zoli voltam


Nem érek rá

2009. május 29. - zoli vagyok

Björk megalapította az Elhanyagolt Cicák Pártját (ECP). Van már indulójuk is, amit magasba emelt, ökölbe szorított manccsal kell elnyávogni.

Tapasztalva a friss szervezet növekvő lobbierejét, melyhez már Eric is csatlakozott pártoló tagként, válaszcsapásként létrehoztam a DKDAVAJG (Dolgozhatnék Kevesebbet, De Akkor Visszaköltözünk A Józsefvárosi Garzonba) Platformot.

Björk szerint így is vesztésre állok, mert azt tök jól lehet skandálni, hogy "eeecépééé-eeecépéééé", azt viszont senki se tudja kiabálni, hogy "hajrá DKDAVAJG!!"...

Kampányszakember.

Havi oroszlán

A májusi horoszkópom a végletekig optimista, majdnem meggyőzött arról, hogy mégis vennem kéne egy öltönyt :) Azt írja ugyanis:

Régóta foglalkozik már gondolatban egy nagyobb tervvel, amely sokak szerint talán túl nagy falat, de Ön pontosan érzi, hogy ez az a nagyságrend, amivel igazából érdemes foglalkoznia. Hosszas előkészítő munkájának köszönhetően alkalma nyílik rá, hogy megtegye az első, másokat is érintő konkrét lépéseket az ügyben. Úgy tűnik, mintha csak az alkalmas időt kellett volna kivárni, most ugyanis szinte magától hárulnak el az akadályok és máris a célegyenesben találja magát. Az érintettek teljes mértékben egyetértenek Önnel és lelkesedésük az Ön utolsó kételyeit is elűzi. Különösen a személyes kapcsolatok terén lehetnek ezek a lépések meghatározóak, akár egész életre szólóak is. A most kötött barátságok vagy szerelmek valóban tartósak lesznek.

Kecsegtető, bár egyelőre tippem sincs, miről beszél...

Na. Egyébként meg vannak mindenféle nagy változások, meg lesznek is, melyekről jó szokásomhoz híven nem számolok be. Vagyis de, csak nem most. Ellenben elmesélem, hogy a szomszéd, lakóparki ház tetejére még jóval a mi beköltözésünk előtt felhúztak egy plusz szintet, melyet a Marika néni (tudjátok, az ő fiáé a lakás, amit bérelünk) elmondása szerint azóta már ötödször építenek át. Most is, hónapok óta munkások baszkurálják az erkélyt, ahonnan pár hete lefújt a szél egy csík fóliát, ami rátekeredett egy fa ágára, jó negyven méter magasságban. Ott lifeg hetek óta, közben már a tavaszi ébredés körbezöldülte... mikor először megláttam, arra gondoltam, hogy jó-jó, hát majd lerohad onnan, elporlik-elbomlik, vagy mittomén.

Aztán meg mondtam magamnak, hogy zolibazmeg, hát előbb fogsz te lebomlani, mint az a szintetikus szar. De most komolyan, gondoljatok bele, már rég sétapálcás nagypapa leszek, mikor az a szar még mindig itt fog integetni.

Jut eszembe, Björk mondta tegnap, hogy ő azt szerette, mikor leírtam, hogy mit vettem a boltban, meg ilyenek... természetesen most ezt sem írom le, azt viszont igen, hogy rapid pénztárosnevelő tréningeket tartok, például próbálom próbálom hozzászoktatni őket, hogy bár bizonyára ők a szupermarket arisztokratái, de attól még nekik is én vagyok a vevő. Múltkor a Mammut Match pénztáros nénije próbálta sajnáltatni magát a "nincs kisebb? Jaj, nem tudok visszaadni!" dumával, ami egy non-stop kisboltban vasárnap este még hihető lenne, de baszod, ahol nyolc kassza van, ott bírjanak már el egy tízezressel! Nyilván nem akart új rollnit bontani, sőt, mikor átszólt a szomszéd kasszáshoz, hogy van-e aprója, az az közölte, hogy "oldd meg!". Meg is oldotta, végül vissza tudott adni, akkor mit szívózik?

