbe kerül. A folyószámlámat már jó tíz éve megszüntettem náluk, a nyugdíjpénzem Csányi-Orbán duó általi lenyúlása után pedig már semmi nem köt hozzájuk, és soha nem is fog.

Az albérletben még mindig nincs gáz, továbbra is a Hotel Békásmegyer az otthonunk, és ezzel tulajdonképpen semmi baj sincs - eltekintve persze attól az aprócska ténytől, hogy jelenleg igen drága pénzért bérelek egy olyan garzont, ahol nem is lakok. Ja, igen, a Főgáz se a likeolós slide-ra fog kerülni...

Viszont a nap hosszú idő után végre kisütött, pár napon belül veszek szigetjegyet is - ha maradna ilyen az idő, akkor talán nem pulóverben kell ugrálnom a koncerteken. Mondjuk az akkor is basszameg, hogy a Smash Mouth lemondta, minden a még épp haldokló Amy törléséről szólt, bezzeg a nekem sokkal fontosabb banda visszalépését alig pár helyen írták meg. A billentyűs terhes feleségének vannak egészségügyi gondjai, megértem, de akkor is szar.

Kell még pár kimenő és befizetendő számlát intézni, az egeket ostromló (ég a faszt, lesz ez még sokkal magasabban is) frankhitelre a szükséges összeget a számlára pumpálni, albérleti díjat begyűjteni (a kiadott lakásom után) és kifizetni az általunk bérelt lakásét (csak egészen pici betűkkel: nem lenne teljesen abszurd dolog a tulaj részéről némi engedményt adni - a kecójelen állapotában még összkomfortosnak sem nevezhető, ugyebár). Munka a szokásos, bár ma azért kell gyorsan-hatékonyan dolgoznom, mert rövidebb a nap, lesz egy megbeszélésem, este meg edzés - utóbbit pedig pont akkor nem szabad kihagyni, ha sok a dolog, mert életmentő. Az izzadtság mossa le rólam a dágványt, amit két kézzel gyúrok álló nap.

Nincs baj. Sűrűség van, de bírom.

 

Sziget vs. Toroczkai és TASZ

Folyamatosan izzok, egyszerűen nem tudok leállni a dühöngéssel. A Hatvannégy Trollmegye nálam mindenképpen elérte, amit akart: sikerült egy számomra nagyon fontos dologba beleszarni.

Aki esetleg még nem hallott róla, röviden az ok: a Toroczkai-féle szélsőjobboldali társaság egyik tagja még januárban demonstrációt jelentett be a Hajógyári-szigetre, augusztus 1-20 között, minden nap délelőtt 10:00 és este 22:00 között demonstrálna a magas benzinárak ellen. A rendőrség tudomásul vette a bejelentést. Az eset most kezdett el a sajtóban is terjedni, hiszen augusztus 10-15 között lesz a Sziget Fesztivál (az előzetes programok már nyolcadikán elkezdődnek), a demonstráció pedig pont a Nagyszínpad előtti részen lenne. A rendőrség szerint a vármegyéseknek joga van trollkodni, Gerendai elzárkózik a tárgyalástól a széljobbal, és ami miatt a leginkább kibuktam (holott számíthattam volna rá), a TASZ is kiadott egy közleményt, miszerint igen, jogszerű a bejelentés, senki ne merje megakadályozni a tüntetést a Szigeten.

Érdemes egyenként megvizsgálni, ki miért mehet el a kurva anyjába.

 

Toroczkai és csapata

Itt a legegyértelműbb a helyzet. A magyar szélsőjobboldal egész életműve a károkozásra épül, arra az igényre, hogy a számukra antipatikus (oké, enyhén fogalmaztam: kiirtandó, elpusztítandó) társadalmi csoportokkal minél jobban kibasszanak. Évek óta szemlélték a Sziget sikerét, és idáig nem voltak elég kreatívak ahhoz, hogy érdemben is tegyenek ellene. Most sikerült.

Azt talán nem kell hosszan magyaráznom, hogy természetesen a vármegyés bejelentő idén januárban még kurvára nem tudhatta, hogy augusztusban mekkora lesz a benzin ára (kommentekben magyarázgatja, tényleg bicskanyitogató álszentséggel, hogy ő már januárban tudta, hogy nagyon magas lesz, és hogy csak majd augusztus első húsz napját tudja kivenni szabadságnak). Egyértelmű, hogy a Szigetet akarták ellehetetleníteni, és ezzel a húsz napos intervallummal igyekeztek lefedni azt az időpontot, amikor a fesztivál lesz (azt tudni lehetett, hogy augusztus közepéig szokott tartani).

Egyszerűen nem értem ezt a habitust. Nem értem, kinek és miért jó az, hogy másnak rossz. Miért kell tönkretenni valamit, hogyan lehet abból táplálkozni, hogy százezrekkel basztunk ki?

