zoli voltam


Költözés után

2011. szeptember 14. - zoli vagyok

Gyors lesz és ömlesztett.

A költözés lebonyolítása pénteken kiválóan sikerült, köszönet érte a civil szférának (Évi, Peti, Barna), sokat segített mindkét felmenő ág (Björk szülők + sajátok), és a profik is végre olyan profik voltak, ami ilyenkor kell. Lesz majd valami konkrétabb megemlékezés róluk, amikor áthegesztem a blogot, de jegyezzük meg most is: aki jót akar magának, az a Kozma Trans segítségével költözik. Tudjátok, nekünk aztán van összehasonlítási alapunk, eddig messze ők voltak a legjobbak.

Elsőre ijesztő volt a kupleráj, de aztán szombaton én nyomtam egy nagyobb szelektát, vasárnap meg Björk tett ki magáért, a lakás kezd úgy kinézni, ahogy egy otthonnak kell. Még minden szalad, de már az alapok a helyükön, a kisebb izék az ideiglenes helyükön. Holnap pedig lesz már "rendes" internet is, kábelen jön a 25 mega.

Az első netes kör ugyanis csúnyán bedőlt. A terv, hogy a 21 megásként árult Telenor Hipernet majd jól kiváltja a stabil netet, kábé annyira volt sikeres vállalkozás, mintha SP-t a Rock-Metál Nagyszínpadon léptetnék fel a Deftones helyett. Oké, tudtam én, hogy nem fog 21 megát vinni, már a fele is elég lett volna - de baszki, 3 körül csorgott a net, állandóan szakad, beakadt, hullámzott. Gyerekek, a hipernetes reklám egy kurva nagy átverés, nem egy kék fluorban úszó metropolis, hanem közművesítetlen tanya, az ablakban kék befőttesüvegbe rakott gyertyával. A hetedét, érted, a hetedét tudta az ígért teljesítménynek! Úgy, hogy volt pofájuk ezt a lefedettségi térképet felrakni a honlapjukra:

Lazán a fekete pacában, azaz a 42 megásra is alkalmasnak hazudott területen lakunk, aztán lófasz. Fele se, negyede se, alig 3 mega, az folyt ki belőle. Úgyhogy stick a boltba vissza, 5 próbanapon belül, pultos kislány kötözködött volna kicsit, de az elmúlt napokban tankra váltottam, mert egyszerűen nem érek rá udvarias és lúzer lenni. Közben próbálok egy számhordozást a T-től az immár hivatalosan is hazudós Telenorhoz, mert okostelefon kell, a napi tíz perc gyalogút helyett bő egy-egy óra BKV oda-vissza lett az út a munkához programom, és az túl sok offline idő. Vészmegoldásként rendeltem egy feltöltős sticket a Vodától, legyen immár hozzájuk is közöm, aztán mentem a T-be (és fogok is még, két kör után sem tudtam már számhordozni), előfizetni a rózsaszín kábelnetre, és persze ekkor derült ki, mert nem reklámozzák a hülyék, ha amíg nem jön a kábel, ők adnak egy mobilnetet. Szegény notebookom, olyan lesz már az USB-portja, mint Maya Gold vaginája: mindig mást dugnak bele.

Közben a munka meg kurvára begyorsult és felpüffedt, szaladok ezerrel, de ha tényleg be leszek drótozva rendesen (holnap délelőtt jönnek kábelnetet kötni, okostelefon talán a jövő hét végére meglesz), akkor azért könnyebb lesz. Egyébként meg fasza, csak még ismeretlen az új hely szaga, hangja, színe, és ezért fárasztóbb, stresszesebb.

Most pedig megeszem a rántott sajtomat, aztán meló tovább.

 

 

Miközben új albérletet kerestünk,

millió dolgot láttunk és tapasztaltunk. Jegyzetelni kellett volna, így most csak annyi lesz, ami hirtelen az eszembe jut.

Kezdve azzal, hogy egyre dörzsöltebb vagyok - az egyik trükköt el is mesélem, hátha másnak is bejön. Mi javarészt az ingatlan.com oldalon néztük a lakásokat, ez egy félig ingyenes hirdetési site: bárki ingyen felrakhat hirdetést, de a képek feltöltése, plusz címkék és kiemelések már pénzbe kerülnek. Ugyanakkor egy funkcionális hirdetéshez kell 5-6 fotó, kell egy kiemelt hely vásárlása, különben két nap alatt a sokadik oldalra pörög le - ez pedig alaphangon 10ezer forint körül van. Nyilván a zöm nem ezt csinálja, hanem felrak egy saját hirdetést, kiemelés és fotók nélkül, majd a kopogtató ingatlanosokat is megbízza - akiknek viszont van erre egy keretük (és/vagy megállapodásuk a honlappal), úgyhogy az ő hirdetésük képes, kiemelt, akármi. A keresési opcióknál is preferált a csak képes hirdetésekre keresés.

Úgyhogy én meg azt csináltam, hogy ha megtetszett egy lakás, amit iroda hirdetett, akkor rákerestem ugyanolyan paraméterek alapján a fotó nélküli, lentebb sorolt hirdetésekre is. Több alkalommal, így a végül kiválasztott lakásnál is bejött, hogy szépen végignéztem az iroda fotóit, de telefonon már a tulajjal egyeztettem.

Miért jó ez?

Leginkább azért, mert sokkal jobb az alkupozíciód. Az ingatlanos alapból elvisz sikeres közvetítés esetén a kifizetett 2havi kaució + első havi lakbérből egy hónapnyi összeget. Máshogy viszonyul az esetleges alkuhoz is, nem is ismeri annyira a lakást (volt olyan lakásnézésünk is, ahol a közvetítő el is késett, majd velünk együtt csodálkozott rá a lakásra - anyám, te mire kértél volna aztán pénzt?). Könnyebben (gyakorlottabban) kamuzik, felelősség nélkül átver - tisztelet a kivételnek.

A leendő albérletünknél csak ezzel a húzással egyhavi kauciót, és havi 10 rugót faragtam le az eredeti árból. Megérte nyomozni, nem?

*

Egyébként meg nagyon érdekes sztorikkal, emberi történetekkel találkoztunk. Néha vicces, néha szomorú, néha meg teljesen érthetetlen.