Ma meg az egyik CBA-ban állok, mikor rámdörren egy akkor beállt, addig pakolászó, inaktívnak tűnő néni, hogy JÖJJÖNMÁRIDE! De mint egy usztasa kiképző, mintha ő fizetne nekem, komolyan. Egyébként honnan a pöcsből tudjam, hogy szolgálatba helyezte magát, addig csak ott molyolt, látványosan kerülve a szemkontaktust.

Na jó, gondoltam, és a 345 Ft összértékű reggelimet kifizetendő, elő is kotortam egy húszezrest.

- NINCSKISEBB?

- Van, de nem adok.

- JAJISTENEM!

Szívjál, mama, ha már ekkora tukó vagy... jelzem, végül ő is tudott visszaadni.

A lényegtelen dolgokra visszatérve, a horoszkóp annyiban nem mond hülyeséget, hogy a mostani "négy lábam" helyett jó lenne csak kettő, de vastagabb, szilárdabb, amelyekkel gyorsabban tudok haladni. Mert oké, nem sérül most egyik melóm sem attól, hogy van még mellette három másik, és igen, csak így keresem meg azt a pénzt, amire szükségünk van - de olyan jó lenne úgy, mint régen, teljes erővel beletenni magam egyetlen dologba, mellé meg valami kis desszert, kettőbe-másfélbe' nyomni maximum. Valami nagyobb tervben, úgy, ahogy a horoszkóp írja.

Pörgés van

- Dobro jutro!

- Miau-miau.

 

Björkkel ébredés után az idegennyelvtudásunkat fitogtattuk egymásnak :)

 

*

Na az van, hogy kurvára meló ezerfelé, és egyelőre a múlt héten indított szupertitkos projektem is gyümölcsözőnek látszik (sven, te majd kapsz valami külön csatornán rövid beszámolót pár héten belül) - de ennek az az ára, hogy szinte semmire nem érek rá egyébként. Ennek esik áldozatul szegény blog is... de mivel most monitor előtt elfogyasztható az ebédem (aka pirítotthagymás bagettre nyomott csípőspaprikás kempingsajt), hát kaja közben azért körmölök gyorsan valami életjelet.

Az egyik fontos dolog, hogy hétvégén utazunk a csajommal Smallvillebe, szülőlátogatás, hugi szülinapjának megünneplése, egyebek. Apropó! Utazásról jut eszembe, találtam egy MP3-lejátszót, ami tetszik. Egyesíti a shuffle erényeit (pici, de 2 gigát bír), és a komolyabb lejátszók "nem buta" kijelzőjét. 12-13 rugóba kerül, és a korábban tételezett kívánalmaknak megfelelni látszik. Erősen gondolkodok rajta.

Szóval utazunk, ehhez ma meg kéne venni a jegyeket, aztán szombaton el, vasárnap vissza. Hugi egy "szeretetcsomagot" kért a szülinapjára, szokott ilyen lenni - most épp annak okán, hogy hozzá is begyűrűzött a pénzügyi világválság. Úgyhogy fogok egy dobozt, és rakok bele mindenféle kemikáliákat, meg kávét meg cigit meg csokit meg ilyeneket :)

Jelzem, nekem is jót tett ez a nyomorult válság, a pénzem fele ingatlanalapokban van... szerintetek? Bahh... amint feloldják a 10napos karantént, megyek, és visszaváltom jól. Bazeg, mint a nyuggerek a reumatológiai rendelésen, nyitás előtt egy órával már kib*szott nagy sor lesz a bank előtt, még ki kell találnom, hova is menjek, hol lehet a legkisebb a druzsba.

Egyébként itt is a tipikus fogoly-dilemma érvényesül: tudom, hogy ha  senki nem venné ki a pénzét, akkor nem esne le az árfolyam, de mivel feltételezem, hogy a többség ki fogja venni a pénzét, ezért hát én is kiveszem - így növelve tovább a többség létszámát :(

Kis médiafikát a végére:

Innen üzenem az RTL Klub programját összeállítóknak, hogy az elmúlt két Showder Klubot a YouTube-on tekintettem meg, és a tegnap 22:50-re kiírt, tippem szerint a valóságban kábé 23:15-kor elkezdett műsorral is ugyanígy fogok tenni. A f*szom se várja ki, hogy az eleve nonszensz időponthoz képest még mennyit csúsznak a hülye celebvetélkedő miatt.

