zoli voltam


Bér-kukoricatolvaj

2011. augusztus 23. - zoli vagyok

Az alapsztorit mindenki nyilván ismeri (ha mégsem, a comment:com vonatkozó írásából mindent megtud, amit kell), én nem is az evidenciákon ugrálnék, inkább pár "egyéb" szempontot nézzünk meg a tv2 Naplójának hamis riportja kapcsán.

Kezdve azzal, hogy eleve, már milyen rohadt kevés olyan műsor van, mint a Napló, ami valamiféle legjobb értelemben vett nosztalgiával hoz vissza valamit a "régi" közszolgálatiságból. Abból az időből, amikor a kényszerűen egycsatornás magyar televíziózás még nem versenyzett, így a valóban sok fos és fölösleges program mellett volt néhány nagyon is hasznos attitűdje a tévének. Az egyik ilyen volt a közösségépítés, amikor tényleg az volt a fíling képernyő előtt és mögött, hogy nekünk itt és most van valami közös élményünk, témánk, együtt vitt ügyünk. Ablak, Déri János, hogy mondjak valami szottyosságában is vállalható előzményt.

Aztán jöttek az Alekoszok meg celebek, jött a csillámporos sztárkodás meg célcsoportos tévécsinálás, aminek egy része igenis frankó, mert például ne kelljen már egy egész országnak kötelezően színházi közvetítést vagy fradimeccset nézni, ha épp az nem érdekli. Másfelől meg szar, mert elveszett az az opció, hogy most itt az ország többsége, kvázi mindenki beszélget a közös dolgokról.

A Napló, na az ilyen szempontból sokkal inkább köztévés műsor volt, mint echte tv2-s produktum - külön szerencsére a csatornának, hogy egy időben még ez a szemlélet uralta többé-kevésbé a műsorpolitikáját (vö: ma már 28 percet kell várni a Tényekben az első olyan hírre, amit minden szereplő sérülés nélkül túlélt - de akkor meg rögtön jön a fókabébi született a bécsi állatkertben-féle szirup).

Na, és akkor ebbe a misszióba sikerült most egy nagyot beleszarni a hamisítással, és óriási mázlija lesz a Naplónak, ha ez ennyiben meg is áll. Mert képzeljük el, amint legközelebb csinál valami belemenős anyagot - logikus és érthető válasz lesz az abban szereplő részéről, hogy nem is igaz, biztos megint hazudnak. Biztos ők vitték oda a szeméthegyet, ők fizették meg a kitakart arcú statisztát, hogy mondja azt, ők hamisították a bizonyítékokat. Tvrtko meg izzadhat, hogy de nem, most nem, már nem.

 

 

Barczai Gabi, a Napló ex-riportere a műsor legfontosabb támaszába rúgott bele egy nagyot: a hitelességbe. Ha nem hihetjük el, hogy valódi jeleneteket, az életet rögzítő felvételeket látunk, akkor oda az egész, a Napló egy kicsit életszerűbben intonáló Jónban Rosszban, egy simlisdsapkás Barátok közt lesz. És ha a hölgy munkásságára visszagondolunk, nem ez az első olyan ügy, ahol gyanús a szenzáció - ugyanő volt az is, aki igen érdekes (mondjuk azt: komikus) körülmények között embercsempészt fogott... itt a videó, röhögj és sírj.

Kármentésként egyébként érdemes lehet végignyálazni a korábbi bombasztikus anyagait is, az elfekvő panaszokat újra elővenni (ugyanis aki azokat megtette, az jó eséllyel a lebukás okán a saját ügyére is újra rápróbál). Szép kis irodalma van az ilyen ügyeknek, a Drótban egy egész évadon húzódott át, de külön film is készült a témában (megtörtént esetet feldolgozva). Nézzétek meg, itt az ajánlója:

 

 

A másik fontos tanulság pedig az előítéleteinkről, az azt tápláló információk valóságtartalmáról szól. Tavalyelőtt, a zuhanó nézettséget egyre elfogadhatatlanabb eszközökkel, komplett cigányfalvak lábon való megvásárlásával, pénzért hazugságokra való rábírásával kompenzálni igyekvő "kibeszélő show" műfajára akadtam ki (bejegyzés itt). Az abszurdig hajtott, előítéletes otrombaság ugyanis egy, a szélsőjobboldallal egyre inkább kokettáló társadalomban elképesztően káros. Épp az ilyen joshimónikák, illetve elhazudott, bértolvajos Napló-riportok alkalmasak arra, hogy a "tolvaj cigány" képe egyre jobban beleégjen a néző agyába. És ez a lelkiismeretlen nő, megérkezvén a puccos fővárosból, fejenként egy ezresért rávesz három, egyébként dolgozó (!), a vízmű alkalmazásában munkát végző embert, hogy adja elő a tolvajt. Úgyis ki lesz takarva, a nézőnek csak annyi jön le, hogy fogtak három lopós cigányt. Mert "azok" olyanok.

És ettől az egész egyre hazugabb és zavarosabb lesz, egyre megoldhatatlanabb. Mert tényleg van tolvaj, kisezer, de ezek nem azok voltak. Ezek csak egy kivetített, olcsón vett merénylet kesztyűbábjai voltak, merénylet a normalitás, a normális megoldások ellen. Szégyen, de én is beszoptam, én is elhittem, hogy itt most "akció" van, a fűnyíróból eszkábált üldöző járművel valódi tolvajok után teper a mezőőr. Bocs, bocsánat, hittem a tévének, mert az előítéleteim elnyomták a kétségeimet.

Szeretnék sok, "igazi" Naplót egyébként. Főleg azért, mert a magam idiótán szentimentális módján azt várom-vártam az ilyen műsoroktól, hogy miattuk majd egy kicsit jobb lehet itt élni. Tényleg, lehet röhögni, de amíg a közös ügyekben intézkedő arcokkal "beszélgethetsz" a tévében, addig nem kiszavazósdi meg majdnem elejtette a mobiltelefonját megy, és pláne nem a betelefonálós vagy körbeülve szidalmazós műfaj.

Szóval jó lenne, ha a Napló megint Napló lenne, és nem az, amit ez a riport mutatott - az ugyanis pont az ellentéte annak, amiről szerintem ennek a műsornak szólnia kell.  Ha volt bármi haszna annak, hogy most bedőltek, az talán az, hogy a korábban a "véleményes" anyagokat adásba engedő, a szakmai kétségeit a szenzációhajhászás okán félresöprő főszerkesztők most talán jobban megválogatják, mit mutatnak be, mit közölnek le.

Vagy nem. 

 

UPDATE: vizsgálódás minden szinten.

Kedves Tatár Csilla!

Vannak pillanatok, amikor igenis fel kell állni, egyes arcokba beleüvölteni, néhány ajtót bebaszni. Ha mód van rá, akkor úgy, hogy Hajdú Péter feje is az ajtónyílásban legyen.

Mondom ezt úgy, hogy nekem papírom van róla, hogy mindennemű feminista mozgalmárságtól mentes, Geréb Ágnes felől nézve talán még némi hímsovinizmussal is okkal gyanúsítható, néha faék egyszerűségű férfi vagyok.

De amit a hírek szerint a tv2 Frizbi című műsorában Hajdú Péter és beszélgetőtársa elővezetett, az semmilyen szőnyeg alá nem fér be. Aki nem tudná, ez a két alfahím azon élcelődött, hogy Hajdú felolvasott egy nyolc női névből álló listát, melyre reagálva a vendég (Berki Krisztián, a volt Fradi-vezér) sejtelmesen közölte, hogy ebből négy nőt megdugott. Hajdú válaszul tudatta, hogy egyet ő is.

