zoli voltam


Panelvakáció Békásmegyeren

2011. augusztus 08. - zoli vagyok

Fasse gondolta volna, de végül így lett: panelben nyaraltunk a csajommal, még csak szabadságot se vettem ki, és tök jó volt.

Az alapfelállást ismeritek: a Főgáz gecizésből nem adta vissza a felújítások után a gázt, mi meg egy idő után feladtuk a meccset (melegvíz nélkül élni szar - de akkor itt jegyezzük meg azt is, hogy nagyon korrekt volt a tulaj, mert engedett a havi penzumból), és mivel Björk szülei úgyis elutaztak a Balatonra, hát átcuccoltunk a békásmegyeri lakásukba. Hegy felőli oldal, tizedik emelet. Július utolsó hétvégéjét már ott töltöttük - kedden jött a hír, hogy van megint gáz, de addigra már (az előzetes közlések alapján arra számítva, hogy még tovább fog szemétkedni a szolgáltató) átszerveztük a heti menetrendet, és úgy döntöttünk, maradunk a panelban. Tegnap jöttünk vissza az albérletbe.

Megérte, drága barátaim. Amit már múltkor is pedzegettem, az az egyik oka: a sajátban, a hosszú ideje saját képedre, igényeidhez alakított tulajdonban jobb neked. Ilyen szempontból mellékes, hogy a panel nem az enyém, hanem a Björk családé, a lényeg az, hogy jó huszonnyolc éve lakják, és egyfelől nagyon akkurátus, másfelől pedig kényelemszerező emberek, akik sose voltak nagyon gazdagok, de tudod, a sajátodra máshogy és másként költesz. Pl. albérletbe értelemszerűen sosem építesz be klímát, míg a sajátnál tudod, hogy akkor ez most ott lesz jövőre, és iksz év múlva is - ahogy te is. Szóval nem ragozom, ezt a felét nyilván értitek.

Másrészt pedig így, lakva lett világos az is, hogy nekem, illetve nekünk erre, ebben a kerületben, ebben a kerületrészben kell majd élnünk. Hosszabb távon, úgy értem.

Mert az itt élőkkel valahogy jobban elvagyok. Ilyenkor jön elő az, hogy kölcsönösen nem tudunk mit kezdeni egymással akár a belvárosi, akár a nagyon budai arcokkal. Az én hibám is, nyilván, de a prolibb környezet (ez most nem pejoratív leírás) nekem sokkal otthonosabb. Végtelenül utálom az "én már 42 éve a Várban lakok" öregasszonyok szája sarkában az egyáltalán nem titkolt lefitymálást. Utálom a bolti eladókat is, akik az előbbiek seggét kinyalják, engem meg rövid szemrevételezés után könnyűnek ítélnek. Utálom az egész arisztokrata vircsaftot, pláne akkor, amikor úgy tesz, mintha neki nem csúszott volna be ugyanúgy az a negyven év szocializmus, amikor a jólét nyilván nem a nemesi előnévből, hanem az MSZMP-ből jött volna.

Békáson meg ott van ez a kábé egyszerre lerakott, homogén társadalmi helyzetű lakosság, ami egyfelől, igen, kimegy mackónadrágban az utcára, de másfelől meg nekem sem kell élre vasalnom a nem létező gardróbomat, elkerülendő a lesajnálást. Tudjátok, eleve van bennem ez a rohadt nagy düh, amit legjobban a lenézéssel, a lefitymálással lehet előhozni - Békáson ilyet még nem tapasztaltam.

De azért is ott kéne élnünk, mert van minden, amit fontosnak tartok. Hegyektől a Dunáig sorakozik a természet, ami a fővárosban is elérhető. Gyalog megyek a Rómaira és fel a hegyre. Mentünk is, Pünkösdfürdőn fel a gátra, frankó padok, futók, pecások, és tréningező evezősök - utóbbi kapcsán is fontos érv, hogy ha tényleg itt laknánk, akkor a tervezési fázisban lévő fiam is mehetne oda, edzeni. Tényleg, az is annyira jó volt, buta vadkacsák ringatóztak a vízen, altersrácok olvastak nagyon szépirodalmat a padon, szerelmesek sétáltak a füvön... és ez az evezős dolog, ez is tökre megérintett, olyan egyenes kiscsávók és kamaszok húztak el a vízen, és ezt most nem a testtartásra értem, hanem az egész megjelenésükre. Valami ilyet akarok majd adni az én kölkömnek is.

