zoli voltam


Hol a picsában van Charles Bronson,

2009. június 17. - zoli vagyok

mikor szükség lenne rá? Komolyan mondom, ma már a sokadik olyan hírbe futok bele, ami után arra jutok, hogy ebben a kurva országban az átlagzolik csak akkor tudnak bármit is elérni, ha fognak egy viperát, és napi rendszerességgel szilánkosra törik valakinek az állkapcsát.

Olvasd el a híreket, aztán mondom tovább:

ELSŐ HÍR

MÁSODIK HÍR

HARMADIK HÍR

NEGYEDIK HÍR

Az utolsó akár kakukktojás is lehetne, hiszen happy enddel végződik - de most képzeljük magunk elé mondjuk a Moszkva téren, a mozólépcsőnél korlátot támasztó, minimum öt darab senkiházit, akiknek pont az ilyen esetekben kellene intézkedniük, és aztán próbáljuk őszintén mondani, hogy húdefasza.

Ha nagyon pesszimista vagyok, akkor azt látom, hogy húsz év múlva lesznek itt nagyon magas kerítéssel körbezárt, nagyon őrzött lakóparkok, meg teleszart gettók, meg tiszta ruhában használhatatlan tömegközlekedés, meg érdekérvényesítő, egybenyakú parasztok és lesütött szemű lúzerek.

Új megfejtésem persze továbbra sincs a dologra, csak a régit tudom előadni pepitában: oda kéne figyelni egymásra. Igen, ezt a közhelyes szarságot tudom most is csak előhúzni, mert nincs más VALÓDI és ÁLTALÁNOS megoldás... hogyne, persze, vannak kevesek számára elérhető egyéb megfejtések, ezekre utaltam fent, mert igen, ha 120kilós, szteroidos állat vagy, akkor izomból, ha meg volt egy pármilliárdos állami megrendelésed, akkor bankszámláról meg tudod oldani ezeket a gondokat. Hiszen vagy erős vagy és félelmetes, és akkor még az aluljáróban a köpés is derékszögben kikerül, vagy szeparált pénzes geci, aki a rinocérosz-Audi hűsében suhan a beriasztott villáig. Igen, így lehet.

De a többieknek, a zömnek, nekünk ez az út nem járható. Hetvenpár kiló vagyok, tőlem senki nem ijed meg, és legfeljebb a lottóötös csinál belőlem belátható időn belül menedzsermagazint. A hozzám hasonló átlagzoliknak az egyetlen esélye az lehetne, ha nem egyedül próbálnánk meg túlélni, hanem együtt megoldani.

Majd egyszer, részletesen is leírom, most csak a címszavak: lakóközösség, családok, egy utcában élők, munkatársak, egy városrész, egy kerület, egy település lakói - meg kéne rajzolni ezeket a koncentrikus köröket, és együttműködni azokkal, akik a vonalon belül vannak. Ne tévedjünk: az, hogy üzemszerűen ki tudnak velünk baszni a rosszarcok, csak annak köszönhető, hogy mindenki tesz a másikra, aztán maga is egyedül marad a bajban.

Heti oroszlán + egyebek

"Ez a hét kedvez a művészi tevékenységeknek, illetve minden alkotó, teremtő munkának. Ez jelenti az otthonunk szépítgetésével kapcsolatos feladatokat vagy új tervek kieszelését is. Bármire is vonatkozik, a most elkezdődő folyamatok gyors sikerhez vezetnek, és sok örömet adnak."

Hát... az otthonom szépítgetése egyelőre kimerül abban, hogy a kávéfőzőhöz munka után veszek egy új edényt (vagy mi a tök annak a neve, tudjátok, amibe a kávé folyik a gépből), mert az előző elrepedt. Tény, hogy ettől is szebb lesz a lakás, ugye. Most kezdődő folyamatok és új tervek vannak dögivel, mert lehet és mert muszáj is, és naná, legyen gyors siker, mérőszámnak ott van a "millió forint", meg a "kilogramm", mondjuk.

Egyebekben meg klasszik interregnum van, itt bindzsizek a zsilip közepén - épp azért kellenek az új tervek, mert a drótok szétszálazására meg a magam összepakolására szánt nyár után, kábé szeptembertől valami nagyot kéne fakítani. De addig még van szűk három hónap.