Volt például egy fiatal pár, akik (hozzám hasonlóan) frankó frankhitellel vásároltak pár éve lakást, méghozzá (tőlem eltérően) nagyot, hosszabb távra, akkori törlesztő-erejükhöz mérten. Aztán a csaj elvesztette a munkáját, a frankárfolyam fel, az ingatlan értéke le, és a havi részletek törlesztése már túl nehéznek bizonyult. Ezért a szép, új építésű lakást meghirdették bérbeadásra, ők maguk pedig egy olcsóbb albérletet kerestek. Mikor mi jártunk náluk (a fent már részletezett, "keresd a tulajt"-módszerrel), még épp csak meghirdették a lakást, és keresték az albérletet. Aztán kábé két hónap múlva már az üres lakásról kerültek fel képek, ergo el is költöztek. Újra és újra találkoztam a hirdetéssel, de nem ment el a lakás, aminek a legfőbb oka az volt, hogy saját befektetésüket nézve érthető módon, de a jelenlegi piac körülményei közt öngyilkos döntéssel nem engedtek a bérleti díjból, az indokolatlanul magasan maradt. Két hete néztem, hogy a lakás megjelent az eladó kategóriában is... és szerintem ez igenis egy tragédia, mert itt egy fiatal pár, akinek már volt otthona, teleszülhető, élhető lakás, és most mehetnek albérletbe, megpróbálva elkótyavetyélni az egyszer már megszerzett otthont. Sokat nem fognak kapni érte, az tuti, okosabb lenne inkább egy nagyságrendet ejteni a bérleti díjból.

Volt aztán érthetetlenül naiv bérbeadó is: szép lakás, jó helyen, frankón felújítva, szerettük a megtekintéskor, komolyan elgondolkodtunk azon is, hogy ez legyen AZ. De sehogy sem tudtunk dűlőre jutni a sráccal a berendezésről, mert ő valami egyetemista-tempóban úgy gondolta, hogy csak a ruháit viszi el onnan, egyébként a bögréitől a DVD-gyűjteményig és bufla tévéig mindent a lakásban hagyna. Esetleg a tévét rakjuk be a gardróbba - de baszki, oda meg a ruhákat raknánk! (Björknek sok ruhája van) Úgyhogy addig-addig, hogy nem ment ez sem, pedig tényleg, mi azt megoldottuk volna, hogy a meglévő bútorainkat (kanapé, ebédlőasztal négy székkel, stb.) elhelyezzük valahol, ő viszont még a nyolc folyóméter DVD-it is ott akarta hagyni. Nem tudtuk vele megértetni, hogy mi azért ennél több cuccal, felszerelt konyhával, saját (meglepő) könyvekkel jönnénk, nem az ő életébe, csak a lakásába költöznénk be. Nem_fogunk_elférni.

Volt, ahol egy négyemeletes társasház lakásait fele-fele arányban egy-egy család tulajdonolta, azaz függőlegesen kettéosztva lényegében két, egymás melletti korfa volt a ház. Az egyiknek a teteje, a legfelső lakás volt üres, azt akarták kiadni. A "nem" kapcsán a döntő momentum a lakás állapota, a gányolás volt, de jellemző részletként az maradt meg bennünk, hogy a családi összefogás szép példájaként nem fogadtak takarítónőt, hanem vetésforgóban mindig más takarította a lépcsőházat. A "családi" egészet. Na most tényleg, sem Björk, sem én nem arisztokrata családból származunk, nem büdös a munka, de tényleg, komolyan azt gondolják, hogy majd nekiállok albérlőként négy emeletet végigtakarítani? Nem ezen múlt, de ezért sem tetszett.

Volt egy nagyon aranyos orosz néni, őt nagyon szerettük - hozzá egyébként ugyanaz az ingatlanos vitt ki minket (itt nem tudtam magánszámot nyomozni), aki még a tavaly februári rohamkeresésben a konditermes lakást ajánlotta. Így egy év után megtudtuk azt is, hogy nem mi voltunk túl érzékenyek - valami baleknek sikerült kiadni a lakást, ami alatt egy konditeremben baszkodják földhöz a súlyokat hétköznaponként 7:00 - 22:00, hétvégén 8:00 - 20:00 között. Három hónap múlva bejelentkezett a tulaj a közvetítőnél, hogy megint kiadó a lakás, az okokról nem szólt. Újra kiközvetítették, ismét pár hónap telt el, és újra jött a tulaj, hogy ez az albérlő is elment, de itt már az ingatlanos se vállalta a dolgot.

Jártunk szép lakóparki lakásban is, ahol a nagyobbik, ámde így is kicsi szoba közepén még ott díszelgett egy oszlop is, ott nem fér el semmi, de egyébként meg kurvasok holt tér máshol - nem értem, hogy amikor egyben, egyszerre terveznek meg egy új társasházat, tehát nem az van, hogy valami régi, nagypolgári izét darabolnak, szóval akkor miért nem gondolnak arra, hogy oda kanapé, ebédlőasztal, szekrény is be kéne férjen?

A végül kiszemelt, új albérlet (valamikor csütörtökön-pénteken megyek a kulcsokért) kábé a tizedik volt a sorban, szóval van még élményanyag, nyilván egyszer a többit is megírom. Ja, meg a várat, volt kérdés a faszbukon, hogy hát ott meg mi volt, majd azt is elmesélem.

*

Azt meg muszáj ide a végére, hogy ugyanakkor az valami hihetetlen jó érzés, hogy sokan, sokfelől segítenek. A saját szüleim is, Björk szülei is, rögtön és sokkal többet, mint azt kérni-remélni mertük volna. De van már a listán mázsás hórukkember és autós bloggertárs is, komolyan, tök hálás vagyok egyébként, mert ilyenkor látja-érzi az ember, hogy nincs egyedül. És ez fasza. 

 

 

Költözünk

Most hívtam fel a jelenlegi tulajt, hogy szeptemberben lelécelünk. Rengeteg változást hoz majd ez a döntés, de remélem, javarészt pozitívakat.

Addig is: aki tud javasolni valami TÉNYLEG jó költöztető céget, az írjon levelet, kommentot, megköszönöm. JÓ alatt azt értem, hogy nem basszák szét a cuccot, nem találok a törött szék alján cipőnyomot (értsd: a felfordított széken állt a jóember, és el is törte), minden oda pakolnak, ahova kérem, hoznak fóliát betekerni a matracot, és nem nyugtatgatnak, hogy á, nem lesz semmi baja, mikor épp földhöz vágják a tányérokkal-poharakkal teli dobozt.

Majd még zokogok itt ezen egy sort, hogy milyen bedobozolni az otthont, és a város másik felén, egy másik lakásban megpróbálni azt újra úgy összerakni; lesz tudósítás mindenről, Egyelőre legyen elég annyi, hogy eldőlt, tegnap átadtam a kauciót az új helyen, ma szóltam a jelenlegi tulajnak, mennyi kell, megyünk.

Jó lenne már gyökeret ereszteni egyébként. Ha csak bérelt lakás, akkor is. Eddig a helybenlakási rekordunk ez a másfél év (illetve nekem 2,5 a Blahánál, de abból egy év még Björktelenül), szeretnénk ezt most megduplázni-triplázni akár.

Majd mesélek részletesen is, most csak hírt adtam.

 

Panelvakáció Békásmegyeren

Fasse gondolta volna, de végül így lett: panelben nyaraltunk a csajommal, még csak szabadságot se vettem ki, és tök jó volt.