Szeretem azt is, hogy mivel ott a dolgokat egyszerre rakták le, ezért nincs variálás, hogy hova fér be a bolt. Apróságnak tűnik, de most egy olyan helyen lakunk, ahol a legközelebbi bolt egy szar, drága, és modortalan eladókkal felcsapott Match (többször volt már a Homáron is, elég gáz ügyekkel). A lakótelepen ott a kisbolt a házak aljában, kis sétával pedig TESCO-tól SPAR-ig minden. De ha meg nagybevásárolni akarok, akkor jobbra az Auchan, balra a Cora, egyikhez se kell sokat utazni.

Ehhez képest most egy ERSTE-vakfoltban élek, még a legközelebbi ATM se érhető el gyalog, csak hat-nyolc megállónyi BKV után.

Szombaton pedig rátettük a koronát minderre, a spontán nyaralás legklasszikusabb elemét is sikerült improvizálni: strandon voltunk. Elsétáltunk a Csillaghegyi strandra, ami egy egészen cuki szocialista zárvány, a hegyoldalba vágott fürdő, ösvények fel a hegyre, nagyon-nagyon kevés ember... nem az a welnesskomplexum, naná, viszont célszerű, nyugis, és a maga módján szép is. Parasztmentes, retro (de pl a belépő már ilyen chipes műanyag karóra-imitátum, nem alumínium biléta meg hasonlók). A pár emberre csak a Bambi büfé nyitott ki, ami korlátozott kaja-pia vonalon, de a pultos jó arc, és azért sikerült választani.

Szeretem továbbá, hogy a legemberibb közlekedési eszköz, a HÉV jár erre, szeretem, hogy egymásba érnek a játszóterek és parkok, szeretem, hogy a padokon az alkesz hajléktalan vs. nénik, kismamák, egyéb helyi arcok meccsben egyértelműen az utóbbiak vezetnek (miközben egyébként a Blahától a Moszkván át a Pasaréti térig húzható a hanákok vándorlási irányát jelző vektor).

Meg a piac! Ott is voltunk két hete szombaton, és a pilisvörösvárit közelítő minőségű lángos, fasza kis nyári almáktól édes-leves kukoricákig (Björk 2x is főzött) és a király hentespultokig minden van, meg magok és savanyú, pékségek és... és tényleg minden. Megint csak: gyalog, pár perc alatt ott vagy.

 

Nagyon jó volt ez a panelvakáció, és ahogy a jelenlegi életem színterei alakulnak, különösebb gond nélkül át tudom majd oda szervezni a dolgaimat, ha egyszer mozdulunk. Legkésőbb, ha pénz és alkalom lesz saját lakást venni (ez nem most lesz).

Millió érvem lenne még. Ófalu nyugalma, a Gőtés-tó szépsége, a szellős tér és a sok zöld (igen, barátaim, a lakótelepen mostanra nagyra nőttek az évtizedekkel ezelőtt telepített fák, és fű van mindenütt, nem beton). Hogy nem közlekedik át rajtad a főváros, hogy közel az óbudai kisvendéglők, hogy nem szorít össze a tömeg. Meg még egy csomó ilyen.

Adandó alkalommal majd rakok ki fotókat is.

 

Töltőről le

Kezdjük a fontos dolgokkal - jelenleg EZ a szálloda tűnik befutónak. Járt már ott közületek valaki, ismeri, tud róla valamit? Kommentold be vagy írd meg.

Kicsit sokáig tartott megszülni a dolgot, tavaly-tavalyelőtt ilyenkor már rég le volt foglalva az aktuális szállás; most mindenféle okokból elhúzódott a döntés.