 

Itt a lista: Szalontai Szilvia, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Zimány Linda, Debreczeni Zita, Liptai Claudia, Tatár Csilla, Horváth Éva.

 

Az viszonylag hamar leszűrhető, hogy a nyolcból hat főállású villantós, azaz azért kapja a pénzt, hogy bőrfelületet mutat. Két tévés marad, az egyik Claudia, aki a bulvárral kel és fekszik, az elmúlt 2-3 évben mindent címlapra pakolt, válástól halálon át gyerekszülésig, sőt ő is megmutatta a csúnyáját a nyuszis magazinban, hát kevéssé érdekel, ha ezekhez csatlakozik egy lyuksógorsági gyanú is.

De te, kedves Tatár Csilla, te mi a túrót keresel a listán? Kérdem ezt totál függetlenül attól, hogy volt-e szex bármelyikkel is a két hím közül, mert nem ez a fontos - Alekosz feleségjelöltje és Erzsébet királynő is egyaránt szokott pisilni, de előbbinek ez benne van a munkaköri leírásában (pisiszexes kurva, ugorjunk is gyorsan), míg a brit uralkodó esetében joggal venné zokon a közvélemény, ha ezt a funkciót tárgyalnák egy esti műsorban. Magánügy, nem erről híres.

Szóval, kedves Csilla, neked mi van benne a munkaköri leírásodban? Mert ha (számomra szimpatikus módon) eddig nem volt textildobálás meg képernyős petting, ha nem lapogatta Gönczi Gábor a fenekedet a Fókuszban, hogy "de jót dugtunk az este", ha eddig próbáltál műsorvezetőként érvényesülni, tévésnek maradni, akkor biztos, hogy ez belefér? Nem ilyenkor kéne kiadni egy bocsánatkérést követelő közleményt, és/vagy lehúzni két nagy pofont Hajdúnak?

 

Hajdú Péter ágyjelenete a tv2 Mr. és Mrs. című műsorában

 

A nyilvánosság, ezt biztos jól tudod, épp az ilyen dolgokat vési be a leginkább. Egy ilyen beültetéses, sejtetéses sztori pont elég ahhoz, hogy még évek múlva is téma legyen, hogy "igaz, hogy a Tatár Csillát az a focista meg a Hajdú is megdugta?" És mintát is adsz, példát mutatsz bárkinek, aki fiatal lányként azt tűzte ki célul, hogy országos kereskedelmi tévében műsort vezessen, az egyik "arc" legyen. Az egyik példakép vagy, akinek a hallgatása azt jelenti, hogy akkor ezt is be kell vállalni, ez a szakmával jár, büdös bunkók röhögcsélhetnek egy ország előtt, hogy "megbasztad? Á, nem mondom meg... nyolcból négyet... egyet én is!"

Kedves Csilla, most kéne megmutatni, hogy nem lehet bármit, hogy nem mindenki Fekete Pákó, nem mindenki csereszabatos, nem mindenki rángatható be ugyanabba a mocsokba. Ha van bármilyen átléphetetlen határ, bármilyen szigorúan vett elv számodra, amiért ezt a pályát választottad, akkor itt és most kérd ki magadnak ezt az egészet.

Nyugi, nem fognak haragudni érte, mivel Hajdúnak az is reklám lesz.

Hajrá.

 

Ui: jut eszembe, kedves Gönczi Gábor, ha az én csajomról röhigcsélnének így a tévében, másnaptól valószínűleg Hajdúnak már oka lenne a mozgássérült helyre parkolni. 

 

Névtelen nulla

Van nekem ez a hülye szokásom, hogy időről-időre muszáj kiszaladnom előre, és onnan kiabálni, pedig sokkal kényelmesebb lenne az élet a második sorban. Tervezhető, nyugis, kiszámíthatóan egyenletes.

Az optimális státusz valószínűleg Chuny a Vészhelyzetből. Ezt a nővér-szerepet 1995-től vitte Laura Cerón, durván dobogós a "stabil" tagokkal szemben is, nála többször csak Carter doki, illetve Weaver doktornő szerepelt (az ő 254, illetve 249 epizódjuk mögött áll 219 szerepléssel, ami szintén rohadt sok). Szerintem ez a tuti hely: jut neki pénz, elviselhető mértékű rivalda (de egy más smink + frizura már el is rejti, ha azt akarja), ugyanakkor nem esik áldozatul a koncepcióváltásoknak, amikor stábcsere van. Néha picit előbbre hozzák (mondjuk randizik Greene dokival), máskor meg csak behozza kétszer a kötszert, meg lekartonoz egy átszúrt fejű beteget. Szerintem jobban elvan, mint a nagy sztárok.

Ő van középen, ugyanis a sztárokhoz képest ott a másik véglet, a majdnem névtelen nulla. A filmek és sorozatok rengeteg ilyennel dolgoznak, sokkal színesebb a paletta, mintsem azt a "kabátos ember ül a Rózsa Presszóban Berényi Miki mögött" jellemzés elég lenne.

Mert ott vannak például a hullafotók. Nem, nem a direkt holttest látványa, hanem a fotó, amit a hozzátartozóktól kapott, vagy a rendőrségi adatbázisból töltött le a nyomozó. Vajon kik azok, és hogy kerül oda a képük, akiknek annyi a "szerepük", hogy a fotójukat használják? "Felismeri ezt az embert? Tegnap találtuk az Ötvenkettedik utca egyik lefolyójában. Leszúrták egy vajkéssel."

Vagy kik azok, akik NEM a tettesek? Akiket a szemtanú csak átlapoz a rendőrségi felismertető albumokban? "Nem, nem ő az, durvább arca volt... ja, és nem néger volt. Ezt még nem mondtam? Bocsi." Ők is csak villanásnyi fotók.

Picit komolyabb, már valódi jelenlétet igénylő szerep, amikor nem te vagy az, akit az üveg mögött sorakozók közül a szemtanú vagy sértett kiválaszt. De itt is csak annyi van, hogy besétálsz, esetleg forogsz egyet, majd ki. Vajon ez mennyi pénzt ér?

Egyébként ez tök jó kis mellékes lehet. Havi egy-két statisztálásból szerintem már sok gombóc fagyit lehet venni, és alig kell csinálni bármit. Igen, ezek már a "rendes" statisztaszerepek. A másik beteg a szomszéd ágyon, vagy a várakozó, de sorra nem kerülő páciensek/sérültek a Vészhelyzet várójában.

Csak én olyan faszkalap vagyok, hogy nekem ez általában nem elég. Pedig sokkal békésebb lenne.

 

Vasárnap este

Az előbb jöttem ki a fürdőszobából, a tévében kamualbán buzukizott playbackről a kamugörögnek, csodás dolog ez a Való Világ.

Hajrá Dzsörzi. Itt szeretném megkérni újságíró olvasóimat, hogy alkalmasint kérjék meg, hogy árulja el: hogyan kell IGAZÁBÓL mondani a nevét. Dzsörzi, Dzserzi, Dzseszi, Jerzsi... az egyik haveromnak még az egyetem volt egy japán szobatársa, Joshi - de az első naptól józsizta a közérthetőség kedvéért.

Egyébként valamelyik Alekosz-rajongó azt is elmagyarázhatná, hogy mitől Don Juan szerintük egy olyan gusztustalan miazma, aki ugyan az összes nőnemű lényre rámozdult a maga visszataszító módján, de még egy smárolás se jött össze neki? Egyébként szerintem az a csávó még sosem volt nővel.

