zoli voltam


Szigetpéntek: szinte zene nélkül, ámde lángos

2011. augusztus 13. - zoli vagyok

Tudjátok, nem az a dühítő, ha az ember saját hülyesége miatt nem jut el jó koncertekre. Az totál belefér, sőt általános a Szigeten, hogy ültök valami helyen valamit iszogatva, és közben lekéstek minden, kinézett koncertet. Szóval nem, nem az a dühítő - hanem az, ha eljutsz a koncertekre, de azok ezért vagy azért erőteljesen fos jellegűek.

Na, tegnap az utóbbiba sikerült belehúzni, többször is. Dizzee Rascal produkciója kábé olyan volt, mint amikor az MTV-n a Sweet Sixteen című műsorban az antipatikus, elkényeztetett-elrontott kamaszpicsának a 16. szülinapjára a kőgazdag apuka megvesz valami feka hip-hop sztárt, hogy haknizzon az esti buliban, meg mondja be, hogy boldog szülinapot, hogy is hívnak, Sheayilahh! Egyszerűen nem Nagyszínpad-kompatibilis, amit a csávók csináltak... miközben Deftoneson meg igen konkrét tömeg volt - én őket se rajongom, főleg a kezdeti, Fred Durst-imitációk miatt, de akkor is: Dizzee valami hip-hop sátorban szépen ellett volna a szubkultúrával, a Nagyszínpad meg zúzott volna egy erőset.

Főleg úgy, hogy a Prodigy, hát bassza meg, az meg most oszoljék ezerfelé. Én meg szoktam nézni őket, ha úgy van, és általában úgy van, a híres, elmaradt Prodigy-koncertet (kilencvenes évek) nyilván Gerendai azóta is kompenzálja, "figyelj öcsém, idén is meg tudom hívni a Prodigyt, így meghívom őket, nem mondják le többet a gecik, én diktálok". Nyilván majd kiderül, vagy nem, hogy mi volt Keith Flinttel, részeg volt-e vagy mellényúlt a gyógyszernek, túl sok vagy túl kevés kokain került a tükörre, esetleg csak az van, hogy öreg, és bevert egy pörköltet sörrel, és kurvára nem akart neki koncertezni... egy biztos, az elméletileg frontemberként működő figura az első egy órában szinte irtózott a mikrofontól, a kezébe nem vette volna. Max meg azért egyedül ezt nem tudja megoldani, ahhoz a modellhez szokott, hogy ott van előtte a hiperaktív csávó, és hozzá képest kell csak keresgetnie a vóriorrokal meg a budapest pípölöket.

Na, de már a végét mondom, mikor az elejét kellett volna, mert az meg jó volt. Mert mégiscsak szülinapom volt, vagy mi. Úgyhogy időben felkerekedtem, kimentem Björkhöz Békásra (Sziget alatt ott lakik, vö: az albérletünk egy garzon, ahová mostanában hajnalban, hangosan és büdösen érkezek meg). Elsétáltunk a piacra, lángosért, ami ismét nagyon-nagyon kurvára finom volt, közben meghallgattuk a lángosos néni történeteit bunkókról és még bunkóbbakról, aztán repetáztunk is, mert tényleg rohadt jó a cucc, és megy az alkohol alá is. Király volt. Innen indultam a Szigetre, időben, főleg, hogy elkerüljem a vármegyés tüntetőket és az ellentüntetőket is - de róluk majd lesz a jövő héten egy külön bejegyzés. Vagy nem.

Kint pedig náluk ültem be relaxálni az egyik függőszékbe. Gyerekek, ez tényleg valami kurvajó cucc, ha majd lesz hova, mi is veszünk ilyen széket... a honlap kevéssé informatív ámde nagyon modoros, igazából a legfontosabb érv úgyis az, ha beleülsz. Aztán séta, ilyenkor szoktam véletlenül tök jó dolgokba, most például azt fedeztem fel, hogy a duóban végtelenül avítt és modoros Kávészünet zenekar (már a név is, jaj, dögöljön meg a Csillag születik) behúzott magának kifejezetten tehetséges és korszerű fiatal zenészeket, és ettől tök jól szóltak. Most jelzem, hogy jegyezzük meg a Kővágó Dániel nevet, a srác tehetséges, mint a nap - és ilyenkor sose tudom, hogy minek drukkoljak: "fedezzék fel" itthon, és küzdjön napi szar kompromisszumok során azért, hogy vele és általa legyen jobb a magyar zene, vagy csinálja meg magát külföldön, ahol neki jó, de mi semmit nem profitálunk a dologból, nem látjuk, nem halljuk, marad a Kozsó meg a Bestiák, mert azok is visszatértek, basszameg.

 

Még a napi dumaszínházas produkciót néztem meg a többiek nélkül, Felméri Péter esetében már sokadjára, egyre határozottabban gondolom azt, hogy oké-oké, de engem igazából az talán még jobban érdekelne, amikor ez az ember komolyan beszél. Úgy értem, hogy amikor a véleménye, gondolatai, tapasztalatai nem kell, hogy poénra kifussanak, mert arra van trenírozva az emiatt egyre inkább elrontott közönség, hanem hogy akkor így beszélgetés, érted. Kőhalmin szokás szerint felrobbant a ház, a faszi továbbra is hihetetlenül egyedi és önazonos (valamint tudható, hogy ő nem a youtuberól lopja a műsort), nagyon jó volt most is.

Műsor után kezdtem el begyűjteni a pajtásokat, akik háromfelé voltam, én meg mindig próbáltam épp oda keveredni, ahol jók a pogramok, és kevés a köcsög... a fent már említett módon Dizzee bedőlt, Deftonesra ellenben oda se lehetett férni, Prodigy langyos fing volt, én meg valamikor az éjszakában, kábé éjfélkor hirtelen rohadt mérges lettem, hogy faszomba, miért nem tudnak ezek jók lenni, vagy jól szólni, vagy mások lenni, és különben is, hideg is van, és holnap is az lesz, és már gyűlölöm a ruhát előbb magammal, aztán magamon vinni, mindjárt lemerül a telefonom is, meg egyáltalán, úgyhogy jól hazajöttem.

Azért persze nincsen baj, a Sziget az Sziget, csak behisztiztem azon, hogy ennél a tegnap sokkal jobb is lehetett volna, nyilván önhiba is van a dologban (pl. a fűszeres meggy alkoholtartalma alacsonyabb, mint a kerítésszaggatóké), ezzel együtt is jövőre okosabb-hatékonyabb, ha úgy tetszik, faszább módon tessék a Nagyszínpadot összerakni. 

 

Szigetcsütörtök: klasszikus megoldások

Na, ez már egészen hasonlított arra, ahogy ezt csinálni szoktuk, a második napra kábé felállt a rendszer. Ma meg rápakolunk.

Kezdve ugyanakkor azzal, ami nyilván a leginkább érdekel mindenkit: igen, a hetijegyért kuncsorgó Tóth Gabinak sikerült ingyenjegyet szerezni, tegnap már ott ült a VIP-ben a fenékbe rántott farmershortjában. Egyszer úgy ráadnék egy MC Hammer-féle extrán buggyos gatyát, hogy na kislány, ezt gyűrd fel tangának, ha tudod!