A tv2-t pedig tiszteltetem a krimihétfő elkapálása miatt, eddig volt egy stabil nézőközönsége a hétfői krimiksorozatoknak, de most az ő hülye hülye celebvetélkedőjük miatt ezek is becsúsztak az ásítozós/inkább menjünk aludni sávba. A SzülFelnek meg ugyan sose voltam célcsoportja, ámde sokakat ismerek, akik igen, és most ezt a sorozatot is olyan tehetségesen ásták be szerda éjszakára (bazeg, egy A-kategóriás cuccot), hogy sejtésem szerint lóf*sz se nézi - főleg, hogy eddig is állandóan össze-vissza pakolgatták.

Most pedig vissza a melóhoz.

 

Napi oroszlán

Azt írja a mai horoszkópom: "Most egy újjáéledési perióduson megy keresztül. Egyedüli feladata, hogy tisztítson el minden olyan dolgot az útból, amely Ön és az új kezdet között áll."Hát, majd meglátjuk, mi a tököm ez. Én nem érzékelek ilyesmit, de biztos épp háttal állok az új kezdetnek, vagy túl sok dolog van köztünk, és betakarnak.

Az idő itt most olyan félfos, de legalább nem esik. Betoltam egy finom, bár a táskában hurcolással kicsit deformált túrós táskát, meg egy kakaócsigát. Miközben utóbbiat majszolgattam, arra is rájöttem, hogy többek között azért is jó felnőttnek lenni, mert nyugodtan leszedheted és kidobhatod a kakaóscsiga száraz és kakaótlan szélét :)

Két kisebb meló van mára, de több nem is férne bele, mert délután még be kell szereznem a szülők szülinapi ajándékait. Holnap vonat Smallvillebe, és anyám kikampányolta nálam, hogy kivételesen ne IC-vel menjek, hanem egy korábban induló, félelmeim és egy két évvel ezelőtti tapasztalatom alapján fostengerként prognosztizálható gyorsvonattal. Mindegy, szülinapja van, majd otthon elmesélm, milyen fos volt a vonat (feltéve, hogy télleg az), aztán többet nem kér ilyet.

Eddig egyszer volt olyan, hogy hazabuszoztam, de azt aztán soha többet (előtte édesanyám azért is komoly kommunikációs attakot folytatott, hogy busszal is haza lehet menni). Az a tény, hogy négy órát zötykölődtem egy hideg, sötét, büdös bádogdarabban, zajban, tömegben összezsúfolódva, pálinka- és kolbásszagban, egyszer és mindenkorra levette a kérdést a napirendről. Téllegbazmegmá', ez az egy kurva busz megy a faluba a fővárosból, legalább ez lehetne rendben... hát nem. Négy órát ültem nagykabátban, nyakig begombolkozva, és szépen végigmantráztam magamban az összes, általam ismert káromkodást, és azok tájegység-specifikus permutációt.

Szóval holnap rápróbálok újfent a gyorsvonatra (azzal eddig egy kísérlet, így egy szar tapasztalat volt, mint említettem), aztán jó eséllyel marad egyetlen versenyzőként az IC.

Faternak egy fényképezőgépet kék venni, hugival meg édesanyámmal hármasban dobjuk össze rá a pénzt, anyám meg valami praktikusat szeretne a konyhába. Ha nem akarok nagyon kibaszni magam a hazacipekedéskor, akkor ez most nem egy haccázliteres nagy fazék lesz :)

Ezek vannak most, és egyelőre nem látom, hogy valamiféle újjáéledési periódus akarná épp féltéglával bebaszni az ablakot, de ki tudja... tegnap este, mikor végeztem az aznapra szánt melókkal (sokat wörköltem tegnap, megint ezer irányba dolgozok), mondtam Björknek, hogy lehet, hogy lesz még egy hely, ahova bedolgozok. Drágám, ő persze rögtön óvott, hogy talán sok lesz már, meg minden - de ha jobban belegondolok, a csúcsbeállítás még így se lenne meg, ami a hatfelé dolgozás volt, ezelőtt két évvel.