Egyébként tiszteltetem az időjárást, igazi nagy geci volt most is: amint szombaton hazaértem a boltból a cuccokkal, elkezdett esni, és végigbőgte a jó kis hosszú hétvégémet, bassza meg. Lehetett volna menni mindenfelé, ehhez képest a négy fal közt töltöttük az időt :( Szó se róla, így is sikerült pihenni, vasaltam az idegeket, egyszer sem fájt a fejem, tudtam normálisan aludni meg ilyenek, ami kellett is már, mert pénteken már nagyon szét voltam.

Most meg töltőről le, van meló épp elég, a júniust meg kell tolni jól, aztán a többit majd meglátjuk. Ja, a tegnap mondjuk nem volt annyira idegnyugtató, sorban szakadtak el a palacsintáim, közel 50%-os hibaaránnyal dolgoztam :( nem értem, korábban olyan jól ment ez nekem, most meg alig minden másodikat tudtam megfordítani. A végén már nem is szaroztam a spatulával, hanem feldobtam, és a levegőben fordítottam meg, úgy legalább egyben maradt. Kell egy rendes (öntöttvas!) palacsintasütő.

Nagy hírek most nincsenek, elkortyolom a teámat, aztán készülődök jól.

Jut eszembe! Gumizsuzsi: 

Ezt talán nem kéne elárulnom, de ha őket látom, mindig eszembe jut, mikor sok évvel ezelőtt, a zenekar egyik tagjával elfogyasztott tudatmódosító szerek hatására még a szakdolgozatom védése előtt három órával is sugárban hánytam. Nem kellett volna előtte inni, ugye.

Javaslatokat várok!

Menni kéne nyaralni, de nem tudjuk még, hogy hova.

Ez pedig azért zavaró, mert tavaly és tavalyelőtt ilyenkor már rég tudtuk. Björk szerint vonjalak be Titeket is az ötletelésbe, mert biztos tudtok jót javasolni.

Tehát. A kritériumok (az előző évek nyaralásai alapján) a következők:

1. Belföldön nyaralunk. Nem fejtem ki hosszan, de továbbra is Magyarországon akarok pihenni, legyen ez mondjuk a bennem dolgozó, látens népnemzeti konzervatív heppje.

2. Mivel még nincs autónk, ezért olyan hely kell, amit meg tudunk vonattal közelíteni Budapestről. És mivel nem akarom a nyaralást a vonaton tölteni, ezért átszállás nélkül, 2-2,5 óra alatt... ilye szempontból is ideális volt Veszprém (ami az idei vésztartalék is), illetve Tata.

3. Szállodában nyaralunk, három csillagtól indul a dolog. Lehetőleg nem átalakított szockó panel, hanem rendes épület, légkondi (mert remélhetőleg jó idő lesz), minibár (mert telerakom dobozos kólával), meg jó étterem. Ne a főút mellett, de ne is a puszta közepén.

4. Történelmi és/vagy természeti látnivalók, amelyek kitartanak 5-6 napig (megint Veszprémet hivatkozom, vár, állatkert, fiszem-faszom).

5. Nyugi. Ez is nagyon fontos. Tatát azért csúsztattuk tavaly a tervhez képest pár nappal, mert egyik kedves olvasó jelezte (újabb érv a "miért írjunk blogot?" kérdéshez), hogy amikor eredetileg menni akartunk, akkor nemzetközi futóverseny lesz - márpedig az olvasók jó részétől eltérően én továbbra sem igénylem az izzadó-lihegő férfiak tömeges jelenlétét a nyaralás során. Úgyhogy nyugi legyen ott.

 

Pluszpontot ér, ha valahol kapható jégkása, mert a csajom azt imádja.

Szóval, van javaslatotok?

Tata special 3. - kutya, lépcső, üzenetek

A végére hagytam a (szerintem) vicces, illetve aranyos képeket. Harapós kutya, befalazott ajtó túlbiztosítással és egy üzenőfal.

Előszös is nézzük, milyen kutya haraphat meg Tatán. A gazdik nem bíznak semmit a fantáziádra: speciális vizuálban mutatják be, mire számítson a betérő.

