zoli voltam


Alkonyzóna

2011. február 07. - zoli vagyok

Geci egy hét volt az előző. Mondjuk az ilyesmit már abból is sejthetitek, hogy nem írok semmit.

Eleve agyonnyomott az a szürkén nyúló, borzalmas időjárás, amikor nincs fény, hideg szél szaggat, a levegő szmoggal teli - mintha egy lepukkant gyárépületben kempingeznél napokon át. Szar volt. Aztán szar volt az is, hogy épp csak jöttem ki a betegségből (némi köhögés még most is van, de javarészt elmúlt), energia semmi, munka viszont rengeteg. Nem is ment úgy, minden tovább tartott, tartalék akksiról nem pörögsz fel százra.

A hétvégét meg konkrétan a szarból sikerült visszahozni. A már fényesedő szombaton volt nagy séta, de aztán lefekvésig munkamunkamunka, a vasárnap meg annyira cimkézve volt, hogy szinte odakínálta magát ezzel a bukása. Röviden, azt terveztük, hogy kimegyünk Szentendrére, nagyot sétálunk a fényben, Bükkös-patak, templomkert, hegymenet, és ebéd valami fasza helyen.

Aham. Az egy dolog, hogy szegény Björknek már a HÉV-re felszállva elkezdett fájni a hasa (apropó: ez a hétvége egyúttal a legvisszataszítóbb vécék hétvégéje is volt, nem mesélem el), ami Szentendrére érve csak fokozódott. Az is hamar kiderült, hogy ez a máskor nyüzsgő, frankó város ilyenkor még kint szokta hagyni a zárva táblát (megértem, pár napja még a lecsúnyább, turistaüldöző tél volt), azaz Szentendre ilyenkor nem is létezik. Egy fos helyen (ami magát ugyanakkor elitnek gondolja) sikerült fos kávét meg fos teát inni (se a bejárati ajtó, se a vécé ajtaja nem működött, teszem hozzá), majd rövid, bezárt helyek melletti kóválygás után úgy döntöttünk, hogy akkor ez most nem sikerült, menjünk haza a faszba.

Aztán valamikor Budakalász után megkérdeztem Björköt, hogy Békásmegyer? Esetleg? Aztán már hívtam is Björk Mamát, hogy fogadóképesek-e (naná, a szebbik melegítőjüket húzták fel), le a HÉV-ről, még beugrottunk egy cukrászdába sütiért, aztán fel a panelba.

És onnantól, hangozzék ez bármilyen hülyén is, drága barátaim, de onnantól meg jó lett. Megettük az ebédjük maradékát (borsólevest, meg brassóit, éttermeben nincs ilyen jó), aztán a hozott sütit, beszélgettünk, Björk Fater pedig ismét azonosította és büntetőjogilag rögtön be is sorolta (annyit mondok, hogy represszív jogfilozófiai elveket vall) a magyar politika elmúlt húsz évnyi kudarcának okozóit. Aztán elmentünk velük az Auchanba (vicces, vicces, akkor is így volt), megkerestük a telefonjába való memóriakártyát (onnantól mindig fotózott, majd Baló Györgyként közölte a legfrissebb eredményeket, hogy "még mindig van 1,9 gigabájt... még mindig van 1,9 gigabájt"), és haza is vittek kocsival. Ott még várt másfél meló, azt letoltam, immár lendületből, és alvás. Hülyeség vagy sem, Békás kalapálta ki a legalább hétvége végét egyenesre.

Mik a tanulságok?

Az, hogy 14 éves korom óta lényegében csak vendég vagyok a szüleimnél, egyfelől persze hozott rengeteg hasznos dolgot is, de ugyanakkor ilyenkor érzem, hogy jó lenne (illetve, amennyiben a Björk Rezidenciát ilyennek tekintem, akkor jó, hogy lehet) felugrani valami biztos bázisba, fészekbe akár, ahol szeretnek, enni adnak, meleg van és nyugi, az évtizedek alatt masszívra épített szokások és körülmények olyat adnak, ami nincs máshol. Érted, baszki, mégiscsak albérletben lakunk, máséban, bármilyen szép és komfortos, nem tudok úgy körbemutatni, hogy ez az otthonunk, a mi territóriumunk, mi uraljuk ezt a pár négyzetmétert. Ugyanígy nem tudom azt sem, hogy meddig és hogyan vagyok ott - míg a saját, az saját, az cölöp a mocsárban.

Ezért is toltam fel megint a Blaha lakást az ingatlanosokhoz. Kicsi marad csak az árából, ha eladom, sokat kell még hozzátenni - de egyrészt, amíg az a kicsi is ott áll benne, tutira nem lesz helyette másik. Másrészt meg a fasz se tudja, mi lesz a svájci frankkal, hova emelkedik még a részlet a következő 15 (!) évben, ami még a törlesztésből hátravan. Ott már nem fogunk lakni - ja, és 15 év alatt egyszer mindenképp egy felújítást is meg kéne finanszírozni, amit szintén nem akarok. A mostaniból még albérletbe kell majd menni - de megcélzom mielőbb a sajátot. Hosszú-hosszú távra stabil otthont (halkan mondom: családit).