Amik most vannak (és lehetnek), azok mind érdekes, felfedező vagy építő jellegű dolgok, én leszek több - ja, és ha jól csinálom, akkor a pénzem is, ugyebár. Úgyhogy meglátjuk, jövő héten már okosabb leszek.

Párbeszéd tegnap este, elalvás előtt:

- Tudom, drágám, hogy te legszívesebben egész nap csak virágot szednél, meg lepkét kergetnél, meg szamócát szednél, de sajnos a helyzet az, hogy...

- Meg málnát eszegetnék!

 

Björk mindig győz. 

Házunk tája

Életem eddigi legjobb kése egy teszkós kés.

Nem vicc.

Régóta akartam már venni egy igazi séfkést, ami éles, kézre áll, se nem túl kicsi, se nem túl nagy. Aztán múltkor a teszkóban megláttam egy sajátmárkás kést, ami belekerült vagy 700 forintba, nagy betűkkel ott virít a pengéjén, hogy TESCO, és egyebekben kurvajó.

Mikor megvettem, akkor persze még nem tudtam - de gondoltam, hétszáz forintot megér a próba, mielőtt arra jutnék, hogy meg kell spendírozni egy tizenezres márkás konyhakést.

Lószart, mama. Vág ez, mint a parancsolat, télleg, még sose volt olyan késem, amit csak rányomtam a cuccra, és minden nyiszálás nélkül már vágta is. Ez meg olyan, kurvajó.

Kedd este volt egy nekifutásunk a "csináljunk melegszendvicset serpenyőben"-projektnek is, de végül elő kellett venni a toastsütőt, mert a kenyér már brikettbe hajlott, a szendvics belsejében azonban a sajt még egyáltalán nem akart folyni. Végül azonban nagyon finomat sütöttem... teszkós késsel daraboltam fel hozzá mindent :)

Az van még, hogy Björknek ígértem egy ilyen polc + dobozok kombót, mert már megint nem férnek el a cuccai. Van neki száz öve, meg nemtommennyi táskája :)

Ha meg már az Ikeában leszünk, akkor a harcászati elsötétítés és a hőszigetelés reményében veszünk egy karnist és függönyt az ajtó elé. Most az ajtó üvegén és a fölötte lévő ablakon mindig bejön a lámpafény a folyosóról (meg a holdfény, de az ritkább), és bár korábban a galériát akartam lefüggönyözni, de most egyszerűbbnek és praktikusabbnak tűnik, ha az ajtót elé kerül a függöny. Kicsit még talán szigetel is majd. 

Egyébként tegnap napközben tök jó idő volt, sütött a nap, öltem a darazsakat (nyitva volt az irodám ablaka, és pont előtte van egy békésen rothadó fürtöket himbáló szőlősor, ott kajálgattak a zümmögő gecik, aztán meg beszöktek az ablakomon. Émmeg öltem őket. Hármat is).

Aztán kicsit tippelgetnem kellett, hogy miben maradtunk egy múlt heti megbeszélésen, mert a konklúziót a jegyzettömbön kitakarta egy félig passzírozott potroh meg két ízelt láb.

Meló egyébként pörög, minden szálat sikerült meghúzni - ami persze egyúttal azt is jelenti, hogy továbbra is több irányba dolgozok. Működik: egyenként egyikből se élnénk meg (illetve valahogy de, csak akkor eszembe se jutna a lakáscserén agyalni), így viszont elvagyunk.

Attól még persze veszek a héten is lottót.

Na, ennyi van most röviden, gondoltam, fecsegek egy kicsit, semmi világmegváltás.

 

Ui: valahogy bele akartam írni, hogy milyen, mikor reggel szuszogva odabújik, az orra is még a takaró alatt, és felfelé pislog rám a mandulaszemeivel, de eaztán gyrészt nem akartam beledarálni a csendéletet a fenti parizerbe, másrészt meg mivel végighorkoltam az éjszakát, ezért pont ma reggel karmakóma ébredés volt.

