zoli voltam


Nyári iskola, igen

2011. június 13. - zoli vagyok

Elsőre elég hoffmannrózsásnak fog tűnni, amit mondok: ma túl hosszú és értelmetlen az iskolai nyári szünet. Mindenkinek jobb lenne, ha kurtítanánk rajta, és fontos, értelmes programok lennének a lecsípett rész helyén.

A legutóbbi Napló kapcsán gondolkodtam el rajta, hogy igen, főleg általános iskolában rettenetesen untam a vakációt, és utólag belegondolva, ilyenkor 11 hetet szinte teljesen egészében elloptak az életemből. Oké-oké, nem azt mondom, hogy jobb lett volna helyette, mondjuk, kémiaórán ülni, vagy témazáró dolgozatokat írni - de szeretném hinni azt, hogy e két véglet között is vannak még állomások, amiben szerepe lehet az iskolának.

Sőt, tegyük azt is rögtön hozzá, hogy jó helyre (értsd: sok pénzzel és/vagy ráérő felnőttekkel rendelkező családba) születő gyerekek esetében ez is kisebb probléma, mert be lehet fizetni millió táborba, foglalkozásra, illetve a kisebbek lepasszolhatók a nagyszülőknek pl. - bár utóbbi már átvezet minket a megúszós tematikához.

Itt a riport, aki igényli, nézze meg (a vártnál kicsit döcögősebb-kínlódósabb lett, sajnos rossz volt a casting), a többieknek alatta pár szóban összefoglalom a problémát:

A vakáció 11 hete két dolgozó szülő mellett szinte lefedhetetlen. Lehet nyaralni egy hetet (pénz), lehet táborozni egyet-kettőt (pénz), és a nagyszülők is bevállalhatnak némi gyerekfelügyeletet, de akárhogy oszt-szoroz az ember, egy átlagos fizetésből ezzel a vakáció felét sikerült csak megoldani. A többi meg a körülmények és a szerencse dolga, de szinte csak megúszós pótmegoldások vannak. Nem véletlen, hogy Európa faszább felében jellemzően 5-7 hét ugyanez az időszak.

Saját példa annyi, hogy én annak idején kurvára unatkoztam a nyár nagyobb részében (amit mondjuk a faterom tökre megértett, lévén gyerekként ő is ugyanott, ugyanúgy unta az egészet elmondása szerint), és tényleg vártam már a szeptembert, hogy legyen végre valami. Volt úttörőtábor, meg családi nyaralás, de egyébként eleinte nagyanyám felügyelete alatt, később a húgommal, otthon unatkoztunk. Persze, tehetősék csemetéinek szó szerint Hawaii volt a nyár, de szerintem azóta csak töppedt a gazdag-kaszt, még több kiscsávónak kéne helyet találni nyárra, mert a család nem tudja finanszírozni.

Úgyhogy szerintem ezen fontos és hasznos lenne változtatni. Úgy csinálnám, hogy a júniust kezdésnek rádobnám pluszban a tanévre. Nem, a "hivatalos" oktatási rend nem változna! Máshol, más országban ezt a plusz időszakot nyilván úgy használnák fel, hogy emberibb menetrendet csinálnának egész évre, elnyújtva az oktatást, adott tananyagot kényelmesebben leadva a gyerekeknek - de ne felejtsük el, Magyarországon vagyunk. Itt nem így lenne, és nem is itt van a legnagyobb gond. Szinte biztos vagyok abban, hogy itt nem az egységes tananyagot húznák szét, hanem "hát akkor még ez is belefér" felkiáltással fapados matekon is deriválnának, meg kétszer annyi kötelező olvasmány és memoriter lenne.

Oktatási reform az őszinte mosolyokért :)

 

Holott ezt a plusz három hetet egészen másra kéne használni. A tanévet továbbra is lezárnák a szokott időpontban, osztályoznának és bizonyítványt adnának. A nyári hetekben pedig elindulna egy egészen más típusú oktató-nevelő munka. Napló és ellenőrző nélkül (csak a részvétel lenne kötelező), ahol a pedagógusok az egész évi kötelező és szigorú rendbe foglalt tantárgyukat egészen új aspektusból mutatnák be.

Olyan jó lenne, ha ilyenkor a fizika- és kémiaóra olyan lenne, mintha Zsiros László Róbertre, illetve Öveges professzorra bízták volna - a körülöttünk lévő világ érdekességeinek bemutatása, izgalmas, újszerű és stresszmentes (értsd: nem kell belőle felelni) módon. Olyan jó lenne, ha matekórán ilyenkor az elvont izék helyett a gyakorlat érvényesülne, és a gyerek közvetlenül hasznos, illetve érdekes dolgokat tanulna. Tőzsdeszimuláció, hétköznapi geometria, vagy épp annak kiszámítása, hogy mit köszönnek Emesének a Budapest Bankban, és mitől vannak bajban a frankhitelesek. A töriórán félre lehetne dobni az évszámok felsorolására épülő, poroszos izét, és a tanár végre mesélhetne, szívből, érdekes dolgokat. Az irodalom is átalakulna, kivételesen nem Kármán József és Balassi elemzése lenne a legfontosabb, hanem például egy, a gyerekek által választott mű színpadi megjelenítése, vagy bármi egyéb, ilyen produkció. Igen, az ezerszer elcsépelt Rómeó és Júlia is kiválóan működne így. De elő lehetne venni pár pop- és rapslágert is, az okosabb fajtából, és azon prezentálni a "mire gondolt a költő, és hogyan akarja mindezt bemutatni nekünk"-kérdést. Elemezzék Fluor Tomit vagy Lovasi Andrást, és ha már megvan a módszer, egyszerűbb lesz a dolguk József Attilával is. És igen, menjenek ki, a fák alatt ülve, a füvön hasalva még sokkal jobb olvasni, beszélgetni, együtt lenni.

A biológia is szólhatna arról, hogy elrakjuk a könyvet, és megnézzük ÉLŐBEN. Nem, nem az ember szaporodására gondolok (de arról meg érdemes lenne hosszanti pénisz-metszetek nélkül, IGAZÁBÓL beszélgetni, például a pornófilmes félretájékoztatást kiegyengetni a fejekben). De növényt, állatot, zöld szemes ostorost. Meg az emberi test működését, bevonva a testnevelő tanárt is, akinek pedig a rendhagyó tornaórákon nem a kislabdadobás meg a négyütemű fekvőtámasz lenne a fő cicája, hanem tartásjavítás, mozgáskoordinációs gyakorlatok, sok-sok játék (és nem foci, hanem valami olyan, ahol az ismeretlenség okán mindenki egyforma sansszal indul, pl. krikett, baseball, gyeplabda).

Énekórán adjuk a gyerek kezébe a hangszert, három hét három akkordhoz elég - máshol erre könnyűzenei életművek épülnek, itt az a cél is elég, hogy derüljön ki, hátha az új Jimi Hendrix vagy Jamie Cullum bujkált eddig a hátsó padban. Örömzene, ismerkedés, új élmények.

Ez a három hét esélyt adna arra, hogy minden tantárgy, minden pedagógus és diák a szebb-jobb arcát mutassa, teljesítménykényszer nélkül, de ugyanakkor nagyon is hasznos munkát végezve. Három paneltövi, kulcsos hét, három tévézős-unatkozós hét helyett az iskola valóban feltenné a koronát az egész évi munkára. Nem mellesleg pedig az ilyen élmények után a "hagyományos" órákra is máshogy ülnének be a gyerekek, és másként mennének be a tanárok.

Meg kéne csinálni, szerintem. 

 

 

Szabadság, szerelem magamat

Kivettem egy hét ad hoc szabadságot. Semmi nagy dolog nem fog történi, eltekintve attól, hogy botot dugok a mókuskerék küllői közé.

Sokáig alvás (ami nálam fél8), aztán papucsban elcsattogás a boltba, itthon baconos máj újhagymás krumplipürével, és lesz majd még ribizlis vaníliafagyi is. Még a meccs előtt meg elugrok kerti bútort nézni, ide az erkélyre, mert kiülősre kéne venni a figurát, nem kiállósra, mint eddig.

Majd el is fogok utazni, hogy még jobban kiműtsem magam innen, meg előtte még megyünk Björkkel állatkertbe, meg kiállításra, megnézzük a set top boxban halmozódó, felvett műsorokat meg ilyenek. Okosan rekreálódok.

Ja, és riszpekt az időjárásnak, hogy hirtelen rendes nyárrá alakult.

 

Lesz itt még nyár

Totál kilátástalan ez a fosidő, de ne adjuk fel. Ennek is el kell múlnia, jönnie kell a nyárnak, és vele minden faszaságnak.

Papucsban-rövidgatyában fogunk kiülni a teraszokra a belvárosban, rengeteg jéggel felcsapott koktélokkal. Előugranak a szeplők, pirulnak a tarkók, a csajok két gyerekzsebkendőből meg egy pár cipőfűzőből is elegendő (és kurvadrága) ruhát hoznak ki. Párásan elérzékenyülő, nagy söröskorsók, versenynyalás az olvadó fagyival, mindenhol bebrummogtatott italhűtők. Jóleső lassítás a szökőkutaknál. Napszemüveg, bazmeg, napszemüveg is kell majd! Ki lehet feküdni az erkélyre valami színes és ostoba magazinnal, lehúzott ablak a vonaton, le lehet ülni a parkban a padokra, lábat lógatni a vízbe. Kurvajó lesz, legyen már!

És Sziget is lesz, ugye, drága barátaim, ahova immár a szokásos konvojban tudunk kimenni, várom már, nagyon. Elég lesz a klasszikus wife beater + zsebes military rövidnadrág + tornacipő kombóm, csajoknak a bikinifelső + picsagatya, le lehet ülni a fűre, és ugrándozás után nem fagy rád a veríték. Barna has, övtájékon a demarkációs vonal a lágyéki fehérséghez.

Lesz itt még nyár, vége lesz ennek a fosnak, meglátjátok.

 

 

Hekk a Rómain

Szerintem most mind menjetek le a Római-partra, és egyetek hekket.

 

Nyár, sőt, kánikula - víz mellett tűröd a legjobban. Felkerekedtek, és lementek a Római-partra.

Leszálltok a HÉV-ről, picit sétáltok, és csendesül a forgalom, majd belekapaszkodik az orrotokba a víz szaga. Egyre több a zöld, egyre kisebbek az utcák, mentek lefelé, betársul a strandszag, papucsos-törölközős emberek, sül a lángos, a palacsinta, csapolják a sört, kisgyerek karúszóval, de semmi tömeg, mentek a kis utcán lefelé. Rozgonyi Piroska, lettlégyen bárki is a hölgy, jó lehet az utcájában lakni.

 

A partra érve jobbra fordulsz, és rövidesen ott is a tuti hekkevő hely. Ne kolbászt, ne nemtommit, hanem szigorúan hekket egyél. Kívül ropogós, belül forró és puha, hozzá puha kenyér vagy rusztikus krumpli, meg savanyú. Leültök, megeszitek, meleg, kis szellő, nyugi, Duna.

Aztán menjetek le a partra. Süt a nap, elhömpölyög a víz, ti pedig a parton kagylókat szedtek, főleg cirmosat. Kutya szalad a vízbe dobott frizbiért, fiatalkorúak smárolnak a padon, kisgyerek tép a műanyag motorral a hintához, lassan leng a fák ága a vízparti szellőtől. Fasza az egész, úgy, ahogy van.

Felsétáltok a parton Pünkösdfürdőig, isztok valami hideget az egyik büfében, majd a békásmegyeri piac felé kerültök, és a legnagyobb szemű, legfeketébb cseresznyéből vesztek egy jó kilónyit. Otthon majd berakjátok a hűtőbe, és este, mikor már jó hideg, megeszegetitek a tévé előtt. Közben azon töprengtek, hogy a lasztminittel majorkára bumlizó fukszos vállalkozó, meg a milliókért egy távoli szállodában raboskodó középvezetők, na azok ettek-e már valaha hekket a Rómain.

Akit nem győztem meg, annak íme még néhány fotó. Lapozgassátok:

 

Klikk ide, ha nem jelenne meg a vetítő.


Húsz érv a kánikula mellett

Sokan utálják, de én pl. szeretem. Nem fogok senkit meggyőzni, de legalább ismertetem az érveimet - hogy miért, ugyebár.

  1. Nem kell nehéz kabátot és vastag pulóvert cipelned magadon, rövidnadrág, póló és papucs pont elég. Ja, és zokni sem kell.
  2. Időt spórolsz a reggeli induláskor, esti érkezéskor: papucsból ki, papucsba be, és kész.
  3. Nem fázol a fürdőszobában. Sem.
  4. Sőt, nem kell kurva drága fűtésre költened.
  5. Hajmosás után hiphopp megszárad a hajad.
  6. Világos van, a délután öt még a nap közepe, nem esti sötétségben botorkálsz haza munka után.
  7. Reggel kiteregetsz, estére megszárad a kimosott ruha.
  8. Végre nem csak a hidegtűrő, vastag zsírrétegű rozmárok, hanem a jó nők és jó pasik is kevés ruhában közlekednek.
  9. Úgy fagyizhatsz az utcán, hogy nem fagy hozzá a nyelved.
  10. Fél óra sétával spóroltál egy kört a szoláriumban.
  11. Villámgyorsan átsztájlingol az idő: a hajad szőkébb lesz, és előjönnek a szeplőid.
  12. A fagyasztóból kivett karaj seperc alatt kienged.
  13. Újra van okom a napenergiára áttérésről papolni :) zöldzoli, i mean.
  14. Tó, folyó, medence: bármelyikbe bemehetsz, nem fagynak kockára a heréid.
  15. Nem kell meleg pulcsit hurcibálnod magaddal napközben, vagy épp a Szigeten, hogy az esti lehűlésre felkészülj.
  16. Az eső csupán egy kellemes zuhany, nem pedig otthontartó természeti csapás.
  17. Szeretsz szaunázni? ilyenkor ingyé' van.
  18. A leghiperaktívabb, idegesítő kutyák is kicsit lenyugszanak.
  19. Radikálisan csökken az utazónyugdíjas-koncentráció.
  20. Mert szeretem, és kész.