Családról szólva, tegnap kiderült, hogy a hugi kisfiút vár, az ultrahang szerint minden oké, hugi szerint is, bár ő eleinte kislánynak drukkolt, de mondtam neki, hogy jó lesz  először "gyakorolni" egy masszívabb kisfiú :) nem nagyon látom magam előtt, ahogy egy kislány haját fonogatja, meg habos-babos ruhácskába öltözteti... ő egy fiús anyuka, na. Jönnek is majd hozzánk valamikor júliusban - az utolsó nyaralásuk kettesben, útközben benéznek. A szüleim meg még hamarabb, jövő hétvégén, amit nagyon várok már - ez az első olyan lakásom, mégha csak albérlet is, amit biztosan szeretni fognak, amit büszkén mutatok, hogy lám, ezt pakoltam össze, itt élek. Anno az újpalotai paneltől eléggé kiborultak, és a Blaha aluljáró sem fogta meg őket, ugye, mikor az előző lakáshoz mentünk.

Itt meg zöld, madárcsicsergés, szép bútorok, satöbbi. Björk majd főz nekik finomat,  olyat, amilyet csak ő tud, sőt, mivel majdnem aznap lesz anyám névnapja, még jól fel is köszöntjük - szerinte erre nem is számít, úgyhogy külön jó lesz. Ja, ami még fontos, fater (itt nem részletezendő módon) végre megoldotta a financiális problémakat egy időre, úgyhogy ott is van előrelépés, nem fognak tönkremenni.

Úgyhogy ennyi, business as usual. 

 

UPDATE: kiöntőnek hívják!

Fekvőrendőrök

Azt gondolom, vannak emberek, akik mintha DIREKT fekvőrendőröket játszanának a hétköznapokban, és apró kis lassító sztrájkokkal meg szabotázsokkal dolgoznának azon, hogy ne tudd egyik lábad a másik után rakni.

 

Semmi komoly - ha EGYENKÉNT nézem; de egymásra pakolva már kurvára bosszantó.

Kezdve azzal, hogy nem értem, miért kell analfabéta Forrest Gumpokat alkalmazni postai kézbesítőnek. A munkahelyemre ezerszer kapunk nem nekünk szóló leveleket, tisztán, nyomtatva ott van rajta egy másik cég neve (nem hasonlít a miénkre), egy másik utca (az sem keverhető össze vele) - csak a házszám azonos. Az a fasz meg sokadjára is bedobja hozzánk. Képzelem, hogy ezek alapján a mi leveleink is milyen egzotikus helyeken landolhatnak.

A lakásom a Blahánál hasonlóan járt, ott egy időben mindig a szomszédom postaládájába dobták be a nekem szóló leveleket. Ilyen "apróságokra" gondolj, mint pl. az EP-választásra szóló ajánlószelvényem... még jó, hogy pont vele előre megbeszéltem, hogy szóljon, ha valami van.

Nem jobb a helyzet itt, Rózsadombon sem - szintén egy "lényegtelen", pusztán egy számlázáshoz szükséges PIN-kódot tartalmazó levelet vártam már hetek óta. Szerencsére Björk végiglapozta a lépcsőház ablakában felstócolt reklámújságokat, és szörprájz-szörprájz, ott volt alattuk. A nevemre szóló, egyértelműen megcímzett, tök fontos levelet a postás odabaszta az ablakba, arra rárakták az Auchan katalógust meg a Budai Polgárt - ha a csajom nem túrja fel a stócot időben, sose kapom meg a levelet.

Nem véletlenül keresgélt egyébként, neki ugyanis az előfizetett magazin* nem akart megérkezni, azt nyomozta. Végül felhívta a magazin ügyfélszolgálatát, akik megígérték, hogy elküldik újra... pár napra rá csörög is a kaputelefon, a magazin terjesztője az (nem a postás kézbesíti). De nem ám a hiányzó újságot hozta! Mint megtudtam, csak azért jött, hogy a kaputelefonon keresztül lebassza Björköt, hogy miért panaszkodik, hiszen ő elhozta időben az újságot, és bele is rakta A HÁZ KÜLSŐ FALÁN TALÁLHATÓ, SZÓRÓLAPGYŰJTŐ LÁDÁBA!

Érted, bazmeg? Oda kirakta, és nyilván a magazin lelkére kötötte, hogy amíg nem jön egy mandulaszemű izlandi kislány, aki előfizetett reá, addig bújjék el jól, nehogy más vigye el. Oszt ezek szerint nem jól bújt el. És télleg, még a faszinak állt feljebb, hogy de ő mit tehetett volna, másoljunk neki kapukulcsot, és akkor behozza... ne is büfiztesselek meg akkor rögtön, ide a vállamra fektetve?! Mondjuk szívem szerint obasznék pár kiadósat a lapockái közé, az tuti.