Next time.

Nem vesztem el...

... csak feltorlódott a meló. Két cucc van még, de azokat már hagyom holnapra.

Tökmindegy, hogy vasárnap este, vagy hétfő délelőtt kapják meg, gondolom.

Egyebekben annyi van, hogy Björk kapott tőlem egy szép teflon wokot, meg megleptem magam egy hasonló piropontos TEFAL palacsintasütővel. Igazi expert leszek lassan, múltkor olyan csomómentes palacsintatésztát kevertem, hogy szinte megszólalt.

Két napja egyébként a kib*szott Bourne Ultimátumot keresem a városban, DVD-n (letöltve már láttam), mert Björk egyik nap beállított az első két résszel, és akartunk Bourne-maratont csinálni, de ahhoz kell a harmadik rész is.

Ha jövő héten esetleg meg tudom szerezni, akkor következő hétvégén nyélbe ütjük. Sütök palacsintát is, Björk Mama legutóbb többféle lekvárral is meglepett minket (bár én monomániásan ragaszkodok anyám baracklekvárjához, de akkor is). Jó kis hétvégi nyugiprogram lenne, remélem, meglesz az a renitens harmadik rész is.

Ja, és a Duna Plázában is voltunk ma, én valami lepusztult izére emlékeztem, ehhez képest egész fasza - a Reservedben pedig 10% kedvezményt kapsz, ha kitöltöd a kérdőívüket. Egyébként is Reserved rulez ez már lejárt szleng, szóval a Reserved az aktuális kedvenc, és olyan szép bőrtáskát láttam, hogy ha egyszer télleg levágatom a hajam és felnőttnek fogok öltözni, akkor biztos lesz nekem egy olyan is.

Most pedig telefonok jönnek, szóval csá.

Mo' money

Na. Szarul aludtunk, ennek megfelelően még kicsit toporgok a feladatok közt, de a két legsürgősebbet már letudtam. Azért nem bánom, ha ma nem öntik rám vödörszám a penzumokat.Egyébként a hétvége jó is volt meg nem is, utóbbira érv, hogy megint bekopogtatott hozzám egy szelídebb migrén. Most nem az egész nap tomboló, hanem csak a pár órára beugró fajta. Csak hogy jelezze, hogy bármikor lecsaphat. Elég szarul voltam, gyógyszer, kanapé, elbódulás, satöbbi. De mondom, szerencsére vuszonylag gyorsan átszaladt, ahhoz képest, hogy milyen masszív is tud lenni.

A jó hír viszont, hogy ELADTUK A HŰTŐT!!!! Még életemben nem örültem annyira annak, hogy elbuktam 18 rugót (ennyi volt a különbség a másfél hónapja, átalam fizetett vételár+ szállítási díj, illetve a vevő által szombaton kifizetett pénz között). De örüljünk, mert napról-napra kevesebbet ér a konyhában parkolt cucc, még ha be sincs kapcsolva, másrészt ő volt az egyetlen jelentkező. Úgyhogy elvitték, mi meg Björkkel ugráltunk örömünkben (ez most nem szóvirág, télleg, miután ketten maradtunk, ugrándozni kezdtünk). Tudjátok, én nehezen viselem a kudarcokat, márpedig az a marha nagy, élettelen, impotens hűtő ott magasodott, szinte nyomott a súlya, hogy "kifizettél értem bazmeg 90ezer forintot, és nem vagyok jó semmire".  Illetve hűtőnek jó, csak nem a mi lakásunkba.

Tegnap pedig meglátogattuk Björk frissen gyártott unokaöccsét, aki másfél hete született, pici és aranyos. Én szokás szerint elfelejtettem időben pisilni, úgyhogy a hazaút olyan volt, mint mikor a Született Gyilkosokban Knoxék rohannak a gyógyszertárba, kígyómarás elleni szérumért. Vagyis nem az a buddhista, szemlélődő hazaséta, inkább turbópunk.