Van, ahol egy mopsz vigyáz a gazdira - vagy ez a Tom&Jerry-ből ismert blöki akar lenni? Íme:

Nem mellesleg a tábla szerint ez egy tiszta ház a virágos városban. Björkkel azon filóztunk, hogy bizony utóbbi tábla elég réginek tűnik - vajon felül szokták vizsgálni az egyszer odaítélt rangot? Van-e olyan, hogy jön az aljegyző meg a virágbizottság elnöke, és visszavonják a címet, amíg a tulaj nem növeli 25%-kal a tulipánkoncentrációt, és nem pókhálózza le a garázs sarkát?

A másik házban maga Rex felügyelő védi a magánszférát:

A szomszéd viszont egy filantróp, mert egy renyhe pofájú, melankolikus hegyimentő kutyát alkalmaz őrző, meg védő funkciókra:

Talán megharap, de aztán a nyakában fityegő hordóból a szádba csapol egy adag rumot. 

Nem úgy,  mint ez a zombipuli:

Nézzétek a tekintetét, szerintem konkrétan fosatós. Nem mernék szarozni vele. Bezzeg ennek az ezüst szfinxkutyának béke és nyugalom van a szemében:

És végül jöjjön a kedvencem, az egyszerűségében gyönyörű ábrázolás, a házőrzők Ferrarija: A LÓKUTYA!!!

Ő is harapós, és még rúg is.

Persze nem csak kutyatáblákat fotózgattam - itt van például egy másik gyöngyszem, ami azt bizonyítja, hogy a tataiak régi indián tradíció szerint az őrülteket szentként tisztelik, sőt, üzenetekkel segítik. Hiába van befalazva az ajtó, ők azért szólnak, hogy vigyázzon a lépcsőn, ha be akarna menni:

Végezetül nézzük a tatai backdoor kommunikáció gyöngyszemét, az egy ajtón található legtöbb és legérthetetlenebb üzenetet. Fogalmam sincs, mi történhetett, nem tudom, mi a sztori háttere, csak lefotóztam az ajtóra tűzött cetliket. Íme a teljes üzenetfolyam:

Nézzük részenként. Ica néniék nyitva vannak (bár tudnám, kik ők):

Ilonka néni is maradt (aki ezek szerint nem azonos Ica nénivel), ahogy a szőlőtöves józanéletűek is:

Ezek után logikus, hogy valakinek mennie kellett, különben mit bizonygatnák, hogy vannak, akik maradtak. És valóban:

Fasse érti, mi történt itt :)

Tata special 2. - A város

Ezt nem fogom a tegnapihoz hasonló, bő lére ereszteni. Nézzük gyorsan, milyen (mitől működik) Tata - szerintem.

Tata egy pofás kisváros. Bárhol járok, igyekszem elképzelni, hogyan él, mit gondol az őslakos - Tata a tavai nélkül értelmezhetetlen. Mikor először kimész valamelyik állóvize mellé, akkor fogod megérteni, hogyan működik a hely. Lelassít, megnyugtat, vezeti a szemed, és nem mellékesen erőteljesen meghatározza, hogyan élsz és mit teszel: az Angolpark eleganciája, a Kálvária látképe, a vár, a tó fölé magasodó gimnázium, mint egy elit, angol középiskola, az evezősök, a várost beborító virágok, mind-mind egy másfajta életritmusról, más preferenciáról szólnak.

Itt meg tud élni egy holland sajtbolt, itt csapatosan eveznek a kiskölkök a tavon, itt a padon felejtett táskámat senki nem lopta el. Romantikus udvarok, rengeteg malom, kávézó kurvajó panorámával a várban (próbáljátok ki!), és bazeg, még a körforgalom közepébe is beraknak egy szökőkutat. Nem murvát, nem vaskorlátot, hanem szökőkutat.

Az Angolparknál van egy fagyizó, ahol redbullos (!) fagyi is kapható :) Senki nem akart fellökni, senki nem akart átverni, senki nem üvöltözött az utcán. Egyszerűen szép. Nem akkora durranás, mint egy Monaco vagy Andorra, még csak nem is Szentedre - ez csak egy tisztességes kisváros, Budapesttől alig egy órányi vonatútra. Nekem tetszett. Björk végig Stars Hollow-t emlegette, és jogosan :)

 

Hogy megértsétek, mire is gondoltam, itt egy kisebb válogatás a tatai fotókból:

 


A következő, egyben záró rész a tatai backdoor kommunikációról, valamint a harapós kutyákról és a vadkacsákról fog szólni.