Azt viszont értem, hogy hogyan és miként tehetik meg. Azért, mert lényegében ellenfél nélkül vannak. Gerendainak volt egy érdekes érdekes reakciója:

"Mi biztos, hogy nem fogjuk veszélyeztetni sem a látogatóinkat, sem a tüntetőket azzal, hogy összeeresztünk egy alapvetően szélsőjobbos nézeteket valló közeget egy alapvetően antifasiszta közeggel. Sok ezer olyan külföldi antifasiszta lesz a rendezvényünkön, akik ahhoz vannak szokva, hogy örömmel ütköznek meg a szélsőjobboldallal."

Külföldi antifasiszták, igen, mivel magyarból nincs sok ilyen - vannak politikai kalandorok, akik ezt a jelzőt magukra erőltették, besározták, elkoptatták, miattuk lehet ma azt az egyébként a normalitással azonos szót, hogy antifasiszta, gúnyként használni. Apropó, jut eszembe, ez egy olyan ügy, ahol itt a blogon is rendet kell tenni: én is csak antifasiszta olvasókkal szeretnék beszélgetni. Attól, hogy ma egyre divatosabb Magyarországon a fasizmus, én még nem fogok úgy tenni, mintha az rendben volna. Én továbbra is csak olyanokat látok itt szívesen, akik nem fasiszták, oké? Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy elkezdi relativizálni meg magyarázgatni a fasizmus lényegét, nem érdekel, szélsőjobboldali népirtások ideológiáját nekem te ne mentegesd.

De épp ezért igaz, hogy Gerendai okkal nem beszélhet a szélsőjobboldallal megütköző magyar antifasisztákról, mert ilyen kategória nincs - amíg nem lesz, addig a széljobb szubkultúra nyeri ezeket a csatákat, mindig, kivétel nélkül.

 

Gerendai

Kedves Károly, rövid leszek: engem nem érdekelnek a korlátaid az ügyben, azt várom, hogy oldd meg a dolgot. Rendesen. Összelapátoltunk neked annyi pénzt az elmúlt években, kiálltunk melletted annyiszor, hogy legyen mire hivatkozni.

Igenis, most kell felhívni azokat a telefonszámokat, most kell betolni akár saját zsebből is azokat a plusz milliókat, ami a megoldáshoz kell. Oldd meg, intézd el, mert ez így nem lehet.

 

TASZ

Nem titok, hogy régóta nem a szívem csücske a magyar jogvédő szubkultúra, nem akarok most sem úgy tenni, mintha frissibe' csodálkoznék rá arra, hogy hogyan is működnek. Mégis, a legutóbbi közleményükkel sikerült még mélyebbre süllyedniük a szememben. Csak pár ínyencséget emelek ki, ide kattintva az egész elolvasható.

A TASZ álláspontja szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által az Óbudai Hajógyári Szigetre még januárban bejelentett tüntetés jogszerű.

Tekintettel arra, hogy a fesztivál Nagyszínpadának nézőtere több tízezer fő befogadására alkalmas, a tüntetésen pedig vélhetően maximum száz fő részvétele várható, az a tény, hogy mindkét rendezvény azonos helyen és időben fog zajlani, nem jelenti azt, hogy bármelyik is ellehetetlenítené a másikat.

A tüntetőknek a bejelentett helyszínre való eljutásának technikai megoldása az egyeztetési eljárás eredményeképpen alakítható ki.

Annak technikai megoldása, hogy a tüntetők gyülekezési jogának gyakorlása és a kulturális rendezvény zavartalansága biztosítva legyen, a szervezőknek együtt kell működniük a rendőrséggel.

 

Namármost. Van ugye az az érdekes helyzet, hogy a jogvédők előszeretettel vágják magukat a "mi csak a jogszabályokat értelmezzük, és azok betartását követeljük, mi csak a jogszabályokból indulunk ki, egyéb preferenciák nélkül"-pózba, de aztán általában két perc, két mondat után már egészen másképp viselkednek. Alap, hogy a fene nagy törvénytisztelet nem viszi őket odáig, hogy például a Ptk. joggal való visszaélésről szóló részét is előkapják, nem, az valahogy nem jut eszükbe. Az ugyanis nem engedné, hogy igazi elkényeztetett, életidegen hülyegyerekek módjára hódoljanak annak a hobbijuknak, hogy mindenáron "meghökkentő különvéleményt" fogalmazzanak meg. Mert itt ennyi a mozgatórugó, nem több, leszarják több százezernyi ember igényét és jogait, mert az olyan pikáns, olyan jóleső rektális bizsergést okoz nekik, hogy ANNYIRA jogvédők, hogy a fasiszták mellé állnak.

Apropó, ugyanez a TASZ áltat most dédelgetett Toroczkai volt az is, aki 2006 őszén széljobb barátaival folyamatosan olyan tüntetéseket szervezett, amelyek során például szétverték a köztévé székházát. Ha a TASZ-nak annyira fontos a gyülekezési jogról szóló törvény betű szerinti betartása, akkor miért nem adott ki közleményt e törvény 13. § (1)-re hivatkozva, mely szerint "A rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős", azaz miért nem követelte a TASZ, hogy Toroczkai és barátai fizessék ki a dúlásuk okozta károkat?