Egyébként mostantól hivatalos, hogy az ingatlanos szakmát elfoglalták a melegek: mikor tavaly próbáltam hirdetni a lakást, a közvetítő srácnál csak erős volt a gyanú, hogy a Pink Ligában játszik - most viszont alig bírtam ki röhögés nélkül, mikor a kapualjban megláttam egy csinimini, nagyon megdizájnolt, kábé 45 kilós nyafka bumbit. Finnyogott is, hogy ő igazából az I-II kerületben dolgozik, 30millió fölötti ingatlanokkal, nem szokott a nyóckerben járni, csak most őt küldték... hát, apám, össze kell jönnöd valami középkorú, pénzes médiabuzival, aztán már csak a tűpénzt kell megkeresni valami hobbimelóval, a közelébe se jársz majd a Blahának :)

De egyébként helyes volt, nem basztatom, mert mindent rendesen lefotózott, felírt meg minden... nyilván nem tőle várom, hogy eladja a pecót, van még hat másik közvetítő is, aki jelentkezett.

A másik tanulsága a hétvégének, hogy a túlrajzolt, túltervezett egyszeri dolgok nagyon hamar be tudnak dőlni. Nem kivételes alkalmak kellenek, hanem egy harmonikus középérték, ami mindig van. Emlékszem, mikor még kisgyerekként nem értettem, hogy a faterom öccse budapestiként miért áradozik a leányfalui faházról, ahol egy hetet töltöttek nyáron, hogy ott ki lehet ülni a teraszra, meg csend van és béke... mer'ugye, nekünk a faluban ez a szokásos délutáni-esti rutin volt, szót sem érdemel.

Közben meg már azon is agyaltam, hogy az a legnagyobb félelmem, illetve nem is, inkább azt utálom a legjobban, hogy a jó dolgok, a micvák nem hozzák magukkal az azonnali jutalmat. Ha pénzt adsz a koldusnak, nem esik le az égből rögtön egy új megbízás, vagy egy fizetésemelés; ha átadod a helyed a buszon egy öreg néninek, nem csörren meg a telefonod, hogy meghívjanak valami fasza helyre, ahol jó neked és ingyen van a pia. Ehelyett bedobod a jótettet valami nagy kalapba, amiből aztán mindenki random húz, valamikor, valamit, csukott szemmel. Érted, a Hajdú Péter például még sose rakott be semmit, aztán mégis műsora van, pénze van - és az ostobenkó nője is azért kategóriákkal jobb annál, mint ami a zsírtörpének járna.

Mindegy. Egyelőre sajnos a blogom olyan ritkás, hogy közé lehet szarni  mint a cirkuszkerítés - ezért is ajánlom a KIBASZOTTUL termékeny harminc blogját, aki jön fel, mint borban a gyöngy. Az mondjuk már szinte túlzás, hogy alig három napig volt szingli, de ez idő alatt írt vagy tizenöt bejegyzést az egyedülálló férfiak minden nyűgéről, majd a zeniten kiugorva a figurából már be is csajozott. Érted, ez már olyan, mint hogy pl. "súlyos drogfüggő voltam - negyven pecig" :)

A végére azért rakok jót is: minden hígfos ellenére is alakul egy nagyon fontos szakmai dolog az életemben. Ha sikerül, és egyelőre ebbe az irányba mutat a csónak orra (de még sokat kell evezni), akkor minden de minden megváltozik. Fasza lesz.

Addig meg rágom a kásahegyet.

 

Lakás: venni vagy bérelni?

Hipotetikus a kérdés, mivel a picuri garzon a nyóckerben már betöltötte a "venni" kategóriát, épp csak ki tudom fizetni a hitel részleteit - ugyanakkor albérletben élünk.

Ezzel együtt is megpróbálom összeszedni, amit erről gondolok, amit megéltem és amire készülhetek. Végeredmény nem lesz, sem kiütéssel, sem pontozással, mivel a tény az, ami van, és kész.

(zárójelben megjegyezve: a magyar társadalom nagyobb része szintúgy csak elméletileg gondolkodhat el ezen a kérdésen, mivel fogalmam sincs, hogy önerőt és törlesztőrészleteket, mondjuk, egy szakmunkás házaspár, vagy akár két pedagógus honnan tudna ma előteremteni... miközben rendes bérlakások sincsenek, csak stikában kiadott ingatlanok - de nézzük akkor kicsit cizelláltabban).

 

Tegyük fel, hogy egy átlagos családot akarok összepakolni, apa, anya és két gyerek. Ehhez a minimum az ötven négyzetméter, 1+2fél szoba. Valami hihetetlen szerencsével kiizzadod az árát, nem luxuskecó, hanem valami alulról átlagcucc 15millióért - kapsz hitelt is, és fizeted a törlesztőt. Mondjuk kilencmillió forintot vettél fel húsz évre, a törlesztő havi 70-75 forint lesz.