Az alapfelállást ismeritek: a Főgáz gecizésből nem adta vissza a felújítások után a gázt, mi meg egy idő után feladtuk a meccset (melegvíz nélkül élni szar - de akkor itt jegyezzük meg azt is, hogy nagyon korrekt volt a tulaj, mert engedett a havi penzumból), és mivel Björk szülei úgyis elutaztak a Balatonra, hát átcuccoltunk a békásmegyeri lakásukba. Hegy felőli oldal, tizedik emelet. Július utolsó hétvégéjét már ott töltöttük - kedden jött a hír, hogy van megint gáz, de addigra már (az előzetes közlések alapján arra számítva, hogy még tovább fog szemétkedni a szolgáltató) átszerveztük a heti menetrendet, és úgy döntöttünk, maradunk a panelban. Tegnap jöttünk vissza az albérletbe.

Megérte, drága barátaim. Amit már múltkor is pedzegettem, az az egyik oka: a sajátban, a hosszú ideje saját képedre, igényeidhez alakított tulajdonban jobb neked. Ilyen szempontból mellékes, hogy a panel nem az enyém, hanem a Björk családé, a lényeg az, hogy jó huszonnyolc éve lakják, és egyfelől nagyon akkurátus, másfelől pedig kényelemszerező emberek, akik sose voltak nagyon gazdagok, de tudod, a sajátodra máshogy és másként költesz. Pl. albérletbe értelemszerűen sosem építesz be klímát, míg a sajátnál tudod, hogy akkor ez most ott lesz jövőre, és iksz év múlva is - ahogy te is. Szóval nem ragozom, ezt a felét nyilván értitek.

Másrészt pedig így, lakva lett világos az is, hogy nekem, illetve nekünk erre, ebben a kerületben, ebben a kerületrészben kell majd élnünk. Hosszabb távon, úgy értem.

Mert az itt élőkkel valahogy jobban elvagyok. Ilyenkor jön elő az, hogy kölcsönösen nem tudunk mit kezdeni egymással akár a belvárosi, akár a nagyon budai arcokkal. Az én hibám is, nyilván, de a prolibb környezet (ez most nem pejoratív leírás) nekem sokkal otthonosabb. Végtelenül utálom az "én már 42 éve a Várban lakok" öregasszonyok szája sarkában az egyáltalán nem titkolt lefitymálást. Utálom a bolti eladókat is, akik az előbbiek seggét kinyalják, engem meg rövid szemrevételezés után könnyűnek ítélnek. Utálom az egész arisztokrata vircsaftot, pláne akkor, amikor úgy tesz, mintha neki nem csúszott volna be ugyanúgy az a negyven év szocializmus, amikor a jólét nyilván nem a nemesi előnévből, hanem az MSZMP-ből jött volna.

Békáson meg ott van ez a kábé egyszerre lerakott, homogén társadalmi helyzetű lakosság, ami egyfelől, igen, kimegy mackónadrágban az utcára, de másfelől meg nekem sem kell élre vasalnom a nem létező gardróbomat, elkerülendő a lesajnálást. Tudjátok, eleve van bennem ez a rohadt nagy düh, amit legjobban a lenézéssel, a lefitymálással lehet előhozni - Békáson ilyet még nem tapasztaltam.

De azért is ott kéne élnünk, mert van minden, amit fontosnak tartok. Hegyektől a Dunáig sorakozik a természet, ami a fővárosban is elérhető. Gyalog megyek a Rómaira és fel a hegyre. Mentünk is, Pünkösdfürdőn fel a gátra, frankó padok, futók, pecások, és tréningező evezősök - utóbbi kapcsán is fontos érv, hogy ha tényleg itt laknánk, akkor a tervezési fázisban lévő fiam is mehetne oda, edzeni. Tényleg, az is annyira jó volt, buta vadkacsák ringatóztak a vízen, altersrácok olvastak nagyon szépirodalmat a padon, szerelmesek sétáltak a füvön... és ez az evezős dolog, ez is tökre megérintett, olyan egyenes kiscsávók és kamaszok húztak el a vízen, és ezt most nem a testtartásra értem, hanem az egész megjelenésükre. Valami ilyet akarok majd adni az én kölkömnek is.

Szeretem azt is, hogy mivel ott a dolgokat egyszerre rakták le, ezért nincs variálás, hogy hova fér be a bolt. Apróságnak tűnik, de most egy olyan helyen lakunk, ahol a legközelebbi bolt egy szar, drága, és modortalan eladókkal felcsapott Match (többször volt már a Homáron is, elég gáz ügyekkel). A lakótelepen ott a kisbolt a házak aljában, kis sétával pedig TESCO-tól SPAR-ig minden. De ha meg nagybevásárolni akarok, akkor jobbra az Auchan, balra a Cora, egyikhez se kell sokat utazni.

Ehhez képest most egy ERSTE-vakfoltban élek, még a legközelebbi ATM se érhető el gyalog, csak hat-nyolc megállónyi BKV után.

Szombaton pedig rátettük a koronát minderre, a spontán nyaralás legklasszikusabb elemét is sikerült improvizálni: strandon voltunk. Elsétáltunk a Csillaghegyi strandra, ami egy egészen cuki szocialista zárvány, a hegyoldalba vágott fürdő, ösvények fel a hegyre, nagyon-nagyon kevés ember... nem az a welnesskomplexum, naná, viszont célszerű, nyugis, és a maga módján szép is. Parasztmentes, retro (de pl a belépő már ilyen chipes műanyag karóra-imitátum, nem alumínium biléta meg hasonlók). A pár emberre csak a Bambi büfé nyitott ki, ami korlátozott kaja-pia vonalon, de a pultos jó arc, és azért sikerült választani.

Szeretem továbbá, hogy a legemberibb közlekedési eszköz, a HÉV jár erre, szeretem, hogy egymásba érnek a játszóterek és parkok, szeretem, hogy a padokon az alkesz hajléktalan vs. nénik, kismamák, egyéb helyi arcok meccsben egyértelműen az utóbbiak vezetnek (miközben egyébként a Blahától a Moszkván át a Pasaréti térig húzható a hanákok vándorlási irányát jelző vektor).

Meg a piac! Ott is voltunk két hete szombaton, és a pilisvörösvárit közelítő minőségű lángos, fasza kis nyári almáktól édes-leves kukoricákig (Björk 2x is főzött) és a király hentespultokig minden van, meg magok és savanyú, pékségek és... és tényleg minden. Megint csak: gyalog, pár perc alatt ott vagy.

 

Nagyon jó volt ez a panelvakáció, és ahogy a jelenlegi életem színterei alakulnak, különösebb gond nélkül át tudom majd oda szervezni a dolgaimat, ha egyszer mozdulunk. Legkésőbb, ha pénz és alkalom lesz saját lakást venni (ez nem most lesz).