Mert az nem lett volna MENŐ, azért.

Ugyanígy nem a szabadságjogok védelme, még kevésbé a pontos jogértelmezés diktálta a TASZ közleményébe azt a kitételt, miszerint ezen a tüntetésen maximum százan lesznek. Nem, semmiféle ezt erősítő adat nem áll rendelkezésre, sőt: a szervező 500 fő részvételét jelentette be. Akkor a TASZ miért csökkentette le a várható létszámot az eredeti húsz százalékára? Mert leszarja, hogy mi van, és annyira biztos abban, hogy ő fingotta a passzátszelet is, annyira magas lóról, annyira lekezelően akarja megmondani, hogy merre az előre, hogy mint a tájékozatlanságát határozott tippeléssel leplező szülő, a hasára ütve hazudik valamit. Ott ül a faszkalap, gépeli a közleményt, és "á, hát mondjuk százan lesznek ezek maximum, nem?"-felkiáltással eldönti, hogy mi a jövő.

Lófaszt, drága jogvédő barátaim. Szerintetek ha híre megy, hogy ingyen lehet a Szigetre menni, ha a mostanság egyébként kevés akcióval ellátott széljobb ilyen magas labdát kap, ha mondjuk a pont előtte záruló, Toroczkai-féle Magyar Sziget is rászervez, hányan is lesznek valójában?

És az a rész, hogy ez a száz ember nem zavarja majd a Szigetet, az komoly, faszkalapok? Száz ember a Nagyszínpad előtt, amint mondjuk folyamatosan üvölti, hogy mocskos buzik, meg buzikat a Dunába, zsidókat meg utána, az nem zavar egy koncertet? Síppal, kereplővel, köcsögdudával érkező száz ember nem zavar egy koncertet?

A TASZ szerint semmi gond, párszáz fasiszta ott elől nyugodtan tüntethet

 

De ha meg a fasiszták jogait véditek, akkor meg így kérdem: egy metálkoncert nem zavarja Toroczkai tarsolylemezes felszólalóit? Komolyan, ezt a közleményt valami sarokban penészedő, koncertet sose látott nyomorék szövegezte, akinek fogalma sincs arról, hogy mitől jó egy koncert, illetve hogyan néz ki egy tüntetés? Mi az, hogy "nem lehetetleníti el", basszátok meg - nem hiszem, hogy egy koncertet jobban szét lehet cseszni annál, mintsem a küzdőtérre berakok százszám fasisztákat.

Ugyanez a "majd én megmondom, ki mit csináljon"-attitűd diktálta, hogy előírnátok, miként működjön együtt Gerendai a trollokkal, és ugyanez az életidegen, a világot a seggébe dugott feje miatt nem ismerő hozzáállás miatt lehet úgy kiadni egy közleményt, hogy ilyen mondat kerül bele:

A tüntetőknek a bejelentett helyszínre való eljutásának technikai megoldása az egyeztetési eljárás eredményeképpen alakítható ki.

Egy lényegében megoldhatatlan probléma kiküszöbölését a TASZ annyiban intézné el, hogy "hát egyeztessenek róla". Aham. Ugye lehet ez a válasza a kormánynak is a jövőben minden TASZ-os felvetésre, kritikára? Egyeztessenek!

Ha pedig mindez a TASZ szerint rendben van, akkor holnap én is megyek tüntetéseket bejelenteni. Húsznapos intervallumokkal, reggeltől-estig, ahogy a jogvédők által tutujgatott fasiszták tették. Megnézem, hol-mikor szokott a TASZ rendezvényeket tartani, és bejelentem egy évre előre, hogy tüntetek, egyeztessenek velem, ha akarnak valamit. Sőt, itt egy tipp Toroczkainak: Lacikám, szokott téged az zavarni, hogy ha valahol emberkedtek a széljobb pajtásaiddal, rögtön jön a TASZ romákat menteni? Itt a megoldás: jelentsetek be non-stop tüntetéseket a cigányok házai elé, és majd pont a TASZ fogja kikövetelni, hogy biztosítsák számotokra az odajutást, legyen egyeztetés meg minden.

 

Nekem ez a fesztivál tök fontos - de így nem kell

Annyi személyeset a végére, hogy nekem a Sziget tök fontos. Aki ismer, annak ez nyilván nem újdonság, a többieknek mesélem: 18 éves korom óta mindig kint vagyok, sőt, általában a születésnapom is pont beleesik ebbe az intervallumba, kint szoktuk ünnepelni. Idén mennék 14. alkalommal, és igen, én az a faszkalap vagyok, aki az elmúlt 13 alkalomból csupán egyszer, véletlenül jutott ingyenjegyhez, de egyébként mindig pénzért szoktam venni. Mert nekem ez fontos, ott akarok lenni - egyébként nem vagyok egy nagy partyarc, nem szántom fel hétvégenként a pesti éjszakát, konzervatív módon élek. Ez az egy hét (öt nap) hivatott arra, hogy minden kötöttségtől mentesen szórakozzak, hogy ne foglalkozzak mással, hogy ott és olyan emberek között, olyan programokon legyek, ami nekem a leginkább jó. Elfogadó, szabad, pozitív, színes hely, kicsit olyan, mint amilyennek a világot is szeretném.