Szóval szarul aludtunk, mert azért a kis hűtő sem elég halk, sőt mostanában rászokott a csobogásra. Télleg, tudja valaki, miért csobog egy hűtő, és hogy lehet megszüntetni? Ja, meg horkoltam is, nem volt rajtam tapasz.

Kéne nekem olyan... olyan 7-8 millió forint. Önrésznek, egy lakáshitelhez. De nincs, és mostanában kicsit szkeptikus vagyok, mennyit tudok összekalapálni. Pedig el kéne költözni, nagyon. A jelenlegi garzonomon van jó 6millás hitel, a legjobb esetben 11millióért el tudom adni, költségek leszámításával marad 4,5 millió. De ez a legjobb szcenárió. Aztán valahogy úgy kéne megoldani, hogy eladás után be tudjunk költözni az újba... baszott nehéz lesz összevariálni.

Viszont ha lenne 7-8 millió a sifonérban, akkor arra már fel tudnék venni elég hitelt (nagyon sokat nem tudok, mert a bevételeim nagyobb része a cégbe megy, alkalmazottként diplomás minimálbérem van csak). Elköltöznénk, a mostani lakást át se íratnánk a nevemre, hanem maradna a szülőkén, és eldönthetnék, hogy eladják-e, vagy kiadom albérletbe.

De nincs 7-8 millióm. Idefelé jövet pedig vettem egy kaparós sorsjegyet, amin a fődíj 10milla, lekapartam, de volt rajta két nyakörv, két tűzcsap, egy házikó meg egy csont, szóval nem nyertem. Ilyenkor szoktam igazán mérges lenni, mert eszembe jut, hogy az elmúlt 3-4 évben hány alkalmatlan faszkalapot láttam, akit itt vagy ott eszméletlenül túlfizettek, hány béna fasz, pótmegoldás vagy valakinek a valakije került jól fizető állásba... olyanba, ahol nem gond annyit összespórolni, amiből a mostani a 35 négyzetméteres garzont a vágyott másfél szobás lakásra cseréljük.

Volt pl. olyan, még a korábbi melóban, hogy egy szerencsétlen hülye havonta hazavitt jó 600rugót, plusz kocsi, plusz telefon, plusz bónusz - és mi ketten, akik helyette dolgoztunk, sőt, az elbaszásait próbáltuk kijavítani, szóval mi ketten összesen nem kerestünk annyit, mint ő. És persze ez a fasz már egy másik helyen, de szintén a tutiban üldögél.

De csak ha lenne még nyomorult öt négyzetméter a lakásomban, csak annyi, hogy egy ajtó mögött egy ágy, már olyan szépen el tudnánk lenni.

Szóval a közeljövő legfontosabb feladata a pénzgyártás. Mikor mindenféle felfordulás lesz körülöttem (márpedig lesz, ez most be van tervezve a rendszerbe), akkor a preferenciák között ezt fogom a legmagasabbra lökni. Lehet, hogy a cégemet is át kell terelni másik vágányra - egy-két megbízást még be lehetne gereblyézni. Vagy állandóra, havi rendszerességű dolgokkal, vagy egy-két nagyobb megbízást megcsípni. Utóbbi jobban tetszene... belefeküdni valamibe két-három hétre, nyomni non-stop, és odarakni, hogy tessék, lehet fizetni.

Szóval pénzt kell csinálni, minél hamarabb. Töröm a fejem.

Pörög a meló

Akutyafáját. A holnapi napom úgy néz ki, hogy megbeszélek és prezentálok kilenctől fél11ig, megbeszélek és tanácskozok egytől háromig, majd megbeszélek és tervezgetek fél4től nemtommeddig.

Pörög a meló. De máma is kerestem némi pénzt, szóval egyelőre végrehajthatónak tűnik a terv. Este majd megnézem az egyenlegemet, mert van még kint két számlám, amire be kéne futnia a pénznek.

Vállalkozó vagyok, bazmeg :) Most nincs idő többet írni.

Na, egy sztori még gyorsan. A metrón összefutottam a sráccal, akiről múltkor írtam, hogy valszeg valami MLM-melóba akar behúzni. NFW, ahogy azt egykori főnököm mondotta volt. Szóval, beszélgettünk pár megállót, mikor ilyet szól:

- Érted bazmeg, nem fogok napi 10-12 órát dolgozni havi nettó háromszázezerért!!