Néha ugyanis az az érzésem, hogy én vagyok az egyetlen olyan faszkalap ebben az országban, aki még a lelkére veszi, ha úgy érzi, hogy nem jól dolgozott; akit érdekel, hogy hogyan végzi a munkáját. Komolyan. Itt ugyanaz a stíl, mint a szocializmusban volt: az a hülye, aki jól akarja csinálni.

És persze a lassítósztrájk, a másik leszarása, a "csak én létezem ezen a bolygón"-mentalitás nem csak a munkában jön elő... kedvenc, legújabb életképemre a Kaiser'sben találtam rá a minap: egy néni egy Vágó-vetélkedő pilot adását forgatta le önerőből. Nem vicc. Volt neki egységnyi pénze, legyen mondjuk tízezer forint. Telepakolta a bevásárlókocsit áruval, jó húszezer forintért. VÉGIGNÉZTE, amint bepittyegik az összeset a pénztárnál, majd szólt, hogy neki ennyi pénze nincs, és halálos nyugalommal matekórába kezdett a pénztárossal, hogy mely árucikkek maradhatnak, hogyan lehet a legoptimálisabb összetételű termékcsomagot összeállítani, úgy, hogy eközben minél közelebb legyenek a tízezerhez, de még pont alatta maradjanak.

Nem akartam hinni a szememnek. Ott számolgattak, hogy a sportszelettel még kevés, a salátával már sok, de a pirosarany biztos kell, a tejfölből meg akkor mégis legyen a 12 százalékos (és visszaviszi a másikat, és óbégat, hogy nem találja, amit akart, de van itt más, és próbálják meg ezt is hozzáadni) ... és mikor végre úgy nézett ki, hogy összeáll a végső variáció, hogy végre odaadja azt a kurva tízezrest, és pakol, és megy, hirtelen a homlokára csapott:

- Jaj, várjon már, aranyos, hát hiszen itt van még a kocsiban a huszas, hát akkor ezt visszaviszem, kiveszem belőle, és számoljuk már újra így!

 

Megint behúztam pár strigulát a "Kivándorlunk" rubrikába.

 

*kaptam egy levelet a magazin előfizetési igazgatójától. Elnézést kért, és azt kérte, hogy ne nevesítsem a lapjukat. Korrekt volt, ezért a név törölve.

Töltőről le

Kezdjük a fontos dolgokkal - jelenleg EZ a szálloda tűnik befutónak. Járt már ott közületek valaki, ismeri, tud róla valamit? Kommentold be vagy írd meg.

Kicsit sokáig tartott megszülni a dolgot, tavaly-tavalyelőtt ilyenkor már rég le volt foglalva az aktuális szállás; most mindenféle okokból elhúzódott a döntés.

Egyébként tiszteltetem az időjárást, igazi nagy geci volt most is: amint szombaton hazaértem a boltból a cuccokkal, elkezdett esni, és végigbőgte a jó kis hosszú hétvégémet, bassza meg. Lehetett volna menni mindenfelé, ehhez képest a négy fal közt töltöttük az időt :( Szó se róla, így is sikerült pihenni, vasaltam az idegeket, egyszer sem fájt a fejem, tudtam normálisan aludni meg ilyenek, ami kellett is már, mert pénteken már nagyon szét voltam.

Most meg töltőről le, van meló épp elég, a júniust meg kell tolni jól, aztán a többit majd meglátjuk. Ja, a tegnap mondjuk nem volt annyira idegnyugtató, sorban szakadtak el a palacsintáim, közel 50%-os hibaaránnyal dolgoztam :( nem értem, korábban olyan jól ment ez nekem, most meg alig minden másodikat tudtam megfordítani. A végén már nem is szaroztam a spatulával, hanem feldobtam, és a levegőben fordítottam meg, úgy legalább egyben maradt. Kell egy rendes (öntöttvas!) palacsintasütő.

Nagy hírek most nincsenek, elkortyolom a teámat, aztán készülődök jól.

Jut eszembe! Gumizsuzsi: 

Ezt talán nem kéne elárulnom, de ha őket látom, mindig eszembe jut, mikor sok évvel ezelőtt, a zenekar egyik tagjával elfogyasztott tudatmódosító szerek hatására még a szakdolgozatom védése előtt három órával is sugárban hánytam. Nem kellett volna előtte inni, ugye.