Ha viszont úgy lesz, ahogy azt a TASZ akarja, ha érvényesül a jogvédők forgatókönyve, akkor idén először nem megyek ki a Szigetre. Közbevetőleg: amikor a melegfelvonulás után kellett a nácik között elvonulni, az más volt, mivel akkor deklaráltan egy demonstrációra mentem, ami manapság ezzel jár. De most szórakozni szeretnék, lazítani, nekem ez a nyomorult öt nap jelenti a nyári szabadságot - és nem fogok 46.000 forintért jegyet venni, ha nem olyan, mint lennie kéne.

Nem megyek, ha már a bejáratnál ott csoportosul a gyűlölködő szélsőjobboldali tömeg, beszól, kötözködik, igény szerint néha megpróbál nekirontani a fesztiválra érkezőknek. Nem tudom, a TASZ hogyan gondolta a bejárat előtt "szétválogatni" ezeket az arcokat (nyilván sehogy, nem gondoltak ezek semmire). Nem megyek, ha a Nagyszínpad előtt százas nagyságrendben ordítanak a fasiszták. Nem megyek, ha egy-egy nekibuzdulás során hasonló nagyságrendű rohamrendőrökkel ütköznek meg - kedves TASZ, baszd meg, gondolj már bele, mit jelent, ha ezek összecsapnak a Szigeten! Tényleg nem lehetetleníti el a rendezvényt a Molotov-koktél és a válaszul spriccelt rendőrséi könnygáz?

Anyátoknak legyen ilyen szülinapja, azt kívánom.

Nem megyek, ha állandóan azt kell lesni, hogy mellettem a nagydarab kopaszok csak partyzók a technosátorból, vagy egy, a trollmegyés csapattól leszakadt brigád. Arra is kíváncsi lennék, hogyan oldható meg a TASZ szerint, ha a tüntetők el akarják hagyni a helyszínt, mondjuk százan százféle időpontban, majd visszajönnének, egyáltalán, ha folyamatosan foglalkoztatják a rendőrséget, lefoglalják a közlekedési útvonalakat (Sziget, tömeg, rémlik valami, jogvédő köcsögök?) - nem lehetetlenítik el a fesztivált?

És este tíz után, mikor vége a tüntinek, és kimennek, vajon az rendben megy majd, vagy itt is naponta lesz összecsapás a rendőrökkel? (apropó, TASZ, a Szigeten szerintetek hogyan néz majd ki egy tömegoszlatás, mikor ott van 60.000 másik ember? Nem lehetetleníti el, a faszomat nem). És odakint, nem lesz-e ugyanaz, mint a melegfesztivál után, lesben állva a nyomorult fasiszták, vadászva a gyengébbre, a melegnek kinézőre, a nem fehér bőrűekre?

Ha ilyen lesz a Sziget, én nem megyek ki. Nagykorúságom óta minden nyárnak ez a fesztivál volt a legfontosabb része, de a jelek szerint 32. szülinapom már máshol ér. Rohadtul mérges, csalódott és szomorú vagyok, és mindenki menjen a picsába, vármegyések, rendőrök, Gerendai és a jogvédők is.

 

Hárman buszoztunk a melegfelvonulásra,

Kisbuzi, Náci meg én. De először nem is ezek voltunk.

Először, pár órával előtte még egymást nem ismerő, távoli szomszédok voltunk, elindulva a buszmegálló felé. Gondolom, a másik kettő is bezárta a kaput, megnézte a postaládát, kidobta a begyömöszölt pizzapapírt meg Aldi-katalógust, aztán elindult. Ők is nézték, ahogy alig pár felhőpamacs vonul az égen, ők is érezték, hogy 30 fok felé haladunk, júniusi kánikula készül a melegfelvonulásra. Milyen stílszerű.

Aztán meg elégedetlen budapestiek voltunk, körbeállva egy döglött buszt, ami kékes füstöt eregetett, és nem mozdult sehová. Hogy akkor miafasznak a bérlet, ha ezek nem képesek rendes járműveket biztosítani.Hosszú percek után meg csalódott BKV-zók lettünk, felszállva az ősöreg pótlóbuszra, ahol kosz volt és büdös, légkondi meg nem.

Ott kezdtünk aztán azok lenni, amik. Kisbuzi egy enyhén pufi, huszonkevés éves fiú, aki mintegy véletlenül, természetesnek álcázott mozdulattal a bal kezét a jobb csuklójára tette, ezzel pont eltakarva az ott lévő, szivárványszín fonott karkötőt. Közbe lopva Nácit nézte.