 

Tata special 1. - A szálloda

Úgy lenne logikus, ha a városleírással kezdeném, de a tavalyi, veszprémi nyaralással ellentétben, amikor a város volt a főszereplő, most alapvetően a szálloda miatt mondom azt: kurvajó volt ez a nyaralás.

A régi olvasók már tudják: az egészségtelenségig tervezgetős-rákészülős vagyok. Ezt a nyaralást konkrétan tavaly novemberben kezdtem el tervezgetni, hetente nézegettem szállodák honlapjait, mindenféle ajánlókat, hogy a tavalyihoz hasonló, kurvajó nyaralás legyen belőle. Így találtam a tatai Kiss Hotelre - itt a honlapjuk, a hivatalos cuccokat olvassátok el ott, én meg mondom a többit. Előre szólok, nagyon el vagyok ragadtatva...

A hely

Négy, maximálisan megszolgált csillag a szálloda homlokzatán. Láthatóan az volt alapelv, hogy elsőre kell mindent jól megcsinálni, nem pedig ideiglenes szarokat toldozgatni. Légkondis, kényelmes szoba, az ágyon Rottex matrac, ugyanilyen takaró, lapos tévé (és nem az alap UPC-csomaggal), a nyílászárók frankón kizárják a zajt (talán nem kell magyarázni, miért volt ez nekünk annyira fontos a Blaha után), a fürdőszobában még olyan apróságokra is figyeltek, hogy hajvédő zacsit készítsenek be a hozzám hasonló copfos hajösszezuhanyozók számára.

Meg a bidé. Büszkén (és némiképp röhögve) jelentem, megtörtént az első hivatalos találkozásom ezzel a higiéniai eszközzel, és kifejezetten pozitívnak mondható (itt hívom fel a nagy létszámú meleg olvasótáborom figyelmét, hogy nem, annyira azért nem, hogy ennek ösztönéletet és szabadidőaktivitást befolyásoló következményei legyenek). Egyébként már jó tizenhat éve is nyílt volna alkalom a találkozóra, egy családi nyaraláson, de a szüleim akkor, bizonyára szemérmességből, azt kamuzták, hogy az a szerkezet egy lábmosó :)

Szóval a szálloda nagyon tuti - közel a vasútállomáshoz, ami nekünk nagyon jól jött. A városközpont sincs messze, egyszer sem kellett taxiznunk.

A szobáról a fényképezőgépemmel csináltam egy nagyon hevenyészett videót is: 

Az ablakból kinézve látható a szálloda egyik nagy erőssége, a medence. Itt is érvényesült a "csináljuk meg rendesen"-szemlélet: kisgyerektől az áztatós nagymamáig mindenkinek bejön, de az egészen kicsiknek van még külön kis pancsoló, a többi kölöknek hinta, meg játszótér, és baszki, a kedvenc nyugágyaim. Még a jogi karon lelt mentorom nyaralójában szerettem bele ebbe a típusba: belefekszel, majd a lábaidat magasra, fejedet meg fekvőbe tolod. A lehető legkényelmesebb póz, komolyan.

Az épületben is van egy medence, rosszabb időkre, és egy valószínűleg nagyon komoly, bár általunk nem tesztelt wellness-szolgáltatás - ilyen masszázs, olyan akármi, de mondom, mi ezt nem használtuk.

Szóval az egész egy számomra nagyon szimpatikus szemlélet mentén jött létre és működik - hogy egy apróságnak tűnő, de mégis jellemző dolgot rakjak a végére: mindenhol szól a zene, de nem Sláger Rádió, nem Danubius, nem is valami helyi izé... hanem, drága barátaim, amennyire be tudtam azonosítani, ez a netes jazzrádió. Most komolyan, mennyire okos és 21.századi dolog, nem?

A személyzet

Itt is csak áradozni fogok - kezdve azzal a felszolgáló csajjal, aki a legtöbbször járt az asztalunknál. Ha jól értettem, Klaudia a neve, és ha van az előzékenységnek és az udvariasságnak mértékegysége, azt róla kell elnevezni. Rögtön jön, ha kell, de sosem zavar vagy sürget, és nem csinálja azt, amivel a felszolgálók jó része ki szokott akasztani. Arra gondolok, mikor egy pincér "kikacsint", mikor érzékelteti velem azt a meggyőződését, hogy oké, itt neki kell kiszolgálnia engem, de azért ő "egyébként" sokkal komolyabb/fontosabb/felnőttebb ember nálam.

Na, itt ilyesmiről szó sem volt, max azzal voltak gondban a szállodai dolgozók, hogy tegezzenek vagy magázzanak-e... alap a magázás lenne, de nem könnyítettem meg a dolgukat, mert még az átlagosnál is komolytalannabb ruhákban közlekedtem. Björk meg eleve fiatalít, ugye :)

Szóval mindenki maximálisan figyelmes, udvarias - kezdjük azzal, hogy mikor telefonon szobát foglaltam, a recepciós beszélt rá egy olyan konstrukcióra, amivel kevesebbet kell fizetnem! Beszarás. Komolyan, a felszolgálóktól a takkernőkig mindenki ugyanúgy, ugyanabban a stílben nyomta - és mindegyik a saját dolgai kapcsán, ebéd után, takkerolás előtt, mindig meg is kérdezte, hogy minden oké-e, meg vagyunk-e elégedve az ellátással.

Ja, és a főnök. Bárhol voltunk, előbb-utóbb mindig feltűnt ez a csávó. Ahogy megfigyeltem, itt nem terror van, hanem valami titkos, európai módon sikerült elérnie, hogy az itt dolgozók magukénak érezzék az ügyet, hogy a vendégeknek jó legyen. És télleg mindenütt ott van: még kaját pakolni is segített az egyik nap. Hosszas megfigyelés után megállapítottuk, hogy bizonyos szögből hasonlít Doszpod Doszpot Péterre, de szerencsére nem ő az.

 

Étel-ital

Biztos unalmas már, de itt is szuperlatívuszok jönnek. Félpanziós ellátást kértünk, azaz reggeli + napi egy főétkezés. A svédasztalos reggeli bőséges, tökéletes, máskor egy hónap alatt nem eszek ennyiféle cuccot reggelire. A félpanziós étlapon meg nem rántotthús rizi-bizivel, hanem kacsamáj, meg tökéletesen al dente pappardelle (utóbbi kapcsán még azt is el tudom képzelni, hogy helyben gyúrták), meg fogasfilé meg... meg életem legjobb túrógombóca. Komolyan mondom, én eddig is sokszor ettem már túrógombócot, de hogy ezt így is lehet... menzakajából hirtelen prémium desszert.

Egyik este azért ettünk a "rendes" étlapról is, az is nagyon finom volt. Nem beszélve arról, hogy előbb meleg, kis császárzsemléket kaptunk fűszervajjal, éhségcsillapítónak, majd a konyha még küldött két sajtterint, hogy azt is kóstoljuk meg. Vasárnaponta meg svédasztalos ebéd, szintén kurvajó kajákkal - és ez is benne van a félpanziós ellátásban.

Ahogy a tea + süti kombó is, minden délután. Itt mondjuk volt egy kis kavar, de pozitívan jöttünk ki belőle: a szálloda kávézójában, ami szintén fasza, az egyik nap meleg teát és citromos sütit kaptunk, a másik nap viszont jeges teát, plusz a pincércsaj a konyhában meglátta a rakott palacsintákat, és inkább abból hozott nekünk két adagot :) nagyon finom volt.

 

Na. A rutinos olvasók tudják, hogy alapjáraton nagyon gonosz fikagép is tudok lenni, de itt most télleg nincs mibe belekötnöm. Minden forintot megért a szálloda, és ha hozzáveszem, hogy Budapesttől egy órányi vonatozásra ilyen nyugis és komfortos helyet találtam, akkor jó eséllyel ez egy hosszabb szerelem lesz. Menjetek ti is, ha jókat enni, pihenni, sétálni, fürdödni, wellni meg ilyeneket akartok - főleg, ha elegetek van már a fővárosi bunkómasszából. Nekünk bejött.

 

Praktikus dolgokról

Hol is kezdjem? Mondjuk a zoknikkal.Szóval az van, hogy Björk megtalálta a szűk keresztmetszetet az általam néha, figyelmetlenségből hordott ronda és lábbüdösítő műszálas zoknik életútjában. A fiókból kiszelektálni melós és durva lenne. A lábamról lelopni bonyolult, és ha a nap végén kerül rá sor, még akár életveszélyes is lehet (mert büdös). De ugye, a mosás az már Björk territóriuma - és itt el tudja kapni a kis (nagy, 43-44-es) büdösöket. Úgyhogy most az van, hogy ötszáz, bizony, dalolva ment, a szennyesből nem a mosógépbe, hanem a kukába transzportálja az ilyen fuszeklikat. Béke műszálaikra.

Aztán a nyaralás. Basszus, cyberpop, nagyon-nagyon jót tettél velünk az előző kommenttel - és még mondja valaki, hogy blogolni csak amolyan mellékes, a fontos dolgokat nem befolyásoló szokás. Mer'basszus, ha nem szólsz, hogy tájfutó verseny van Tatán, akkor szépen elmentünk volna pont ugyanakkor, amikor a Hungária Kupa miatt ezernél is több versenyző rohangál a kisvárosban. Úgyhogy riszpekt, basszus, amint láttam a kommentedet, még aznap hívtam a szállodát, és átraktam a nyaralást pár nappal későbbre.

Remélem, jó idő lesz. Meleg - ami viszont a városban már nem mindig kellemes. Én mondjuk imádom a kánikulát, de például Björk már nehezebben viseli. Kérdezném is rögtön, hátha valamelyikőtöknek van ilyesmivel tapasztalata: ez a cucc mennyire jó? Klímát beszereltetni ide már nem fogok, mobilklíma nem praktikus és drága, ez a léghűtő viszont jó megoldásnak tűnik. Szerintetek?




Nyári menetrend

Végre-végre, a nemjóját. Ismét konkrét dátumokkal edzett cölöpöket verünk a lassan elfolyó nyári iszapba, amennyiben immár két esemény is fixnek tűnik a következő hónapokra.Lesz először is egy nyaralás Björkkel. Igen komoly kritériumoknak kell megfelelnie az adott évi helyszínnek, nekem most úgy tűnik, a tavalyi, 10pontos Veszprém után idén is van egy hasonlóan jó jelölt. Tatára megyünk, a Kiss Hotelbe. Tó, természet, nyugalom, jól összerakott szálloda - de csekkoljátok le ti is a honlapjukat. Terveim szerint kurvajó lesz.

Van aztán a Sziget. Az idei kurtítás (egy hétről 5 napra zsugorodott a fesztivál) egyúttal azt is jelenti, hogy hosszú évek óta először nem a Szigeten ünneplem a szülinapomat. Ez lesz zsinórban egyébként a tizenegyedik alkalom, mikor szigetelek, és bár reneszánsza van a szigetbasztatásnak, de amíg nem zárják be az ostoba helyi szarzsákok, addig én jó eséllyel minden évben ott leszek. Jól emlékszem, már tíz éve is mindenki azzal jött, hogy "jaj, ez már nem az igazi, bezzeg 1993-ban, mikor még nem is így hívták, és csak húsz zenekar volt, meg a bokorba szartunk, na, az volt az igazi". Én viszont utálom az ilyen divatfundamentalista nyálverést, úgyhogy amíg ilyen dumák vannak, én kénytelen vagyok kritikátlan Sziget-rajongó lenni, holott kurvára nem így van. Távoli példával élve: amíg erőszakos, homofób támadások élik a buzifelvonulást, addig egy szót sem vagyok hajlandó szólni arról, hogy mi az, ami nekem nem tetszik benne. Mert velük együtt nem vállalom; mert ha ezzel a buziverőket erősítem, akkor inkább minden szép és jó a pride-on, úgy, ahogy van.

Na, szóval a nyár két nagyobb szabadidős eseménye már betárazva. Ha jól pörög majd a biznic, szó lehet még björkös hosszú hétvégéről valahol, meg ilyenek. A lényeg, hogy fasza kis nyár legyen.