A rajtunk penészedő sasjózsikról

Egy forintot se ezeknek a humortalan, munkásőrarcú kripliknek!

Nyilván nem húsz milla fogja földhöz vágni a kultusztárca büdzséjét, de a dologban attól még súlyos árulás és VOR-zakós fingszag terjeng. Mer'ugye, ahogy már bő egy évvel ezelőtt is írtam, Sas József olyannyira a velünk élő szocializmus, annyira vállalhatatlan, sőt káros, hogy azt nem támogatni, hanem büntetni kéne. Ehhez képest most kap az OKM-től 20milliót, hogy akkor rendezze meg ő a Humor Napját. Hogy mi ezzel a gond?

Elsőként maga Sas József - esetében a magyar humor valamikor fontos, mára viszont az egyik legkártékonyabb szereplőjéről van szó. Igen, kártékony, ugyanis az alibiző és igénytelen tv2 jóvoltából évekig ő volt "a" szilveszteri humor, vele és a hasonló kvalitású alakokból verbuvált Mikroszkóp Színpaddal rúgták lejjebb az igényt és a színvonalat. Kikérem magamnak, hogy az orbánviktoros magyar nóták meg Lorán Lenke kiabálása legyen a magyar humor! Nézz már körül a világban, ember! Mintha kimennél egy nemzetközi gasztrofesztiválra, és ott nemzetiszín szakácsruhában körbekínálnál egy húszforintos májkrémet. Magyar konyha, tessék!

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy épp most folyik a másodfokú tárgyalás abban az ügyben, ahol az előző körben felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélték Sas Józsefet. Legalább addig ne toljuk már pénzzel, amíg jogerősen be nem bizonyosodik, hogy lopott-e tőlünk (a kapott állami támogatás kétszeresét, egyébként)!

*

Aztán azt mondja a főszervező, bizonyos Kalmár Péter: "A mai youtube-os fingós, böfögős, hányós humornak is megvan az aktualitása, de fontos megemlékezni a régi pesti humorról, hogy ne vesszen feledésbe". Hát, kedves Kalmár Úr, maga tudatlan, és se a mai, se a régi korok humorához nincs semmi köze. Miféle szembeállítás már az, hogy lenne egyfelől a mai youtube-os fingós, böfögős, hányós humor, másfelől meg a (nyilván az Ön és körei által képviselt) régi pesti humor, mely finom és elegáns?! Életem egyik legkínosabb 5 perce volt, de tűrtem, mert nem hittem el, hogy ilyen van, mikor Sas József és Beregi Péter egy Hacsek és Sajó-jelenetet adott elő (nem eredetit, hanem általuk írottat), mely konkrétan a fingásról szólt. Sajó a nyaralási élményeit meséli, hogy ő többek között "vindszörfingelt", amit Hacsek úgy értelmez, hogy telefingotta a tengerpartot - majd perceken át "érti félre", hogy jött a szél, meg kapaszkodott a deszkába, meg ilyenek... neszebazmeg, fingós humor! Vagy a másik, ahol a szardella pasztát "szar de la paszta"  nevű ételként azonosítja...

Ez nem a régi pesti humor, öregem. Az egy dolog, hogy ti most legyalázzátok Karinthyt, az ő nevére kéritek a számlát - de ha olvasnátok is őt, akkor tudnátok, hogy a hozzátok hasonló penészes kripliket küldte el a búsba a legszívesebben. Sírrablók vagytok, a magyar kultúrát, egy, a saját korában nagyon is progresszív alkotót rángattok le a saját mocsaratokba. És mit akartok ti Rejtőtől, mit akartok Örkénytől vagy Molnár Ferenctől a Defekt Duóval, mi?!

*

Egyébként arra kéne pénz, igen, százszor ennyi is akár, hogy ne merüljenek feledésbe valóban kiváló írók, egy valóban progresszív és értékes kultúra. Más kérdés, hogy Tőletek is meg kell védeni, mert az a nekrofil tempó, ahogy pusztítjátok a régi pesti humort, életveszélyes. Nem a "mai humor" teszi tönke (hallottad már pl. Kőhalmi Zoltánt? Egy forintot nem kér az államtól), hanem Ti.