Elcsépelt, de fontos körülmény: a következő húsz évben ez a lakás bizonyos értelemben ugyan a tiéd, másfelől azonban rohadtul nem. A tiéd "fizikailag": átalakíthatod, felújíthatod, azt teszel vele kábé, amit akarsz. Annyiban jogilag is a tiéd, hogy bejelentkezhetsz oda, hivatalosan a sajátodként használhatod, ott laksz, ott élsz, az az otthonod.

És persze a tiéd akkor is, amikor költeni KELL rá, mert a Főgáz ragaszkodik a százezer forintos, saválló lemezszekrényhez a gázóra körül (saját példa), vagy amikor nyílászárókat, radiátorokat kell cserélni.

Sőt, az állandóság, az "itt lakom, ez az otthonom" is tud a visszájára fordulni: ha mondjuk beköltözik melléd egy népes bűnözőcsalád, vagy alád egy önjelölt technoDJ; amikor megszüntetik a buszjáratot, amivel eddig be tudtál jutni a munkahelyedre, vagy épp fordítva, az ablakod alatt indítanak három új éjszakai járatot. Szar továbbá, ha a szomszéd házban kocsma nyílik, és még sorolhatnám - a lényeg, hogy oda vagy kötve, kicsit sem vagy mobil. Az ugyanis már nem opció, hogy "legfeljebb pár év múlva eladom, és előtörlesztem a hitelt". Aham. Buksz rajta akkorát, mint az ólajtó, plusz ha erre már ellőtted a bármiféle első lakásos meg gyerekvállalásos bónuszokat, akkor a következő hitel még ennél is genyább lesz.

A fenti számoknál maradva könnyen belátható, hogy a törlesztés helyett lakásbérlésre fordított 70-75ezer forintból azért jóval frankóbb lakást lehet bérelni, mint amit a hitelből vennél. Emellett a dolog viszonylag rugalmas: a legtöbb helyen max egy évet íratnak alá, és kéthavi kauciót kérnek el - állítsuk ezt szembe a húsz év kényszerű helybenlakással, és az önrészként kifizetett milliókkal. Ha bármi szar, akkor leléphetek, dorbézoljanak a következő lakó fülébe, ne az enyémbe. A pár megtakarított millió is többet fial megfelelő befektetésben, mintha bedobném önrészként.

Ablakcsere, gázcsövek felújítása, bedöglött villanytűzhely? Ez a tulaj dolga-gondja, nem az enyém.

Ámde... ámde, ha az a fal ott hupilila, akkor az jó eséllyel olyan is marad. A lakásukat kiadó tulajok többsége ugyanis szeretné konkrétan nulla forint ráfordítás mellett jövedelmezővé tenni az ingatlanát, ezért nem partner a változtatásokban. Volt olyan albérletünk, ahol kiköltözéskor az eredeti vécékefét reklamálták - még beköltözéskor kicseréltük újra, és ez elég nagy hibának bizonyult.

Alkalmasint egy szöget nem verhetsz be a falba, mert az rongálás, és ugrik a kaució.  Sokszor úgy kell számot adnod a lakásról (tényleg tisztelet a kivételnek, ismerünk ilyet is), mintha ő tenne neked szívességet, és ingyenvendég lennél nála, nem pedig fizetnél érte. Nem jelentkezhetsz be, számlát se kapsz, egyáltalán, itt jön vissza a "bármikor leléphetek" negatív oldala: lógsz a levegőben, az "otthonod" tulajdonképpen a másé. Nem fogok, mondjuk, falakat szigetelni vagy járólapokat cserélni, hiába lenne fontos, mert vagy nem is engedik meg, vagy legfeljebb az általuk jóváhagyott "mester" és stílus alkalmazásával, az én pénzemből tehetném meg. De a jellemző az, hogy hiába ótvar az egész, nem nyúlhatsz hozzá, még a "levonjuk a lakbérből" módszer sem járható.

És persze, ott a vége, az albérletekben eltöltött évtizedek utáni rovancs: húsz év elteltével a lakásvásárló családnak van egy tehermentes ingatlana, míg neked egy telefirkált Budapest-térképed, hogy mennyi helyen laktál már. Igaz, ugyanakkor meg az a család húsz évet lakott egy sokkal szarabb lakásban, mint amilyenek a te albérleteid voltak. Ők kivárták, míg a felső szomszéd borzalmas kölkei felnőnek, vagy sittre kerülnek - te viszont az első adandó alkalommal leléptél a gázos helyről. Nekik, ha volt rá kis plusz forrásuk, a lakásuk nyilván már úgy néz ki és úgy használható, ahogy szeretnék - te meg párévente újabb lakást bútoroztál be, de sosem állandóra, mindig csak óvatosan, vagy szoktál meg másik lakberendezői ízlést.

Nekik húsz éve van egy saját otthonuk, ők valahova "valósiak" - te meg még mindig közvetetten kapod meg a postádat, az "eredeti" bejelentett lakcímedre, mondjuk, a szüleidnél.