Millió érvem lenne még. Ófalu nyugalma, a Gőtés-tó szépsége, a szellős tér és a sok zöld (igen, barátaim, a lakótelepen mostanra nagyra nőttek az évtizedekkel ezelőtt telepített fák, és fű van mindenütt, nem beton). Hogy nem közlekedik át rajtad a főváros, hogy közel az óbudai kisvendéglők, hogy nem szorít össze a tömeg. Meg még egy csomó ilyen.

Adandó alkalommal majd rakok ki fotókat is.

 

Keddi vegyes

Innen is üzenném Csányi Sándornak, hogy megbaszhatod azt a 8.515 forintot, ami ma átutaltál. A reálhozamról szóló papíromban még pont hússzor ennyi szerepelt, de nincs kétségem, hogy bebizonyítod, hogy ez a pontos szám, nyolc év befizetései után csak ennyi jár nekem vissza. Sose voltam minimálbéres, sose voltam feketén foglalkoztatva, számlás ügyeskedéssel kifizetve, mindig ment rendesen a pénz neked, bajszos geci.

Mindegy. Azt terveztem, hogy ebből fogom előtörleszteni a diákhitelemet, de a jelek szerint még maradok rabszolga kábé másfél évig. Megpróbálok utánamenni a dolognak, reklamálni és egyebek, de sok reményem nincs.

Ha lesz új blogsablonom, szerintem csinálok rajta két slide-ot, az egyiken "akiket utálok", a másikon meg "akiket bírok" felirattal - és nem kétséges, hogy az OTP ezek közül melyikbe kerül. A folyószámlámat már jó tíz éve megszüntettem náluk, a nyugdíjpénzem Csányi-Orbán duó általi lenyúlása után pedig már semmi nem köt hozzájuk, és soha nem is fog.

Az albérletben még mindig nincs gáz, továbbra is a Hotel Békásmegyer az otthonunk, és ezzel tulajdonképpen semmi baj sincs - eltekintve persze attól az aprócska ténytől, hogy jelenleg igen drága pénzért bérelek egy olyan garzont, ahol nem is lakok. Ja, igen, a Főgáz se a likeolós slide-ra fog kerülni...

Viszont a nap hosszú idő után végre kisütött, pár napon belül veszek szigetjegyet is - ha maradna ilyen az idő, akkor talán nem pulóverben kell ugrálnom a koncerteken. Mondjuk az akkor is basszameg, hogy a Smash Mouth lemondta, minden a még épp haldokló Amy törléséről szólt, bezzeg a nekem sokkal fontosabb banda visszalépését alig pár helyen írták meg. A billentyűs terhes feleségének vannak egészségügyi gondjai, megértem, de akkor is szar.

Kell még pár kimenő és befizetendő számlát intézni, az egeket ostromló (ég a faszt, lesz ez még sokkal magasabban is) frankhitelre a szükséges összeget a számlára pumpálni, albérleti díjat begyűjteni (a kiadott lakásom után) és kifizetni az általunk bérelt lakásét (csak egészen pici betűkkel: nem lenne teljesen abszurd dolog a tulaj részéről némi engedményt adni - a kecójelen állapotában még összkomfortosnak sem nevezhető, ugyebár). Munka a szokásos, bár ma azért kell gyorsan-hatékonyan dolgoznom, mert rövidebb a nap, lesz egy megbeszélésem, este meg edzés - utóbbit pedig pont akkor nem szabad kihagyni, ha sok a dolog, mert életmentő. Az izzadtság mossa le rólam a dágványt, amit két kézzel gyúrok álló nap.

Nincs baj. Sűrűség van, de bírom.

 

A körülmények

Lassan hét éve élek Budapesten. Ezen évek alatt, több helyen lakva, többféle szarságot benyelve, a közüzemi (nem)szolgáltatókkal kapcsolatban az egyik legerősebb meggyőződésemmé az vált, hogy a Fővárosi Gázművekben alapvetően háromféle alak dolgozik:

1. Vannak az irtózatos gecik, akik önnön kicsinységüket, papírhatalmukat, pirinyó pöcörőjüket és egyéb bajaikat azzal próbálják egyenesbe rakni, hogy direkt és kéjjel ártanak az embereknek. Na, őket meg kéne verni.

2. Vannak aztán a korrupt rohadékok, akik azt a munkát, amit egyszer már megfizettünk mi, mindannyian, amiért közpénzből a fizetését kapja, azt csak akkor hajlandó tényleg elvégezni, ha még le is fizeted őket. Na, őket is meg kéne verni.

3. Vannak a cinikus faszkalapok, akik mindezeknek cégen belül falaznak.

A részletekbe most nem mennék bele, arra más, erősebb fórumokat szervezek épp. De ha van itt gázműves dolgozó, szívesen ismertetem vele a helyzetet, és küldöm el egyúttal a faszba. Szerintem a Fővárosi Gázművek kártékonyabb szervezet, mint egy zsák neonáci.

*

Fentiek pedig mindössze egy kis szeletét alkotják annak a tortának, ami nem a csokitól barna, és már egy hete majszolgatom. Csak hogy rögtön erre kössek: ezt a bejegyzést Björk szüleinek a lakásában írom, ide deportáltuk magunkat, mivel július eleje óta nincs melegvíz az albérletünkben, köszönhetően a gázművek korrupt és/vagy irtózatosan geci munkatársainak, és még jó ideig nem is lesz. Nekünk meg most lett elegünk abból, hogy lavórban "fürödjünk", hogy egy normálisabb főzésnek se tudunk nekiállni, mert aztán egy mosogatás is kínszenvedés a jéghideg folyóvízben. Szóval egy hét most itt, Békáson.

Az időjárás is elég szarul jött ki, megint csak a körülmények. Az volt a terv, hogy egy, a strandjáról nevezetes helyen töltünk el kis időt a szüleimmel és a húgom családjával. Nekem két éjszaka, a többieknek hétfőtől péntekig nyúló vacogás jutott - a rövidnadrágot úgy hoztam haza, ahogy becsomagoltam, ők egy délutánt azért strandoltak... szar idő volt, és még a kibérelt nyaraló is gáz volt. A húgom jegyezte meg találóan, hogy ilyen az, amikor valaki (a nyaralót bérbeadó) csak kivesz, de semmit nem tesz bele. Igénytelen, lelakott, de már valamikor 30 éve is kókány módon megcsinált nyaraló, amit jó magyar szokás szerint be sem fejeztek rendesen.

Nem magamat akarom sajnáltatni, inkább szegény szüleimnek lehetett szar, mert ők tényleg rákészültek, hogy itt most frankó nagycsaládi nyaralás lesz, és minden meg is tettek ezért, nem rajtuk múlt. Édesanyám szokás szerint agyonpakolta a kocsit :) mikor méltatlankodva vettem ki a kétliteres Cloroxot, hogy ezt erre az alig öt napra ugyan minek, persze kész volt a válasz, hogy "de csak egy liter van benne"... Ja, akkor már oké :)

Azért apám csinált nagyon finom halászlét, anyukám palacsintát, másnap pedig én is összeraktam és megsütöttem egy tök jól sikerült rablóhúst, szóval ez a része tök rendben volt. Csak ugye, ha szar az idő, és szar az a hely, ahová bekényszerít, úgy nehéz. De majd legközelebb okosak leszünk.