Tegnap már korábban sikerült kiérni, csalódást okozó girosz és továbbra is kedvenc fűszeres meggy meg sörök után-közben krúzingoltam, első program: dumaszínházas fellépők. Hajdú Balázs eléggé megküzdött a közönséggel, kezdésre kevesen is voltak és Balázs ehhez a közeghez kicsit halk és közvetett volt. Azért a végére felhozta a meccset, Janklovics Péter már több és vidámabb nézőhöz érkezett - őt meg láthatóan zavarta, hogy inkább csak a direkt dolgok működnek, finom utalásokat, okosabb dolgokat nem igazán vesz a hallgatóság. De ez általában is így van, mainstream cucc lett a stand-up, a Nirvana is erre ment rá, ugye, szóval még örülhetünk, ha nem arról jönnek holnap a hírek, hogy Bödőcs Tibor bekokózva dobálja ki a tévét a szálloda ablakán, Kőhalmi Zoli meg részegen beleveti magát a falunapi közönségbe a színpadról.

A végére értek oda az én szigetelő barátaim is, és innentől (áldott légy, modern technika) néhányukkal SMS-ben buliztam (buli van a telefonban, kiállotta Németh Kristóf), mert végig nem sikerült összefutni. De a zöm azért megvolt.

Első körben a buzisátorban tekintettük meg az agyonhájpolt dívasót. Hát, barátaim, ez valami egészen fos volt. Magyarország egyik legjobb énekesnője, Falusi Mariann (lemezt neki, lemezt, bassza meg, ne padödőt, hanem "rendeset") leénekelt mindent mindenhonnan, de a többiek... akkor adtuk fel, amikor Kapócs Zsóka dominaruhában két törpét vezetett elő láncon (az egyik szőrös volt, a másik gyantázott, érti a fene), és Alice Coopertől próbálta meg elénekelni a Poisont. Egy hangot se, barátaim, egy felet se talált el, borzalmas volt. A közepénél már ilyenek kiabáltunk, hogy "nem jött át" meg "ez ebben az erős mezőnyben kevés lesz" meg "küldd a Zsóka szót a 1794-re". Szegény, szerintem levágta, hogy röhögnek rajta, de nem értem, akkor meg minek vág bele ilyesmibe.

Át a Nagyszínpadhoz, Chemicalra. Namármost. Értem én, hogy egy lemezlovasokból álló produkció lehetőségei korlátozottak, de hogy egy villogó henger közepén messziről látni egy embert, aki talán csinál valamit, és ehhez szól az ő bármiféle behatást jelezni képtelen zene, az nem egy koncert. Eleve Gotanra kellett volna menni, így még a végét csíptük el - ott csak annyi kritikát, ha szabad, hogy ha a világzenés hallgatóság egy kicsit letenné a dzsoját, akkor talán meghallaná, hogy borzalmasan sikerül az ezen a színpadon futó koncerteket hangosítani, keverni. Én nem vagyok az az audiofil sznob faszkalap, de azért ne.

A végállomás a Magic volt, megküzdöttem egy jól izmolt leszbikussal két székért (győztem), a showban voltak kifejezetten erős elemek, mint például a mi Tripper fivéreinket lazán kenterbe verő ikerpár (baszki, úgy álltak egymást fején, hogy még szivaroztak is közben, mindezt a szesztilalmas gengsztervilág stíljében, nagyon bejött), és felejthető megmozdulások is. DC Cowboys minek van?

A ráadás meg Lakatos Márk volt: "avatarosan" (vagy hupikék törpikésen) maszkolt táncosokkal, ő maga is valami egészen szürreális tüllszoknyás cuccban adta elő Fluor Mizuját spanyolul, ha nem látom, nem hiszem el. Előadás után még belógtunk a buzi VIP-be (ahol sokkal több heteró volt, mit a hivatalos, "igazi" VIP-ben), valamikor hajnali kettő körül indultam haza... illetve nem teljesen. Először a Cökxpôn felé fordultam, mondván, oké, hogy pár órája már 32 éves lettem, de vagyok még annyira punk, hogy itt eldobjam magam reggelig... de nem. Nem vagyok. Félórányi elheverés után szépen visszakértem a cipőmet, ki a HÉVhez, majd kis utazás után taxival haza.

Most nézem, hogy ma estére-éjszakára is kilenc fokot mondanak, megint be kell öltözni. Ha valami, akkor ez egyébként rohadtul aláver az egésznek, tényleg, a fölöslegesen sok motyó, a zavaró hideg, szar ám. De a többi meg jó.

Most pedig próbálok embert faragni magamból, mert Björkhöz beugrok Békásra. Meghív egy szülinapi lángosra :)

I'm ok:

 

Pilllanatkép: csütörtök

  • Busz, hetijegyes kamaszlányok: "Tényleg, még nem is mondtad, mit szólt anyukád, mikor megtalálta az óvszert?"
  • Celebspotting: Puzsér már elégedetlen, amikor belép a kapun, Jamie Winchester viszont családi programot szervezett, hozta a kis pendriveokat is.
  • Feljegyzés a giroszosnak: attól, hogy az erőspistát kurvára felvizezed, és belevágsz hat marék sót, az nem lesz török csípős szósz, csak egy hánytató, sós, rózsaszín lötty.
  • Fél7kor stand-up, aztán dívák a buzisátorban, majd gyors átcsekkolás a Nagyszínpadra, megnézni a Vegyi Testvéreket (Betlen János, Napkelte, nem fejtem ki)

 

Szigetszerda: pulóveres, korai műsorzárással

A tegnapi szigetelés rövidke volt, fázós és koncertmentes. Mondanám, hogy bemelegítésnek jó volt, de nem mondom, mert tényleg hideg volt, és ma még inkább az lesz este. Bassza meg.

De így legalább van lehetőségem arra is, hogy technikai meg általános dolgokról meséljek nektek. Kezdve azzal, hogy továbbra is ugyanúgy és ugyanazért szeretem a Szigetet: mert manapság egyre ritkábbak az olyan dolgok, amik nem valami ellen jönnek létre, a mozgatórugójuk nem az az igény, hogy más embereknek rossz legyen. A hétköznapokban én is hajlamos vagyok tüskésen közlekedni, és általában is igaz az, hogy az utcán, a BKV-n tizedakkora tömeg is sokkal feszültebben, konfliktusosabban mozog, mint a szigetes.

Itt meg továbbra is működik, hogy beérek a kapun, körbenézek, fújok egyet, vállak le, és elkezdek vigyorogni.

Meg az is bejön, még így a 14. évben is, hogy nem kell különösebben szervezni a találkozást, mert a kedves-fontos emberek úgyis kint vannak, és úgyis találkozunk. Az elsőt tegnap még odafelé, a buszon gyűjtöttem be, bent pedig egy nagyszívű újságírólány jóvoltából lett press passom is (teszem hozzá, én az a faszkalap vagyok, aki magának, önjogon az ilyet sosem hajtja ki, pedig jó ideje már nyilván úgy is menne - de ennek ugyanaz az oka, minthogy a hetijegyet is inkább megvettem teljes áron a Libriben, ahelyett, hogy nekiálltam volna telefonálgatni, hogy honnan lehetne ingyen).