Nálam tök középen marad a mérleg nyelve. Ha a saját helyzetemre fordítom le a dolgot, akkor persze nincs is mit mérlegelni: beszorultam egy rossz hitelbe, olyan lakással, amiben már nem fogunk soha lakni - és nem tudok összegyűjteni egy újabbra elegendő önrészt. Úgyhogy albérletezünk, és egyrészt bízok abban, hogy mindig lesz a saját lakásomban is albérlő, másrészt meg mi is mindig találunk megfelelő és megfizethető helyet magunknak.

De ha most lenne, mondjuk tízmillió forintom a bankban, akkor szerintem már holnap bedobnám egy hitelhez önerőnek, és vennénk valahol valami sajátot. Még ha meg is kötöz a hitel, még ha kötelező ott is maradnunk húsz évig. Mert maradnék, őszintén szólva, maradnék a cigányélet helyett mostmár egy helyen. De még nem tudunk.

 

Kimegyek a levegőre

Tényleg olyan volt az elmúlt négy hét, mintha bezártak volna egy dohos pincébe. Javarészt önhiba, elbasztam, nem oda kellett volna költözni.

Ezt a hibát orvosoltuk a hétvégén, azzal, hogy immár egy hónapon belül másodszor is elköltöztünk. Macera volt, kurvára pótaksiról ment már minden az életemben, és hát anyagilag is sikerült izomból kibasznom magammal - jó esetben az év második felére áll helyre a büdzsénk. De elköltöztünk, végre, és most szerintem tényleg jó lesz. Lesz megint otthonunk, olyan igazi, NAGYBETŰS, hogy már délután négykor végigfolyik benned a jóérzés, mert eszedbe jut, hogy a nap végén oda fogsz hazamenni.

Jó lesz, jónak kell lennie. Minden korábbi szabályt felrúgtunk hozzá: egyáltalán nem olyan a lakás, mint ami a korábbi, pontról-pontra összeszedett preferencialistán szerepelt, nem is ott van, és nem is annyiba (hanem többe, naná) került kibérelni. De emiatt nem aggódok: korábban arról is volt listám, hogy milyen a számomra tökéletes nő, és ennek Björk egyáltalán nem felelt meg - nem rosszabb volt, hanem másmilyen. És mégis működik (sőt: volt korábban "listaszerű" csajom is, négy nagyon gáz hónap után mentünk szét). Erre számítok ennél a lakásnál is, hogy pont azért lesz jó.

Ja, még egy kör a csajomról: ezt a lakást Björk már az első megtekintéskor imádta, míg én leginkább neutrális voltam, csak a második alkalommal csodálkoztam rá, hogy nézdmárbazmeg, tényleg milyen jó ez.

Kurvára szar volt már, tényleg, minden borult, a munkáim úsztak, egész nap, egész héten, egész hónapban búval baszott voltam, semmi több, semmi jobb nem lógott ki az életemből.

Most meg bizakodó vagyok. Ez egy jó hely lesz, eddig jól is teljesít, és hátha jön már a tavasz is előbb-utóbb a kibaszott fridzsider-időjárás után, és tényleg, én most lecserélek mindent, de tényleg mindent, ruháktól az internetszolgáltatóig, talán még telefonszámot is, meg elmegyek fodrászhoz, meg minden.

Pár nap kell még, esetleg egy hét, és újra rendesen fogok működni. 

 

Hiszti stand-by

Szükség lehet még rá, de egy pillanatra felfüggesztem, mert nincs rá időm. A lakást továbbra sem szerettük meg, de legalább a zajok csillapodtak. Többen is kértétek, csinálok majd hibajegyzéket, de nem most.

Ja, azt viszont elmesélem, hogy egyéb inputok is jöttek, hogy ez a várasdi nem az én világom. Már annak se örültem, mikor Björk arról számolt be, hogy hazafelé tartva azért kellett kunkorban közlekednie, mert toronyiránt rendőrök és álcázott gárdisták vitatták meg, hogy akkor milyen intézkedést hogyan foganatosíthatnak. Tegnap este viszont edzés után caplatok a Moszkván a várbuszhoz (most 16, ill. 16A a becsületes neve), jár a motor, szuper, mondom, mindjárt indulunk, de nincs bent sofőr. A környéken se láttam olyan arcot, akiről el tudom képzelni, hogy BKV-munkaerő (a "munkát" ebben a szegmensben idézőjelbe fogom tenni, tudom, rosszindulatú vagyok, mindennapi pulykapénzünket add meg nekünk ma, meg a sztrájkoló apádfaszát, azt). Egy bufla csávó cigizett csak a megállóban, Nagy-Magyarországos, árpisávos gárdasapkában.

Aztán bedobta a cigi végét a busz alá, beült a kormány mögé, és indultunk. Nem éreztem túl jól magam a dologtól.

Szegény Björköt most azzal nyomasztom, hogy mackónadrágos lakótelepre akarok költözni, rendes proletárok közé. Ezzel valószínűleg mi lennénk az elsők, akik a Budai Várból, fullpanorámás lakásból panelba mennek - önszántukból, nem hatalmi szóval költöztve, és nem is az anyagi csőd miatti kényszerhelyzetben.