*

Aztán sikerült arra hazajönni, hogy még mindig nincs gáz, és iksz ideig nem is lesz a korrupt és/vagy rohadék faszkalapok miatt. Elméletileg szabadságon töltöttem ezt a hetet, gyakorlatilag meg a meló javarészt ugyanúgy elért, a tervezett dolgok a körülmények miatt nem úgy alakultak, és most itt van péntek este, amit nem a drága pénzért bérelt albérletünkben töltünk, hanem egy békási panelben...

... és ez a része mégis jó. Sőt. Megint ott tartok, megint az a tanulságom, mint már annyiszor: a saját dolgok működnek igazán. Tulajdon, húzzuk alá, nincs mese, ez egy ilyen ország, bérelni még vízibiciklit se. Volt egy kasszandrai mondatom, mikor hétfőn elindultunk a nyaralásra: azt mondtam a fateromnak, hogy én tulajdonképpen náluk is tök jól ellennék, nekem az is nyaralás lenne. És tényleg, bassza meg, az a nyugalom és béke, az az idegvasalás, az nekem kiválóan megvan ott, az ő házukban, az apám által csinosítgatott udvaron, anyám főztjével, a konyhában leülve tolt esti beszélgetésekkel. Úgy, hogy nem valami spórolós fasz által összegányolt bútortemetőben botorkálok, hanem a szüleim által saját használatra vett dolgokat használunk. Ugyanez a fíling volt Björkék pilisvörösvári faházában is, ahol szintén évtizedes saját kézre alakítás eredményének lehet örülni.

És ez van most, ideiglenesen eljőve a "hálátlan" albérletből, ami egyébként valóban szép, komfortos, és menőbb, mint ez a békási panel - de mégis csak egy átmeneti állomás, ami nem az enyém és nem én vagyok. Ebből a panelből az árad, hogy 28 éve otthon, és engem is otthon látnak benne, míg az albérlet maga az ideiglenesség, a fóliával leárnyékolt ablak. Eldobható, ahogy én is csak epizód vagyok benne, ha értitek, mire gondolok.

Úgyhogy még az is lehet, hogy a szabadságnak alig-alig nevezhető hét után most egy olyan jön, ahol paradox módon ez a panel ad majd valami pluszt. Ami biztos, hogy készül majd nektek békási tudósítások, fotók és beszámolók sora, én meg egyúttal azt is tesztelni tudom, hogy ha a következő albérlet valahol erre lenne, akkor hogy tudnék bejárni melózni.

Valamikor nyár végén, ősz elején meg megyek Smallvillebe a szüleimhez, és az (szokás szerint) pont attól lesz fasza, hogy nincs semmi variálás, csak a kényelmes nyugalom, az igazi otthon, a saját keretek.

 

Totál gáz

Kikapcsolták a házban a gázt, ahol az albérletünk van. Szopó. Nekem ezzel a kurva gázzal nincs szerencsém... eddig szinte mindenhol gondunk volt vele:

 

Élet gáz nélkül

Élet gáz nélkül 2.

Élet gáz nélkül 3. - a lakógyűlés

Élet gáz nélkül 4. - menekültek

Élet gáz nélkül 5. - online tudósítás a lakás szétveréséről, percről-percre

Élet gáz nélkül 6. - Dühöngés

Ideiglenes visszakapcsolás, szakember kell

Szakember nem jön 1.

Szakember nem jön 2.

Szakember nem jön 3.

Szakember megjött

Kis híján felrobbantunk (másik lakás)

 

Most meg itt, a harmadik lakásban van gázügyi probléma. Az utcában gázcsövet szereltek, és ilyenkor kikapcsolják a gázt, majd a visszakapcsolás előtt csinálnak egy nyomáspróbát, hogy eléggé tömör vagy miafaszom-e. Nos, itt spontán azt találták, hogy nem az, ezért nem kapcsolták vissza. Mindenféle barkácsolásra van szükség, konkrétan a kertben fogják kiásni a földből a csövet, mert biztos azzal van a baj, de a házban is körbenéznek. Jövő hét elején valamikor majd számíthatunk a visszakapcsolásra, de igazából olyan ez, mint a kutya vacsorája. Mázli, hogy nem a fűtési időszakban, mint anno a Blahánál, mert az nagyobb szopó lenne - de meleg vizünk így sincs, ami azért nem jó. Björk Békáson a szüleinél, én még a munkahelyemen. Több fürdőszoba is van itt bent, az egyiket majd letesztelem. Pénteken este meg lelépünk, de erről majd írok akkor.

Szóval nincs gáz, és ha elolvastátok a fenti bejegyzéseket, ott, három éve is leírtam azt a gyanúmat, hogy itt valaki ezzel egész jól keres. Na, ez a sejtésem most csak erősödött:

 (a kitakart részen a szakember elérhetőségei szerepelnek)

 

Namármost. Ez a szórólap konkrétan, percre pontosan azt követően került a postaládánkba, hogy a Gázművek emberei közölték, hogy tömörtelenség miatt nem kapcsolják vissza a gázt. Nem előtte egy nappal, nem egy hete (holott jó ideje farigcsálnák már), és nem is napokkal később. Nem. Amint közölték, hogy nem lesz gáz, már röppent is be a levél.

Nyilván szóltak neki, hogy itt az alkalom. Nyilván komoly versenyelőny ezen az "ajánló listán" szerepelni, de azt azért már túlzásnak érzem, hogy nem az ügyfél kapja a listát, hogy válogasson, hanem a vállalkozó a fülest a lehetséges ügyfélről.

Az meg innen már csak egy lépés, hogy azon gondolkozzak, hogy vajon mennyire hihetem el ezt a "tömörtelenséget"? Vagy másképp fogalmazva, vajon teljesen elképzelhetetlen a magyar viszonyokat ismerve az a forgatókönyv, ahol gázműves és vállalkozó "egymást segíti", azzal, hogy az egyik a valósnál tömörtelenebbnek lát, a másik meg ezért készpénzben hálás?

Mindegy, most legalább nem január közepén vágtak alánk, megoldjuk. 

 

Lakásmizéria felfüggesztve

Na, most lett elegem. Tegnap este hivatalosan is véget vetettem a kísérletnek, hogy eladjam a lakásomat.

Az elmúlt két hónapban a tizenegy közvetítő cég épp csak olyan érdeklődőt nem tudott prezentálni, aki valóban egy belvárosi, közepes állapotú, harmadik emeleti garzont kívánna venni adott árkategóriában. A konklúzió pedig az, hogy elsősorban nem is a közvetítőkre haragszom, hanem tényleg az emberek faszok.