Náci kövér, pattanásos tokát, zsírós lófarkat és stilizált military-ruhát, meg valami nagyon rovásírásos pólót, és persze tarsolylemezt viselt. Meg egy jól megtömött khaki hátizsákot. Ahogy a busz haladt, úgy húzta ki egyre jobban magát, mert úgy közeledett A Hely, Ahol Ő A Felsőbbrendű. Kisbuzi hamarosan le is szállt, nyilván más útvonalon tartott ugyanoda.

Nácival tovább mentünk együtt, a kisföldalatti egyik megállójában csapódott hozzá két másik horogkeresztény, nagy hátizsák- és szatyorbemutató kezdődött, tojás, paradicsom, egyebek, akár lecsófőzésre is készülhettek volna, de nem, ott már nagy hangon tárgyalták, hogy ezt mind a degeneráltak kapják a pofájukba. A társaság legaktívabb tagja egy lompos lány volt, kora tippelhetetlen, külseje lelombozóan igénytelen, de legalább heteró, ugye, ez fontos, és a felebaráti, keresztényi szeretet jegyében most majd ő is jól megdobálja a buzikat.

Kisbuzival már a menetben, a több tucatnyi ember által kézben vitt, óriási szivárványzászló mellett futottam össze legközelebb. Az egyik sarkát fogta, és nyoma se volt benne annak a halk rettegésnek, amit a buszon láttam. Boldog volt, felszabadult, hogy végre olyanok között van, ahol nem gond az, hogy ő a Kisbuzi.

Kicsit vittem én is a zászlót, aztán elvesztettem őket szem elől - és Náci se bukkant elő többet, a rendőrök és a menet biztonsági szolgálata korrekt módon elzárták őket tőlünk. Csak a felvonulás végeztével, a Parlamenttől lelépve, a rendőrök sorfalán átbújva láttam, hogy Náci és barátai órák hosszat ott rostokolhattak a kánikulában, hogy hátha sikerül valakit bántani. Hogy legalább utána, az egyénileg távozó felvonulókra falkában lecsapva majd mutatnak valami erkölcsöset, keresztényit, nem provokálót és nem bűnöset. Istennek tetsző akasztófa-kötelet meg Szálasi Ferencet.

A hírekből úgy tudni, a felvonulók megúszták a gyáva nácik zaklatását, de persze, arról fogalmam sincs, hogy ha mondjuk Kisbuzit összeverte volna Náci és a bandája, akkor az elment volna-e a rendőrségre, feljelenteni őket. Az viszont még érdekesebb, hogy ma meg holnap, meg még egy évig mi lesz. Mert most megint csak távoli szomszédok vagyunk, sorbanállók a közértben, elégedetlen BKV-zók, ugyanabban az utcában gázfelújítási bombatölcsért kerülgetők. Hogy akkor így, időközben most mi van.

*

Bentről ilyen volt - kérem, karikázza be a kamionon egymást kúró buzikat!

 

Kiegészítés: aki sérelmesnek, túlzónak vagy falsnak találja a melegfelvonulás ellen tiltakozók per Náci emlegetését, azt arra kérem, adjon bármilyen, nácimentes magyarázatot az alábbi képre:

 

 

Csütörtöki vegyes

Nna. Csendesülünk. Az elmúlt pár nap ismét kiváló bizonyítékát adta annak, hogy miért lesz jó kicsit visszavonulni. Mert baszki, az, hogy beözönlik a sok fogalmatlan troll, és lehetetlenné tesz bármilyen értelmes párbeszédet, az már kell a faszomnak, de őszintén.

Engem ugyanis jó szóval, okosan meg lehet győzni arról, hogy valamiben nincs igazam (persze, ez nem könnyű, mert arra vagyok trenírozva - de nem is lehetetlen), de amikor zsinórban a huszonötödik faszkalap köszön be azzal, hogy "öcsém, hát te mekkora egy lúzer vagy, hogy nyolcévesen unatkoztál nyáron, bezzeg én már akkor is az élet királya voltam", akkor nincs mit tenni. Az értelmesebbje, sőt, ami még nagyobb szívfájdalom, a törzsolvasó meg (érthető módon) nem száll be az ordításba, hanem akkor inkább hallgat. Holott nekem az a <1000 ember az igazán fontos, aki hétköznap is beugrik, aki ezt a címet írja be a böngészőbe, és nem a főoldalról esik be.

Véletlenül sem akarom sajnáltatni magam, nyilván az index nagyon sok értékes embert is hozott, de most épp nem bánom, hogy szűk két hét múlva megszűnik az átjáróház. Aztán majd kirakok egy új Facebook-jelvényt, lehet majd megint beszélgetni, és az igények és lehetőségek függvényében újra lesznek blogtalálkozók is.

Sőt... ennél még sokkal nagyobb terveim is vannak.