De micsinájjak, baszod, ha azokat a kurva paneleket szebben újították fel, mint ahogy ma egy újépítésű, lakóparki lakás átadáskor kinéz?! És igen, ilyenkor kurvára osztályharcos vagyok, de hozzám sokkal közelebb áll a mackónadrágos panellakó, mint pl. a jelenlegi lakásunk alsó szomszédja, a már 42 éve ugyanott élő, vári csoroszlya.

Mindegy. Szörcsölök lakásügyben ezerrel, amikor persze a munka engedi. Mert az van, sok.

Erről meg az jutott eszembe, hogy a faszbuk-csoport tagjai nézzenek körül, kaptak egy értesítést. Prémium kontent, ha úgy tetszik :)

Vissza a melóba. Mindent köszi egyébként.

 

Nem sikerült

Az elmúlt hét nagyon nem jött össze, tényleg. Lesznek is ennek mindenféle konzekvenciái.

A problémák gyökere az, hogy hülye fejjel, meggondolatlanul sikerült ezt az albérletváltást megoldani - nem így, nem most, és főleg nem ide kellett volna költözni. Mindez pedig egyszerre hozza magával minden dimenzióban a gondokat:

Úszik-késik minden dolgom és feladatom, gyakorlati és mentális okokból is. Előbbi a körülményekből adódik, átmeneti a helyzet, átmenetiek a keretek. Utóbbi pedig azért csapja szét a dolgaimat, mert ugye, ha valakik, hát ti igazán tudjátok, hogy mindennemű működésem alapja az a bázis, az az otthon, amit Björk olyan tökéletesen rakott össze korábban, és ami itt nem tud kialakulni. Heroikusan próbálkozik az én drágám, csak ugye, szinte szó szerint esnek ki a csontvázak a szekrényből, és így nem lehet.

Egyébként én, és csak én voltam a hülye ezzel az egésszel. Björk mondta, hogy nem lesz jó - én akartam, én erősködtem, én győztem meg. Elfelejtettem, hogy mi a fontos, nem vettem tudomásul, hogy mire van szükségünk. Elbasztam, na. Soha többet ilyet nem csinálok.

Valamelyest rá fogunk aztán baszni anyagilag is - bár itt legalább annyiban uralom a helyzetet, hogy saját pálya, ezért én felelek a kis kétfős családunkban, majd megoldom, hogy a saját munkám meg a cégem kábé év végére satírozza a lehetséges hiányt. Egyszerűbben szólva: többet és jobban dolgozva idővel kompenzálhatom, ha idő előtt felmondjuk az albérletet, és beragad a kaució, illetve ha az eddig megtett beruházások ok nélkül voltak. De valahol még ez a legkisebb gond, tényleg, dolgozni tudok, spórolni tudok, megoldom, ez a dolgom. Alapvetően nem a pénzről szól ez a történet.

Nem azért írom egyébként ezt, hogy sajnáljatok, csak a tényt rögzítem, végtére is blog ez itt, napló, szóval rég voltam ilyen szarul. Sok-sok éve, még egyetemistaként volt talán ilyen, a büntető eljárásogi, utolsó utáni szigorlaton harcolva, hogy ne buktassanak meg az egyébként akkor már épp hatályát vesztett, új törvénnyel lecserélt joganyagból. Igen, ott szívattak, egy olyan törvényből akartak megbuktatni, amit a Parlament pár héttel azelőtt már lecserélt. Mindegy. Szóval a "felnőtt" életben már nem voltak ilyen összedőlős szituációk, volt sokféle szar persze, munkával, privát faszkalapokkal - de ez nem. Mindegy, nem cirkalmazom, csak ez egyúttal az ok, a magyarázat is arra, hogy miért nem blogoltam már sok napja. Nem lett volna benne köszönet.

Szar lesz aztán az is, hogy újra kell kezdeni az egészet, érvényesítve a költözés eredeti, illetve a mostani albérlet által be nem váltott szempontjait, új tanulságait is. Gyűlöletes dolog, és másodjára nekifutni, hát, fasz se tudja, hiába ismerem már jobban az utat, hiába tudom jobban, hogy hova, melyik kőbe tudom belebaszni a lábujjamat - nyilván jobban is fosok a fájdalomtól, előre.

Apropó, ez a bejegyzés egyúttal ismét egy fontos ellenérv az "erősebbik-", illetve "gyengébbik nem" felosztás használhatóságára. Támogatjuk egymást Björkkel, de volt olyan nap, amikor én voltam a kártyavár.

Nem mellesleg meg sikerült kurvára meg is fázni, a hétvége jó részét begyógyszerezve végigkómáztam, szombaton például szinte végig csak aludtam, vasárnapra meg előadtam a szokásos mutatványt a gyógyszerallergiától tokától-bokáig rákvörösre változó, egész testen végigfolyó csalánkiütésekkel. Nem tudtam dolgozni, nem tudtam egy dobozt arrébb rakni, semmi.