Hát, fasse tuggya. Eltökélt célom persze, hogy sokat keressek és jól érezzem magam munka közben, és persze, a fenti konstrukciónál én is nagyobbat tervezek - de azért szerintem nem akkora tragédia napi 10-12 óráért nettó háromszázat kapni... a srác asszem 27 éves lehet. De ezt majd legközelebb boncolgatom, ha kicsit több időm lesz.

Esti blog

Na. Rengeteg dolgot kéne mesélnem, de jó, ha a fele ide fog kerülni.

Kezdjük azzal, hogy pár hete, mikor a munkahelyváltásról döntöttem, még egyáltalán nem láttam, mit hoz a jövő. Ehhez képest egyelőre menedzselhetőnek tűnik a dolog - azzal együtt, hogy ha minden így marad, akkor kb. fél év múlva kell egy profiltisztítás. Érdekes dolog ez egyébként, mert korábban az volt, hogy egy fix melóhely, egy normális, fix fizetés - most meg az van, hogy egy bázis + egy saját cég, utóbbi három megrendelő felé dolgozik. Jóval nagyobb szabadság, jóval nagyobb felelősség. De mindennel együtt, jóval nagyobb nyugalom is...

Ha nem lennék ripacs, maradhatna is ennyiben, de persze nem lehet büntetlenül kisgyerekként az összes Karl May könyvet huszonötször elolvasni, csak beleragad az emberbe, hogy ő akar lenni az Old Shatterhand. Magyarul: továbbra is szempont, hogy ne csak pénzt keressek, de valamin változtatni is tudjak. Na.


Sápadtarcú Bruder

Itthon is lesz változás, hogy egy jó szar átkötéssel éljek: holnap elmegyek hűtőt venni. A mostanit a lakással együtt vettem, és semmi baj nem lenne vele, ha 1: nagyobb fagyasztója lenne 2: nem tört volna el hatszor a fagyasztó ajtaja. Anyámék pedig megint kinyírnak otthon több tucat csirkét, és ezek jó része az új hűtő fagyasztójába jönne.

Biztos meséltem már, hogy ugyan a szemétkaják nagy részét imádom, de pl. KFC-ben képtelen vagyok enni. Az a helyzet, drága barátaim, hogy én tudom, milyen IGAZÁBÓL a csirkehús íze. Na, ebből spájzolunk majd be rövidesen.



Szóval kell hűtőt venni, aztán meg porszívót is. Hétvégén meg új táskát, mert a mostani már egy zsebtolvajoknak szánt adventi naptár: a belső cipzár mellett teljes hosszában felhasadt a bélés, úgyhogy azon keresztül is ki lehet venni a tárcámat.

Hohó! Megjött Björk... cuki a haja.

Naszóval. Ja, igen, A Kiválasztott... ezernyi recenzió születettt már róla, úgyhogy csak rövid kiegészítést teszek az előző bejegyzésemhez.

Az, ugye, mostanra kiderült, hogy a TV2 konzervből nyomja az egészet: van egy tucatnyi bűvész, akiket castingolt, betanított nekik (jaj, nagyon rosszul, mesterkélten) egy bevezető szöveget, dizájnolt nekik imidzsfilmet, aztán megcsináltatja velük az általa előírt trükköket. De tudjátok, ha a mekiben kihagyják a sajtot a sajtburgerből, vagy depláne ketchup helyett disznózsírt nyomnak bele, hiába stimmel minden más, az már nem ugyanaz. Itt is küzd a szegény szereplő, hogy ő tegnap még a keceli falunapokon nyuszit varázsolt cilinderből, vagy oké, valami tök komoly revüt csinált (de mint bűvész!), ma meg már a második legnézettebb tévében azt hazudják, hogy ő egy természetfeletti képességekkel rendelkező ember.