Meg dolgom, ezer. Most épp (kopogjuk le) szerencsére mind működik is, ami ritka. Ez a hét is tele lesz mindenfélével, de azért dobunk csontot az egyebeknek is - tervezés alatt áll, hogy tudok és akarok-e buzifelvonulásra menni, illetve valami egyéb programot megnézni a szivárványhéten. Be kéne iktatni aztán egy hétvégi edzést is, mert azt tapasztaltam, hogy a lokális maximum valahol péntek délután van (kedd és csütörtök az edzésnapok), aztán kábé a szombati ebéd után (ami TÉÉÉÉÉSZTA) kezdek el pocakosodni, ami kitart kedd estig. Szóval a szombatot vagy egy reggeli tréninggel kéne nyitni, vagy aznap délután valamit kitalálni, de ehhez idő és pénz is kell (kéne) az elszánáson túl.

*

Amin viszont közéletileg aktuálisan felbasztam magam, az a Római-part tervezett elbaszása. Itt vannak a fontosabb a paraméterek, és nem győzök levegőért kapkodni, mikor belegondolok, hogy már megint a zavarosban pecázgató, pénzes faszkalapoknak lesz jó. Pedig nyilván, amikor nem szegény barátaink a nyaralónak álcázott villákat az ártérbe építették, akkor pontosan tudták, hogy azt a helyet miért hívják ártérnek. Aztán mikor jött az ár, megindult a hupákolás is, hogy tessék őket megvédeni... és Tarlós koma már pattant is, a csodálatos közterület-átnevezések után újabb kiváló és közmegegyezés szerint is hasznos ötlettel állt elő: basszuk szét a Római-partot!

Jó, ezt ő cizelláltabban vezette elő, de a lényege ez. Képzeljük el, hogy a fent linkelt D-variáció megvalósulása esetén a Dunát egyes helyeken húsz, máshol HETVEN méteres sávban feltöltenék (ne finomkodjunk: ennyit lopnának el a mi folyónkból), hogy ott mindenféle vurstli + az ártéri villákat és lakóparkokat védő mobilgát legyen.

Először persze akkor dobtam le a láncot, mikor ezt a 20-70 méteres feltöltési tervet megláttam, miféle velejéig gonosz szarházinak kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen durvát húzzon be a természetnek? Én tényleg nem vagyok egy ökoszociális, de ez elfogadhatatlan, ez borzalmas, ilyet nem szabad. A második idegrángás meg akkor jött, mikor kiderült, hogy megint hülyének néznek:

"a három kilométeres partszakaszon könyvpavilonokat, nagy teraszos vendéglátóhelyeket, játszótereket, sétányokat, kerékpárutakat építhetnének; e fejlesztések vonzó idegenforgalmi célponttá tehetnék a területet. E változat becsült költsége az előző költségén túl további négymilliárd forint lenne; ennyibe kerülne a három kilométer hosszú partszakasz mederfeltöltése."

Hát az apád faszát. Egyrészt kurvára átlátszó, hogy a "mi lenne ott?"-felsorolást a könyvpavilonokkal kezdik, mintha az lenne a legfontosabb - költői kérdés következik: szerinted hány négyzetméternyi könyvpavilon, és mekkora területű Dokk-imitátor parasztdiszkók épülnének ott? Hm? Mint mikor pár éve ráírták a Fantára, hogy a kis szmötyik az üveg alján a narancs rostjai, igyuk meg bátran, az a gyümölcs benne. Ja, bazmeg, 0,7%, az mind a narancs, az mind a könyvpavilon lesz.

Római-part: tízezer a belépő

És ezért még a főváros fizessen pluszban 4milliárdot, töltse fel (=tegye tönkre, lopja el) a Dunát? A mai, tényleg egyedülállóan szép és közvetlen folyóparti kapcsolatból (ami Budapesten szinte csak itt érhető el) legyen egy Siófok 2.0? Egy Coca-Cola Beach House? Egy kommersz fos?

Miért nem jó az, nekünk, ami most van? Miért kell olyan irányba elindulni, ami szarul végződik akkor is, ha megcsinálják, és akkor is, ha bedől (jártatok mostanában a Kopaszi-gáton? Na, ott is a nagy akarásnak nyögés lett a vége). Miért nem maradhat a természet egyszerűen csak természet?

Ha lesz aláírás, tünti vagy bármi, én megyek a gátra. Tutira.

*

Na, van itt nektek rengeteg cucc, amihez hozzá lehet szólni, buzifeszt, római, blogreform, egyebek. Hajár, én most megyek vissza melózni. 

Ja, nyári zene, Ben Harper, király:

 

Nyári iskola, igen

Elsőre elég hoffmannrózsásnak fog tűnni, amit mondok: ma túl hosszú és értelmetlen az iskolai nyári szünet. Mindenkinek jobb lenne, ha kurtítanánk rajta, és fontos, értelmes programok lennének a lecsípett rész helyén.

A legutóbbi Napló kapcsán gondolkodtam el rajta, hogy igen, főleg általános iskolában rettenetesen untam a vakációt, és utólag belegondolva, ilyenkor 11 hetet szinte teljesen egészében elloptak az életemből. Oké-oké, nem azt mondom, hogy jobb lett volna helyette, mondjuk, kémiaórán ülni, vagy témazáró dolgozatokat írni - de szeretném hinni azt, hogy e két véglet között is vannak még állomások, amiben szerepe lehet az iskolának.