A sajtóbelépővel be is néztünk kicsit a VIP-be - először volt bennem némi kétely, mint minden évben, hogy nem gáz-e szeparálódó talajmenti celebként fellépni, meg úgy ez az egész VIP-dolog, de pont elsőre a pultot támasztó Uj Pétert láttam meg, aztán meg összefutottam sixx-szel, úgyhogy nyilván nem az. Igazán nyugodt persze akkor lettem volna, ha meglátom a kitelepült Costesben a Bedét, amint épp méltatlankodik a marnírozott halszeletek (Turbigo-módra) fölött, hogy nem megfelelő az ízkompozíció... de talán így se bejegyzés arról, hogy Sziget-VIP-be bemenni = NEM MENŐ.

Hamar kiváltottam a chipkártyát is, és minden előzetes aggodalmam dacára teljesen jól működik a dolog. Kapod az italt, beütik a gépbe, látod az összeget a kijelzőn, odaérinted a kártyát, és kész, levonják az oda előre feltöltött összegből.

Estére megérkezett K. ügynök is, az elmúlt hat évben a legstabilabb szigettársam (Évi a másik, de ő lemondta az út- és látási viszonyokra hivatkozva. Remélem, majd ma. Holnap meg biztos). Szokás szerint ijesztően alulöltözve, trikó + vékony cipzáros felső, miközben én a trikó + póló + kapucnis pulcsi kombóban is fáztam (volt előtte egy hiábavaló kör, hogy nézzünk valami szigetes alterbutikban egy eldobható kabátot - mőcsényi húszputtonyos rozécvejgeltet ezermillió forintért kristálypohárban, azt árulnak, de kabátot, azt nem... vehettem volna még tangapapucsot, például, biztos jól fogy ebben az augusztusi őszben). A problémát ideiglenesen orvosolta csak, hogy a hamburgeremre várva stratégiai jelentőségű pozíciót fogtam a giroszsütő panel mellett, kicsit melegedni, és a pálinkák sem tették oda úgy magukat (idén is a fűszeres meggy a sláger, nem győzöm hangsúlyozni). Ismerősök akadtak még, de aztán valamikor alig 16-os karikás időpontban, valamivel tíz után feladtam a meccset.

Tömeg a Nagyszínpad előtt

A mai napra pedig még melegebb ruhával készülök, egyúttal pedig kiosztom a szigetmentő érdemérmet Björknek, aki cipőt csinált nekem a nemes alkalomra. Az van, hogy a Szigeten mindig a cipő a legkritikusabb pont, pár éve volt is erről egy töprengés egy index-cikkben, hogy akkor bakancs, sportcipő, gumicsizma, mi kell ide. Én szinte mindent próbáltam már, és persze, a nyári ugrándozás a sportcipőben volt a legjobb (kánikulás Sziget, volt néhány olyan is, imádtam), az esős-saras időt síron túl is hűséges Martensemmel győztem le (bejegyzés róla itt), de kellett valami generális megoldás. Ezt pedig Björk oldotta meg - talán emlékeztek, pont három éve, a szülinapomra kaptam tőle egy cipőt (képek itt), amit nagyon szerettem, nagyon sokat hordtam, el is használódott, már a talpalás-sarkalás se tudta olyan állapotba hozni, hogy utcára felvegyem. Viszont a csajom fogta a cipőragasztót meg a tapétavágót, és addig ügyködött rajta, míg ha szép nem is, de használható lett a cucc, mint szigetcipő. Nem vicc, összesuszterkedte.

Megyek, veszek valami kaját, összekapom magam, és még a délután közepén ki is megyek. Aki találkozni akar, az szól, oké?

 

Sziget vs. Toroczkai és TASZ

Folyamatosan izzok, egyszerűen nem tudok leállni a dühöngéssel. A Hatvannégy Trollmegye nálam mindenképpen elérte, amit akart: sikerült egy számomra nagyon fontos dologba beleszarni.

Aki esetleg még nem hallott róla, röviden az ok: a Toroczkai-féle szélsőjobboldali társaság egyik tagja még januárban demonstrációt jelentett be a Hajógyári-szigetre, augusztus 1-20 között, minden nap délelőtt 10:00 és este 22:00 között demonstrálna a magas benzinárak ellen. A rendőrség tudomásul vette a bejelentést. Az eset most kezdett el a sajtóban is terjedni, hiszen augusztus 10-15 között lesz a Sziget Fesztivál (az előzetes programok már nyolcadikán elkezdődnek), a demonstráció pedig pont a Nagyszínpad előtti részen lenne. A rendőrség szerint a vármegyéseknek joga van trollkodni, Gerendai elzárkózik a tárgyalástól a széljobbal, és ami miatt a leginkább kibuktam (holott számíthattam volna rá), a TASZ is kiadott egy közleményt, miszerint igen, jogszerű a bejelentés, senki ne merje megakadályozni a tüntetést a Szigeten.

Érdemes egyenként megvizsgálni, ki miért mehet el a kurva anyjába.

 

Toroczkai és csapata

Itt a legegyértelműbb a helyzet. A magyar szélsőjobboldal egész életműve a károkozásra épül, arra az igényre, hogy a számukra antipatikus (oké, enyhén fogalmaztam: kiirtandó, elpusztítandó) társadalmi csoportokkal minél jobban kibasszanak. Évek óta szemlélték a Sziget sikerét, és idáig nem voltak elég kreatívak ahhoz, hogy érdemben is tegyenek ellene. Most sikerült.

Azt talán nem kell hosszan magyaráznom, hogy természetesen a vármegyés bejelentő idén januárban még kurvára nem tudhatta, hogy augusztusban mekkora lesz a benzin ára (kommentekben magyarázgatja, tényleg bicskanyitogató álszentséggel, hogy ő már januárban tudta, hogy nagyon magas lesz, és hogy csak majd augusztus első húsz napját tudja kivenni szabadságnak). Egyértelmű, hogy a Szigetet akarták ellehetetleníteni, és ezzel a húsz napos intervallummal igyekeztek lefedni azt az időpontot, amikor a fesztivál lesz (azt tudni lehetett, hogy augusztus közepéig szokott tartani).

Egyszerűen nem értem ezt a habitust. Nem értem, kinek és miért jó az, hogy másnak rossz. Miért kell tönkretenni valamit, hogyan lehet abból táplálkozni, hogy százezrekkel basztunk ki?

Azt viszont értem, hogy hogyan és miként tehetik meg. Azért, mert lényegében ellenfél nélkül vannak. Gerendainak volt egy érdekes érdekes reakciója:

"Mi biztos, hogy nem fogjuk veszélyeztetni sem a látogatóinkat, sem a tüntetőket azzal, hogy összeeresztünk egy alapvetően szélsőjobbos nézeteket valló közeget egy alapvetően antifasiszta közeggel. Sok ezer olyan külföldi antifasiszta lesz a rendezvényünkön, akik ahhoz vannak szokva, hogy örömmel ütköznek meg a szélsőjobboldallal."