És persze, hogyne, szoci politikusok gyűrűjében, úgy kell azt, milyen furcsa véletlen, milyen szerencsés egybeesés, hogy ilyen kompatibilis a régi pesti humor a mai MSZP-vel, lehet rá állami támogatást kapni, lehet magunkat fontos elvtársakhoz dörzsikélni - az megvan, hogy múltkor az Operaházban volt hasonló állami támogatású basz, vidám műsorszámok egymás után "Húszéves az üdülési csekk!" címmel? Az is passzol a régi pesti humorral, fellép Gálvölgyi János és Kiss Péter (nem vicc, így írta a Hócipő). Hab a tortán, hogy épp most teszik adókötelessé az üdülési csekket, ezzel egyúttal meg is szüntetve azt.

Egy forintot nem kéne ezeknek adni, egy fillért se... de nem is az a húszmillió fáj, az alig egy pénzügyminiszteri verda ára, az alig egy Hócipő-támogatás titkosszolgálati zsidóviccekre. Leszarom, oké, költsétek. Csak közben arról tényleg kéne okosan, viccesen beszélni, hogy valóban volt egy régi pesti humor - amelyhez Sas Józsinak az égvilágon semmi köze nincsen.

Allergén hétvége

Bocs mindenkitől, akit vissza kellett volna hívni, válaszolni a levelére, vagy találkozót egyeztetni (Ricsi, mozi, külön bocs), péntekre totál letepert az allergia, bezombultam meg minden.

Ja, és persze nem én lennék, ha nem az derült volna ki, hogy az allergiagyógyszerre is allergiás vagyok. Komolyan mondom, ha eljutunk odáig, hogy esetleg még a jóféle házikolbásztól, vagy a minden kajára kanálszám szórt, méregerős házi pirospaprikától is kiütésem lesznek, én befejezem ezt az egészet, veszek egy Michael Jackson-féle oxigénsátrat, és csak onnan wifizek a hátralévő életemben, nem megyek sehova, nem csinálok semmit.

A hétvégét épp ezért sajnos a tüsszög-viszket-könnyezik uralta, megfejelve azzal, hogy a testnyílásam egy része (orr, fül) közgyűlési döntés hiányában is, saját hatáskörben bevezette a mesterséges dugót. Szegény Björk egyébként sem egy ordibátor, de az elmúlt napokban mindent hatszor kellett megismételnie, és az sem volt konszenzusos, hogy mennyire hangosítsuk fel a tévét: üvölt-e már, vagy még épp nem motyog Tony Danza a Családjogi esetekben... a fent megénekelt erőspaprika hatásmechanizmusa is átalakult, amennyiben a korábbi odabaszós fíling helyett csak így sejtelmeskedett az allergia mögül, hogy "igen, ott valami motoszkál, valami bizsereg, asszem".

Óriási, ámde rövidke karriert futhattam volna be csilievő fakírként.

A töttyedt-zombult állapot (valamint a szép új DVD-lejátszó) okán pedig logikus volt, hogy akkor filmnézős hétvége - ismétlő jelleggel egy Brian élete, valamint régóta kerülgetett, és most végre megnézett Sicko. Utóbbiról annyit, hogy Michael Moore eljöhetett volna Magyarországra is, hogy lássa, mi az egészségügyben is sikeresen egyesítettük a létező rendszervariácók összes rossz tulajdonságát: drága, szar, korrupt és állami. Mindegy.

Most lassan kezdem összeszedni magam, belül még viszket, de kívül már jobban mutatok. Hiába, no, a Blahán fel sem merült, hogy a burjánzó növényzet betámadt a mindenféle pollenekkel :) bezzeg a Rózsadomb.

Most pedig megnézem a "Munka" meg a "Zoltan's list" virtuális post-iteket a Gmailben.

*

Ui: nem hülye azért ez a gugli, most pl. teletolta a blogot allergiaellenes hirdetésekkel :)

"Kopasz"

Nyilván nektek is feltűnt, hogy egységnyi zsebgengszter-populációban mindig van egy csávó, akinek az a beceneve, hogy "Kopasz".

Nekem legalábbis alapélményem, hogy ülnek a csávók a kerthelyiségben, motoszkálnak az övtáskában rejtegetett, összegumizott tízezresekkel, és vagy jelen is van ("Kopasz, bazmeg, menni kéne gyúrni"), vagy sztoriban jön fel ("Mondtam a Kopasznak, hogy hiába van felfúrva a gép, nem viszi a kettőnyolcvanat, bazmeg")

Én azonban itt valamit nem értek.

Tovább