Sőt, tegyük azt is rögtön hozzá, hogy jó helyre (értsd: sok pénzzel és/vagy ráérő felnőttekkel rendelkező családba) születő gyerekek esetében ez is kisebb probléma, mert be lehet fizetni millió táborba, foglalkozásra, illetve a kisebbek lepasszolhatók a nagyszülőknek pl. - bár utóbbi már átvezet minket a megúszós tematikához.

Itt a riport, aki igényli, nézze meg (a vártnál kicsit döcögősebb-kínlódósabb lett, sajnos rossz volt a casting), a többieknek alatta pár szóban összefoglalom a problémát:

A vakáció 11 hete két dolgozó szülő mellett szinte lefedhetetlen. Lehet nyaralni egy hetet (pénz), lehet táborozni egyet-kettőt (pénz), és a nagyszülők is bevállalhatnak némi gyerekfelügyeletet, de akárhogy oszt-szoroz az ember, egy átlagos fizetésből ezzel a vakáció felét sikerült csak megoldani. A többi meg a körülmények és a szerencse dolga, de szinte csak megúszós pótmegoldások vannak. Nem véletlen, hogy Európa faszább felében jellemzően 5-7 hét ugyanez az időszak.

Saját példa annyi, hogy én annak idején kurvára unatkoztam a nyár nagyobb részében (amit mondjuk a faterom tökre megértett, lévén gyerekként ő is ugyanott, ugyanúgy unta az egészet elmondása szerint), és tényleg vártam már a szeptembert, hogy legyen végre valami. Volt úttörőtábor, meg családi nyaralás, de egyébként eleinte nagyanyám felügyelete alatt, később a húgommal, otthon unatkoztunk. Persze, tehetősék csemetéinek szó szerint Hawaii volt a nyár, de szerintem azóta csak töppedt a gazdag-kaszt, még több kiscsávónak kéne helyet találni nyárra, mert a család nem tudja finanszírozni.

Úgyhogy szerintem ezen fontos és hasznos lenne változtatni. Úgy csinálnám, hogy a júniust kezdésnek rádobnám pluszban a tanévre. Nem, a "hivatalos" oktatási rend nem változna! Máshol, más országban ezt a plusz időszakot nyilván úgy használnák fel, hogy emberibb menetrendet csinálnának egész évre, elnyújtva az oktatást, adott tananyagot kényelmesebben leadva a gyerekeknek - de ne felejtsük el, Magyarországon vagyunk. Itt nem így lenne, és nem is itt van a legnagyobb gond. Szinte biztos vagyok abban, hogy itt nem az egységes tananyagot húznák szét, hanem "hát akkor még ez is belefér" felkiáltással fapados matekon is deriválnának, meg kétszer annyi kötelező olvasmány és memoriter lenne.

Oktatási reform az őszinte mosolyokért :)

 

Holott ezt a plusz három hetet egészen másra kéne használni. A tanévet továbbra is lezárnák a szokott időpontban, osztályoznának és bizonyítványt adnának. A nyári hetekben pedig elindulna egy egészen más típusú oktató-nevelő munka. Napló és ellenőrző nélkül (csak a részvétel lenne kötelező), ahol a pedagógusok az egész évi kötelező és szigorú rendbe foglalt tantárgyukat egészen új aspektusból mutatnák be.

Olyan jó lenne, ha ilyenkor a fizika- és kémiaóra olyan lenne, mintha Zsiros László Róbertre, illetve Öveges professzorra bízták volna - a körülöttünk lévő világ érdekességeinek bemutatása, izgalmas, újszerű és stresszmentes (értsd: nem kell belőle felelni) módon. Olyan jó lenne, ha matekórán ilyenkor az elvont izék helyett a gyakorlat érvényesülne, és a gyerek közvetlenül hasznos, illetve érdekes dolgokat tanulna. Tőzsdeszimuláció, hétköznapi geometria, vagy épp annak kiszámítása, hogy mit köszönnek Emesének a Budapest Bankban, és mitől vannak bajban a frankhitelesek. A töriórán félre lehetne dobni az évszámok felsorolására épülő, poroszos izét, és a tanár végre mesélhetne, szívből, érdekes dolgokat. Az irodalom is átalakulna, kivételesen nem Kármán József és Balassi elemzése lenne a legfontosabb, hanem például egy, a gyerekek által választott mű színpadi megjelenítése, vagy bármi egyéb, ilyen produkció. Igen, az ezerszer elcsépelt Rómeó és Júlia is kiválóan működne így. De elő lehetne venni pár pop- és rapslágert is, az okosabb fajtából, és azon prezentálni a "mire gondolt a költő, és hogyan akarja mindezt bemutatni nekünk"-kérdést. Elemezzék Fluor Tomit vagy Lovasi Andrást, és ha már megvan a módszer, egyszerűbb lesz a dolguk József Attilával is. És igen, menjenek ki, a fák alatt ülve, a füvön hasalva még sokkal jobb olvasni, beszélgetni, együtt lenni.