Nem jó most, de majd így a gödör aljáról veszek valami lendületet, és megkezdjük a mászást. Az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Nem történt tragédia, csak hülye voltam, és elbasztam egy (remélem, minél rövidebb időre) a dolgainkat. Megoldjuk, mindig megoldjuk. 

 

Gyűlölök költözni

Kezdjük azzal, hogy lassan felvételizhetek a rabbiképzőbe, ugyanis fingom sincs, melyik dobozban van a borotvám... de ez a legkisebb gond.

Pedig sok tekintetben még szerencsénk is volt: pont hétfőn nem esett a hó (előtte rekordhavazás volt, és most megint zuhog), a költöztető srácok teljesen rendben voltak, merem ajánlani nektek is, itt a honlapjuk. Tempósan, precízen, udvariasan dolgoznak, és az ár is rendben van.

De egyébként... egyébként gyűlöletes az egész. Az elmúlt egy évet egy (általunk) szépen berendezett, kényelmes rózsadombi lakásban töltöttük, ami minden hibájával együtt is igazi otthonunk volt - most pedig csökkenő számú, de továbbra is zavaró és kiábrándító látványt nyújtó dobozok és zsákok labirintusában közlekedünk, egyelőre nincs a dolgoknak helye, sőt, sok esetben azt se tudom, hol vannak ezek a dolgok, amiket a még nem kijelölt helyükre kéne raknom.

Ja, és persze kosz van, mert addig takkerolni se nagyon lehet.

Továbbra rontva az élerhető komfortot, nincs kábeltévé, és nincs internet sem, egy kurva szobantennával bohóckodtam össze egy elfogadható köztévét és RTL-t, valamint egy kásás tv2-t. Képzelheted bazmeg, amikor csak a mónikasó van. És tényleg már, nincs net, belehalok, nincs internet, nem élem túl.

Nincs továbbá mosógép sem (ami volt, azt elvitettük, mert a fél fürdőt elfoglalta), és ezt nagyon-nagyon sürgősen pótolni kell. Björk Mamát egyszer még meg lehet kérni, de nem hordhatjuk Békásra a szennyest a Várból, meg egyébként sehonnan sem, nem vagyunk már 16évesek. Meg ugye, az előző helyen gyönyörű fürdőnk volt, itt meg sajna ez is, meg a WC is eléggé vacak. Fejleszthető, díszíthető, a mostaninál pofásabbá tehető, de nyilvánvalóan egy nagyobb felújítás kéne neki, ami viszont nem az albérlő dolga, ugye.

Fel kell még turbózni a konyhát is, mert fontos dolgok hiányoznak belőle - volt egy gány asztal, székekkel, de azokat elvitettük, majd veszek helyettük újat. A hűtő saját,  új, nagyon frankó, igazi jégverem, és szép is... szóval egyelőre inkább még az árnyoldalak látszanak, és kell még költeni rá, meg dolgozni is vele, de azért jó lesz majd. Legutóbb egy csont üres lakást kellett berendezni, most azért ilyen feladat nincsen, mert a szükséges bútorok jó részét épp onnan hoztuk ide, és ha majd kikerekedik a dolog, akkor szépen előjönnek majd az előnyök is; mert azok azért prognosztizálhatóan vannak, lesznek, csak még nem értünk oda.

Jósolgatva kicsit: ilyen előny lesz majd a mostani kupi miatt még nem érvényesülő, sokkal jobb beosztás például. Az előző helyen a kisebb szobából nyílt a nagyobb, így ott a nappaliba került a franciágy is - itt viszont külön nyíló szobák vannak, így végre van klasszik hálószobánk. Kiválóan szigetelő, vadiúj ablakok vannak, a zaj jó része kint marad, a meleg meg bent - és ez a házközponti fűtésből származó meleg meglepően megfizethető, sokkal olcsóbban jövök ki, mint a cirkóval az előző helyen (igaz, ott elég régiek az ablakok). És amint elindul a fűtési szezon, mindig meleg van... nyáron meg majd a beépített légkondi fog segíteni.

Előny az is, hogy míg legutóbb a szeparálódás volt a fő cél (na ja, a Blaha után), mostanra már vágytunk arra, hogy könnyebben érjük el a civilizációt - az első igazán, 100%-osan pozitív élmény ezzel kapcsolatban a gyalog is könnyen elérhető Miró volt, ahol 950 forintért finom, normális adag menüt lehet enni déltől háromig, kedves felszolgálók, jó környezet, faszaság. "Rendes" bolt is van elérhető közelségben: bár én nem vagyok egy gój motoros, de elég jó helyen van a CBA Prémium meg a CBA Delikát, előbbi emeletén egy rövidesen meglátogatandó cukrászda/kávéház.

Be kell rendezkedni, a szarságokat legyűrni, a szükséges dolgokat mihamarabb elintézni, és aztán nagyon jó lesz. Jobb, mint eddig, azt szeretném.

De nagyon gyűlölök költözni.

 

Hírek, menetrend, egyebek

Alakulnak a dolgok, de szokás szerint ezermillió irányba kell kapkodni. Faszom.

