Ami a régi, egyébként, de kapott egy új ruhát, meg átpakoltunk pár dolgot.

Kezdve azzal a kis téglalappal, ahonnan ide jutottál (tudod, ahol az van, hogy mi a tököm ez itt, meg a tovább gomb). Na, az a felület, az olyan lesz, mint egy hűtőre ragasztott post-it cédula: ha valami fontosat akarok mondani, vagy egy-egy bejegyzést tovább kint akarok hagyni, vagy mittomén, akkor az ott lesz látható. Jó? De mondjuk ez majd úgyis látszik.

Ami fontosabb: a fejlécben láthatsz különböző szimpi kis gombokat, van olyan, ami adja magát (címkék pl., ugyanis annyira megszaporodtak a tagek, hogy már az egész oldalsávot ellepték, mint jó tizenöt éve a katicák a Balaton partját, nem vicc, kis pöcsös voltam még, és konkrétan FÉLTEM a strandon, mert kilós fürtökben rajzottak a kukákon meg a padokon, szóval a címkéket inkább itt, külön lehet, rögtön felhőben klikkolni). Szintén nem kell sokat magyarázni (sőt, semennyit sem) a "Nem látod a hozzászólásodat?" feliratú gombot sem - úgy döntöttem, egyszer még, utoljára leírom, hogy szerintem mit miért és hogyan, aztán többet nem bonyolódok fölösleges vitába.

Van aztán az a gomb, hogy "Levelet írok Zolinak!". Na, meg fogtok lepődni, de ha oda klikkoltok, akkor egy olyan form jön elő, amivel e-mailt tudtok küldeni nekem. Tegyétek, télleg, örülök neki. Ja, igen, előtte be kell lépni hozzá a blog.hu-s jelszavaddal.

A negyedik menüpont megfejtése a legegyszerűbb: oda kerülnek a saját fotók. Nem valami műtermi izé, nem is ilyen szűrővel meg olyan nemtommivel variált, komoly cuccok, hanem csak a klasszik turistafotók, kisgéppel :) de nekem fontosak, úgyhogy kirakom.

Mi van még? Továbbra is írom, amit eddig, ahogy eddig, ebben nem lesz nagy változás. Remélem, az új keretek közt is ugyanolyan szeretettel (most elgondolkodtam egy pillanatra, hogy nem túlzás-e ezt így kijelenteni, de maradjon csak, hiszen például a csajom is olvas, és ő aztán biztos, hogy szeret), ugyanolyan érdeklődéssel jöttök, meg esetleg meg csokit is kapok.

Szóval hajrá, megyünk tovább.

Üdv:

Zoli