Külföldi antifasiszták, igen, mivel magyarból nincs sok ilyen - vannak politikai kalandorok, akik ezt a jelzőt magukra erőltették, besározták, elkoptatták, miattuk lehet ma azt az egyébként a normalitással azonos szót, hogy antifasiszta, gúnyként használni. Apropó, jut eszembe, ez egy olyan ügy, ahol itt a blogon is rendet kell tenni: én is csak antifasiszta olvasókkal szeretnék beszélgetni. Attól, hogy ma egyre divatosabb Magyarországon a fasizmus, én még nem fogok úgy tenni, mintha az rendben volna. Én továbbra is csak olyanokat látok itt szívesen, akik nem fasiszták, oké? Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy elkezdi relativizálni meg magyarázgatni a fasizmus lényegét, nem érdekel, szélsőjobboldali népirtások ideológiáját nekem te ne mentegesd.

De épp ezért igaz, hogy Gerendai okkal nem beszélhet a szélsőjobboldallal megütköző magyar antifasisztákról, mert ilyen kategória nincs - amíg nem lesz, addig a széljobb szubkultúra nyeri ezeket a csatákat, mindig, kivétel nélkül.

 

Gerendai

Kedves Károly, rövid leszek: engem nem érdekelnek a korlátaid az ügyben, azt várom, hogy oldd meg a dolgot. Rendesen. Összelapátoltunk neked annyi pénzt az elmúlt években, kiálltunk melletted annyiszor, hogy legyen mire hivatkozni.

Igenis, most kell felhívni azokat a telefonszámokat, most kell betolni akár saját zsebből is azokat a plusz milliókat, ami a megoldáshoz kell. Oldd meg, intézd el, mert ez így nem lehet.

 

TASZ

Nem titok, hogy régóta nem a szívem csücske a magyar jogvédő szubkultúra, nem akarok most sem úgy tenni, mintha frissibe' csodálkoznék rá arra, hogy hogyan is működnek. Mégis, a legutóbbi közleményükkel sikerült még mélyebbre süllyedniük a szememben. Csak pár ínyencséget emelek ki, ide kattintva az egész elolvasható.

A TASZ álláspontja szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által az Óbudai Hajógyári Szigetre még januárban bejelentett tüntetés jogszerű.

Tekintettel arra, hogy a fesztivál Nagyszínpadának nézőtere több tízezer fő befogadására alkalmas, a tüntetésen pedig vélhetően maximum száz fő részvétele várható, az a tény, hogy mindkét rendezvény azonos helyen és időben fog zajlani, nem jelenti azt, hogy bármelyik is ellehetetlenítené a másikat.

A tüntetőknek a bejelentett helyszínre való eljutásának technikai megoldása az egyeztetési eljárás eredményeképpen alakítható ki.

Annak technikai megoldása, hogy a tüntetők gyülekezési jogának gyakorlása és a kulturális rendezvény zavartalansága biztosítva legyen, a szervezőknek együtt kell működniük a rendőrséggel.

 

Namármost. Van ugye az az érdekes helyzet, hogy a jogvédők előszeretettel vágják magukat a "mi csak a jogszabályokat értelmezzük, és azok betartását követeljük, mi csak a jogszabályokból indulunk ki, egyéb preferenciák nélkül"-pózba, de aztán általában két perc, két mondat után már egészen másképp viselkednek. Alap, hogy a fene nagy törvénytisztelet nem viszi őket odáig, hogy például a Ptk. joggal való visszaélésről szóló részét is előkapják, nem, az valahogy nem jut eszükbe. Az ugyanis nem engedné, hogy igazi elkényeztetett, életidegen hülyegyerekek módjára hódoljanak annak a hobbijuknak, hogy mindenáron "meghökkentő különvéleményt" fogalmazzanak meg. Mert itt ennyi a mozgatórugó, nem több, leszarják több százezernyi ember igényét és jogait, mert az olyan pikáns, olyan jóleső rektális bizsergést okoz nekik, hogy ANNYIRA jogvédők, hogy a fasiszták mellé állnak.

Apropó, ugyanez a TASZ áltat most dédelgetett Toroczkai volt az is, aki 2006 őszén széljobb barátaival folyamatosan olyan tüntetéseket szervezett, amelyek során például szétverték a köztévé székházát. Ha a TASZ-nak annyira fontos a gyülekezési jogról szóló törvény betű szerinti betartása, akkor miért nem adott ki közleményt e törvény 13. § (1)-re hivatkozva, mely szerint "A rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős", azaz miért nem követelte a TASZ, hogy Toroczkai és barátai fizessék ki a dúlásuk okozta károkat?

Mert az nem lett volna MENŐ, azért.

Ugyanígy nem a szabadságjogok védelme, még kevésbé a pontos jogértelmezés diktálta a TASZ közleményébe azt a kitételt, miszerint ezen a tüntetésen maximum százan lesznek. Nem, semmiféle ezt erősítő adat nem áll rendelkezésre, sőt: a szervező 500 fő részvételét jelentette be. Akkor a TASZ miért csökkentette le a várható létszámot az eredeti húsz százalékára? Mert leszarja, hogy mi van, és annyira biztos abban, hogy ő fingotta a passzátszelet is, annyira magas lóról, annyira lekezelően akarja megmondani, hogy merre az előre, hogy mint a tájékozatlanságát határozott tippeléssel leplező szülő, a hasára ütve hazudik valamit. Ott ül a faszkalap, gépeli a közleményt, és "á, hát mondjuk százan lesznek ezek maximum, nem?"-felkiáltással eldönti, hogy mi a jövő.

Lófaszt, drága jogvédő barátaim. Szerintetek ha híre megy, hogy ingyen lehet a Szigetre menni, ha a mostanság egyébként kevés akcióval ellátott széljobb ilyen magas labdát kap, ha mondjuk a pont előtte záruló, Toroczkai-féle Magyar Sziget is rászervez, hányan is lesznek valójában?

És az a rész, hogy ez a száz ember nem zavarja majd a Szigetet, az komoly, faszkalapok? Száz ember a Nagyszínpad előtt, amint mondjuk folyamatosan üvölti, hogy mocskos buzik, meg buzikat a Dunába, zsidókat meg utána, az nem zavar egy koncertet? Síppal, kereplővel, köcsögdudával érkező száz ember nem zavar egy koncertet?

A TASZ szerint semmi gond, párszáz fasiszta ott elől nyugodtan tüntethet

 

De ha meg a fasiszták jogait véditek, akkor meg így kérdem: egy metálkoncert nem zavarja Toroczkai tarsolylemezes felszólalóit? Komolyan, ezt a közleményt valami sarokban penészedő, koncertet sose látott nyomorék szövegezte, akinek fogalma sincs arról, hogy mitől jó egy koncert, illetve hogyan néz ki egy tüntetés? Mi az, hogy "nem lehetetleníti el", basszátok meg - nem hiszem, hogy egy koncertet jobban szét lehet cseszni annál, mintsem a küzdőtérre berakok százszám fasisztákat.

Ugyanez a "majd én megmondom, ki mit csináljon"-attitűd diktálta, hogy előírnátok, miként működjön együtt Gerendai a trollokkal, és ugyanez az életidegen, a világot a seggébe dugott feje miatt nem ismerő hozzáállás miatt lehet úgy kiadni egy közleményt, hogy ilyen mondat kerül bele:

A tüntetőknek a bejelentett helyszínre való eljutásának technikai megoldása az egyeztetési eljárás eredményeképpen alakítható ki.

Egy lényegében megoldhatatlan probléma kiküszöbölését a TASZ annyiban intézné el, hogy "hát egyeztessenek róla". Aham. Ugye lehet ez a válasza a kormánynak is a jövőben minden TASZ-os felvetésre, kritikára? Egyeztessenek!

Ha pedig mindez a TASZ szerint rendben van, akkor holnap én is megyek tüntetéseket bejelenteni. Húsznapos intervallumokkal, reggeltől-estig, ahogy a jogvédők által tutujgatott fasiszták tették. Megnézem, hol-mikor szokott a TASZ rendezvényeket tartani, és bejelentem egy évre előre, hogy tüntetek, egyeztessenek velem, ha akarnak valamit. Sőt, itt egy tipp Toroczkainak: Lacikám, szokott téged az zavarni, hogy ha valahol emberkedtek a széljobb pajtásaiddal, rögtön jön a TASZ romákat menteni? Itt a megoldás: jelentsetek be non-stop tüntetéseket a cigányok házai elé, és majd pont a TASZ fogja kikövetelni, hogy biztosítsák számotokra az odajutást, legyen egyeztetés meg minden.

 

Nekem ez a fesztivál tök fontos - de így nem kell

Annyi személyeset a végére, hogy nekem a Sziget tök fontos. Aki ismer, annak ez nyilván nem újdonság, a többieknek mesélem: 18 éves korom óta mindig kint vagyok, sőt, általában a születésnapom is pont beleesik ebbe az intervallumba, kint szoktuk ünnepelni. Idén mennék 14. alkalommal, és igen, én az a faszkalap vagyok, aki az elmúlt 13 alkalomból csupán egyszer, véletlenül jutott ingyenjegyhez, de egyébként mindig pénzért szoktam venni. Mert nekem ez fontos, ott akarok lenni - egyébként nem vagyok egy nagy partyarc, nem szántom fel hétvégenként a pesti éjszakát, konzervatív módon élek. Ez az egy hét (öt nap) hivatott arra, hogy minden kötöttségtől mentesen szórakozzak, hogy ne foglalkozzak mással, hogy ott és olyan emberek között, olyan programokon legyek, ami nekem a leginkább jó. Elfogadó, szabad, pozitív, színes hely, kicsit olyan, mint amilyennek a világot is szeretném.

Ha viszont úgy lesz, ahogy azt a TASZ akarja, ha érvényesül a jogvédők forgatókönyve, akkor idén először nem megyek ki a Szigetre. Közbevetőleg: amikor a melegfelvonulás után kellett a nácik között elvonulni, az más volt, mivel akkor deklaráltan egy demonstrációra mentem, ami manapság ezzel jár. De most szórakozni szeretnék, lazítani, nekem ez a nyomorult öt nap jelenti a nyári szabadságot - és nem fogok 46.000 forintért jegyet venni, ha nem olyan, mint lennie kéne.

Nem megyek, ha már a bejáratnál ott csoportosul a gyűlölködő szélsőjobboldali tömeg, beszól, kötözködik, igény szerint néha megpróbál nekirontani a fesztiválra érkezőknek. Nem tudom, a TASZ hogyan gondolta a bejárat előtt "szétválogatni" ezeket az arcokat (nyilván sehogy, nem gondoltak ezek semmire). Nem megyek, ha a Nagyszínpad előtt százas nagyságrendben ordítanak a fasiszták. Nem megyek, ha egy-egy nekibuzdulás során hasonló nagyságrendű rohamrendőrökkel ütköznek meg - kedves TASZ, baszd meg, gondolj már bele, mit jelent, ha ezek összecsapnak a Szigeten! Tényleg nem lehetetleníti el a rendezvényt a Molotov-koktél és a válaszul spriccelt rendőrséi könnygáz?

Anyátoknak legyen ilyen szülinapja, azt kívánom.

Nem megyek, ha állandóan azt kell lesni, hogy mellettem a nagydarab kopaszok csak partyzók a technosátorból, vagy egy, a trollmegyés csapattól leszakadt brigád. Arra is kíváncsi lennék, hogyan oldható meg a TASZ szerint, ha a tüntetők el akarják hagyni a helyszínt, mondjuk százan százféle időpontban, majd visszajönnének, egyáltalán, ha folyamatosan foglalkoztatják a rendőrséget, lefoglalják a közlekedési útvonalakat (Sziget, tömeg, rémlik valami, jogvédő köcsögök?) - nem lehetetlenítik el a fesztivált?

És este tíz után, mikor vége a tüntinek, és kimennek, vajon az rendben megy majd, vagy itt is naponta lesz összecsapás a rendőrökkel? (apropó, TASZ, a Szigeten szerintetek hogyan néz majd ki egy tömegoszlatás, mikor ott van 60.000 másik ember? Nem lehetetleníti el, a faszomat nem). És odakint, nem lesz-e ugyanaz, mint a melegfesztivál után, lesben állva a nyomorult fasiszták, vadászva a gyengébbre, a melegnek kinézőre, a nem fehér bőrűekre?

Ha ilyen lesz a Sziget, én nem megyek ki. Nagykorúságom óta minden nyárnak ez a fesztivál volt a legfontosabb része, de a jelek szerint 32. szülinapom már máshol ér. Rohadtul mérges, csalódott és szomorú vagyok, és mindenki menjen a picsába, vármegyések, rendőrök, Gerendai és a jogvédők is.

 

Búcsú a hetijegytől

Nem csak fizikailag, az már megvolt egy gyors ollómozdulattal tegnap. Az a helyzet, hogy fölösleges lenne kínlódni meg pózolni: jövőre valószínűleg redukáljuk a Szigetet, kábé három nap lesz belőle.

Nem arról van szó, hogy már nem tetszik (de lentebb majd írok egy kisebb hibajegyzéket azért), vagy hogy fizikailag nem bírnám. Utóbbi a gond ugyan, de közvetetten. Egyszerűen már nincs kedvem odáig elvinni a dolgokat, mint korábban; nyilván a kor, nyilván a más élethelyzet hozza. Ma is végig tudnám tolni úgy, mint korábban - az, hogy 10-12 éve még evidens módon egy teljes hetet vittem (nem a mostani, 5napos megoldást), méghozzá sátorban, jóval alacsonyabb komfortfokozattal, az nem arról szólt, hogy annyival jobban bírta a szervezetem. Nem, csak épp leszartam, és bár mindig kurvára betegen vonatoztam haza szerda reggelenként, de így volt a jó. 

Most meg egyszerűen nem tolom el odáig, nem fér bele. Idén is volt egy kényszerszünet, a szombat totál kimaradt, egyszerűen ültem otthon, és a minden fasz kis bajom (begyulladt bölcsességfog, fájó has, zúgó fej) immár fontosabb volt, mint kimenni, és pár pálinkával szétcsapni a töttyedést, nagyon ugrálni, aztán másnap még szarabbul lenni.

Mindez, mondom, nem egy generális Sziget-bojkott, szó sincs róla. Amíg tudok, mindig ki fogok menni, mert a vasárnap is kurvajó volt, mindaddig, amíg nem kezdett el nagyon de nagyon fájni a fogam. Danko Jones nagyon állat volt, a tavalyelőtti PUSA után újabb matinéidőpontos banda, ahol gitár, basszus, dob, semmi csicsa, ámde húzós zene, hiperaktív, karakteres frontember, és ugrálás (józanul!) az első sorban.

 

Bejött a dumaszínház is, Beliczai és Kőhalmi is olyan műsorral készültek, amiből alig egy-két blokkot ismertem csak, nagyon érezték, nagyon működött. És persze, az én drága barátaim is ugyanígy, már csak velük és miattuk is kimennék, ki is fogok jövőre is.

Ha van hiányérzetem, és itt megint kicsit a "megöregedtem, túl sokat láttam"-vonal jön elő, hogy így, a 13. szigetelés után már van egy viszonylag nagyobb ívű összehasonlítási alapom, és az tény, hogy azért ez a rendezvény már jóval kevésbé szerethető, mint 8-10 éve. Kicsit túl profi, kicsit túl steril, kicsit túl sok kalandpark meg promóció van, és túl kevés közösségi hely. Idén a "peremvidék" jazzrét hozott vissza kicsit abból, amit régen imádtam benne, ezt a pszeudo-woodstock dolgot - a fesztivál sűrűje már inkább Liszt Ferenc tér, csak persze koszosabb és hangosabb.

És oké, a másik általános fikát is be fogom vetni, szintén nem perdöntőként: készséggel elismerem, hogy talán egy másik korosztálynak az idei fellépők igazi csemegék voltak, de nekem viszonylag kevés találat jött össze. Tavaly még nagyot tudott törölni a FNM, idén meg a Faithless volt az egyik nagyszínpados jajdejó - de azért mindkét esetben olyan zenekarokról beszélünk, amelyek frankón másod-harmadvirágzást nyomnak, nem aktuális menők.

Szóval, nekem jövőre jobban bejönne a Sziget, ha picit több teret kapna a fesztiválozó, és kevesebbet az ingyencsipsz meg az akciós mobiltelefon, illetve más algoritmussal válogatnák a fellépőket. De, leszögezve újra, ez nem valami objektív rinya, vastagon belejátszik az is, hogy így 31 évesen már máshogy szigetelek, mint érettségi után tettem. Ezért is áll úgy, hogy jövőre három nap is elég lesz talán - és persze, hagyva rögtön egy kiskaput, lehetnek olyan fellépők, olyan élethelyzet, olyan kedv vagy igény, hogy mégis elsőként veszem meg a hetijegyet. Most így áll, de majd meglátjuk.

Egy biztos: köszi mindenkinek, akivel kint találkozhattam, mert az viszont még mindig hibátlan, sőt, évről-évre egyre masszívabb, hogy ezek kivétel nélkül jóarcú emberek, akikkel bírjuk egymást - a Sziget pedig az egyik legjobb hely ennek gyakorlására.

Úgyhogy köszi, aztán jövőre, veletek, ugyanott.

 

(bazmeg, hogy írok egy ilyen "öreg vagyok, rozoga" meg "kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi"-rinyát, és akkor még egy ilyen ótvar közhellyel is zárom, hát kész bazmeg, mindjárt előfizetek a Népszavára meg bekapcsolom a jóebédhezszólanótát a vasárnapi húsleveshez)
 

 

Szigetpéntek: Mika, ESET-koktél, vihar

Teljesen rendben volt a tegnapi nap, csak a végére nagyon szétcsaptam magam. Azt például konkrétan nem vettem észre, hogy vihar van... de erről majd a végén.

Korán hévre szálltam, mert Sziget előtt még kimenten Björkhöz békásra, lángos, fagyi, meg hogy lássuk azért egymást... krúzingoltunk egyet a békási piacon is (lángos, illetve egér, egészen finom), természetesen az egyik kedvenc piacom. De még szintén korán ki a fesztre, buzisátor, beszélgetés, én voltam a közönség 10 százaléka, szóval senkit nem nyomott agyon a tömeg, ha értitek.

Aztán meg úgy belémállt, hogy most kéne elbújni egyet meditálni, úgyhogy elsétáltam a kis rejtett Jazz Színpadhoz, domb aljában, heverő, lazázó emberek, semmi ugrabugra. Gyorsan egy fűszeres meggy pálinka, nagyon-nagyon fasza, meg sör is mellé, és kihevertem a dombra, napoztam, kicsit talán el is aludtam, közben finom jazz, meg úgy lehetett is gondolkodni, agyalni. Hétfőtől úgyis elég súlyos kérdéseket kell megbeszélnem magammal, kicsit legalább rá tudtam repülni.

Lassan azért újra visszakapcsoltam, főáramba vissza, kaja Grill Billnél, aztán kis Carbonfolls után irány az ESET sátor, mert nagyon kedves olvasók vártak ott sok-sok kékkel meg pirossal.

Az ilyen koktél, fecskendőben. Rengeteget toltunk, és nektek is azt javaslom, tegyetek így, mert király. A társaság is az volt, tényleg, ilyenkor kapok mindig új lendületet a bloghoz, mert érted, itt vannak ezek a teljesen jóarcú emberek, akiket egyébként rohadtul nem is ismernék, és az kár lenne nagyon.

Időközben Évi és K. ügynök is megjött, utóbbi pedig nem is szájonspriccelte magát, hanem rögtön dupla fecskendőből szippantotta ki a piát - nem kérdeztem, hogyan kell erre gyakorolni :)

Valószínűleg itt már kicsit borultam, legalábbis Éviék ragaszkodtak hozzá, hogy nyúljuk le az ingyencsipszest, és egyek. Az ajándék doboz mellé még loptunk két másikat, szóval csipsz volt dögivel, jót is tett. Szükség is volt rá, mert mentünk Mikára. Nem volt tömeg, egész jó helyünk volt... és akkor K. ügynök nyomatékos kérésének eleget téve itt is megerősítem, hogy azért az igazi nagy találmány a vokálcsaj volt, teljesen egyenrangú partnere az élőben kicsit azért kevés srácnak, bulicsirke teljesen jó hanggal stílussal, ütemérzékkel. Bírtam.

Koncert után be a vipbe, mindenféle hivatalos- és félcelebek közé. Itt már kicsit kezdtem borulni, de volt másfél fontos beszélgetésem: az első egy 13 éves adósság, a másik meg a végére görbült el, mert kezdett összeakadni a nyelvem. Ilyenkor sokkterápia kell, gyors korsó sör, át tud lökni, így is lett, irány a buzisátor. Ott megint csak rengeteg ismerős, tényleg, és persze mind olvas, én meg állok ott hülyén, mert jönnek tucatszám, akik minden kis faszságot tudnak rólam, meg véleményük van (szerencsére ezeknek az arcoknak jellemzően pozitív), és akkor kezdjél ezzel valamit.

Oké, ha nem lennék ekkora exhibicikli, nyilván blogom se lenne, szóval alapvetően tök jó, csak azért néha fura.

Kis idő múlva azonban megint kezdtem dőlni, úgyhogy eleinte csak egy pisilés szándékával búcsúzkodtam, ideiglenesbe', de ahogy kiértem, éreztem, hogy itt azért ezzel több dolgom lesz. Frankón bekapta a gép a szalagot, ilyenkor épp csak annyire vagyok képes, hogy tudjam, most nem megyünk vissza ismerősök közé. Ehelyett elkezdtem csámborogni, futottam is pár kört, kábé mint mikor Knoxékat megmarják a kígyók, és hallucinálva rohannak a drug storeba.

Igen, Született Gyilkosok, menthetetlenül kilencvenes évek vagyok, mindegy. Annyi van meg, hogy még egy szintén totál divatjamúlt provokációt is eleresztettem, amennyiben nekiálltam dobolni a kukákon, pedig ugye, az már nem menő... de akkor tök jó volt, meg csatlakoztak is sorban az emberek. Aztán, mondom, most elindulunk felfelé, akármit is csinálni - pár csepp kis eső is lepottyant, mire én pont a Cökxpon előtt voltam, na, akkor vigyen tovább is a rutin, bemegyek, cipő lead, valahonnan egy kispárna begyűjt, sarokban leheveredik, és szunya.

Állítólag közben valami kurva nagy vihar volt, amiből én meg semmit nem is vettem észre. Hajnalban, olyan 3óra körül kezdtem megébredni, azzal, hogy fázok (takarót is kellett volna zabrálni), és ha már felkeltem, akkor el is indultam kifelé. Volt kint pár pocsolya, meg azért fáztam is, de semmi extra. Itthon meg zuhany, fogmosás, és a már reggeli világosban ágyba dőlés.

Bocs mindenkitől, aki visszavárt, és köszi mindenkinek, réginek és újnak, akivel előtte együtt. Imádom ezt, tényleg.

Még ma és holnap újra nekifutunk.

 

Szigetcsütörtök: fűszeres meggy, Faithless, feltámadás

Valljuk be: a szarból hoztuk vissza a kormányzást a tegnapi szigetnapot. Döcögős, enervált, akelás szintről indultunk.

Délután volt itt a Ricsi (elkezdte kigyúrni magát, tökre látszik a különbség, és ezt azért mondom el nektek, hogy mindenki erre számítson tőle, nézze a bicepszét meg ilyenek, ezért ne tudja  abbahagyni a sportot), mozizni, amit a magam részéről sikeresen átfordítottam délutáni szunyókálásba. Szóval nagy volt a buli, Ricsi nézte a filmet, én meg aludtam.

Végül nem is jött ki a Szigetre, én meg csak jó későn és szájhúzogatva ("nem kell nekem ez már") indultam el. Ami biztos, hogy a bejutás eddig minden alkalommal teljesen problémamentes volt: nincs tömeg, nincs baszakodás, tök jó.

Odabent aztán jött az első jóság: a BME pultjánál próba-cseresznye meggy alapon kértem egy fűszeres meggy pálinkát (meg egy sört), és bizony mondom néktek, kurvajó, nagyon-nagyon bejött. Ellenben többet ott nem vásárolok, mert a pultos kislány "megborravalózta magát", azaz 200 forinttal kevesebbet adott vissza. Nem, nem véletlenül csinálta - tudod, van az, hogy blokkot-papírpénzt-aprót egymásba hajtogatva-gyúrva, tőled picit messzebb lerak a pultra visszajáró gyanánt, és mire felveszed, megnézed, megszámolod, már pont hátul van dolga, nem tudsz reklamálni.

Hülye picsa.

A pálinka viszont tényleg kurvajó volt, ettől már kicsit vidámodtam - csináltam egy nagy sétát, mert a Sziget hátában idén még nem is voltam. Közben láttam ezt az AXE-promót, hogy a hoszteszcsajok az új tusfürdővel lecsutakolják a vállalkozó kedvű férfiakat. Hát... szegény kislány ott a sárga AXE-egyenruhában, nagyon nem neki való ez a meló. Érted, beáll a szőröshátú őstermelő a zuhany alá, majd odatartja magát, ez a csaj meg azt a lehetetlen vállalkozást akarja megoldani, hogy minél messzebb legyen a faszitól, miközben egy nagy szivaccsal mosdatja. Ez nem a te munkád, aranyom, a hátsó sorból is látszott az undor és az ijedtség az arcodon - inkább osztogatnál csipszet.

Na, a feltáró jellegű körséta után K. ügynök is be lett gyűjtve, nyomás a VIP-be, kivételesen komoly feladattal: celebet őriztünk, ami nagyon jól sikerült, kivéve a végét, amikor csak úgy lehetett megoldani egy tényleg szemét interjú kikerülését, hogy egy fejlámpa véletlenül földhöz lett vágva. Juj, meg hú.

(vö: a Molotov-koktél "rárepült a jegyirodára" - a cselekvő nélküli szenvedő szerkezetet a békés tüntetők találták ki, kiválóan elkenhető vele a felelős)

Közben lett Évi, és néha Linda is átszaladt a porondon. Ja, és kaptam tök menő dögcédulát (igen, szívem, néha hordani is fogom), ittunk és ittunk és ittunk, sokat, majd ki a Faithlessre, ami kiválóan hozta a kötelezőt. Már nyoma sem volt az indulás előtti picsogásomnak, ugrálás volt meg üvöltözés, faszaság. Pont ez a tempó a jó, ezek a basszusok, ez a frontember, amelyik tud húzni de ültetni is; jó helyünk volt - ja, és a homokkal felszórt sár-koktél idén először kiváló arányban állt össze: már nem porol, még nem vizes, hanem mintha ilyen rugalmas futószőnyegen mászkálnál. Király.

Nyomás aztán buziékhoz, útközben betoltam egy hatalmasra tömött hot-dogot, mert ilyenkor ez a jó (ma kipróbálom Grill Billt is, meggyőző cuccaik vannak tök jó áron).

A Mirror továbbra is permanens csalódás, tényleg nem értem, miért és kinek jó, hogy az eredeti, leülős-boxos kialakítás helyett ezt a szar hodályt hozzák ki? Lószar, drága barátaim, és tényleg nem működik, már nem tud törzshely lenni. Régen ide be lehetett ülni iszogatni, most maximum beállhatok (nem úgy, hanem mint a lovak az istállóba), azt meg minek. Szóval elbasztátok, amit tegnap még egy (számomra) tolerálhatatlan eurodiszkó is megfejelt... idén nem kedvenc a buzisátor, kivéve mégis a személyzet, meg az én buzi barátaim, akik ott riszálnak.