 

 


Ú, jut eszembe:

KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS!!!!

Múltkor Björk látott egy olyan sétahajót a Dunán, aminek csupa üveg volt a teteje. Természetesen megígértem neki, hogy megyünk vele egy kört, és jól nézelődhet majd belőle meg minden, egyelőre azonban fingom sincs, hogy mi ez a hajó, honnan/hová megy, és ilyenek. Nyomozok majd a neten, de ha valamelyikőtök esetleg tudja, hogy hol lehet ezt megtalálni, tegye már meg, hogy belinkeli, vagy csak megírja kommentben, hogy mi merre hány méter.

Tegyük széppé egy kedves kislány nyarát! :)

Nyári menetrend

Végre-végre, a nemjóját. Ismét konkrét dátumokkal edzett cölöpöket verünk a lassan elfolyó nyári iszapba, amennyiben immár két esemény is fixnek tűnik a következő hónapokra.Lesz először is egy nyaralás Björkkel. Igen komoly kritériumoknak kell megfelelnie az adott évi helyszínnek, nekem most úgy tűnik, a tavalyi, 10pontos Veszprém után idén is van egy hasonlóan jó jelölt. Tatára megyünk, a Kiss Hotelbe. Tó, természet, nyugalom, jól összerakott szálloda - de csekkoljátok le ti is a honlapjukat. Terveim szerint kurvajó lesz.

Van aztán a Sziget. Az idei kurtítás (egy hétről 5 napra zsugorodott a fesztivál) egyúttal azt is jelenti, hogy hosszú évek óta először nem a Szigeten ünneplem a szülinapomat. Ez lesz zsinórban egyébként a tizenegyedik alkalom, mikor szigetelek, és bár reneszánsza van a szigetbasztatásnak, de amíg nem zárják be az ostoba helyi szarzsákok, addig én jó eséllyel minden évben ott leszek. Jól emlékszem, már tíz éve is mindenki azzal jött, hogy "jaj, ez már nem az igazi, bezzeg 1993-ban, mikor még nem is így hívták, és csak húsz zenekar volt, meg a bokorba szartunk, na, az volt az igazi". Én viszont utálom az ilyen divatfundamentalista nyálverést, úgyhogy amíg ilyen dumák vannak, én kénytelen vagyok kritikátlan Sziget-rajongó lenni, holott kurvára nem így van. Távoli példával élve: amíg erőszakos, homofób támadások élik a buzifelvonulást, addig egy szót sem vagyok hajlandó szólni arról, hogy mi az, ami nekem nem tetszik benne. Mert velük együtt nem vállalom; mert ha ezzel a buziverőket erősítem, akkor inkább minden szép és jó a pride-on, úgy, ahogy van.

Na, szóval a nyár két nagyobb szabadidős eseménye már betárazva. Ha jól pörög majd a biznic, szó lehet még björkös hosszú hétvégéről valahol, meg ilyenek. A lényeg, hogy fasza kis nyár legyen.

Rövidgatya

Na. Kevéssé indexfőoldal-kompatibilis témaként beszámolok nektek arról, hogy van új rövidgatyám, valamint szandálban papucsban jöttem dolgozni.
Rövidgatyából azért kellett újat venni, mert Björk itt is roppant taktikusan leszalámizta a készletet. Tavaly nyáron kezdte, míg mostanra, az idei kánikula beköszöntével kiderült, hogy immár minden, már meglévő rövidgatyámat bénának tartja (joggal, tegyük hozzá), így újat kellett venni.

Vettünk is. Független szakértőnk szerint, aki Björk, jó benne a seggem.

A papucsot meg még tavaly, a veszprémi nyaraláskor vettem. Ilyen lábujjközes cucc, de sajna a bal már kezd kicsit szakadozni - még nem nagyon látszik, de jó eséllyel ősszel megy a levesbe.

Azt meg egyelőre nem tudom hova tenni, hogy egy újabb végigzabált hétvége után immár csak 73 kiló vagyok. Ha ez így folytatódik, eladom Norbinak a licenciát.

Most viszont sok a meló, úgyhogy egyebekről később.