Szó se róla, a 11 cégből lejjebb adtam a végére, az egyik ingatlanos nénitől például üvöltve sikerült elbúcsúzni. Pár hete, hétfőn este fél7kor csörög a telefonom, pikírt hangú asszonyság a vonalban:

- Halló, akkor mi itt vagyunk ám már egy ideje! - semmi bemutatkozás, semmi köszönés, de a hangból rögtön ráismertem: ez az, aki múltkor ugyanígy jelentkezett be, lebaszva, hogy miért nincs lift a házban. Adjam olcsóbban, ezt üzenik a vevők. Nyilván attól lesz lift, mindegy. Épp jó passzban voltam, ezért vettem a lapot, "felismertem", hogy ő az, és visszakérdeztem, hogy ezek szerint ő hozott valami vevőt a lakásomhoz? Dehát nem beszéltük meg, hogy jönnek, és jelenleg a város másik végén vagyok.

- De, de, nekem itt át van nyilazva, hogy hétfő, hat óra! Már itt várjuk mióta!

- Lehet, hogy várnak, de hiába, mert nem beszéltük meg. Maga múlt csütörtökön hívott, hogy ott tudok-e lenni egy órán belül a lakásnál, mert a vevőnek akkor lenne jó, mire én mondtam, hogy ennyire gyorsan nem, de pénteken bármikor. Erre maga felhívta a vevőt, akinek nem volt jó a péntek. Akkor azt javasoltam, hogy kérdezze meg, hogy jó-e neki-e a hétfő, mert öt után oda tudok érni.

(köztünk szólva, a csütörtöki beszélgetés is érdekes volt - már akkor is lebaszott, ott nyögdécselt a telefonban, hogy "jaj, hát ez így nehéz lesz, jaj, de bonyolult ez így" - hát baszki, azért vagy közvetítő, hogy közvetíts. Ha közvetlenül a vevővel beszélném meg, akkor egy perc alatt lenne közös időpont, de azért kapnál félmilliót a vételárból, mert te közvetíted a dolgot - úgyhogy ne engem baszogass. De nem, még itt is kedves voltam.)

- Igen, és én a vevővel meg is beszéltem, hogy neki a hat óra jó.

- Az lehet, de engem aztán nem hívott vissza ezzel az információval.

- De igen, mert nekem át itt van nyilazva.

- Ahhoz én nem értek, hogy ön mit nyilazott, nyilván azt még a vevővel egyeztetve tette meg, de nekem nem szólt.

- Hát szerintem ez egyáltalán nem így van, és egyáltalán nem az én hibám. De most akkor legalább most idejön?

- Nem, nem megyek oda, mert nem beszéltük meg, és dolgom van.

- De megbeszéltük, ez nem így van, és mi itt várunk már mióta. Most mit mondjak a fiatalembernek, akinek itt kellett várnia?

- Talán az igazságot, hogy maga nem egyeztette velem az időpontot.

- Tény, hogy ez nem így van, én egyeztettem, csak maga elfelejtette, át is van nyilazva, és...

- Kikérem magamnak ezt a stílust, maga elméletileg egy szolgáltatást végez, és leginkább a maga érdeke lenne, hogy ez jól működjön, ezt pedig én nem fogom eltűrni.

- De szögezzük le, hogy igenis megbeszéltük, és maga most...

- Én most EGYRE MÉRGESEBB VAGYOK, ÉS EGYRE KEVÉSBÉ GONDOLOM, HOGY EZT A BESZÉLGETÉST FOLYTATNI AKAROM! KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY ÚGY BESZÉLJEN VELEM, MINT VALAMI ÁLTALÁNOS ISKOLAI PEDAGÓGUS A HÜLYEGYEREKKEL!!! KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY A NEM KEVÉS JUTALÉKÁÉRT CSERÉBE SEM HAJLANDÓ RENDESEN DOLGOZNI, HOGY MÉG AZT HISZI, HOGY MAGA TESZ NEKEM SZÍVESSÉGET!!!

Igen, itt már üvöltöttem, de ő kötötte az ebet a karóhoz:

- De uram, én azt mondtam, hogy rögzítsük a tényt, hogy ez meg volt beszélve, és maga mégsem jött el, ezért most...

- EZÉRT MOST BEFEJEZZÜK EZT AZ EGÉSZET, MAGA PEDIG ÁTKÜLDI NEKEM A MEGBÍZÁS MEGSZÜNTETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES PAPÍROKAT!!!

- De akkor a fiatalember a következő időpontra...

- NINCS KÖVETKEZŐ IDŐPONT, ÉN MAGÁT TÖBBET SE LÁTNI, SE HALLANI NEM AKAROM! KÜLDJE ÁT A PAPÍROKAT!!

Itt lebasztam a telefont. Írt még SMS-t, amiben szintén azt bizonygatta, hogy meg volt beszélve, de "felejtsük el a dolgot"... A pofátlanság csúcsa, még ő akar megbocsátani nekem, milyen nagylelkű. Papírokat azóta se küldött, persze.

*

Volt aztán olyan vevőjelölt is, akit kifejezetten sajnáltam, mert szegényt nagyon át fogják baszni. Vidéki kislány, az öccsével költözne Pestre, és az a koncepció, hogy vesznek egy lakást, összeköltöznek, az egyik szobát pedig kiadják albérletbe. Na, de nekem egy 35 nm garzonom van, egy légtér a szoba és a vele összenyitott konyha, és az ingatlanos ott magyarázta lendületesen a kislánynak, hogy ó, hát ezt könnyű megoldani, 3-4 variáció is van, csak kis átalakítás kell, és mindenki elfér.

Nem, nem fér el. Egy légtér, fekvőgaléria, összesen 35 négyzetméter az egész lakás - ha totál szétbontod, akkor se tudsz ott elhelyezni három embert rendesen. Én egy darabig csak hallgattam, egyre jobban szégyenkeztem, aztán valahogy nagyon óvatosan, nagyon közvetett módon elővezettem, hogy talán ők mégsem ezt és így akarják megvenni.

Ennyire nem akarok nyerni, komolyan. Bassza át más.

*

Volt aztán tömeges lakásnézés is. Nyugdíjas anyu, három felnőtt lánya és egy kiskutya, baszki, nem hiszed el. Mentünk fel a garzonba - és megint, és ismét: nincs lift, basszátok meg, le van írva a hirdetésbe, nincs lift, nincs, nincs, nincs! Akkor meg minek néz meg egyáltalán olyan lakást valaki (itt ugyanis a nemrég megözvegyült néni keresett lakást, a slepp csak "segíteni" jött), aki alig tud oda felmászni?!