Aktuálisan a legfontosabb hír, hogy tegnap megkaptam az albérlet kulcsát, innentől szabad a pálya. Ma még elzúzok a Saturnba, Björkkel tegnap este kinéztünk egy jó kis Sharp hűtőt, faszának tűnik - valamikor délután megveszem, és megbeszélem a kiszállítást is. Holnap, de legkésőbb szombaton jó lenne, ha kivinnék az új lakásba, mert akkor szépen tudna álldogálni, ahogy az az üzembehelyezés előtt szükséges.

Úbazz, most nézek ki az ablakon, egyre durvább az időjárás. Remélem, hétfőre normalizálódik  helyzet, nem szeretnék hóviharban költözni... de AKKOR IS költözünk. Hétfőn már a Várban akarok aludni. Nagyon jó kis lakás egyébként, majd dokumentálom nektek is a beköltözést, berendezkedést.

Apropó, dokumentálás! Ott még nincs netem, jövő héten el is kezdek majd intézkedni, de ez nyilván alábasz kicsit a blogolásnak... meg ugye, ott a tévé-probléma is, első körben megnézem, tudom-e szobaantennával lopni az AM-mikrót (van erről valami infótok?). Ami biztos, hogy a következő napokban átállok non-stop torrent üzemmódra, lerántok millió gigát a netről, úgyis felmondom a kábelnetet a jövő héten, már nem korlátozhatnak le :)

Kell még venni mosógépet is, ugyanis a fürdőszoba baszom kicsi, és jelenleg ott lévő gép frankón kitakarja a felét. Majd valami extrakeskeny izét szerzek... szólni kell a már bevált kulcsos-záras szakemberemnek is, aki még a Blahánál csinálta a hevedert meg a Gordiusz-pajzsot, ja, meg a kukucskát is, hogy ide is rakjon valami komolyabb cuccot. Itt a honlapja a fickónak, tényleg ajánlom, én maximálisan elégedett voltam vele mindig (nem fizet nekem a reklámért).

Szóval van dolog elég a költözéssel is, és lesz is még, mert kell még pár új bútor is, meg függönyt cserélünk, meg zuhanyfüggönyt, meg ez, meg az... közben meg a meló sem áll meg (bár hétfő-kedden szabadságon leszek, és 100%-ban offline). A tegnapi műsorral nagyon elégedett voltam, két hét múlva jön a következő, majd időben szólok nektek is.

Ja, a Délmagyar meg megkérdezte, mit gondolok a moderálásról, a kommentezőkről, meg ilyenek. Ide kattintva érhető el a cikk.

Jó lesz már, ha a technikai baszakodás lecseng, és újra teljes erővel tudok koncentrálni a fontos dolgokra. De most azért járkálok szopóálarcban, hogy később meg jobb legyen. Úgyhogy egyelőre még nem lehet hátradőlni.

 

Amit mindig tudni akartam a lakáshirdetésekről...

de sose mertem megkérdezni... írtam, ugye, hogy tegnap sok-sok hirdetést néztem meg. Nos, megint feltámadtak bennem ugyanazok a kérdések, mint a legutóbbi alkalommal:

  • Ha már felújítanak egy fürdőszobát, miért olyan fura, barnás csempét raknak bele, ami úgy néz ki, (már bocsánat) mintha szart kentek volna szét rajta?
  • Ugyanígy nem értem a penész-imitátum járólapokat... nem tűnt fel, hogy ez már ELEVE úgy néz ki, mintha öt éve nem mostak volna fel? Vagy ez is volt a cél?
  • Azt, hogy "Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy az alapoktól tervezheti meg álmai új otthonát", lehet másképp érteni egy használt lakás esetében, mint "teljesen felújítandó"?
  • Fotózás előtt tényleg kicsit sem lehetett elpakolni? És muszáj volt kiteregetni? És megvacsorázni, sok-sok mosogatnivaló edényt szanaszét hagyva?
  • Mire számít az, aki a "részben bútorozott" albérlet mézesmadzagja mögé azt rejtette, hogy "ezeket a szar bútorokat már nem volt kedvünk levinni lomtalanításkor", meg "a nagymama porcelán giccsgyűjteménye a nagy, kétajtós vitrinben elfér majd az albérlőknél, ezeknek az egyetemistáknak úgyis mindegy, csak ne nyúljanak hozzá"?
  • A mobiltelefonnal készített, 20x20 pixeles körömpiszoknyi kis fotókból milyen információt kéne megtudni? A lakás domináns színárnyalatait?
  • Vajon kikapcsolták az áramot, vagy csak messze volt a villanykapcsoló, és ezért ilyen rohadt sötét minden a képen?
  • Valóban annyira kell tartani attól, hogy ellopják/más hirdetési felületen is felhasználják az iroda által készített fotókat, hogy célszerűbb azok 75%-át kitakarni az ingatlanközvetítő logójával?
  • Tényleg ennyire szubjektív jelző az, hogy "ízlésesen"?
  • A "csak tíz percnyire található a..."-fordulat gyalogos, BKV-s vagy autós közlekedésről szól? És ha gyalogos, akkor próbálta már az olimpiai szintidőnél hosszabb, esetleg nem hanyatt-homlok rohanással megtenni a távot - ami térkép szerint úgy már rohadtul nem teljesíthető 10 perc alatt?
  • Ha egy lakásról csak külső, a homlokzatot meg a kapu előtti járdát ábrázoló felvételek vannak, az mit jelent? Beletört a kulcs a zárba, mikor épp az ingatlanos jött, vagy annyira okádék belül, hogy inkább le se fotózták?
  • A "rendezett lakóközösség" eufémizmusán túl még hogy szokták kódolni a hirdetők azt az információt, hogy nem lakik a házban cigány?