Rátérve a fontosabb dolgokra immár, új jövevények vannak a lakásunkban. Több is, mert a jó idővel a bogarak is be-bejutnak, de most a direkt és szívesen látott élőlényekről lesz szó. Van bennem egy ilyen látens Bálint gazda, Björknek mindig mondtam, hogy a mindenféle dísznövények mellé jó lenne ez-az hasznosba'. Bazsalikom, ugye, már van, magról ültetett faszaság, de most kaptam két új cuccot még:

Az egyik egy cuki koktélparadicsom-bokor, van már rajta kilenc pici, zöld paradicsomkezdemény. Majd valami kiemelt jelentőségű ételbe fognak belekerülni, ha megérnek. Én persze már durván elszaporodó paradicsom-ültetvényt vizionálok belőle, de egyelőre még itt tart a dolog:

A másik pedig egy egyelőre szintén kiscsoportos szamócanövény, van rajta két kis zöld szamóca, meg virágok:

Ha megérik, akkor majd valami különleges, full gyümölcsös nyári limonádéba fog kerülni, ezt már kitaláltam.

A következő hét ismét sűrű lesz, ismét rohadt sok melóm lesz, hétvégén majd összevont Björk-családi ünnepléssel lazítok. Ha jó idő lesz, akkor Pilisvörösváron.

Na, nézzük, megnyeretik-e Alekosszal ezek a faszok.

 

A Nagy Duett: elvegyültem a celebek közt

Ez a bejegyzés elméletileg a tv2 új műsoráról, illetve az azt beharangozó buliról szól - gyakorlatilag meg arról, hogy a tököm se akarna celeb lenni.

Jártam én már sokféle rendezvényen, de mégis a most hétfői volt az első olyan alkalom, amikor egy random elhajított kalapács szükségszerűen a Story magazin valamelyik címlapszereplőjét csapta volna halántékon. Jobbról a Kasza-fivérek, balról Gianni, szemben Fluor és SP, mögöttem Falusi Mariann, meg Lyptay Claudya (fogom én kiguglizni, hogy hogy írja? Nem fogom), Majka, Szekeres Adrienn és Harsányi Levente, meg még tucatnyian. Sajnos a leendő szereplők közül pont Ganxsta nem volt, pedig a végére már ittam annyit, hogy megkértem volna, mutassa meg a spongyabobos tetkóját, tényleg olyan állat-e, hogy a combjára varratta.

Szóval celebdömping volt, én Majka és a Sarka-Hajdú házaspár között érkeztem (és igen, Hajdú Péter tényleg pont egy lépcsőfoknyival alacsonyabb, mint a felesége). A helyszín a Spoon hajó volt, páratlan panoráma pisilés közben (komolyan, a piszoárok teliüveges falon vannak a víz felé), ingyen kaja-pia, meg amolyan fedett bambulás, hogy akkor mit tudnak ezek az arcok élőben. Ez is lesz a lényegi mondandó (rögzítve már előre is az egyik felfedezést, miszerint elképesztő, hogy a tévében tényleg mennyivel kövérebb mindenki), de előbb az apropóról:A Nagy Duett című műsorban celebduók fognak péntekenként dalra fakadni - a páros tagjai közül egyikük a "profi", a másik pedig a műkedvelő amatőr szerepében érkezett a műsorba. Így néz ki a leosztás:

SP - Iszak Eszter
Zalatnay Sarolta - Gianni
Falusi Mariann - Árpa Attila
Bereczki Zoli - Peller Mariann
Tóth Vera - Rákóczi Feri
Zoltán Erika - Hajdú Péter
Ganxsta Zolee - Orosz Barbi
Tóth Gabi - Till Attila
Molnár Ferenc Caramel - Trokán Nóra
Szekeres Adrienn - Harsányi Levente

 

Hullámzó teljesítményekre számítok. Mert pl. elismerve a már többször említett, pozitív tulajdonságait SP-nek (önmenedzselés, pr, stb.), azt továbbra is fenntartom, hogy abban a srácban kábé annyi a muzikalitás, mint egy ruhaszárító állványban (és úgy is táncol), élőben meg legfeljebb a zuhany alatt szokott énekelni, a plázahakni nem erről szól. Ezt azért összemérni Magyarország egyik legjobb énekesnőjével, Falusi Mariann tudásával és tehetségével elég necces lesz - főleg úgy, hogy az esten az is kiderült, hogy Mariann párja, Árpa Attila egész ügyesen tud zongorázni, ergo tanult zenélni, és jó dalválasztással meggyőző produkciót tudnak előadni. Itt a Hit the Road Jack picit parasztvakítós-vendéglátós, de élvezhető verziójával rukkoltak elő:

 

 

És igen, a jelenlévő celebek tényleg beparáztak attól, hogy ők még nem tartanak itt :)

Az egyértelműen a műsor javára írandó, hogy teljesítményt követel meg a celebektől, itt gyakorolni, próbálni, tanulni kell, nem csak a kényelmes "megkérdeztük a sztárok véleményét" feladatot letudni, meg lassított felvételen a Margitszigeten vágóképnek sétálni, hogy narrálva a szerelmi életéről tudósítsanak. Jó az, hogy nem adják fel a törekvést, hogy zene, élő éneklés legyen a tévében - és ha tényleg komolyan veszik, ha esetleg még valódi zenei élmény is lehet a dologból, és, és, és, ami a legfontosabb, ha nem lesz olyan borzalmasan "levegős" a műsor, mint a legutóbbi Megasztár (3 perc ének, huszonöt perc rizsa), akkor még szeretni is fogom. Ja, és ha már Megasztár: azt azért, ugye, mind úgy gondoljuk, hogy a legutolsó körök nem igazán sikerültek? Király Viktor a fasorba' se, szegény Tolvai Renáta meg még azelőtt múlt el, mielőtt lett volna egyáltalán.

Jó lesz aztán a legkedvencebb megasztáromat, Caramelt újra énekelni látni minden héten, érdekel Ganxsta, élmény lesz Falusi Mariann, és jó lesz röhögni a bénákon - ahogy lehet pár igazi meglepetés is.

Ugyanakkor van kehe is dolognak. Ami személyesen fáj, hogy a tutista programming a stabil péntek esti sorozataim, a Hawai-Five-O és főleg a Zsaruvér helyére pakolta be a duettet, gyakorlatilag középen elvágva a szériákat. Értem én, hogy ott csak a CSI: Miami az ellenfél az RTL-en, értem én, hogy a Csillag Születikkel fellökött hétvégére nem lehetett rárakni, értek én mindent, de bassza meg, akkor is (zárójelben teszem hozzá: az RTL van annyira genya, hogy siker esetén valamit péntek estére is "lenövesszen" a csillagos műsorából). Ja, és egy találós kérdés: vajon ki fogom-e várni, míg újra elkezdik vetíteni a Zsaruvért, vagy, khm, megnézem máshogy?

A zsűri is eléggé B-liga nekem, Klárika még soha az életben nem tudott lekötni (freudi elszólás volt a beharangozóban az egyik Mokkában, hogyaszongya "Klárika, most Gyuri bácsi nélkül" - mert igen, ő azért inkább egy következmény, uszály, mintsem zászlóshajó). TNT Ákos életművével is igen kritikus vagyok, és hát Kasza Tibi... mindenesetre utóbbi csávó kapcsán muszáj elismerni egyfelől az ügyes pr-t, lévén pár hete még az RTL legnézettebb műsorában nyomult, most a tv2 új produkcióját erősíti - ide a bökőt, hogy a faszinak van valami új lemeze.

Ja, és másfelől meg élőben tényleg sokkal vékonyabb, mint a tévében, tényleg lefogyott. Fura.

*

Amit meg igazából mondani-mesélni akartam, hogy a tököm se akarna celeb lenni. Néztem itt is az arcokat, és hát, drága barátaim, kell ez a francnak. Nem, egy pillanatig nem sajnálom őket, hiszen alkalmasint sokkal több pénzt keresnek, mint egy "civil" - csak az egész múlékonysága, a napról-napra celebeskedés, az nem kéne. Ott van például Tóth Gabi, aki talán a legjobb példa erre - néztem, ahogy a rövidnél is rövidebb nadrágocskában, platinaszőke, égnek állított hajjal, szétvarrt háttal megjelent és kurvára üvöltött róla, hogy igazából egy ideges és félős vidéki kislány, akin lóg ez az egész celebség. Én, aki tényleg követem a bulvárbaszt, a róla szóló hírekből pontosan tudom, hogy kivel jött össze és kivel szakított, hol van tetkója és hol volt cisztája, tudom, hogy hogyan alakult a frizurája és ruhatára - de baszki, szerintem egyikünk se tud egy Tóth Gabi slágert mondani! Miközben ő TÉNYLEG egy énekesnő, de a nyilvános jelenléte, az egész karrierje arról szól, hogy vacsoracsatázik, celebvetélkedik meg ilyenek.

És tényleg, és komolyan, kell a francnak az a versenyfutás, hogy napról-napra ilyen áltevékenységekkel biztosítsam a helyem, hogy az legyen a munkám, hogy látszok. Főleg, ha nem is az vagyok, aki.

Külön tanulmány volt nézni, hogy a celebségbe épp behajózó arcok (pl. Rákóczi Feri), a már rég elmúlt szereplők (Zalatnay Sarolta), a közelmúlt majdnem-sztárjai, akik már csak takarékon tudnak odaérni (Harsányi Levente), és a csúcsot masszívan fogók (Claudia), ki-ki képességei és igénye szerint épp azt a munkát végzik, hogy jelen vannak. Mikor megérkeztem, épp Claudiát fotózták, aki elszántan pózolt percekig, mindenhol át is jöttek a fotók (az egyik itt van oldalt) - de ugye, ő meg egy színésznő volt valaha. Érthető, totálisan érthető, amit csinál, csak nyilván nem lehet túl jó, hogy nem ez volt a cél, a vágyálom, nem ez a szakmája.

Illetve persze, kinek mire van szüksége. A Kiszel Tünde nevű médiahekk totál önmagáért való dolog, neki nincs más, és szégyen, hogy neki még bárki pénzt ad. De tudod, ha van valami saját cuccod, énekelsz, színészkedsz, sportolsz, akármi, akkor azért szerintem szar lehet, ha mindez csak melléktéma ahhoz, hogy celeb vagy, celebkedsz, szerepelsz.

*

Mindenesetre ma este megnézem az első adást, mert esély van rá, hogy még jó is lesz. Fentebb már leírtam az okokat, miért bízok a műsorban - de ha fos lesz, arról is értesítelek titeket :)

 

Ui: lecsekkoltam, szerencsére egyáltalán nem vagyok celeb, egyetlen partyfotóra se kerültem fel. Még a legközelebb akkor voltam a lebukáshoz, amikor Majka konferálás közben közölte, hogy az a nagy csúnya szakállas ember álljon arrébb, mert kitakarja a pici Szekeres Adriennt.

 

 

Ilyen egy casting a tv2-nél

Honnan jöttél, mire költenéd, tudsz hangosabban is beszélni? Utolsó kör az élő adás előtt.

Voltak ugyan fogalmaim arról, hogy miként zajlik a versenyzők kiválasztása a tévés vetélkedőknél, de szombat délután azért sokat tanultam-tapasztaltam. Rényi Ádám, A 40 milliós játszma főszerkesztője hívott meg, hogy a legutóbbi főpróbás látogatás után most nézzem meg azt is, hogyan válogatják ki az adásba bekerülő játékosokat.

Annyi már előzetesen is tiszta volt, hogy itt rengeteg szempont van, mivel speciális a formátum. Élő adás, tehát gyakran bakizó, lefagyó, a stresszre végzetesen reagáló figura nem működik - nincs leállás, meg kérek egy pohár vizet, meg hol van anyukám. Sőt, speckó azért is, mert egyszerre ketten játszanak, tehát párosként kell működniük. Fontos, hogy a közös tudásuk ne legyen nagyon gyökér, de a lexikonfejűek se igazán jók, mert a fapofával, zsinórban benyomott helyes válaszok a játékosnak ugyan hozhatnak pénzt, de a csatornának nézőt, azt nem annyira. Nem lehet nagyon a nézők fölé, vagy alá belőni a játékosokat, mert a prof. Med. Habil ugyanúgy frusztrál, mint (ellenkező előjellel) a mónikasóból szalasztott zsákfalvas kisebbségi.

Kábé ennyi volt a fejemben, amikor beléptem a terembe, ahol a játékosok kiválasztása folyt. Most hoztam Björköt is, egyrészt minek hagynám otthon, másrészt meg ő egészen más dolgokat vesz észre, mint én.

Szóval terem, középen egy pult negyven doboz gyufával (nem az igazi negyvenmillás bankóhalommal játszanak, úgyhogy biztonsági őr se kell, max tűzoltó), mögötte az aktuálisan kipróbálandó páros. Velük szemben egy srác a kérdéseket olvassa, szemüvegben egész jól hozza Rákóczit, kiterjedésben viszont max 40%-a. Egyébként én simán el tudnék képzelni egy ilyen fazont is játékmesternek, leszakadva kicsit a klasszikus apa-családfő figurákról, akik általában a vetélkedőket viszik.

Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy mennyire egyszerű eszközökkel is imitálható a játék. A gyufákért is tudsz izgulni, az elvesztett "pénzt" be kell rakni a pult alá, a lehetséges válaszokat pedig egy, órák után is mosolyogva közlekedő szőke csaj pakolja A4-es lapon a játékosok elé (vö: monitoron megjelenő válaszok) - riszpekt a vádlijának, a casting alatt gyalogolt annyit, amivel kiérne Csepelre.

Közben a játékosokat a castingot vezetők különböző szempontok alapján értékelik - mi is kaptunk ilyen lapot; az egyik nehézség pont az ebben a melóban, hogy a negyvenedik párosnál már elfogynak a szavaim, nem látom a különbséget, elfárad az érdeklődésem. Ami azonban sokkal húzósabb, az a felelősség, hogy mit tudsz kezdeni az eléd gyalogló drámákkal. 40millió forint életeket megváltoztató összeg lehet, főleg, ha belegondoltok: egy ilyen játékra nem Bajnai Gordon vagy Simicska Lajos jelentkezik. Nagyobb lakásra kell a pénz, orvosra kell a pénz, a munkanélküli segély helyett kell a pénz. Feljött kétszáz kilométerről, már túljutott két fordulón, és nem a játék öröméért, nem a kalandért ül órákat a maga két-három percéért, hanem akar egy szebb-jobb életet.

Ámde. Itt most (majd) műsor készül, aminek nem az a feladata, hogy ezeket a gondokat megoldja. Nem lehet, sőt általában ellenjavallt a nyereménybe utolsó szalmaszálként kapaszkodókat játékra küldeni (A lovakat lelövik, ugye, nem kell folytatnom?). Különben is: bele tudsz rúgni akkorát, amit az jelent, ha élő adásban "fosztod meg" a tízmillióktól? Vagy akkor is adjuk oda neki? Legyen vetélkedő helyett társadalmi célú jótékonykodás?

Legyen mellette, de ne helyette - és azt kérem, csak az a kedves kommentelő kössön ebbe bele, aki mindig kettesével rendeli a pizzát: egyet magának, egyet a téren a hajléktalannak. Csak az kiáltson érzéketlenséget, aki maga üzemszerűen úgy működik, hogy mindig, mindent megfelez a rászorulókkal. A többinek coki.

De tényleg, mondom, tényleg az a nehéz, hogy ma már elég sekély, egysíkú a merítés, ha tévés vetélkedőkre castingolsz. Emlékszem, amikor pár éve Björkkel a Margitszigeten sétáltunk, és hirtelen egy kétségbeesett fiatal lány jött oda hozzánk, hogy ugye, mi szívesen szerepelnénk a Cápák című (azóta méltán elfeledett) vetélkedőben? És nem mi vagyunk ennyire szuperemberek, hanem a magától jelentkező játékosok köre lett ilyen szűk - bácsbokodi butikos és őstermelő férje, gödöllői köztisztviselő néni és barátnője, csupa elhasznált figura a "megkérdeztük az embereket" sorozatból. Néha azért be-besétált egy-két izgalmas páros, ilyenkor lehetett érezni, hogy lenne ebben a formátumban sokkal több is.

Fontos a köztes dialógus, mert az is hasznos anyag, fontos, hogy ne "befelé" játsszon a páros, fontos a köztük lévő kapcsolat jellege, fontos, hogy karakterek legyenek, ismerjem fel a skatulyát, fontos a megfelelő tudás és persze fontos, hogy megértsék a játékmenetet (ismét csak: élő műsor, nincs idő közben leülni, újra és újra elmagyarázni a szabályokat). Szűk keresztmetszetek sora, amit pár perc alatt kell felderíteni: bemutatkozik, majd 2-3 kört "játszik" egy páros, és már jön is a következő.

Vetélkedő vintage

Külön probléma, hogy mit tudsz és akarsz kérdezni. Ádám szerint van olyan törekvésük, hogy önmagában a kérdés is beszédtémát adjon, azt tárgyalják másnap a munkahelyeken, hogy ki honnan tudta (volna) a megfejtést, miért úgy a helyes, és egyáltalán, mit gondolnak az ügyről. Anno egyébként a szintúgy méltán elbukott Gesztiméter (bocs, most ilyen napom van, hogy a nagy bukták jönnek elő példaként) azzal adott beszédtémát, hogy szőrmentén aktuálpolitizált, torgyános-pacalos kérdéssel indítva.

És hogy mit kérdezel? Egyre nehezebb azt is belőni, mit tudhat az átlagos játékos. Elméletileg tilos beszélnem arról, milyen kérdések voltak, de példaként csak meghivatkozom, hogy mennyire őszinte és átélt fájdalom volt a kérdés-előolvasó hobbit arcán, mikor Barbra Streisandot nem tudták... mert ez a tudás-szelet már kiesett az alapkörből. A legszomorúbb pedig mindig az, amikor megindul a magyarázkodás, hogy jaj, hát én már elég régen érettségiztem...

Miután lepörgött az összes páros, összeül a "bizottság", meghozni a döntést - ezt mi annyival segítettük, hogy gyorsan átikszeltük Ádámnál, hogy szerintünk kik azok, akik biztosan nem jók.

Ja, és a végére még egy, szerintem fontos infó: az érdekelt még nagyon, hogy lesz-e valami koncepcióváltás a műsorvezető stílusában, aktivitásában, szerepében - a próbajátéknál, majd az élő adásoknál is az volt az érzésem, hogy van itt még egy hiányzó csavar. Egy külön játszma, amiben Rákóczi Feri "kibontja" a játékosokat, karaktert rajzol, hozzáad vagy elvesz, ami épp kell ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Ádám szerint itt is lesz majd változás, kevésbé neutrális műsorvezetéssel, több drámával, lendülettel.

Aztán hazafelé sikerült a leghagymásabb Whopperbe belehúznom, úgyhogy Björk szegény az este nagyobb részét karanténban töltötte, mert irgalmatlan büdös voltam. De nem ez a lényeg, hanem hogy vannak már előzetes favoritjaim a leendő játékosok között, és már most drukkolok néhánynak (van pl. egy konkrét NOX-emlékzenekar, nekik MUSZÁJ bekerülni!).

Legközelebb pornócastingra megyek (nem). 

 

 

Popgerilla

Néha felbuzog bennem a vágy, hogy militáns szabadcsapatokkal állítsam helyre a szanaszét baszott rakenroll régi fényét.

Kicsiben kezdenénk: az X-faktor döntőjén (amit már tutira a kalapos bumbi nyer meg) ott állnánk az első sorban, és akcióznánk. Vastüdő Nikolász produkciói alatt sok-sok héliumos lufit eresztenénk le, szíjjad, Nyikoláj, kiszabadítunk a bödönből, mostantól csak fogmosás közben fogsz öblögetni, nem éneklés helyett.

Király L. Norbi éneklése közben már aktívabbak lennénk: amint üvöltésre nyitja a száját, negró-sorozattal céloznánk meg, nyeljed, nyeljed, nem lesz itt több hörgés, tisztulnak a légutak! Nehéz feladat, mert kiszámíthatatlanul mozgó célpont...

Aztán meg jönne a durva rész: becserkésznénk SP-t valamelyik plázahaknija előtt, és teletolnánk a pici seggét egy hatalmas fecskendőnyi tesztoszteronnal, szőőőőőőrösodjél, féééééérfiasodjál, gyerünk bazmeg, nem vagy már 12 éves, mutass valami nemi jelleget... a Quimby énekesét pedig álmában lepnénk meg - mire felkelne, már tele lenne spriccelve az orra Novorinnal, fúúúúúújd ki, Tibi, húsz éve kapaszkodik az a kurva polip az orrodban, de most múlik pontosan, engedd, hadd menjen, vége az orrhangnak, vegyél egy nagy levegőt!

A 30Y-nal egyszerűbb lenne a dolgunk. Egyszerűen elkoboznánk a Kispál-lemezeiket, és onnantól úgyse írnak több "saját" számot. Ugyanígy, közvetett módon elintézhető az Animal Cannibals is: csak beállítjuk egy tükör elé Qka MC-t meg Ricsi P-t, azzal, hogy "nézd már meg, hát kopaszodsz, pocakosodsz, meg egyébként is, hány éves vagy már - biztos, hogy még mindig ugyanazt a vicces lakótelepi kamaszt kell előadnod, mint húsz éve?" Kis pityergés után nyilván ők is belátnák a tagadhatatlant.

Klasszikus szabotázs, minimális befektetéssel Tabáni István megregulázása: egyszerűen eldugjuk előle a Tena Lady készleteit - amíg nem lesz szobatiszta, nem mer felmenni a színpadra.

Nehezebb a helyzet azokkal, akiket eleve terrorral vittek fel a pályára - a Nyári Lányok hozzá vannak szokva a drillhez, apu sem szarozott velük. Ezért itt eleve magasabb szinten kezdenénk: mindig, amikor éneklős közben "most megütlek" arcot vágnak (sőt, bármikor, amikor a magasabbik csaj "mi ez a büdös itt?" arckifejezést rak ki), egy vödör víz zúdulna a nyakukba. Nyugodjál már le, anyukám.

És akkor szépen, lassan talán tényleg lenne valami értékelhető cucc ebből a szerencsétlen magyar popzenéből.
 



 

A nap, amikor kinyaltam a Comment:com seggét

Egyszerű e-mailnek indult, de végül a sok címzett miatt amolyan kvázi nyílt levél lesz belőle, mert a maga bulváros módján mégis "közérdekű". Kurva hosszú, de aki nem néz tévét, úgyis ráér elolvasni, nem?

Kedves comment.com, kedves tévénemnéző "civilek" és újságírók !

Ma, mikor zsinórban ezredszer csattantam fel azon, hogy már megint jön a csekély értelmű, és attól akar okosabb lenni, lehetőleg nálam, hogy ő nem néz tévét, arra gondoltam, hogy talán írja már le egyszer valaki azt is, hogy de nem, bassza meg, nem igaz. Az se igaz (százból kilencvenkilencszer), hogy a kedves kommentelő nem néz tévét, meg az se, hogy csak Spektrumot, meg az se, hogy csupán attól jobb lett az élete, hogy nem tévézik. Nem igaz az sem, hogy a "tévénézők" (ilyen, homogén formában nem is létező csoportja) szükségszerűen ostobábbak és tunyábbak, szürkébbek és tájékozatlanabbak. Nem, nem és nem.

Ez egy póz, amivel már a tököm tele van. Jön a hülyéje, és beírja a comment.comon a tv2-ről szóló hír alá, hogy "jé, ez a csatorna még létezik?", mert ő már annyira nem néz tévét, hogy azt hitte, érted, azt hitte, hogy talán közben meg is szűnt.  Előadja, hogy ő úgy van vele, mint mikor találsz egy kétforintost a kanapé párnái alatt, vagy meglátsz egy óriásplakátot, hogy Fenyő Miklós koncertet ad a Pető Csarnokban.

Apropó, óriásplakát! Kérdezném itt a "csodálkozó" tévénemnézőtől, hogy te bazmeg nem csupán tévét nem nézel, hanem már annyira naturálisan entellektüel vagy, hogy semmit? Tereptárgyakat sem? Újságosbódé falát sem? Semmit?

Vagy ha mégis látod ezeket a dolgokat, akkor hogy az anyád keservibe' nem veszed észre, hogy azokon egy tv nevű csatorna bő tizenhárom éve különböző műsorokat hirdet?! He? Direkt eltakarod a szemed a metróra várva, nehogy észled a House-plakátot? És az internet, baszod, azt hogy menedzseled? Hogy tudsz eljutni a comment.com kommentablakáig úgy, hogy tudsz úgy netezni, hogy közben abban a tudatban élsz (egy-egy ilyen "megdöbbentő" hírig), hogy Magyarország második legnagyobb kereskedelmi televíziója megszűnt?

És már nem is csak önnön csekélységét ilyen kamusámlival kompenzálni igyekvő kommentelők adják elő a mutatványt, de újságírók, érted, akiknél a tájékozottság, a körülöttünk lévő világ ismerete, az munkaköri kötelesség, széria, mint kovácsnak a bicepsz, biciklis futárnak a combhajlító izmok, Dundikának a... a dundi formák. És büszkén térít, hogy te se nézd, mert különben csak üres fecsegéseket tudsz folytatni a barátaiddal:

"Tapasztalatom szerint, ha valaki kiesik a tévés körforgásból, egy idő után azt veszi észre, hogy nem tud hozzászólni az internetes közösségi oldalak csevegéseihez, de sokszor még a közös esti borozós sztorizásokhoz se. Mivel nem tudja, melyik az a csodálatos hangú fiú, aki miatt szombat este Friderikusz sírva fakadt. Külső szemlélőként sokszor nevetségesnek is tűnik, amikor az emberek egy vadidegenért lelkesednek, miközben neked fogalmad sincs, ki az az őstehetség, akiről épp szó van. Pedig kétség sem fér hozzá, amikor még én is néztem, ugyanilyen lelkes voltam."

Hát, anyám, ez inkább minősít téged és a barátaidat, mint a tévét. Ha csak a tévéről tudtok beszélgetni, és erre csak az a megoldás, hogy ők se néznek tévét, az baj - de nem a tévé okozza. Jut eszembe: beszélgettél-e már, mondjuk, angolul, külföldi ismerősökkel? Azt hogy oldottad meg, hogy ő nyilván néz tévét, de abban nem a Friderikusz van?

De a teljes fogalmi zavar csak eztán jön, a digitális tévézésről írott sorokkal:

"Véleményem szerint a digitális televíziózás változtathat majd a felesleges tévéfüggés dolgán, hiszen ennek köszönhetően felvehetünk, visszanézhetünk egy-egy műsort, akkor, amikor a kedvünk tartja. Így tulajdonképpen ugyanúgy funkcionál majd a doboz, mintha este egy dvd-t raknánk be a lejátszóba. A digitális adással és a tudatos televíziózással több időnk maradhat a családra, a sportra, a gyerekekre, és közben a kedvenc műsorunkról, sorozatunkról vagy a focimeccsről sem kell lemondani."

Figyelj, eláruk egy titkot: ez már van. Ha nem lennél fogalmatlan, tudnád - sőt, már egy éve is volt, amikor állítólag lemondtad a tévés előfizetésedet. Sőt, már előtte is lehetett kapni olyan DVD-készülékeket, amelyeken sok-sok gigás háttértár volt, felvenni, rögzíteni. Sőt, sőt, sőt, évtizedekkel ezelőtt is volt már VHS, apám beállította rajta a Dallast, meg a Magnumot, és felvette, visszatekerte, megnéztük.

De ha arra a folyamatra gondolsz "digitális televíziózás" címén, ahol a különböző formák egyesülnek, új médiát alkotnak, egybefolyik az internet és a tévé, akkor van egy nagyon rossz hírem: ez fikarcnyit sem fogja csökkenteni a képernyő előtt töltött időt. Van-e a fenti, jótékonynak mondott tévémegvonás szempontjából érdemi különbség a YouTubeon, illetve a VH1-on megnézett klipek között? Számít-e, hogy a streamelt vagy torrentezett sorozat előtt töltöm az időmet, vagy a tévében nézem?

Legfeljebb annyi, hogy nincs (helyesebben: más típusú) a reklám, és szinkron helyett felirattal nézem. Ezek fontos előnyök, de a lényegen (sorozatot nézek, videoklipet nézek, ismeretterjesztő filmet nézek, koncertfelvételt nézek) nem változtat: nézem. 

Az meg közröhej, amit a cikk állít, hogy valamely kollégánál az permanens állapot, hogy "ő még fényképen se látta SP-t". Nos, a törzsolvasók tudják, hogy ha valaki, akkor én aztán nem vagyok egy SP-rajongó, de ennél hazugabb, manírosabb pózt, hogy pontosan megjelölöm, hogy melyik bulvárköcsögöt NEM ismerem, erre rátámaszkodni, ezzel vonulni, hogy "még fényképen sem", az übergáz.

Neszebazmeg, itt egy SP:

 

Most tönkretettem valamit? Most, hogy láttad? Most mi lesz?

Végül pedig, kedves mindenki a comment.comon!

Fontosnak tartom, hogy legalább egyszer valaki leírja: az az aprólékos meló, amit összepakoltok a blogon, igenis megérdemli az elismerést. A fikázók a saját bármiféle szakterületükön rohadtul nem követik úgy a magyarországi és külföldi változásokat, eredményeket, mint ti. Ebben a posványos országban még ma is az a szokás, hogy jobbra a Lovas István, balra meg az Aczél Endre fordítja le (ferdíti), hogy mi van a közéletben az Óperencián túl, három kiragadott hírt félremagyarázva a fogalmatlan törzsközönségnek ("már az Egyesült Államokban is köztudomású tény, hogy mindenről a zsidók tehetnek/ a zsidók semmiről sem tehetnek") - ehhez képest a comment.comon ott van, hogy ki, mit, mikor, miért és hogyan csinált a tévében, mi lesz és az milyen.

Legközelebb csak az és akkor fikázódjon, aki szintúgy eredetiben olvassa a saját szakterületének Amerikában kiadott szakanyagait, azt képes rögtön értelmes és hasznos cikkek, illetve blogbejegyzések formájában átadni, bemutatni. Legközelebb csak az a, mondjuk, közgazdász fikázódjon, aki reggelente kiolvasta a nemzetközi, gazdasági tárgyú sajtót, megértette, és délutánra cikkeket írt belőle. És tegnap is, és a múlt hónapban is, és tavalyelőtt is.

Ti pedig, commentcomék, lécci csináljátok tovább így, ahogy eddig. Viszonylag kevés területen, kevés ügyben szoktam érezni azt, hogy sikerült egy léket vágni azon a kurva vastag falon, ami Magyarországot elzárja a világ jobbik felétől - de az a tény, hogy ha akarom, legalább ez a kis szelet, a médiafogyasztás adott szegmense nem szorul be a provinciális, szar magyar hétköznapi keretek közé, nekem sokat jelent. Hogy legalább itt satírozható az a hiány, amit máshol el kell fogadnom, legyen az az a fajta igénytelenség és fantáziátlanság, amivel Magyarországon koncerteket szerveznek (jön-e idén Santana, hm?), amivel a boltok polcait pakolják (divatos Ed Hardy pólók érkeztek!), amivel a kereskedelmi rádiók jó része a zenéit válogatja (és most következzen a Queen együttestől a közkedvelt Bióhere!), sőt, hogy azokat borosbocskor konferálja fel még mindig...

Tévézni meg egyébként jó, és hülyeség egyben, az egészet kidobni az ablakon. Mint a megrögzött absztinens, aki egy esti sörben is az alkoholizmust látja, mint a harcivega, akitől egy karika kolbászt nem lehet megenni, mert véreskezű gyilkosként átkoz ki, mint a kotonlyukasztó Benedek pápa, aki szerint csak gyerekért dugjunk, mint a militáns kerékpáros, aki utálja a tömegközlekedőt, mert miatta van a busz, utálja az autót, mert az egy tonnányi gyilkos és légkörszennyező vas, és utálja a gyalogot, mert az kizárólag kerékpárúton közlekedik. Mint az a pattanásos, kövér, magányos maszturbáló heteró, akinek az összes önbizalma abból táplálkozik, hogy de legalább ő nem buzi.

En bloc a tévénézőket basztatni, pláne "nem tévézést" hazudni, az nagyon gáz. Hülye divat, amitől senki nem lesz sem okosabb, sem műveltebb, sem menőbb. Főleg így nem, csordában bebégetve, egymásra licitálva, hogy ki hogyan és mennyire nem néz tévét. Abba lehet hagyni, csicskák.


Jut eszembe: a "fogalmam sincs, ki az az SP", az pont egy "fogalmam sincs, ki az az"-zal hosszabb annál, mint ezt a két kurva betűt beírni a gugliba. Úgyhogy vagy kíberanalfabéta vagy, vagy pózer geci.

*

Diszklémer: természetesen vannak olyanok, akik TÉNYLEG nem néznek tévét. Én például annak idején, koleszosként négy évig csak egy-egy szombat esti filmet néztem meg,  otthon, a szüleimnél, egyébként a tévé totál kimaradt az életemből. Most is sokkal több időt töltök a számítógép előtt, mint a tévét nézve - de nézem, mert szeretek tévézni, és vannak jó műsorok. Nincs semmi bajom azokkal sem, akik egyáltalán nem tévéznek, tegyék, szívük joga eldönteni, hogy mit kezdenek a manapság szűkös szabadidővel. De aki TÉNYLEG nem néz tévét, az a legritkább esetben rakja ki ezt így kiraktba, a legritkább esetben támad vele, a legritkább esetben akar ezzel és emiatt menőbb lenni. Mert ő egyszerűen csak NEM NÉZI, és kész  nem pedig azért nem nézi, hogy ezt aztán jól be lehessen írni az internetre. 

 

Nálam a Megasztár nyert

Elindultak az énekes-zenés tehetségkutatók, az első részeket még szimultán néztük, kapcsolgatva. Mostanra letisztult: a Megasztár 5 talán a legjobb lesz az eddigi szériákból, az X-Faktor viszont fos.

Kezdve a fikával: még egy ilyen modoros, maníros, kesztyűbáb zsűrit én még nem láttam, mint az RTL műsorában. Minden egyes nyomorult beállítás, mozdulat, arcrándulás, szinte minden érzelem előre megkomponált, szükségképpen hamis. Nagy Feró egy-egy kiszólása, csendes forradalmai (direkt igent mond a szarra, hogy a többiek ne adhassák elő a megértőt, miszerint "Feró már nemet mondott, ezért én jólelkűségből igent, de sajnos, Feró miatt nem jutsz tovább"), Malek Miklós szakmaisága és az RTL-től szokatlan, szimpatikus visszafogottsága alig-alig tud satírozni a dolgon.

Főleg úgy, hogy a tv2-nek igenis bejött a "hangelszívás": úgy végiglőtték és letarolták az aktuális, felfedezendő tehetségeket, hogy az RTL-es X-Faktornak tényleg csak a resztli jutott. Szerencsétlen faktoros zsűrinek olyan középszerű, szalagavató bálra való produkciótól kell a bugyijába élveznie (és teszi is, mert "meg van mondva", hogy itt ez a szokás), amelyeket a Megasztárban már a ciki selejtezős adásokban letudnak.

Nem is értem, mi lesz a majd a következő körben, a leokézott, továbbjuttatott fahangúaknak és szürkéknek majd akkor mondják meg, hogy szarok?

Egy fokkal súlyosabb gond, hogy az X-Faktorban igencsak büdös manipulálás-szag terjeng. Az, hogy az énekesek már a legelső meghallgatáson is zenei háttérrel, felrakott vokállal, széteffektezett mikronba énekelnek, még elmegy - bár a Megasztár példája jól mutatja, hogy a tehetség, az képes arra, hogy kiáll, és énekel, egy az egybe, csak maga. De amikor abba futok bele, hogy hallhatóan KÉT ÉNEKHANG szól, vagy amikor nem sikerül jól vágni, és azt látod, hogy a versenyző már levette a szája elől a mikrofont, miközben még szól a kitartott hang... az már nagyon mocskos.

Emlékezz, Rúzsa Magdinak még a Highway to hell is ment a capella, Bartók Eszter saját kis gitározgatása mellé nyomta az Elefánt-dalt, és Caramel is úgy varázsolt, hogy nem kellett mögé jótékony zenefüggöny.