Mindegy, betömörültünk mind az öten a garzonba. Meg a kutya, akit azzal a lendülettel szabadon is engedtek a lakásban, szaladgálni, amit azért annyira nem kultiváltam, mert oké, nem egy lakóparki luxuslakás, de azért ez mégsem illik.

Aztán meg, miközben a néninek magyarázok, egyszer csak elkezdek szimatolni: baszki, valaki pont az ablak előtt, a gangon gyújtott rá? De hát nem is nyitottam ki az ablakot, akkor hogyan...? Bazmeg!!! Anyu egyik kísérője semmitől nem zavartatva rágyújtott egy cigire. Ott, bent, ahol én dohányosként soha nem cigiztem, ott, ahol életében először (és utoljára, az száz) jár, bármiféle kérdés nélkül, érted... rátoltam a legcsúnyább vasvillaszemeket, mire ál-meglepetéssel, megnyúlt arccal közli, hogy "ja, nyissam ki az ablakot?"

Nem erre gondoltam, baszki, hanem hogy tűnés kifelé... de ráhagytam, nyisd ki. Nézem tovább, elkezd grimaszolni, aztán látványosan kipöcköli a hamut az ablakon. Érdekelt volna, hogy egyébként, ha nem nyit ablakot, akkor hova szánta volna.

Közben anyu elkezd kupeckedni - úgy, hogy én tényleg nem árulok zsákbamacskát, tök őszinte vagyok, de akkor is. Hogy ő már látja, mert egyszer mondta neki egy mérnök, hogy valami hiba van a falon, akkor az egész lakásban mindent le kell bontani, és az borzasztóan drága. Hogy ő már kívülről is látja, hogy rohad a fal (nem, asszonyom, az a korom a konvektorból). De akkor is, az nem az. Ebből nagyon sokat kell majd engednem, mennyiért is adom?

Mondom, hogy X, mire teátrálisan összecsapja a kezét, hogy neki a közvetítő eleve X-300.00 összeget mondott, azzal,  hogy abból még egy komolyat lehet alkudni is (apropó: itt a közvetítő nem volt ott, hogy megcáfolja, mivel ő tényleg rosszul nyilazta a naptárát - és neki volt igaza, basszus, ezeket én is kihagytam volna).

Nem, asszonyom, rosszul tudja, ennek X az ára. De ő most akkor felírja a számomat, és majd visszajön a mérnök barátjával, annak majd biztos hiszek (elgondolkodtam, hogy nekem meg vannak színész barátaim, valamelyik nyilván szívesen eljátszana egy ellen-mérnököt - ő is lenne annyira objektív). És engem fog hívni, mert neki a közvetítő kislány nem volt szimpatikus (teszem hozzá, a kevés normális ingatlanos egyikéről van szó, mindegy).

*

Tegnap este volt az utolsó kanyar. A kedvenc, normális, old school ingatlanos bácsim volt a soros, ő hozott egy fiatal párt. Magyar csaj, francia pasi. Már a kezdet is fura volt, lényegében már a kapu előtt húzták a szájukat - amit azért nem értettem, mert a homlokzat tök szépen fel van újítva, a helyszín meg tudott-adott volt előre is. Ha nem akarok X helyen lakni, akkor nem nézek ott lakást, nem? Google maps, valami, hahó? Nem nyugdíjasok vagytok, akik egy kétsorosra jöttek az Expressz újságból!

Finnyogás a lépcsőházban is, a srácnak eleinte csak a hanglejtése tűnt fel, nem tudok franciául, ezért nem is figyeltem, miről beszélgetnek. A csaj kérdezgetett, fordított - míg egy hangosabb mondat során leesett, hogy de hiszen ezek angolul beszélnek! De akkor már gondoltam, benne maradok a figurában, teszem a hülyét, mintha nem tudnék angolul, úgy legalább őszintébbek lesznek.

Tanulságos volt. A faszi egyre jobban belelendült a fikázásba. A lakásban kérdezi, hogy mi az a cső, ami kijön a bojlerből és belemegy a WC víztartályába. Csajjal megbeszélik, csávó konklúziója: "It's broken". Csaj magyarul kérdez, mire megpróbálom gyengeelméjűeknek is érthető módon elmagyarázni, hogy mi az a tágulási szelep, milyen víz távozik ott, és miért jó, hogy a WC-tartályba vezettük. Csaj fordít, francia csávó konklúziója: "No, no. It's broken."

Kimegyünk a konyhába, faszi felfedezi az egyik neont, nézi, nézi, majd lemondó cöccögéssel közli a csajjal, hogy "It doesn't work". Csaj kérdi, hogy az ott csak dísz, mire a legszebb mosolyommal odalépek, és megnyomom az oldalán a gombot, a lámpa világít. Francia nem adja fel, elkezdi a konyhapult tetejét fedő munkalapot szakértő szemmel, négyzetcentinként kopogtatni, majd diadalittasan fordul a a csajhoz: "hahh, it's fake!".

Eltart egy percig, mire leesik: a munkalap, ugye, ilyen stilizált márványmintás. Monsieur Sherlock épp azt nyomozta ki, túltéve ezzel minden helyszínelős sorozaton, hogy az ott nem igazi márványból készült! Nem találok szavakat... mégis, mi az anyámat gondolt, húsz folyóméter szicíliai márvány és arany csaptelepek lesznek a lakásban ennyi pénzért?

Aztán így megy tovább még hosszú percekig, a koreográfia stabil: csávó kérdez/állít valami hülyeséget, csaj fordít, válaszolok, csaj fordít, francia meg közli a nőjével, hogy lófaszt, én hazudok nekik. Mert az a matrac ott fent biztos nincs 2X2 méter, a gázcsöveket biztos nem is cserélték ki, a mosógép biztos szar (BOSCH, ilyen kijelzős-időzíthetős cucc, nekik otthon biztos ezüst-kolloidos van, ha ezt fikázzák, mindegy), meg úgy egyáltalán, szar minden, szar az egész. Gondolkodok, hogy érdemes-e zárásként elmagyarázni nekik, hogy ha látták a képeket (volt fent sok a neten), ha tudták a címet, és ha látták az árat, valamint az ennyiért kapható lakásokat, akkor mégis, mi a faszra számítottak? Végül inkább csak arra jutok, hogy oké, ez egy jel, itt és most kell befejezni a lakás árusítását.

Ingatlanos bácsi, szegény, szégyenkezve mosolyog, neki fáj, ami itt zajlik. Franciáékat lekísérjük, aztán mikor lelépnek, a bácsi bocsánatot kér helyettük is.

Fél óra múlva kiadtam a lakást egy albérlőnek.

*

A végére pedig annyit, konklúziónak, hogy az emberek borzalmasan faszkalapok tudnak lenni. Van most ez az általános igazság, hogy az eladók bajban vannak, és a vevő válogathat kedvére, meg alkudhat szörnyeteg nagy összegeket - és az alaphelyzet tényleg leginkább erre hasonlít... ámde.