 

Ha a tegnapi lakásszakértők közül még itt van valaki, ezeket is megválaszolhatná :)

Jól kéne lakni

Björk rövidesen elkezdi az ebédet főzni, tejszínes-paradicsomos linguine lesz. Kint mindent körbenyal a köd, én pedig épp Blisst hallgatok és lakásokat nézek a neten.

Albérleteket, most pár évig tutira az lesz még az egyedüli megoldás. A sajátot (a garzont a Blahánál) hétfőn nézik meg reménybeli vevők, majd meglátjuk, de az igazság az, hogy kényszerhelyzetben vagyok. Hiába tudom csak húgyér'-szarér' eladni, az albérleti díja már most sem termeli ki a havi devizahiteles törlesztőt, és ha hihetünk az előrejelzéseknek, rövidesen a svejci frank gyomorszájon fogja térdelni a forintot, akkor meg még tovább fog emelkedni.

Apám persze nem örült neki, mikor felvezettem, hogy jó eséllyel annyit se kapunk érte, amennyiért annak idején vettük, és a jelzálog törlesztése után alig 1,5-2milla maradhat, de ez van. De nem érv, hogy tartsuk meg, mert "az mégiscsak egy lakás", mert mi már nem fogunk oda visszaköltözni, és így csak kiadás van rajta. Hiába mutat egyben vagyontárgyként, ha a rajta lévő, 25 évre felvett hitel miatt igazából nem az.

Szóval nézem az albérleteket, hogy képben legyek, ha itt februárban lejár a szerződésünk. Sőt, addigra már tudni akarom, hogy maradunk-e, vagy máshol (és ha igen, akkor hol) fogunk lakni.

Jól. Ahhoz most ugyanis nem elég a bevételem, hogy valami izmosabb önerőt rakjak össze, megfejelve a garzon esetleges vételárából maradó pénzt - de ahhoz igen, hogy szépen, viszonylag kényelmesen éljünk, még úgy is, hogy a csajomnak jelenleg nincs munkája.

Most komolyan. Ha csak teszkógazdaságosba' nyomnák, és mondjuk havi 50 rugót félre tudnánk tenni, akkor egy huszonötmilliós lakás hiteléhez az önerőt leghamarabb tíz év ilyen spórolással tudnánk összekaparni. De ha időközben példáu csinálok egy-két gyereket, vagy csak a biznisz fordul szélárnyékba, akkor ez nyilván nincs. Ergo az ésszerű gazdálkodást fenntartva, most nem erre gyúrok. Inkább nyitva a szem, és arra figyelek, hogy van-e olyan meló, ahonnan nagyságrendileg több pénz folyna be.

Nem vagyunk szegények, mondom, csak a következő lépcső van túl a horizonton egyelőre.

Úgyhogy most azt játszom a Google Mapen meg az utcakeresőn, hogy itt vagy ott lakunk, és milyen ott élni. Hol a fogaskerekűvel járok haza képzeletben, hol a várbusszal, hol a HÉV-vel. Albérletbe. Jó az. Nem kötöz meg úgy, mint a hatvanéves koromig piócáskodó lakáshitel.

Björk közben már a fokhagymát pucolja. Szegény, megfázott kicsit, csúnyán köhög - párásítunk, meg mézet kanalaz meg ilyenek. Ha lesz lendület, délután majd sétálunk is kicsit, kint legalább van pára rendesen :) meg köd. Meg békés tüntetők, faszom beléjük. Idén se megyek semmiféle ünnepi rendezvényre... igaz, már oda jutottam el, hogy EGYIK OLDAL se tud meghatni, bár ma a molotovos ősmagyarok zavarnak jobban. Nyilván a költségvetési vita kapcsán meg a másik faszkalapok.

A lényeg, hogy a városba nem megyünk be, majd esetleg itt, a hegyen bóklászunk, erre béke van.

Leállítom Samu bácsit, most nagyon lassítja a netet. Drót, ötödik évad - aztán majd hiánypótlom a másodikat is, az kimaradt még. A negyediket egy hét alatt nyomtam le, dara, kurvajó volt.

Visszafogott kis chill hosszú hétvégét akarok, befejezem a munkáimat, kikaparom a maradék viaszt az impotensre punnyadt gyertyatartókból, mozizok, lakásokat nézegetek, meg ilyenek. Ja, meg jókat kajálok. Ez a háttérzene hozzá: