zoli voltam


Bér-kukoricatolvaj

2011. augusztus 23. - zoli vagyok

Az alapsztorit mindenki nyilván ismeri (ha mégsem, a comment:com vonatkozó írásából mindent megtud, amit kell), én nem is az evidenciákon ugrálnék, inkább pár "egyéb" szempontot nézzünk meg a tv2 Naplójának hamis riportja kapcsán.

Kezdve azzal, hogy eleve, már milyen rohadt kevés olyan műsor van, mint a Napló, ami valamiféle legjobb értelemben vett nosztalgiával hoz vissza valamit a "régi" közszolgálatiságból. Abból az időből, amikor a kényszerűen egycsatornás magyar televíziózás még nem versenyzett, így a valóban sok fos és fölösleges program mellett volt néhány nagyon is hasznos attitűdje a tévének. Az egyik ilyen volt a közösségépítés, amikor tényleg az volt a fíling képernyő előtt és mögött, hogy nekünk itt és most van valami közös élményünk, témánk, együtt vitt ügyünk. Ablak, Déri János, hogy mondjak valami szottyosságában is vállalható előzményt.

Aztán jöttek az Alekoszok meg celebek, jött a csillámporos sztárkodás meg célcsoportos tévécsinálás, aminek egy része igenis frankó, mert például ne kelljen már egy egész országnak kötelezően színházi közvetítést vagy fradimeccset nézni, ha épp az nem érdekli. Másfelől meg szar, mert elveszett az az opció, hogy most itt az ország többsége, kvázi mindenki beszélget a közös dolgokról.

A Napló, na az ilyen szempontból sokkal inkább köztévés műsor volt, mint echte tv2-s produktum - külön szerencsére a csatornának, hogy egy időben még ez a szemlélet uralta többé-kevésbé a műsorpolitikáját (vö: ma már 28 percet kell várni a Tényekben az első olyan hírre, amit minden szereplő sérülés nélkül túlélt - de akkor meg rögtön jön a fókabébi született a bécsi állatkertben-féle szirup).

Na, és akkor ebbe a misszióba sikerült most egy nagyot beleszarni a hamisítással, és óriási mázlija lesz a Naplónak, ha ez ennyiben meg is áll. Mert képzeljük el, amint legközelebb csinál valami belemenős anyagot - logikus és érthető válasz lesz az abban szereplő részéről, hogy nem is igaz, biztos megint hazudnak. Biztos ők vitték oda a szeméthegyet, ők fizették meg a kitakart arcú statisztát, hogy mondja azt, ők hamisították a bizonyítékokat. Tvrtko meg izzadhat, hogy de nem, most nem, már nem.

 

 

Barczai Gabi, a Napló ex-riportere a műsor legfontosabb támaszába rúgott bele egy nagyot: a hitelességbe. Ha nem hihetjük el, hogy valódi jeleneteket, az életet rögzítő felvételeket látunk, akkor oda az egész, a Napló egy kicsit életszerűbben intonáló Jónban Rosszban, egy simlisdsapkás Barátok közt lesz. És ha a hölgy munkásságára visszagondolunk, nem ez az első olyan ügy, ahol gyanús a szenzáció - ugyanő volt az is, aki igen érdekes (mondjuk azt: komikus) körülmények között embercsempészt fogott... itt a videó, röhögj és sírj.

Kármentésként egyébként érdemes lehet végignyálazni a korábbi bombasztikus anyagait is, az elfekvő panaszokat újra elővenni (ugyanis aki azokat megtette, az jó eséllyel a lebukás okán a saját ügyére is újra rápróbál). Szép kis irodalma van az ilyen ügyeknek, a Drótban egy egész évadon húzódott át, de külön film is készült a témában (megtörtént esetet feldolgozva). Nézzétek meg, itt az ajánlója:

 

 

A másik fontos tanulság pedig az előítéleteinkről, az azt tápláló információk valóságtartalmáról szól. Tavalyelőtt, a zuhanó nézettséget egyre elfogadhatatlanabb eszközökkel, komplett cigányfalvak lábon való megvásárlásával, pénzért hazugságokra való rábírásával kompenzálni igyekvő "kibeszélő show" műfajára akadtam ki (bejegyzés itt). Az abszurdig hajtott, előítéletes otrombaság ugyanis egy, a szélsőjobboldallal egyre inkább kokettáló társadalomban elképesztően káros. Épp az ilyen joshimónikák, illetve elhazudott, bértolvajos Napló-riportok alkalmasak arra, hogy a "tolvaj cigány" képe egyre jobban beleégjen a néző agyába. És ez a lelkiismeretlen nő, megérkezvén a puccos fővárosból, fejenként egy ezresért rávesz három, egyébként dolgozó (!), a vízmű alkalmazásában munkát végző embert, hogy adja elő a tolvajt. Úgyis ki lesz takarva, a nézőnek csak annyi jön le, hogy fogtak három lopós cigányt. Mert "azok" olyanok.

És ettől az egész egyre hazugabb és zavarosabb lesz, egyre megoldhatatlanabb. Mert tényleg van tolvaj, kisezer, de ezek nem azok voltak. Ezek csak egy kivetített, olcsón vett merénylet kesztyűbábjai voltak, merénylet a normalitás, a normális megoldások ellen. Szégyen, de én is beszoptam, én is elhittem, hogy itt most "akció" van, a fűnyíróból eszkábált üldöző járművel valódi tolvajok után teper a mezőőr. Bocs, bocsánat, hittem a tévének, mert az előítéleteim elnyomták a kétségeimet.

Szeretnék sok, "igazi" Naplót egyébként. Főleg azért, mert a magam idiótán szentimentális módján azt várom-vártam az ilyen műsoroktól, hogy miattuk majd egy kicsit jobb lehet itt élni. Tényleg, lehet röhögni, de amíg a közös ügyekben intézkedő arcokkal "beszélgethetsz" a tévében, addig nem kiszavazósdi meg majdnem elejtette a mobiltelefonját megy, és pláne nem a betelefonálós vagy körbeülve szidalmazós műfaj.

Szóval jó lenne, ha a Napló megint Napló lenne, és nem az, amit ez a riport mutatott - az ugyanis pont az ellentéte annak, amiről szerintem ennek a műsornak szólnia kell.  Ha volt bármi haszna annak, hogy most bedőltek, az talán az, hogy a korábban a "véleményes" anyagokat adásba engedő, a szakmai kétségeit a szenzációhajhászás okán félresöprő főszerkesztők most talán jobban megválogatják, mit mutatnak be, mit közölnek le.

Vagy nem. 

 

UPDATE: vizsgálódás minden szinten.

Kedves Tatár Csilla!

Vannak pillanatok, amikor igenis fel kell állni, egyes arcokba beleüvölteni, néhány ajtót bebaszni. Ha mód van rá, akkor úgy, hogy Hajdú Péter feje is az ajtónyílásban legyen.

Mondom ezt úgy, hogy nekem papírom van róla, hogy mindennemű feminista mozgalmárságtól mentes, Geréb Ágnes felől nézve talán még némi hímsovinizmussal is okkal gyanúsítható, néha faék egyszerűségű férfi vagyok.

De amit a hírek szerint a tv2 Frizbi című műsorában Hajdú Péter és beszélgetőtársa elővezetett, az semmilyen szőnyeg alá nem fér be. Aki nem tudná, ez a két alfahím azon élcelődött, hogy Hajdú felolvasott egy nyolc női névből álló listát, melyre reagálva a vendég (Berki Krisztián, a volt Fradi-vezér) sejtelmesen közölte, hogy ebből négy nőt megdugott. Hajdú válaszul tudatta, hogy egyet ő is.

 

Itt a lista: Szalontai Szilvia, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Zimány Linda, Debreczeni Zita, Liptai Claudia, Tatár Csilla, Horváth Éva.

 

Az viszonylag hamar leszűrhető, hogy a nyolcból hat főállású villantós, azaz azért kapja a pénzt, hogy bőrfelületet mutat. Két tévés marad, az egyik Claudia, aki a bulvárral kel és fekszik, az elmúlt 2-3 évben mindent címlapra pakolt, válástól halálon át gyerekszülésig, sőt ő is megmutatta a csúnyáját a nyuszis magazinban, hát kevéssé érdekel, ha ezekhez csatlakozik egy lyuksógorsági gyanú is.

De te, kedves Tatár Csilla, te mi a túrót keresel a listán? Kérdem ezt totál függetlenül attól, hogy volt-e szex bármelyikkel is a két hím közül, mert nem ez a fontos - Alekosz feleségjelöltje és Erzsébet királynő is egyaránt szokott pisilni, de előbbinek ez benne van a munkaköri leírásában (pisiszexes kurva, ugorjunk is gyorsan), míg a brit uralkodó esetében joggal venné zokon a közvélemény, ha ezt a funkciót tárgyalnák egy esti műsorban. Magánügy, nem erről híres.

Szóval, kedves Csilla, neked mi van benne a munkaköri leírásodban? Mert ha (számomra szimpatikus módon) eddig nem volt textildobálás meg képernyős petting, ha nem lapogatta Gönczi Gábor a fenekedet a Fókuszban, hogy "de jót dugtunk az este", ha eddig próbáltál műsorvezetőként érvényesülni, tévésnek maradni, akkor biztos, hogy ez belefér? Nem ilyenkor kéne kiadni egy bocsánatkérést követelő közleményt, és/vagy lehúzni két nagy pofont Hajdúnak?

 

Hajdú Péter ágyjelenete a tv2 Mr. és Mrs. című műsorában

 

A nyilvánosság, ezt biztos jól tudod, épp az ilyen dolgokat vési be a leginkább. Egy ilyen beültetéses, sejtetéses sztori pont elég ahhoz, hogy még évek múlva is téma legyen, hogy "igaz, hogy a Tatár Csillát az a focista meg a Hajdú is megdugta?" És mintát is adsz, példát mutatsz bárkinek, aki fiatal lányként azt tűzte ki célul, hogy országos kereskedelmi tévében műsort vezessen, az egyik "arc" legyen. Az egyik példakép vagy, akinek a hallgatása azt jelenti, hogy akkor ezt is be kell vállalni, ez a szakmával jár, büdös bunkók röhögcsélhetnek egy ország előtt, hogy "megbasztad? Á, nem mondom meg... nyolcból négyet... egyet én is!"

Kedves Csilla, most kéne megmutatni, hogy nem lehet bármit, hogy nem mindenki Fekete Pákó, nem mindenki csereszabatos, nem mindenki rángatható be ugyanabba a mocsokba. Ha van bármilyen átléphetetlen határ, bármilyen szigorúan vett elv számodra, amiért ezt a pályát választottad, akkor itt és most kérd ki magadnak ezt az egészet.

Nyugi, nem fognak haragudni érte, mivel Hajdúnak az is reklám lesz.

Hajrá.

 

Ui: jut eszembe, kedves Gönczi Gábor, ha az én csajomról röhigcsélnének így a tévében, másnaptól valószínűleg Hajdúnak már oka lenne a mozgássérült helyre parkolni. 

 

A Nagy Duett: elvegyültem a celebek közt

Ez a bejegyzés elméletileg a tv2 új műsoráról, illetve az azt beharangozó buliról szól - gyakorlatilag meg arról, hogy a tököm se akarna celeb lenni.

Jártam én már sokféle rendezvényen, de mégis a most hétfői volt az első olyan alkalom, amikor egy random elhajított kalapács szükségszerűen a Story magazin valamelyik címlapszereplőjét csapta volna halántékon. Jobbról a Kasza-fivérek, balról Gianni, szemben Fluor és SP, mögöttem Falusi Mariann, meg Lyptay Claudya (fogom én kiguglizni, hogy hogy írja? Nem fogom), Majka, Szekeres Adrienn és Harsányi Levente, meg még tucatnyian. Sajnos a leendő szereplők közül pont Ganxsta nem volt, pedig a végére már ittam annyit, hogy megkértem volna, mutassa meg a spongyabobos tetkóját, tényleg olyan állat-e, hogy a combjára varratta.

Szóval celebdömping volt, én Majka és a Sarka-Hajdú házaspár között érkeztem (és igen, Hajdú Péter tényleg pont egy lépcsőfoknyival alacsonyabb, mint a felesége). A helyszín a Spoon hajó volt, páratlan panoráma pisilés közben (komolyan, a piszoárok teliüveges falon vannak a víz felé), ingyen kaja-pia, meg amolyan fedett bambulás, hogy akkor mit tudnak ezek az arcok élőben. Ez is lesz a lényegi mondandó (rögzítve már előre is az egyik felfedezést, miszerint elképesztő, hogy a tévében tényleg mennyivel kövérebb mindenki), de előbb az apropóról:A Nagy Duett című műsorban celebduók fognak péntekenként dalra fakadni - a páros tagjai közül egyikük a "profi", a másik pedig a műkedvelő amatőr szerepében érkezett a műsorba. Így néz ki a leosztás:

SP - Iszak Eszter
Zalatnay Sarolta - Gianni
Falusi Mariann - Árpa Attila
Bereczki Zoli - Peller Mariann
Tóth Vera - Rákóczi Feri
Zoltán Erika - Hajdú Péter
Ganxsta Zolee - Orosz Barbi
Tóth Gabi - Till Attila
Molnár Ferenc Caramel - Trokán Nóra
Szekeres Adrienn - Harsányi Levente

 

Hullámzó teljesítményekre számítok. Mert pl. elismerve a már többször említett, pozitív tulajdonságait SP-nek (önmenedzselés, pr, stb.), azt továbbra is fenntartom, hogy abban a srácban kábé annyi a muzikalitás, mint egy ruhaszárító állványban (és úgy is táncol), élőben meg legfeljebb a zuhany alatt szokott énekelni, a plázahakni nem erről szól. Ezt azért összemérni Magyarország egyik legjobb énekesnőjével, Falusi Mariann tudásával és tehetségével elég necces lesz - főleg úgy, hogy az esten az is kiderült, hogy Mariann párja, Árpa Attila egész ügyesen tud zongorázni, ergo tanult zenélni, és jó dalválasztással meggyőző produkciót tudnak előadni. Itt a Hit the Road Jack picit parasztvakítós-vendéglátós, de élvezhető verziójával rukkoltak elő:

 

 

És igen, a jelenlévő celebek tényleg beparáztak attól, hogy ők még nem tartanak itt :)

Az egyértelműen a műsor javára írandó, hogy teljesítményt követel meg a celebektől, itt gyakorolni, próbálni, tanulni kell, nem csak a kényelmes "megkérdeztük a sztárok véleményét" feladatot letudni, meg lassított felvételen a Margitszigeten vágóképnek sétálni, hogy narrálva a szerelmi életéről tudósítsanak. Jó az, hogy nem adják fel a törekvést, hogy zene, élő éneklés legyen a tévében - és ha tényleg komolyan veszik, ha esetleg még valódi zenei élmény is lehet a dologból, és, és, és, ami a legfontosabb, ha nem lesz olyan borzalmasan "levegős" a műsor, mint a legutóbbi Megasztár (3 perc ének, huszonöt perc rizsa), akkor még szeretni is fogom. Ja, és ha már Megasztár: azt azért, ugye, mind úgy gondoljuk, hogy a legutolsó körök nem igazán sikerültek? Király Viktor a fasorba' se, szegény Tolvai Renáta meg még azelőtt múlt el, mielőtt lett volna egyáltalán.

Jó lesz aztán a legkedvencebb megasztáromat, Caramelt újra énekelni látni minden héten, érdekel Ganxsta, élmény lesz Falusi Mariann, és jó lesz röhögni a bénákon - ahogy lehet pár igazi meglepetés is.

Ugyanakkor van kehe is dolognak. Ami személyesen fáj, hogy a tutista programming a stabil péntek esti sorozataim, a Hawai-Five-O és főleg a Zsaruvér helyére pakolta be a duettet, gyakorlatilag középen elvágva a szériákat. Értem én, hogy ott csak a CSI: Miami az ellenfél az RTL-en, értem én, hogy a Csillag Születikkel fellökött hétvégére nem lehetett rárakni, értek én mindent, de bassza meg, akkor is (zárójelben teszem hozzá: az RTL van annyira genya, hogy siker esetén valamit péntek estére is "lenövesszen" a csillagos műsorából). Ja, és egy találós kérdés: vajon ki fogom-e várni, míg újra elkezdik vetíteni a Zsaruvért, vagy, khm, megnézem máshogy?

A zsűri is eléggé B-liga nekem, Klárika még soha az életben nem tudott lekötni (freudi elszólás volt a beharangozóban az egyik Mokkában, hogyaszongya "Klárika, most Gyuri bácsi nélkül" - mert igen, ő azért inkább egy következmény, uszály, mintsem zászlóshajó). TNT Ákos életművével is igen kritikus vagyok, és hát Kasza Tibi... mindenesetre utóbbi csávó kapcsán muszáj elismerni egyfelől az ügyes pr-t, lévén pár hete még az RTL legnézettebb műsorában nyomult, most a tv2 új produkcióját erősíti - ide a bökőt, hogy a faszinak van valami új lemeze.

Ja, és másfelől meg élőben tényleg sokkal vékonyabb, mint a tévében, tényleg lefogyott. Fura.

*

Amit meg igazából mondani-mesélni akartam, hogy a tököm se akarna celeb lenni. Néztem itt is az arcokat, és hát, drága barátaim, kell ez a francnak. Nem, egy pillanatig nem sajnálom őket, hiszen alkalmasint sokkal több pénzt keresnek, mint egy "civil" - csak az egész múlékonysága, a napról-napra celebeskedés, az nem kéne. Ott van például Tóth Gabi, aki talán a legjobb példa erre - néztem, ahogy a rövidnél is rövidebb nadrágocskában, platinaszőke, égnek állított hajjal, szétvarrt háttal megjelent és kurvára üvöltött róla, hogy igazából egy ideges és félős vidéki kislány, akin lóg ez az egész celebség. Én, aki tényleg követem a bulvárbaszt, a róla szóló hírekből pontosan tudom, hogy kivel jött össze és kivel szakított, hol van tetkója és hol volt cisztája, tudom, hogy hogyan alakult a frizurája és ruhatára - de baszki, szerintem egyikünk se tud egy Tóth Gabi slágert mondani! Miközben ő TÉNYLEG egy énekesnő, de a nyilvános jelenléte, az egész karrierje arról szól, hogy vacsoracsatázik, celebvetélkedik meg ilyenek.

És tényleg, és komolyan, kell a francnak az a versenyfutás, hogy napról-napra ilyen áltevékenységekkel biztosítsam a helyem, hogy az legyen a munkám, hogy látszok. Főleg, ha nem is az vagyok, aki.

Külön tanulmány volt nézni, hogy a celebségbe épp behajózó arcok (pl. Rákóczi Feri), a már rég elmúlt szereplők (Zalatnay Sarolta), a közelmúlt majdnem-sztárjai, akik már csak takarékon tudnak odaérni (Harsányi Levente), és a csúcsot masszívan fogók (Claudia), ki-ki képességei és igénye szerint épp azt a munkát végzik, hogy jelen vannak. Mikor megérkeztem, épp Claudiát fotózták, aki elszántan pózolt percekig, mindenhol át is jöttek a fotók (az egyik itt van oldalt) - de ugye, ő meg egy színésznő volt valaha. Érthető, totálisan érthető, amit csinál, csak nyilván nem lehet túl jó, hogy nem ez volt a cél, a vágyálom, nem ez a szakmája.

Illetve persze, kinek mire van szüksége. A Kiszel Tünde nevű médiahekk totál önmagáért való dolog, neki nincs más, és szégyen, hogy neki még bárki pénzt ad. De tudod, ha van valami saját cuccod, énekelsz, színészkedsz, sportolsz, akármi, akkor azért szerintem szar lehet, ha mindez csak melléktéma ahhoz, hogy celeb vagy, celebkedsz, szerepelsz.

*

Mindenesetre ma este megnézem az első adást, mert esély van rá, hogy még jó is lesz. Fentebb már leírtam az okokat, miért bízok a műsorban - de ha fos lesz, arról is értesítelek titeket :)

 

Ui: lecsekkoltam, szerencsére egyáltalán nem vagyok celeb, egyetlen partyfotóra se kerültem fel. Még a legközelebb akkor voltam a lebukáshoz, amikor Majka konferálás közben közölte, hogy az a nagy csúnya szakállas ember álljon arrébb, mert kitakarja a pici Szekeres Adriennt.

 

 

Ilyen egy casting a tv2-nél

Honnan jöttél, mire költenéd, tudsz hangosabban is beszélni? Utolsó kör az élő adás előtt.

Voltak ugyan fogalmaim arról, hogy miként zajlik a versenyzők kiválasztása a tévés vetélkedőknél, de szombat délután azért sokat tanultam-tapasztaltam. Rényi Ádám, A 40 milliós játszma főszerkesztője hívott meg, hogy a legutóbbi főpróbás látogatás után most nézzem meg azt is, hogyan válogatják ki az adásba bekerülő játékosokat.

Annyi már előzetesen is tiszta volt, hogy itt rengeteg szempont van, mivel speciális a formátum. Élő adás, tehát gyakran bakizó, lefagyó, a stresszre végzetesen reagáló figura nem működik - nincs leállás, meg kérek egy pohár vizet, meg hol van anyukám. Sőt, speckó azért is, mert egyszerre ketten játszanak, tehát párosként kell működniük. Fontos, hogy a közös tudásuk ne legyen nagyon gyökér, de a lexikonfejűek se igazán jók, mert a fapofával, zsinórban benyomott helyes válaszok a játékosnak ugyan hozhatnak pénzt, de a csatornának nézőt, azt nem annyira. Nem lehet nagyon a nézők fölé, vagy alá belőni a játékosokat, mert a prof. Med. Habil ugyanúgy frusztrál, mint (ellenkező előjellel) a mónikasóból szalasztott zsákfalvas kisebbségi.

Kábé ennyi volt a fejemben, amikor beléptem a terembe, ahol a játékosok kiválasztása folyt. Most hoztam Björköt is, egyrészt minek hagynám otthon, másrészt meg ő egészen más dolgokat vesz észre, mint én.

Szóval terem, középen egy pult negyven doboz gyufával (nem az igazi negyvenmillás bankóhalommal játszanak, úgyhogy biztonsági őr se kell, max tűzoltó), mögötte az aktuálisan kipróbálandó páros. Velük szemben egy srác a kérdéseket olvassa, szemüvegben egész jól hozza Rákóczit, kiterjedésben viszont max 40%-a. Egyébként én simán el tudnék képzelni egy ilyen fazont is játékmesternek, leszakadva kicsit a klasszikus apa-családfő figurákról, akik általában a vetélkedőket viszik.

Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy mennyire egyszerű eszközökkel is imitálható a játék. A gyufákért is tudsz izgulni, az elvesztett "pénzt" be kell rakni a pult alá, a lehetséges válaszokat pedig egy, órák után is mosolyogva közlekedő szőke csaj pakolja A4-es lapon a játékosok elé (vö: monitoron megjelenő válaszok) - riszpekt a vádlijának, a casting alatt gyalogolt annyit, amivel kiérne Csepelre.

Közben a játékosokat a castingot vezetők különböző szempontok alapján értékelik - mi is kaptunk ilyen lapot; az egyik nehézség pont az ebben a melóban, hogy a negyvenedik párosnál már elfogynak a szavaim, nem látom a különbséget, elfárad az érdeklődésem. Ami azonban sokkal húzósabb, az a felelősség, hogy mit tudsz kezdeni az eléd gyalogló drámákkal. 40millió forint életeket megváltoztató összeg lehet, főleg, ha belegondoltok: egy ilyen játékra nem Bajnai Gordon vagy Simicska Lajos jelentkezik. Nagyobb lakásra kell a pénz, orvosra kell a pénz, a munkanélküli segély helyett kell a pénz. Feljött kétszáz kilométerről, már túljutott két fordulón, és nem a játék öröméért, nem a kalandért ül órákat a maga két-három percéért, hanem akar egy szebb-jobb életet.

Ámde. Itt most (majd) műsor készül, aminek nem az a feladata, hogy ezeket a gondokat megoldja. Nem lehet, sőt általában ellenjavallt a nyereménybe utolsó szalmaszálként kapaszkodókat játékra küldeni (A lovakat lelövik, ugye, nem kell folytatnom?). Különben is: bele tudsz rúgni akkorát, amit az jelent, ha élő adásban "fosztod meg" a tízmillióktól? Vagy akkor is adjuk oda neki? Legyen vetélkedő helyett társadalmi célú jótékonykodás?

Legyen mellette, de ne helyette - és azt kérem, csak az a kedves kommentelő kössön ebbe bele, aki mindig kettesével rendeli a pizzát: egyet magának, egyet a téren a hajléktalannak. Csak az kiáltson érzéketlenséget, aki maga üzemszerűen úgy működik, hogy mindig, mindent megfelez a rászorulókkal. A többinek coki.

De tényleg, mondom, tényleg az a nehéz, hogy ma már elég sekély, egysíkú a merítés, ha tévés vetélkedőkre castingolsz. Emlékszem, amikor pár éve Björkkel a Margitszigeten sétáltunk, és hirtelen egy kétségbeesett fiatal lány jött oda hozzánk, hogy ugye, mi szívesen szerepelnénk a Cápák című (azóta méltán elfeledett) vetélkedőben? És nem mi vagyunk ennyire szuperemberek, hanem a magától jelentkező játékosok köre lett ilyen szűk - bácsbokodi butikos és őstermelő férje, gödöllői köztisztviselő néni és barátnője, csupa elhasznált figura a "megkérdeztük az embereket" sorozatból. Néha azért be-besétált egy-két izgalmas páros, ilyenkor lehetett érezni, hogy lenne ebben a formátumban sokkal több is.

Fontos a köztes dialógus, mert az is hasznos anyag, fontos, hogy ne "befelé" játsszon a páros, fontos a köztük lévő kapcsolat jellege, fontos, hogy karakterek legyenek, ismerjem fel a skatulyát, fontos a megfelelő tudás és persze fontos, hogy megértsék a játékmenetet (ismét csak: élő műsor, nincs idő közben leülni, újra és újra elmagyarázni a szabályokat). Szűk keresztmetszetek sora, amit pár perc alatt kell felderíteni: bemutatkozik, majd 2-3 kört "játszik" egy páros, és már jön is a következő.

Vetélkedő vintage

Külön probléma, hogy mit tudsz és akarsz kérdezni. Ádám szerint van olyan törekvésük, hogy önmagában a kérdés is beszédtémát adjon, azt tárgyalják másnap a munkahelyeken, hogy ki honnan tudta (volna) a megfejtést, miért úgy a helyes, és egyáltalán, mit gondolnak az ügyről. Anno egyébként a szintúgy méltán elbukott Gesztiméter (bocs, most ilyen napom van, hogy a nagy bukták jönnek elő példaként) azzal adott beszédtémát, hogy szőrmentén aktuálpolitizált, torgyános-pacalos kérdéssel indítva.

És hogy mit kérdezel? Egyre nehezebb azt is belőni, mit tudhat az átlagos játékos. Elméletileg tilos beszélnem arról, milyen kérdések voltak, de példaként csak meghivatkozom, hogy mennyire őszinte és átélt fájdalom volt a kérdés-előolvasó hobbit arcán, mikor Barbra Streisandot nem tudták... mert ez a tudás-szelet már kiesett az alapkörből. A legszomorúbb pedig mindig az, amikor megindul a magyarázkodás, hogy jaj, hát én már elég régen érettségiztem...

Miután lepörgött az összes páros, összeül a "bizottság", meghozni a döntést - ezt mi annyival segítettük, hogy gyorsan átikszeltük Ádámnál, hogy szerintünk kik azok, akik biztosan nem jók.

Ja, és a végére még egy, szerintem fontos infó: az érdekelt még nagyon, hogy lesz-e valami koncepcióváltás a műsorvezető stílusában, aktivitásában, szerepében - a próbajátéknál, majd az élő adásoknál is az volt az érzésem, hogy van itt még egy hiányzó csavar. Egy külön játszma, amiben Rákóczi Feri "kibontja" a játékosokat, karaktert rajzol, hozzáad vagy elvesz, ami épp kell ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Ádám szerint itt is lesz majd változás, kevésbé neutrális műsorvezetéssel, több drámával, lendülettel.

Aztán hazafelé sikerült a leghagymásabb Whopperbe belehúznom, úgyhogy Björk szegény az este nagyobb részét karanténban töltötte, mert irgalmatlan büdös voltam. De nem ez a lényeg, hanem hogy vannak már előzetes favoritjaim a leendő játékosok között, és már most drukkolok néhánynak (van pl. egy konkrét NOX-emlékzenekar, nekik MUSZÁJ bekerülni!).

Legközelebb pornócastingra megyek (nem). 

 

 

tv2, Aktív, betelefonáló játékos

Nyereményjáték van, bolondbiztosnak gondolt kérdést kellene megválaszolnia a néninek:

 

- Hogy hívják a Megasztár egyetlen női zsűritagját?

- Keresztes Ildikó!

- Hogy... hogy tetszett mondani?

- Keresztes Ildikó!

 

És akkor ez most legyen tanulság minden tévésnek: ennyire fontos és tartós a munkád eredménye, és ennyire kell hasraesni a "sztároktól". Csereszabatosak.

Nálam a Megasztár nyert

Elindultak az énekes-zenés tehetségkutatók, az első részeket még szimultán néztük, kapcsolgatva. Mostanra letisztult: a Megasztár 5 talán a legjobb lesz az eddigi szériákból, az X-Faktor viszont fos.

Kezdve a fikával: még egy ilyen modoros, maníros, kesztyűbáb zsűrit én még nem láttam, mint az RTL műsorában. Minden egyes nyomorult beállítás, mozdulat, arcrándulás, szinte minden érzelem előre megkomponált, szükségképpen hamis. Nagy Feró egy-egy kiszólása, csendes forradalmai (direkt igent mond a szarra, hogy a többiek ne adhassák elő a megértőt, miszerint "Feró már nemet mondott, ezért én jólelkűségből igent, de sajnos, Feró miatt nem jutsz tovább"), Malek Miklós szakmaisága és az RTL-től szokatlan, szimpatikus visszafogottsága alig-alig tud satírozni a dolgon.

Főleg úgy, hogy a tv2-nek igenis bejött a "hangelszívás": úgy végiglőtték és letarolták az aktuális, felfedezendő tehetségeket, hogy az RTL-es X-Faktornak tényleg csak a resztli jutott. Szerencsétlen faktoros zsűrinek olyan középszerű, szalagavató bálra való produkciótól kell a bugyijába élveznie (és teszi is, mert "meg van mondva", hogy itt ez a szokás), amelyeket a Megasztárban már a ciki selejtezős adásokban letudnak.

Nem is értem, mi lesz a majd a következő körben, a leokézott, továbbjuttatott fahangúaknak és szürkéknek majd akkor mondják meg, hogy szarok?

Egy fokkal súlyosabb gond, hogy az X-Faktorban igencsak büdös manipulálás-szag terjeng. Az, hogy az énekesek már a legelső meghallgatáson is zenei háttérrel, felrakott vokállal, széteffektezett mikronba énekelnek, még elmegy - bár a Megasztár példája jól mutatja, hogy a tehetség, az képes arra, hogy kiáll, és énekel, egy az egybe, csak maga. De amikor abba futok bele, hogy hallhatóan KÉT ÉNEKHANG szól, vagy amikor nem sikerül jól vágni, és azt látod, hogy a versenyző már levette a szája elől a mikrofont, miközben még szól a kitartott hang... az már nagyon mocskos.

Emlékezz, Rúzsa Magdinak még a Highway to hell is ment a capella, Bartók Eszter saját kis gitározgatása mellé nyomta az Elefánt-dalt, és Caramel is úgy varázsolt, hogy nem kellett mögé jótékony zenefüggöny.

 

Mindez pedig megint, újra, sokadjára le van öntve a speckó RTL-szósszal, azzal a mézes-mázos, fogat elvéső émelygéssel, mintha teletömnék a szádat törökmézzel. Ja, van erre egyébként egy rövid összefoglaló jelzőm is, miszerint Ördög Nóra. Hogy a hiánygazdálkodás milyen borzalmakat tud kitermelni, azt jól mutatja, hogy a hamis énekhangok mellé milyen szépen illeszkedik a hamis, maníros műsorvezetői hang. Voltak és vannak az RTL-ben ezerszer tehetségesebb, szimpatikusabb csajok, de a Csillag születik váratlan sikere után sajnos pont ő ragadt bele a listavezetői székbe, szétszerepelve az irreleváns faszságaival a bulvárt... ahogy azt már kollégája, István Dani is plasztikusan megfogalmazta.

A mentoros-felkészítős körök elméletileg jobbak lehetnének, mint amit most láttunk - de egyfelől szarból nem lehet várat építeni, érdektelen és tehetségtelen alakokból nehéz sztárt faragni (SP egy kivételt erősítő szabály), másrészt pedig ott is beállításról-beállításra, konfliktusról-katarzisra, mindent szó szerint le fognak venni a konzervből, hamisra pingálva az egészet. Nálam az X-Faktor megbukott.

Ellenben a Megasztár, az egy igazán pozitív csalódás. A szarból hozták vissza a szériát - az előző, negyedik évad ugyanis olyan végtelenül szar, bűnrossz volt, olyan kínos volt az eleje, maga a műsor, az eredménye és a ma is kínzó utóélete, hogy ezt elmondani nem lehet.

Nem, ne gyere nekem azzal, hogy hányan nézték meg hányan küldtek SMS-t. Komolyan. Ahol egy Fekete Dávid pár kivétellel csak magyar(ra fordított) mjuzikeldalokkal végig tudott menni, és második lett, az homokozó, az nem egy színvonal. Ahol Fenyő Miklós zsűritag, az nem egy színvonal, az bohócparádé, az haknitakony. És a végeredmény? Van egy láthatatlan győztesünk, van egy pedomaci kedvence Hien, hetente házasodó Fekete Dávid, és ennyi. Hol van itt olyan formátum, mint a korábbi szériák poppiacot átrajzoló egyéniségei, akiket nem tudsz megkerülni, akik úgy beleálltak a magyar könnyűzenébe, mint a tövig bevert százas szeg?

A Megasztár 4 volt a sorozat legergyább daraba, és kis híján sírba is tette a tv zászlóshajóját. Többször is írtam erről annak idején, itt van két hosszabb bejegyzés a témában:

 

Ehhez képest az ötödik rész? Mintha egy másik műsor lenne.

Hihetetlen, de tényleg bezúdultak az ajtón a jó arcú, tehetséges fiatalok. Olyanok, aikket jó hallgatni, akiknek van koncepciójuk, zenei intelligenciájuk, köztük egy-egy csiszolatlan gyémánt, akikből fontos, a magyar popzenét hosszú időre meghatározó alak is lehet.

Talán kár is volt a tudatos casting, a "meghívásos" meghallgatások és a profik beemelése, hisz van ezek nélkül is elég tehetséges fiatal. Azért meg jár a dupla faszkorbács, hogy úgy tűnik, jelenleg egyetlen jó sajtósuk sincs (a blogon korábban megszólaltatott Magyar Rita már nem dolgozik ott), másrészt meg a stábba a jelek szerint importálták a megszűnt Joshi Bharat hazudós-átverős munkatársait, akik egy lencséért eladnák az anyukájukat is.

Ennyi a fingszag tehát a tv2 műsora körül, de a lényeg az, hogy a most futó adásokban egy, a vetélytársnál sokkal őszintébb, szerethetőbb tehetségkutatót hoztak össze, valódi tehetségekkel, valódi zenei élménnyel. Nagyon bizakodó vagyok, hogy az előző széria borzalmait hamar el tudjuk felejteni, és a Megasztár megint az a program lesz, ami elé leülnek a családok szombat este, amit jó lesz nézni, ahol nem kell káromkodva földhöz baszni a távirányítót, hogy nem akarok megint lehetszkirályt meg csókkirályt meg mátépétert.

 

Ui: mennyire szegényházi dolog már, hogy az X-Faktorban Janicsák Veca néven elindították azt az egyébként tényleg tehetséges, kiváló énekes csajt, aki a csatorna Csillag Születik című műsorában is szerepelt, Janicsák Vera néven? És mennyire gáz, hogy úgy tesznek, mintha ennek a képzett és tehetséges lánynak komolyan izgulnia kellett a továbbjutása miatt a sok béna, de szintúgy a következő körbe engedett fahangú mellett?

 

Ki lesz a Megasztár női műsorvezetője?

  • Az a talajmenti, síkhülye, ostobán manipulatív édesanyád lesz a Megasztár női műsorvezetője, aki csak úgy tudja promózni az ősszel induló műsorát, hogy hetente más luvnyának kell "elgondolkodnia" azon, hogy "talán ő lesz" az.

Nem csak én változtam ezzel a kapcsolattal,

Björk például már egyre vagányabban szórja a csilit a kajákba, sőt, múltkor még ő sajnálkozott, hogy csak "csípős", és nem "nagyon csípős" ajvár volt a boltban.

Ha meg K-1 van a Eurosporton, akkor már egyáltalán nem kell elkapcsolni, hanem szakértő szemmel kielemzi, hogy a német csak kalimpál, a hollandnak meg fogynia kéne. Bazz, emlékszem még, mikor szegény pár éve még elpityeredett, mikor pár percre egy ilyen meccsre kapcsoltam - mert hogy én MEGÍGÉRTEM, hogy nem fogja az ellenfelet az új-zélandi térddel fejberúgni, aztán mégis.

Ray Sefo, bazmeg, így bízzon benned az ember.

Ja, és nagy New York-i Helyszínelők rajongó is lett közben, pedig itt is mínusz ezerből indultunk ám.

Én meg már nem feltétlenül a legszarabb pólót emelem le a polcról a boltban, al dente szeretem a tésztát, nem fújok parfümöt a hónom alá (ami meg eleve nem DM akciós polcáról való) - és még sorolhatnám. Nyilván a saját változásaimmal jóval inkább tisztában vagyok, de ha közelebb hajolok, látom azt is, hogy milyen érdekes/vicces/meglepő módon lett a csajom is más miattam és általam.

 

A Facebookon kérdeztem egy fontosat a tagoktól, kéretik nyilatkozni, aztán majd igény szerint itt is interjúvollak titeket.

 

Jut eszembe, néztétek tegnap a Naplót? Az volt benne a kérdés, hogy Ön felajánlaná-e fizetése egy részét az árvízkárosultaknak? Nos, a végeredmény valami 90% igent és 10% nemet hozott, és el is gondolkodtam, hogy bazmeg, ez azért kemény. Mert érted, hát oké, nem kötelező adakozni, de ahhoz már tényleg a világ leggonoszabb emberének kell lenni, hogy külön bruttó 95 forintért megSMSezzem a tévébe, hogy NEM ADOK! Hát milyen már ez, baszod, arra költeni, hogy egy bolhafasznyival magasabb legyen egy színes oszlop a képernyőn, ami azokat jelképezi, akik nem költenek az áldozatokra... Tízből egy azzal vette elő a mobilt, hogy "anyám, megéri a száz forintot, megírom nekik, hogy én egy forintot se adok!".

Ez viszont egy kurvajó zene, most az egyik legnagyobb kedvenc:

 Jó, akkor most hallgasd meg rendes hangerővel is, rezegtetős-fülletépősön :)

Kedves Joshi és Mónika!

Ma a szokásosnál korábban értem haza, és hosszú idő után újra belenéztem az Önök műsoraiba.

Szerintem maguk lelkiismeretlen rohadékok.

Nem a műfajjal van problémám: rendben van az, ha a tévében harsány hülyeségek mennek, rendben van az, ha a valóságot fickióval vegyítik, és nem várom el, hogy minden egyes műsorszám a magas művészet és az elméleti tudományok jegyében teljen el. Teljesen oké, hogy vannak ilyen talk showk, és abban fecsegés folyik, vagy épp álkomoly témákat tárgyalnak meg. Mondom, nincs a műfajjal problémám.

A gondjaim ott kezdőnek, kedves Mónika és Joshi, hogy Önök immár hosszú ideje arra építik a műsoraikat, hogy bagóért, lábon megvesznek komplett cigányfalvakat, és ezeket a szerencsétlen, de facto korlátozottan cselekvőképes embereket hozzák méltatlan helyzetbe a legszélesebb nyilvánosság előtt. Azok a nyomorultak, akik értelmezni sem képesek az eléjük rakott szerződést, amit aláírnak a szereplés előtt, azok hiába felnőttek, jog- és cselekvőképesek jogilag, valójában nem tudják felmérni a tettük következményeit. És ezt Önök is tudják. Tudják, hogy az előre felhergelt, egymásnak ugrasztott cigányoknak fogalma sincs, mire használják őket, hogy a felvétel milyen utat jár be, miként hat a közvéleményre, és az ő személyes sorsukra.