A biológia is szólhatna arról, hogy elrakjuk a könyvet, és megnézzük ÉLŐBEN. Nem, nem az ember szaporodására gondolok (de arról meg érdemes lenne hosszanti pénisz-metszetek nélkül, IGAZÁBÓL beszélgetni, például a pornófilmes félretájékoztatást kiegyengetni a fejekben). De növényt, állatot, zöld szemes ostorost. Meg az emberi test működését, bevonva a testnevelő tanárt is, akinek pedig a rendhagyó tornaórákon nem a kislabdadobás meg a négyütemű fekvőtámasz lenne a fő cicája, hanem tartásjavítás, mozgáskoordinációs gyakorlatok, sok-sok játék (és nem foci, hanem valami olyan, ahol az ismeretlenség okán mindenki egyforma sansszal indul, pl. krikett, baseball, gyeplabda).

Énekórán adjuk a gyerek kezébe a hangszert, három hét három akkordhoz elég - máshol erre könnyűzenei életművek épülnek, itt az a cél is elég, hogy derüljön ki, hátha az új Jimi Hendrix vagy Jamie Cullum bujkált eddig a hátsó padban. Örömzene, ismerkedés, új élmények.

Ez a három hét esélyt adna arra, hogy minden tantárgy, minden pedagógus és diák a szebb-jobb arcát mutassa, teljesítménykényszer nélkül, de ugyanakkor nagyon is hasznos munkát végezve. Három paneltövi, kulcsos hét, három tévézős-unatkozós hét helyett az iskola valóban feltenné a koronát az egész évi munkára. Nem mellesleg pedig az ilyen élmények után a "hagyományos" órákra is máshogy ülnének be a gyerekek, és másként mennének be a tanárok.

Meg kéne csinálni, szerintem. 

 

 

Gonda Istvánné for prezident

Amikor már tényleg az ember kötésig gázol a közéleti dágványban, és valami egészen más ügyben kutatva eljut a Martfűi Városi Televízió honlapjára, ahol megtalálja az óvodások ballagásáról szóló tudósítást, akkor jön rá, hogy falhoz kéne baszni a vakolókanalat, mert ezek itt az igazán fontos dolgok:

(igenis, ezt a videót most megnézed, és jó lesz)

De, hogy még szentimentálisabb legyek, a polgármester néni köszöntője is pont az, amit egy ilyen helyen olvasni akarok (ide klikkolj). A martfűi emberek a jelek szerint nagy ívben leszarták a pártpolitikát és a közéleti divatokat, maguknak és magukért választanak képviselőket. Csupa független ül a képviselő-testületben, a pártok által indított politikusok közel se jártak ahhoz, hogy beülhessenek. Sőt, amikor megválasztása után kevéssel elhunyt a szintén független, előző városvezető, akkor a helyére is független, a fentebb linkelt köszöntőt jegyző Kiss Edit került.

Vannak nekem, ugye, ezek a rózsaszín elképzeléseim arról, hogy miként nézne ki az önkormányzás, és abban pont ilyen dolgok vannak. Hogy mi, ez a közösség, a település vagy a kerület lakói rájövünk arra, hogy csak egymás ablaka alá lehet szarni, és az mindenkinek büdös, úgyhogy inkább ne. Hogy fontosak lesznek a közös dolgaink, mindenki belerakja, amit tud, mert magadnak építed. Hogy elzavarjuk a francba mindazokat, akik a távoli fővárosból küldött sajtóközlemények és "felkészítő anyagok" alapján akarja megmondani, hogy mi legyen az otthonukkal. Hogy ehelyett azt próbáljuk meg kitalálni, hogy hogyan tudunk előbbre jutni, mi, együtt.

Jelenleg egyébként a közéletet alakítani kívánó aspiránsok és már "beérkezett" vagy ott maradt csapatok közül egy olyat se látok, aki erre törekedne. Komolyan. A fenti Gonda Istvánné-nyilatkozatban több emberség, szeretet és szaktudás van, mint az összes eddigi oktatási miniszterben együtt, a polgármester néni szövegére pedig bármikor becserélném akár az aktuális, akár a jövőre hatályba lépő alkotmányunk vonatkozó részeit.

Csak most pont nem ebbe az irányba haladunk.

 

(hint: életem első három évében Martfűn laktunk. Aztán elköltöztünk messzire, egy sokkal szarabb helyre, és semmi emlékem nincs is onnan, csak a "t" betűt mondom úgy, hogy "th", ottani tájszólásban) 

 

UPDATE: Hoffmann Rózsának pedig üzenem, hogy ha igazi pedagógusokat akar látni, akkor nézze meg, hogyan és miket nyilatkoznak ebben a videóban a martfűi tanárok a diákokról és a munkájukról... "A csodálatos szömű gyerökökben... én a fiatalságot azt csodának tartom" (26:00)