 

Mindez pedig megint, újra, sokadjára le van öntve a speckó RTL-szósszal, azzal a mézes-mázos, fogat elvéső émelygéssel, mintha teletömnék a szádat törökmézzel. Ja, van erre egyébként egy rövid összefoglaló jelzőm is, miszerint Ördög Nóra. Hogy a hiánygazdálkodás milyen borzalmakat tud kitermelni, azt jól mutatja, hogy a hamis énekhangok mellé milyen szépen illeszkedik a hamis, maníros műsorvezetői hang. Voltak és vannak az RTL-ben ezerszer tehetségesebb, szimpatikusabb csajok, de a Csillag születik váratlan sikere után sajnos pont ő ragadt bele a listavezetői székbe, szétszerepelve az irreleváns faszságaival a bulvárt... ahogy azt már kollégája, István Dani is plasztikusan megfogalmazta.

A mentoros-felkészítős körök elméletileg jobbak lehetnének, mint amit most láttunk - de egyfelől szarból nem lehet várat építeni, érdektelen és tehetségtelen alakokból nehéz sztárt faragni (SP egy kivételt erősítő szabály), másrészt pedig ott is beállításról-beállításra, konfliktusról-katarzisra, mindent szó szerint le fognak venni a konzervből, hamisra pingálva az egészet. Nálam az X-Faktor megbukott.

Ellenben a Megasztár, az egy igazán pozitív csalódás. A szarból hozták vissza a szériát - az előző, negyedik évad ugyanis olyan végtelenül szar, bűnrossz volt, olyan kínos volt az eleje, maga a műsor, az eredménye és a ma is kínzó utóélete, hogy ezt elmondani nem lehet.

Nem, ne gyere nekem azzal, hogy hányan nézték meg hányan küldtek SMS-t. Komolyan. Ahol egy Fekete Dávid pár kivétellel csak magyar(ra fordított) mjuzikeldalokkal végig tudott menni, és második lett, az homokozó, az nem egy színvonal. Ahol Fenyő Miklós zsűritag, az nem egy színvonal, az bohócparádé, az haknitakony. És a végeredmény? Van egy láthatatlan győztesünk, van egy pedomaci kedvence Hien, hetente házasodó Fekete Dávid, és ennyi. Hol van itt olyan formátum, mint a korábbi szériák poppiacot átrajzoló egyéniségei, akiket nem tudsz megkerülni, akik úgy beleálltak a magyar könnyűzenébe, mint a tövig bevert százas szeg?

A Megasztár 4 volt a sorozat legergyább daraba, és kis híján sírba is tette a tv zászlóshajóját. Többször is írtam erről annak idején, itt van két hosszabb bejegyzés a témában:

 

Ehhez képest az ötödik rész? Mintha egy másik műsor lenne.

Hihetetlen, de tényleg bezúdultak az ajtón a jó arcú, tehetséges fiatalok. Olyanok, aikket jó hallgatni, akiknek van koncepciójuk, zenei intelligenciájuk, köztük egy-egy csiszolatlan gyémánt, akikből fontos, a magyar popzenét hosszú időre meghatározó alak is lehet.

Talán kár is volt a tudatos casting, a "meghívásos" meghallgatások és a profik beemelése, hisz van ezek nélkül is elég tehetséges fiatal. Azért meg jár a dupla faszkorbács, hogy úgy tűnik, jelenleg egyetlen jó sajtósuk sincs (a blogon korábban megszólaltatott Magyar Rita már nem dolgozik ott), másrészt meg a stábba a jelek szerint importálták a megszűnt Joshi Bharat hazudós-átverős munkatársait, akik egy lencséért eladnák az anyukájukat is.

Ennyi a fingszag tehát a tv2 műsora körül, de a lényeg az, hogy a most futó adásokban egy, a vetélytársnál sokkal őszintébb, szerethetőbb tehetségkutatót hoztak össze, valódi tehetségekkel, valódi zenei élménnyel. Nagyon bizakodó vagyok, hogy az előző széria borzalmait hamar el tudjuk felejteni, és a Megasztár megint az a program lesz, ami elé leülnek a családok szombat este, amit jó lesz nézni, ahol nem kell káromkodva földhöz baszni a távirányítót, hogy nem akarok megint lehetszkirályt meg csókkirályt meg mátépétert.

 

Ui: mennyire szegényházi dolog már, hogy az X-Faktorban Janicsák Veca néven elindították azt az egyébként tényleg tehetséges, kiváló énekes csajt, aki a csatorna Csillag Születik című műsorában is szerepelt, Janicsák Vera néven? És mennyire gáz, hogy úgy tesznek, mintha ennek a képzett és tehetséges lánynak komolyan izgulnia kellett a továbbjutása miatt a sok béna, de szintúgy a következő körbe engedett fahangú mellett?

 

Björk Special: a lesből elalvás bajnoka

Björk ebben igazi fedettpályás rekorder: senki sem tud úgy elaludni a tévé előtt, mint ő.

Hidd el, van összehasonlítási alapom, mert édesanyám is kiváló ebben a műfajban, sőt, az elalvásaira mindig komoly jóslatokat lehetett építeni. Annak idején, a Megasztár első szériáját még együtt néztük otthon, és már a szavazás előtt tudtuk, hogy ki fog kiesni - az, akinek a produkciója alatt anyukám elaludt. A potenciális SMS-küldők statisztikai sokaságát reprezentáló mintavételi egységként működött az én anyukám. Amibe ő belealudt, az nem számíthatott közönségszavazatokra.

Apámnak ez az opció sose adatott meg, mert borzasztóan horkol. Ugyanaz az apai ágon öröklődő, hajtűkanyarral variált orrsövény keseríti az életét, mint a nagyapámnak, és nekem is. Egy átjárható és egy levakított orrlyuk, ez kell a motorosfűrész-hanghoz... szóval a fater sose tudott tévé előtt aludni, ha más is ott volt, mert egyrészt rögtön lebukott a horkolással, másrészt meg azonnal ébresztettük is, mivel attól kezdve még egy háborús film fináléja is élvezhetetlenné vált, se a kazettás bombákat, se a repülők zúgását, se a halálsikolyokat nem hallhattad, csak apám horkolását.

De Björk, ő nagyon profi. Lesből alszik el: hiába csekkolom, hogy még ébren van, még ébren van, még ébren van, minden átmenet nélkül jön a már alszik rész. Lábujjhegyen, lesből bealszik, és állandó élményem, hogy ránéznék, hogy na, hát gondoltad volna, hogy mégsem az inas, hanem a szobalány a gyilkos, vagy hogy ezt is milyen jól kinyomozta a Mack Taylor - és azt látom, hogy félrebillent fejjel, csukott szemmel, picit nyitott szájjal ülve szunyókál a kanapéján.

Pedig az előbb még nevetett a poénokon, vagy épp borzongott, hogy megint könyékig turkál egy hullában a boncnok.

 

De tegnap még az egyéni csúcsát is sikerült megjavítania. Történt, hogy a legutóbbi House-ra már felkészülten érkeztünk, hogy oké, este van, megpróbáljuk megnézni, de egyúttal be is állítottuk felvételre (emlékeztek, kínkeservesen ugyan, de lett IP tévénk). És jól is tettük, mert Björk a felénél bealudt.

Sebaj, tegnap szépen leültünk a tévé elé, mondván, nincs olyan műsor, ami érdekelne minket, hát megnézzük felvételről a House-t. Szépen el is indítottuk, és igen, innen már kitalálható a poén: Björk szófogadóan, ahogy azt ilyenkor "kell", a felvételről nézett műsor alatt is ugyanúgy lesből elszunyókált.

Szerintem ez cukisági világcsúcs, egyébként.