Ámde az akkor sincs rendben, hogy úgy jöttök egy-egy lakást megnézni, mint aki a talpára ragadt rágógumit vizslatja. Nincs az rendben, hogy nem úgy jöttök be, mintha valakinek az otthonába érkeznétek, hanem amolyan felettesként, ellenőrként, mintha valami szívességet tennél, hogy megnézed a lakásomat.

Inkább egy másik szívességet tehetsz nekem, ha ennyire bunkó vagy. A mostani albérlő marad, ameddig marad, de a következő alkalommal egyrészt csak magánúton hirdetem majd a lakást eladásra, másrészt pedig az úgynevezett vevők felét már a kapuban ott fogom hagyni. De inkább felgyújtom, bazmeg, minthogy még egyszer végig kelljen csinálnom azt, amit ez elmúlt hónapokban.

 

 

 

Ingatlanhirdetőknek: ami nem az (első rész)

Könnyítsük meg egymás életét, oszlassuk el a félreértéseket. Készítettem egy részletes szószedetet ingatlanhirdetők részére, hogy mi NEM AZ.

Itt az első rész.

 

  • A galéria, az nem egy szoba. Nem is félszoba. Pláne, ha egy alig 2m széles fekvőgaléria.
  • A sarokban egy asztalra lerakott, kétplatnis tábori rezsó, az nem egy konyha. Nem, nem is amerikai konyha.
  • A húsz éve halott nagymama rothadó bútorai nem a "stílusos", nem "retró", nem "polgári", nem "újra divatos koloniál", nem "hagyományos", hanem a "lom" jelzővel illetendők.
  • A tavaly kifestett lakás helyes jelzője nem a "felújított", hanem a "tavaly kifestett".
  • Az ingatlanból valami (metró, villamos, erdő, folyópart) tíz perc alatt nem számít elérhetőnek akkor, ha ezt a szintidőt eddig csak Usain Bolt tudta elérni.
  • A "gépesített" nem azt jelenti, hogy marad a Karancs tűzhely, és "csak" mosógépet és hűtőt kell venni.
  • Ha az "intim kertkapcsolat" illusztrálásához sem sikerült olyan fotót készíteni, amibe nem lóg bele a 61-es villamos, két busz és három hajléktalan, akkor az legfeljebb annyira lehet intim, mint Monique Covet vaginája. Ja, ja, közlekedési csomópont.
  • A "belvárosi" meg a "belvároshoz közeli", az nem ugyanaz. Ugyanígy, attól még, hogy a Margit körút a Rózsadomb "lába", az itt található lakás de facto akkor sem "rózsadombi".
  • Ha egy lakás bérleti díja 80ezer, de kötelező hozzá "kibérelni" az autóhelyet (értsd: nem garázs, nem fedett kocsibeálló, hanem hat négyzetméter murva az udvaron), akár van autód, akár nincs, +20ezerért, akkor annak a lakásnak valójában 100ezer a bérleti díja.
  • Egy lakóközösség attól még nem számít "rendezettnek", ha a gangon kizárólag fehér bőrű emberek ölik egymást vagy bömböltetik a Sztár FM-et.
  • Ami "tervbe van véve", az most nincs.
  • Az "IKEA bútorokkal" jellemzésre nem elegendő indok egy PÖANG-utánzat fotel az Auchanból, főleg, ha belóg a képbe a kredenc, az almárium és a stelázsi.

 

Lakást vegyenek!

Árulom. Jelenleg 12 ingatlanközvetítővel szerződtem le - söréttel lövök, aki csak felhívott, mindnek aláírtam, pörgessék, hátha elmegy.

De gyerekek, ezek között van néha extrán hülye is. Tegnap is csörög a telefonom, felveszem, hallózok, és már hadarja is  számon kérő, kioktató tónusban a néni, hogy: 

- Jó napot, én csak szeretném azért elmondani, hogy mit mondtak a vevőink! Azt mondták a vevőink, hogy sokallják az árat, mert hogy nincsen lift!

 

Ez így, ennyi, elköszöntem, vettem az infót. De azért pár dolgot nem értek.

Kezdve azzal, hogy vevőnek nevezni ezeket az unatkozó lakásturistákat erős túlzás. Vevő az, aki lakást vásárol, de bazmeg, ezek csak ténferegnek, hogy "hát, még nem is tudom, hogy mikor akarok venni, most csak úgy megnézem, hogy mik vannak" - akkor menj el pizzafutárnak, te szerencsétlen, naponta 20-30 lakásba is betoppanhatsz így. Vagy csótányirtónak, esetleg készenléti kommandósnak - még be is rúghatod a kiszemelt lakás ajtaját, egyeztetni sem kell a tulajjal. Vevő, persze.

Aztán a konkrét esetben meg azt nem vágom, hogy ez a lift-dolog, ez hogy van. Mert, ugye, akinek kell a lift, akinek fontos a lift, az mi a faszért panaszkodik egy deklaráltan, egyértelműen lift nélküli lakásra, hogy nincs lift? Ilyen alapon én is körbehívhatnám az összes garzonlakás tulajdonosát, hogy "aj-jaj, csak egyetlen szoba van? Hát nekünk legalább három és fél kellene, nagy a család! Egy szoba, az nagyon kevés, nem is tudom, hogy gondolják? Csak egy, egyetlen szoba?"

Azt meg aztán végképp nem értem, hogy miért lenne ez az alku alapja? Figyelj, tényleg, én csökkenthetem az árat, de ha leviszem a felére, akkor se lesz a házban lift! Vagy tényleg ennyire hülye valaki, hogy liftes házban akar lakni, mert mittomén, a fájós lába vagy az ormótlan nagy teste miatt nem tud felmenni a lépcsőn - de mégis vesz egy lealkudott árú, harmadik emeleti, lift nélküli garzont, és bár majd' meghal minden lépcsőfordulóban, de abból merít erőt, hogy "nem baj, nem baj, az a lényeg, hogy lealkudtam négyszázezret a vételárból"?!

Vegye meg valaki a kibaszott lakásomat. Garzon, lift nélküli.

 

UPDATE: közben rájöttem, hogy a telefonáló a 12 közül valószínűleg az a közvetítő asszonyság lehetett, akit múlt héten le akartam rúgni a lépcsőn. Hozott ugyan egy lakásturistát, de amíg mentünk fel a lépcsőházban, folyamatosan panaszkodott a vevő füle hallatára, hogy "huhh, ez azért nagyon magasan van, jaj, még egy emelet, jaj, mennyi van még, háááát, ezt azért majd meg kell szokni".

Harmadik emelet, bazmeg, nem a Himalájára mászunk! Tényleg ott voltam, hogy levágom a földszintre, milyen közvetítő az ilyen, a vevő előtt ócsárolja a lakást?! Szóval könnyen lehet, hogy nem is "a vevők" véleményét, hanem saját szörnyű élményét közvetítette így utólag.