Mindenesetre, most sokkal-sokkal később indultam haza, mint szerdán, és még beiktattam egy jó 30-40 perces, józanító városi sétát is (annyira más minden a városban hajnali három körül), itthon jóéjtcigi az erkélyen, zuhany, alvás.

Fasza nap volt, de a mai se lesz kutya, most korán, már kettőre ki akarok érni. Este meg Mika! 

 

Szigetszerda: óvatosan bemelegítettünk

Dumaszínház, pici Hives (de minek), csempészviszki, korai műsorzárás - ez volt az első szigetnapom.

Nem mondom, hogy vidáman vettem az irányt kifelé, vannak-lettek most elég nagy gondok úgy egyébként (jellemzően anyagiak, naná, amikkel majd elég komolyan kell a fesztivál után foglalkoznom). Node32 pont az ilyen helyzetekre találták ki az alkoholt, meg K. ügynököt - utóbbi vett is nekem az előbbiből (fordítva fura lett volna) rögvest, még a Margithídnál egy közepesen húgymeleg sört, ami azonban mégis nagyon rendben volt, mert jókor.

Nincs tömeg, ez az alapélmény, illetve tegnap nem volt. HÉVen ültünk, a szigetig el is fogyott a sör, hiphopp karszalag, bejutás, nulla sor. Szembejövő Kriszta rögtön kapott is a csempészviszkiből, aztán K. ügynökkel a legelső Rézangyalnál sör + ágyas meggy. Jól is lettem egyből, te nem, te nem, ennyire elengedett, laza még nem lehetsz te sem.

Apropó, idén már nem lesz a szokásos, napi két Sziámi-koncert, elszórva időben és térben a Sziget különböző színpadain, hátha valamelyikre véletlenül közönség is akad? :) gonosz vagyok. Közönség/ vagy közöny-ség/ elhomályosult a különbség... jaj, én is tudok Sziámi-szövegeket írni. Nem.

Szóval vidámra ittam magam hamar, ilyen kicsit bunkó-darabos vidámra, de nem bántottam senkit. Lett viszont villámgyorsan VIP-passzom, amivel be lehet jutni a közepesen híres köcsögök közé - K. persze rögvest VIP lett a Magic Mirrorban is (engem meg beengednek a szépségemért, ugye), bár kifogásolta, hogy ő "Artist" VIP akart lenni... most nem is tudom, hogy akarom-e tudni, milyen produkcióval indulna.

A Sziget egyebekben idén is működőképes. Szó se róla, talán kicsit már engem is zavaró módon van túlpörgetve a promó meg a vegyélmegmindent, egyszerűen nem tudom követni, hogy akkor kinek milyen telefon jár olcsóbban, amiről egy sms-sel milyen szolgáltatást vehet, és azt hol tudja mire váltani... mindegy, nem ezért jöttünk.

Itt leszakadtam a többiektől, mert menni kellett dumaszínházat nézni, szerdát és vasárnapot lőttem be erre - tegnap Felméri Peti és Litkai Gergő volt. A szigetes közönség hálás fajta, ha jól közelíted őket, és ez tegnap mindkettejüknek jól ment. Felméri lubickolt a lehetőségben, hogy itt lehet csúnyán is beszélni (és valamiért a tévében sokkal lassabb, itt tempózott rendesen), a Joker-vigyorú Litkai meg megint tök jót hozott. Utóbbinál egyébként az is kiválóan látszik, hogy öt-hat éve hogyan, miből kezdett el építkezni a szcéna (aminek, ugye, ő az egyik legfontosabb megteremtője és motorja). Fasza egy óra volt, komolyan.

Ellenben koncertet nézni, azt az első nap nem nagyon sikerült. A Hives kapott egy esélyt, a Tick Tick Boom kiváló koncertdal tudna lenni, a banda gitárosa meg egy az egyben Kispál András gonosz ikertestvére - de ettől még elég egysíkú volt a cucc. Közben ezért inkább leléptem kajálni, előbb túl drága hamburgert, majd értékarányosabb pizzaszeletet ettem (bár, hogy mit keresett rajta a szeletelt savanyúuborka, azt nem vágom). Aztán be a VIP-be, ami kurvára nem VIP egyébként, a kis fehér relaxhintában forogva láttam mindenkit, aki bejött a kapun, de a celebléc valahol ott állt meg, hogy Winkler, aztán a földszintes csávó a HS7-ből, meg az antifitneszklub dobosa.

Közben kiderült, hogy a többiek is a VIP-ben vannak, sőt Évi is megjött, berántottuk őt is. K. ügynök ekkor már egy valóban esztétikus fiatalembert interjúvolt, hogy mi a hozzáállása a biszexualitáshoz (mivel a srácnak ott volt a barátnője is, ezért, ugye, nem nyithatott rögtön a radikálisabb pink propagandával) - azt hiszem, nemleges volt a válasz, de egyébként meg emberünk szintúgy laposüveggel érkezett a fesztiválra, mint én, úgyhogy  megdicsértük egymást, hogy mennyire okos a másik is.

A csapat nagyobb része Buena Vistára vágyott, én viszont inkább egy gyors lezárásra. Egyrészt kezdtem fáradni, másrészt fázni - utóbbit teljesen és minden szempontból férfiatlan módon az Évi pulcsijával hárítottam ideiglenesen... de baszki, hát állítja, hogy mióta Angliában lakott, azóta nem fázik, és tényleg, ott volt a táskáján csak a pulcsi, nem húzta fel.

Kifejezetten szép látvány lehettem egyébként, egy vékony, szűk női kardigánkában, amit a nagyobb komfort kedvéért még meg is kötöttem a hasamon.

Szóval megittuk (-tam) a csempészviszki maradékát, majd elmentünk a csomagmegőrzőbe az Évi cuccaiért, utána pedig beültünk a vírusirtókhoz még egy sörre (ESET, ők csinálják az egyik ilyen bárpultot, árulnak valami koktélt is, amit ki kell próbálnunk - van kék, meg piros, ez a nevük, és fecskendőben árulják. Az titok, hogy mi van benne, de láttam, ahogy valaki kihányja, szóval költséghatékonynak tűnik, nem limonádé).

Sör után HÉV, még pont jó volt a csatlakozásom is, és nagyon-nagyon korán hazaértem. Nem is akartam lefeküdni, inkább elhúztam hajnalig, nehogy felébredjek túl korán.

Aztán reggel hatkor felébredtem a kurva riasztóra, valamelyik közeli háznál kábé óránként bekapcsol, hogy pusztulna meg, aki ott lakik.

Ma délután jön a Ricsi mozizni, aztán kimegyünk a Szigetre jól.

*

Ja, és Isten éltessen engem, mert ma van a szülinapom, hát tényleg.