Kedves Joshi és Mónika, azért gondolom, hogy rohadékok vagytok, mert még esélyt sem adtok ezeknek az embereknek. Mikor annak idején a gladiátorok egymást gyakták a római arénákban, azoknak legalább ott volt a halvány remény, hogy túlélnek, és bizonyos számú küzdelem után szabadok, de legalábbis védettek lesznek. Nálatok viszont szükségszerűen és minden szereplő veszít, csak rosszul jöhet ki a dologból.

Áruljátok már el, mennyiért veszitek ezeket az embereket? Mennyi jár azért, hogy milliók előtt csináljon magából hülyét egy szerencsétlen, tudatlan ember? Ötezer forint? Tízezer? Vagy esetleg kerül annyiba is, mint az a szék, amit hozzávág a "meglepetésvendég" családtaghoz?

Mindehhez pedig rengeteg elfogadhatatlan hazugság társul. Elsőként rögtön az, amit már említettem: hogy ezek az emberek maguktól jöttek ide, aláírták a szerződést, tudták, hogy mit vállalnak és még pénzt is kaptak érte.

Hát nem. Rohadtul nem. Ezekben a műsorokban jellemzően az alsó tagozatos általános iskolások értelmi és tájékozottsági szintjén lévő emberek szerepelnek. Mit tudja az a szerencsétlen, a Nyugati aluljáróból összekukázott román fiúprosti, hogy mi történik majd vele?! Mit tudnak azok az alkoholista szerencsétlenek, akik talán a stúdióba is csak feltankolva tudtak a saját lábukon bejönni? Ők nem celebek, bassza meg, akik teljesen tudatosan mozognak a pályán: amikor Tóth Gabi az összes hajvágását külön sztoriként adja el, akkor tudja, hogy mit vállal. Amikor Pirner Alma pornófilmet forgat, akkor tudja, hogy mit vállal. Még talán Kiszel Tünde is jobban tudja, mint a ti szereplőitek.

Ti ugyanis olyanokkal szórakoztok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történik velük. És nem tudják azt sem, hogy mit üzennek ezzel a tévénézőknek - tényleg, én aztán nem vagyok egy györgypéteroid alkat, de az azért már tényleg rohadt dolog, hogy Ti napi élménnyé teszitek a nézőitek számára, hogy a buzik feltétlenül és minden körülmények között gusztustalanok, a cigányok csak trágár beszédű, alkoholista bűnözők lehetnek, a házaspárok és élettársak folyamatos gruppenszexet cirkulálva csalják meg egymást, és utóbbi még menő is, valamint a hajléktalanok kivétel nélkül csak szétivott agyú, alig-alig emberszabású lények, akik megérdemlik a sorsukat.

A másik hazugság ugyanilyen szemétség. Arra a pózra gondolok, amit úgy Mónika, de főleg Joshi fel szokott venni: az "itt megoldást találhattok a problémára"-póz.

Hát tényleg, nem ég le a pofátokról a bőr? Milyen megoldást? Azt, hogy kitépik egymás haját? Hogy milliók előtt anyázhatják egymást válogatott trágársággal? Hogy ahelyett, hogy ketten megbeszélnék a gondjaikat, elmondatjátok velük egy országnak, hogy még véletlenül se sikerüljön kibékülni, és csendben elfelejteni a kölcsönös sérelmeket?

Mónika, Joshi, megoldottatok már ti egyetlen problémát is, amit elétek vittek? Úgy tényleg, igazán, egyet is akár? Meg egyáltalán, milyen képzettség vagy tapasztalat alapján veszitek a bátorságot, hogy erre vállalkozzatok? Melyikőtök tanulta ezt? Fel tudjátok mérni a mondataiatok, a "tanácsaitok" súlyát és lehetséges következményeit, tisztában vagytok azzal, hogy a hozzátok fordulóknak mi van a fejében, hogyan hat rájuk mindaz, ami a stúdióban, és a szereplés következtében történik velük?

A harmadik hazugság pedig pont erről a problémáról szól. Arról, hogy néha durván kilóg a lóláb: rohadtul nem is igaz egy-egy ügy. Amíg ezt lecsúszott, fillérekért megvásárolható , tehetségtelenül hazudozó ex-celebek és egy béna, katalógusból rendelt statiszta bevonásával csináljátok (első rész, második rész), addig csak kínos és gáz a dolog. De, és akkor mondjuk ki ezt is nyíltan, hosszú ideje gyakorlat az is, hogy a műsor készítői civileket vesznek rá, hogy pénzért hazudjanak nem létező szerelmet és konfliktusokat. Sőt, ál-kandi kamerás szexfelvételeket készítenek, hogy aztán Joshi a bulvárlapokban "dilemmázzon", jaj, vajon bemutassa-e ezt a kompromittáló felvételt, amelyet egyébként a tv2 maga készített...

Nem színészekről beszélünk, nem írják ki a végén, hogy magyar hangja Juhász Jácint, ezt mind-mind valóságként adjátok el. És ez is gáz, még ha kevésbé is, mint amikor valódi emberek valódi tragédiáin hiénáztok.

Kedves Mónika és kedves Joshi! Nem akarok álszent vagy finomkodó lenni, nyilván azért csináljátok így, mert ennek van nézettsége - de a sok, adott időben a csatornára kattintó távirányító szemernyit sem csökkent a felelősségeteken. Mindketten lelkiismeretlen rohadékok vagytok, és kimondhatatlanul káros, amit műveltek.

Tudjátok, mit? Nem a vendégeitek, hanem ti magatok vagytok a megélhetési bűnözők.