És akkor itt érkeztünk el ahhoz, ami a leginkább zavar. A TV2 ugyanis itt is eljutott oda, hogy elhiszi és elhiteti saját magát. Mert azért azt mi tudjuk, ugye, hogy Uri Geller egy bűvész? Nem isten vagy próféta, nem egy ufó, nem egy földöntúli képességekkel rendelkező csodalény! Bűvész, baszod! És ha ez így van, akkor tessék már legalább egy lépést hátrálni erről a trackről... nem pedig tényként mutatom be, én, a tévé a hír- és magazinműsorokban is a CSODÁT (lehetőleg a beteggyerek-blokk előtt, mert azt úgyis nézi a célcsoport). Bazmeg innen csak egy öles lépés, hogy legközelebb bemondja a Bárdos András, hogy az AIDS ellenszere a Tic-Tac, különösen a narancsos meg a maracujás. Felelősség, bazmeg! Ennél még a köztévé is frankóbb, mert ott legalább nem egyetlen elmélet van, hanem paletta, étlap, hogyaszongya református félóra, katolikus félóra, másvallású félóra. Oszt majd eldöntöm, hogy melyiket kajálom meg, vagy vega leszek.

Szóval bűvészek, drága barátaim, bűvészek. Alkalomadtán terjesszük az igét, mielőtt tétje lesz a dolognak, és a tévéből táplálkozók ráállnak a mentalista monodiétára.

Huhh. Picit belovalltam magam. Szóval a műsor amolyan igazi trash, de nézzük, ilyeténképp a célját nálunk is elérte, meg tematizál is, blogok elemzik, tévéműsorok készülnek, szóval pörög. Azzal együtt, hogy mi azért javarészt röhögünk rajta, eddig két olyan trükk volt, amelyik elgondolkodtatott, hogy húbazz, ezt hogy csinálta - de azokra se látens Demcsák Zsuzsaként tekintek, hogyaszongya elszabadultak a stúdióban Uri energiái. Babot evett a mentalista, mi?

Hm. Ma már nem írok többet, megyek inkább jégkrémet enni. Vaníliásat.
Csá.




Helyzetjelentés

Most épp baszott hideg van az irodában, nyitva az ablak a cigifüst miatt. A mára rendelt feladatok jó része letudva, írtam és telefontam. Dél körül lépek.Kell ma még menni Tescoba, nagybevásár, tekintettel a holnapi munkaszüneti napra, illetve a lakásomtól 50 méterre szervezett kopaszgyűlésre. Ki se fogunk mozdulni otthonról, asszem.

Egyébként meg kell osszam veletek azt a szomorú tényt, miszerint se teregetni, se mosogatni nem tudok. Mindezt Björk közléséből tudtam meg, aminek van egy olyan következménye, hogy akkor neki kell mosogatni és teregetni is. Soha nagyobb tragédia ne érjen! :)

Ma reggel Rémusz odajött a kapuhoz, és kedvesen pislogott ránk. Cicát nem láttunk, sajnos.

Ja, nem is meséltem! Lakógyűlés extradurva volt, kiabálásos-személyeskedős, igazi szockó életkép. Nem foglaltam állást a vitában, főleg, miután megtudtam, kinek köszönhető, hogy fél évig az udvaron hevert egy nagy adag építési törmelék... faszomatám, meg egyébként is: az lenne az udvariasság minimuma, hogy ha valami minden lakót érintő változást tervezek, akkor azt kiírom, vagy bedobálok egy erről szóló levélkét a postaládákba. Nem csak úgy basszbelegergő, le vagytok szarva, én most ezt csinálom... kedvenc párbeszédem a következő volt:

- Nem értem a kifogásaikat. Egyáltalán, miért most szólnak, hogy ne csináljam? Én időben elmentem a közös képviselőhöz, és megkérdeztem tőle, hogy csinálhatom-e...

- És mit mondott?

- Hát... hát igazából azt, hogy nem.

Beszarok.

Jut eszembe: rövidesen Joy- és Glamour-napok jönnek, azaz nagy-nagy kedvezmények lesznek a boltokban azoknak, akik viszik az újságból a kuponokat. Úgyhogy veszünk majd ezt-azt.

Na, még egy cigi, aztán tipli.